Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-08 / 45. szám

Istentiszteleti rend Ilid az ország bél vége közöli A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumról Ismét gazdagabbak lettünk. Er- megnyitójában ismertette azt a ről bizonyosodhatott meg hazánk megfeszített munkát, amelyet a apraja-nagyja, aki látta október múzeum munkatársai éveken ke- 17-én, szombaton este a Tv-Hír- resztül végezték egyrészt a kis­adót, amely hírt adott arról, hogy a alföldi tájegység anyagának össze- Szentendrei Szabadtéri Néprajzi gyűjtse, másrészt az épületek Múzeumban újabb tájegység be- áttelepítése, felépítése során. A kiállítás egy részlete mutatására készülnek. Több éves megfeszített munka eredménye­ként elkészült a Kisalföldet be­mutató tájegység. A Híradóban hallani lehetett annak a kis ha­rangnak a szavát, ami az ünnepé­lyes megnyitó kezdetét is jelen­tette. Október 18-án, vasárnap került sor az ünnepélyes megnyitóra, amelyen részt vehettem. Már jól ismerem a múzeum másik részé­ben félállított Felső-Tisza-vidéki tájegységet, amelyet az évek fo­lyamán több alkalommal is lát­tam.. Ez az ünnepélyes megnyitó azonban sokáig nagyon kedves emlék lesz a számomra. A kis harang hívó szavára a múzeum területén levő mintegy tízezer látogató sereglett össze. Dr. Kurucz Árpád főigazgató ZENÉS ÁHÍTAT lesz november 8-án, vasárnap délután 6 órakor a fasori temp­lomban (VII., Gorkij fasor 17.). Műsoron: Pachelbel, Buxtehude és Bach orgonaművek és Bach, Händel, Bárdoss, Gárdonyi és Szokolay kórusművek. Orgonái: Gáncs Aladár Közreműködik a nagytarcsai gyülekezet vegyeskara. Vezényel: Bálint József Igét hirdet: GÁNCS PÉTER Dr. Gonda Béla professzor, tudo­mányos munkatárs pedig értékel­te azt a nagyszerű munkát, ami­nek a részesei lehetnek mindazok, akik a múzeum anyagát megte­kintik. Az első tájegység az or­szág keleti részét mutatja be, míg a most megnyitott újabb tájegység a nyugatit. így kapcsolódik egybe, lesz egy egységgé népünk évszá­zados kultúrája. Dr. Villangó István a Művelődésügyi Miniszté­rium nevében kormány- és minisz­tériumi kitüntetéseket adott át a munkában résztvevő kőműve­seknek, tudományos munkatár­saknak. Szentendre Város Taná­csa oklevéllel tüntette ki dr. Ku­rucz Árpád főigazgatót. Ezután került sor az új táj­egység épületeinek, felszerelési tárgyainak, berendezésének be­mutatására. Működés közben láthattuk a taposómalmot, a Nyúl községből, 1699-ből származó présszint, s kóstolhattuk meg a frissen préselt mustot. De mű­ködés közben láthattuk az élet­hűen berendezett szilsárkányi ko­vácsműhelyt is, a felépített lakó­házakat, csodálhattuk meg a fes­tett cserépedényeket, textíliákat. Megkóstolhattuk a híres rábaközi perecet, a kemencében sült for­ró lángost. (Ez egy negyvenéves emléket idézett fel bennem, mi­vel utoljára nagyanyám sütött kemencében ilyen finom lángost.) Órákat lehet eltölteni a Szent­endrei Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum területén. Vajon hány lel­készünk, budapesti vidéki hí­vünk veszi magának ezt a fá­radságot? Hiszen aiz, amit ott lát­hatunk, valóban híd az ország két vége, az előttünk élt nemzedék és a mai ember között. H. L. Budapesten, 1981. november 8-án Deák tér de. 9. (úrv) Pintér Ká­roly. de. 11. (úrv) Haíenseiier Ká­roly, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendegség: Bo- zoky Éva. Fasor de. 11. Szirmai Zol­tán, du. 6. Zenes áhítat-lget hirdet: Gáncs Péter. Dózsa György út 7. de. i'él^O. Muntag Andorné. üllői út 24. de. lel 11. Kuttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt- kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de; 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) du. 4. Szere- tetvendégség: Virágh Gyula. Rákosfal­va de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- gepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. tJjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákos­palota Máv telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshe^y de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ko­sa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu de. 9. (úrv) Nagy Lász­ló, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Nagy László. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9: Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. KősZeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv) Missura Tibor, de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv) Rozsé István. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Buda­örs du. 3. (úrv) Rozsé István. Török­bálint du. fél 5. Rozsé István. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel de. fél 11. Mezősi György. — EGYHÁZUNK tulajdonában levő IV. emeleti 60 négyzetméteres kom­fortos lakást bérlője elcserélné bu­dapesti, vagy ötven kilométeres kör­zetében, esetleg vidéki nagyvárosban levő hasonló alapterületű lakásra, vagy kertes házra. Munkaviszony esetleg egyházunknál megoldható. Ér­deklődni egész nap: Budapest, VIII., Üllői út 24. Acsádi. — RÉGI, 1947 előtti használt levele­zőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy­kori Árva- és Szepes megyében fel­adott levelek. Cornides Sándor bé­lyegkereskedő. Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (udvar). Telefon: 121-589. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—vm Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.2735 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja” (2 Kor 6,2b). VASÁRNAP. — „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.” (1 Tim 2,5 — Jóéi 2.27 — Lk 17,20—24 — Zsolt 12). Jé­zus Krisztus eljövetelével meg­kezdődött a „kegyelem ideje ... az üdvösség napja”. Ez azt jelen­ti, hogy megszűnt az az akadály, ami az embert Istentől elválasz­totta. Jézus Krisztus legyőzte a bűnt. Így lett közbenjáró Isten és közöttünk. Benne maga az Isten jött közénk, hogy valósítsa igéje által az Isten országát. Ebben minket is föl akar használni esz­közeiül : tiszta beszédünkkel és se­gítő szeretetünkkel. „Ó, boldog ország, boldog nép, E nagy ki­rály hol trónra lép. És boldog hajlék, boldog szív, Mely őélőtte már kinyílt...” 720. ének 3.). HÉTFŐ. — „Nagy békességük van azoknak, akik szeretik tör­vényedet; nem botlanak meg azok” (Zsolt 119, 165 — 1 Thessz 4,1 — Jób 14,1—6 — Zsid 12,25— 29). Sok a nyugtalanság bennünk, önmagunk sorsa, szeretteink jö­vője, a világ hatalmas és apró kérdései egzisztenciálisan érinte­nek bennünket. Sokfelé keressük a megoldást is. Feleletet várunk a tudománytól, eseményekből, mások tapasztalatából, stb. Sok kérdésünkre kaDunk is választ ezekből. A végső feleletet azon­ban Isten igéié adja meg békes­séget teremtő erejével. „Drága kincset, békességet És szívbeli csendességet, Azt a tiszta boldog­ságot, Mely a földre mennyből szállott. Add e kincset most is nékem, Én megváltó üdvössé­gem!” (194. ének 3.). KEDD. — „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Ürra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád” (Jón 2,8 — Zsid 10,21—22 — Mt 24,15 —28 — Zsid 13,1—14). Jézus igen komoly ígéretekét adott az imád­sággal kapcsolatban. Ö, aki „teg­nap, ma és mindörökké ugyan­az”, megtartja földi életünkre és örök üdvösségünkre tett ígéreteit. Boldogok vagyunk, ha az ének­költővel tudjuk vallani: „Meg­hallgattál! Már semmi kétség, Megadtad a bocsánatot; Szívem­be, mit eddig nem érzék, Öröm, üdv, béke áradott. Én Istenem, én Istenem, Forró hálám tied le­gyen” (325. ének 6.). SZERDA. — „Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkűnkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Rm 8,16 — Ézs 62,2 — Mt 24,29—35 — Zsid 13,15—25). Nincsen nagyobb szo­morúság az árvaságnál, a ma­gunkra maradásnál. Isten gyer­mekei soha nincsenek egyedül. Itt a földön „az egymással való közösségvállalásban”, az utolsó idők megpróbáltatásai idején Jé­zus Krisztus feltámadása erejé­ben, az örökkévalóságban pedig az Istennel való, örök együttlét­ben tapasztalják meg, „hogy Va­lóban Isten gyermekei”. „Utad van számtalan sok, Uram, és esz­közöd; Reánk is szent áldásod Bő­séggel öntözöd. Művednek aka­dálya, Szünete nincs soha; Ügy tessz, amint kívánja Gyermekeid java” (370. ének 4.). CSÜTÖRTÖK. — „Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom” (Dán 2,20 — Lk 2,20 — Mt 24,62 —42 — 1 Thessz 1,1—10). Isten nevét dicsérni az tudja igazán, aki nemcsak gondviselő szerete- tét veszi észre, hanem tudja azt is, hogy Jézus Krisztus szeretete és hatalma „megszabadít minket az eljövendő haragtól”. Az örök­élet reménysége már most meg­nyitja ajkunkat hálaadó énekre és imádságra. „Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed Jé­zus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Di­csérjük Istent!” (710. ének 7.). PÉNTEK. — „Azért nincs hiá­nyotok semmiféle kegyelmi aján­dékon, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését vár­játok” (1 Kor 1,7 — Jer 33,9 — Jer 18,1—10 — 1 Thessz 2,1—12). Isten szuverén joga, hogy azt te­gye velünk, amit akar. Ez a „zsarnokság” azonban szeretet és kegyelem, mert mindig azt teszi velünk, ami javunkra van. Jó lenne ezt nem elfelejtenünk, s akkor sokkal több lenne az örö­münk és hálaadásunk. „Mind jó, amit Isten tészen, Tudja ő, mi szükséges; Oltalmával körülvé- szen, Midőn sorsom kétséges. Ke­gyessége, Nagy hűsége Rám na­ponként kiárad, Jót tenni el nem fárad” (376. ének 3.). SZOMBAT .— „Amint felhang­zik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, ma­ga az Űr fog alászállni a menny­ből” (1 Thessz 4,16 — Zak 12,10 — Mt 24,43—51 — 1 Thessz 2,13— 20). Isten népe állandó készenlét­ben várja vissza Krisztust. Ez az állandó készenlét nem tétlen ál­modozás, hanem tevékeny szolgá­lat. Akkor készülünk méltóan Jézus fogadására, ha mindig meg­találjuk a tennivalónkat gyüle­kezetünkben és társadalmunk­ban, segítő szolgálattal. „ítélet napján az Nem lel irgalmassá­got, Ki máshoz nem mutat Szíves hajlandóságot. Ó, szeretet Atyja, Áldj meg oly lélekkel, Mely örö­mest tesz jót Minden emberek­kel” (443. ének 7.). Bárány Gyula — ELADOM főleg magyar és né­met nyelvű teológiai munkákból ál­ló könyvtáramat. Jegyzéket betekin­tésre szívesen küldök. Danhauser László ny. lelkész. 1012 Budapest I., Attila üt 79. Telefon: 361-651. — KÖZÉPKORÜ, evangélikus, főzni tudó gondozónőt keresünk a gyenes- diási Szeretetotthonunkba. Szobát biztosítunk, fizetés megegyezés sze­rint. Lelkészl ajánlás szükséges. Je­lentkezést levélben az Otthon vezető­jének címére kérjük küldeni. Cím: Szabó Ferencné, 8315 Gyenesdiás. Bé­ke u. 57. Tépelodés Nem sejtettem, milyen nehéz élete volt! Sohasem beszélt róla! De a minap mégis, egyszerre, váratlanul magáról kezdett be­szélni. ... Valamikor a Gestapo foglya voltam — mondta ■— elképzelhetetlen kegyetlen­séggel kínoztak, megaláztak. De a szen­vedések mégsem tudtak megtörni. — Hogy bírtad ki? — Tudod, istentagadó voltam akkor. Csak magamban hittem. Csak a realitá­sok világa érdekelt. Logika, észokok vol­tak az ideáljaim. Az érzelmek világát megmosolyogtam, kigúnyoltam, lenéztem. Nyolc hónapot töltöttem sötét zárká­ban, teljes magányban, egyedül, szigorí­tott feltételek mellett, félelmek, kétségbe­esések, szörnyű lelki vergődések köze­pette. Kerestem az utat, amely ilyen kö­rülmények között lelki szabaduláshoz vezet. Nap mind nap megalázottságban, lelki és testi kínok, kétségek és remény­kedések között éltem, már nem tudtam mikor van nappal, mikor van éjszaka. — Mire gondoltál ebben a rémes álla­potban? *■ — Folyton számoltam. Bonyolult fel­adatokat fejtettem meg. Később sokat foglalkoztatott az a gondolat, hogy mivé lesz az ember, ha egyszer lefoszlik róla minden méltóság, ha megszűnik minden kötelék, minden kapocs, amely a világ­hoz fűzi, ha nincs már kötelezettsége, tö­rekvése, vágyai, ha minden megszűnik, ami az élethez fűzte, mivé lesz akkor az ember? Mi marad számára abban a sö­tét zárkában, ahol szinte kezébe veheti meztelen életét és olyan tisztán láthatja, ahogy életében talán még soha. — Mégis, mibe kapaszkodtál? — Először mindig az édesanyámra gon­doltam. A reá való emlékezésben keres­tem lelkem békéjét. Istenem, csak olyan bátor szívem lenne, mint amilyen neki volt — sóhajtottam —, akkor a félelem, a rémület hatalma megtörne rajtam. Mert anyám mindig csak másra gondolt, sohasem magára. Ebben volt az ereje és Isten-hitében. Ezt kezdetben nem értet­tem. De ott, a cellában, így sóhajtottam: Anyám, ajándékozz meg erős szíveddel és mélységes hiteddel. — Később megpróbáltam az ö útját követni. Isten megismerésének útja sok­kal nehezebb volt, mint ahogy gondoltam. Talán a szenvedés vezethetne rá, vagy éppen a szenvedéstől való megszabadu­lás? Sohasem voltam igazán boldog. De bol­dogtalan annál többször, néha egészen az öngyilkosság határáig. Elhatároztam, hogy a boldogságot fogom keresni. Talán a hitben, talán az áldozatban, talán a szeretetben, talán az imádságban megta­lálom. Már térdelni is tudtam és kérni, imádkozni a hit erejéért. — Sokszor kínoztak? — Sokszor. A szenvedés, a félelem bor­zalmas realitások. A félelem és szenvedés óráiban mindig Istent hívtam. Segíts Uram! — kiáltottam és már maga a kiál­tás is segített rajtam. Sokszor gondoltam akkor, bárcsak lenne egy bibliám. Csak Istent kértem: segíts, segíts! Sokszor kér­deztem magamat: sötét zárkára van szük­ségünk, hogy Hozzá találjunk? Ha élve szabadulok a hit nyereményével, a halál is barátommá válhatna... — Lassan már csak a hit világa fény­lett a cellámban. Valaha kezembe nem vettem a bibliát, most szívesen éheztem volna bármeddig, csak hogy egyet a ke­zembe vehessek. — Új életet kezdek, fogadkoztam. Új életet szelídséggel, békével, nyugalom­mal, szeretettel telit, amelyben csak az igazságot, a bölcsességet, a jóságot keres­hetem. Egyre jobban éreztem a felelős­ségem terhét, a felelősségemet Istennel szemben. Kilenc hónap kell, amíg az em­ber gyermeke a világra jön, mennyi idő kell ahhoz, hogy Isten gyermekévé lehes­sünk? — Napról napra gyengébb lettem. Fi­zikai erőm is elhagyott. Térdet hajtva kértem: Isten, szabadíts meg, mert el­pusztulok, ha nem lennél, ki kellene ta­lálni Téged! Oly közel jártam a véghez. Egy átvágott ér mindent megoldott vol­na, de már nem voltam egyedül, Ö már erősen fogta a kezem. — Rettentő lelki tusát vívhattál! Értéktelennek éreztem magam. És még­is így kiáltottam: Istenem, élni akarok! Élni akarok, Veled! Ennyi volt az imád­ságom,r- De egész szívem, egész hitvány életem benne sírt. — Megtaláltad Azt, Akit a szigorított zárka elhagyatottságában annyira keres­tél? — Velem van — mondta lehajtott fej­jel, csendesen. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom