Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-23 / 34. szám
Evangélikus Elet XLVI. ÉVFOLYAM 34. SZÄM 1981. augusztus 23. Ara: 4,50 Ft RSZAG© S EVAN ETILAP Régi hagyománya van a Deák téri lelkészavatásoknak. A korábbi Bányai Egyházkerület püspökei majdnem mindig ebben a templomban avatták lelkészekké a saját egyházkerületük „ifjú Ti- mótheu.s”-ait, a végzős teológiai hallgatókat. A mostani idősebb lelkészek között nem egy van, aki szinte „rang”-nak tekinti, hogy őt a Deák téren avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. Bár az utóbbi két évtizedben is volt lelkészavatás a Deák téren, mégis dr. Káldy Zoltán püspök szívesen ment vidékre, a felavatandó fiatalok gyülekezetébe, ennek a szép szolgálatnak az. .elvégzésére. A püspököt az a gondolat vezette, Négyen indultak egyszerre Lelkészavatás a Deák-téren Gyula, Véghelyi Antal, Dóka Mária és Koskai Erzsébet. A két férfi felavatásra, a két nő lelkészi munkatársi kiküldésre várt. (Ismert, hogy egyházunkban a nőkét csak akkor avatják lelkészekké, ha valamelyik gyülekezet rendes lelkésszé választja meg őket.) A felavatást, illetve kiküldés szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végezte. A szolgálatba részt vett dr. Groó Gyula, a Teológiai Véghelyi Antal, Dóka Mária, Koskai Erzsébet és Pathó Gyula az oltár előtt (balról jobbra) hogy egy-egy lelkészavatás, a maga bensőségével, tartalmával, és különleges hangulatával gazdagíthatja azt a gyülekezetét, melynek körében a teológus felnőtt. Es ez bizonnyal így is volt. Ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni akarja az egyházkerület püspöke. AZ IDÉN AZONBAN A PÜSPÖK VISSZATÉRT A RÉGI HAGYOMÁNYOKHOZ, és a Deák téren végezte a lelkészavatást, illetve a lelkészi munkatársak kiküldését. Ennek oka elsősorban a régi hagyomány és a Deák téri gyülekezet megbecsülése volt, másfelől egyházunk június végi nagyon sűrű programja nem engedte, hogy a püspök elmenjen mindegyik lelkészjelölt gyülekezetébe. Volt azonban még egy Harmadik ok is, amely a Deák tér és az együttes felavatás mellett szólt. Június végén készültünk a Luthe- ránus Világszövetség delegációjának fogadására, és arra gondolt az egyházvezetőség, hogy magyarországi programjuk kezdődjék a Deák téri lelkészavatáson való részvétellel. Fiatal lelkészek szolgálatra küldése ugyanis mindig megmutat valamit az egyház életéből. Mindenekelőtt azt, hogy az egyház él, az evangélium hitet ébreszt, és ezt az evangéliumot az egyház tovább akarja adni. Az utolsó pillanatban., a kezdésre meg is érkezett az LVSZ delegáció, és így Carl Mau főtitkár. Ansa ’Lenin főtitkárhelyettes. Risto hehtonen, az Egyházi Együttműködési-, Gerhard Messner a Pénzügyi- és Marc Chambron a Kommunikációs Osztály igazgatója részt vett az ünnepélyen. Mivel az egyik végzős teológiai hallgatónő Kiskőrösről, a másik Hévízgyörkről származik, sokan jöttek el ezekből a gyülekezetekből is. De ott voltak a budapestiek is, annál is inkább, mert két lelkészjelölt budapesti volt. A vidéki és budapesti gyülekezetek családi találkozójává lett, ez az ünnepi alkalom. NÉGY FIATAL ÁLLT június 27-én. szombaton délután a Deák téri templomban az oltár térségében. Két férfi és két nő: Patkó Akadémia dékánja, és Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész, a végzős hallgatónő, Dóka Mária édesapja. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK — a felavatandók kívánságára — 1 Jn 4,16 alapján prédikált: „Az Isten szeretet, és aki a szeretet- ben marad, az az Istenben marad, •és az Isten is őbenne.” A püspök szólt arról, hogy János apostol bizonyságtételében azonosítja az istent a szeretettel. Ez nem jelenti azt, hogy az Isten „elszemélytelenedik”, mintegy „felolvad” a szeretetben. János is jól tudta és mi is valljuk, hogy Isten személy, és pedig szuverén személy. Olyan személy, akit meg lehet szólítani, és aki minket is megszólít. Nemcsak megszólít, hanem maga elé állít. Neki vagyunk felelősek egész életünkkel, lelkész! szolgálatunkkal, De ennek a szuverén személynek a lényege a szeretet. Tehát nem a szeretet az Isten, hanem az Isten szeretet. Nem gondolhatjuk azt, hogy „csak szeretnünk kell az embereket és ez máris pótol minden Istenben való hitet”. Fordítva van: Istenben, mint élő Ürban kell hinnünk, és ebből fakadóan kell szeretnünk. A hitet nem lehet helyettesíteni a szeretettel. Viszont nincs ott igazi hit, ahol nincs szeretet. Isten egy eseményben mutatta meg „ország- világ” előtt, hogy ő valóban szeretet. Abban az eseményben, hogy Jézus Krisztust a kereszten odaadta ezért a világért. A lelkészeknek abban az Istenben kell hinniük, aki szeretet, és azt az Istent kell hirdetniük, aki szeretet. Az a lelkész, aki egy „másfajta” Istenben hisz, és nem az Isten szerete- téről szóló evangéliumot hirdeti, az nem alkalmas a lelkészi szolgálatra. János apostol arról is bizonyságot tesz, hogy szeretetben élni, lényegében azt jelenti, hogy Istennel közösségben élni”. Aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten is őbenne”. Istentől jön a szeretet hozzánk, 1 és tőlünk megy Istenhez. Ez egy szent körforgás, amely semmiképpen sem úgy indul, hogy mi kezdjük szeretni az Istent, hanem az indítás tőle jön. Az Ö szeretetén gyullad a mi szívünk. Abban a pillanatban, amikor ez a körforgás megszűnik, közelebbről az Istennel való közösség megszűnik, akkor nincs honnan szeretetet vennünk, és így nincs már többé bennünk szeretet. Legfeljebb „megjátszhatjuk” a szeretetet. A lelkészi szolgálatot nem lehet elvégezni az Istennel való közösség nélkül. Egy lelkész lehet jó szervező, „nagyszerű szónok”, nagy tudós, ha nem marad közösségben az Istennel, és ennek következtében nincs szeretet a szívében az. emberek — és pedig a legkülönbözőbb felfogású emberek — iránt, nincs miért a szószékre mennie, és nincs miért .a Luther - köntöst hordania. Az apostol igehirdetéséből az is nyilvánvaló, hogy közöttünk a szeretetben van jelen az Isten. Ezt ki kell éleznünk: a szeretet nyújtja, adja, ajándékozza az Isten jelenlétét. A szeretetben lesz számunkra „megfoghatóvá”, „érzékelhetővé”, „valóságossá” Isten. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az Isten irántunk való szeretetének a „megtapasztalása” teszi valóságossá* számunkra Istent, másfelől kifelé, az emberek felé úgy lesz Isten „elérhető” valóság, ha rajtunk keresztül megérkezik hozzájuk az Isten szeretete. Hiába a legszebb „bizonyságtétel” szóval, ha nem szeretjük az embereket. Igen. mert a szeretetben van jelen az Isten! Az a világ, amelyben élünk, szeretetre éhes. Ne akarjuk „szép prédikációkkal” helyettesíteni a szeretetet, de az Istent se. Szeretet kell a mai világ égető problémáinak a megoldásához is. A dialógusokhoz is. Az emberi élet megbecsüléséhez is. önzetlen szeretet, amelyet az eredeti újtestá- mentomi texus agapé-nak mond. Végül ebben a szeretetben „meg kell maradni”. Abban a sugárkörben kell maradni, amelyben „süt az Isten szeretetének a napja”. Ne lépjünk ki ebből a körből. Igen, maradni . . . maradni . . .! A fiatal lelkészeket — csak . úgy mint az idősebbeket — érheti sok csalódás. Felvetődhet bennünk, hogy nem kellene-e „csapot-papot” itthagyni, és más munkakörbe távozni. Mi azzal az imádsággal küldjük ki a fiatal lelkészeket a gyülekezetekbe, hogy megmaradnak a szolgálatban. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha „megmaradnak az Isten szeretete körében”. Maguk a gyülekezetek, a szülők is könyörögjenek ezért. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE UTÁN elhangzottak az „evangélium szolgálatára” vonatkozó evangéliumi és epistolai igeszakaszok, a lelkészjelöltek hitvallása. Majd feleltek a feltett kérdésekre, többek között erre is: „Fogadod-e, hogy egyházunk építését odaadó hűséggel és példás élettel szolgálod?”. Azután az ünnepélyes kézfogás után elhangzott az eskütétel: „...esküszöm, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekszem . . . egyházunk építésén nemcsak szóval, hanem példás élettel és szolgáló szeretettel munkálkodom .. A Jövel Szentlélek Űristen elének- lése, a Miatyánk együttes imádkozása után, megtörtént a felavatás, illetve a lelkészi szolgálatra való kiküldés. A jelenlevő lelkészek sorban áldó igéket mondtak, köztük a Lutheránus Világs2övetség delegációjának tagjai is. Carl Mau angol, Ansa Lema szuahéli (Tanzánia), .B.isto hehtonen finn, Gerhard Messner német, Marc Chambron francia nyelven mondott egy-egy igét. Végül felhangzott a lelkészek ajkán az ősi Confirma ének: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását...” AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELET UTÁN a Deák téri gyülekezet termében a négy fiatal szeretetven- dégségen látta vendégül a lelkészeket, az LVSZ delegációjának tagjait, a vidéki híveket. Elsősorban a kiskőrösi és hévízgyörki gyülekezet vendégszeretete nyilvánult itt meg. A felavatott, illetve lelkészi munkatársi szolgálatra kiküldötteknek dr. Káldy Zoltán püspök átnyújtotta a „felavatási oklevél”-eket. Carl Mau főtitkár egy-egy Laudamus énekeskönyvet adott ajándékba^ Koskai Erzsébetnek a finnek egy finn-nyelvű Bibliát küldtek. Dóka Máriát a hévízgyörki gyülekezet nevében Bazan Lajosné köszöntötte. Azután az egyik felavatott fiatal engedélyt kért, hogy távozhasson, mert megy a vonata, és másnap reggel vidéken neki prédikálnia kell... Reméljük, hogy a „szeretet Istené”-ről prédikált... Ansa Lema főtitkár-helyettes köszöntése, főtitkár a háttérben Carl Mau Dr. Johannes Hansehnann püspök Magyarországon Dr. Johannes Hanselmann, a bajor evangélikus egyház püspöke, (München), a Lutheránus Világszövetség alelnöke augusztus 31-én és szeptember 1-én egyházunk elnökségének meghívására Magyarországra érkezik. Megbeszélést folytat egyházunk elnökségével, isten- tiszteleti szolgálatot végez, megtekinti Teológiai Akadémiánkat és néhány szeretetintézményünket. MegigazuMs Akik jól ismerik Pál apostol leveleit, Luther írásait, az Ágostai Hitvallást, egyházunk tanítását, azok számára ismerős ez a kifejezés. Mégis sokat keli küldenünk, hogy akár a magunk, akár mások számára világossá tegyük, mire is kell gondolnunk, mikor a megigazu- lásról hallunk. Keresnünk kell az olyan kifejezéseket, amelyek ma egyszerűbben megérthetek. Talán arra kell gondolnunk, hogy ez hitünknek igazolását jelenti: Isten igazat ad nekünk abban, hogy jó úton járunk, amikor benne bízunk, szavára hallgatunk, neki engedelmeskedünk. Ilyesminek a példája Abrahám esete (1 Móz 15, 1— 6). Ez az igazolás erőt adhat nekünk arra, hogy kitartsunk, hűek maradjunk Istenhez. Arra is gondolhatunk, hogy a megigazulás igazodást jelent, bele- illeszkedést az életnek abba a jó rendjébe, amelyet Isten teremtett. Ha felismerjük azt, ami az embereknek, a világnak jó, javára van, és ahhoz igazodunk, ahhoz alakul életünk, akkor vagyunk megiga- zultak, igazak. Ehhez csakugyan nagy hit kell: bíznunk kell abban, hogy Isten szépnek, jónak teremtette a világot, és hogy ő mindenütt az emberek javát akarja és munkálja, ehhez hívott el minket munkatársaiul. Csak így van értelme annak is, hogy a megizagulás azt jelenti: hinni, hogy az egyháznak van jövője, hogy mindig lesznek, akik Istenben bízva. Isten munkatársaiként szolgálnak az emberek között, segítenek abban, hogy Isten jó, és az emberek üdvét munkáló akarata megvalósuljon. ALBRECHT SCHÖNHERR PÜSPÖK BÜCSÜLÁTOGATÁSA Albrecht Schönherr, a Berlin— Branderburgi Evangélikus Egyház püspöke, az NDK-beli Protestáns Egyházszövetség (Kirchenbund) elnöke, aki szeptemberben nyugalomba vonul, augusztus 12—14. között látogtást tett Magyarországon. Résztvett az Ökumenikus Tanács fogadásán, és látogást tett D. dr. Ottlyk Ernő püspöknél. AZ EGYHAZAK világtanácsa KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Az EVT Központi Bizottsága Egyházunk vezetősége ifj. Szentaugusztus 16—26. között tart ja ■pétery Péter segédlelkészt, a Kül- idei ülését Drezdában (NDK). Az „ . gzojg^iat előadóját stewardülésen egyhazunkat D. dr. Prohle ~ ö , ... , Károly professzor, az ökumeni- kent (a személyzet tagja) kuld- kus Tanács főtitkára képviseli, te ki.
