Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-08 / 45. szám

A lélek kialszik

Gondolatok a clevelandi gyülekezet jubileuma idején

A mély keserűség és fájdalom hangján tudok csak erről a témáról írni. József Attila sem fogalmazta másként: „s ki tántorgott Amerikában másfél millió emberünk”. Micsoda lelki vívódás, a sanyarú életnek micsoda kényszerítő ereje adta másfél millió magyar kezébe a vándorbotot, hogy szülőhazáját, családját, otthonát elhagyja és emberkereskedők kezébe tegye sorsát!? A láz persze magával ragadta a cselédeket, a zsellérek, napszámosok, segédmunkások hadát, a nincsteleneket, akiknek a haza nem tudott vagy nem akart kenyeret adni. Milyen halványan pislákolt a reménység csillaga, hogy majd Pennsylvánia bányáiban megkeresnek annyit, amennyivel hazatérve szalagnyi földet vásárolnak, s az éhező családnak kenyeret szelhetnek, mindennap egy darabot?! Nemzeti tragédiánknak ez a „vérnélküli háborúja” felért a két világháború minden veszteségével, pedig mindkettőben nyakig benne voltunk.

1898-TÖL 1912-IG, NEM EGÉSZEN MÁSFÉL ÉVTIZED ALATT 1 544 000 ember hagyta el az országot. Pedig ez a korszak az ún. „ferenejózsefi aranykor” volt, az a korszak, amelyben 28 éven keresztül nem lőttek Közép-Euró- ■ pában. A kivándoroltak számát illetően a világranglista előkelő harmadik helyét foglaltuk el Ausztria és Németország után. De hogy pontosak legyünk, a másfél millió csak azokra vonatkozik, akik magyar anyanyelvűeknek vallották magukat. Mert a „híres” monarchiából 3 164 661 ember vándorolt ki ugyanebben az időben. Ma, amikor a ferenejózsefi kor csendes rehabilitációja megy végbe, én kiáltani szeretném: nem, nem lehet rehabilitálni, mert ez a kor nem adott kenyeret legjobb- jainknak! Konok vádként merednek elénk e borzalmas évek, amikor 150—200 ezer ember in- n'-rfiilt évente el a Iegnyomörúságo- sabb körülményék közül a legteljesebb bizonytalanságba.

1903-tól szinte minden évben foglalkozott a parlament a kivándorlással. Törvények születtek, amelyek képmutató módon „szabályozták” a kivándorlást. A törvények korlátozták pl. a 16 éven aluliak eltávozását, azokét, akiknek nincsen pénzük. De kérdem én, vajon miért fogtak vándorbotot az emberek? Mert pénzük volt, vagy éppen azért, mert nem volt? Birtokreform, a szociális helyzeten való változtatás eszébe sem jutott a Tisztelt Háznak. Ezzel szemben állami szerződést kötött különböző hajózási vállalatokkal, az angol Cunard-dal és német társaságokkal, amelyek minden kivándorló személy után bizonyos összeget fizettek a magyar hazának.

írjam-e le, hogy titkos ügynökök árasztották el az országot, csábítottak és ígérgettek és olyan emberkereskedelem folyt, mint az újkori rabszolga kereskedés idején? (Amerika 4 dollárt szedett be

Nem kell különösebben dramatizálnunk, hogy milyent!

Mert tulajdonképpen kereskedelmi kérdés volt ez, még hozzá első rendben! Európából 1820— 1910-ig, tehát 90 év alatt kereken 25 millió ember vándorolt az USA-ba. Ez az időszak egybeesik az ipari forradalommal. És ez a korszak lényegesen különbözik a korábbi, az ún. „pionírok-korá- tól”. S amikor a munkaerőnek ilyen inváziója jelentkezett, bisorokat forró szívvel és áhitatos lélekkel írták, nem gondoltak arra, hogy bennünket érdekelt volna, hány magyar állt a templomvásárlás mögött, milyen áldozatot hozott a közösség, hogyan gyökereztek meg g hívek az idegen világban, s vajon letettek-e már akkor a hazajövetel szándékáról? Mert 1913-ban árvaházat avattak fel, elsőként egész Amerikában, hogy menedéket nyújtsanak a kivándoroltak árváinak. És mert ki

_ ----*" : ' s .' .

»IBS*»

píjf/if'lfy iv »í/

1 i PP

' iJlf f, ‘i

,*»8

.. í;

IjU t .aís£i. WC’.

A clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház parókiája

zony csak olcsón lehetett eladni ezt az erőt. Mondjam el, hogy alig tellett a szerencsétleneknek, lakásra és betevő falatra? S csak a szégyenérzet és az útiköltség hiánya tartotta legtöbbjüket vissza attól, hogy üres kézzel hazaállítsanak? Mert van abban is képmutatás, hogy noha létrejött New York-ban egyfajta segélyegylet a kivándorlók támogatására, munkaközvetítésre és egy „menház”, amíg saját lábukra álltak a megérkezettek és ezt támogatta a magyar állam, de talán el tudjuk képzelni, mit jelentett egy-egy hajórakomány, 2—3000 emberből álló éhes, lesoványodott, a tengeri út által megviselt had ellátása elhelyezés«». ,

Miért is írok ilyen szívszaggató módon minderről? Azppt,, mert ha ezt a szót hallom, kivándorlás, akkor bennem izzani kezd egy régi, soha vagy alig megbánt bűnünk sebe. De azért is, mert a kivándoroltak között voltak hitsorsosaim, talán őseim, rokonaim.

ÉS HOGY VALAMI VIGASZTALÓT IS ÍRJAK, azért is, mert hetvenöt éve alakult meg Cleve- landban az első magyar evangélikus egyház. Az évforduló fejszag- gatta bennem a régi sebeket. Mégis hálával gondolok arra, hogy roppant nehézségek között Isten segítségével ez a kis magyar lelki sziget, az árvák menedékhelye létrejött. 1906-ban a lutheri hagyományoknak megfelelően egy maroknyi közösség templomot és iskolát vásárolt, s 1909-ben felszentelte első harangját, a „Kos- suth-harangot”.

Olvasgatom a kicsiny gyülekezet szerény történetét. Keresem benne a konkrét adatokat. Akike

gondoskodott volna a magyar árvákról? Megható, ahogyan az első világháború alatt „két hazáért” dobogott a szívünk, s a háború utáni harangjukat „béke-harangnak” nevezték.

Gazdasági életükben változás állt be néhány évtized alatt, mert a háború után már 6000 dollárral segíteni tudták a csonka ország csonka egyházát. 20 év alatt 806 keresztelést végeztek, 281 párt eskettek. 1936-ban 700 fölé emelkedett az egyháztagok száma. A második világháború előtt megépítették új templomukat. A háború után még mutatkozott némi fejlődés, 1956-ban 150-esaláddal gyarapodtak, 1954-bén új épülettel; a „Kossuth-Hall-al” bővültek, de ez időtől csendes sorvadás állt be. Lassan megszűntek a nyelvi nehézségek, nagyfokú elköltözés zilálta soraikat, a szekularizáció is kikezdte a maga módján a gyülekezetét. A „magyar egyház” talán már csak szimbolikus valóság. A 30 konfirmandus jelölt közül csak 6-ot találtak meg.

A hetvenöt év alatt négy lelkész szolgált Clevelandban. Rúzsa István volt az első, Rrgphna Gábor az utolsó, mint főesperes és mint az Amerikai Evangélikus Konferencia elnöke.

A SOROKBAN FELTŰNT SZÁMOMRA, hogy Amerikát hazaként, a népet „nemzetként” emlegetik. TudatQS-e az utóbbi kifejezés vagy egyszerien a fordítás jó csengése miatt alkalmazták, nem tudom. Viszont minden bizonnyal a fiatalab nemzedékben, amely csak nevében és származásában magyar, Zilahy szavával élve, lassan a magyar „lélek kialszik”. Rédey Pál

Az ember nyomorúsága és dicsősége

Lk 22,31—34

A kísértés és megpróbáltatás rázódásának vergődésében élő emberen segít itt Jézus.

Évtizedekkel ezelőtt ismert volt ez a divatos dal: „az ember egy léha, egy könnyelmű senki, mégis mily nehéz embernek lenni.” Dosztojevszkij tollára való téma és valóság ez. Villon így vall: „Köszönöm, hogy az ember szenvedését — mind a fülembe súgtad egy napon — mert így történt, hogy minden versem mélyén — azóta egy húr szól: a szánalom.” Reményik pedig a szerelem'társat felmagasztaló melegében is így figyelmeztet: „szegény, szánandó embertársad ő”. Jézus többet tud az emberről. Nemcsak a senkit ismeri fel benne s nemcsak a szánalom vezeti. Több ennél: az irgalom, a tartó szeretet.

