Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-02 / 31. szám

... cs megszünék az ötödik napon minden ő munkájától No, nem az Isten — ahogy ez a gondolat a Ludas Matyi karikaturistájában bizarr humorral fölötiött a bevezetésre kerülő ötnapos munkahéttel kapcsolatban, ö, az én hitem és rheggyőződésem szerint nemcsak azt a hat napot dolgozta le tisztességgel, szeretettel és mindig a legtökéletesebbet al­kotva, hanem azóta is szüntelenül, mivel hogy nincs pihe­nésre szüksége. Mi ezt a „nemtörténet” teremtéstörténetet másképp értelmezzük, de ebbe most nem szeretnék belebo­nyolódni. — S részletesen abba a másikba sem, hogy viszont nekünk, embereknek szükségünk van a pihenésre, s ezt an­nak a történetnek a végén meg a Tízparancsolatban ajándé­kul kapta Istennek a munkában megfáradt gyermeke a he­tedik napra. Sőt annál többre is kapott lehetőséget, hogy testileg és lelkileg megújultan kezdhessen újra munkájához törekedve arra, hogy az eredményében minél teljesebb, tö­kéletesebb legyen. Amiért agyunknak ugyanaz a kereke egyszerre fordult a fenti lap munkatársával az valóban az ötnapos munka­hétnek a bevezetéséhez kapcsolódik, amit nyilván mind a ketten több millió honfitársunkkal együtt az alapjaiban és törvényeiben mélyen humánus szocialista társadalmi ren­dünk újabb eredményének könyvelünk el. Egy újabb mozdu­latnak azok sorában, amely az emberre, elsősorban a dolgozó emberre, de rajta keresztül az egész nép közösségére való tekintettel történik, hogy jól, otthonosan érezze magát e ha­zában és még inkább kiteljesedhessek az élete. Hogy ez mi­lyen lehetőségeket rejt magában az egyén számára például a kulturálódás és önképzés területén, a családokban a hét­végi tennivalókkal, Vagy a gyermekneveléssel kapcsolatban, az majd igazán ezután lesz témája az új társadalmi jelen­ségektől érintetteknek, úgy gondolom nekünk is az egyház­ban. Ezzel összefüggésben azonban az is lehet, hogy gondola­taink mélyén azonosan merült fel az a gyanú, amit a cím­mel én is karikírozni akartam. Hogy egyesekre és néhány munkahelyre nézve az illetékes politikai, kormány és tár­sadalmi szerveink, mintha már megkésve hozták volna meg a döntést s hogy ezekre nézve az már túlhaladottnak is tű­nik. Tudom, hogy nemcsak az én szemem akadt meg azon, hogy egyesek esetében és néhány munkahelyen „mintha” már eddig is teljesen egyformán végződött volna minden munkahét, függetlenül attól, hogy az a hét szabad szombatos volt-e, vagy sem. Nekem úgy .tűnt, s ebben a gyanúmban több párttag barátom, tollforgató kollega és mások is meg­erősítettek, hogy például a fővárosban és az országban sok- Eelé folyó építkezések egyik-másik helyén „mintha” már eddig is minden pénteken azonos módon kezdett volna már ködbetűnnd a munkásokat szállító autóbuszok egy része. Az a gondolat is felmerült bennem, hogy mi lett volna, ha mondjuk a menetlevelek bátor ellenőrei egyszer arra kaptak volna lehetőséget (ez egyébként teljesen képtelen gondolat), hogy necsak az észveszejtő sebességgel, sóderfel- jhőt hányó teherautók vezetőitől, de a személykocsikban ülőktől is megkérdezzék: honnan és hová és hogv-hogy eb­ben az időben? — Tudom, hogy ez a próbálkozás nem is mindig veszélytelen. Egyszer én is megkíséreltem, azután nem győztem eléggé szorongatni a velem az éppen a munka­ruhában ácsorgók által termelt sörösüveg hulladékot össze- takarítq idős asszonyokkal a templomkapu iát. amíg meg nem érkezett az arra illetékes „felmentő csapat”. Lehet, hogy né­hány munkahelyen és egyeseknél az ötnapos munkahét be­vezetése örömében már kezd valósulni címben jelzett „pró­fétai látás”; már az ötödik nap megszünék minden ő mun­kájától. Az ötnapos munkahét s vele az ajándékul kapott lehető­ségek csak úgy lehetnek áldásossá egyének és közösség szá­múra s ezt nyilvánvalóan így értik'a népünk egészének bol­dogulását vállukon és szívükön hordozók, ha az öt napban minden munkahelyen és minden dolgozó ember kezéből ki­teremtődik az, amire jól megalapozott tervek alapján ma és holnap szükség van, hogy a boldogulás lépcsőjén eggyel fel­jebb léphessünk. Mezősi György „Megszépült a templomunk !” Templomrenoválás Magyargencsen A FENTI SZAVAKKAL FO­GADTA Szűcs József a magyar- genest templom gondviselője jú­nius 14-én hálaadó ünnepre érke­ző vendégeket. Kemenesaljának egyik refor­mációkori gyülekezete Magyar- gerencs, ahol már 1695-ben egy- házlátogalást végez Asbóth János nemeskéri lelkész, e vidék első esperese. Ekkori feljegyzésekből tudjuk meg, hogy Hőgyész és Genes különálló gyülekeztek vol­tak. Mindkét helyen a templom a falu közepén van, melyet temető ölel körül és ezen kívül falában két harang van. Lelkész mindkét gyülekezetben van nyolc évtize­den át. sőt Gencsnek mór a szá­zad elején tanítója is van. Az első virágzásnak ez az ígé­retes ideje — sajnos — nem so­káig tartott. III. Károly uralko­dása idején irtó hadjárat kezdő­dött e vidéken is az evangéliku­sok ellen; Mindkét helyen elfog­lalják az „egyházi javakat”, a lel­készeket elüldözik, a híveket pe­dig megfélemlítik. ..Egyetlen hely volt — olvassuk a régi iratokból —, ahol fény lobbant a sötétség­ben meleg áradt szét a hidegség­ben: az artikuláris Dömölk.” A királyi parancs szerint a hívek­nek szabad volt istentiszteletre Dömölkre menni, de a lelkésznek nem volt szabad vidékre kimen­ni. Az evangélium tüzét azonban nem tudták elfojtani. A Türelmi Rendelet megjelenése után — 1733-ban Hőgyész, Genes és Szer- gény Hőgyész központtal egy gyülekezetté lett. Később Szer- gény" ismét Gergelyihez társult és így Genes Hőgyésszel ölelkezett össze, hogy a Marcal völgyének UNESCO-NAPTÄR: LUTHER ÉVFORDULÓVAL Badacsonytomaj (protestáns ima­ház) : a hó első vasárnapján cU-. 9. Ba- latonakali: augusztus 9., 23., 'szeptem­ber 6., 20 de. 10. Balatonalmádi (Baj- csy-Zsilinszky u. 25.): minden vasár- na öu 4. Balatonboglár (református templom): a hó első vasárnapján de. 9; a hó harmadik vasárnpján du. 3. Báláionfenyves (református templom): a hó. első és hrmadik vasárnapján du. 2. Balatonfüred (református templom) : a hó első vasárnapién de. fél 8. a hó többi vasárnapján de. 8. Balatonfüzfő (református templom. József A. u.) : a hó. első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese (református templom): minden vasárnap du há- romnee.ved 3. Balatonlelle (református omolom) : a hó első vasárnanián de. 11. a hó harmadik vasárnanián du 4. Balatonszárszó (Evangélikus üdülő. Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10 és (református templomi • a hó máso­dik vasárnapján de 9. Balatonszemes (F'ői u. 32.) : a hó második és neeve- dik* vasárnapján du 2. Balatonsze­pezd: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján, du. fél 5 Balatonvilágos (Drenyovszkv villa. Zrínyi u. 36.): a hó második vasárnapján du. 4. Cso­pak (református templom) : a hó utoi- sc vasárnapján du. 5. Dörgicse: a hó első és narmadik vasárnapian du. 3.. a ho második és negyedik vasárnap­ján de. 11. Fonyód (protestáns temp­lom) : a hónap első és negyedik va­sárnapján du. 4. G.venesdiás (Evangé­likus Szeretetotthon Béke u/ o7.) : minden vasarnap de. fel a. Keszthely (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de 10. Kisdörgicse: a ne második és ne­gyedik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (református templom) : a hó első va­sárnapján du. l. Kóvágóörs: a hó el­ső. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.. a nó második és negyedik va- templom): a ho első vasárnapién du 5. Révfülöp: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 10. Siófok '~r u 93.): minden vasárnap de. 11. Sü­meg (protestáns templom Széchenyi- u.) : a hó első és harmadik vasárnap­ján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1—3.) : a hó máso­dik és negyedik vasárnapján du. 4. Za- márdi (evangélikus Imaház. Aranv J u és IV. köz sarok) • a hó eisó va­sárnapján du. 5. Zánka: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11. egyik legnépesebb gyülekezete­ként éljen. 1787-ben templom­szentelési ünnepen veszi birtokba e két község közös templomát Ke- meneshőgyészen. MAGYARGENCSEN 1833-BAN HOZNAK HATÁROZATOT, hogy egy „nevelő intézetet” létesítenek. S amikor fáradságos munkával ez megvalósult, közel 100 évig taní­tottak benne buzgó tanítók gyor­san növekedő .gyermeksereget. Ez tette szükségessé, hogy a régi is­kola helyett 1927-ben új iskola- épületeket két tanteremmel, ima­házzal és két tanítólakással építe­nek. így — bár Hőgyészen levő közös templomhoz ragaszkodtak, oda szívesen átjártak —- ima­házukat toronnyal látták el és bele két harangot vásá­roltak, vasárnapról vasárnapra itt gyülekezetek össze előbb dél­utáni, majd délelőtti istentiszte­letre. így a kis imaház lassan a gencsi evangélikusok kedves, sze­retett temploma lett. EZ A TEMPLOM SZÉPÜLT MEG és ennek a templomnak felújítása alkalmával tartott há­laadó istentiszteletre gyülekeztek össze a hívek közelről és távol­ból. Az ünnepi istentiszteleten Sikos Lajos esperes hirdette az igét: „...mert az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok.” 1 Kor 3,17 b-alapján. Ma különö­sen is érezzük itt Isten Szentlel- kének a munkáját. Isten ékesí­tette fel az Ö házát, elfogadta a hívek áldozatát; megszenteli most is mindazokat, akik hittel fogad­ják igéjét és szentségeit.” Az istentisztelethez ünnepi köz­gyűlés csatlakozott, amelyen Sza­kái Árpád lelkész Rm 1,8 alapján számolt be a templom felújítá­sáról. Köszönetét mondott mind­azoknak, akik a felújítás munká­jában segítettek. Györkös Sándornak, aki több év­tizeden át volt gondnoka a gyü­lekezetnek és Szűcs József, jelen­legi gondnoknak Sikos esperes adott át könyvajándékot az egy­házmegye köszönetéként Ugyan­csak mindkettőjüknek Szakái lel­kész nyújtotta át a gyülekezet ajándékát. Igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetei a szomszé­dos gyülekezetek lelkészei, vala­mint az ajkai evangélikus lelkész, és a helyi római katolikus lelkiz. Az ünnepségen részt vett a helyi Hazafias Népfrontbizottság kül­dötte is. Kedves szavakkal üdvö­zölte a testvér kemeneshőgyészi gyülekezet gondnoka B arti Jó­zsef az örvendező híveke* és buz­dította á templom szeretetére.­Tóth Sándor t „Közösség a földdel és a mennyel” RÉGI ADÓSSÁGOT TÖRLESZT könyv­kiadásunk a Finn Irodalom Könyvtára sorozat megindításával. Első kötetként a Nobel-díjas regény- és novellaíró, Sillan- pää művel jelentek meg (Silja. Egy fér­fi útja, Emberek a nyári éjszakában). Sillanpää testvérnépünk legnagyobb modern klasszikusa. Azzá tette őt biztos emberismerete, mély együttérzése az em­berekkel, a természettel, a világgal, hite­les emberábrázolása, ihletett lélekelem­zése, tájleírásainak lírai szépsége, újsze­rű szerkesztésmódja és stílusának-nyel­vének varázsa. „Nagyszerű művekben áb­rázolta a finn nép jellemét, életét, küz­delmét, alakjait, a finn természet szépsé­gét” — állapította meg írói munkásságát értékelve a Nobel-díjat adó bizottság. Az északi realizmus legnagyobbjai közé tartozik. A skandinávok (a dán Jacobsen, a svéd Strindberg és Lagerlöf, a norvég Hamsun, a finn Juhani Aho és Kaupiss- Heikki), valamint az oroszok (Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj) regényein edző­dött. Kora naturalista, kritikai realista, szimbolista, impresszionista ábrázolás- módjából, stílustörekvéseiből kiszűri a számára hasznosithatót, úgy — és ez mutatja tehetsége erejét — hogy önmaga marad, kibontakoztatva a sajátos sillnn- pää-i realizmust. HITELES KÉPET NYŰJT a finn nép életéről, a parasztság élemódjáról, min­dennapos küzdelmeiről. Regény szereplői elsősorban föld nélküli és -birtokos pa­rasztok, gazdák, béresek és szolgálók. Az egyszerű emberek sorsát megejtő melegséggel eleveníti meg. Gondoljunk Silja, a Salmelus család egyetlen, utolsó sarjadéka szívszorongató sorsának ábrá­zolására, a szülők, Hilma és Kustaa fáj­dalmas életére, a cselédek elviselhetetlen körülményeiref Gyöngéd szeretettel kísé­ri nyomon a gyermekek, a fiatalok fejlő­dését. Az emberi lélek ismert világ számára. Ismeri a szereplők gondolatait, titkos gon­dolatait is, tudja érzelmi reakcióit, biztos kézzel rajzolja meg képzettársításaik út­ját. Utolérhetetlen a nyíló életek lelki rezdüléseinek harmatfinom érzékeltetésé­ben (Silja, Ahrola Paavo fejlődésrajza). Műveinek színtere legtöbbször a magá­nyos települések, tanyák, az őket egybe­fogó „templomos falvak", a finn porták, a zsellérházak és béreskunyhók, az érdők és a tavak. A természeti környezet, a táj különleges szerepet játszik szereplői éle­tében. A lobogó napsugár, a szelíd hold, a bizalmas csillagok, a víztükör ezüstös csillogása, a madarak csicsergése, a fehér éjszakák csodája, a suttogó vén fák elűzik a gondot, enyhítik a fájdalmat, feloldják a magányt. Silja utolsó napjaiban sem maradt magára. „Volt társasága, nem em­beri, de annál megértőbb és ragaszko­dóbb társasága.” Az aranyló napsugár és a fecskék csivitelése derűssé tette végső útját. A táj és az ember Sillanpáá-nél egybelolvad. Az ember eggyé válik a vi­lággal: a tájjal, a növényekkel, az álla­tokkal, az égbolttal. A „természet hatal­mas ősereje” gyógyító balzsam az ember számára. (Nem messze innen, az orosz észak fehér éjszakáin tehetetlenül vias­kodnak Dosztojevszkij regényhősei, nem találva támaszt a természet világában sem.) A FINN VALLÁSOSSÁG MEGHITT KEPEI villannak fel Sillanpää írásaiban. Silja a bibliai történeteket olvasgatva, a szoba „vasárnapi békéjében" beteg apjá­val együtt mondja az imádságot: „Ké­rünk, Ür Jézus, léged tekintsd kínos se- idet, légy azokért szabadítónk...!” — „Milyen szép és boldog idő” — sóhajt fel Silja a konfirmációs készülődés időszaká­ra emlékezve, „A konfirmáció, a kereszt- ség fogadalmának megújítása, a Szent Iván napi első úrvacsorával... Silja nagy ünnepe.” — Ritka regényszereplővel ta­lálkozhatunk Sillanpáá-nél, a diakonissza alakjával, a vándordiakonisszával. Mun- ká a sokágú: szorgoskodik a születéskor és a halálozáskor, betegágynál időzik na­pokig, gyermeket gondoz, segélyt szerez a rászorulóknak. Enyhíti a szenvedést, el­űzi a félelmet, „ünnepi hangulatot áraszt maga kürül”. Nem epizódalak, a hétköz­napok hőseként ábrázolja őt Sillanpää. — Felejthetetlen a templomnak, a nagy csa­láddá összeforró templomi gyülekezetnek, a felhangzó igehirdetésnek, gyülekezeti éneknek és orgonajátéknak bensőséges rajza. — A vasárnapoknak különös at­moszférája van. Az igavonó állatok, az egész természet „viselkedésével beillesz­kedik a vasárnap hangulatába”. A benne-élés a látható világ történései­ben és a láthatatlan erők áramlásában, ez a dialektikus. kettősség teremt regényei­ben feszültséget, ez magyarázza Sillanpaú írásainak varázsát. Sillanpää a leírások utolérhetetlen mes­tere. Regényeiben, novelláiban alig tör­ténik valami érdekes esemény, érzékle­tes, eleven leírásai azonban mozgalmas­sá, színessé teszik a cselekményszövést. Csalhatatlan a finn július leírása, a nyári éjszakák végtelenségének érzékeltetése, megindító a beteg Silja lassú sorvadásá­nak — biológiailag is hiteles — rajza. Amit leír, mindig látható, de főképpen érezhető, a szívbe hatol. A leírásaiban vibráló halk' líraiság ellenállhatatlanul hat az olvasóra. SZEREPLŐI VISSZ A-VISSZAEMLÉ­KEZNEK a múltra, a közeli és távoli ese­ményekre, a hozzájuk kapcsolódó élmé­nyekre, szövögetik gondolataikat, elmél­kednek, álmodoznak. A jelen és a múlt. a pillanatnyi érzések és a visszatekintések váltogatják egymást. Ez a meditativ ret­rospektiv — asszociatív elbeszélésmód érdekes sajátossága Silanpää regényeinek. Stílusának-ny elv ének képszerűsége, ze­neisége szembeötlő. Vonzódott a társmű­vészetekhez. Szoros barátság fűzte a finn tájak ihletett festőművészeihez, Järne- félthez és Halonenhez. hatottak rá Sibe- liusnak, a finn föld szépségét megéneklő szimfóniái. Festői képek sora gyönyör­ködtet minket a regényeiben, az Embe­rek a nyári éjszakában c. regény muzsi­kája, szimfónia szerű szerkesztésmódja magával ragadó. A finn próza nagy mes­terének, Ahonak a nyomdokain jár. A finn nyelv lágysága és ugyanakkor férfi­as súlya maradéktalanul jut érvényre költői nyelvében. Silja (1931) c. regényével világhírnév­re tett szert. Az Egy férfi útja (1932) és az Emberek a nyári éjszakában (1934) c. regényei öregbítették hírnevét. 1939-ben irodalmi Nobel-díjban részesült. A Kale­vala mellett ő szerezte a finn nép számá­ra a legnagyobb elismerést világszerte. Vajda Aurél Luther Márton születésének 500. évfordulóját az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudománnyos és Kulturális Szer­vezete hivatalosan is felvette naptárába. Az ADN hírügynök­ség jelentése szerint ez a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának előterjesztése nyomán történt. Istentiszteletek s Bt foton mellett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom