Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-15 / 46. szám
öKumené ^ öKumené öKumené Milyen egységet akarunk?, Térv vagy látomás — a látható egység modellje A LÁTHATÓ EGYSÉG ÖKUMENIKUS MODELLJÉT nem tekinthetjük puszta utópiának. Azok merész és áldozatos törekvése ez, akik az éppen adott most- ban keresztyénségüket az elidegenedés erőinek ellenére a bizalomban és a közösségteremtésben vélik, vallják hitelesen megélni. Mit jelent ez a modell? Annak megváltását, hogy Jézus Krisztust személyesen és közösen Urnák és Megváltónak tartjuk, hogy felismerje a világ: 0 Isten univerzális szeretetének megszemélyesítője. Aki a különböző embereket nem egyformává tette, hanem egymástól eltérő voltuk tiszteletben tartása mellett hívta őket a maga követésére és az egymás iránti szolgálatra. Akik ma vállalják a prédikáció, a tanítás közös feladatát az egy evangélium alapján, nem múltnélküli emberek, a legősibb tradíció örökösei: az apostolok munkájáé. A prédikációban valósuló látható egységet megelőzi a közös eszmé- lődés, az elmélyülés és együttgondolkodás. S nem kevésbé az együttimád - kozás. Az a közös, csöndes oda- szánás, mely nem ódzkodik, s nem szégyenli Jézus elé vinni a másik ember, a másik közösség, a hinni nem tudók, s hinni nem akarók, a világ száz baját. Együtt dicsérni és kérni Istent, ez a látható egység hékülözhetetlen jele. E MODELL HÍVEI VALLJÁK a gyógyítás társadalom és világ méretű közösségét is. Azt a dia- kóniát, amely nemcsak a tényt ismeri fel: élnek még e világban gyönge, kiszolgáltatott, megalázott, jogfosztott emberek, hanem az egy Úr példáját követve, vállalják velük a szolidaritást. Lemondva jólétről és hatalomról „mint ahogyan Krisztus is éppen olyan gyönge és elesett volt, mint azok a bűnösök, akikért jött, hogy megmentse őket”. (M. Buthelezi.) És végül a látható egység modelljéből — a kölcsönösen elismert keresztség fellett — nem hiányzik a kenyér közös megtörése sem. Az Űr szent vacsorájának együttünneplése az eljövendő ország örömével és békességével ajándékozza meg a múló időben a bizalomalapú munkáló keresztyéneket. A konszenzus alapja tehát a bizalom. Nem a feltétlen önérvényesítés, vagy egyfajta egykor elérendő hatalom miatti taktikázás. Nem dogmatikai tételeket, hanem a Szentirást részesíti előnyben. Másképp szólva: az egyház ősi és teljes tradícióját képviseli elsőbben — a közös tanúság és szolgálat érdekében —, s csak ezután a rész szerint valót, a felekezeti hagyományt. Ugyanakkor e modell nem szünteti meg a különbségeket. Elismeri az eltérő hely, idő, körülmények teremtette sajátosságok létjogosultságát. Nem uniformizálni akar, hanem az egész világon élő keresztyének teljes, látható egységét hirdeti meg: „Azt hisszük, hogy az az egység, amely Isten akarata és ajándéka egyszerre egyháza számára, láthatóvá kell, hogy legyen minden helyen, ahol embereket kereszteltek meg Jézus Krisztusban és ahol megvallják őt Űrként és Üdvözítőként, itt a Szentlélek Isten hoz létre teljes értelemben vett közösséget, amelynek tagjai vallják az egy apostoli hitet, prédikálják ugyanazt az egy evangéliumot, megtörik a kenyeret, egyek az imádságban, közösségi életet élnek, bizonyságot tesznek és szolgálnak mindenkinek, egyúttal egyek az egész keresztyén közöséggel, minden helyen és minden korban oly módon, hogy lelkészeik és tagjaik mindenki által elfogadottak, mindnyájan együtt tudnak beszélni és cselekedni, amint a helyzet azt megkívánja, hogy teljesítsék feladataikat, amikre Isten hívta az Ö népét.” (EVT nagygyűlés, Üj Delhi, 1961.) HITBŐL JŐVÖ VÍZIÓ ez az egyház jövőjéről. S mégis egyelőre aligha valósítható meg. Az eltérő hagyományok óriási terhet rónak az egyes keresztyénre. Aki ma hitből él, az felekezeti különbség nélkül a teljes keresztyénség- hez tartozónak érzi magát, miközben őrzi, védi és fenntartja saját egyháza hitelveít és hagyományait, testvérének tudja a másmás közösséghez tartozókat is. A Szentléleknek nincs „választott felekezete”; egyaránt munkálkodik mindegyikben, hitre vezetve, keg'j*elmében részesítve embereket itt is, ott is. Az öntudat, a személyi, hitbeli érettség magas foka szükséges ahhoz, hogy valaki ennek tudatában a lelkesedéstől eljusson a felelős cselekvésig, el nem feledve a megtartó, erősítő hagyományokat, a Jézus követésére indító első közösséget, és el nem szalasztva a látható egység korunk adta lehetőségeit. A széttöredezett keresztyénség minden egyháza vágyik az egységre. A látható egység látomásából akkor lehet valóság, ha e vágyhoz szolidaritás társul teremtett világunkkal és a szorongásnak, megosztásiak kiszolgáltatott embertársainkkal. Donáth László Gazai Gábor: Kilépni végre A lehető legegyszerűbben csak azt kellene mondanom: elpártolt tőlem a reménység, és földhöz vert a fájdalom. Aztán megkönnyebbülni, mintha nem történt volna semmi sem, és föllebbenni, mint a hinta, forrni, mint tajték a vízen. És nem törődni holnapommal, élni — ameddig tart — a mát; szembenézni a borzalommal, ha végképp nem bírom tovább. S kilépni végre önmagámból, másokért élni, míg lehet; míg önfeledtségem lerombol, s újjáteremti lelkemet. 1978. (Megjelent a költő INDIÁN NYÁR című kötetében — 1981-ben.) Sokat termő búzaszem Folytatása az 1. oldalról) emberre is. Ez nem papi dolog. A pap haljon meg önmagának, a többi pedig léből. A gyülekezetnek kell magát halálra adni, hogy a kívülvalók azt mondják: ezek szeretnek. Ezek segítenek. Segítenek a társadalomban, a városban, a gyárban, a termelőszövetkezetben, az iskolában, a minisztériumokban. Ezek segítenek. Ezekre lehet építeni. Ezek önmagukat el- tékozló, másokért élő emberek. A gyülekezeteknek kell halálra adnia magát. Nem könnyű Befejezem! Csak egy pár szó Zsuzsikához! Nem könnyű szolgálatra vállalkozott. Ez kitűnt már eddig is az igehirdetésből. Most még jobban el szeretném nehezíteni. Igen, le szeretném terhelni. Nehéz önmagunknak naponként meghalni. Könnyű másnak prédikálni, hogy haljatok meg önmagatoknak, hogy ne legyetek önző emberek. Nehéz egy fiatal lánynak naponta meghalni. Zsuzsika, merítsen erőt abból a Krisztusból, aki meghalt értünk a kereszten és Zsuzsikáért is. Zsuzsika megmondom, sokat fog csalódni ezen a pályán. Többet mint egy mérnök, többet, mint egy orvos, gazdasági szakember, mert sokszor fogja látni, hogy a lelkét adja az igehirdetésbe, a szolgálatba és fog látni a szórványban néhány embert üldögélni. Egy-két öreg nénit, bácsit vagy fiatalt. És akkor ott a szószéken eszébe jut: érdemes volt? Zsuzsika: érdemes volt! Csalódásai ellenére kapjon mindig új erőt attól a Krisztustól, aki nem csak meghalt, hanem föí is támadt. Ott van Zsuzsika mellett a szószéken is, akkor is, amikor egy-egy emberrel beszél, vagy koporsó mellett áll. Ketten prédikálunk: Krisztus és mi. Végül: majd örüljön annak — mert nem csak leterhelni szeretném, hanem meg szeretném örvendeztetni —, amikor azt látja, hogy egy-egy ember élete megváltozik, egy-egy házasság a munkája nyomán egyenesbe jön, egy- egy fiatal felvidul, megtisztul, jobb a légkör és szeretik egymást az emberek. Ez gyönyörű élmény. Sok ilyen élményt kívánok. Legyen az egész gyülekezettel, a szülőkkel, az egész egyházunkkal Istennek a szeretete. Legyen most elsősorban Zsuzsikávál. S most szeretném a szívébe élesen belevésni, hogy onnét soha ki ne tudja törölni a saját maga által választott igét és ezzel küldöm el: Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz. Ámen. K. L. Századunk és a protestanizmus Poor József könyve A Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg Poór József professzor könyve, mely számunkra, hazai protestáns keresztyének szárijára különösen is érdekes olvasmány. Elolvasva az alcím második részét: „A magyarországi szolgáló egyház teológiája” — eleve úgy vehetjük kezünkbe ezt a munkát, mint amelyhez nekünk, Magyarországon élő keresztyén embereknek különösen is közünk van. ELSŐ NAGY SZINTÉZISRE TÖREKVŐ hazai marxista értelmezése ez a könyv századunk protestáns teológiájának, és első nagy, átfogó elemzése a hazánk evangélikus és református egyházaira ’jellemző teológiai irányzatnak. Már a bevezető sorokban kifejti a szerző, hogy a „magyarországi protestáns teológia egy egészen új társadalmi helyzetben folytatja és viszi tovább a reformáció és a protestantizmus korábbi progresszív hagyományait... A protestantizmus a korai kapitalizmus korában is — fő vonalában — egyike a kor progresszív elméleti áramlatainak”. A továbbiakban a szerző rámutat arra, hogy a mai korszerű teológiai törekvésekre az a jellemző, hogy felismerik azt, hogy „a hit nem eltávolító tényező korunk nagy társadalmi kérdéseinek tudományos analízisétől és megoldásától, hanem ez utóbbi a hit integráns része. Nem az egyház feladata e társadalompolitikai feladatok kimunkálása, hanem a tudományé, de benne Isten aktuális üzenetét kell felismerni”, így a protestáns tradícióra jellemző — ahogy Poór József is rámutat munkájában — az „elméleti és praktikus dinamizmus”. Ez tetté lehetővé azokat a változásokat, amelyek a protestáns egyházban századunk elejétől végbementek, és amelyek jellemzőek hazánk mai protestáns teológiájára is. A SZERZŐ KIFEJTI AZT IS, hogy ellentétben az eléggé elterjedt véleménnyel — miszerint csak a katolicizmusra jellemző egyfajta filozófiai tájékozódás — a protestantizmusra mindig is hatottak a különböző filozófiai áramlatok. „Míg a XX. századi katolikus valláselmélet fő vonalában egy skolasztikus-középkori vallásbölcseletet elevenít fel, egészen a II. Vatikáni Zsinat utáni évekig, s ez a mai profán filozófiával való kapcsolatának hiányát jelzi, addig a protestáns valláselmélet (értsd: teológia) területén századunkban felerősödött egy nagy figyelmet érdemlő közeledés, sokrétű tájékozódás a kortárs profán filozófia irányába.” Éppen á különböző filozófiai rendszerek hatására meglehetősen színessé vált századunk protestáns teológiája, szemben a hivatalos katolikus egyházi tanítás viszonylag egysíkú voltával. Könyvének első ‘részében éppen ezért azt vizsgálja a szerző, hogy a XX. századi protestáns teológiában milyen irányzatok érvényesültek, és ezek milyen változásokat hoztak az addigi teológiai gondolkodásba. Majd a második részben a szocialista Magyarországon kialakult azt a teológiai irányzatot elemzi, melyet az evangélikus egyházban diakóniai teológiának nevezünk, a református egyházban pedig szolgálat teológiának hívnak. AZ EURÓPAI KITEKINTÉST a századfordulón jelentkező vallásos-szocialista mozgalom elemzésével kezdi a könyv írója, majd a dialektikus teológiával, mint a protestáns teológiai gondolkodás fordulatának első fázisával foglalkozik. Könyvének ebben a fejezetében elsősorban Karl Barth tanítását vizsgálja. A következő egység címe: „A vallás nélküli kereszténység.” Bonhoeffer és Gokartén. tanítását elemzi ebben a fejezetben a szerző. Mint ahogy az előző fejezetben, "hacsak érintőlegesen is. de utalt az evangélikus Kierkegaard hatására, ebben a fejezetben Kant és Fichte hatását is megemlíti. Poór József tehát konkrét pontokon mutat rá arra, hogy a filozófiai irányzatok hatással voltak a protestáns teológiára. Ezek után természetszerűleg következik Bultmann és az egzisztencialista filozófia közti kapcsolat bemutatása. Bultmann teológiájának ismertetése után „A határ és a korreláció teológiája” címmel Tillich, „A reménység teológiája” alatt pedig Moltmann nézeteit elemzi a szerző. Ez a fejezet nemcsak áttekintést ad századunk protestáns teológiájának fő irányvonalairól, hanem ily módon megkísérli a magyarországi szolgálat-diakóniai teológia előzményeit felvázolni. A szerző rámutat azonban arra is, •hogy a „szolgálat-teológiában e hatások egy új szintézist alkotnak, s ez messze túllép korunk társadalmi folyamatainak feldolgozásában azokon a teológusokon, akiknek tanításaihoz elméleti forrásként nyúlik vissza”. A közvetlen elődök hatásának kimutatása mellett, rámutat Poór József arra, hogy Luther tanulmányozása és új értelmezése előkészítője volt evangélikus talajon az új teológiai felismerésnek. Mi is megjegyezhetjük, hogy a Szent- írás mellett, annak kiváló értelmezőjéhez, Lutherhez mindig visszafordulhat az egyház. Sőt a haladó teológiai törekvésekben Luther teológiájának szerves részt kell képeznie. KÖNYVE MÁSODIK NAGY RÉSZÉBEN először általános áttekintést ad a szerző a magyarországi szolgálat, illetve: diakóniai teológiáról. Majd teológiánk társadalomelméleti változástendenciáival foglalkozik. Korunk magyarországi protestáns teológiáját elemezve, Poór József rámutat, hogy a teológiai stúdiumok közül döntő jelentőségű a rendszeres teológia. Az alapvető biblikus tárgyak eredményét figyelembe véve a „rendszeres teológiának közvetítő kontrolláló és irányt mutató jellege van”. Ezen belül is kiemeli, hogy a progresszív^ teológiára igen jellemző a szociáletikai irányultság. Hiszen marxista és keresztyén embereknek közösen kell munkálkodniuk az emberiség jelenéért és jövőjéért. Ebben a munkában az etikai normák védelmének, a szociális bűnök elleni harcnak nagy szerepe van. Ezen a területen a szocialista társadalomban nagyon jelentős munka vár az egyházakra is. Poór József alapos elemzése közben elismeréssel szól hazai protestáns egyházaink teológiai fölismeréséről, így dr. Káldy Zoltán püspök úttörő szerepéről, mely lehetővé teszi a maxista és keresztyén emberek együttműködését az egyes érintkezési pontokon. A dogmatikai változástendenciák ismertetésével zárja a szolgálat-diakóniai teológia ismertetését a szerző. POÓR JÓZSEF IGEN ALAPOS MÜVÉNEK részletes elemzése helyett, csupán ajánló soroknak szánom ismertetésemet. Mert jelentős munkát tarthatunk kezünkben. Alapossága a jegyzetanyagból is kitűnik. Könyve első részének megírásához a szerző az eredeti műveket tanulmányozta, így Barth, Bonhoeffer, Tillich stb. műveit. A második rész pedig hazai protestáns püsökök és teológusok tanulmányai alapján készült. Nemcsak könyvek, hanem cikkek egész sorának áttanulmányozása a mai protestáns teológia avatott ismerőjévé tette a mű íróját. A könyvet, ahogy a bevezetésben olvashatjuk, „hívőknek, marxista és nem marxista valláskutatóknak, tehát minden olyan olvasónk számára készítettük, aki a vallás mai problémái és a mai marxista valláskutatás iránt érdeklődik”. Művével, úgy érzem elérte célját Poór professzor. Érdeklődésre tarthat számot ateista és keresztyén emberek között egyaránt Nagy László ArpAdiiazi erzsébet-ünnepség A türingiai egyház (NDK) Árpád házi Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából november 15-én ünnepséget rendez Eisenachban. Egyházunkat Szebik Imre miskolci lelkész, a Borsod - Hevesi Egyházmegye esperese képviseli. A VESZTFÁLIAI EGYHÁZ zsinata A vesztfáliai egyház (NSZK) zsinata november 9—13. között tartotta ülését Bethlen (Bielefeld mellett). Egyházunk képviseletében dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese vett részt.
