Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-16 / 33. szám

GYERMEKEKNEK^ A hamis sáfár Lk. 16,1—9 Furcsa, bizonyára ismeretlen szót olvastatok a címben. Sáfár. Ez a régi, ma már ritkán hasz­nált kifejezés gondnokot jelent. A gondnokokat megbízták nagy földbirtokok kezelésével. Rendkí­vül ritkán ellenőrizték őket. Nem kellett meghatározott időközön­ként elszámolniuk, mire fordítot­ták a pénzt, hogyan gazdálkod­tak. Így azután majdnem önálló embereknek érezhették magukat. De azért vigyázni kellett, el ne fe­lejtsék: nem gazdák, csak gond­nokok. Bármikor megérkezhet a tulajdonos, s akkor joggal kéri számon, hogyan gazdálkodtak. SAJNOS a mi barátunk nem jó gondnok volt. Eleinte biztosan vi­gyázott mindenre, de hosszú idő . telt el, a gazda nem jelentkezett. Ö pedig lassanként hol innen, hol onnan csípett le egy kis pénzt. Saját zsebébe vándoroltak a fo­rintok. Egészen elfelejtette ,hogy számadással tartozik. Egyszer azonban villámcsapásként érke­zett a hír: itthon van a gazda! Elő is hívta a sáfárt: adj számot! A gondnok azonban nem tudott szá­mot adni. Itt is hiány mutatko­zott, ott is. Nem is kicsi. Bepótolni nem lehetett. Az ügy pedig nem tűrt halasztást. Vagy rendezi sür­gősen a dolgait, vagy az utcára kerül. Éjjel-nappal töprengett. Aludni sem tudott. Mi lesz vele? Valamilyen megoldást találnia kell, különben koldusbotra jut! Láthattátok, sosem volt becsüle­tes ember. Most is csaláshoz fo­lyamodott. összehívta azokat az embereket, akik sok pénzzel és terménnyel tartoztak a gazdájá­nak. Elkérte tőlük a papírokat s újakat írt. Ám nem annyi összeg­ről, amennyi az eredeti tartozá­suk volt, hanem sokkal kevesebb­ről. Ugye értitek, hogyan gondol­kodott a sáfár? A helyzetén már változtatni nem tud. így is, úgy is az utcára kerül. De nem mindegy, mi történik vele utána! Ha segít néhány emberen, azok hálásak lesznek neki, befogadják majd és segítik. így mindenki jól jár a gazdát leszámítva. Ám most kö­vetkezik a meglepő dolog. A gaz­dának tetszett ez a ravasz, agya­fúrt sáfár. Meg is dicsérte. MÉG NAGYOBB MEGLEPE­TÉS, hogy Jézus is megdicséri. Sőt azt állítja, hogy tanulhatunk ettől a gondnoktól. Ugyan mit ta­nulhatnánk? Hiszen ez az ember csalt és lopott egész életében! Természetesen nem a csalást kell megtanulnunk tőle. Valami mást. Rájött olyasmire, amit mi nem mindig szoktunk tudni. Az ember azt gondolja, akkor segít magán és akkor lesz jó dolga, ha minél több pénzt gyűjt össze. Vagyona adja a biztonságot. Fogához veri a garast, s azt hiszi, ha sok a pén­ze, mindent elér. Késő öregségé­ig, talán haláláig biztosítva van az élete. Látjátok, még egy ilyen ha­mis, csaló ember is megértette, hogy őt nem az a pénz segíti, ami a saját zsebében van (hiszen volt neki elég!), hanem az, amit odaad másoknak. A maga cseppet sem becsületes módján meg is tette ezt. Mi megtehetjük ugyanezt egyenes úton. S nemcsak anyagi javainkkal. Mindig akkor lesz több értékünk, ha megosztjuk másokkal. Ha nem sajnáljuk a pénzt vagy az időt, a munkát vagy a szeretetet, hanem másokra pa­zaroljuk. Mert mi sem vagyunk tulajdonosok, csak sáfárok. Gaz­dálkodnunk kell minden érték­kel, amit az életünkben kaptunk. Mert elérkezik a számadás ideje, s akkor csak az lesz a miénk, amit odaadtunk másoknak. Ezt megértette egy ravasz, okos, ám becstelen gondnok. Hogyne érte­nénk meg mi, akik Jézustól tanu­lunk s őt próbáljuk követni? Szabőnc Mátrai Marianna A NYUGATNÉMET EVANGÉ­LIUMI EGYHÁZTANÁCS (EKD) és a Katolikus Püspöki Konferen­cia ökumenikus bizottságot hozott létre. A tíztagú bizottság tagjai között püspökök, teológusok, és a vatikáni Egységtitkárság egy kép­viselője is szerepel. A bizottság eddig már megvitatta az ökume-! nikus istentiszteletekkel, a külön­böző felekezetű házasok közös lel­kigondozásával összefüggő, főleg gyakorlati kérdéseket. (EPD) AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁ­CSA élesen bírálta az USA kor­mányzatát azért, hogy az El Sal­vadorban hatalmon lévő katonai juntát gazdasági, politikai és ka­tonai támogatásban részesíti. (EPD) í ,,írok nektek, ifjak.. A Biblia mindennapi életünkben Van a Bibliának egy furcsa ne­ve: a Könyvek Könyve. Ez a szokatlan, a héber nyelvből szár­mazó nyelvi fordulat azt jelenti, hogy a legdrágább, a legértéke­sebb könyv. Miért kapta a Biblia ezt a megtisztelő megjelölést? Talán azért, mert nagyon értékes történelmi és tudományos ada­tok találhatók benne? Vagy talán azért, mert olyan izgalmas törté­netek vannak benne ’összegyűjt­ve, amelyekhez hasonlók nem ta­lálhatók más könyvekben? Való­ban sok értékes, az emberiség történetére visszautaló adat van a Bibliában és valóban sok, iz­galmas történetet és költői alko­tást olvashatunk benne, de a Biblia mégsem ezért a Könyvek Könyve. A BIBLIA AZÉRT A LEGKÜ­LÖNLEGESEBB ÉS LEGDRÁ­GÁBB KÖNYV, mert van egy olyan sajátossága, amely minden más könyvtől megkülönbözteti. A Biblia történetein, költői alkotá­sain és tanításain keresztül maga az élő Isten szól a hivő ember­hez. Azért hangsúlyozzuk, hogy a hivő emberhez, mert ahhoz, hogy a Bibliából Isten szavát meghall­juk, hitre van szükség, Vannak emberek, akik csak úgy veszik a kezükbe a Bibliát, mint érdekes könyvet. Ezek sok mindent meg­tudhatnak a Bibliából, de a Bib­lia igazi értékét nem fedezik fel. A Biblia csak annak a legérdeke­sebb könvv. aki a Biblia monda­taiból a hitén keresztül meghallia Istennek hozzá intézett szavát, üzenetét. De hát miért olyan fontos, hogy Isten szavát meghalljuk a Bibliá­ból? Mindenkelőtt azért, mert hitelesen Isten tudja megmonda­ni, hogy mi az ember célja a föl­dön. Ü azért tudja ezt, mert ő te­remtette az embert. Sok ember­nek igen nagy kérdése, hogy egy­általán miért él, mi. életének az igazi célja. Sokan annyira nem látják értelmét életüknek, hogy elvetik maguktól azt. Aki figyel Isten szavára, az soha nem kerül ilyen mélyre, mert a Bibliából •nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az élet igazi célja az, hogy másokat boldoggá tegyünk, ha­nem azt is, hogyan valósítha' meg ezt a kitűzött célt. Mert Isten nemcsak megmutatja a célt, hanem erőt is ad hozzá, hogy a kitűzött célt meg is tud­juk valósítani. Amíg olvassuk a Bibliát és meghalljuk Isten sza­vát, megértjük, hogy ő szeret bennünket és megtölti a szívün­ket olyan szeretettel ,amellyel ő szeret bennünket. így az ő sze- retetével tudunk szeretni, máso­kat boldogítani, s így leszünk mi magunk is igazán boldogok. így valósul meg életünkben az a nagy titok, hogy közösségbe ke­rülünk Istennel, s az ő erejével sikeresen tudunk küzdeni a ma­gunk és a körülöttünk élő em­berek boldogságáért. EZÉRT OLVASSÁK A HIVŐ EMBEREK RENDSZERESEN A BIBLIÁT. Ügy érzik ugyanis, hogy Isten útmutató és erősítő szavára minden nap szükségük van, ezért naponként csendesed­nek el Isten előtt és veszik ke­zükbe a Bibliát. A bibliaolvasás mikéntjére különböző módszerek vannak. Van, aki a bibliaolvasó Útmutató szerint olvassa a Bib­liát. Az Útmutató ószövetségi és újszövetségi igeverseiben sokan konkrét feleletet és útmutatást találnak napi kérdéseikre és problémáikra. A bibliaolvasó Útmutató egyik igeszakasza az egyházi esztendő üzenetéhez iga­zodik, s így vezeti az olvasó­kat Isten üdvtervébe. A másik igeszakasz pedig egy-egy bibliai könyv folyamatos olvasása és megismerése révén tájékoztatja az orvasót arról, hogy Isten ho­gyan munkálja a világban az emberek boldogságát és üdvössé­gét. Az Útmutató szerinti bib­liaolvasásnak megvan az az ál­dása is, hogy a bibliaolvasókat bekapcsolja a világ hivő embe­reinek közösségébe. Jó tudni, hogy ugyanazt az igét ezren és ezren olvassák velem együtt, s ez a tudat nemcsak hitemet erő­síti. hanem segít abban is, hogy átéljem a hivő emberek közös­ségének biztató erejét. A BIBLIAOLVASÁST REND­SZERINT IMÁDSÁGGAL KEZD­JÜK. Igeolvasás előtti imádsá­gunkban Isten Szentlelkéért kö- nyörgünk, hogy nyissa meg szí­vünket, hogy bibliaolvasásunk közben meghalljuk és megértsük Isten hozzánk intézett szavát és üzenetét. Bibliaolvasás közben el­sősorban azokat az összefüggése­ket kell keresnünk, mit jelentett a bibliai szöveg és üzenet abban a korban, amikor először elhang­zott. Az eredeti összefüggések megértéséhez hozzásegít bennün­ket a Biblia folyamatos és rend­szeres olvasása, valamint a bib­liai kornak az ismerete. A szöveg eredeti összefüggésének a megér­tése után tudjuk igazán meghal­lani azt, hogy mit mond Isten a Biblia szövegén keresztül ne­künk, ma elő embereknek. Itt elsősorban arra kell figyelmün­ket fordítani, hogyan akar Isten felhasználni bennünket a körü­löttünk élő emberek megsegíté­sére. Ha erre figyelünk és kö­vetjük Isten útmutatását, egyé­ni kérdéseinkre is' megtaláljuk a megoldásokat. Az egyéni intenzív és áldásos bibliaolvasáshoz hozzásegít ben­nünket, ha közösségben, az ifjú­sági bibliaórákon együtt csende­sedünk el Isten igéje előtt. Itt élhetjük át, hogy Isten ugyanaz­zal az igével különböző embe­reket különböző módon szólít meg, s mégis ugyanarra, az em­berek boldogságának munkálásá- ra mozgósítja őket. Keressük a közös bibliaolvasás alkalmait, hogy ezáital a Biblia számunkra is mindennapi kenyérré legyen. Selmeczi János CICELY SAUNDERS londoni szociális gondozónő kapja meg ez évben a Templeton-díjat, s a vele járó mintegy 6.5 millió forint ösz- szeget, a vallások haladásában el­ért munkásságáért. A rákbeteg­ségben szenvedők melegszívű, ál­dozatos gondozónője a díjat május 12-én, ünnepélyes keretek között vette át Fülöp hercegtől. London­ban. Az anglikán kitüntetett elsők között dolgozott ki olyan módsze­reket, melyek alkalmazásával a gyógyíthatatlan betegségben szen­vedők lelki támogatásával igye­keznek enyhíteni a tragédia áldo­zatainak lelki-benső válságát. Ma már világméretekben követőkre talált módszere, s az a szemlélet, hogy a beteg nemcsak orvosi ke­zelés tárgya, hanem halála pilla­natáig emberi személyiség, akit ennek megfelelően kell gondozni, tisztelni, szeretni. A díj kitünte­tettjei sorában megtalálhatjuk a kalkuttai Teréza anyát, a taizéi Roger Schutz atyát, a dalai lámát, a római katolikus Siemens kardi­nálist. és Yehudi Menuhin hege­dűművészt. (EPD) I , __ft Od alenn Délnyugaton 3. Hajszál hfjján a térképről is le­csorogtam, Zákány után az or­szágút súrolja a Drávát, kicsiny hazánk határát. Keresztezve a Ju­goszláviába tartó vasútvonalat, ér­keztem Gyékényesre, a határmen­ti községbe. Mondottam, ezen a vidéken nincsenek műemlékek, nevezetességek, még csak nagyobb települések sem jöttek létre, ahol kulturális központok képződhet­tek volna. A monarchia ideje alatt is határfolyó volt a Dráva, Horvátországot választotta el ha­zánktól, s Tiszáéknak aligha ju­tott eszébe, hogy a folyómenti te­lepüléseket fejlesszék. Kőhajítás­ra, de már a túlsó oldalon idegen csöngésű nevek, mint Koprivnica, Delekovec stb. figyelmeztetnek ar­ra, hogy idegen ország van túlnan." Valaha a Zrínyiek földje, akik maguk sem voltak magyarok, mé­gis a leghűségesebb magyarokat adta a család történelmünk alatt a nemzetnek. A Mura-közben, kissé nyuga­tabbra, vend-földön a szlovének többsége evangélikus volt és ma­radt napjainkig. A szlovén ke­gyesség még ma is erőteljesen érezteti a gyülekezetben hatását. Kuzmics, a volt surdi lelkész, az ő számukra fordította le az Új­szövetséget, s Kuzmics vonzására a 18. században, az üldöztetések idején húzódtak vend-szlovén evangélikusok a Mura, illetve a Dráva bal partjára. Gyékényessel szemben, a Dráva jobb partján horvátok és római katolikusok élnek. A magyar és horvát nép között nemzetiségi, vallási villongás, ellenséges érzü­let, ellentét alig fordult elő. A gyű­lölködés szellemét, a nacionalista ellentéteket Bécsben szították, a „divide et impera” elve alapján. 1848-ban Jellasics bán horvátok- ból verbuvált sereggel próbálta elejét venni a magyar független­ségi mozgalomnak, Pákozd és Su- koró között nézett farkasszemet Mógával, azután Schwechatig meg sem állt. A két nép sorsa hosszú századokon keresztül, 1918- ig közös volt. S bár a Dráva nyel­vi, kulturális, történelmi- határt képezett, a közös politikai hatá­ron belül levő lakosság keveredé­sét nem tudta megakadályozni. Odaát bőven vannak magyar csa­ládok, illetve elhorvátosodott ma­gyarok, míg ideát elmagyaroso- dott horvátok. (A horvátok felhú­zódtak egészen Sopron környéké­ig.) Itt pl. Gyékényesen jól tük­rözi ezt a helyzetet a felekezeti megoszlás. A római katolikusok általában horvát eredetűek, míg az evangélikusok magyarok és vendek. A vendek - az üldöztetés ideje alatt kerültek Gyékényesre, s ma már csak neveikben őrzik eredetüket. Valaha Kuzmics is járt ide igét hirdetni Surdról. A gyülekezet keletkezési idő­pontjáról bizonytalanok az ada­tok. Néhány an megkísérelték ugyan az egyházközség történe­tét összeállítani, vallják, hogy Mária Terézia idejében, 1765-ben elvették templomukat, iskolájukat, s csak II. József ideje alatt épít­hettek egy ideiglenes fatemplo­mot a 300 egynéhány lélekből ál­ló gyülekezet számára. 1799-ben épült egy téglatemplom, amelyet 1837-ben bővítettek és amely elé tornyot építettek. Hogy mi lett a sorsa ennek a templomnak, nem szólnak róla a krónikák. De azt újra feljegyzik, hogy a jelenlegi csinos, neogót templomot 1887- ben építették. Ez ma is ékessége a falunak, magasan kiemelkedik az ártér zöldjéből és a falu föld­szintes házai közül. Jó negyed századdal az új templom felépí­tése után szakadt a gyülekezetre az első világháború. Elrekvirált a három harang közül kettőt, s az orgona ónsípjait. Jóval a háború után tudták csak pótolni őket. 1944-ben a nagyharang újra erre a sorsra jutott. Ezzel azonban nem zárult le a gyülekezet s a falu megpróbálta­tása. Idézzük az emlékezést: „Gót stílusban épült szép templomunk tornyát a németek felrobbantot­ták. Az első bolthajtás a robban­tás következtében szétvált, az or­gona megsemmisült, az ablakok tokostól kiestek. A karzat farésze a levegőben lógott, ajtók, csillá­rok összezúzódtak, a pusztulás szörnyű volt.” Ennyit jegyzett tel a krónikás azokból a napokból, amikor Gyékényes belekerült a frontvonalba. De még ez nem volt mélypont­ja a szenvedésnek. 1945 nagypén­tekjétől húsvét reggeléig a harc itt a községben folyt. A lakosság a pincékben keresett menedéket, a községre jégeső módjára hullott akna és lövedék. Bolgár csapatok támadták meg a németeket.Ami­kor kijöttek a pincékből az embe­rek, . mint elpusztulj Jeruzsálem, tárult eléjük a falu képe. Húsvét napján a bolgárok kiürítették a községet, a lakosságot a horvátor­szági Golába terelték. Négynapi golai tartózkodás után idehaza a romokon kívül semmit sem talál­tak. Április 10-én másodszor ürí­tették ki a községet. Ez alkalom­mal három hétre. A lakosság felét Szenta fogadta be. Amikor haza­jöttek, nem ismertek falujukra. Gyékényes idősebb társadalma előtt nem kell a háború borzal­mait ecsetelni, ők pontosan tud­ják, mivel jár az. Az evangélikus lakosság lélek- száma a második világháborúig fejlődést mutat. Mária Terézia idejében 300 körüli volt, 1837-ben 535, 1918-ban 700, ma 594 lelket tartanak nyilván. Dunántúli ösz- szefüggésben ezek jelentős szá­mok, s a jegyzőkönyvek tanúsá­gai, valamint az egyház szép épü­letei, templom, iskola, pap- és ta­nítólak arról tanúskodnak, hogy hatalmas erő volt ebben a közös­ségben. Az ember úgy vélhetné, hogy a periódusonként történt sú­lyos megrázkódtatás kedvét szeg­te a gyülekezetnek, és legfőkép­pen az utolsó nagy csapás vég­képp kimerítette teherbíró képes­ségüket. Ez azonban tévedés. 1953-ban jártam itt először. Bándi István lelkész iktatásán. Nyomasztólag hatott a rendkívül nehéz politikai és gazdasági hely­zet. Mintha fantom-faluban talál­tam volna magamat Elhagyott, sérült portákkal találkoztam, el­szegényedett emberek húzódtak be hevenyészve helyreállított há­zaikba. A háború ütötte sebek még erősen látszottak a községen, főként azonban a lelkeken. De a templom már újra á'lt, s a pap­lakot is helyreállították az új lel­kész számára. Lesz-e itt élet, visszajön-e a munkához a nötás kedv, milyen jövő vár erre a ha­tármenti községre? Meg tud-e birkózni Bándi István a súlyos problémákkal? Az ország maga is nyögött. Jóvátétel, a személyi kultusz nehézségei, ellenséges hangulatkeltés a szomszédos Ju­goszláviával, kitelepítések stb. nyomorúságával küzdöttünk. Lesz-e kiút. Gyékényes fejlődése valamivel lassúbb ütemű volt a többi tele­püléssel szemben, Forgalmát aka­dályozta, hogy sokáig határsávba esett, s ezen túlmenően lakossá­gának szinte a nullpontról kellett indulnia. Sok családot kitelepítet­tek, sok kedveszegetten fogott a munkához. A vállalkozóbb réteg, a fiatalság elhúzódott. Csak az utóbbi időben ugrott meg a fejlő­dése. A község 3600 lakosából a kavicsbányában, a konzervipar­ban és a vasútnál tudnak munká­hoz jutni az emberek. Az evangé­likusok általában a birtokos réteghez tartoztak. Nem hagyták itt házaikat, földjeiket, s ma a termelőszövetkezetben keresik meg kenyerüket. A lélekszám apadása ennek következtében nem aggasztó. Ha nem is mindet, de az 540 házból sokat átépítettek, úja­kat is emeltek, s komfortosították őket. 1953-ban villanyt, 1971-ben vizet vezettek a faluba. Az elköl­tözőitek helyére sok cigánycsalád települt, ez külön gondot jelent a község társadalmában. Tanácsuk közös Zákányteleppel', de helyben alsó- és felsőtagozatú iskola van, a körzeti központban viszont or­vos és gyógyszertár. Rédey Pál (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom