Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-29 / 48. szám
A Szlovákiai Evangélikus Egyház küldöttségének látogatása December 5-től 8-ig hazánkba látogat a Szlovákiai Evangélikus Egyház küldöttsége D. dr. Ján Michalko egyetemes püspök vezetésével egyházunk elnökségének meghívására. A küldöttség tagjai: Rudolf Kostial zólyomi (Zvolen) és dr. Julius Filo kassai (Kosice) püspök, valamint dr. Ondrej Bartho egyetemes főtitkár. A vendégeket feleségük is elkíséri. 1975-ben Trencsénben (Trencin) találkozott a Magyarországi Evangélikus Egyház küldöttsége a Szlovákiai Evangélikus Egyház képviselőivel. 1976-ban egyházunk látta vendégül a szlovákiai küldötteket. 1978. december 3—5. között ismét egyházunk küldöttsége tett látogatást. Szeretettel várjuk testvérégyházunk vezetőit! „Várjuk a mi boldog reménységünket” Tit 3,13 Az igazi időmérő nem az óra. Az igazi időmérő — talán meglepően hangzik — a reménység. Ettől függ, hogy üres, tartalmatlan, jövőt- len-e az idő, vagy valami csodálatos többlettel megtöltött, reményteli-e. Nem a napok, évek száma a döntő. Azt csak orvostól tudakolja az ember: meddig élek. önmagától csak így kérdezheti: mennyit élek. Az éveimből mennyi az, amiben a reménység derűje vitt, a szeretet lendített? — annyit éltem. ÚJRA ITT VAN ADVENT KEDVES IDEJE fenyőillatával, szép énekeivel. Az a kérdés foglalkoztat: nem kellene-e ebben az ádvent- ben másként lenni, másképpen tölteni az időt karácsonyig. Magunkba nézni a csendben: mi van itt belül. Vagy inkább: Ki van? A Titusz-levél a második vagy harmadik keresztyén nemzedék bizonyságtétele. Időben kicsit távolabb éltek a názáreti Jézus földi útjától, — de bajok, üldözések, problémák között — ugyanolyan közel Ahhoz, akinek a szeretetéből „jó kilátásunk” lehetett minden napra. JÉZUS A REMÉNYSÉGÜK. Odavárták Jézust maguk mellé, betegágyukhoz, sőt, az arénába is. Ezért éltek abban a boldog reménységben, hogy megdobog a szívünk, ha olvassuk szavaikat: „A földön élnek, de országuk a mennyben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, bár üldözik őket. ínségben vannak és sokakat gazdagítanak, sok hiányt szenvednek és mindenben bővölködnek.” (Diog- nétoszi levél) Ezek mögött a szavak mögött reménység van, bizonyosság, mert nem „talán”, nem a semmi áll mellettünk, hanem az élő Jézus Krisztus. Az időt számukra — szolgálatukban, munkájukban, megpróbáltatásukban — nem az óra mérte, hanem a reménység bizonyossága: szeret Jézus, ezért itt minden szép! Minden helyzetben, életkanyarban vallották: „Várjuk, idevárjuk szívünkbe, Kezünkbe az éltető reménységet, Jézust!” KÖSZÖNTJÜK ADVENTÉT. Alkalom arra, hogy elmélyedjünk, átgondoljuk életünket, s így áldást jelentsünk másoknak is. Ha Jézus közelében megváltoztatjuk gondolkodásunkat, mi is' megváltozunk. S ha mi megváltoztunk, megváltozik körülöttünk a világ, hiszen mi nézünk más szemmel a világra, az emberiség mai problémáira, egyéni kérdéseinkre, s másként nézünk a halálra. Ezért újra kérdem: nem kellene-e ebben az ádventben másként kezdeni, tölteni időnket? Nemsokára az emberek „karácsonyi láz”-ba esnek. Ügy kezdődik, hogy elkezdünk összeadni-kivonni. Majd sorra vesszük, kinek kell ajándék, és jaj, mit! Aztán a lábak is megindulnak, sorban állunk a pultoknál, játékboltban, válogatunk könyvek és lemezek közt. Persze, az ajándékozás, szeretetünk kifejezése, nem baj. Csak az a baj, hogy erőnket, figyelmességünket egyetlen estére összpontosítjuk. A szenteste után pedig kezdődik megint minden elölről: az idegeskedés, türelmetlenség egymás iránt 364 napon át. Tehát tulajdonképpen nem mentünk előbbre. Ezért kellene az, hogy belül, magunkban történjék valami. ISTENÜNK EBBEN AZ ÁDVENTBEN IS sugározza ránk erőit, hatni akar ránk. Engedjük-e? Nem úgy vagyunk-e, mint a názáre- tiek voltak Jézus irányában? Már nagyon jól ismerték, és ezt kérdezték: „Mit akar ez nálunk? Hiszen ismerjük gyerekkorát, a házat, ahol 30 éven át lakott, ismerjük a családját — mit akar az a Jézus?” Ez a megszokottság érzéketlenné tette őket. És ezt olvassuk: „Nem is tudott ott semmi csodát tenni a hitetlenségük miatt.” A mai Názáret a fehér keresztyénség. Mi is mindent tudunk már Jézusról. Annyi ádvent, annyi karácsony volt! A megszokottság érzéketlenné tett bennünket Vele szemben. Sematikus lett a beszéd és a gondolat öróla. És itt is érvényes, a mai „Názáret”-ben nem tud velünk mit kezdeni Jézus. Visszaverődik fallal körülvett szívünkről minden felénk áradó hatása. Ezért nem tudjuk elviselni se magunkat, se másokat. A fallal körülvett szív reménytelen és szeretetlen. És az ajándékozásunk? De hát milyen az, amikor egy hideg, közönyös szív ajándékozik? Illemből, rutinból teszi — vagy egy kis pislákoló reménységgel: hátha történik valami! NOS, EZ A PISLÁKOLÓ REMÉNYSÉG! Hátha történik valami! Ezzel már szövetségre lép Jézus: itt vagyok, megnyitom szemedet, hogy láss, leveszem a közöny páncélját szívedről, hogy mozgató reménységed legyen. Hallottam, hogy van egy rákbetegcsoport, melynek tagjai felhívják egymást telefonon minden nap, s a fő mondanivalójuk egymásnak mindig ez: „Tégy róla, hogy a mai nap érjen valamit!” Ök, akik tudják, hogy életük rövidre van szabva, hordozzák magukban Jézust, s vele a bizonyosságot. Tik-tak... Már elmúlt megint néhány óra ebből az ádventből. „Isteni-idő”-nek az számít, ami bennünk történik — s talán rajtunk keresztül. Tégy róla, hogy a mai nap érjen valamit! Görög Tibor Az egyházak a békét szolgálják A Lutheránus Világszövetség tizenkilenc püspökének rendkívüli ülése A LUTHERÁNUS VILÁG- SZÖVETSÉG ZÁRT ÜLÉSÉRE, amelyen Európából és az Egyesült Államokból 19 evangélikus püspök és egyházelnök vett részt november 7—8-án került sor Genfben. Központi témája az egyházak lelki és pásztori meg- bíztatása volt az atomkatasztrófától fenyegetett világban. A tanácskozáson jelent volt dr. Josiah Kibira püspök, (Bukóba. Tanzánia) a Lutheránus Világ- szövetség elnöke is. A zárt ülés tanácskozásainak alapjául egyebek között több európai egyház, köztük az észt, lett, litván (Szovjetunió), francia, finn, holland, norvég, lengyel, román, svéd és magvar helyzet- jelentése szolgált. A Lutheránus Világszövetség amerikai, NSZK- beli és NDK-beli nemzeti bizottságának képviselői az általános helyzetről és egyházaiknak a békét szolgáló tevékenységéről tudósítottak. A püspökök és egyházelnökök ezenkívül az Egyházak Világtanácsának ilyen it'ánvú terveiről és programjairól is tájékozódtak. A TANÁCSKOZÁSON A RÉSZTVEVŐK EGYETÉRTETTEK ABBAN, hogy jelenleg igen nagy veszély fenyegeti a politikai világbékét. A rendkívül veszélyes helyzet a keresztyének határozott elkötelezettségét követeli a béke érdekében. Ez elsősorban azt jelenti, hogy elősegítik a megbékélést és hozzájárulnak a bizalom építéséhez. Ehhez nélkülözhetetlenek a politikai és ideológiai határokon túllépő találkozások, valamint az információk cseréje. A GENFI ESZMECSERÉN AZT IS HANGSÚLYOZTÁK, mennyire szükséges, hogy az egyházak Keleten és Nyugaton közösen . fáradozzanak a jelenlegi feszült helyzet megszűntetéséért. Egyetértés volt abban is. hogy meg kell állítani a világméretű nukleáris fegyverkezési versenyt. Az evangélikus püspökök és eav- házelnökök meg vannak győződve arról, hogy ebben az Egyházak Világtanácsa és az Eurónai Egyházak Konferenciája kezdeményezéseinek jelentős szerepe van. A résztvevők síkraszálltak azért, hosv az ökumenikus egyházi kezdeményezéseket minél jobban támogassák és hangolják össze. A megbeszélések során a résztvevők elsősorban azokat az egyházi kezdeményezéseket biztosították támogatásukról, amelyek alkalmasak arra, hogy a világpolitikai ellentétekről mind össz-keresztyén, mind pedig még szélesebb, más vallásokkal közös alapokon tárgyilagos képet nyújtsanak és a népek közötti bizalmat elősegítsék. Az idei, augusztusi turkui (Finnország), végrehajtó bizottsági ülés nyilatkozatot fogadott el a békéről. Ennek a Lutheránus Világszövetség és az egyházak békemunkájára vonatkozó ajánlásait a Genfben nyílt, bizalmas eszmecserére 13 országból összegyűlt püspökök és egyházelnökök megerősítették és konkretizálták. •A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG a békéről szóló nyilatkozatát az erősödő kelet-nyugati feszültség hatására adta ki, és a tagegyházaknak megfelelő cselekvést ajánlott. Dr. Carl H. Mau főtitkárt Turkuban megbízták azzal, hogy segítse elő az evangélikus egyházak sokoldalú békeszolgálatát. Támogassa továbbá az ilyen irányú együttműkö-. dést más egyházakkal, éppúgy, mint az Egyházak Világtanácsával és az Európai Egyházak Konferenciájával. A genfi zárt ülés ennek a megbízatásnak teljesítését szolgálta. Fordította: ifj. Szentpétery Péter Evangélikusok Veszprém városában A mai jó dolgunkat úgy értékelhetjük igazán, ha összehasonlítjuk a csak kiváltságosoknak jutó múlttal. Kezdetben nagyon lassan indult és erősödött Veszprémben az evangélikusok helyzete. Ma viszont felgyorsult a fejlődés, a korszerű élet színvonalára. családból álló gyülekezet. Csak 1910-ben lett tornya és harangja a templomnak, s az orgona 1929-re készült el. Értékes kincse a gyülekezetnek Haubner Máté híres dunántúli püspöknek az arcképe. Az 1848— 49-es szabadságharcban hazafias D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálata Veszprém városa a királynék városa volt, erős katolikus püspöki székhellyel. A reformáció így nem is verhetett gyökeret a városban. Nagyvázsonyba és öskübe jártak az evangélikusok istentiszteletre II. József 1781-es Türelmi Rendelete előtt. Csak 1788-ban kapott engedélyt „tisztelendő és tudós” Kiss János nagyvázsonyi lelkész, hogy betegye lábát Veszprém városába, s ott az evangélikusoknak magyar és német nyelvű istentiszteletet tartson. Építettek egy fészert e célra, ahol 1788. február 24-én tartották az első istentiszteletet. Az önálló gyülekezet csak 1794-ben alakulhatott meg, amikor Hrabovszky Sámuel dunántúli szuperintendens lelkésszé szentelte és beiktatta a fiatal Zi- gán János lelkészt. Száz év alatt is lassan msnt a fejlődés. Torony nélkül építette meg a templomot 1798-ban a 74 magatartásáért várfogságra ítélt püspökről kiszabadulása után készítette a festményt a győri gyülekezet. Ezt is és az akkor kapott nagy csatos bibliát, amely ma is a veszprémi oltáron van, a győri gyülekezettől kapta Veszprém, mert 1794-ben itt született Haubner Máté. A mostani veszprémi gyülekezet gyors fejlődést mutat. 1975-ben elkészült a templom nagy renoválása, Hernád Tibor lelkész vezetésével. Az ötletesség két szempontból érdekes és példamutató. Egyrészt az új padok úgy mozgathatók, hogy gyűlések, szeretet vendégségek céljaira is átalakíthatok, másrészt hőtároló villanykályhák segítségével modern, olcsó és tiszta üzemeltetésű lett a templom fűtése. 1978-ban kívül-belül reno- váltatta a gyülekezet a balatonalmádi imaházat is. Űj gyülekezeti termet avatott fel Veszprémben október 10-én D. dr. Ottlyk Ernő püspök a zsúfolásig megtelt teremben, nagy létszámú gyülekezet és igen sok lelkész jelenlétében. A 600 lelkes gyülekezet pénzben és önkéntes munkával közel 300 ezer forintot adományozott. Az építés úgy történt, hogy a parókiális épület új emeletet kapott, ahol gyülekezeti termet, tanácstermet, teakonyhát alakítottak ki ízléses kivitelben, lambériával, jó megvilágítással. Bár még hiányzik a műanyag padló és a fűtés, de a gyülekezet már lelkesen vette birtokba új létesítményét. Meghatóak voltak a fiatalok, akik korunk ritmusában és dallamvonalaival egyházi zenével járultak hozzá közös örömünkhöz. Erős a kontraszt a nehézkes történelmi fejlődés és a ma lendülete között. Ezért lehet reménységünk Isten iránt, aki az egyházat itt is és másutt is szeretettel vezeti. Ottlyk Márta SÖDERBLOM-TEMPLOM Hürth-Kendenich (Köln mellett, NSZK) evangélikus gyülekezetének a közelmúltban kettős ünnepe volt. Egyrészt felavatták az új harangtomyot, az 1914-ben öntött harangon ez a felirat olvasható: „a földön békesség”. Másrészt: a templomot Nathan Söderblomról nevezték el. „Nagyon örülünk ennek a névadásnak” — mondotta Glatz József lelkész. „Ez is az ökumené fontosságára emlékeztet, ebben a szellemben akarunk erősödni.” Nathan Söderblom svéd érsek ötven éve halt meg. Az ökumenikus mozgalom egyik legfontosabb személyisége volt, nevét elsősorban az 1925-ös Élet és Munkabizottság stockholmi világkonferenciája tette híressé. Munkásságáért 1930-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki.
