Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-16 / 33. szám

XLVI. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1981. augusztus 16. Ara: 4,50 Ft Egymástól tanulni, egymást jobban megismerni A westfáliai evangélikus egyház küldöttségének látogatása A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívására — ahogyan arról már röviden írtunk —, ha­zánkba és egyházunkba látogatott a westfáliai evangélikus tarto­mányi egyház alelnoke, dr. Helmut Begemann és dr. Helmut Enke közgazdász, az egyház ve­zetőségi tagja. „TANULNI JÖTTÜNK, s a Magyarorszá'gi Evangélikus Egy­ház életét, szolgálatát megismer­ni. Megismerni, hogyan élnek en­nek a népnek fiai itt a szocialis­ta Magyarországon” — mondotta dr. Begemann alelnök, amikor a látogatás első napján beszélgetés­re fogadta a küldötteket dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök. Dr. Begemann alelnök átadta a püspök-elnöknél tett látogatás alkalmával dr. Heinrich Riess elnök köszöntését. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tájékoztatta vendégeinket a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház szolgálatáról. LEHETŐSÉG VOLT ARRA, hogy egyházunk és népünk életét megismerhessék a küldöttek. Négy egyházmegye — a Bu­dai, a Fejér— Komáromi, a Györ- Soproni, és a Pesti — közös Lel- készi Munkaközösségi ülésén tar­tottak előadást vendégeink, is­merkedtek lelkészeinkkel a gyü­lekezeteinkben folyó munkával. Dr. Helmut Enke a Westfáliai Tartományi Egyház életéről és munkájáról tartott előadást. 3,5 millió tagja van a westfáliai evangélikus egyháznak. Néhány városban és vidéken már 1524- ben éreztette hatását a reformá­ció. „A Westfáliai Tartományi Egyház a reformátori hagyomá­nyokkal összhangban végzi szol­gálatát. Jézus Krisztus egyházá­nak tudja magát; amely Isten magasztalására és az emberek szolgálatára hivatott.” Közösen kell vallást tenni Jé­zus Krisztusról, hangzott dr. Be­gemann alelnök előadásában. „A gyülekezet feladata az, hogy val­lást tegyen Jézus Krisztusról a világban. A gyülekezet minden tagjának is vallást kell tenni Jé­zus Krisztusról. Megadtunk min­den útbaigazítást híveinknek, hogy a Krisztustól kapott felada­tunknak eleget tehessenek? Nem maradtunk papi egyház? Mint a reformáció egyháza beszélünk az egyetemes papságról, a Krisztus­ról tanúskodást mégiscsak a fő­foglalkozású lelkészek feladatá­nak tudjuk. Mi szeretnénk híve­inket felkészíteni a missziói szolgálatra! A teljes Krisztusról kell tanúskodni. Jézus Krisztus­nak két keze van. Egyikkel a bűnbocsánatot adja, másikkal gyógyít minden betegséget. Jé­zus az ideigvaló és örökkévaló üdvösséget hozza. A mai világ- helyzetben ez azt jelenti, hogy Jézus a mi békességünk, s Ö ar­ra hívott el minket, hogy mun­kálkodjunk a békességért.” MIT TANULHATUNK EGYr MÁSTÖL? Dr. Martin Luther King mondotta: „A madaraktól megtanulhatunk repülni, a ha­laktól úszni. A legegyszerűbb művészetet azonban elfelejtettük, azt, hogy hogyan kell testvér­ként élni.” Nekünk ezt az egy­szerű művészetet kell tanulnunk. Nemcsak a diplomaták és állam­férfiak feladata az, hogy a népek jólétéért .a béke és biztonság megmaradásáért munkálkodja­nak. hanem az egyház és a ke­resztyének feladata is. Tanulhatjuk egymástól a fel­támadott. élő Krisztust követni itt és most. Együtt tanulhatjuk még, hogy ta az alelnök, amikor a nyíregy­házi szeretetotthonok, s a gye- nesdiási otthon megtekintése után dr. Karner Ágoston főtitkár ismertette egyházunk szeretet­szolgálatát. TANÜI LEHETTEK A VEN­DÉGEK a gyülekezetekben fo­lyó szolgálatnak is. Igét hirdetett dr .Begemann alelnök a fasori gyülekezetben és Pusztavámon. A westfáliai tartományi egyház köszöntését tolmácsolta dr. En­ke, a tatai és pusztavámi gyüle­kezetnek. Presbiterekkel és gyü­lekezeti tagokkal meleg testvéri beszélgetést folytattak. „Soha nem gondoltam, hogy életemben tanya-bokorban hirde­tem Magyarországon Isten igéjét — mondotta Begemann alelnök, amikor a késő éjszakai órákban az autó Nyíregyházára vitt ben­nünket a nyíregyházi tanyán vég­zett szolgálat és beszélgetés után. „Azt tapasztaltuk, hogy nálunk az embereknek nincs a valóság­nak megfelelő ismeretük arról, hogyan élnek az emberek hazá­jukban” — írja levelében a lá­togatás után dr. Begemann al­elnök. Sokféle módon számoltunk be élményeinkről és benyomása-* inkról. Mi sem ismertük a helyes képét hazájuknak. Ezért vagyunk hálásak ,hogy lehetőségünk volt néhány napot önöknél eltölteni. Bizonyosak vagyunk, hogy ez a látogatás is közelebb hozott min­ket egymáshoz. Szeretnénk, ha ez az összetartozás megmaradna és tovább fejlődne.” A küldöttek köszönetét mondtak Rigó Pál egyházügyi titkáron ke­resztül Államunknak is azért, hogy nemcsak az egyház, hanem népünk életébe is bepillantást nyerhettek. A legegyszerűbb művészet egy fejezetét megtanultuk vendége­ink látogatásakor. Nagy István Hűség Egyre inkább megtanuljuk, milyen nagy dolog a hűség. Sajnos, sokszor éppen abból, hogy hiányzik: abból, hogy házastársak elhagy­ják egymást, hogy különféle okokból sokan sűrűn váltogatják mun­kahelyeiket, cserbenhagyják munkatársaikat, vagy legjobb barátju­kat. A hűtlenség ezer példáját látva döbbenünk rá a hűség nagy ér­tékére. Lehet ugyan sok magyarázatot találni arra, hogy ki miért hagy ott valakit vagy valamit, de azért mindnyájan érezzük, hogy az az „igazi", ha valaki mindenen keresztül hű marad ahhoz, akinek hű­séget fogadott, ha minden körülmények között hűségesen elvégzi azt a munkát, amelyet elvállalt. Ezen a vasárnapon mindenekelőtt Isten hűségére kell figyelnünk. Noha ö mindenkinél szabadabb, senki nem vonhatná felelősségre ak­kor sem, ha megváltoztatná szavát, mégis hű marad, még akkor is, ha mi gyakran hűtlenekké válunk (2 Tim 2, 13). Isten hűsége olyan szilárd alap, amelyre bátran építhetjük életünket, vagy amelyhez új­ra meg újra visszatérhetünk. Ha sokszor nem értjük is, mit miért „enged meg”, hogy velünk történjék, Isten hűségére mindig számít­hatunk. Isten hűsége nevel minket is hűségre. Nem vagyunk egyformák, nem mindegyikünknek ugyanaz a feladata, de ki-ki ahol van, helytáll­hat, amit rábíztak, abban hűséges maradhat, annál könnyebben, mi­nél szorosabb kapcsolatban van azzal az Istennel, aki hűségét és sze- retetét megbizonyította Jézus Krisztusban. Az ilyen hűség az, amivel mi, keresztyének, hozzájárulhatunk egyházunk, munkatársaink, tár­sadalmunk, hazánk életének jobbításához. Isten szeretete nem ismer ha­tárt. Nincs semmilyen társadalmi rendhez kötve, hanem átfogja -az egész mindenséget. Jézus Krisz­tusban testvérek vagyunk, s eb­ben a közösségben tanulhatunk egymástól.----5 LÁ TOGATÁST TETTEK VEN­DÉGEINK A KiOCSI TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN, ahol a ven­dégeket Rigó Pál egyházügyi tit­kár és dr. Záborszky Zsigmond, a szövetkezet elnöke fogadta. A vendégek. kérdések özönével árasztották el a szövetkezet el­nökét. A pontos, határozott, őszinte válaszok világos képet adtak arról, hogyan élnek, mi­lyen fizetést kapnak, hogyan dolgoznak a szövetkezet tagjai. Az üzemágazatokat is megtekin­tették a westfáliai vendégek. Egyre többször hangzott el az el­ismerő szó. „Itt valóban szolgálnak, s nem a pénzért dolgoznak” — mondot­ALBRECHT SCHÖNHERR PÜSPÖK ANGLIAI LÁTOGATÁSA Robert Runde canterbury-i ér­sek, az anglikán egyház feje Yorkban, az egyház zsinatán mél­tatta Albrecht Schönherr berlin— brandenburgi püspöknek, a Né­met Demokratikus Köztársaság Protestáns Egyházszövetsége elnö­kének munkásságát, amely döntő mértékben járult hozzá az egyház és állam jelenlegi jó viszonyának kialakulásához. Ezután a Lam­beth-keresztet, az anglikán egy­ház legmagasabb kitüntetését nyújtotta át neki (Schönherr szeptemberben nyugalomba vo­nul). — A múlt hónapban lezaj­lott egyhetes látogatás során ar­ról is szó volt, hogy a német nyel­vű evangélikus gyülekezetek gondozására az NDK-ból is kül- denének lelkészt. Megbecsült gyülekezet, megbecsült szolgálat Hálaadó ünnep Esztergomban Akik közelből, vagy távolból az esztergomi gyülekezet meghí­vására hálaadó istentiszteletre, ünnepélyre érkeztek, már kilo­méterek távolából láthatták a Bazilika hatalmas épületét. A város fölé magasodik száz mé­teres kupolájával. A város szélén, apró kis há­zak között, az új lakótelep ház­óriásai tövében áll az evangéli­kus templom. Belesimul a kis otthonok és családi házak sorá­ba. Az otthon melegét kínálóan, családi közösséget ajándékozóan. Tornya is van a kis evangélikus templomnak. Nem égbe törő, még a szomszédos utcából sem látszik. Inkább csak jelkép. A HATVANÖT ÉVVEL EZ­ELŐTT alakült kicsi gyüleke­zetnek egyetlen erőssége volt: az élő Isten. Szórványgyülekezet az eszter­gomi gyülekezet. Huszonkét he­lyen elszórtan élnek tagjai. Mol­nár Gyula a fehér hajú, töré­keny lelkész negyvenöt éve járja fáradhatatlanul, télen és nyáron, hidegben és nyári forróságban a szórványokat Hogyan is bírta ez a törékeny ember negyvenöt éven keresztül, mosolyogva, derűsen, békességet és szeretet árasztóan járni a szórványokat? Hogyan maradhatott meg eleven gyüle­kezetnek ez az óriási szórvány? Jézus Krisztusra épült gyüleke­zet az esztergomi szórványgyüle­kezet. Sok betegség ellenére jár­hatta a kilométerek ezreit a szórványlelkész, mert Krisztus szeretete szorongatta, a szolgáló szeretet, s ehhez a szolgálathoz Ura és Mestere adta a erőt. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK-ELNÖK szolgált a gyüleke­zet hálaadó istentiszteletén. Szol­gálata azt húzta alá, hogy egyhá­zunkban szeretettel és megbecsü­léssel tekint mindenki azokra a szórványlelkészekre, akik évti­zedeken keresztül — jelen eset­ben negyvenöt éven át, jártak Jézus nyomában, az „egyet” meg­keresni. A püspök-elnök Ef 2, 19—22 alapján hirdette Isten igéjét. Együtt adott hálát a templomát zsúfolásig megtöltő gyülekezettel, vendégekkel mindazért, amit az esztergomi gyülekezetben és a gyülekezeten keresztül cseleke­dett az Isten. Hangzott az ige és a gyülekezet végezte a szeretet szolgálatát. „Féllábú szolgálat, ha az evan­gélium hirdetése és a segítő sze­retet nem együtt jelenik meg a keresztyének életében.” Az evan­gélium megvigasztal, hitet te­remt és reménységgel ajándékoz meg. A szolgáló szeretet segít ott, ahol szükség van a segítségre. Segít azzal az erővel, amivel rendelkezik. A gyülekezet Isten népe. Isten családja. Amikor a család szót halljuk, eszünkbe jutnak a szülők és testvérek. Az édesapánk és édesanyánk. „Az édesanyám arca jelenik meg előt­tem — mondotta a püspök-elnök. — Látom, ahogyan keresztet raj­zolt a kenyérre, mielőtt megszeg­te. Azóta sem ettem olyan jó ke­nyeret.” Isten a családfő, akinek asztalához odatelepszik népe. Is­ten szolgáló szeretetéből élünk. Isten a házigazda, aki az emberi munkán keresztül szolgál és gondoskodik rólunk. Isten családjához tartozóan, Is­ten népeként polgártársai va­gyunk a szenteknek. Ez a szent­ség Istentől ajándékozott szent­ség. Az élő Jézus Krisztushoz tartozást jeleti. Polgártársai va­gyunk Péternek, Augustinusznak, Luthernek, Kálvinnak, az előt­tünk élőknek, s ma már az előre ment gyülekezethez tartozóknak. Polgártársai vagyunk a Magyar- országi Evangélikus Egyházban, hazánkban és a szerte e világon élő Krisztus népének, egyházá­nak. Ugyanakkor, mint népünk és hazánk hűséges fiai, minden erőnkkel, szeretetünkkel, képes­ségünkkel az Istentől kapott erővel szolgálunk népünk, ha­zánk és az emberiség javára. Templomban lelki templommá épültek az életek. Egymásra épül­tek ott ember szívek. Szívek, amelyek Krisztusról tanúskod­tak. Szolgálva szerettek. Akiket már kivittek a temetőbe, de szí­vük dobogása és szeretetük me­legsége még most is hallható és melegít. „Nem gyülekezet, ahol az egymásra épülő szívek nem hordozzák egymást.” Ahol gyüle­kezet van, ott nem lehet magá­nyos. Nem lehet olyan, akinek nem ad senki egy pohár vizet. Akire senki nem nyit ajtót. A templommá épült életek meg­hallják Isten igéjét és megélik azt. A lelki templommá épült éle­tek melegítenek, szeretnek, szol­gálnak a városban, a társada­lomban, népünk közösségében. Mindenkit szeretnek, akikkel együtt vannak az úton, akiknek segítséget adhatnak szolgálatuk­kal. MEGBECSÜLT LELKÉSZ A SZÓRVÁNYLELKÉSZ. Ez csen­dült ki a püspök-elnök és dr. Nagy István esperes köszöntő szavaiból. Molnár Gyula lelkész hosszú szolgálata Istenhez való hűségről, a felebarátért végzett szolgálatról tanúskodott. Megbecsült szolgálatot végzett az esztergomi szórványgyülekezet és lelkésze. Erről tanúskodik, hogy a gyülekezet ünnepén részt vett Rigó Pál, a Komárom me­gyei Tanács egyházügyi titkára, Brunszkó Antal, Esztergom vá­rosának tanácselnöke, a helyi és szomszédos gyülekezetek lelki- pásztorai: ifj. Bartha Tibor, Zsoldos Gábor, Czirják Károly református lelkipásztorok . és Andrásfai Ödön római katolikus plébános., többen az egyházme­gye lelkészei közül. Rigó Pál egyházügyi titkár megbecsüléssel szólt arról a mun­káról és szolgálatról, amelyet a kis esztergomi gyülekezet tagjain keresztül, lelkészével az élen a városban, a társadalomban tett. Megbecsült szolgálat az, amelyik hazánk iránti őszinte szeretetbe és népünk felemelkedéséért vég­zett állhatatos munkában nyilvá­nult meg. N. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom