Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-23 / 34. szám

Budapest II. kerület Az autósok szótárában szere­pel ez a szó: vakvezetés. Az ve­zet- vakon, aki a megszokottság rabja és nem veszi észre útjain maga körül a változásokat. Elsu­han kocsijával az új épületek mellett (észre sem vette, míg épültek), vagy elkerüli figyelmét az út vadonatúj burkolata, s saj­nos néha az újonnan kirakott fontos jelzőtáblák is. De nem­csak az autósok szenvednek eb­ben a hibában. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, valamennyien részesei vagyunk. Hányszor fordul elő ve­lünk, hogy nem veszünk észre valami dolgot közvetlen környe­zetünkben sem, pedig böki már szemünket. Sokszor lep meg ben­nünket, a felfedezés erejével hat­va, ha lakóhelyünk területén sétálgatunk és figyelmesek va­gyunk, egy-egy új utcanév, park, költői szövegű cégtábla vagy akár csak az épületek sziluettjének ed­dig ismeretlen szépsége. Arra a lakóhelyre gondolok, amely hiva­talos, mert bejegyezték a szemé­lyi igazolványba, arra, amely már évek, évtizedek óta a mienk, s ta­lán éppen ezért ismerjük felüle­tesen s merünk „vakon” közle­kedni és élni benne. Bizony me­rész, kockázatos dolog úgy élni, hogy nem vesszük észre, nem lát­juk meg magunk körül az új dolgokat., Nemcsak a dolgokkal veszíthetjük el így kapcsolatun­kat, hanem az emberekkel is, akikért a dolgok vannak. EZEK A GONDOLATOK FOG­LALKOZTATTAK, amikor két­órás út végén a Statisztikai Hiva­tal előtt kiszálltunk az autóbusz­ból. Nem jártunk távoli utakon „csak” lakóhelyünkön, Budapest II. kerületében. Ez a fővárosi közigazgatási kerület a legna­gyobb huszonkét kerülete között, területét tekintve, ami számokkal is igazolható, de a legszebb is, ami viszont csak érzelemmel tá­masztható alá. Mindannyian így éreztük, akik együtt utaztunk a kényelmesen járható főutakon s a meredek, de kedélyes hegyi terepeken. A KERÜLET LELKÉSZEI VOLTAK EGYÜTT ezen az úton, római katolikusok, reformátusok, a szabadegyházakból, s az evan­gélikusból is. A Hazafias Nép­front keretében dr. Takáts Ist­ván tanácselnök szervezte meg az utat és munkatársaival együtt maga is részt, vett a programon. Ott volt dr. Széni Béla is, a kerü­let történetének kiváló szakembe­re. Vezetésük nyomán nemcsak új dolgokat láthattunk, hanem új nézőpontokat is nyerhetünk. , A legutóbbi ötéves terv alkotá­sai, létesítményei kerültek sor­ra anélkül, hogy mindet láthattuk volna a rendelkezésre álló idő alatt. ÜRESEN ÁLLOTT A BEM TÉ­REN AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONA, mert látogatói éppen közös kiránduláson vettek részt e szép nyárelői napon. Barátsá­gos termei, munkaszobája, ebéd­lője nemcsak gondtalanságot ha­nem programot is kínál látogatói­nak. Dániai szakemberek vendégcso­portja nyomába lépünk a Török­vész új óvodájában és bölcsődé­jében. Az utcanév Buda ostromá­ra emlékeztet, keserves harcok színhelyére, amely most gyerme­kek zsivajától hangos . .. A GUGGER-HEGY OLDALÁ­BAN ÜJ ISKOLA FOGAD BEN­NÜNKET, félig kész lakótelep gyerekeinek oktatására. Vala­mennyien — legalábbis az idő­sebbek — elcsudálkozunk az épí­tészeti megoldásokon. Hol van­nak már gyermekkorunk puritán, szigorú külsejű iskolaépületei? Itt tetőablakokon hullik a fény az irkákra, s( a katedra az egyete­mekére emlékeztet. Pompás tor­naterméről aligha álmodhatott valaki is közülünk. AZ ALACSONYAN SZÁLLÓ FELHŐKBŐL néhány csepp eső hull a Rózsadombon, amikor a Bartók Emlékház előtt kiszállunk. Az igazgatónő végigvezet a szo­bákon s lassan átadjuk magunkat a művész emlékezetének... A kamarahangverseny-terem Bartók zenéjével fogadja s kényelmes karosszékekkel kínálja az érkező­ket. S mielőtt hátradőlve valaki behunyná a szemét, átadva ma­gát a muzsikának, vessen egy pil­lantást a mennyezetre. A parasz­ti egyházművészet szépmívű mennyezeti fafestményében gyö­nyörködhetik, mely 1740-ben ké­szült és a református templomot ékesítette Tök községben. A JÖZSEF-HEGYI ÚJJÁÉPÍ­TETT KILÁTÓBÓL bizonyára nagyon sok kerületi lakos számá­ra is új távlat nyílik a Várhegy­re és környékére. Megragadó kép. Számomra váratlan, meglepő, mint minden új kép, s a mai na­pig is kísér. Emlékeztet mindar­ra az újra, szépre, amit sok év alatt ennek a kerületnek lakosa­ként átélhettem, lakótársaimmal együtt. Emlékeztet arra, amit Isten ígér: Íme. én újjá teszek mindent. Érdemes az újra figyel­ni. Nem érdemes, nern ,is járht­tunk vakon. ,, „ . Muncz Frigyes A BRAZIL EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A SZEGÉNYEKÉRT A mintegy 650 ezer tagot szám­láló Brazíliai Evangélikus Egy­ház a jövő évben különösen a földterület elosztásának és a sze­gényparasztok életének kérdései­vel kíván foglalkozni. Elsősor­ban csoportok, társulások alakí­tására gondolnak azért,'hogy így támogassák az egyéni kezdemé­nyezéseket, és hogy közös erővel próbáljanak enyhíteni a gondo­kon.. A mezőgazdasági területek 87,5 százaléka nagybirtokosok és nemzetközi nagyvállalatok kezé­ben van. Istentiszteleti rend Deák tér de. 9. (úrv.) Ifj. Foltin Brú­nó, de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de 12. (magyar) Ruttkay Leven­te. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter ű. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágli Gyula. Soroksár Ojtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de.' fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Matuz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fé] 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pái. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Donáth László. Torockó tér de. fél 9 Donáth László. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor, XII., Tartsav Vilmos •I. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesfhideg- kút de fél 11. Modori u. 6. de 10. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11 íúrv.) Bencze Imre. du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rozsé Tsxván. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbá­lint du. fél 5 Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. , — Szentháromság ünnepe után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Lk 19,41—48; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 15, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 23-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet RIBÁR JÁNOS ceglédi lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 81.1965 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Űr, az a nép, amelyet öröksegü választott” (Zsolt 33,12). VASÁRNAP. — „Nézzétek meg a liliomokat: Salamon teljes dí­szében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik” (Lk 12,27 — Jób 9,10 — Lk 19,41—48 — Zsolt 33). A túlzott és fontosko­dó törődés ellen szól ez a biztató mondat. Tartózkodjam a fölös ag­godalmaskodástól. Nem mindent nekem kell kitalálnom, elintéz­nem, rendeznem. Csak ami rám bízatott s amivel nem akadékos­kodom, hanem segítek. HÉTFŐ. — „Nem fogyott el ir­galma: minden reggel megújul” (JSir 3,22-23 — 2 Kor 4,1 — Rm 11,1—15 — 5 Móz 2,16—25). „Meg- mégújul minden reggel az ő nagy irgalma. Ezért mihelyt napunk felkel, kezdjünk háladalba. Szí­vünk és szánk szép énekkel Krisz­tust magasztalja, meg-megújul minden reggel az ő nagy irgalma.” KEDD. — „Velem van az Űr, nem félek, ember mit árthat ne­kem?” (Zsolt 118,6 — ZsZid 11,27 — 1 Kor 10,1—13 — 5 Móz 3,1— 22). Igen sok zsoltár biztat ilyen határozottan: Luther is hasonló zsoltár biztatására írta az Erős várunkat. Ha ez Isten népének ilyen elterjedt, századokra kiha­tó hitbeli tapasztalata volt, hogy ne lehetne mai napomnak is for­rása és ereje! SZERDA. — „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kap­tunk, hálaadás közt éljünk” (Zsid 18,28 — Zsolt 15,7 — 1 Kir 21,1—■ 16 — 5 Móz 3,23—29). Ez az „or­szág” Jézus jelenléte és az őreá támaszkadó közösség. Beletarto­zom. Éljek hát az erejével s okom lesz a hálaadásra. CSÜTÖRTÖK. — „Mert nem te­hetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (Ap Csel 4,20 — 5 Móz 11,7 — Jer 16, 14—17 — 5 Móz 4,1—13). Istennel közösségben élni nemcsak ráfi- gyeié^ jelent, hanem őszinte hí- rüladását annak, amit velünk tett. Mit tudok mondani csak egy na­pomon is Isten tetteiből ? PÉNTEK. — „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazu­dunk, és nem cselekesszük az igazságot” (1 Jn 1,6 — Zsolt 118, 28 — JSir 1,1.12—14.20—21/a — 5 Móz 4,14—24). Amit velünk tesz Isten naponta, az nem más, mint hogy kiemel a sötétségből és igaz. cselekedetek világosságára vezet. Mit tettem tegnap és ma, ami Is­ten igazságának világosságába tartozik? SZOMBAT. — „Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok ered­nek a pusztában” (Ézs. 35,6 — Ap- Csel 28,28 — Mt 23,34 — 39 — 5 Móz 4.25—40). Szomjas, kitikkadt embernek nincs drágább kincs, mint a víz. Éppen erre csak erre van szüksége. Isten mindig tudja mivel kell erősítenie s éppen azt adja. Az élővizet. • Koren Emil EGYHÁZ ÉS TURIZMUS Ez lesz a témája Stockholmban novemberben sorrakerölő nemzet­közi konferenciának. Negyvenöt résztvevőt várnak, közülük tizen­ötöt a fejlődő országokból. A kon­ferencia, amelyet az Egyházak Vi­lágtanácsa megújulás és gyüleke­zeti Élet Bizottsága szervez, lehe­tőséget nyújt a fejlődő országok képviselőinek , liogy a (nyugati) turizmussal, annak következmé­nyeivel kapcsolatot aggodalmai­kat kifejtsék. Emellett természe­tesen arról is szó lesz, hogy pró­bálják az egyházak elérni üdülő­ket; mit tesznek a külföldre uta­zók és a külföldi vendégek tájé­koztatása érdekében, valamint ar­ról, hogy a turizmusnak milyen újabb, kevésbé káros formái való­síthatók meg. A konferencia részvetvői látogatást tesznek az uppsalai katedrálisban is, és ta­nulmányozhatják a gyülekezet le­hetőséget, problémáit a turisták áradatával kapcsolatban. SZÁZ ÉVES A METODISTÁK VILÁGTANÁCSA A Metodista Egyházak Világta- riácsa az emlúlt hónapban Hono­luluban (Hawaii, USA) tartott 14. világkonferenciáján megalakulá­sának 100. évfordulóját ünnepelte. Az elő ülésre 1881-ben London­ban került sor. Ma 90 ország 32 tagegyházának 21 millió tagját képviseli. A mostani konferencia fő té­mája az egység volt, többek kö­zött azt vitatták meg, mit jelent a különböző társadalmak, kultúrák számára az, hogy egy világ, egy Úr és egy keresztyén küldetés lé­tezik számunkra. A konferencián különösen is nagy számban vettek részt a fejlődő országok képvise­lői. Római katolikus, orotodox és protestáns megfigyelők is jelen voltak. — Ki KERES vidéki egyetemista leányának budai csendes kis szobát? (Kozp. fűtés, melegvíz, fürdőszobá­kon y na használat.) Csekély segítséget igényiek. „Szülőkkel tárgyalok” jel­igére a kiadóhivatalba. — TEMPLOMTETÖK, temblomtor­nyok rozsdátalanítását, javítását, fes­tését vállalom. Török Lajos kisiparos, 8831 Sormás. Egyedül vagyok Nem hiszem, hogy ember azoknál bor­zalmasabb vagy csodálatosabb története­ket találhatna ki, mint amilyenekkel az élet lep meg bennünket. Biztos sokunk­nak van belőlük bőségben tapasztalatunk. Hogy a napokban nem volt gázszolgál­tatás, eszembe jutott az a magányos nő, aki egy házban lakott velem a háború előtt. Csak látásból ismertem, lakása egy emelettel az enyem alatt volt. A házat bombatalálat érte, az én lakásomat is nagyjából szétrombolta. Amikor a kisza­kított ajtón át beléptem a romos szobába és körülnéztem, csak a fürdőszobai autó- gejzírt találtam sértetlenül. Álltam a tór- melékhegy tetején, amikor az alattam lakó magányos nő lépett be. Köszönés nélkül egyenesen a fürdőszobába ment és leszerelte az autógejzírt. Megkövültén néztem ezt a mohóságot, amely nem a megmaradt embert, hanem a megmaradt javakat kereste. Egyszerűen nem tudtam megszólalni a csodálkozástól. — A készülék a Gázmüveké — nyög­tem ki végül, hogy jutott az eszébe ezt le­szerelni? Nem válaszolt. Kezében a készülékkel távozott. Egy hét. sem telt el. amikor az egyik házbeli asszony megállított. — Meghalt a Katica, itt, maga alatt a másodikon. — Meghalt? Hiszen a múlt héten még az én fürdőszobámban járt! — Fürödni akart, begyújtotta az autó- gejzírt és ledőlt pihenni. Közben elaludt. A gáznyomás kicsiny volt, elaludt a gázláng is, hogy később újraéledve csak ömöljék. Mire észrevet­ték, már késő volt. És akkor egyszerre magamat okoltam, hogy nem voltam erélyesebb, rámenő­sebb, hogy nem vettem ki a kezéből a ké­szüléket, talán akkor nem ... vagy még­is? Ki tudna erre biztos választ adni? Csak aki életünket a kezében tartja. * Egy kedves asszonyt ismerek gyermek­korom óta. Valaha sokat jártam hozzá, de az utóbbi években nagyon messzire köl­tözött tőlem, a munkám is megsokszoro­zódott, ritkábban láttam. — Nem tudom elképzelni, hogy még egyszer ne lássalak! — írta karácsonyi le­velében. Sorait odatettem az elintézendök közé. Évközben sokszor került a kezembe, Ez sürgetőbb, talán először ezt, vagy inkább a másikat. Rendezgettem a leveleket, az övét mindig hátrább tettem. Majd ha sza­bad leszek. Majd nyáron! Majd ha tovább lesz világos! A napokban a halálozási rovat elsőié­ként megpillantottam a nevét. Rettenete­sen megdöbbentem. „Nem tudom elkép­zelni, hogy még egyszer ne lássalak!” Ez a mondat most már örökre velem, ben­nem marad. * Valami furcsa hangra ébredtem az éj­szakában. Ott künn még sötétség volt, a fal felé fordultam, hogy tovább aludjak, de a hang megint felkeltett. Felültem az ágyamban. Honnan ez a könyörgő hang? Figyeltem. — Egyedül vagyok, segítség, egyedül vagyok! — ismételgette egy hang, de úgy, hogy megborzongtam tőle. Aztán ajtó nyílott, hangos beszéd hal­latszott, az utcán hangosat csikordulva megállt egy kocsi. — Hajtsa le a fejét nénike! Adja a ke­zét! Jó, szépen, lassan! Vigyázunk ma­gára! — Egyedül vagyok!... és zokogás. A mentőautó elindult az éjszakában hangosan szirénázva, vitte az öreg Iboly­ka nénit, aki évek óta teljesen egyedül volt De a hangja itt maradt: Segítség! Egyedül vagyok! Sok-sok év óta nem látott iskolatársam hívott fel. — Aít jutott az eszedbe, ilyen milliós városban engem keresni? — Azok után kutattam, akikkel együtt diákoskodtam. Hány él belőlük itt, Pes­ten? Mert a Magdi meghalt, az Ellát de­portálták, nem tudok róla, az Anni, a Stefi külföldre került, az Ilit elhagyta az ura. a Klári valami vírusfertőzést kapott, deformálódott az arca. az Éva teljesen ósszeroppant. négy gyermekét vesztette el. Veled mi van? — Velem? Isten megtartott a sok vihar között. Megtanultam fenntartás nélkül szeretni, számolatlanul adni. Veszteségek? Igen, sokat vesztettem, de mások talán' többet. Veszteségemmel nem vagyok egyedül bárhogy is fájnak. — Van időd? — Nagyon kevés! — Nem jönnél el egyszer hozzám? — El-men-ni? — húztam a szótagokat és arra a sok-sok elmaradt teendőre gon­doltam. ami mind rám vár. — Olyan nagyon magányos vagyok! Egyedül, teljesen — hallatszott a telefon másik végéről. — Jövök! — mondtam azonnal. Mert a magány korunk egyik legsúlyo­sabb betegsége, csak szeretettel lehet gyó­gyítani. Legyen belőle mindig tartalékod! Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom