Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-13 / 50. szám

Számadás reménységünkről

1 Pt 3, 15

ADVENT a reménység ideje. Az egyházi évnek ebben az időszakában várakozunk, előre tekintünk: Karácsonyra, Krisztus történelmi eljövetele ünnepére, és Isten országára, Krisztus végső eljövetelére. Ádventben a szívünk tele van reménységgel.

Péter első levele azonban arra figyelmeztet: erről a bennünk élő ádventi reménységről számadással is tartozunk. Nemcsak önmagunknak, hanem „mindenkinek, aki számadást kér tőletek a bennetek élő reménységről” (1 Péter 3, 15).

A KERESZTYÉNSÉG egyik legjellegzetesebb vonása ez a reménység. A keresztyén ember és gyülekezet sohasem lehet pesszimista, reménytelen, tétlen, magábazárkózó! Az egyház a „reménység népe": olyan emberekből áll, akik egyszerre néznek a jelenbe és a jövőbe, cselekvésük egyszerre irányul a jelen feladataira és a jövő céljai felé. Az egyik legismertebb mai teológus (J. Moltmann) ezt a reménységvonást annyira jellemzőnek tartja, hogy szerinte az egyház egész gondolkodását és magatartását a „reménység teológiája” határozza meg.

Ha elfogadjuk Péter első levelével, hogy ehhez a reménységhez a számadás is hozzátartozik, akkor két kérdésre kell választ adnunk. Az első: mi ennek a keresztyénekben élő reménységnek a tartalma, miben reménykedünk? A második: hogyan, milyen módon kell számot adnunk másoknak erről a keresztyén reménységről?

MIBEN REMÉNYKEDÜNK mi, keresztyének? Ez az ádventi időszak kérdése, de mindig aktuális kérdésünk is. Válaszunk első szava ez: Jézus Krisztus a mi reménységünk! Azért vagyunk minden helyzetben reménykedő emberek, mert Istenben bízunk; mert Jézus Krisztus halálában és feltámasztásában Isten megmutatta szeretetét és hatcdmát. Mi azért vagyunk a „reménység emberei”, meri meg vagyunk győződve arról, hagy Urunk nem halott, hanem él, közöttünk van és láthatatlanul is vezeti, segíti a Benne bízókat, élteti egyházát itt a földi világban.

Ebben a reménységben nem vagyunk magányosak: benne élünk Krisztus világot átfogó egyházában, a „reménység közösségében”. Nagy öröm és nagy erő, hogy tagjai lehetünk ennek az egyháznak, a Jézus Krisztusban bízók. Istenben hívők közösségének. Reménységünk fontos tartalma ez: az egyház teret és időt átfogó közössége.

Ez a reménységünk egyszerre irányul a világra, az idői jelenre és jövőre, ugyanúgy az örök Isten országára is, a halál után. Nem igczi ádvent és nem keresztyén reménység az, amelyből hiányzik a jó reménység világunk jövője és az ebből fakadó segitökészség, aktivitás jelen világunk iránt. Igaz, magunkban is, a körülöttünk élő világban is naponként tapasztaljuk a bűn, a rossz erejét. De a reménységünk az, hogy bennünk is, a világban is jelen van, és végtelen hatalmával küzd a bűn ellen, a rossz minden formája ellen Isten Lelke, Isten ereje; hogy Jézus követői Vele együtt vívják naponként a harcot a jóért és a bűn, a rossz ellen. Ezért nem vagyunk mi. Isten-hivők, pesszimisták, amikor a világra nézünk. Ez a világ Istené, nem hagyja magára. Ezért nem hagyhatjuk mi sem magára a világot: szívünk reménységével és szeretetünk teljes bevetésével kell küzde- nünk benne — családban, hivatásban, társadalmunkban — a jóért és a rossz ellen! Isten is ezt cselekszi a világban, és minket is fel akar használni ebben a küzdelemben.

Végül ádventi reménységünk, keresztyén reménységünk fontos része az, hogy a történelem végcélja Isten országa és ennek az Isten országának leszünk személy szerint is örökösei halálunk után. A keresztyének erős reménysége az, hogy a világ vége. nem az atomhalál, a tüzhalál, vagy a hideg halál, hanem az „új teremtés”. Isten országa, amelyben nem lesz többé bűn, szenvedés és halál. Személyes életünk vége sem a koporsó és a megsemmisülés, hanem új, örök élet Isten új, örök világában.

HOGYAN ADJUNK SZAMOT MASOKNAK erről a bennünk élő reménységről — ez a második kérdés, amelyet Péter levele felvet előttünk. Nyilván kétféleképpen: szóval és élettel. Ha megkérdeznek — és sokszor megkérdeznek — minket, „miben reménykedtek, hogyan látjátok az életet, a jövőt ti, keresztyének?" — akkor nemcsak a szavunknak, hanem az életünknek is mutatnia, bizonyítania kell ezt a reménységet. Legyen az egyház, legyenek a keresztyének ebben a mai világban is a „reménység fáklyavivői”! Olyan reménységé, amely nyitottá, aktívvá, a cselekvésre és minden jó segítésére készségessé tesz minden pillanatban és félelem nélkülivé a halál színe előtt.

„KRISZTUSBAN — REMÉNYSÉGGEL A VILÁGÉRT” — két és fél év múlva e körül a téma körül gyülekeznek majd össze hazánk fővárosában a világ evangélikus egyházainak küldöttei. Ott is arról kell majd számot adnunk: milyen reménységgel tekintünk mi, evangélikus keresztyének a világra és Isten eljövendő országára? Számadás lesz majd ez a találkozó is a világ egyházai, népünk és a világ népei előtt. De addig is — naponként — ezt kell tennünk. Adventben különösen. És Advent után is, életünk minden napján.

Advent azt jelenti: reménység: Advent arra szólít: legyetek készen mindenkor számot adni a bennetek élő reménységről!

Nagy Gyula

A ROMÁN PÁTRIÁRKA SVÉDORSZÁGBAN

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának nyilatkozata a békéről

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 1981. november 24-én, Budapesten tartott üléséről a következő nyilatkozattal fordul az egyházakhoz és gyülekezeteinkhez:

Justin bukaresti pátriárka delegáció élén október közepén látogatást tett Svédországban dr. Olof Sundby uppsalai evangélikus érsek meghívására. A pátriárka prédikált az uppsalai dómban és meglátogatta a stockholmi román ortodox gyülekezetei is.

Károly Gusztáv svéd király fogadta Justin pátriárkát és a delegációt Stockholmban. Karl Boo vallásügyi miniszter pedig ebéden látta vendégül a román küldöttséget.

1925-ben a híres stockholmi En- gelbrekt templomban vett részt először a román ortodox egyház képviselője ökumenikus összejövetelen. A pátriárka ezért is hangsúlyozta a mostani látogatás nagy jelentőségét.

MÉLY AGGODALOMMAL LÁTJUK, hogy a világ a legutóbbi hónapok során még közelebb- re sodródott a nukleáris világpusztulás szakadékéhoz; különösen végzetes veszélynek tartjuk

— a fegyverkezési verseny fokozódását és a törekvést az egyoldalú katonai erőfölény megszerzésére ;

— új rakétarendszerek telepítésének előkészületeit az atomfegyverekkel már amúgy is megrakott Európában;

— a „korlátozott atomháború” illúzióját egy nukleáris világégés árnyékában;

— új fegyverrendszerek előkészítését, amilyenek a neutronfegyver és világűrben elhelyezendő fegyverrendszerek;

— Végül egy új hidegháború és fegyverkezési verseny gazdasági következményeit egész világunkra, de különösen a nélkülöző, segítséget váró országokra.

A REMÉNYSÉG JELEIKÉNT ÜDVÖZÖLJÜK ebben a súlyos nemetközi helyzetben

— a tárgyalások újrafelvételét, felelős államférfiak erőfeszítéseit és különösen is Brezsnyev elnök és Schmidt kancellár találkozását;

— reménységgel tekintünk

mindenekelőtt a genfi rakétatár- gyalásokra a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a madridi konferencia folytatódó munkájára, a genfi és bécsi leszerelési, illetve fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra és minden hasonló erősfeszítésre a nemzetközi életben;

— reménységre indít bennünket, hogy — különösen Európa egyházaiban — erősen növekedett a felelősség a nemzetközi kérdések iránt; hogy az egyházak általában nem vették át a hideg- háborús szellemet, hanem Keleten és Nyugaton fontos feladatuknak látják a bizalom építését a' népek között, a hídverést a szakadékok fölött; hogy számos egyház és egyházi szervezet maga is részt vállal a fegyverkezési és konfrontációs politika ellen irányuló megmozdulásokban, sürgetve a békés tárgyalásokat;

— örömmel támogatjuk az egyházi világszervezetek és regionális szervezetek átfogó, fokozódó erőfeszítéseit a világbékéért.

EGYHAZUNK — EGYÜTT A MAGYAR EGYHAZAKKAL — régtől fogva nagy erőfeszítéseket tett a béke szolgálatáért. Akkor is ezt tette, amikor ez még nem mindenütt volt népszerű feladat. Most, hogy a béke ügye iránti keresztyén felelősség-vállalás világszerte növekedőben van, arra hívjuk és kérjük sürgetően az egyhó.zakat Nyugaton és Keleten, Északon és Délen,

— segítsék minden erejükkel, minden szinten a bizalom építését a világ népei között;

— sürgessék kormányaikat a türelmes, békés tárgyalásokra minden vitás kérdésben — ma elsősorban az európai rakétatárgyalásokon —, mégpedig olyan szellemben, amely nem törekszik egyoldalú előnyökre, hanem elfogadja az egyenlőség és kölcsönös, egyenlő biztonság alapelvét; •

— sürgessék kormányaikat, segítsenek a közvélemény ébresztésében a végzetes fegyverkezési versenyfutás megállítására, elsősorban a nukleáris fegyverzet szintjének befagyasztására; mert ennek a versenyfutásnak csak egy győztese lesz: a halál;

— támogasság saját eszközeikkel az Egyesült Nemzetek erőfeszítéseit a leszerelésre', különösen is a jövő évi második rendkívüli ENSZ-közgyűiést a leszerelés ügyében; az UNESCO programját a békére nevelés terén; a Béke-Világtanács és más nemzetközi békeszervezetek

munkáját a háború ellen;

— küzdjenek az éhség, a szenvedés, az elnyomás ellen és igazságosabb gazdasági, társadalmi és politikai rendért a világ fejlődő országaiban; mert a béke csak az igazságossággal együtt őrizhető meg századunkban;

— keressék a dialógus és az etikai együttműködés lehetőségeit ezeknek a céloknak megvalósításában más vallások és más világnézetek követőivel, minden jóakaratú emberrel.

EGYHAZUNK ORSZÁGOS PRESBITÉRIUMA KINYILVÁNÍTJA. hogy

— örömmel magáévá teszi a Lutheránus Világszövetség turkui felhívását és mindent megtesz az abbán megjelölt egyházi békefeladatok megvalósítására;

— támogatja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának drezdai felhívását a béke megőrzésére; a Keresztyén Béke- konferencia új javaslatait a lefegyverzés és az egyházak békeszolgálata terén; az Európai Egyházak Konferenciája fáradozását a Helsinki Egyezmény ügyéért és egy újabb európai egyházi tanácskozás összehívását a madridi konferencia után;

— melegen üdvözli Pimen ortödox pátriárka kezdeményezését a világvallások konferenciája összehívására a béke ügyében Moszkvába, 1982 tavaszára; ugyancsak örömmel üdvözli .Sundby evangélikus érsek javaslatát a világ keresztyén egyházainak tanácskozásán a béke szolgálatában 1982 őszén Stockholmban;

— támogatja a Kelet és Nyugat egyházai közötti bilaterális és multilaterális tárgyalásokat a feszültség enyhítése kérdésében;

AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM AZZAL A FELHÍVÁSSAL FORDUL gyülekezeteinkhez és lelkészeinkhez, hogy

— segítsék társadalmunk erőfeszítéseit — mindenek — előtt az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront munkáját — a béke megőrzésére;

— foglalkozzanak a jelenlegi veszélyes világhelyzetben a gyülekezeti élet minden szintjén teológiai és gyakorlati vonatkozásban a reánk váró mai békefeladatokkal és a békére nevelés kérdéseivel;

— javasolja egyházunk vezetőségének, hogy a közeljövőben béke-hetet és béke-vasárnapot készítsen elő valamennyi gyülekezetünk számára;

— kéri egyházunk minden gyülekezetét, minden tagját, hogy e feladatok végzése közben szüntelenül és hűségesen végezze a békéért való imádság szolgálatát, amely alapja a békére irányuló minden aktivitásunknak.

AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM VÉGÜL KIFEJEZI teológiai meggyőződését, hogy

— a békéért végzett szolgálatunk végső alapja és hordozója Isten teremtő szándéka és gondviselő akarata az élet és béke megőrzésére a „teremtett világban;

— Isten világ-kormányzása minket is a béke és igazságosság etikai szolgálatába állít, együtt minden jóakaratú emberrel;

— a békéért Isten előtti felelősséggel végzett keresztyén szolgálatunkban a konkrét feladatokat és utakat az igétől-hittől megvilágosított értelem tárja fel előttünk;

— az Isten Országára irányuló végső reménységünk aktívvá tesz a béke és szeretet mai feladataiban, a világban; ez a keresztyén reménység a legnagyobb erő minden fatalizmussal és reménytelenséggel szemben.

Ebben a reménységben köszöntjük az egyházak és egyházi világszervezetek felelős vezetőit és gyülekezeteinket. Isten békessége légyen mindnyájunkkal!

Káldy Zoltán püspök a Békés megyei Tanácsnál

Káldy Zoltán püspök november 27-én látogatást tett a Békés megyei Tanács elnökénél, Gyulavári Pálnál Békéscsabán. A látogatásnál jelent volt Gregor György, a Békés megyei Tanács egyházügyi titkára és Táborszky László esperes.

A szívélyes légkörben folyt beszélgetés során megtárgyalták a békéscsabai Nagytemplom nagyméretű felújítását, továbbá több olyan kérdést, melyek a Békés megyében élő evangélikus gyülekezeteket érintenek. A megyei tanács elnöke tájékoztatást adott a megye fejlődéséről, amit az evangélikus gyülekezetek is örömmel tapasztalnak.

Dr. Szennay András főapát látogatása dr. Káldy Zoltán püspöknél

Dr. Szennay András pannonhalmi főapát meglátogatta hivatalában dr. Káldy Zoltánt, egyházunk püspök-elnökét. A nagyon meleghangú beszélgetés során Káldy Zoltán püspök tájékoztatta a főapátot egyházunk aktuális kérdéseiről, többék között a Lutheránus Világszövetség 1984-es nagygyűléséről. A főapát áttekintést nyújtott a főapátság munkájáról. Mindketten hangsúlyozták a kapcsolatok továbbépítésének fontosságát. A főapát viszontlátogatásra hívta meg Pannonhalmára Káldy Zoltánt.