AZ EMBER NYOMORÚSÁGA- Ez rendszerint ott vehető észre, amikor rádöbbenünk, hogy „rész szerint” van bennünk minden jó, nemes és hasznos (1 Kor 13). Csak töredékesen, s ez jelent éppen rázódást a kísértések és megpróbáltatások között. Erőnkön fölülinek érezzük azokat.

Az elmúlt napokban jártuk a temetőket s körülvett minket az elmúlás kísértése, s vele szemben a minden hiábavalóság letargiája. Hová lett belőlünk az a győzelmes egész-látás, amiről énekelünk: még mi lenn küzdünk, ők fenn fénylenek... (753 ének 4.)

Rázódunk sorsunk összehasonlító méricskélésében. Neki miért megy jobban, mint nekem, pedig... Mikor vesszük már komolyan, hogy mindenekkel szemben nálunk van a többlet, mert nem lehetek olyan nyomorult helyzetben, hogy ne segíthetnék másokon. Sáfárságra rendeltettünk. Mások mellett és összehasonlításában ez a helyünk.

Hányszor botlottunk meg a .jóakarat gyengeségén, hogy nem érdemes küzdeni, mert a „körülmények” mindig erősebbek. És Jézus hányszor mondhattta volna el, hogy érdemes”?! Hányszor sóhajhatott fel: meddig szenvedhetlek még titeket?! De Jézusban volt egy csodálatos többlet:

JÉZUS SZERETTE AZ EMBERT és törődött vele. Megdöbbentő, hogy ez a hősködő Péterrel folytatott beszélgetés a szenvedés küszöbén zajlik le. Péternek, s a megpróbáltatások és kísértések rostáján rázódó mindenkori embernek mondja: én imádkoztam érted... Érted van ez a szenvedés is. A néhány verssel később említett keserű pohár titka is ebben nyílik meg. Ebben a pohárban van az embernek ez a gyengesége, a nyomorúsága is. Ez az értelme a keresztnek, ami elkövetkezik.

AZ EMBERNEK ÉRTÉKE VAN Jézus előtt. Veres Péter egy régi könyve címében ezt kérdezi: mit ér az ember, ha magyar? Lukács e közlése után mi azt kérdezzük, mit ér az ember, ha ilyen, mint Péter: gyenge, hányódó, rostán rázódó, esendő, hősködő? Valóban: mit ér az ember? Mit ér a hitleri haláltáborok felgyűlt hajtömege, amit a halálba küldöttek fejéről gyűjtöttek össze? Mit ér az ember annak a groteszk alaknak a szemében, aki „csodálatos” fegyvert talált fel: csak 'az embert pusztítja el, a tárgyakat nem? Az ember rpegfizethetetlép! 1 Fizesd meg a szívre találó vigasztaló tskót, az idejében kinyújtott segítő kart, az anyai csókpt! Krisztus! mégis megadta az ember értékét. Nemcsak a kereszttel.

KÖNYÖRÖGTEM ÉRTED! Ez is az ember értékét mutatja, hiszen a szenvedés küszöbén mondja ki s éppen ezért a Péterért. Ez az igazi hordozó imádság! Ez az imádság emeli, tartja, hordja az esendő, nyomorult embert a rostán, legyen az bár kísértés, vagy szenvedés.

JÉZUS HISZ AZ EMBERBEN. Még ennek a Péternek, sőt éppen ennek a Péternek mondja, hogy erősítsd atyádfiáit! A gyenge, esendő, rostán rázódó, kísértéseknek és szenvedéseknek kitett ember, tiki még hite erejével sem tud magától dicsekedni, erősíteni tud!

íme, az ember megbecsülése!

Koren Emil

Imádkozzunk!

Ó, én nyomorult, esendő, bűnös ember, aki gyenge vagyok még arra is, hogy hitemről vallják, mit is mondhatnék neked, Uram! Áldott légy, hogy könyörögsz értem, hordozol imádságodban, megtartasz a hitben, hogy az el ne fogyatkozzék bennem, sőt alkalmassá teszel arra, hogy másokat erősítsek. Dicsérlek téged, Uram! Átnen.

D. ULRICH ELŐADÁSA

egy emberért, a magyar állam 10 koronát!) Írjam-e le, milyen körülmények között jutottad a szerencsétlenek Fiúméba, Brémába, Hamburgba, hogyan zsúfolták őket a fedélközökben, ahol a kéthetes út alatt enni sem kaptak, csomagjaikon gubbaszthattak, fáztak és vacogtak, vagy a hőségtől verejtékeztek? Írjam-e lé, hogy a „szabad világ” az új haza hogyan fogadta őket hogy ő is elkészítette a maga törvényeit, mely szerint pl. a fogyatékosokat, a testi hibásokat vissza kell rakni a hajókra?

Írjam-e le a tragédiákat, amelyekről az „amerikások” szerényen és szégyenkezve hallgattak?

AZT MONDHATNÁ VALAKI: RÉGEN VOLT MINDEZ, s végső soron az új haza több szabadságot, jobb körülményeket, emberibb sorsot nyújtott, mint az óhaza. Részigazság! Mert még ennek a részigazságnak is a pszichikai és fizikai árát súlyosan meg kellett fizetni. A „kitántorgás”, ahogyan József Attila fogalmazta, némiképpen fedi a valóságot. Annak minden megrázkódtatásával egyetemben. Hozzá kell tennünk, hogy a másfél millió magyar másfél millió emberi sorsot jelentett.

— Szentháromság ünnepe után a 21. vasárnapon az oltráteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 6, 10—17 (18); az igehirdetés alapigéje: Lk 22,

31—34.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 22-én. vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke.

— A SZABAD FÖLD október 25-i száma a külpolitikai rovatban közölte azt az interjút, amelyet D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel folytatott Ruttkay Levente a.z aktuális nemzetközi kérdésekről és az egyházak békg tevékenységéről.

— KITÜNTETÉS. A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága Mekis Ádám ny, esperesnek a „Kiváló Társadalmi Munkás” kitüntető jelvényt és Emléklapot adományozta.

— FASOR. A gyülekezet októberi szeretetvendégségen dr. Fa- biny Tibor teológiai akadémiai tanár tartott előadást „A Türelmi Rendelet — pest-budai szemmel” cimen.

— GYULA. A kis létszámú, de családias és példamutató közösségben élő gyülekezet vendég- igehirdetői szolgálatra hívta meg október 4-én Balikó Zoltán pécsi lelkészt. A délelőtti istentiszteletet délután szeretetvpndégség követte, amelyen „Jézqs útján” címmel hangzQtt az ejpadjis és a megbeszélés.

— PILIS. A gyülekezet Ifjú Házasok Körének október 4-én Gáncs Péter nagytarcsai lelkész tartott előadást „A testté lett Ige nyomában” címmel vetített képes előadást és áhitatot. Az október U-én tartott gyermek szeretetvendégségen Smidéliuszné Drobi- na Erzsébet angyalföldi lelkészi munkatárs tartott előadást „Jézus elhív, tanít és gyógyít” címmel.

— BUDAVÁR. A gyülekezet presbitériuma, amelyet ez év tavaszán választottak s iktattak be, az őszi évadott szeretetvendégség- gel kezdte, amelyen a presbiterfeleségek is részt vettek. Az együtt- léten dr. Korer. Emil esperes áttekintést adott a gyülekezet legutóbbi tíz esztendejéről.

— A BUDAI EGYHÁZMEGYE papnői részére diakóniai nap keretében látogatást szerveztek a Kistarcsai özveggy Papnák Otthonába. Dr. Korén Emil esperes istentiszteletet tartott, majd vetített képekben mutatták be a bibliai tájakat, végül Benczurné Ka- da Judit tartott előadást „Isten tenyerén” címen. Az együttléten mindvégig örömmel vettek részt az otthon idős lakói is.

— A BUDAI SZERETETOTTHONOK „öregek klubja” keretében dr. Koren Emil esperes beszámolót tartott a Finnországban, lisalmihan nyáron taított finn- magyar—észt lelkészkonferenciáról.

— SZÜLETÉS. Széli Bulcsu luc- falvi lelkésznek és feleségének sz. Győri Évának október 24-én ötödik gyermekük született. Neve: BULCSU, JÁNOS. „Nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek”.

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

lesz november 15-én, vasárnap délután 6 órakor a kőszegi templomban (Gyöngyös u. 29.)

Orgonái:

Zászkaliczky Tamás

Énekel:

Für Éva

Orgonán kísér:

Rápli Rita

Igét hirdet:

ITTZÉS JÁNOS

D. \Jlrich Fick lelkész, a Bibliatársaságok Világszövetségének főtitkára, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktora november 13-án délután

5 órakor előadást tart a IIfldßy Kollégiumban (Bp. IX., Ráday u.

28.). Az előadásra minden érdeklődőt szeretetni hív és yár a Református Teológiai Akadémia,