Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-23 / 34. szám

Evangélikus Elet XLVI. ÉVFOLYAM 34. SZÄM 1981. augusztus 23. Ara: 4,50 Ft RSZAG© S EVAN ETILAP Régi hagyománya van a Deák téri lelkészavatásoknak. A ko­rábbi Bányai Egyházkerület püs­pökei majdnem mindig ebben a templomban avatták lelkészekké a saját egyházkerületük „ifjú Ti- mótheu.s”-ait, a végzős teológiai hallgatókat. A mostani idősebb lelkészek között nem egy van, aki szinte „rang”-nak tekinti, hogy őt a Deák téren avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. Bár az utóbbi két évtizedben is volt lel­készavatás a Deák téren, mégis dr. Káldy Zoltán püspök szívesen ment vidékre, a felavatandó fia­talok gyülekezetébe, ennek a szép szolgálatnak az. .elvégzésére. A püspököt az a gondolat vezette, Négyen indultak egyszerre Lelkészavatás a Deák-téren Gyula, Véghelyi Antal, Dóka Má­ria és Koskai Erzsébet. A két férfi felavatásra, a két nő lelkészi munkatársi kiküldésre várt. (Is­mert, hogy egyházunkban a nő­két csak akkor avatják lelkészek­ké, ha valamelyik gyülekezet ren­des lelkésszé választja meg őket.) A felavatást, illetve kiküldés szolgálatát dr. Káldy Zoltán püs­pök végezte. A szolgálatba részt vett dr. Groó Gyula, a Teológiai Véghelyi Antal, Dóka Mária, Koskai Erzsébet és Pathó Gyula az oltár előtt (balról jobbra) hogy egy-egy lelkészavatás, a ma­ga bensőségével, tartalmával, és különleges hangulatával gazda­gíthatja azt a gyülekezetét, mely­nek körében a teológus felnőtt. Es ez bizonnyal így is volt. Ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni akarja az egyházkerület püspöke. AZ IDÉN AZONBAN A PÜS­PÖK VISSZATÉRT A RÉGI HA­GYOMÁNYOKHOZ, és a Deák té­ren végezte a lelkészavatást, illet­ve a lelkészi munkatársak kikül­dését. Ennek oka elsősorban a ré­gi hagyomány és a Deák téri gyü­lekezet megbecsülése volt, másfe­lől egyházunk június végi nagyon sűrű programja nem engedte, hogy a püspök elmenjen mind­egyik lelkészjelölt gyülekezetébe. Volt azonban még egy Harma­dik ok is, amely a Deák tér és az együttes felavatás mellett szólt. Június végén készültünk a Luthe- ránus Világszövetség delegációjá­nak fogadására, és arra gondolt az egyházvezetőség, hogy ma­gyarországi programjuk kezdőd­jék a Deák téri lelkészavatáson való részvétellel. Fiatal lelkészek szolgálatra küldése ugyanis min­dig megmutat valamit az egyház életéből. Mindenekelőtt azt, hogy az egyház él, az evangélium hi­tet ébreszt, és ezt az evangéliumot az egyház tovább akarja adni. Az utolsó pillanatban., a kezdésre meg is érkezett az LVSZ delegá­ció, és így Carl Mau főtitkár. An­sa ’Lenin főtitkárhelyettes. Risto hehtonen, az Egyházi Együttmű­ködési-, Gerhard Messner a Pénz­ügyi- és Marc Chambron a Kom­munikációs Osztály igazgatója részt vett az ünnepélyen. Mivel az egyik végzős teológiai hallgatónő Kiskőrösről, a másik Hévízgyörkről származik, sokan jöttek el ezekből a gyülekezetek­ből is. De ott voltak a budapestiek is, annál is inkább, mert két lel­készjelölt budapesti volt. A vidéki és budapesti gyülekezetek családi találkozójává lett, ez az ünnepi alkalom. NÉGY FIATAL ÁLLT június 27-én. szombaton délután a Deák téri templomban az oltár térségé­ben. Két férfi és két nő: Patkó Akadémia dékánja, és Dóka Zol­tán hévízgyörki lelkész, a végzős hallgatónő, Dóka Mária édesapja. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK — a felavatandók kívánságára — 1 Jn 4,16 alapján prédikált: „Az Isten szeretet, és aki a szeretet- ben marad, az az Istenben marad, •és az Isten is őbenne.” A püspök szólt arról, hogy János apostol bizonyságtételében azonosítja az istent a szeretettel. Ez nem jelen­ti azt, hogy az Isten „elszemély­telenedik”, mintegy „felolvad” a szeretetben. János is jól tudta és mi is valljuk, hogy Isten személy, és pedig szuverén személy. Olyan személy, akit meg lehet szólítani, és aki minket is megszólít. Nem­csak megszólít, hanem maga elé állít. Neki vagyunk felelősek egész életünkkel, lelkész! szolgálatunk­kal, De ennek a szuverén sze­mélynek a lényege a szeretet. Te­hát nem a szeretet az Isten, ha­nem az Isten szeretet. Nem gon­dolhatjuk azt, hogy „csak szeret­nünk kell az embereket és ez máris pótol minden Istenben való hitet”. Fordítva van: Istenben, mint élő Ürban kell hinnünk, és ebből fakadóan kell szeretnünk. A hitet nem lehet helyettesíteni a szeretettel. Viszont nincs ott igazi hit, ahol nincs szeretet. Isten egy eseményben mutatta meg „ország- világ” előtt, hogy ő valóban sze­retet. Abban az eseményben, hogy Jézus Krisztust a kereszten oda­adta ezért a világért. A lelkészek­nek abban az Istenben kell hinni­ük, aki szeretet, és azt az Istent kell hirdetniük, aki szeretet. Az a lelkész, aki egy „másfajta” Isten­ben hisz, és nem az Isten szerete- téről szóló evangéliumot hirdeti, az nem alkalmas a lelkészi szol­gálatra. János apostol arról is bizonysá­got tesz, hogy szeretetben élni, lényegében azt jelenti, hogy Is­tennel közösségben élni”. Aki a szeretetben marad, az az Isten­ben marad, és az Isten is őbenne”. Istentől jön a szeretet hozzánk, 1 és tőlünk megy Istenhez. Ez egy szent körforgás, amely semmikép­pen sem úgy indul, hogy mi kezd­jük szeretni az Istent, hanem az indítás tőle jön. Az Ö szeretetén gyullad a mi szívünk. Abban a pillanatban, amikor ez a körfor­gás megszűnik, közelebbről az Is­tennel való közösség megszűnik, akkor nincs honnan szeretetet vennünk, és így nincs már többé bennünk szeretet. Legfeljebb „megjátszhatjuk” a szeretetet. A lelkészi szolgálatot nem lehet el­végezni az Istennel való közösség nélkül. Egy lelkész lehet jó szer­vező, „nagyszerű szónok”, nagy tudós, ha nem marad közösség­ben az Istennel, és ennek követ­keztében nincs szeretet a szívében az. emberek — és pedig a legkü­lönbözőbb felfogású emberek — iránt, nincs miért a szószékre mennie, és nincs miért .a Luther - köntöst hordania. Az apostol igehirdetéséből az is nyilvánvaló, hogy közöttünk a szeretetben van jelen az Isten. Ezt ki kell éleznünk: a szeretet nyújtja, adja, ajándékozza az Is­ten jelenlétét. A szeretetben lesz számunkra „megfoghatóvá”, „ér­zékelhetővé”, „valóságossá” Isten. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az Isten irántunk való szeretetének a „megtapasztalása” teszi valósá­gossá* számunkra Istent, másfelől kifelé, az emberek felé úgy lesz Isten „elérhető” valóság, ha raj­tunk keresztül megérkezik hoz­zájuk az Isten szeretete. Hiába a legszebb „bizonyságtétel” szóval, ha nem szeretjük az embereket. Igen. mert a szeretetben van je­len az Isten! Az a világ, amelyben élünk, szeretetre éhes. Ne akarjuk „szép prédikációkkal” helyettesí­teni a szeretetet, de az Istent se. Szeretet kell a mai világ égető problémáinak a megoldásához is. A dialógusokhoz is. Az emberi élet megbecsüléséhez is. önzetlen sze­retet, amelyet az eredeti újtestá- mentomi texus agapé-nak mond. Végül ebben a szeretetben „meg kell maradni”. Abban a sugárkör­ben kell maradni, amelyben „süt az Isten szeretetének a napja”. Ne lépjünk ki ebből a körből. Igen, maradni . . . maradni . . .! A fiatal lelkészeket — csak . úgy mint az idősebbeket — érheti sok csaló­dás. Felvetődhet bennünk, hogy nem kellene-e „csapot-papot” itt­hagyni, és más munkakörbe tá­vozni. Mi azzal az imádsággal küldjük ki a fiatal lelkészeket a gyülekezetekbe, hogy megmarad­nak a szolgálatban. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha „megmaradnak az Isten szeretete körében”. Ma­guk a gyülekezetek, a szülők is könyörögjenek ezért. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE UTÁN elhangzottak az „evangé­lium szolgálatára” vonatkozó evangéliumi és epistolai igeszaka­szok, a lelkészjelöltek hitvallása. Majd feleltek a feltett kérdések­re, többek között erre is: „Foga­dod-e, hogy egyházunk építését odaadó hűséggel és példás élettel szolgálod?”. Azután az ünnepélyes kézfogás után elhangzott az eskü­tétel: „...esküszöm, hogy evan­gélikus lelkészi hivatásomnak tel­jes erőmmel és minden tehetsé­gemmel megfelelni igyekszem . . . egyházunk építésén nemcsak szó­val, hanem példás élettel és szol­gáló szeretettel munkálkodom .. A Jövel Szentlélek Űristen elének- lése, a Miatyánk együttes imád­kozása után, megtörtént a felava­tás, illetve a lelkészi szolgálatra való kiküldés. A jelenlevő lelkészek sorban ál­dó igéket mondtak, köztük a Lutheránus Világs2övetség dele­gációjának tagjai is. Carl Mau angol, Ansa Lema szuahéli (Tan­zánia), .B.isto hehtonen finn, Ger­hard Messner német, Marc Chambron francia nyelven mon­dott egy-egy igét. Végül felhangzott a lelkészek ajkán az ősi Confirma ének: „Erő­sítsd meg Istenünk, amit csele­kedtél értünk, és ne hagyd el né­pedet, kezeid alkotását...” AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELET UTÁN a Deák téri gyülekezet ter­mében a négy fiatal szeretetven- dégségen látta vendégül a lelké­szeket, az LVSZ delegációjának tagjait, a vidéki híveket. Elsősor­ban a kiskőrösi és hévízgyörki gyülekezet vendégszeretete nyilvá­nult itt meg. A felavatott, illetve lelkészi munkatársi szolgálatra kiküldötteknek dr. Káldy Zoltán püspök átnyújtotta a „felavatási oklevél”-eket. Carl Mau főtitkár egy-egy Laudamus énekeskönyvet adott ajándékba^ Koskai Erzsébet­nek a finnek egy finn-nyelvű Bib­liát küldtek. Dóka Máriát a hévíz­györki gyülekezet nevében Bazan Lajosné köszöntötte. Azután az egyik felavatott fia­tal engedélyt kért, hogy távozhas­son, mert megy a vonata, és más­nap reggel vidéken neki prédikál­nia kell... Reméljük, hogy a „sze­retet Istené”-ről prédikált... Ansa Lema főtitkár-helyettes köszöntése, főtitkár a háttérben Carl Mau Dr. Johannes Hansehnann püspök Magyarországon Dr. Johannes Hanselmann, a bajor evangélikus egyház püspöke, (München), a Lutheránus Világszövetség alelnöke augusztus 31-én és szeptember 1-én egyházunk elnökségének meghívására Magyaror­szágra érkezik. Megbeszélést folytat egyházunk elnökségével, isten- tiszteleti szolgálatot végez, megtekinti Teológiai Akadémiánkat és néhány szeretetintézményünket. MegigazuMs Akik jól ismerik Pál apostol leveleit, Luther írásait, az Ágostai Hitvallást, egyházunk tanítását, azok számára ismerős ez a kifejezés. Mégis sokat keli küldenünk, hogy akár a magunk, akár mások szá­mára világossá tegyük, mire is kell gondolnunk, mikor a megigazu- lásról hallunk. Keresnünk kell az olyan kifejezéseket, amelyek ma egyszerűbben megérthetek. Talán arra kell gondolnunk, hogy ez hi­tünknek igazolását jelenti: Isten igazat ad nekünk abban, hogy jó úton járunk, amikor benne bízunk, szavára hallgatunk, neki enge­delmeskedünk. Ilyesminek a példája Abrahám esete (1 Móz 15, 1— 6). Ez az igazolás erőt adhat nekünk arra, hogy kitartsunk, hűek ma­radjunk Istenhez. Arra is gondolhatunk, hogy a megigazulás igazodást jelent, bele- illeszkedést az életnek abba a jó rendjébe, amelyet Isten teremtett. Ha felismerjük azt, ami az embereknek, a világnak jó, javára van, és ahhoz igazodunk, ahhoz alakul életünk, akkor vagyunk megiga- zultak, igazak. Ehhez csakugyan nagy hit kell: bíznunk kell abban, hogy Isten szépnek, jónak teremtette a világot, és hogy ő mindenütt az emberek javát akarja és munkálja, ehhez hívott el minket mun­katársaiul. Csak így van értelme annak is, hogy a megizagulás azt jelenti: hin­ni, hogy az egyháznak van jövője, hogy mindig lesznek, akik Isten­ben bízva. Isten munkatársaiként szolgálnak az emberek között, se­gítenek abban, hogy Isten jó, és az emberek üdvét munkáló akarata megvalósuljon. ALBRECHT SCHÖNHERR PÜSPÖK BÜCSÜLÁTOGATÁSA Albrecht Schönherr, a Berlin— Branderburgi Evangélikus Egyház püspöke, az NDK-beli Protestáns Egyházszövetség (Kirchenbund) elnöke, aki szeptemberben nyu­galomba vonul, augusztus 12—14. között látogtást tett Magyarorszá­gon. Résztvett az Ökumenikus Tanács fogadásán, és látogást tett D. dr. Ottlyk Ernő püspöknél. AZ EGYHAZAK világtanácsa KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Az EVT Központi Bizottsága Egyházunk vezetősége ifj. Szent­augusztus 16—26. között tart ja ■pétery Péter segédlelkészt, a Kül- idei ülését Drezdában (NDK). Az „ . gzojg^iat előadóját steward­ülésen egyhazunkat D. dr. Prohle ~ ö , ... , Károly professzor, az ökumeni- kent (a személyzet tagja) kuld- kus Tanács főtitkára képviseli, te ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom