Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-27 / 39. szám
„Akikéi nyugaton elveszettnek kittek most azoktól ianiiikainnk...” A Lutheránus Világszövetség VB ülése Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának tagjai a megnyitó istentiszteletre indulnak. Elöl Kibira püspök és felesége. A fenti mondat az LVSZ Végrehajtó Bizottságának ülésén hangzott el Turkuban ez év augusztusában. A mondat Risto Lehtonennek, az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztálya igazgatójának jelentéséből való. A Kelet-Európábán élő evangélikus egyházakra vonatkozik. Az igazgató nyíltan beszélt arról, hogy „nyugaton 30 évvel ezelőtt a Kelet-Európábán élő egyházakat sokan elveszettnek gondolták”, azóta azonban nyugaton is sokan rájöttek arra, hogy nemcsak nem vesztek el ezek az egyházak, hanem „tanulni kell tőlük”. Amikor ezt hallottam, eszembe jutott, hogy az utolsó 30—35 évben mennyi gyanúsításnak voltunk kitéve, hányszor leírták nyugati egyházi és nem-egyházi lapok, hogy „téves úton” járunk és ugyanezt hányszor mondogatták a hátunk mögött idehaza is az „ellenállás hősei”, akik csak visszafelé tudtak nézni. És most az LVSZ maeras fórumán hangzik el: „tanulhatunk tőlük”. Mi hálásak vagyunk Risto Lehtonen igazgatónak, hogy ezt egyértelműen megrpondta és olyan melegen. határozottan beszélt a kelet-európai evangélikus egyházak szolgálatáról. Igazgatói jelentésében szólt Kelet-Európáról, Dél- Afrikáról, Kínáról, a misszióról „Északon”, a teológiai nevelésről Afrikában és Latin-Amerikában, a fiatalokról. Az alábbiakban szó szerint közöljük a Kelet-Európábán élő egyházak életéről szóló jelentését. Kelct-Európa Az egyik terület, amely az „inspiráció forrása” az LVSZ számára kétségtelenül Kelet- Európa — kezdte jelentését Lehtonen igazgató. Ha mi ma egy „missziói egyház”-ra gondolunk, lehetetlen -a képről lehagynunk a szocialista országok egyházainak tapasztalatát és bizonyságtételét, beleértve a Szovjetunió egyházait is. Ezek az egyházak az utóbbi években meggazdagí- tották a misszió fogalmát és jelentését. Ezen kívül kibővült más területek egyházaival való együttműködésük, annak ellenére. hogy az Egyesült Államokban széles területen éles anti- kommunista propaganda folyik — mondotta Risto Lehtonen. Az egyik előrelépés, amiről értesülünk a Szovjetunió ázsiai részében élő evangélikus gyülekezetek „bejegyzése” (ez teszi lehetővé az egyházi munka folytatását) és munkalehetőségeik javulása. Több mint 60 gyülekezetei regisztráltak (német származású evangélikusokról van szó, a Szovjetunió keleti részében). Több helyen biztosították számukra a gyülekezeti élet folytatásához szükséges helyiségeket. Az Egyházi Együttműködési Osztály 5000 Bibliát is küldhetett számukra. Az egyházi szervezet kiépítéséhez is megtörténtek az első szerény lépések, amióta Harald Kalnins rigai lelkész felügi'eletet gyakorol a gyülekezetek felett, lényegében püspöki hatáskörrel. Reméljük, hogy a gyülekezetek szorosabb kapcsolata révén, könnyebb lesz gondoskodni a lelkészek képzéséről is. Tehát egy törvényesített egy- házsizervezeí jobban tud rendszeres kapcsolatot tartani a Szovjetunión belüli és annak határain túl élő egyházakkal. Az LVSZ egy delegációja — melyet a főtitkár vezetett meglátogatott néhány gyülekezetét közülük. 1980 szeptember-októberében. Az Egyházi Együttműködési Osztály megrendezte az európai evangélikus egyházak tizedik konferenciáját Tallinnban, a Szovjet—Észt Köztársaság fővárosában a múlt év őszén. A vendéglátó az észt evangélikus egyház volt. Mintegy 100-an voltak jelen. Majdnem valamennyi európai evangélikus egyház képviseltette magát. Ez volt az első olyan alkalom, amelyen a a balti országokból 30 lelkész vett részt egy nemzetközi egyházi összejövetelen. A téma ez volt: Az igehirdetés ma. Ez kapcsolódott az Egyházi Együttműködési Osztály missziói témájához. Az a tény, hogy a .Szovjetunióban első alkalommal volt lehetséges egy ilyen konferencia megrendezése, jelzi az I számára az ott élő egyházakkal való kapcsolat bővülését. A konferencia után a résztvevők a balti országok 19 gyülekezetében szolgáltak, sőt Leningrádban és Petrosavodskban is. Hat hónappal később az észt evangélikus egyház egy teológiai konferenciát rendezett saját lelkészei és gyülekezeti munkásai számára a tallinni LVSZ-konferencia témájával. Ez volt az első alkalom, hogy 90 résztvevővel egy ilyen konferenciát rendeztek. Német Demokratikus Köztársaság A protestáns egyházak vezetői 1978 márciusában találkoztak 'az állam vezetőiével és a kormány más képviselőivel és nagyon jelentős megállapodásokra jutottak. Ezek a megbeszélések folytatódtak a műit évben is a nemzetközi politikai légkör megromlá ellenére. Az egyházak több lehetőséghez jutottak, szélesebb körű aktivitásba kezdhettek, beleértve keresztyén programok közlését az állami rádióban és televízióban. Az állam visszaadja a protestáns egyházaknak az Ágos- ton-rendi kolostort, a legjelentősebb Luther-emlékművek egyikét, amellyel kapcsolatban azt tervezik, hogy egy nemzetközi ökumenikus tanulmányi és konferenciai központot alakítanak ki belőle. Az egyházak aktívan fogtak hozzá Luther születése 500. évfordulója alkalmával rendezendő nemzetközi és ökumenikus ünnepélyek megrendezéséhez. Magyarország Nagyon jelentős. hogy az LVSZ Végrehajtó Bizottságának legutolsó ülésén. 1980 júliusában. a magyarországi evangélikus egyház meghívta az LVSZ 1981- ben tartandó nagygyűlését Budapestre. Ez lesz az első alkalom, amikor egy ilyen, az egész világra kiterjedő egyházi összejövetelt egy szocialista országban tartják — mondotta Risto Lehtonen. A nemzetközi feszültség és az egyházak Egy másik jelentős tény. hogy az egyházi életet és a nemzetközi egyházi kapcsolatokat nagyo mértékben nem befolyásolta, .sa hogy a nemzetközi feszültség növekedett és az enyhülés folyamatát felváltotta a szembenállás. legalábbis az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában. Ezek a jó tapasztalatok az egyházi életben erősen ellentétben vannak . a szovjet magatartás megkeményedéséről és a szovjetúnióbeli értelmiségi „sza- kadárok” gyógykezeltetéséről szóló hírekkel, melyekkel naponként „táplálják” az amerikai hallgatókat — jelentette ki Risto Lehtonen. Két kihívás A kelet-európai egyházakban tapasztalható fejlődés, továbbá a nemzetközi feszültség és a nukleáris háború veszélye kettős kihívást jelent az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztály számára: Egyfelől a Keleten és Nyugaton élő keresztyének megjavult kapcsolata a kommunikációnak egy igen fontos „csatornáját” szolgáltatja az ideológiai határokon keresztül, amikor a kormányok és nem kormányzati szervek együttműködése a technika, a tudományok, a kultúra és a kereskedelem területén lelassult vagy leállít. Az egyházaknak a béke elősegítésére irányuló erőfeszítéseit úgy kell néznünk. mint a mai világban való bizonyságtételük szerves (integral) részét. A béke veszélyeztetése a missziói munka számára is válságos helyzetet teremt. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden egyháznak — beleértve az evangélikus egyházakat is — meg kell sokszorozniuk kapcsolataikat az ideológiailag megosztó vonalakon keresztül. Különösen akkor, amikor a politikai klíma és a közvélemény nem kedvez a kelet-nyugati találkozásoknak, az egyházaknak — beleértve azokat is. amelyek Észak-Arnerikában vannak — ki kell tartaniuk az ilyen találkozások és látogatások előmozdításában. Nekik ..ellenméregként” (antidote) kell szolgálniuk a nagyon veszélyes hidegháborús gondolkodásmóddal — mondotta Lehtonen. A bizalom itt nagyon lényeges abból a célból, hogy a fegyverkezési versenyt vissza lehessen fordítani. Másfelől, a Kelet-Európábán végbemenő fejlődés a növel: nemzetközi feszültségek közepette, arra „hív ki” bennünket, hogy újra megbecsüljük a keresztyének missziói szolgálatát ezen a területen. Ez egy olyan terület, amelyen az evangélikus egyházaknak nem kell félniük a misszió „imperialista vonatkozású mellékkörülményeitől” (ti. attól, hogy az imperializmus eszközévé lesznek, mint például több esetben Afrikában), sem valamiféle összefonódástól és szövetségtől az állami ideológiai és a keresztyén hit között. Tő ' i esetben a szocialista országokban élő egyházak ki tudták terjeszteni bizonyságtételük és szolgálatuk működési területét és nem csökkentették azt le valamiféle védekező műveletre (operation) az ateizmussal szemben. Más területen élő egyházak és különösen is azok. amelyek gyors társadalmi változáson mennek keresztül, sokat' tanulhatnak ezeknek az egyházaknak a tapasztalataiból. Ugyanakkor a Kelet-Európábán élő egyházaknak szükségük van a buzdításra és a támogatásra, amelyet más egyházak adhatnak a kapcsolatokon keresztül, többek között anyagi támogatást is. Például a Német Demokratikus Köztársaságban a protestáns egyházaknak az a terve, hogy á Luther-évfor- duló alkalmára renováltatiák az Ágoston-rendi kolostort és egy olyan hellyé alakítják át. ahol az ő országukból való kereszt'-ér nagy számban tudnak találkozni — lelkészek és nem-lelkészek — más országokból jövő keresztyénekkel. abból a célból, hogv ezeknek az egyházaknak missziói kötelezettségeiről beszéljenek. Szélesebb nemzetközi kapcsolatok kiépítését célozza ez a terv, továbbá azt, hogy az egyházak kölcsönösen ösztönözzék egymást a misszióban való részvételre éspedig minden vonalon. Ez a kezdeményezőképességnek és a hit bátorságának kifejezése a misz- sziói lehetőségek keresése közben égy olyan területen, amelyet 30 évbei ezelőtt sokan Nyugaton elveszettnek hittek a keresztyén- ség számára. Az a tény. hogy a kelet-európai keresztyének kezdenek aktív szerepet játszani a nemzetközi egyházi szervezetekben, a különböző kontinenseken, jó ígéret arra. hogy a .misszióban kiszélesítik közreműködésüket. Teo!ó=»;-<i professzorok cseréjét most készítik. elő a Német Demokratikus Köztársaságban élő egyházak és az etiópiai evangélikus Mekane Jesus egyházak között. Más lehetőségeket a személvek cseréjében más kelet-európai egyházak vonatkozásában ki keil munkálni. Fordította és összeül1**''***: Káldy Zoltán Két úr „Senki sem szolgálhat két úrnak” — halljuk ezen a vasárnapon az ősi evangéliumból Jézus szavát (Mt. 6,24). A ma többféle munkát végző, „második” és „harmadik műszak”-ban is dolgozó ember köny- nyen gondol arra, hogy ez csak valami ókori életszabály lehet, amely ma már nem érvényes. Csakhogy itt nem a többféle munkáról van szó, hanem arról, hogy az ember szive és gondolatai fölött csak egyetlen „úr” uralkodhat. És így már nagyon is aktuális lesz a kijelentés a mi számunkra is. Mert ez az „úr” lehet az ital, a szex, a pénz, a hatalom, de lehet olyan is, „aki” nemesebbre, szebbre vezet: hazaszeretetre, emberszeretetre, békére, jó cselekedetekre. Számunkra, keresztyén emberek számára, világos, hogy ki az az űr, akinek szolgálatában kell állnunk: az az Isten, aki Jézus Krisztusban az uralkodásnak csodálatos formáját mutatta meg: minden hatalmával és gazdagságával az ember javát, üdvösségét szolgálja. Ennek az Ürnak csak úgy lehet szolgálni, hogy Öt követjük: mindenünket, amink van, arra használjuk, hogy ezzel embertársaink, hazánk, az emberség javát szolgáljuk. Ezért szembeszállunk mindennel, ami minket ebben a szolgálatban meg akar akadályozni. Ha az Űr irányítja lépteinket, akkor az életünk szeretettel teli, becsületes élet lesz (Píld 16,6—9). Ülésezik a Nagygyűlés Bizottság Bodil Sölling asszony (Dánia) elnökletével
