Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-06 / 49. szám

Rédcy Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 3. Azt tanácsolták, ne nyúljak eh­hez a témához, darázsfészekbe nyúlok vele. Minden idevágó sor kellemetlenül érintheti az olvasót, s a világ akkor sem fog a keresz­tyén felfogás tengelye körül fo­rogni, ha még olyan vaskos igaz­ságokat szögezünk is le. Néhány moralizáló, általában idős ember kedvében járni olcsó sikert jelent. Számoljak inkább a realitásokkal. Azzal, hogy korunkat általában az emberi kapcsolatok lazulása, sőt felbomlása jellemzi. A példát­lan méretű urbanizáció, a társa­dalom elképesztő mobilizációja, a társadalom hagyományos és öko­lógiai környezetének változása, a nagy családok felbomlása, a lakó­hely és munkahely térbeli ketté­válása és egyéb más tényezők szétrombolják az emberi kapcso­latokat. Még a legkiválóbb szocio­lógusok sem tudnak egyértelmű prognózist nyújtani. A HÁZASSÁGI ERKÖLCSNEK látszólag egyetlen tilalomfája van, az egyház. De jószerével ez előtt a tilalomfa mellett kalapemelés nélkül mennek el az emberek. Keresztyén tanításunknak há­rom sarkalatos pontja van a há­zasságról: „a házasság nem csak emberi ügy, hanem Isten élet­rendje, a házasság Isten akarata szerint egész életre szóló közösség, és a házasság Isten akaratából a férfi és nő monogám, tehát kizá­rólagos és teljes életközössége”. Ebben a három tételben minden egyház egyetért. Rést persze eze­ken a tételeken bőven ütött poli­tika, hatalmi, történelmi érdek, társadalmi szükségszerűség. A ki­rívó esetek az átlagemberek morá­lis érzékét és stabilitását megin­gatták. (Ilyen volt Keresztes pél­dája is, de ilyen az irodalomban Karenina Anna, A különös házas­ság stb., stb. története.) cáfolja a keresztyén házassági er­kölcsöt. Ezért az egyház égető kér­dése, hogy együtt ússzon-e az árral, mint a döglött halak, vagy szembe az árral élő halak módján. Azt hi­szem a kérdésre egyértelmű a vá­lasz. S attól, hogy hallgatunk erről a „világjelenségről”, még nyiván- valp, hogy izzó valóság. Hol is kellene megragadnunk a problémát? MINDENEKELŐTT SZERET­NÉM LESZÖGEZNI, hogy — hála Istennek — nemcsak a házasság válságával, a családi élet összeom­lásával kell számolnunk. Mert lé­tezik egy másik „vonulat” is, egy reakció, amelyben nem minden fajta emberi kapcsolat sorvadásá­ról kell szólnunk. Az emberek nagy részében, óvatosabban fogal­mazva, egyre növekvő táborában feltámadt a vágy és felismerték a primér kapcsolatok fontosságát, szerepét és rangját. Szerencsére nem pusztán nosztalgia-hullámról kell beszélnünk. Hanem arról a mélységes vágyról, amely a meg­tisztult kapcsolatokat keresi a ba­rátság, a szerelem, a család újra- élésében. Még feltűnőbb az, hogy ezek a törekvések egyre nagyobb társadalmi figyelmet élveznek és egyre előkelőbb rangot kapnak. (Baráti körök alakulnak, család- védelmi törvényt hoztak stb.) A tízparancsolat két bástyája (a ha­todik és tizedik) az élet társadal­mi sakktábláján ismét kedvező pozícióba került. De ezek még csak jelek, mint az alkonyi rőt fény, amely vihart jelez. Mégis kedvező jelek a gyűrű vándorútján. MERT ITT VANNAK A FIA­TALOK. Nem az „alsó tízezerre” gondolok, a csövesek, pánkok, di- gók táborára, az aluljárók és raz­ziák hálóin fennakadt csoportokra, hanem azokra, akik tiszta idealiz­mussal, szerelemmel közelednek a házasság réve felé. Sok a kriti­ka, szemrehányás és gyanakvás bennnük irányunkban —, hiába, az apák ették meg az egrest s a fiák foga vásott bele —, ezért sze­retnék jobban, becsületesebben le­rakni a jövő családi életének alap­jait. Egyfajta tervszerű elszaka­dást tapasztalok attól a nemze­déktől, amely véleményük szerint „vizet prédikált és bort ivott”, er­kölcsileg elbukott előttük. Ezeket a fiatalokat nem kötik a szülők beavatkozásai, társadalmi kon­venciók és előítéletek, vagyon és hátrányos helyzetek, érzelmi tisz­taság és romlatlanság vágya so­dorja őket egymás karjaiba. Kovács Erika elhagyta szüleit. Alig várta, hogy nagykorú legyen. Nem bírta elviselni az otthon lég­körét. Sem a szüntelen torzsalko­dást, sem a durva hangot. Sem a vagyonszerzésre fecsérelt életet, sem a szívtelenséget. Albérletbe költözött, zsíroskenyéren élt és boldog házasságról, családi életről ábrándozott. Azután jött a „ki­rályfi”. Egyszerű szerelő ruhában, de ugyanolyan háttérből és Erikát oltár elé vezette. Nem igényeltek szülői segítséget, de az 1200 forin­tos albérleti szobára csendesen bo­rult az alkony. A fiatalok keresik a csendet és boldogságot. Megcsömörlöttek a tépett idegzetű — fájdalom —, magukon uralkodni nem tudó szü­lőktől, a békétlen, zaios élettől. Nincs szükségük a „vérrel és ve­rejtékkel” szerzett vagyonra, be­érik egyszerűbb körülményekkel, a maguk boldogságát építik. Talán jobban, mint mi. Minden esetre a gvűrű Erikáék esetében két me­leg, puha tenyérbe szorult. (Folytatjuk) Kemény és kérlelhetetlen ezen a téren a római egyház. Nem is­meri el az érvényes házasság fel­bontását, nem esket újra elválta­kat (a házasság szentség!). Ezzel a szigorú felfogással egyfelől a há­zasságon kívüli kapcsolatok mal­mára hajtja a vizet, másfelől a teljesen megromlott házasságokat, a családi élet elviselhetetlen álla­potát, annak minden erkölcsi kon­zekvenciájával szorította felbont­hatatlan abroncsok közé. Túl ezen az állami házasságkötés, követke­zésképpen a polgári házasságbon­tás el nem ismerése rendkívül sú­lyos' konfliktusba sodorja híveit. Más a helyzet olyan államokban, mint pl. Olaszországban, ahol az állami törvények alkalmazkodnak az egyház rendjéhez. (De pl. Sofia Loren francia állampolgárságot vett fel, hogy elválhasson.) Ahol a „kettős morál” érvényesül, vala­hol a lelkiisméret szenved súlyos törtést. Teremtsetek rendet * Halálra marják az éjszakai ebei a béke fehér madarát, a tiszta és nemes gondolatot. S mintha az egész világra valami szörnyű dermedtség törne, mikor az elvetemültség hiénái tépázzák a jóakarat szövetét. Képtelenség föli bük kerekedni? A reformáció egyházai azt vall­ják: „a házasságkötés törvénysze­rű szabályozása és közjogi érvé­nyességének megadása az állam hatáskörébe tartozik”. De hozzá­tesszük:” a keresztyének házassá­ga éppen úgy, mint a nem keresz­tyéneké egész életre kötelező há­zasságok az egyház áldása nélkül is.” Hogy azonban érvényes há­zasságból „Istennek tetsző, Isten szent életrendjét vállaló házasság­gá legyen, ehhez szükségünk van Isten igéjére és kegyelmére, a gyülekezet imádságára”. Ennyit mond egyházunk pl. az érvényes házasságról. És mit mond a bon­tásról ? Dehát a lét igaz és szent érveit nem vesztheti az ember el. Ör-fények ti drága szent erők, mozdítsátok meg a világot a tiszta erőkkel, a bennünk lobogó űzzél. Vékey Tamás Logikus, ha a kötés közjogi sza­bályait elismeri, el kell ismernie a közjog által szabályozott „ol­dást” is. Itt azonban már nem ilyen egyszerű az etikai helyzet. Egyházunk erről pontosan így vall: „Isten életrendjében nincs házassági elválás”. De mint aho­gyan a római egyház is ismer bontó okokat —, melynek elbírá­lása a Szentszékre tartozik —, úgy a mienk is. Egyfelől a házasságtö­rés, másfelől a nem keresztyén házastárs elválása miatti esetek­ben elismeri a házassági elválás tényét. De vajon pusztán ilyen okokból válnak csak az emberek? A gyűrű vándorútja sok egyéb dologról is tanúskodik. A gyakorlati élet világviszony­latban, s így lazánkban is meg­— ÉRTESÍTÉS. Bakai Gitta énekesnő Budapestről Gyöngyös­re költözött. Kazettán és normál szalagon továbbra is kaphatók ád­venti, karácsonyi, lelki énekek szólóének előadásában orgona- és zenekari kísérettel. 3200 Gyön­gyös, Vachott Sándor u. 21. Tele­fon: 14-395. — FIATAL, diplomás, megbíz­ható leány lakásért életjáradékot fizetne, vagy készpénzzel és rész­letfizetéssel lakást vásárolna. „Korrekt megoldás” jeligére aki­adóhivatalba, vagy 689-013-as te­lei önszánton 18 óra után. — RÉGI, 1947 előtti használt le­velezőlapokat, levélboritékokat, tábori postát és bélyeggyűjtemé­nyeket veszek. Különösen érde­kelnek az egykori Árva és Szepes megyében feladott levelek. Corni- des Sándor bélyegkereskedő. Bu­dapest, 1067 Lenin krt. 79. (ud­var). Telefon: 121-589. — KÖZÉPKORÚ, evangélikus, főzni tudó gondozónőt keresünk a gyenesdiási Szeretetotthonba. Szobát biztosítunk, fizetés meg­egyezés szerint. Lelkészi ajánlás szükséges. Jelentkezést levélben az Otthon vezetőjének címére kérjük küldeni. Cím: Szabó Fe- rencné, 8314 Gyenesdiás, Békeu. 57. Az Úr igéjére épült élet Lk 21, 25—36 Életünk folyamán hányszor készülünk egy-egy találkozásra. Vá­runk valakit, akit már régen nem láttunk. Milyen boldog készülődés az, amikor a szülő várja talán már régen nem látott gyermekét. Mi­csoda öröm a találkozás pillanatára várni. Ugyanakkor milyen kellemetlen meglepetés lehet az, amikor vala­ki váratlanul lép be hozzánk, és mi nem vagyunk felkészülve, mert nem számítottunk jövetelére. És még félelmetesebb, nyugtalanítóbb az ilyen találkozás, ha azzal jár együtt, hogy felelősségre vonnak, és el kell számolnunk mindarról, ami reánk volt bízva. JÉZUS EBBEN AZ IGÉBEN AZT A „NAPOT” JUTTATJA ESZÜNKBE, azt a legutolsó nagy találkozást, amikor számadásra, íté­letre színe elé kell állnunk. Kísértésünk, hogy megfeledkezzünk ar­ról, hogy földi életünk szoros összefüggésben van az ítélettel. Eár az istentiszteleteken, az igében, a keresztségben és úrvacsorában Urunkkal találkozunk, mégis mintha sokszor elhalványulna előttünk annak a Jézusnak az arca, aki „eljön ítélni élőket és holtakat”. Jézus időben szól, hogy felkészülhessünk arra a napra, hogy reménységgel állhassunk meg előtte. Nem érhet felkészületlenül és meglepetéssze­rűen Jézus nagy napja, ha hittel figyelünk és építünk az ő el nem múló igéjére. Jézus visszavárása nélkül csonka, nem teljes a hitünk. SZÁMOLJUNK JÉZUS ÚJRAJÖVETELÉVEL. Jézus félreérthetet­len, világos szóval hirdeti meg jövetelét, mint az egész emberiségre kiható eseményt. Jövetelének — kijelentése szerint — lesznek meg­rendítő jelei. Ezektől nem azért szól. hogy valamiféle pánikot, vagy katasztrófahangulatot teremtsen. A jeleken keresztül is éber, állandó készenlétre akar serkenteni. Ezek a jelek a világtörténelem bárme­lyik korszakára érvényesek és nem csupán közvetlenül az ő visza- térése előtti időre. Ezek nem adnak alapot semiféle jövendölésnek, jóslásoknak, Jézus újrajövetele idői, dátumszerű kiszámításának. Jézus maga jelentette ki: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát sen­ki sem ismeri, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24, 36). JÉZUS AZÉRT IS SZÓL A JELEKRŐL, mint az ő jövetelének kí­sérőjelenségeiről, hogy azok láttán meg ne rémüljünk. Sőt, Jézus ma­ga biztat örömre újrajövetelével kapcsolatban is: „Emeljétek fel fe­jeteket, mert közeledik megváltásotok ideje.” öreá kell néznünk, akiben Isten az ő megmentő, új világot teremtő szeretetének legna­gyobb, beszédes jelét adta. Ö magát az „Emberfiának” mondja. Két mozzanat rejlik ebben a kijelentésben. Jézus földi életünknek és az ítéletnek egyaránt Ura. Eljön hatalommal és dicsőséggel, ítélni élő­ket és holtakat. De ugyanaz a Jézus jött el az első adventkor, hogy „megtartsa, ami elveszett.” ö az ítélet Ura. de nem egy emberellenes bíró, hanem az a Jézus, aki annyira szerette az embert, hogy életét adta érte. Visszatérése ítélet és újrateremtés. A megváltás teljességre juttatása. Isten ádventi népe ezért örül Ura visszatérésének. JÉZUS HIRTELEN JÖN EL. Ezt fejezi ki, amikor példázatszerűen szól a fügefa kihajtásáról. Palesztinában tél után átmenet nélkül köszönt be a nyár. Egyszerre kizöldülnek a fák s ez már a nyár beköszöntőt jelzi. Ilyen hirtelen jön el Jézus, hogy elvezessen a vég-* ső célhoz. Isten országába. Nem lassú, fokozatos fejlődés útját?,® aé olyan bizonyossággal, ahogyan beköszöntenek az évszakok, elérkezik a nyár. VIGYÁZÓ, ÉBER MAGATARTÁSBAN VÁRJUK URUNKAT. így is mondhatjuk: igéjéhez igazodó élettel. Isten mindennel megajándé­kozott. Amíg élünk, naponként újra és újra megajándékoz igéiével, szeretetével, irgalmával, hűségével, bocsánatával, számtalan áldásá­val. Minden lehetőséget megad arra, hogy úgy várjuk őt, hogy közben látjuk és végezzük mindennapi életünk feladait, és valósággá éljük az emberi életet szolgáló keresztyénségünket. JÉZUS IGÉJE SZERINT ÖRÖK SORSUNK AZON DŐL EL. hogy jelenvaló életünkben mennyire tudtunk segítő, szükséget enyhítő, irgalmas testvérré, felebaráttá lenni embertársainknak. Az öncélú, léha, a maga javára tobzódó életnek nincs reménysége. Már most megítélt élet. Könyörögjünk az Űrhoz, hogy olyan cselekedetek kö­vessenek minket az ítélet napjára, amelyekkel embertársainknak szolgáltunk, és így véle, az Űrral tettünk jót. __________________________ Povázsay Mihály Im ádkozzunk! Istenünk! Élők és holtak bírájává tetted Jézus Krisztust. Mindnyá­junknak meg kell jelenni ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk mind­arról, amiket a testben cselekedtünk. Áldunk téged, hogy emlékez­tetsz jövetelére. Add, hogy hitben és a szeretet sokoldalú szolgálatá­ban várjuk visszatérő Urunkat, s a te újjáteremtett világodnak bol­dog részesei lehessünk. Ámen. — Advent 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 15, 4—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 21,25—36. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök. — LOVÁSZPATONA. Novem­ber 1-én ünnepi istentisztelet ke­retében Szabó Vilmos helyettes lelkész beiktatta presbiteri tiszt­ségébe Bendes Lajost, Csiszár Sándort és Dóka Sándort. — ÖSAGÁRD. November 15-én templomszentelési emlékünnep volt a gyülekezetben. A 195 éves műemléktemplom zsúfolásig meg­telt. Az igehirdetés szolgálatát a gyülekezet volt lelkipásztora, id. Harmati Béla végezte. Ugyan­csak szolgált a délutáni bibliaórán és a vallásos esten is. Ez utóbbin Tóth András felügyelő énekelt és előadta id. Harmati Béla: Az agár­diak temploma című költeményét. Győri János Sámuel lelkész a gyü­lekezet ének és zenekarát vezé­nyelte a filmet vetített a korábbi helyi népviseletről. A felsöpetényi társgyülekezetben a délelőtti és a délutáni istentiszteleten Győri Já­nos Sámuel és id. Harmati Béla szolgált. — A Teológus Otthon ré­szére egy korábbi vasárnapon vég­zett szupplikáció összege Ösagár- don meghaladta a 7000,— Ft-ot, Felsőpetényben a 3000 — Ft-ot. Ösagárdon folyamatban van a templomfűtés beállítása. — ZUGLÓ. December 13-án, vasárnap délután 4 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyen Szirmai Zoltán faso­ri lelkész tart előadást. — DUNAHARASZTI. A gyüle­kezethez tartozó szórvány köz­pontjában. Tökölön szeretetven- dégségben Keveházi László esperes tartott előadást a Pest megyei Egyházmegye életéről. — ELADOM főleg magyar és német nyelvű teológiai munkák­ból álló könyvtáramat. Jegyzéket betekintésre szívesen küldök. Danhauser László ny. lelkész. 1012 Budapest, I., Attila út 79. Te­lefon: 361-654.

Next

/
Oldalképek
Tartalom