Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-30 / 35. szám

< '■ • ^ öKumené ÖKumené öKumenS ^ Különbözőségeinkben is közös Imádság as egységért Nem szoktunk érte gyakran imádkozni. Talán leginkább az ökumenikus imahéten illő ima- tárgy a keresztyén egység gon­dolata. Egyébként vannak egyéni gondjaink is, olyan sok időnként a gyülekezeten és saját egyhá­zunkon belüli kérdés is, hogy a kerítésen túlra aligha tekintenek imádságaihk. PEDIG AZ EGYSÉGÉRT JÉ­ZUS IS IMÁDKOZOTT. Tanítvá­nyaira nézett, s felszakadt belőle a sóhaj: „Én őértük' könyörgök. . . hogy egyek legyenek.” (Jn 17.). Számuk tizenkettő volt még csu­pán, de már ők sem voltak egyek. Látnia kellett Jézusnak, hogy tanítványai mennyire nem gondolkodnak egységesen, meny­nyire nem élnek egységesen. Ki­felé húzó erő volt végig Júdás. aki anyagi hasznot is húzott a többiből. Időnként megharagud­tak egymásra, mint Jakabra és Jánosra, akikk jobb és bal kéz fe­lől való ülést kérték Jézus dicső­ségének idejére — a jogtalan előny kívánása közöttük is irigy­séget szült. Hazugnak is tartot­ták egymást, Tamás tíznek sem hitte, hogy a feltámadott Jézus együtt volt velük. Csírájában mindaz ott volt tehát a kezdeti közösségben is, ami a későbbi év­századokban kiszélesedett. Indo­kolt volt Jézus könyörgése: Atyám, eggjvek legyenek! De Jézus imádsága már azokra is nézett, akik később csatlakoz­nak: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énben- nem; hogy mindnyájan egyek le­gyenek...1’ (Jn 17, 20). Imádsága hordozza tehát a későbbi ellen­téteket is, amelyek jelentkeztek már az első nemzedékben, az el­ső keresztyén gyülekezetekben ás. A pogánymisszió eltérő felfogása, a gyülekezetek elkülönülő, ellen­tétes csoportjai: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé ... A cso­portok tagjai már a tanítványok szavára hittek Jézusban. A pár­toskodás légkörében azonban hi­telét veszti a bizonyságtevő szó. Jézus tudta, hogy a viszály az evangélium ügyének okoz mérhe­tetlen károkat, s ezzel az általa szeretett és megváltott világnak is. Ezért vágya, hogy övéi a leg­szorosabb egységben maradjanak, „hogy tökéletesen egyek legye­nek” (Jn 17, 23). Az egységért való imádságunk első forrása te­hát mindenképpen ez: érte Jézus is imádkozott. AZ EGYSÉGÉRT AZONBAN TANÍTOTT IS JÉZUS IMÁD­KOZNI. Ez a másik forrása imádságunknak: a megbízatás. Biztatta tanítványait, hogy az „ő nevében" imádkozzanak (Jn 16, 24), s -ez nemcsak formaság. Valakinek a nevében beszélni, feltételezi a vele való szoros kap­csolatot. Nevében imádkozom ak­kor, ha kérésem olyan, mintha Jézus kérné, ha azt szeretném, amit Ö akar. Az Ö akarata pedig az is, hogy az Atyával való egy­sége legyen alapja a mi egysé­günknek: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem és en teben- ned” (Jn 17, 21). Kezelhetjük-e mostohán az egységért való imádkozást, ha Jézus nevében akarunk imádkozni? A nevében való imádkozás megbízatása er­re is szól, s ugyancsak ezzel is kapcsolatos az ígéret is: „Kérje­tek és megkapjátok, hogy örö­mötök teljes legyen.” AZ EGYSÉGÉRT TEHÁT, NE­KÜNK IS KELL IMÁDKOZNI. Akárcsak régen a tanítványok­nak, nekünk is Jézust kell kér­ni: Uram, taníts minket, Te ta­níts imádkozni az egységért is. Mert nem tudunk imádkozni. Az ökumenikus imahetek gyako­ri, tapsztalt nyomorúsága, hogy utána az egyik felekezet tagjai megszólják a másikat: nem tud­nak imádkozni olyan szépen, mint mi. Együtt vagyunk Jézus tanítványainak egyébként elkülö­nült csoportjai, imádkozunk, hogy legalább az imádságban egyek legyünk, s közben figyel­jük a másik csoport nyelvi botlá­sait, nehézkesebb kifejezéseit Uram, bocsásd még, hogy sok­szor még imádkozni sem tudunk az egységért! Talán nem is akarunk. Sokszor nem tud igazán testvér lenni .a másik táborba tartozó, olvassa bár ugyanazt a Bibliát, keresse bár imádságában ugyanazt az Istent. A különbségeket tudomá­sul venni, az ellentéteket támad­ni kényelmesebb is, mint az egy­séget aggódó szeretettél keresni. AZ EGYSÉGÉRT IMÁDKOZ­NI NÉM IS NAGYON MERÜNK. Emberileg reménytelen ügy. Még az egységről való felfogások is szétválasztanak minket. De Jézus a reménytelen helyzetek felett is Űr. És az egység nem belőlünk teremtődik, hanem felülről való. Pál Istentől kéri: „A türelem ős vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetér­tés legyen közöttetek, Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsé­tek a mi Űrünk, Jézus Krisztus Istenét és Atyját” Rm 15,5—6) Kell az egységért imádkozni. Csendes óránkban éppenúgi?, mint a gyülekezet közösségében és a felekezetek közösségében. Hogy nekünk is adja meg Isten az egység vágyát, az egyetértés szándékát, az egy szívvel, egy szájjal való dicsőítés örömét, a közösen vállalt szolgálat. felelős­ségét és reménységét világunkért a szolgáló Űr követésében. Zászkalczky Péter Or, Johannes Hanselntann püspök szolgálatai \ Dr. Johannes Hanselntann püs­pök (München), a Lutheránus Vi­lágszövetség alelnöke, mint arról lapunk előző számában már hírt adtunk, rövid látogatást tesz ha­zánkban. A bajor evangélikus egyház püspöke augusztus 31-én d. u. 7 órakor istentisztelet kereté­ben igehirdetési szolgálatot végez a Budapest fasori templomban, szeptember 1-én pedig d. e. 10 órakor lelkészek számára tart elő­adást a kelenföldi gyülekezeti te­remben. Országos Egyházunk el­nöksége ezúton is szeretettel hív­ja hittestvéreinket a fasori templomban tartandó istentiszte­letre, a budapesti és környéki lelkészeket pedig a Kelenföldre egybehívott Lelkészi Munkakö­zösségi ülésre. Simon István: * A AUGUSZTUS VÉGÉN Egyre sárgul már a nyárban, s duruzsol a kusza rét. A fólyón túl piros tehén magánosán legelész. Gólya száll a petrencére, a poszméhek rajzanak. Tornyosulnak fent a felhők, sárgán bújik el a nap. Múlik a nyár, holnapra, már más idő lesz, hús. esős; görnyedt hátú házak között botorkálni kezd az ősz, Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976­ban NYERERE ELNÖK BESZÉDE LELKÉSZTOVÁBBKÉFZÖ KONFERENCIÁN Ha az állam bármilyen módon akadályozza a vallásos tevékeny­séget, akkor az embereket ember­voltukban sérti meg — mondotta Julius K. Nyerere, Tanzánia elnö­ke, 550 evangélikus lelkész előtt tartott beszédében. „Tanzániában, ahol szocialista, és anyagilag füg­getlen országot építünk, bárki bár­milyen vallás követője lehet, fel­téve, hogy ez a vallás nincs az ál­lam törvényei ellen” — hangoztat­ta az elnök. A tanzániai evangélikus egyház valamennyi lelkésze és vezetője részt vett azon az ötnapos konfe­rencián (június 13—19), melyet Morogor közelében tartottak. Nye­rere elnök ,,A szocializmus és az anyagi függetlenség politikája” címmel tartott előadást a 900 000 tagot számláló egyház lelkészei­nek. Hat másik előadó arról be­szélt, hogy mi a szerepe az egy­háznak a missziói munkában. Az elfogadott határozatban hangsúlyozzák, hogy a lelkészek­nek nemcsak abban kell látniuk feladatukat, hogy végzik a hagyo­mányos egyházi szolgálatokat, ha­nem misszionáriusoknak kell len­niük gyülekezeteikben, és segíte­niük kell a keresztényeket, hogy a missziói munkát és az evangé­lium hirdetését mindannyiuk fe­lelősségének tartsák. Erőteljesebb misszióra hívtak az ifjúság és a diákok körében is. S az volt a véleményük, hogy mos­tantól kezdve a keresztyéneket ne. vélni kell arra, hogy egyházuk, egyházkerületük fenntartását sa­ját felelősségüknek tartsák. A konferenciát üdvözölte a je­lenlevő Josiah Kibira püspök, a Lutheránus Világszövetség elnö­ke. és dr. Anza Lema főtitkár- helyettes is. Fogjunk össze a világ békéje és élete érdekében A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nyilatkozata és felhívása Jézus Krisztusnak, a béke fejedelmének nevében az emberiség jövőjéért érzett felelősséggel a népek közötti megértés szellemé­ben szólalunk fel újra a béke érdekében. Sok jel mutat arra, hogy egy nagy korszakváltás tanúi, cselekvő és szenvedő részesei va­gyunk, és ez a mélyreható folyamat szükségszerűen sok megpróbál­tatással. feszültségek és ellentétek fokozódásával, egész földünkre kiterjedő krízisekkel jár. Ebben a helyzetben minden felelősen élő és gondolkodó hivő ember feladata a feszültségek csökkentése, a kö­zös és kölcsönös érdekekei tiszteletben tartó, igazságos megoldások keresése. VESZÉLYESNÉK TARTJUK, HOGY MEGNÖVEKEDETT AZOK­NAK AZ AKTIVITÁSA, akik az erőpolitikát képviselik és ezt a fegyverkezés fokozásával akarják biztosítani. De nyilvánvaló, hogy a népek ma már nem tűrik el az erőszak politikáját. Nyilvánvaló az is, hogy a fegyverkezési verseny háború nélkül is világgazdasági romlásba visz, és az úgynevezett korlátozott nukleáris háború csak világinéretű katasztrófával végződnék. Nem hallgathatjuk el, hogy a feszültségek fokozása mögött olyan nemzetközi gazdasági erők állnak, amelyeknek anyagi hasznuk van a fegyverkezési versenyből. Ezért a tömegkommunikációs eszközökön keresztül el akarják hi­tetni, hogy a fegyverzet növelése biztonságot nyújthat. A népek azonban nem akarnak háborút és nem érdekük a fegyverkezés s/fn Keleten, sem Nyugaton, ahogyan ezt az utóbbi időben mindenfelé, nem utolsósorban Európában nyomatékosan kifejezésre juttatták. ISMÉTELTEN HANGOT ADTUNK ANNAK A MEGGYŐZŐDÉ­SÜNKNEK, hogy az enyhülési politika új korszakot nyitó eredmé­nye volt a Helsinki Egyezmény, amely az államok szuverenitásának és kölcsönös érdekeinek tiszteletben tartására a gazdasági, kulturá­lis és társadalmi együttműködésre, az emberi jogok becsületes meg­valósítására — és idetartozik az élethez és a békéhez való jog is —, a kölcsönös bizalom erősítésére kívánja építeni Európa jövőjét. Jó tapasztalataink alapján valljuk, hogy ezeknek az elveknek az érvé­nyesítése és kiterjesztése az egész világra reális és járható út a mai feszültségek és ellentétek megoldása felé. Nem vitatjuk, hogy az enyhülés folyamata lelassult, sőt több pon­ton elakadt. De a békesség és reménység Istenében bízva hirdetjük, hogy az enyhülés, a tárgyalás és az együttműködés politikája egye­zik az ő akaratával, ezt feladni nem szabad, hanem folytatni, támo­gatni és erősíteni kell. Ennek érdekében tiltakozunk a középható­sugarú nukleáris rakétarendszer terve, kifejlesztése és telepítése el­len Nyugat-Európában, amely megbontja a kialakult katonai egyen­súlyt és veszélyt jelent Európa és az egész világ számára. Elítéljük azt a nemzetközi légkört fertőző híresztelést, amely szerint a Szov­jetunió katonai ereje veszélyezteti a békét, és ezzel szemben meg­állapítjuk, hogy a szocialista társadalom életeleme a béke és a né­pek közötti együttműködés. Erről tanúskodik a Szovjetunió állam­főjének legújabb konkrét békejavaslata, amelyet a jelen feszült hely­zetből kivezető útként helyeselünk. Ezért sürgetjük a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megszakadt tárgyalások feltétel nél­küli újraf elv ételét. Követeljük a SALT II. haladéktalan ratifikálását és a különböző leszerelési tárgyalások hathatós folytatását. Mint hi­vő emberek egyetértünk államunk békepolitikájával, az enyhülés ts~nz együttműködés érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseivel, és ebben teljes meggyőződéssel támogatjuk. NAPJAINKBAN TÖMEGEK MOZDULTAK MEG, tüntetnek az örült fegyverkezés ellen és a béke politikája mellett. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen tömeges megmozdulások nem maradnak ha­tás nélkül a politika felelős tényezőire: meggondolkodtatja a fegy­verkezési politika híveit és bátorítja a béke erőit. Világszerte, de különösen Európában nő a felelősség érzése világunk jövőjéért a keresztyének körében is. A keresztyének lehetősége és ezért felelős­sége különösképpen nagy a mai világban. Sokat tehetnek a népék közötti megértés érdekében és a hamis híresztelésekkel szemben: a tényeknek megfelelő információ-cserével hathatósan építhetik a bi­zalmat a népek között. Ezért felszólítjuk a hívőket, keresztyéneket, egyházakat, felekezeti és ökumenikus világszervezeteket: vegyenek reszt az emberiség békéjének építésében információkkal, kapcsola­tok teremtésével, munkával és imádsággal — emlékeztetve Jézus Krisztus szavára: „Boldogok, akik békét teremtenek” (Mt 5, 9). JÉZUS KRISZTUS A VILÁG ÉLETE: ezzel a témával készülnek az Egyházak Világtanácsa tagegyházai az 1983-ban tartandó nagy­gyűlésre. Örömmel és reménységgel üdvözöljük ezt a témát, amely felhívja a figyelmet a keresztyének felelősségére a világ jövőjéért. A keresztyénség abból él, hogy megtapasztalta Jézus Krisztus életet adó erejét, és ezért minden keresztyén és minden egyház egyenként és együtt el van kötelezve az élet védelmére. Ma veszélyben van a világ élete. Az enyhülési politika lendületé elakadt és egyre erősödnek a hidegháborús hangok. Zsákutcába ju­tottak a leszerelési tárgyalások és új lendületet kapott a fegyver­kezési verseny. Kidolgoztak a középhatósugarú rakétarendszer ter­vét és az Egyesült Államok megkezdte a neutronfegyver gyártását. Ez a politika nemcsak Európa egy részét, hanem az egész világot halállal fenyegeti. KERESZTYENEK ES EGYHÁZAK, egyre világosabban látják ezt a veszélyt és egyre határozottabban emelik fel szavukat a háborús politika ellen, a béke védelmében. De idézzük Bonhoeffert, aki 1934- ben, az ökumenében tartott prófétai beszédében kifejtette, hogy nem elég, ha egyes keresztyének, vagy egyes egyházak emelik fel szavu­kat a békéért. „Csak Krisztus szent egyházának egész világra ki­terjedő nagy, ökumenikus zsinata beszélhet úgy, hogy a világ a bé­kére hivó szót kénytelen fogcsikorgatva tudomásul venni, a népek pedig örömmel hallják, mert Krisztus egyháza Krisztus nevében ki­veszi a fegyvert fiai kezéből, és megtiltja nekik a háborút, és meg­hirdeti Krisztus békéjét az őrjöngő világban,” KÜLÖNBÖZŐ EGYHÁZI HAGYOMÁNYAINK KÖZÖS TARTAL­MA AZ, hogy a Béke Fejedelme a világ békéjének védelmére köte­lez. Keresztyének és egyházak, fogjunk ősszé a világ békéje és élete érdekében! Most. amikor a viliig életéről van szó, ne engedjünk te­ret a napi politika széthúzó erőinek! Közös ügyünk az emberiség jövője. Egy Urunkat, az Elet Urát követve, kérjük az egyházakat: Készítsék elő és szervezzék meg az egész keresztyénség békezsina­tát! Dr. Bartha Tibor Dr. Proliié Károly püspök, elnök főtitkár A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ újjáalakított püspöki székházát, és a hittudományi főiskola épületét egy új kápolnával augusztus 17-én avatta fel dr. Timkó Imre, hajdú­dorogi megyéspüspök Nyíregyhá­zán, a római és görög katolikus egyház több jeles hazai és kül­földi személyiségének jelenlétében. Államunkat az ünnepségen Straub István, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökhelyettese képviselte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom