Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-15 / 46. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A szanálás okozta nagy megráz­kódtatás után — amelyről la­punkban korábban már beszá­moltunk — ebben az évben már második nagy ünnepét ünnepelte október 18-án a rákoskeresztúri gyülekezet. Ezen a vasárnap dél­előtti istentiszteleten dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püs­pöke lelkészi munkatársi szolgá­latra bocsátotta ki Hegedűs Zsu­zsanna végzett teológust. A lélek- számában erősen megcsappant, korábban reményét vesztett gyü­lekezet lassan magához tér. S ez az ünnepi istentisztelet, a püspök ' igehirdetése, a szolgálatba induló szavai: vállalom, akarom, foga­dom, ígérem, kész vagyok, a lel­készek éneke nem csak öröm­könnyeket csalt ki a zsúfolásig megtöltött nagy templomban le­vők szeméből, hanem megerősí­tett abban a meggyőződésben, hogy ,ió élni a szolgálatába hívó és szolgálatába küldő hatalmas Üristen szeretetéből. Kívánjuk, hogy a püspök ige­hirdetéséből sokan merítsenek erőt, ezért azt magnófelvételről téljes terjedelmében közöljük: „Van abban mindig valami megrendítő, amikor egy fiatal em­ber vagy egy leány odaáll a temp­lom oltára elé és kéri, küldjétek ki engem a lelkészi szolgálatra. Megrendítő azért, mert újra átéli a gyülekezet Istennek azt a szere- tetét és hűségét, amellyel két év­ezreden keresztül küldte a tanít­ványait szerte a világba az evan­gélium hirdetésére, a keresztség elvégzésére, az úrvacsora kiszol­gáltatására és a szeretetszolgálat végzésére. Átéli az ember minden ilyen alkalommal, hogy az Isten nem lett kisebb, hatalma sem lett kisebb, hanem megmaradt ugyan­olyan nagy Istennek, mint a ta­nítványok életében, a középkor­ban, a reformáció idejében, az új kórban és a legújabb korban — amikor is meg-megszólított egy- egy férfit vagy egy nőt, és azt mondotta: elküldelek téged, hogy nyomába lépj a tanítványoknak, Péternek és Jánosnak, Jakabnak és Pálnak, Augustinusnak, Assisi Ferencnek, Luthernak, Kálvin­nak, Schweitzernek és folytathat­nám a mai napig a hosszú vég­telen sort. Tehát az Isten nem változott a küldésben. A másik nagy öröm, hogy min­dig vannak, akik engedik, hogy az Isten őket kiküldje. Sőt, jelent­keznek úgy, mint a régi próféták, amikor odaálltak az Isten elé és ezt mondották: küldj el engem! Óriási nagy dolog ez a modern korban szerte a különböző világ­részeken, de ugyanolyan csoda Magyarországon is. Ma Magyar- országon nem természetes az, hogy Valaki hisz. Ez ma már döntés kérdése. Átgondolt, világos elha­tározás döntése, hogy én meghal­lottam az evangéliumot és én hi­szek. Ez nem természetes. Az sem természetes, ha valaki papnak je­lentkezik ebben az országban. Vannak kiváló munkásaink ter­melőszövetkezetekben, iparban, vannak kiváló pedagógusaink, ki­váló kutatóink, nagyszerű ered­ményeket tud felmutatni ez a nép, ez a társadalom és közben van­nak papok, akik azt mondják: mi nagyra értékeljük a mérnöki tu­dást, a pedagógiát, az orvosi tu­dást, nagyra értékeljük az ipari munkásság nagyszerű eredmé­nyeit, becsüljük őket, szeretjük őket, segítjük őket, de mi eköz­ben evangéliumot akarunk hir­detni. És ez csoda. Ez nem termé­szetes, ez nem magától értetődő. Ez nem automatikusan történik. Valami történt a szívben i Aki erre vállalkozik, annak az életében kellett történnie valami­nek, amire úgy reagált, hogy éh elmegyek az igehirdetés szolgála­tára. Valaminek a szívben kellett történnie ahhoz, hogy ezt valaki Sokat termő búsassem Lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátás Rákoskeresztúron vállalja. Nagyon éles leszek: a két világháború között elmehetett volna valaki papnak családi ha­gyományból. Elmehetett úgy, hogy úgy tűnt, ezen a pályán jól lehet keresni. Elmehetett úgy, hogy a el. Legyen áldott a gyülekezet, amelyből jött, legyenek áldottak a szülők, akik nevelték, a lelké­szek, akik segítették erre a hitre és a szolgálatra. Ügy tűnhet, hogy az ige, ame­Dr. Káldy Zoltán püspök lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátja ki Hegedűs Zsuzsannát Balra dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár, jobbra Kosa László rákoskeresztúri lelkész két Világháború között konjunk- . túrája volt’a papoknak. Amikor én teológiára mentem, százötve­nen voltunk. Most negyvenötén vannak ugyanazon a teológián. Miért? Mert akkor még elmehetett valaki divatból és megszokásból, szüleinek a kéréséire. Ma hit nélkül papnak lenni nem lehet A két vi­lágháború között meg lehetett ezt próbálni. Ma hit nélkül nem le­het prédikálni. Hä valaki meg­próbál hit nélkül prédikálni, vagy­is hazudozni az embereknek olyasvalamiről, amit maga sem hisz, abból előbb-utóbb elmebaj lesz. Mert olyat prédikál, amelyet maga sem hisz. Ezt pedig az ideg- rendszere nem sokáig bírja el. Ezért olyan nagy dolog, ha vala­ki hit alapján, Isten hívására dönt, s azt mondja: elmegyek er­re a szolgálatra. A magyarországi evangélikus egyház hálás Isten­nek, hogy Hegedűs Zsuzsanna a tizenkettedik ebben az esztendő­ben, akit lelkészi szolgálatra, il­letve munkatársi szolgálatra ki- küldtünk. Isten ma is hív el szolgálatra, az evangélium hirdetésére. Mi örülünk, mint egyház ennek. De gondolom, örül a rákoskeresztúri gyülekezet, amelynek a kebeléből jött és áll itt. Minden bizonnyal örülnekja szülei, hogy gyermekű.- két erre a-szent. szép. emberekét boldogító,. reménységet, nyújtó, örömre inspiráló szolgálatra hívta lyet felolvastam, nem lelkészava­tásra való. Mit keres itt ez az ige. Elárulom a gyülekezetnek, hogy nem magam választottam ezt az igét, ezt Zsuzsika választotta. A meghívójára, amellyel mindany- nyiunkat meghívott erre a szép ünnepre, ezt az igét íratta fel: bi­zony, bizony, mondom néktek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz (Jn 12, 24). Búzaszem Búzaszem. Áldott búzaszem. Nemrég arattuk le a magyar me­zőket. Azoknak , a búzaszemeknek a nyomán, amelyeket a múlt ősz­szel, vagy kora tavasszal a ma­gyar paraszt elvetett. Régebben nyakába vett zsákból szórta a pa­raszt a búzát. Ma gépek vetik. Az életforma változott, a búza, búza maradt. Nem változtatta meg ter­mészetét, nem változtatta meg jel­legét. Legfeljebb úgy, hogy tudó­saink kutatása nyomán még töb­bet terem. De ha kezébe veszi akármelyik rákoskeresztúri em-‘ bér a búzaszemet, rögtön azt mondja: ez búza, ez nem rozs, ez nem zab, ez nem kukorica, ez bú­za. A búza, búza maradt. Azt mondja Jézus: ha a búzát nem vetik el, egyedül marad. Megma­rad egy búzaszemnek. De ha el­vetik — folytatja Jézus —, sok­szoros ■ termést hoz. Á rákoske­resztúriak éppen úgy tudják, mint én, hogy egy-egy kalászban, egy búzaszem nyomán, milyen óriási mennyiségű új búzaszem támad. Azt mondja Jézus: elvetik a búza­szemet, hogy gyümölcsöt terem­jen, termést hozzon. Ez a búza rendeltetése. Vagy az' a rendelte­tése, hogy megőröljék, liszt, ke-, nyer legyen belőle,’ vagy pedig hogy elvessék, és sokszoros ter­mést hozzon. Jézus a búzaszem Most jön a nagyon érdekes do­log : Jézus mindezt magáról mondta. Nem mondta ki így, de én most kimondom: Jézus azt mondotta: én vagyok ez a búza­szem. Azért jöttem, hogy elves­senek és halálom nyomán gyü­mölcs teremjen, sok gyümölcs-. Még egyszerűbben mondom: bú­zaszem vagyok, hogy elvessenek, halálba kerüljek, hogy a halálom­ból sok-sok búzaszem, vagyis a hívők sokasága, a gyülekezetek sokasága legyen a gyümölcs. Ott a golgotái kereszten vére elfolyt, eltemették s ebből a meghalt Krisztusból nőtt ki kétezer éven keresztül az egyház, mint a búza­szemből a termés. Nőtt ki a hí­vőknek a serege, a gyülekezetek­nek a serege. Köztük a rákoske­resztúri gyülekezet, köztük Hege­dűs Zsuzsanna. Mindannyian, akik ezen a földön a Jézüs Krisz­tusba vetett hitben élünk, mind­annyian, akik egyházban élünk, hitben élünk, ennék a halálnak a gyümölcsei vagyunk. Mi a halál­ból nőttünk ki, Jézus Krisztus ha­lálából, és csak ezért lehet gyüle­kezet Magyarországon. Afrikában, Amerikában vagy Ázsiában, mert Ö meghalt, hogy belőle búzaka­lászok tengere támadjon. Miért választhatta Hegedűs Zsu­zsanna — nem kérdeztem meg —, felavatására ezt a textust? Mi kö­ze ennek őhozzá? Úgy érzem, hogy ő valamit felfedezett és jól fedezett fel. Mind az, amit eddig elmondtam Jézus halálára, hogy belőle gyülekezet, egyház támad és hivők tömege, ez érvényes Jé­zus Krisztus tanítványaira is. Kü­lönösen pedig azokra, akik a lel­készi szolgálatot vállalják. Más­ként fogalmazva, így mondhatom: ha mi termést akarunk hozni a lelkészi szolgálatban; ha mi gyü­lekezeteket akarunk teremteni, és nem leépíteni; ha mi gyülekeze­teket akarunk megeleveníteni és nem agyonverni: önmagunk fel­áldozása, halálra adása nélkül, ez nem megy. Az a pap, az a lelkészi munkatárs — legyen az nő vagy férfi — aki spórolgatja magát, spórolgatja az energiáját, spórol­gatja a fizikumát, spórolgatja az idejét, spórolgatja az egészségét és nem hajlandó föladni önmagát — ha tetszik, halálra adni magát — a gyülekezetért, az legfeljebb árva kalászokat, vadkalászokat arathat aratás idején, de búzát nem, gyülekezetét nem, hívőket nem. Csak önmagunk halálra adá­sa által van élet, van termés és van gyülekezet. Gyülekezet Jézus halálából De előbb egy nagyon örvende­tes örömhírt szeretnék közölni. Ez vonatkozik mindazokra a lelké­szekre, akik itt vannak, teológiai professzorokra, és fog vonatkoz­ni Hegedűs Zsuzsannára is: mi el­sősorban aratásra küldettünk. An­nak az aratására, ami Jejst».Kirísz-' tus halálából nő,.ki.;A;j/«gpáéls,®" sorban nem vétő, hanem arató/ Ez a szerencsénk. Az elvetést megtette maga Jézus, amikor el­vetette magát, mint búzaszemet a főidbe. Most jövünk mi, és arat­juk ennek a halálnak a gyümöl­cseit. Mindenütt a világban. Egyúttal azonban vetők is va­gyunk. Hirdetjük az evangéliu­mot. Adjuk a szeretetek Ezzel is vetünk. És ebből a vetésből tá­mad a gyülekezet. Hegedűs Zsu­zsannának is elsőrendű feladata lesz, hogy szószékekről, bibliaórá­kon, gyermekbiblíakörökben, ház­ról házra járva hirdesse azt az Örömhírt, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk, és halálából tá­mad az örök élet. Szép dolog ez. Hirdetni ezt az evangéliumot. Érdemes? Valaki megkérdezhetné Rákos­keresztúron, hogy érdemes erre ennyi energiát pazarolni? öt éven keresztül a teológia padjaiban hé­bert, görögöt, egy idegen nyelvet vagy kettőt tanulni. Ószövetségi teológiát, újszövetségi teológiát, egyháztörténetet, szisztematikus teológiát, vizsgázni ötször, tízszer, százszor. Alapvizsgázni, szigorla­tozni azért, hogy utána beszéljen, beszéljen, beszéljen. Érdemes er­re egy életet rátenni? Nem va­gyunk mi bolondok? Hadd mond­jam meg Zsuzsikának, ha egyet­len egy öregasszony, gyászoló asz- szony, egyetlen egy fiatal, nyug­talan, önmagát, célját nem találó egy-egy békéden ember szívében béke támad, öröm támad szava nyomán, le tudja törülni a köny- nyet — ha egy fiatal egyenesbe jut önmagával és tudja végre miért él, és mit akar itt a földön. Ha csali egy volt, érdemes volt tanulmányait elvégezni. Itt a föl­dön érdekes lehet az arany is, az ézüst is, az új ház is, az autó is, a külföldi út is, de amikor egy szív­ben béke van, amikor az-ember tudja miért él, amikor tud má­soknak szeretetet adni — ez több mint az emeletes ház. Ez minden. Ezért érdemes papnak lenni. Ha majd az Isten megadja neki, hogy nemcsak egyet vigasztal meg, és bátorít, hanem többet, jusson eszébe, hogy az elhalt búzaszem több termést tud hozni, mint egyet. Akkor legyen áldott az Is­ten neve. Halálra adui magunkat Másik! Az igehirdetés mellett a szeretetadás a mi dolgunk ebben a világban. Itt lesz különösen ér­dekes a búzaszem témája. Szere­tetet adni az ember csak akkor tud, ha maga meghal. Nem fizi­kailag —•. a régi énje az ó ember, az önző ember, amely csak önma­ga körül forog, a maga boldogsá­gát, a maga törvényét, a maga Céljait ajnározza. Csalt akkor tud az ember szeretetet adni, ha ez a régi önző ember meghalt és föltá­rnád benne az új, aki tud szeret­ni, megbocsátani, áldozatot hozná Megint a búzaszem: csak az a pap tud szeretni, akinek a régi énje meghalt és föltámadt az új. Hall­gassátok a tévét, rádiót, olvassá­tok az újságokat. Az embereknek van egy nagy hiányérzete abban a társadalomban, amelyben pedig mindent megteszünk az emberért —, az emberek úgy érzik: nem kapnak elég szeretetet. Itt szere­tetet kell adni, melegséget. Töb­bet, igazabbat, forróbbat, áldoza­tosabbat, hogy az emberek ne csak azt érezzék fönt a tizedik emeleten, hogy gyönyörű faltól falig szőnyegük van, hanem azt, hogy szeretik őket. Ehhez pedig az kell, hogy aki szeretetet ad, az meghaljon, hogy szeretetet tudjon adhi. Ez nem csak Hegedűs Zsuzsan­nára áll, és nem csak erre a há- rom lelkészre, aki itt áll az oltá­ron,, 'hanem minden egyes hivő ., f'Folytatása a J; olitaltm) XLVI. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1981. november 15. Ara: 4,50 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom