Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-09 / 32. szám

Istentiszteleti rend Toronyóra Soha nem gondoltam volna, hogy a toronyórának ma is ilyen nagy jelentősége van. Mikor évek­kel ezelőtt felmondta a szolgála­tot. úton-útfélen megállítottak a faluban: miért nem jár a torony­óra, mikor mutatja már újra az időt? Miért tartják az emberek ma is fontosnak, hogy járjon a toronyóra? Megszokásból? Hozzá­tartozott eddig is a falu életéhez. Kényelemből? A jó szemű ember felpillantva még a közeli határból 'is megállapíthatja a pontos időt. Ki tudja? . Legkomolyabban mégis Sári né­ni vette a toronyórát. Annyira, hogy egyetlen időt jelző „szer­szám” sem volt a házában. Cso­dálkozó kérdésemre azt felelte: „Nincs nekem szükségem, tiszte­lendő asszony, órára. Itt lakom a templom tövében, a toronyóra mutatja nekem áz idő.t. Az eliga­zít engem.” Toronyóráról beszélt, de nála ennél többről volt szó. Talán, ha pontosabban fogalmaz, azt mond­ta volna: Az Isten órájához, az Is­tenhez igazítom az életemet. Ma is előttem van mosolygós arca. Pedig ha keserűek lettek volna a vonásai, az is érthető lett volna. Elveszítette férjét, felnőtt gyermekét, a háború szinte min­denéből kiforgatta. Ö azonban mindig újra talpraállt. Kicsiny otthonában pedáns rend vette kö­rül, néhány négyzetméternyi ud­varából kis kertet Varázsolt. Szü­leik helyett nevelte fel unokáit, mindenki számára volt segitőkész, barátságos szava és mozdulata. Rendezettség, kiegyensúlyozottság vette körül, mint aki pontos órá­hoz igazítja élete rendjét. ífonnan vette az erőt, amivel mindig újra talpraállt, nem en­gedte, hogy maguk alá gyűrjék életének terhei, s megtalálja a ki­vezető utat? ö azt mondta: á to­ronyóra eligazít engem. Valójában az az Isten igazgatta lépteit, aki­nek házát némcsak kívülről is­merte jól, mert ott lakott a temp­lom tövében. Élete végéig hűséges templomlátogatója és igehallgató­ja volt annak a kis gyülekezetnek, amelyben élt. Nemcsak napi idő­beosztását határozta meg a to­ronyóra. élete belső, rendjét igazí­totta az „Isten órájához”. Sárkány Tiborné Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj (protestáns ima- ház) : a hó első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali: augusztus 9., 23.. szeptem­ber 6., 20 de. 10.* Balatonalmádi (Baj- csy-Zsilinszky u. 25.): minden vasár- na du 4. Balatonboglár (református templom) : a hó első vasárnapján de. 9; a hó harmadik vasárnpián du: 3. Balatonfenyves (református templom) : a hó első és hrmadik vasárnapján du. 2. Balatonfüred (református templom) : a hó első vasárnapián de. fél 8. a hó többi vasárnapián de. 8. Balatonfüzfő (református templom. József A. u.): a ,hó első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese (református templom): minden vasárnap du. há­romnegyed 3. Balatonlelle (református templom) : a hó első vasárnapián de. 11, a hó harmadik vasárnapián du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus üdülő. Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10 és (református templom): a hó máso­dik vasárnapján de. 8. Balatonszemes (Fő ut 32.): a hó második és negye­dik vasárnapján du. 2. Balatonsze- ezd: a hó első. Harmadik és ötödik ááifrnapián du. fél 5. Balatonvilágos (Drenyovszky .villa. Zrínyi u. 36.): a hó második vasárnapién du. 4. Cso­pak (református templom) : a hó utol­só vasárnapján du. 5. Dörgicse: a hó első és harmadik vasárnapján du. 3.. a hó második és negyedik vasárnap­ján de. 11. Fonyód (protestáns temp­lom): a hónap első és negyedik va­sárnapján du. 4. Gyenesdiás (Evangé­likus Szeretetotthon. Béke u. 57.): minden vasárnap de. fél 9. Keszthely (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kisdörgicse: a hó második és ne­gyedik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első va­sárnapján du. 1. Kővágóőrs: .a hó el­ső. harmadik és ötödik vasárnapján de. ll., a hó második és negyedik va- témplorp) : a hó első vasárnapién du. 5. Révfülöp: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 10. Siófok f?ő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sü­meg (protestáns templom. Széchenyi u.) : a hó első és harmadik vasárnap­ján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1—3.): a hó máso­dik és negyedik vasárnapján du. 4. Za- márdi (evangélikus Imaház. Arany 1 u. és IV. köz »sarok): a hó első va­sárnapján du. 5. Zánka: a hó első harmadik és ötödik vasárnapján de. 11. Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenffonó ((református templom) : a hó első és harmadik va­sárnapján de. tél 8. Dunabogdánv (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapién du. 5. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapián du. 3. Pomáz (re­formátus leikészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) : minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fé) 10. Verőcemaros (református templom) : minden páros hónap har­madik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harma­dik vasárnapján du 4. — NAGYSZÉNÁSON telek hétvégi házzal eladó. Koczián Jenő, 1155 Buda­pest, XV., Naspolya u. 4. — ELADÓ egy teljesen új Luther- kabát középtermetre. Cím a kiadóhi­vatalban. — TEMETŐBŐL bontásra, értékesí­tésre kerülő fekete gránit sírkövet ve­szek. Farkas Györgyné, 6723 Szeged, Molnár u. 10. Budapesten, 1981. augusztus 9-cn Deák tér de. 9. (úrv.) Hafensche.1 Károly, de. 11. (úrv.) HafenScher Ká­roly, du. 7. Takácsné Kovácsházi Zei­ma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél ll. Rutikay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57,'b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt- kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. őg. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de.‘ fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle-äelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Scnrei- ner Vilmos. Rákospalota-MÁ V-telep de 8. Matúz Pál. Rákospaiota-Nagv- templom de. 10, Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rá­koshegy de. 9. Kósa Pál. Ráko«Tigct d$. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikami fér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Envl. Torockó tér de. fél 9. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. ll. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Benoze ímre. Nélní’fvölgvi út 138. de. 9. Ben- cze ’mro. Kelenvölgv de. 9. P.ndafok de. 11. Madocsai Miklós. Budaörs du. 3. (úrv.) Csákó Gyula. "Törökbálint du. fél 5. Csákó Gyula. Csillaghegy de. fel 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Má- tis István. — HÁZASSÁG. Nagy László budavári segédlelkész, és Feren- czy Erzsébet teológiai akadémiai hallgató, -július 25-én tartották es­küvőjüket, a rákoshegyi temp­lomban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saltóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: , Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: ( 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 ’412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.1963 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomá3 Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenes­ség” (Ef 5,9). VASÁRNAP. — „Ö, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyako­zom! Utánad szomjazik lelkem” (Zsolt 63,2 — Jn 4,14 — Mt 5,13— 16 — Zsolt 11). Nemcsak azért, mert vasárnap van, s úgy illik, hogy istentiszteletre menjek? Vagy talán ez a „vágy” igazol ab­ban. hogy nem érek rá templomba menni? Elvégre mindenütt lehet Istent dicsérni: természetben, pi­henésben, s egyéb kikapcsolódás­ban. Még munka közben is. — Valóban lehet. Hiszen Ö mindent mindig betölthet. Vasárnapi ki­rándulásomban, szórakozásomban, pihenésemben, munkámban hi­ányzik Ö nekem, mint a szomja- zónak a víz? HÉTFŐ. — „Ö szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába!’ (Kol 1,13 — í Móz 1.3 — Rm 6,19—23 — ApCsel 25,13 —27). Többféle világosság van. Fizikai világosság, amikor gyer­tyát gyújtunk, ég a villany, vagy süt a nap. Van a tudomány vilá­gossága. amikor még fel nem fe­dezett dolgokra fény derül. Van a megértés világossága, amikor tá­jékozatlan voltam, de már tudom, miért van ez, vagy az. És van Is­ten világossága, amikor a bűnt bűnnek látom, a szeretetet szere­tetnek, megértem a kegyelmet, s erőt kapok az igaz életre. Jézus most ezzel kínál az ő „országá­ban”. KEDD. — „Míg időnk van, te­gyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gál 6,7—10 — Zsolt 145,4 — Mt 21,15 — ApCsel 26,24 —32). Jó is van többféle. Van, ami nekem jó, de másnak már nem. És van. ami másnak jó, s nekem nem. Van. ami az egyik szomszé­domnak jó. a másiknak nem. Nem könnyű hát „mindenkivel” jót tenni. Pedig lehet. Ez a hitben jó. Vagyis ami Isten szerint jó. Elég komolyan mérlegelem tetteimet Isten előtt? SZERDA. — „őrizz engem, mint szemed fényét” (Zsolt 17,8 — Rm 14,8 — Kol 1,3—11 — ApCsel 26,24 —32). Nem az fontos, hogy vala­kinek a szeme barna, kék, vagy fekete, hanem az a fontos, hogy lát-e — mondotta valaki. Ha Isten úgy őriz minket, mint a szeme-fé­nyét, ez arra céloz, hogy életünk teljes értékét őrzi. Azt akarja, hogy ne legyünk elvakultak. A maga helyén és a maga értékében lássunk mindent. CSÜTÖRTÖK. — „Ti pedig Krisztus teste vagytok. Isten szer­kesztette a testet egybe, hogy ne legyen meghasonlás a testben, ha­nem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1 Kor 12,27. 24—25 — Am 6,6 — Mt 7,13—21 — ApCsel ,27,1—12). Egymásra nézve, egymásért élünk. Nem va­gyunk magunkéi. A gyülekezetnek fáj. ha kiszakadok belőle, ha nem törődöm vele. ha csak magamnak élek. vagy csak azoknak, akik ro­konszenvesek nekem. Hogyan ta­núsítom. hogy a gyülekezet orga­nizmusában élek? PÉNTEK. — „Vigyázzatok, test­véreim, senkinek ne legyen közü- letek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől” (Zsid 3.12 — Jer 12,3 — 1 Kor 6,9—14, 18—20 — ApCsel 27,13—26). Va­jon mi a jele annak, hogy a szí­vem Istené? Mit mondanak erről azok, akik körülöttem élnek? SZOMBAT. — „A mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívás­ra. és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével” (2 Thessz 1,11 — Péld 21.21 — Fii 1,6—11 — ApCsel 27,27—44). Tudom-e mire hívott el Isten? S hol tartok eb- be'n? Valóban a jó az, amiben gyönyörködöm? Milyen mértékű bennem a hit ereje? Gyógyíts meg ezekben engem, Uram! Koren Emil A Sajfóc^zíá-y értesíti a leikészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜL'US 1 -TÖL AUGUSZTUS °1-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1 -töl augusztus 31-ig — a készpénzért törté-ő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Móra Ferenc: Istenáldotta búza A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az ize, mint bibliai man­nának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került. Mert kalászszedő Mán néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a tarlón, két keresztbe fektetett zsákocska mellett. — Mit visz, Mári néném? — kérdez­tem a - szegény, töpörödött öreg kis Noé­mit. •*— Csak vinném, leiköm, ezt a kis fe­le jtött kalászt, mert a gazda mögengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vál­tamnak már ez is nehéz köröszt. Fölkaptam a váltamra a Mári néni „ne­héz köröszt”-jét. és míg beértem vele a sárfalú zsellérputriba, addig mesélte el Mári néni az istenáldotta búza történetét, és mikor bevégezte, azt tette hozzá: — Adja az Isten lelke üdvösségire. Hát én senkitől se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvasó a búza legendáját, annak én is azt kívá­nom: — Adja az Isten lellfe üdvösségire ... Ügy volt az, hogy mikor az Űristen a világot megteremtette, leküldte az angya­lokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak. — Van ám, Urunk-teremtőnk — jelen­tették az angyalok —, mert búzát elfe­lejtettél teremteni. — Ejnye, ejnye — csóválta meg az Üristen a fejét —, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret? — Bizony csak zuzmóból törik, faké­regből őrlik — panaszolták az angyalok. — No, ez nem jól van így — tűnődött el az Úristen —, de hát mit lehetne itt most már tenni? Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor te­remtve, mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úr­isten a parancsot az angyaloknak: — Nosza hamar, rázzátok ki az abro­szomat az ablakon! Egykettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: ab­ból hajtott ki idelent a búza. Az ám, csakhogy akkoriban még nem volt istenáldottta búza a búza. Olyan volt az csak, mint az árokparton növő vad­búza, amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, rit- kás a kalásza, apró. a szeme. — Ejnye, de hitvány gizgaz lepte el a földet — mondogatták az emberek, és ügyet sem vetettek a búzára, hanem az­után is zúzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret. Mer mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan néha még akkor se kellett. Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten aján­dékát megvetni, hanem legalábbis pró­bát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is. — Isten nevében vessünk — mondta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia, lánya, ahány az ujja. — Isten nevében arassunk — mondta az öregebb testvér, aki olyan magányosan élt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert ab­ban a szél is segített. Vitte az apró ma­got, mint a pelyvát, s hol szemenként hullajtottá el, hol csomósán ágyazta bele a földbe. — Adtál, Uram, segítséget, de nincs benne köszönet — sóhajtottak a testvé­rek, akik az első szántóvetők voltak a világon. Bezzeg nem fújt a szél aratáskor. Sü­tött a nap, mint a fűtött kemence, hullott a verejték, mint az eső, szédelgett a két testvér, mint a beteg. Külön kellett lesza- kajtani minden szál búzácskát, kézzel ki­pergetni mindem kalászát, s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák búzánál. Szép holdvilágos este volt, mikor a fia­talabb testvér bekötötte a zsákját a tar­lón. De kis is nyitotta mindjárt, felét ki­öntötte a szérűre, és csak a másik felét hagyta a zsákban. — Hát azzal mit akarsz? — kérdezte a felesége. — Ezt átviszem a bátyám szérűjére, odaöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van fiúnk, lányunk, aki segítsen kenyeret ke­resni. Neki nincs se kicsi, se nagy, aki se­gítségére legyen. — Isten segítsen meg jó szándékodban! — igazította az aszszony a vállára a zsá­kot. Az ember azzal nekivágott az éjszaká­nak. Hát ahogy a földje széléhez ért, es át akar bújni az eleven sövényen, össze­ütközik valakivel, annak is zsák van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint ő. — Te vagy az, öcsém? — Én ám, bátyám. Hát'te hová igyek­szel éjszakának idején? — kérdezte a fiatalabb ■ testvér, lecsúsztatván válláról a zsákot nagy meglepetésében.! — Én bizony tehozzád indultam — fet­te le az öregember is a zsákját. — Azt gondoltam, hogy jó lenne megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magányos em­ber vagyok én, kicsivel beérem; ti meg sokan vagytok, sok éhes szájat kell meg­elégítened. Abban a percben nagyot villant a fe­jük fölött az ég, hirtelen meleg szellő ke­rekedett, fölkapta a zsákokat, s ami bú­za volt bennük, azt mind szerteszét szór­ta a világon. — Legyen megáldva, amit a testvéri szeretet megszentelt — mosolyodott le az Isten az égből. S azóta olyan bokros növésű, dús kalá- szú, kövér szemű, istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmaso­dik el az embertestvérek között, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, rit- kás a kalásza, apró a szeme ... * — Az Isten tudja, lelkem, mitől van — simogatta meg a kabátom ujját búcsú­zában Mári néni —, de mintha csupa vadbúza nőne mostanában a világon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom