Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-27 / 39. szám

„Akikéi nyugaton elveszettnek kittek most azoktól ianiiikainnk...” A Lutheránus Világszövetség VB ülése Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának tagjai a megnyitó istentiszteletre indulnak. Elöl Kibira püspök és felesége. A fenti mondat az LVSZ Vég­rehajtó Bizottságának ülésén hangzott el Turkuban ez év augusztusában. A mondat Risto Lehtonennek, az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztálya igaz­gatójának jelentéséből való. A Kelet-Európábán élő evangéli­kus egyházakra vonatkozik. Az igazgató nyíltan beszélt arról, hogy „nyugaton 30 évvel ezelőtt a Kelet-Európábán élő egyházakat sokan elveszettnek gondolták”, azóta azonban nyugaton is sokan rájöttek arra, hogy nemcsak nem vesztek el ezek az egyházak, hanem „tanulni kell tőlük”. Ami­kor ezt hallottam, eszembe ju­tott, hogy az utolsó 30—35 év­ben mennyi gyanúsításnak vol­tunk kitéve, hányszor leírták nyugati egyházi és nem-egyházi lapok, hogy „téves úton” járunk és ugyanezt hányszor mondogat­ták a hátunk mögött idehaza is az „ellenállás hősei”, akik csak visszafelé tudtak nézni. És most az LVSZ maeras fórumán hang­zik el: „tanulhatunk tőlük”. Mi hálásak vagyunk Risto Lehtonen igazgatónak, hogy ezt egyértel­műen megrpondta és olyan me­legen. határozottan beszélt a ke­let-európai evangélikus egyházak szolgálatáról. Igazgatói jelenté­sében szólt Kelet-Európáról, Dél- Afrikáról, Kínáról, a misszióról „Északon”, a teológiai nevelésről Afrikában és Latin-Amerikában, a fiatalokról. Az alábbiakban szó szerint közöljük a Kelet-Euró­pábán élő egyházak életéről szó­ló jelentését. Kelct-Európa Az egyik terület, amely az „inspiráció forrása” az LVSZ számára kétségtelenül Kelet- Európa — kezdte jelentését Lehtonen igazgató. Ha mi ma egy „missziói egyház”-ra gondolunk, lehetetlen -a képről lehagynunk a szocialista országok egyházai­nak tapasztalatát és bizonyságté­telét, beleértve a Szovjetunió egyházait is. Ezek az egyházak az utóbbi években meggazdagí- tották a misszió fogalmát és je­lentését. Ezen kívül kibővült más területek egyházaival való együttműködésük, annak ellené­re. hogy az Egyesült Államok­ban széles területen éles anti- kommunista propaganda folyik — mondotta Risto Lehtonen. Az egyik előrelépés, amiről értesülünk a Szovjetunió ázsiai részében élő evangélikus gyüle­kezetek „bejegyzése” (ez teszi lehetővé az egyházi munka foly­tatását) és munkalehetőségeik javulása. Több mint 60 gyüleke­zetei regisztráltak (német szárma­zású evangélikusokról van szó, a Szovjetunió keleti részében). Több helyen biztosították szá­mukra a gyülekezeti élet foly­tatásához szükséges helyiségeket. Az Egyházi Együttműködési Osztály 5000 Bibliát is küldhe­tett számukra. Az egyházi szer­vezet kiépítéséhez is megtörtén­tek az első szerény lépések, ami­óta Harald Kalnins rigai lelkész felügi'eletet gyakorol a gyüleke­zetek felett, lényegében püspöki hatáskörrel. Reméljük, hogy a gyülekezetek szorosabb kapcso­lata révén, könnyebb lesz gon­doskodni a lelkészek képzéséről is. Tehát egy törvényesített egy- házsizervezeí jobban tud rend­szeres kapcsolatot tartani a Szovjetunión belüli és annak ha­tárain túl élő egyházakkal. Az LVSZ egy delegációja — me­lyet a főtitkár vezetett megláto­gatott néhány gyülekezetét kö­zülük. 1980 szeptember-októberé­ben. Az Egyházi Együttműködési Osztály megrendezte az európai evangélikus egyházak tizedik konferenciáját Tallinnban, a Szovjet—Észt Köztársaság fő­városában a múlt év őszén. A vendéglátó az észt evangélikus egyház volt. Mintegy 100-an vol­tak jelen. Majdnem valamennyi európai evangélikus egyház kép­viseltette magát. Ez volt az el­ső olyan alkalom, amelyen a a balti országokból 30 lelkész vett részt egy nemzetközi egy­házi összejövetelen. A téma ez volt: Az igehirdetés ma. Ez kapcsolódott az Egyházi Együtt­működési Osztály missziói témá­jához. Az a tény, hogy a .Szovjet­unióban első alkalommal volt lehetséges egy ilyen konferencia megrendezése, jelzi az I számára az ott élő egyházakkal való kapcsolat bővülését. A konferencia után a résztvevők a balti országok 19 gyülekezetében szolgáltak, sőt Leningrádban és Petrosavodskban is. Hat hónap­pal később az észt evangélikus egyház egy teológiai konferen­ciát rendezett saját lelkészei és gyülekezeti munkásai számára a tallinni LVSZ-konferencia témá­jával. Ez volt az első alkalom, hogy 90 résztvevővel egy ilyen konferenciát rendeztek. Német Demokratikus Köztársaság A protestáns egyházak vezetői 1978 márciusában találkoztak 'az állam vezetőiével és a kormány más képviselőivel és nagyon je­lentős megállapodásokra jutottak. Ezek a megbeszélések folytatód­tak a műit évben is a nemzetkö­zi politikai légkör megromlá ellenére. Az egyházak több lehe­tőséghez jutottak, szélesebb körű aktivitásba kezdhettek, beleértve keresztyén programok közlését az állami rádióban és televízió­ban. Az állam visszaadja a pro­testáns egyházaknak az Ágos- ton-rendi kolostort, a legjelentő­sebb Luther-emlékművek egyi­két, amellyel kapcsolatban azt tervezik, hogy egy nemzetközi ökumenikus tanulmányi és kon­ferenciai központot alakítanak ki belőle. Az egyházak aktívan fogtak hozzá Luther születése 500. évfordulója alkalmával ren­dezendő nemzetközi és ökumeni­kus ünnepélyek megrendezésé­hez. Magyarország Nagyon jelentős. hogy az LVSZ Végrehajtó Bizottságának legutolsó ülésén. 1980 júliusában. a magyarországi evangélikus egyház meghívta az LVSZ 1981- ben tartandó nagygyűlését Bu­dapestre. Ez lesz az első alka­lom, amikor egy ilyen, az egész világra kiterjedő egyházi összejö­vetelt egy szocialista országban tartják — mondotta Risto Lehto­nen. A nemzetközi feszültség és az egyházak Egy másik jelentős tény. hogy az egyházi életet és a nemzetközi egyházi kapcsolatokat nagyo mértékben nem befolyásolta, .sa hogy a nemzetközi feszültség növekedett és az enyhülés fo­lyamatát felváltotta a szemben­állás. legalábbis az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió viszo­nyában. Ezek a jó tapasztalatok az egyházi életben erősen ellen­tétben vannak . a szovjet maga­tartás megkeményedéséről és a szovjetúnióbeli értelmiségi „sza- kadárok” gyógykezeltetéséről szó­ló hírekkel, melyekkel naponként „táplálják” az amerikai hallgató­kat — jelentette ki Risto Lehto­nen. Két kihívás A kelet-európai egyházakban tapasztalható fejlődés, továbbá a nemzetközi feszültség és a nuk­leáris háború veszélye kettős ki­hívást jelent az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztály számá­ra: Egyfelől a Keleten és Nyuga­ton élő keresztyének megjavult kapcsolata a kommunikációnak egy igen fontos „csatornáját” szolgáltatja az ideológiai hatá­rokon keresztül, amikor a kor­mányok és nem kormányzati szervek együttműködése a tech­nika, a tudományok, a kultúra és a kereskedelem területén le­lassult vagy leállít. Az egyházak­nak a béke elősegítésére irányu­ló erőfeszítéseit úgy kell néz­nünk. mint a mai világban való bizonyságtételük szerves (integ­ral) részét. A béke veszélyezteté­se a missziói munka számára is válságos helyzetet teremt. Gya­korlatilag ez azt jelenti, hogy minden egyháznak — beleértve az evangélikus egyházakat is — meg kell sokszorozniuk kapcso­lataikat az ideológiailag megosz­tó vonalakon keresztül. Különö­sen akkor, amikor a politikai klíma és a közvélemény nem kedvez a kelet-nyugati találko­zásoknak, az egyházaknak — beleértve azokat is. amelyek Észak-Arnerikában vannak — ki kell tartaniuk az ilyen talál­kozások és látogatások előmoz­dításában. Nekik ..ellenméreg­ként” (antidote) kell szolgálniuk a nagyon veszélyes hideghábo­rús gondolkodásmóddal — mon­dotta Lehtonen. A bizalom itt nagyon lényeges abból a célból, hogy a fegyverkezési versenyt vissza lehessen fordítani. Másfelől, a Kelet-Európábán végbemenő fejlődés a növel: nemzetközi feszültségek köze­pette, arra „hív ki” bennünket, hogy újra megbecsüljük a ke­resztyének missziói szolgálatát ezen a területen. Ez egy olyan terület, amelyen az evangélikus egyházaknak nem kell félniük a misszió „imperialista vonatkozá­sú mellékkörülményeitől” (ti. attól, hogy az imperializmus esz­közévé lesznek, mint például több esetben Afrikában), sem valamiféle összefonódástól és szövetségtől az állami ideológiai és a keresztyén hit között. Tő ' i esetben a szocialista országok­ban élő egyházak ki tudták ter­jeszteni bizonyságtételük és szolgálatuk működési területét és nem csökkentették azt le va­lamiféle védekező műveletre (operation) az ateizmussal szem­ben. Más területen élő egyházak és különösen is azok. amelyek gyors társadalmi változáson men­nek keresztül, sokat' tanulhatnak ezeknek az egyházaknak a ta­pasztalataiból. Ugyanakkor a Kelet-Európábán élő egyházak­nak szükségük van a buzdításra és a támogatásra, amelyet más egyházak adhatnak a kapcsola­tokon keresztül, többek között anyagi támogatást is. Például a Német Demokratikus Köztársa­ságban a protestáns egyházaknak az a terve, hogy á Luther-évfor- duló alkalmára renováltatiák az Ágoston-rendi kolostort és egy olyan hellyé alakítják át. ahol az ő országukból való kereszt'-ér nagy számban tudnak találkozni — lelkészek és nem-lelkészek — más országokból jövő keresztyé­nekkel. abból a célból, hogv ezeknek az egyházaknak missziói kötelezettségeiről beszéljenek. Szélesebb nemzetközi kapcsola­tok kiépítését célozza ez a terv, továbbá azt, hogy az egyházak kölcsönösen ösztönözzék egymást a misszióban való részvételre és­pedig minden vonalon. Ez a kez­deményezőképességnek és a hit bátorságának kifejezése a misz- sziói lehetőségek keresése köz­ben égy olyan területen, amelyet 30 évbei ezelőtt sokan Nyugaton elveszettnek hittek a keresztyén- ség számára. Az a tény. hogy a kelet-euró­pai keresztyének kezdenek aktív szerepet játszani a nemzetközi egyházi szervezetekben, a külön­böző kontinenseken, jó ígéret ar­ra. hogy a .misszióban kiszélesí­tik közreműködésüket. Teo!ó=»;-<i professzorok cseréjét most készí­tik. elő a Német Demokratikus Köztársaságban élő egyházak és az etiópiai evangélikus Mekane Jesus egyházak között. Más le­hetőségeket a személvek cseré­jében más kelet-európai egyhá­zak vonatkozásában ki keil mun­kálni. Fordította és összeül1**''***: Káldy Zoltán Két úr „Senki sem szolgálhat két úrnak” — halljuk ezen a vasárnapon az ősi evangéliumból Jézus szavát (Mt. 6,24). A ma többféle munkát végző, „második” és „harmadik műszak”-ban is dolgozó ember köny- nyen gondol arra, hogy ez csak valami ókori életszabály lehet, amely ma már nem érvényes. Csakhogy itt nem a többféle munkáról van szó, hanem arról, hogy az ember szive és gondolatai fölött csak egyet­len „úr” uralkodhat. És így már nagyon is aktuális lesz a kijelentés a mi számunkra is. Mert ez az „úr” lehet az ital, a szex, a pénz, a hatalom, de lehet olyan is, „aki” nemesebbre, szebbre vezet: haza­szeretetre, emberszeretetre, békére, jó cselekedetekre. Számunkra, keresztyén emberek számára, világos, hogy ki az az űr, akinek szolgálatában kell állnunk: az az Isten, aki Jézus Krisztusban az uralkodásnak csodálatos formáját mutatta meg: minden hatalmá­val és gazdagságával az ember javát, üdvösségét szolgálja. Ennek az Ürnak csak úgy lehet szolgálni, hogy Öt követjük: mindenünket, amink van, arra használjuk, hogy ezzel embertársaink, hazánk, az emberség javát szolgáljuk. Ezért szembeszállunk mindennel, ami minket ebben a szolgálatban meg akar akadályozni. Ha az Űr irá­nyítja lépteinket, akkor az életünk szeretettel teli, becsületes élet lesz (Píld 16,6—9). Ülésezik a Nagygyűlés Bizottság Bodil Sölling asszony (Dánia) elnök­letével

Next

/
Oldalképek
Tartalom