Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-02 / 31. szám
Az aktív békeharcosoknak fel kell venni a küzdelmet Pimen, Moszkva és egész Oroszország Pátriárkája nyilatkozata Solia el nem felejílieío Azt tartja a közgondolkodás — s igazolja a tapasztalat —, hogy az idő megszépíti a múltat. Működik bennünk valami megfoghatatlan, műszerekkel ki nem mutatható, be nem mérhető mechanizmus, mely megrostálja, szelektálja élményeinket, életünk eseményeit, s az emlékezetünkben valahogy legömbölyíti, a valóságnál szebb gyöngy- gyé csiszolja azokat. Jó ez? Én azt hiszem: igen. Ezt az adottságunkat Isten ajándékának tartom, amely szebbé, elviselhetőbbé teszi az életünket. Sokan talán ennek köszönhetik életüket: hogy még van életkedvük, reménységük a jelenbe és jövőbe vetett hitük, s hogy még nem hagyták abba ezt a „nagy kalandot’’, amelyet életnek nevezünk ... ÁM VANNAK DOLGOK ÉS ESEMÉNYEK a magánéletünkben épp úgy, mint a történelemben, amelyeket nem szabad hagyni, hogy lesüllyedjenek a magunk vagy mások tudatalattijába, s ott elteme- tödjenek. Olyan események, melyek túlnőnek önmagukon, melyek nem tartoznak az „egyszer véletlenül rrieglörtént” kategóriába, s az újraéledés, a megismétlődés veszélyével fenyegetnek. Igen, vannak olyan események, melyeket nem szépít, nem szépíthet meg a múlt. az idő, sőt éppen felerősíti démonná növeszti azokat. E hónap elején egy ilyen eseményre kell, hogy emlékezzünk. 1945. augusztus 6. a történelemkönyvekből és az emberiség tudatából kitörölhetetlen dátum. Mindnyájan tudjuk, emlékezünk rá vagy átélve ez időt, vagy tényszámokat, utóhatásokat ismerve, hogy mi történt ekkor. Először vetette be az ember az ember ellen fegy- veiként az atombombát. A Hirosimára hulló bomba pillanatok alatt elpusztított tízezreket, s utóhatásában azóta is pusztít: gyermekek, s ki tudja még hány generáció lesz áldozatává az ott, akkor felemelkedő atomfelhőnek .. . EGYSZERI ESEMÉNY? ROSSZ EMLÉK? Jobb nem gondolni rá? Nem kell folyton emlegetni? — Lehet így is gondolni rá. Azt hiszem azonban hogy többről van szó, s mindenki, aki csak egy kicsit is ismeri a jelenlegi nemzetközi helyzetet, csak kicsit is felelősnek érzi magát a teremtett világ, a jövő, a gyerrnekeink világa iránt, az ugyanezt vallja. Mert ama hirosimai atombomba felhője nem oszlott szét, hanem megnövekedett, s ma már az egész világra rávetíti árnyékát. Nemcsak egy-egy földrészt, kontinenst fenyeget, hanem mindnyájunkat. A mai fegyvereket ismerve az mondható: mosolyogni való játékszer volt az az első „kicsi” bomba, ami a japán nagyvárosra hullott. Annak a többszörösével rendelkeznek különböző államok mind hatásfokban, mind mennyiségben. S ott az újabb, iszonyatos találmány: a neutronbomba is. Mi lesz ebből? — Ha nem vigyázunk, ha „nem vetjük tekintetünket arra,'mi érdemes”, akkor „egy napon hamurakást markol üszkös tenyerünk a Notre Dame helyén (s egy tréfás furdalom az Ermitage kormával tölti fel kifolyt szemüregünket”. Ha nem vigyázunk, igen, megismétlődhet, újraéledhet 1945. augusztus 6., ám a hír nem úgy fog hangzani, hogy elpusztult Hirosima, hanem így: elpusztult az emberiség — ha egyáltalán lesz még, aki e hírt meghallhatja ... EMBER FIGYELJ.' EMBER VIGYÁZZ! Ne légy közömbös, ne dugd a fejedet a hétköznapjaid apró gondjai közé, legyintve az újságok szalagcímeire, melyek a fegyverkezési versenyről, a neutron- bombák Európába telepítéséről, a terrorhullámról, a világ forrongásáról adnak hírt. Rólad, rólunk, gyermekeinkről, unokáinkról van szó! Arról a természeti és embervilágról, melyet úgy szeretett Isten, hogy az ö egyszülött Fiát adta érte, hogy el ne vesszen. Ha van kor, melyben ennek az igének a teljes súlya átélhető, átérezhető, akkor a mi korunk mindenképpen az. Annak a súlyát, hogy mit jelent ennek a szerető, s így szerető Istennek gyermekeként felelősen élni. Tudom: lehet azt mondani, hogy ez a politikusok, a magas pozícióban levők dolga, hogy kirobban-e egy harmadik világégés, az nem rajtunk múlik. Azt hiszem azonban, hogy mégis tehetünk, s nem is keveset mi is, egyszerű, alig észrevett emberek. Mi az? Nem csak a demostrációkra gondolok, hanem arra, hogy Isten szeretetet, erejét, békéjét sugározzuk a magunk helyén, a magunk környezetébe: családban, munkahelyen, baráti körben egyaránt. Próbálunk olyan új generációt formálni gyermekeinkből, unokáinkból, kik békét, szeretetet, megértést kaptak és adnak tovább majd, s nem a fegyverek logikájával gondolkodnak. Hogy bennük és bennünk megjelenjen egy új embertípus, amit mi így mondunk: Isten gyermeke. AZ IDŐ SOK MINDENT MEGSZÉPÍT. 1945. augusztus 6. azonban egyre sötétedik, s vele együtt a jelen és a jövő. Ebben a borúban azonban egyre ragyogóbban, sürgetőbben világít az apostoli intés személyreszólóan nekünk szólva: „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését.” Ifj. Foltin Brúnó Az idegen Még nem gyógyultak be a második világháború okozta sebek. A fasiszta Németország békeszerető hazánk elleni támadásának 40. évfordulója újult erővel felelevenítette a szovjet emberek szívében a hálaérzetet a kegyetlen harcok mezején elesett honfitársaink sokasága, mindazon számtalan testvériünk Iránt, akik szent élete árán nyerte vissza hazánk és az egész emberiség szabadságát és függetlenségét. NAPJAINKBAN újból sűrűsödnek a sötét, halált hozó fellegek. Ez annak a következménye, hogy a világ tökéletesített tömegpusztító fegyverekkel telítődött, hogy bűnös propagandát folytatnak a nukleáris fegyverek háborús alkalmazásának állítólagos megen- gedhetőségéről, hogy álnok módon fokozzák a politikai feszültséget és mindezt a „szovjet háborús fe- nyegetés”-ről szóló erkölcstelen állítással ösztökélik. Mindez halálos veszedelmet jelent az egész élet számára a Földön, amellyel szemben, amíg nem késő, az aktív békeharcosoknak fel kell venni a küzdelmet és azt győzelemre kell vinn-' A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívása a Világ Parlamentjeihez és Népeihez erre a harcra hív fel. Ez a dokumentum, amelyet az igaz emberszeretet hat át, rámutat arra, hogy napjainkban nagy a háborús veszély. Ismételten hirdeti hatalmas hazánk megingathatatlan külpolitikai elvét: a béke biztosítását. Mivel, ahogy a felhívás joggal állítja, az idő nem vár! Az Orosz Ortodox Egyház püspöki kara, klérusa, szerzetesei és hívei mély hazafiságtól indíttatva, az élet szentsége határtalan értékén,r és az emberi nem egysége rendkívüli jelentőségének tudatában — teljes mértékben támogatják a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhívását és szilárdan reménykednek, hogy a világ összes országainak Darlamenti képviselői helyesen fogadják e dokumentum mély humanitású tartalmát és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a világ népei ne kerüljenek be a nukleáris katasztrófa mindent -elpusztító tüzébe. MI TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTÜNK Leonyid Iljics Brezsnyev felhívásával, amely arról szól, hogy az emberek élethez való joga biztosításának kérdésében senki sem lehet kívülálló és közömbös: mindenkit egyaránt érint. Kijelenthetjük, hogy ez legközvetlenebbül érinti az egyházakat és a vallásfelekezeteket, amelyek már küldetésüknél fogva nem maradhatnak távol a békéért folyó harctól. Értelmezésünk szerint a béke egyenlő a háború nélküli világgal. De úgy is értelmezzük, mint a jó összességét minden egyes ember számára, mint az igazság ügyét (Ézs-aiás 32, 17). Az ilyen világ a természettel összhangban élő ember lelki állapotának a következménye, aki tevékenyen jól cselekszik, tisztelettel van a többi ember és nép iránt. Az ilyen világ nem a fegyverek erejére, hanem a kölcsönös bizalomra épül. Innen erednek az egyházak sajátos feladatai a béke ügye szolgáiatábán: megfeddni a vétkezőket (1 Tim, 5.20) és fokozni a szeretetet az emberekben (1 Kor, 13, 1—3, 13). Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó {református templom): a hó első ás harmadik vasárnapin de. tél 8. Dunaboüdánv fPetőf! út 3.): a hó harmadik vasárnapién du. 3. Esztergom (Zalka Máté u 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon): a hó első vasárnapián du. 5. Nagymaros (református templom): a hó harmadik vasárnapién du. 3. Pornál (református jeikészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. 11, Vác .Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónao harmadik vasárnaoíán du. 4. Visegrád (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 4. Mi mélységesen elégedettek vagyunk azzal a ténnyel, hogy a világ több országában az egyházakat és a vallásfelekezeteket széleskörűen bevonják ebbe a nemes mozgalomba. Üdvözöljük a vallási körök egymást kiegészítő és együtt nagy erőt jelentő békeharcos kezdeményezéseinek sokaságát. amely hitünk szerint minden jóakaratú ember hasonló erőfeszítéseivel együttesen képes lesz leküzdhetetlen akadályt emelni a militarizmus pusztító diadala, a világuralomra áhítozók bűnös esztelensége útjába. MI HISZÜNK A JÓAKARATŰ EMBEREK SIKERÉBEN ez áldott tevékenység terén, amelyet lelki erejükkel,' szüntelen alkotó, egyre gyarapodó erőfeszítéseikkel érnek majd el. E siker érdekében mindnyájunknak reálisan látni kell minden bonyolultságban az egész emberiséget fenyegető veszélyt, valamint optimista módon tudatában kell lennie azoknak az Bakonyszombathely a Bakony hegység északkeleti csücskénél fekszik. Itt tartotta a Fejér—Komáromi Egyházmegye diakóniai csendesnapját. A szép számmal összegyűlt testvérek lelkesen hallgatták a mozgósitó, szeretetszolgálatra buzdító előadásokat. A téma örökké időszerű — nemcsak most a fogyatékosok évében — hiszen a családban, a gyülekezet-, ben, a munkahelyen, a társadalomban mindig akad erőtelenebb, idősebb felebarát, aki éppen a mi segítségünkre szomjazik. A megnyitó áhítatot Varga György helyi lelkész tartotta. Azt a felismerést tudatosította, hogy mindnyájan betegek vagyunk. Utalt a szem, fül, kéz, láb és szívbűneire. Ezért a gyógyulást hozó Jézus Krisztusra van szükségünk, akitől új szívet kérhetünk, hogy szolgálhassunk. . A főistentisztelet Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész, az Élim szeretetintézmény igazgatója tartotta „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled” — címmel. Az irgalmas gondoskodó szeretet folyamatos gyakorlására lelkesített. Délutáni előadásában „Mit tesz egyházunk a fogyatékosokért” címen ismertette a nyíregyházi szeretetintézmény hétköznapi életét, otthont teremtő szándékát. Miként próbálják a vasárnap délutánokat családiassá tenni a testben és lélekben sérült gyermekek számára. Dr. Holtai Margit főorvosnő „Fogyatékosok a világban és hazánkban” címen körvonalazta a sérült gyermek lelkivilágát. Csak megértéssel közelíthetjük meg a gondját és enyhíthetjük szenvedéseit. A testi fogyatékosságnál súlyosabb a lelki sérülés. Roncs testben is lakozhat ép lélek. Zászkalitzky Péter bakonycser- nyei lelkész „Amit mi tehetünk a fogyatékosokért” a gyülekezetben utaknak és eszközöknek, amelyek segítségével ez a veszély leküzdhető. A gondolatot folytatva úgy vélem, hogy időszerű lenne ösz- szehívni' a világvallások vezetői és kimagasló képviselői világ- konferenciáját, amelyet az életnek az atomhaláltól való megmentésének szentelnénk. A magunk részéről örömmel látnánk vendégül a fenti fórumot. Ismételten kijelenthetjük, hogy csak mindegyikünk — aki tudatosan a jóakaratú emberek nagy testvériségéhez tartozik —, megfeszített célirányos békeszolgálata képes közelebb hozni azt a hőn óhajtott időt, amikor a próféta szavai szerint a népek „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézsáiás 2,4). Pimen Moszkva és egész Oroszország Pátriárkája leimen hirdette az igét. Jézus nem a betegről beszélt — mi a betegség oka, ki az oka — hanem a beteggel törődött és rajta' segített. Közben arra a célra mutatott: hogy „nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai”. Ez az alázat és ez a hit vezethet a beteghez minket is. Dr. Nagy István esperes a befejező áhítatban a lehetőségre bátorított, melyet Jézus Krisztus a betegekkel való törődésben ad számunkra. Vele tessszük, amit a beteggel teszünk. De intett is: közömbösség, nemtörődömség Ítéletünket jelenti. „Amennyiben meg- cselekedtétek eggyel, velem cse- lekedtétek meg.” Az istentiszteletet és előadásokat a gyülekezet tagjai műsorral gazdagították. Verseket mondtak: Bódai Jánosné, Bocska Pálné, Varga Györgyné. Duót énekelt Mocsári Lászlóné a fiával. Szólót énekeltek: Dékai Jánosné, Nagy Lajosné, Varga Györgyné. A gyülekezet énekkara három énekkel szolgált. Varga Györgyné ZENÉS ÁHÍTAT lesz augusztus 9-én, vasárnap délután fél 6 órakor a bakony- csernyei templomban. Műsoron az 1977-ben megjelent Karéne- keskönyv művei. Közreműködik a gyülekezet énekkara és kamarazenekar, Mezőfi Tibor (ének), Nyirő Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel fi szülők csodálkozva néztek össze, amikor Jancsi a szokottnál jóval korábabn érkezett haza a játszótérről. Sokszor csak sötétedéskor lehetett őt hazacsalogatni, hiszen a téren a barátokkal olyan hirtelen elröpiilt az idő nem fogytak ki' az érdekesnél érdekesebb játékokból! Most kipirulton és feldúltan rontott be. „Képzeljétek, egy idegen fiú jött ma a térre, hintázni akart, velünk akart játszani. Mi elkergettük! Olyan furcsán beszél, és olyan nevetsé- ségesen van öltözve! Nem kell közénk idegen!” Édesapja a személyleírásból azonnal felismerte az „idegent”! A lakótelep közelében — amerre minden nap elhaladt munkába menet — egy családi házba új lakók költöztek. Az idős házaspár — akik már nagyon nehezen tudták ellátni magukat —, befogadta vidéken élő egyik öccsét és annak családját. A szülők már elhelyezkedtek a közeli üzemben, s megpróbáltak beilleszkedni a számukra szokatlan környezetbe. A kisfiú azonban sehogy sem találta fel magát Idegenül lődörgötl a zajos utcákon, bámészkodott a kirakatok előtt, tekintete riadt és tétova volt. Most hát megpróbált közeledni a gyerekekhez, de azok durván elzavarták! Az apa vacsora közben elmondott mindent Jancsinak, amit a kis idegenről tudott. Beszélt a kis dunántúli faluról, ahonnét jöttek, ahol bizonyára sok-sok barátja, játszótársa volt. Beszélt arról — maga is falun nőtt fel — hogy a falusi gyerek „játszótere" a virágos rét, a domboldal, az ezer kalandot rejtő erdő, a patak, a nádas, a baromfiudvar a kiscsirkékkel, a gyümölcsös, ahol fáról lehet szedni a cseresznyét. Jancsi egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte apja szavait. Este sokáig nem tudott elaludni. Mi mindent kellett szegénynek otthagynia! — sóhajtott Jel, és már egyáltalán nem volt büszke délutáni lettére! — Reggel, mintha csak az esti beszélgetést folytatta volna, ezt mondta apjának: „ha gondolod, megpróbálhatunk valamit kezdeni ezzel az új fiúval. Úgyis elég sokan mentek el közülünk nyaralni, tegnap is egészen unalmas volt! Aztán, hátha tud valami érdekes játékot, amit mi nem ismerjink!" Keveháziné Czégényi Klára Tóth Bálint: Dies irae, dies illa Lészen a föld akkor oly pusztasággá, hogy nem lesz miből enni adnia egy verébfiókának sem, bárhogy kívánná. De madár sem lesz, sem emberfia, s mint korommal írt barlangrajzokon, ez adatik az Űrnek látnia: Fekete árnyak földön és falon, egy lány árnyéka, egy virágé, egy gitáré — akár egy pompéji lakodalom! Tigris árnya s szájában .a bikáé, . ám megtöretnek sziklák és falak, jel nem marad és nem lészen parádé. Az égből angyal kürtje nem riad, nem áll kétfelől kit öltek s ki ölt, csak ő lobog fenn, a gyászlángú nap. Por, hamu hull. Nem lesz tenyérnyi zöld. S boldogtalan száll, megölt fiainak keserű vén tömegsírja, a föld, (Megjelent a költő TÜL A VESZTETT KERT FÁIN című kötetében 1980-ban) . Diakóniai csendesnap