Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-16 / 33. szám
XLVI. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1981. augusztus 16. Ara: 4,50 Ft Egymástól tanulni, egymást jobban megismerni A westfáliai evangélikus egyház küldöttségének látogatása A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívására — ahogyan arról már röviden írtunk —, hazánkba és egyházunkba látogatott a westfáliai evangélikus tartományi egyház alelnoke, dr. Helmut Begemann és dr. Helmut Enke közgazdász, az egyház vezetőségi tagja. „TANULNI JÖTTÜNK, s a Magyarorszá'gi Evangélikus Egyház életét, szolgálatát megismerni. Megismerni, hogyan élnek ennek a népnek fiai itt a szocialista Magyarországon” — mondotta dr. Begemann alelnök, amikor a látogatás első napján beszélgetésre fogadta a küldötteket dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök. Dr. Begemann alelnök átadta a püspök-elnöknél tett látogatás alkalmával dr. Heinrich Riess elnök köszöntését. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tájékoztatta vendégeinket a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatáról. LEHETŐSÉG VOLT ARRA, hogy egyházunk és népünk életét megismerhessék a küldöttek. Négy egyházmegye — a Budai, a Fejér— Komáromi, a Györ- Soproni, és a Pesti — közös Lel- készi Munkaközösségi ülésén tartottak előadást vendégeink, ismerkedtek lelkészeinkkel a gyülekezeteinkben folyó munkával. Dr. Helmut Enke a Westfáliai Tartományi Egyház életéről és munkájáról tartott előadást. 3,5 millió tagja van a westfáliai evangélikus egyháznak. Néhány városban és vidéken már 1524- ben éreztette hatását a reformáció. „A Westfáliai Tartományi Egyház a reformátori hagyományokkal összhangban végzi szolgálatát. Jézus Krisztus egyházának tudja magát; amely Isten magasztalására és az emberek szolgálatára hivatott.” Közösen kell vallást tenni Jézus Krisztusról, hangzott dr. Begemann alelnök előadásában. „A gyülekezet feladata az, hogy vallást tegyen Jézus Krisztusról a világban. A gyülekezet minden tagjának is vallást kell tenni Jézus Krisztusról. Megadtunk minden útbaigazítást híveinknek, hogy a Krisztustól kapott feladatunknak eleget tehessenek? Nem maradtunk papi egyház? Mint a reformáció egyháza beszélünk az egyetemes papságról, a Krisztusról tanúskodást mégiscsak a főfoglalkozású lelkészek feladatának tudjuk. Mi szeretnénk híveinket felkészíteni a missziói szolgálatra! A teljes Krisztusról kell tanúskodni. Jézus Krisztusnak két keze van. Egyikkel a bűnbocsánatot adja, másikkal gyógyít minden betegséget. Jézus az ideigvaló és örökkévaló üdvösséget hozza. A mai világ- helyzetben ez azt jelenti, hogy Jézus a mi békességünk, s Ö arra hívott el minket, hogy munkálkodjunk a békességért.” MIT TANULHATUNK EGYr MÁSTÖL? Dr. Martin Luther King mondotta: „A madaraktól megtanulhatunk repülni, a halaktól úszni. A legegyszerűbb művészetet azonban elfelejtettük, azt, hogy hogyan kell testvérként élni.” Nekünk ezt az egyszerű művészetet kell tanulnunk. Nemcsak a diplomaták és államférfiak feladata az, hogy a népek jólétéért .a béke és biztonság megmaradásáért munkálkodjanak. hanem az egyház és a keresztyének feladata is. Tanulhatjuk egymástól a feltámadott. élő Krisztust követni itt és most. Együtt tanulhatjuk még, hogy ta az alelnök, amikor a nyíregyházi szeretetotthonok, s a gye- nesdiási otthon megtekintése után dr. Karner Ágoston főtitkár ismertette egyházunk szeretetszolgálatát. TANÜI LEHETTEK A VENDÉGEK a gyülekezetekben folyó szolgálatnak is. Igét hirdetett dr .Begemann alelnök a fasori gyülekezetben és Pusztavámon. A westfáliai tartományi egyház köszöntését tolmácsolta dr. Enke, a tatai és pusztavámi gyülekezetnek. Presbiterekkel és gyülekezeti tagokkal meleg testvéri beszélgetést folytattak. „Soha nem gondoltam, hogy életemben tanya-bokorban hirdetem Magyarországon Isten igéjét — mondotta Begemann alelnök, amikor a késő éjszakai órákban az autó Nyíregyházára vitt bennünket a nyíregyházi tanyán végzett szolgálat és beszélgetés után. „Azt tapasztaltuk, hogy nálunk az embereknek nincs a valóságnak megfelelő ismeretük arról, hogyan élnek az emberek hazájukban” — írja levelében a látogatás után dr. Begemann alelnök. Sokféle módon számoltunk be élményeinkről és benyomása-* inkról. Mi sem ismertük a helyes képét hazájuknak. Ezért vagyunk hálásak ,hogy lehetőségünk volt néhány napot önöknél eltölteni. Bizonyosak vagyunk, hogy ez a látogatás is közelebb hozott minket egymáshoz. Szeretnénk, ha ez az összetartozás megmaradna és tovább fejlődne.” A küldöttek köszönetét mondtak Rigó Pál egyházügyi titkáron keresztül Államunknak is azért, hogy nemcsak az egyház, hanem népünk életébe is bepillantást nyerhettek. A legegyszerűbb művészet egy fejezetét megtanultuk vendégeink látogatásakor. Nagy István Hűség Egyre inkább megtanuljuk, milyen nagy dolog a hűség. Sajnos, sokszor éppen abból, hogy hiányzik: abból, hogy házastársak elhagyják egymást, hogy különféle okokból sokan sűrűn váltogatják munkahelyeiket, cserbenhagyják munkatársaikat, vagy legjobb barátjukat. A hűtlenség ezer példáját látva döbbenünk rá a hűség nagy értékére. Lehet ugyan sok magyarázatot találni arra, hogy ki miért hagy ott valakit vagy valamit, de azért mindnyájan érezzük, hogy az az „igazi", ha valaki mindenen keresztül hű marad ahhoz, akinek hűséget fogadott, ha minden körülmények között hűségesen elvégzi azt a munkát, amelyet elvállalt. Ezen a vasárnapon mindenekelőtt Isten hűségére kell figyelnünk. Noha ö mindenkinél szabadabb, senki nem vonhatná felelősségre akkor sem, ha megváltoztatná szavát, mégis hű marad, még akkor is, ha mi gyakran hűtlenekké válunk (2 Tim 2, 13). Isten hűsége olyan szilárd alap, amelyre bátran építhetjük életünket, vagy amelyhez újra meg újra visszatérhetünk. Ha sokszor nem értjük is, mit miért „enged meg”, hogy velünk történjék, Isten hűségére mindig számíthatunk. Isten hűsége nevel minket is hűségre. Nem vagyunk egyformák, nem mindegyikünknek ugyanaz a feladata, de ki-ki ahol van, helytállhat, amit rábíztak, abban hűséges maradhat, annál könnyebben, minél szorosabb kapcsolatban van azzal az Istennel, aki hűségét és sze- retetét megbizonyította Jézus Krisztusban. Az ilyen hűség az, amivel mi, keresztyének, hozzájárulhatunk egyházunk, munkatársaink, társadalmunk, hazánk életének jobbításához. Isten szeretete nem ismer határt. Nincs semmilyen társadalmi rendhez kötve, hanem átfogja -az egész mindenséget. Jézus Krisztusban testvérek vagyunk, s ebben a közösségben tanulhatunk egymástól.----5 LÁ TOGATÁST TETTEK VENDÉGEINK A KiOCSI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN, ahol a vendégeket Rigó Pál egyházügyi titkár és dr. Záborszky Zsigmond, a szövetkezet elnöke fogadta. A vendégek. kérdések özönével árasztották el a szövetkezet elnökét. A pontos, határozott, őszinte válaszok világos képet adtak arról, hogyan élnek, milyen fizetést kapnak, hogyan dolgoznak a szövetkezet tagjai. Az üzemágazatokat is megtekintették a westfáliai vendégek. Egyre többször hangzott el az elismerő szó. „Itt valóban szolgálnak, s nem a pénzért dolgoznak” — mondotALBRECHT SCHÖNHERR PÜSPÖK ANGLIAI LÁTOGATÁSA Robert Runde canterbury-i érsek, az anglikán egyház feje Yorkban, az egyház zsinatán méltatta Albrecht Schönherr berlin— brandenburgi püspöknek, a Német Demokratikus Köztársaság Protestáns Egyházszövetsége elnökének munkásságát, amely döntő mértékben járult hozzá az egyház és állam jelenlegi jó viszonyának kialakulásához. Ezután a Lambeth-keresztet, az anglikán egyház legmagasabb kitüntetését nyújtotta át neki (Schönherr szeptemberben nyugalomba vonul). — A múlt hónapban lezajlott egyhetes látogatás során arról is szó volt, hogy a német nyelvű evangélikus gyülekezetek gondozására az NDK-ból is kül- denének lelkészt. Megbecsült gyülekezet, megbecsült szolgálat Hálaadó ünnep Esztergomban Akik közelből, vagy távolból az esztergomi gyülekezet meghívására hálaadó istentiszteletre, ünnepélyre érkeztek, már kilométerek távolából láthatták a Bazilika hatalmas épületét. A város fölé magasodik száz méteres kupolájával. A város szélén, apró kis házak között, az új lakótelep házóriásai tövében áll az evangélikus templom. Belesimul a kis otthonok és családi házak sorába. Az otthon melegét kínálóan, családi közösséget ajándékozóan. Tornya is van a kis evangélikus templomnak. Nem égbe törő, még a szomszédos utcából sem látszik. Inkább csak jelkép. A HATVANÖT ÉVVEL EZELŐTT alakült kicsi gyülekezetnek egyetlen erőssége volt: az élő Isten. Szórványgyülekezet az esztergomi gyülekezet. Huszonkét helyen elszórtan élnek tagjai. Molnár Gyula a fehér hajú, törékeny lelkész negyvenöt éve járja fáradhatatlanul, télen és nyáron, hidegben és nyári forróságban a szórványokat Hogyan is bírta ez a törékeny ember negyvenöt éven keresztül, mosolyogva, derűsen, békességet és szeretet árasztóan járni a szórványokat? Hogyan maradhatott meg eleven gyülekezetnek ez az óriási szórvány? Jézus Krisztusra épült gyülekezet az esztergomi szórványgyülekezet. Sok betegség ellenére járhatta a kilométerek ezreit a szórványlelkész, mert Krisztus szeretete szorongatta, a szolgáló szeretet, s ehhez a szolgálathoz Ura és Mestere adta a erőt. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK szolgált a gyülekezet hálaadó istentiszteletén. Szolgálata azt húzta alá, hogy egyházunkban szeretettel és megbecsüléssel tekint mindenki azokra a szórványlelkészekre, akik évtizedeken keresztül — jelen esetben negyvenöt éven át, jártak Jézus nyomában, az „egyet” megkeresni. A püspök-elnök Ef 2, 19—22 alapján hirdette Isten igéjét. Együtt adott hálát a templomát zsúfolásig megtöltő gyülekezettel, vendégekkel mindazért, amit az esztergomi gyülekezetben és a gyülekezeten keresztül cselekedett az Isten. Hangzott az ige és a gyülekezet végezte a szeretet szolgálatát. „Féllábú szolgálat, ha az evangélium hirdetése és a segítő szeretet nem együtt jelenik meg a keresztyének életében.” Az evangélium megvigasztal, hitet teremt és reménységgel ajándékoz meg. A szolgáló szeretet segít ott, ahol szükség van a segítségre. Segít azzal az erővel, amivel rendelkezik. A gyülekezet Isten népe. Isten családja. Amikor a család szót halljuk, eszünkbe jutnak a szülők és testvérek. Az édesapánk és édesanyánk. „Az édesanyám arca jelenik meg előttem — mondotta a püspök-elnök. — Látom, ahogyan keresztet rajzolt a kenyérre, mielőtt megszegte. Azóta sem ettem olyan jó kenyeret.” Isten a családfő, akinek asztalához odatelepszik népe. Isten szolgáló szeretetéből élünk. Isten a házigazda, aki az emberi munkán keresztül szolgál és gondoskodik rólunk. Isten családjához tartozóan, Isten népeként polgártársai vagyunk a szenteknek. Ez a szentség Istentől ajándékozott szentség. Az élő Jézus Krisztushoz tartozást jeleti. Polgártársai vagyunk Péternek, Augustinusznak, Luthernek, Kálvinnak, az előttünk élőknek, s ma már az előre ment gyülekezethez tartozóknak. Polgártársai vagyunk a Magyar- országi Evangélikus Egyházban, hazánkban és a szerte e világon élő Krisztus népének, egyházának. Ugyanakkor, mint népünk és hazánk hűséges fiai, minden erőnkkel, szeretetünkkel, képességünkkel az Istentől kapott erővel szolgálunk népünk, hazánk és az emberiség javára. Templomban lelki templommá épültek az életek. Egymásra épültek ott ember szívek. Szívek, amelyek Krisztusról tanúskodtak. Szolgálva szerettek. Akiket már kivittek a temetőbe, de szívük dobogása és szeretetük melegsége még most is hallható és melegít. „Nem gyülekezet, ahol az egymásra épülő szívek nem hordozzák egymást.” Ahol gyülekezet van, ott nem lehet magányos. Nem lehet olyan, akinek nem ad senki egy pohár vizet. Akire senki nem nyit ajtót. A templommá épült életek meghallják Isten igéjét és megélik azt. A lelki templommá épült életek melegítenek, szeretnek, szolgálnak a városban, a társadalomban, népünk közösségében. Mindenkit szeretnek, akikkel együtt vannak az úton, akiknek segítséget adhatnak szolgálatukkal. MEGBECSÜLT LELKÉSZ A SZÓRVÁNYLELKÉSZ. Ez csendült ki a püspök-elnök és dr. Nagy István esperes köszöntő szavaiból. Molnár Gyula lelkész hosszú szolgálata Istenhez való hűségről, a felebarátért végzett szolgálatról tanúskodott. Megbecsült szolgálatot végzett az esztergomi szórványgyülekezet és lelkésze. Erről tanúskodik, hogy a gyülekezet ünnepén részt vett Rigó Pál, a Komárom megyei Tanács egyházügyi titkára, Brunszkó Antal, Esztergom városának tanácselnöke, a helyi és szomszédos gyülekezetek lelki- pásztorai: ifj. Bartha Tibor, Zsoldos Gábor, Czirják Károly református lelkipásztorok . és Andrásfai Ödön római katolikus plébános., többen az egyházmegye lelkészei közül. Rigó Pál egyházügyi titkár megbecsüléssel szólt arról a munkáról és szolgálatról, amelyet a kis esztergomi gyülekezet tagjain keresztül, lelkészével az élen a városban, a társadalomban tett. Megbecsült szolgálat az, amelyik hazánk iránti őszinte szeretetbe és népünk felemelkedéséért végzett állhatatos munkában nyilvánult meg. N. U
