Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-23 / 34. szám

Egyház a jövőben \ szekularizáció és líöiclkczményci Vendégként szolgáltam egyik gyülekezetünkben és amikor elő­adásomat megtartottam, arra kér­tek. hogy beszéljek saját gyüle­kezetemről. A feltett kérdések közöt ott volt a létszám utáni tudakozódás is. Igen —, sokan kiváncsiak arra, kevesen va- gvunk-e, vagy sokan, gyarapo- dunk-e vagy fogyunk? Az ilyen és hasonló kérdések mögött az emberek azt a jelenséget kutat­ják. amit idegen szóval „szeku- larizáció”-nak szoktunk nevezni. A szó jelentése eléggé sokágú, most csak arra figyelünk, amit így fogalmazhatunk meg: elide­genedés, elfordulás az egyháztól. NEM ÜJ JELENSÉGGEL ÁL­LUNK SZEMBEN. Már a 16., de még inkább a 17. század embere megkezdte ezt az elszakadást. A világot, a tudományt, a gondol­kodást kivonni az „egyház gyám­sága” alól. Az ilyenfajta törek­vésekben mi nem látunk semmi­féle veszélyt vagy eretnekséget, mert teológiánk alapján valljuk, hogy az egyház Istentől kapott feladata nem a világ felett való uralkodás, kitanitás vagy gyám­kodás, hanem a szolgálat a vi lúgban a világért. A szekulari­záció ma világjelenség. Éz azt is jelenti, hogy nem a mi körülmé­nyeink között kezdődött el. de a mi társadalmi rendünknek is ve­lejárója. Nem nálunk tetőződik, mert a nyugati egyházakban sok­kal erőteljesebben van jelen as egyháztól való eltávolodás. Ez lehetséges úgy is. hogy valaki anyagiakkal ugyan kényszerűen támogatja az egyházat, mert adó­jában benne van —, de’ ténylege­sen soha nincs együtt a gyüleke­zettel. nem hallgatja az evangé­liumot. nem engedi, hogy annak ereje áthatoljon rajta, vezesse életét és teremje gyümölcseit ab­ban a környezetben, melyben él. abban a társadalomban, ahová Isten vezette őt. SOKFELE MAGYARÁZATOT SZOKTAK FELHOZNI az egyháztól való elszakadás ma­gyarázására, a keresztyénség számarányának csökkenésére. Azt. hogy a felnőtt korú emberiség nem szorul rá az egyház mon­danivalójára, vagy a technika és a tudományos ismeretek terjedése sok titokról fellebbenti a fátylat, s ezzel csökkenti a „hinni való dolgok” tartományát. Világvi­szonylatban az is hozzájárul a „létszámcsökkenéshez”, hogy a népesség szaporodása éppen az úgynevezett harmadik világban a legerősebb, ahol viszonylag keve­sebb a keresztyén. De az okok kö­zül számunkra a legizgalmasabb az hogy mennyire oka maga az egyház a saját szekulraizálódá- sának? Komolyan kell vennünk egyház-mivoltunkat. ezért először a magunk házatáján kell körül­néznünk. Sajnos a fájó igazság az. hogy az egyház képes önma­gát szekularizálni. Ha az igehir­detés nem a „teljes evangéliu­mot” prédikálja, ha a gyülekezet nem igazán közösség, ha hiányzik a szeretet életté válása, ha külön kis csoportok alakulnak és magu­kat másoknál különbnek tartják. Ahol ezek a jelenségek vannak, ott lesz unalmassá a prédikáció, a bibliaóra. az egész gyülekezeti élet. Beszűkül a gyülekezet látá­sa, másokban, külső körülmé­nyekben keresik a hibát, kesereg­nék és csüggednek. S mivel nem mindenki szeret keseregni, jövő­látás, perspektíva nélkül élni, ezért elidegenedik a gyülekezet­től. nem érzi jól magát, elszakad, előbb „névleges keresztyén” lesz, azután teljesen leválik a gyüle­kezet testéről, mert nincs ott élet, nincs erő, megfogyatkozott a len­dület. mert nem hisznek abban —amit hirdetnek. AHOL A „TELJES EVANGÉ­LIUMOT” HIRDETIK ÉS ÉLIK, ott nem következhet be ez a ha­nyatlás. Azt a Jézust. Aki életét adta a világért. Aki ma is él és szolgál övéin keresztül. Aki előt­tünk jár és mai életünk egész te­rületét be tudja tölteni. Aki evan­géliumával meg tudja ragadni a mai embert is és tartalmat, örö­möt, lendületet és szeretetből való szolgálatot tud adni. Vannak, akik úgy próbálják ellensúlyozni a szekularizációt, hogy az egyhá­zat akarják moderizálni, elfogad­hatóbbá tenni a mai ember szá­mára. Az ilyenektől meg kell kérdeznünk: hisztek-e az evan­gélium hitet és életet teremtő ha­talmában? Abban, hogy Isten Szentlelke ma is, mint minden időben az evangélium által tud egyházat teremteni és fenntarta­ni? Azután azt kell tovább kér­dezzük: milyen az a hit. van-e gyümölcstermése, vagy csak szemre szép a fa? EGYHAZUNK JELENE ÉS JÖ­VŐJE EGYARÁNT MEGKÍVÁN­JA TÖLÜNK, hogy azt tegyük, amit Urunk ránk bízott, hirdes-, sük az evangéliumot, végezzük a szeretet szolgálatát, tegyük a gyü­lekezetei családias közösséggé, ahol otthont talál a kereső és keressük mindig azt a „különb utat”, melyet Pál apostol 1 Kor 12,31-ben említ és a következő fejezet csodálatos himnuszában megénekel. Tóth-Szöllős Mihály Fények az ember arcán Zay László Mézesmadzag című könyvéről Könyvekről szólni 'annyi, mint magunkról szólni — mondta Ba­bits Mihály. Zay László is idézi a Mézesmadzagban a babitsi igazságot, figyelmeztetve arra, hogy könyve rólunk, rólam szól. „Napok sorában ünnepnap az em­bereknek, ha szóhoz jut az em­beri hang. ha megszólal a művé­szet, ha a szellem fénye ragyog az arcokon.” A szerző, aki kritikus, esztéta, különös módon figyeli az embert. Általában filmkritikákat ír. Szo­katlan módon azonban nem a né­zőtér valamelyik székének hadál­lásából nézi a vásznon pergő kép­sorokat, hanem az emberek ar­cát figyeli a nézőtéren. Mert nem­csak a vásznon viliódznak a fé­nyek. az emberek arcán is. Miféle fények ott a vásznon? Miféle fények itt, az arcunkon? Nehéz megmondani, hiszen a moziban sötétbe burkolódzik a néző arca. Zay könyve ezt az arcot fürkészi — az arcunkat. Ezért zavarbaejtő néha, úgy érezük magunkat, mini a tükör előtt magányosan grima­szoló gyerek, aki rájön, hogy ..kilesték”. A tettenérés első ke­mény sokkja az, amikor á szerző szemünkbe vágja: nem vagy ba­rátom átlagember’ „A művészet végképp szemben áll az átlagem­ber-szemlélettel. Az átlag: sem — sem. Sem kicsi, sem nagy, sem jó. sem rossz, sem erős, sem gyön­ge, sem tudatlan, sem bölcs.” A könyv egyetlen mondatban talán így foglalható össze: ba­rátom, ember vagy! Aggódó kér­dés formájában ekkép: barátom, megmaradsz-e embernek? A középponti kérdés tehát a könyv­ben az, hogy van-e a műveltség­nek jövője. „A bölcsődéstől a fő­iskoláig, s onnan vissza a bölcső­débe,— íme, nagyjából az elmúlt öt évszázad szellemi fejlődése” —idézi Bradbury megállapítását. Zay László nem áll be abba a kó­rusba, amely a kultúra alkonyá­ról zeng siratóéneket. De azok közé sem. akik fölényes-cinikus ajkbiggyesztéssel sziszegik: ál­probléma. A könyv — számom­ra — talán legmarkánsabb részé­ben saját élményét mondja el a Berlin szivében álló múzeum­szigetről. S a sziget kapcsán vall a múltról és a jövőtől. A sumér, akkád, hellén kultúrkincsek élet- rekelnek. beszélnek királyokról rabszolgákról, beszélnek az ember múltjáról. „Az ablak előtt szá­guld el a magasvasút: az időtlen­ség szigetére egyetlen percre be­kiált a jelenkor. Modern kor, mo­dern ember, korszerű műveltség? Az ablakon át a szomszédos épü­letre látni: ez az Űj Múzeum. Az Üj Múzeum romja.” A második világháborúban lebombázott mú­zeum a jövő szimbóluma? Mi a jövő? A sci-fi, a ma emberének ez a modern társasjátéka miről vall? Játszunk jövőt mondja Zay — de el ne játsszuk a‘ jövőnket. 8 itt fogalmazza meg esztétikai, sőt emberi hitvallását: „Jövőt lát­ni. mi több: jövőt élni, csak-az tud, aki őszintén beszél a múlttal. Aki szeret. S aki nem emberi kö­rülmények között is, a Kelvin­skála nulla pontja közelében is normálisan, emberien viselkedik.’’ Sötét nézőtér, a félhomályba elrejtett emberi arcok, tág sze­mek, s a vásznon pereg a film. Nagyon fontos a film, nagyon fontos, hogy szép-e, okos-e, igaz-e, egyszóval, emberi-e. „S az ember, milyen anyagból van gyúr­va? Fényelnyeló-e, tükröző-e, vagy szépség és- tudás és ember­ség ragyogásának nemes forrá­sa?” — Ezzel a kérdőjellel fejező­dik be Zay László könyve. A szándék nyilvánvaló. Meg- kérdezettségünkben, tettenértsé- günkben valami kell! Vall a szer­ző is: „Jól csak a szivével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” , Ruttkay Levente Istentiszteletek a Balaton mellett 1 1 [ va iSÁ R ü \ AI Pl 6 ÉJ E Ne félj, csak higgy! 1 Móz 15, 1—6. Nemcsak ránk tartozik a hitünk, mégis mindig személyes ügyünk. Ezt az életbevágó igazságot már Ábrahámnak meg kellett volna ta­nulnia. Azóta mindig így van. Keresztyének esetében sincs és lesz másként. A hit feltétlenül bízik az Orbán, és megbízik benne. Min­dig öleli egyúttal a ránkbízottakat és mindazokat, akikért felelünk. Meghatározza a szót és a tettet. Az ünnepet, a hétköznapot, a fiatal­ságunkat, öregségünket. Mindig személyre szóló ajándék. Hinni bi­zony nem lehet mások helyett. De másokért igen. Mi következhetnék más a valódi hitből ? Abból csak az utolsó óránkig felelős, fáradha­tatlan élet következhetik. Élet másokért. Félelmet űz, mert irgalmas Istenbe kapaszkodik. Szeret, mert bőséges utánpótlást lelt. HIT ÁLTAL PAJZSUNK AZ ÜR. Tudjuk, a pajzs a védettség, a vedelem képe. Olyan személyre szóló, mégis mindenkire vonatkozó biztatás, amelyik elűzheti bénító aggályainkat, félelmeink sokaságát. Annál inkább vegyük komolyan ezt a bátorítást, mert minden em­beri félelemben a halál csenget. Néha élesen, közelről. Máskor alig hallhatóan, tévőiről, önmagunkra nézve nem tudjuk félelmeinket bátorságra cserélni. Arra való tekintettel azonban igen, aki kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, Jézust. Ezzel kitörte félelmetes élét minden aggályunknak, minden rettegésünknek. Az a hit és az valóban hit, amelyiknek elég ez a biztatás: Én vagyok a pajzsod. Elég ez a gonosz vesztő szándékával szemben, pedig sohasem akarja kevesebbel beérni. Elég a saját gyengeségeink által felidézett kísér­téseinkben. A veszélyek egyszer inkább kívülről, máskor belülről, a saját indulatainkból, emberi és személyes gyengéinkből támadnak. Gyakran nem is tudjuk a kettőt élesen elválasztani, mert nagyon összefüggnek. A hatalmas és szerető Istenre azonban mindig egyfor­mán számíthatunk. TÖBBET KAPHATUNK TŐLE, MINT AMENNYIT A HITÜNK RE­MÉL. Ábrahám szemei csüggedten tapadtak — vér szerinti örökös hiányában — jelentős vagyonára és szolgaörökösére. Gyónásnak is beillő panasza azonban olyan jelzésnek bizonyult, amelyik az igazán illetékes előtt fedte fel fájó sebét. A valóságban éppen azért sokkal több történt ennél. Óriási többletet kapott a közeli és a messze jö­vendőre Isten irgalmából, szeretete gazdagságából. Megkapta a jö­vendő bizonyosságát. Jézus Krisztusban még inkább igaz. hogy Isten mindig a jövendő bizonyosságával teszi áldottá, békéssé, gazdaggá jelenünket. Ezzel a többlettel indít, állít a tennivalóink mezejére és ezzel szabadít fel értelmes, eredményes, hasznos cselekvésre. A hit a sebet, a kételyt, a jelent, a jövőt bátran helyezi Isten szívére. Le­teszi a kezébe. Azzal szabadít fel hivatásunk betöltésére, hogy a gon­dot ráterheli Istenre. A gondjainkban ugyanis mindig elbizanytala- nodik, elsötétül a holnap. A hit bizonyos a dolgában. Számol Istennel és számít rá. így képesít vallásra, mozdulatra, tettekre. NAGY AJÁNDÉK TEHAT A HITÜNK! Isten adja, igazolja, bee. számítja. Mivel ajándék, sohasem válik érdemmé senki életébeit. Nem hivatkozhatunk rá Isten előtt. Az ilyesféle pedig mindig meg­kísérti népét. Nem csinálhatuk belőle valutát, csereértéket. A keresz­tyén hit lelke a bizalom, amelyik a Krisztusra tekint. Általa egészen Isten irgalmára épít. Könnyűt, nehezet, szorongatót. Jelent, jövendőt. Mindennapjaink dolgait és az üdvösséget. Az is sajátja ugyanakkor, hogy mint tőle valót, Isten igazolja és beszámítja. Nélküle senki sem tetszhetik Neki. Vele igen, de igényekre nem jogosít fel. Mivel Ábrahám a keresztyének számára is a hit példája, van ta- nulnivalónk ebben a roppant fontos ügyünkben. Egész földi életünk­ben ez a leggyakorlatibb dolgunk. Krisztus Urunk mondotta: „Bol­dogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29,). Ennek igazával azon­ban már a hit atyjának is birkóznia kellett. Csak hittel ragadhatta meg azt az ígéretet, amelyiknek a beteljesedése bizony késett. Meg kell nejünk is harcolnunk azt a harcát: A hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Az előtt az Isten előtt nyitja az ajtót na­ponként, akit soha senki nem látott. Semmiképp sem hajszolhatja és erőltetheti a látást, mert akkor már nem hit. Hiányzik belőle a bi- zodalom. A hitnek elég Isten igéje. Abba kellett belefogódznia Áb­rahámnak is. Ezzel lett a hit példája. A hit nem kísérletezik Istennel, nem nyilatkozatokat tesz. Mindig vannak, akik szeretnek sokat, beszélni a hitükről. Gyanús dolog az. Bizonyos, hogy a hitet vallani is kell. De ez sem feledtetheti, hogy leginkább mégis életforma, engedelmesség, cselekvés, tevékeny sze­retet. A hit azt teszi, amire ma szólít bennünket Isten. Szabó Gyula Imúflkozzuiik! Jézus Krisztus Urunk! Bocsásd meg a kishitűségünket. Segíts a hitetlenségünkön. Ajándékozz meg bennünket bizodalmas és erős hit­tel. Tégy bizonyossá általa irántunk való szeretetcdről. Segits a hit által engedelmességre, hűségre, meleg szeretetre. Urunk, nagyon szá­mítunk Rád! Hiszen Te vagy a hit elkezdője és bevégzője. Hit által segíts áldott életre, hogy áldássá lehessünk. Ámen. LUTHER-JUBILEUM WORMSBAN Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református temolom): a hó első ás harmadik va­sárnapion de. fél 8. Dunabosdánv (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napién du. 3. Esztergom ("Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapién du. 5. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapián du. 3. Pomáz (re­formátus leikészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnaD de. U. Vác (Széchenyi u. >2.): minden vasárnap de fél 10. Verőcemaros (református temDlom): minden páros hónán har­madik Vasárnapién du. 4. Visesrád (református templom); a hó harma­dik vasárnapién du. 4. Badacsonytomaj (protestáns ima­ház) : a hó első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali: augusztus* 23., szeptem­ber 6., 20 de. 10. Balatonalmádi (Bai- csy-Zsilinszky u. 25.) : minden vasár- na du 4. Balatonboglár (református templom): a hó első vasárnapján de. 9: a hó harmadik vasárnpián du. 3. Balaionfenyves (református templom) : a hó első és hrmadik vasárnapján du. 2. Balatonfüred (református templom) : a hó első vasárnapián de. fél 8. a hó többi vasárnapián de. 8. Balatonfüzfő (református templom. József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. du. fél 6. Balatonkenese (református templom): minden vasárnap du. há­romnegyed 3. Balatonlelle (református templom): a hó első vasárnapján de. 11. a hó harmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus üdülő. Jókái u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom) : a hó máso­dik vasárnapján de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.) : a hó második és nesve- dik vasárnapján du. 2. Balatonsze­pezd: a hó első harmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balatonvilágo^ (Drenyovszky villa. Zrínyi u. 36.): a hó második vasárnapján du. 4. Cso­pak (református templom): a hó utol­só vasárnapján du. 5. Dőrgicse: a he első és harmadik vasárnapién du. 3.. a hó második és neeyedik vasárnap­ján de. 11. Fonyód (protestáns temp­lom): a hónap első és negyedik va­sárnapján du. 4. Gvenesdiás (Evangé­likus Szeretetotthon. Béke u. 57.): minden vasárnap de. fél 9. Keszthelv (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kisdörgicse: a hó második és ne­gyedik vasárnapján de. 12. Köröshegv (református templom) : a hó első va­sárnapján du. 1. Kövágóőrs; a hó el­ső. harmadik és ötödik \/asárnaDián de. 11., a hó második és negyedek vasárnapján du. 5. (református templom) : a hó első vasárnapién du 5. Révfülöp: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 10. Siófok 'Eő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sü­meg (protestáns templom. Széchenyi u.): a hó első és harmadik vasárnap­ján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1—3.): a hó máso­dik és negyedik vasárnapién du. 4. Za- márdi (evangélikus imaház. Arany J u. és IV. köz sarok): a hó első va­sárnapján du. 5. Zánka: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11. A Németországi Protestáns Egyház (EKD) Wormsban, az em­lékezetes birodalmi gyűlés (1521) színhelyén Luther születésének 500. évfordulóját nagyszabású ün­nepséggel és előadássorozattal fogja megünnepelni. 1982-ben az EKD és a Brit Egy­házak Tanácsa az NSZK-ban kon­ferenciát rendez, amelynek témái között az európai egység, a kelet­nyugati viszony, valamint az ame­rikai egyházakkal való kapcsolat szerepel. Az első ilyen konferen­ciát két éve Londonban rendez­ték. A TEMPLOMÉPlTÉS CÉLJA Werner Richter, a Berlin— Brandenburgi Evangélikus Egy­ház főépítésze egy interjúban el­mondotta, az NDK-ban még na­gyon sok templom alapos renová­lásra szorul. A lemaradás csak nagyon lassan szüntethető meg, noha jelenleg is sok helyen fo­lyik a munka. További kérdés, hogy milyen újabb célokra lehet a templomo­kat alkalmassá tenni. A hét egyik délelőttiének egy-két órája na­gyon kevés. A templomépítés nemcsak technikai vagy művé­szeti feladat, hanem a gyülekezet építését szolgálja. Ezért az egyház építésügyi hivatala arra törekszik, ho^ a templomépületben a gyü­lekezet különböző alkalmainak megfelelő helyet biztosítson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom