Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-15 / 46. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A szanálás okozta nagy megrázkódtatás után — amelyről lapunkban korábban már beszámoltunk — ebben az évben már második nagy ünnepét ünnepelte október 18-án a rákoskeresztúri gyülekezet. Ezen a vasárnap délelőtti istentiszteleten dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátotta ki Hegedűs Zsuzsanna végzett teológust. A lélek- számában erősen megcsappant, korábban reményét vesztett gyülekezet lassan magához tér. S ez az ünnepi istentisztelet, a püspök ' igehirdetése, a szolgálatba induló szavai: vállalom, akarom, fogadom, ígérem, kész vagyok, a lelkészek éneke nem csak örömkönnyeket csalt ki a zsúfolásig megtöltött nagy templomban levők szeméből, hanem megerősített abban a meggyőződésben, hogy ,ió élni a szolgálatába hívó és szolgálatába küldő hatalmas Üristen szeretetéből. Kívánjuk, hogy a püspök igehirdetéséből sokan merítsenek erőt, ezért azt magnófelvételről téljes terjedelmében közöljük: „Van abban mindig valami megrendítő, amikor egy fiatal ember vagy egy leány odaáll a templom oltára elé és kéri, küldjétek ki engem a lelkészi szolgálatra. Megrendítő azért, mert újra átéli a gyülekezet Istennek azt a szere- tetét és hűségét, amellyel két évezreden keresztül küldte a tanítványait szerte a világba az evangélium hirdetésére, a keresztség elvégzésére, az úrvacsora kiszolgáltatására és a szeretetszolgálat végzésére. Átéli az ember minden ilyen alkalommal, hogy az Isten nem lett kisebb, hatalma sem lett kisebb, hanem megmaradt ugyanolyan nagy Istennek, mint a tanítványok életében, a középkorban, a reformáció idejében, az új kórban és a legújabb korban — amikor is meg-megszólított egy- egy férfit vagy egy nőt, és azt mondotta: elküldelek téged, hogy nyomába lépj a tanítványoknak, Péternek és Jánosnak, Jakabnak és Pálnak, Augustinusnak, Assisi Ferencnek, Luthernak, Kálvinnak, Schweitzernek és folytathatnám a mai napig a hosszú végtelen sort. Tehát az Isten nem változott a küldésben. A másik nagy öröm, hogy mindig vannak, akik engedik, hogy az Isten őket kiküldje. Sőt, jelentkeznek úgy, mint a régi próféták, amikor odaálltak az Isten elé és ezt mondották: küldj el engem! Óriási nagy dolog ez a modern korban szerte a különböző világrészeken, de ugyanolyan csoda Magyarországon is. Ma Magyar- országon nem természetes az, hogy Valaki hisz. Ez ma már döntés kérdése. Átgondolt, világos elhatározás döntése, hogy én meghallottam az evangéliumot és én hiszek. Ez nem természetes. Az sem természetes, ha valaki papnak jelentkezik ebben az országban. Vannak kiváló munkásaink termelőszövetkezetekben, iparban, vannak kiváló pedagógusaink, kiváló kutatóink, nagyszerű eredményeket tud felmutatni ez a nép, ez a társadalom és közben vannak papok, akik azt mondják: mi nagyra értékeljük a mérnöki tudást, a pedagógiát, az orvosi tudást, nagyra értékeljük az ipari munkásság nagyszerű eredményeit, becsüljük őket, szeretjük őket, segítjük őket, de mi eközben evangéliumot akarunk hirdetni. És ez csoda. Ez nem természetes, ez nem magától értetődő. Ez nem automatikusan történik. Valami történt a szívben i Aki erre vállalkozik, annak az életében kellett történnie valaminek, amire úgy reagált, hogy éh elmegyek az igehirdetés szolgálatára. Valaminek a szívben kellett történnie ahhoz, hogy ezt valaki Sokat termő búsassem Lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátás Rákoskeresztúron vállalja. Nagyon éles leszek: a két világháború között elmehetett volna valaki papnak családi hagyományból. Elmehetett úgy, hogy úgy tűnt, ezen a pályán jól lehet keresni. Elmehetett úgy, hogy a el. Legyen áldott a gyülekezet, amelyből jött, legyenek áldottak a szülők, akik nevelték, a lelkészek, akik segítették erre a hitre és a szolgálatra. Ügy tűnhet, hogy az ige, ameDr. Káldy Zoltán püspök lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátja ki Hegedűs Zsuzsannát Balra dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár, jobbra Kosa László rákoskeresztúri lelkész két Világháború között konjunk- . túrája volt’a papoknak. Amikor én teológiára mentem, százötvenen voltunk. Most negyvenötén vannak ugyanazon a teológián. Miért? Mert akkor még elmehetett valaki divatból és megszokásból, szüleinek a kéréséire. Ma hit nélkül papnak lenni nem lehet A két világháború között meg lehetett ezt próbálni. Ma hit nélkül nem lehet prédikálni. Hä valaki megpróbál hit nélkül prédikálni, vagyis hazudozni az embereknek olyasvalamiről, amit maga sem hisz, abból előbb-utóbb elmebaj lesz. Mert olyat prédikál, amelyet maga sem hisz. Ezt pedig az ideg- rendszere nem sokáig bírja el. Ezért olyan nagy dolog, ha valaki hit alapján, Isten hívására dönt, s azt mondja: elmegyek erre a szolgálatra. A magyarországi evangélikus egyház hálás Istennek, hogy Hegedűs Zsuzsanna a tizenkettedik ebben az esztendőben, akit lelkészi szolgálatra, illetve munkatársi szolgálatra ki- küldtünk. Isten ma is hív el szolgálatra, az evangélium hirdetésére. Mi örülünk, mint egyház ennek. De gondolom, örül a rákoskeresztúri gyülekezet, amelynek a kebeléből jött és áll itt. Minden bizonnyal örülnekja szülei, hogy gyermekű.- két erre a-szent. szép. emberekét boldogító,. reménységet, nyújtó, örömre inspiráló szolgálatra hívta lyet felolvastam, nem lelkészavatásra való. Mit keres itt ez az ige. Elárulom a gyülekezetnek, hogy nem magam választottam ezt az igét, ezt Zsuzsika választotta. A meghívójára, amellyel mindany- nyiunkat meghívott erre a szép ünnepre, ezt az igét íratta fel: bizony, bizony, mondom néktek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz (Jn 12, 24). Búzaszem Búzaszem. Áldott búzaszem. Nemrég arattuk le a magyar mezőket. Azoknak , a búzaszemeknek a nyomán, amelyeket a múlt őszszel, vagy kora tavasszal a magyar paraszt elvetett. Régebben nyakába vett zsákból szórta a paraszt a búzát. Ma gépek vetik. Az életforma változott, a búza, búza maradt. Nem változtatta meg természetét, nem változtatta meg jellegét. Legfeljebb úgy, hogy tudósaink kutatása nyomán még többet terem. De ha kezébe veszi akármelyik rákoskeresztúri em-‘ bér a búzaszemet, rögtön azt mondja: ez búza, ez nem rozs, ez nem zab, ez nem kukorica, ez búza. A búza, búza maradt. Azt mondja Jézus: ha a búzát nem vetik el, egyedül marad. Megmarad egy búzaszemnek. De ha elvetik — folytatja Jézus —, sokszoros ■ termést hoz. Á rákoskeresztúriak éppen úgy tudják, mint én, hogy egy-egy kalászban, egy búzaszem nyomán, milyen óriási mennyiségű új búzaszem támad. Azt mondja Jézus: elvetik a búzaszemet, hogy gyümölcsöt teremjen, termést hozzon. Ez a búza rendeltetése. Vagy az' a rendeltetése, hogy megőröljék, liszt, ke-, nyer legyen belőle,’ vagy pedig hogy elvessék, és sokszoros termést hozzon. Jézus a búzaszem Most jön a nagyon érdekes dolog : Jézus mindezt magáról mondta. Nem mondta ki így, de én most kimondom: Jézus azt mondotta: én vagyok ez a búzaszem. Azért jöttem, hogy elvessenek és halálom nyomán gyümölcs teremjen, sok gyümölcs-. Még egyszerűbben mondom: búzaszem vagyok, hogy elvessenek, halálba kerüljek, hogy a halálomból sok-sok búzaszem, vagyis a hívők sokasága, a gyülekezetek sokasága legyen a gyümölcs. Ott a golgotái kereszten vére elfolyt, eltemették s ebből a meghalt Krisztusból nőtt ki kétezer éven keresztül az egyház, mint a búzaszemből a termés. Nőtt ki a hívőknek a serege, a gyülekezeteknek a serege. Köztük a rákoskeresztúri gyülekezet, köztük Hegedűs Zsuzsanna. Mindannyian, akik ezen a földön a Jézüs Krisztusba vetett hitben élünk, mindannyian, akik egyházban élünk, hitben élünk, ennék a halálnak a gyümölcsei vagyunk. Mi a halálból nőttünk ki, Jézus Krisztus halálából, és csak ezért lehet gyülekezet Magyarországon. Afrikában, Amerikában vagy Ázsiában, mert Ö meghalt, hogy belőle búzakalászok tengere támadjon. Miért választhatta Hegedűs Zsuzsanna — nem kérdeztem meg —, felavatására ezt a textust? Mi köze ennek őhozzá? Úgy érzem, hogy ő valamit felfedezett és jól fedezett fel. Mind az, amit eddig elmondtam Jézus halálára, hogy belőle gyülekezet, egyház támad és hivők tömege, ez érvényes Jézus Krisztus tanítványaira is. Különösen pedig azokra, akik a lelkészi szolgálatot vállalják. Másként fogalmazva, így mondhatom: ha mi termést akarunk hozni a lelkészi szolgálatban; ha mi gyülekezeteket akarunk teremteni, és nem leépíteni; ha mi gyülekezeteket akarunk megeleveníteni és nem agyonverni: önmagunk feláldozása, halálra adása nélkül, ez nem megy. Az a pap, az a lelkészi munkatárs — legyen az nő vagy férfi — aki spórolgatja magát, spórolgatja az energiáját, spórolgatja a fizikumát, spórolgatja az idejét, spórolgatja az egészségét és nem hajlandó föladni önmagát — ha tetszik, halálra adni magát — a gyülekezetért, az legfeljebb árva kalászokat, vadkalászokat arathat aratás idején, de búzát nem, gyülekezetét nem, hívőket nem. Csak önmagunk halálra adása által van élet, van termés és van gyülekezet. Gyülekezet Jézus halálából De előbb egy nagyon örvendetes örömhírt szeretnék közölni. Ez vonatkozik mindazokra a lelkészekre, akik itt vannak, teológiai professzorokra, és fog vonatkozni Hegedűs Zsuzsannára is: mi elsősorban aratásra küldettünk. Annak az aratására, ami Jejst».Kirísz-' tus halálából nő,.ki.;A;j/«gpáéls,®" sorban nem vétő, hanem arató/ Ez a szerencsénk. Az elvetést megtette maga Jézus, amikor elvetette magát, mint búzaszemet a főidbe. Most jövünk mi, és aratjuk ennek a halálnak a gyümölcseit. Mindenütt a világban. Egyúttal azonban vetők is vagyunk. Hirdetjük az evangéliumot. Adjuk a szeretetek Ezzel is vetünk. És ebből a vetésből támad a gyülekezet. Hegedűs Zsuzsannának is elsőrendű feladata lesz, hogy szószékekről, bibliaórákon, gyermekbiblíakörökben, házról házra járva hirdesse azt az Örömhírt, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk, és halálából támad az örök élet. Szép dolog ez. Hirdetni ezt az evangéliumot. Érdemes? Valaki megkérdezhetné Rákoskeresztúron, hogy érdemes erre ennyi energiát pazarolni? öt éven keresztül a teológia padjaiban hébert, görögöt, egy idegen nyelvet vagy kettőt tanulni. Ószövetségi teológiát, újszövetségi teológiát, egyháztörténetet, szisztematikus teológiát, vizsgázni ötször, tízszer, százszor. Alapvizsgázni, szigorlatozni azért, hogy utána beszéljen, beszéljen, beszéljen. Érdemes erre egy életet rátenni? Nem vagyunk mi bolondok? Hadd mondjam meg Zsuzsikának, ha egyetlen egy öregasszony, gyászoló asz- szony, egyetlen egy fiatal, nyugtalan, önmagát, célját nem találó egy-egy békéden ember szívében béke támad, öröm támad szava nyomán, le tudja törülni a köny- nyet — ha egy fiatal egyenesbe jut önmagával és tudja végre miért él, és mit akar itt a földön. Ha csali egy volt, érdemes volt tanulmányait elvégezni. Itt a földön érdekes lehet az arany is, az ézüst is, az új ház is, az autó is, a külföldi út is, de amikor egy szívben béke van, amikor az-ember tudja miért él, amikor tud másoknak szeretetet adni — ez több mint az emeletes ház. Ez minden. Ezért érdemes papnak lenni. Ha majd az Isten megadja neki, hogy nemcsak egyet vigasztal meg, és bátorít, hanem többet, jusson eszébe, hogy az elhalt búzaszem több termést tud hozni, mint egyet. Akkor legyen áldott az Isten neve. Halálra adui magunkat Másik! Az igehirdetés mellett a szeretetadás a mi dolgunk ebben a világban. Itt lesz különösen érdekes a búzaszem témája. Szeretetet adni az ember csak akkor tud, ha maga meghal. Nem fizikailag —•. a régi énje az ó ember, az önző ember, amely csak önmaga körül forog, a maga boldogságát, a maga törvényét, a maga Céljait ajnározza. Csalt akkor tud az ember szeretetet adni, ha ez a régi önző ember meghalt és föltárnád benne az új, aki tud szeretni, megbocsátani, áldozatot hozná Megint a búzaszem: csak az a pap tud szeretni, akinek a régi énje meghalt és föltámadt az új. Hallgassátok a tévét, rádiót, olvassátok az újságokat. Az embereknek van egy nagy hiányérzete abban a társadalomban, amelyben pedig mindent megteszünk az emberért —, az emberek úgy érzik: nem kapnak elég szeretetet. Itt szeretetet kell adni, melegséget. Többet, igazabbat, forróbbat, áldozatosabbat, hogy az emberek ne csak azt érezzék fönt a tizedik emeleten, hogy gyönyörű faltól falig szőnyegük van, hanem azt, hogy szeretik őket. Ehhez pedig az kell, hogy aki szeretetet ad, az meghaljon, hogy szeretetet tudjon adhi. Ez nem csak Hegedűs Zsuzsannára áll, és nem csak erre a há- rom lelkészre, aki itt áll az oltáron,, 'hanem minden egyes hivő ., f'Folytatása a J; olitaltm) XLVI. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1981. november 15. Ara: 4,50 Ft.
