Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-10 / 19. szám

Iisahniba késsülünk /Iss olvasó Az írás egyháSa vagyunk. ír­hattam volna nagy 1-vel is, mert így is igaz. Most azonban a világ­hódító kicsi í . betűs szó jutott eszeimbe, melynek egyházi és vi­lági hatalmasságokat megrettentő ereje együtt bontakozott ki a re­formáció fénysugarával, és ketten együtt indítottak útjára egy új történelmi kort. Mikor a teremtő gondolat új gépekben öltött testet, melyek ezernyi ezer példányban küldték szét az új gondolatokat világgá, hogy azok ezer új formában tér­jenek vissza hozzájuk, akkor ..ha­sította ketté a Golgota fénye á vi­lág árnyékvető kárpitját. Akkor lettünk mi az írott gon­dolat egyháza, és máig is az ma­radtunk. Hogy más okunk is volt rá? Hogyne! Hiszen nem voltak templomaink, ahova hatalmi szó­— Húsvet után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 2, 11—2«; az igehirdetés alapigéje: Mk 2, 18—22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Má­jus 17-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VARGA GYÖRGY ba- konyszombathelyi lelkész. — CSABDI. Április 13-án nagv- heti igehirdetés-sorozat kereté­ben dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár szolgált a gyü­lekezetben. — MISKOLC. Április 19-én, húsvét ünnepén dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár vég­zett- istentiszteleti szolgálatot a gyülekezetben. Ugyanaznap este ünnepélyen előadást tartott „Öt világrészben — keresztyén szem­mel” címen. hossássói val terelhettük volna be az Ige után vágyókat, kevés volt a kép­zett prédikátorunk, de a nyomta­tott szó megtalálta az utat kuny­hóba, palotába egyaránt. Ma, amikor az új kor fénye sokszorosára fokozódott, újra meg kell gyújtanunk elődeink mécseit és útjelzőként kitenni ablakaink­ba a vándorok számára, akik a reflektor fényében elvakulva, ta­pogatva keresik az olajmécsek meleg fényéhez vezető utat. Egy ilyen mécses az Evangéli­kus Élet is. Fénye utat talál a Ju- piter-lámpák özönében, de, hogy ő maga is eljusson a mai kunyhók és paloták asztalára, ahhoz fel kell emelnünk, meg kell mutat­nunk, és kezébe adunk azoknak, akik a szeretet meleg tüzére vágynak. — Fáklyahordókat ke­res az írás! M. B. — MEZŐLAK. A húsvéti ünne­peken Mitykó András teológus szolgált a hét községből álló gyü­lekezetben. Tóth Sándor lelkész megismertette a sokféle szolgálat áldásaival, míg a teológus szere­tettel ismertette a Teológiai Aka­démia és a Teológus Otthon életét. — MÉRGES. Április 5-én ün­nepi isetntiszetlet volt a gyüle­kezetben, amelyen két fiatal pres­biter beiktatására került sor. Bö- ,röcz Enikő, a gyülekezet lelkésze ifj. Kovács Jenő és Pintér Sándor presbitereket iktatta be szolgála­tukba. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.” — Ugyanezen az istentiszteleten emlékeztek meg Baráth Józsefné, sz. Haizer Aran­káról, aki több, mint ötven esz­tendőn át volt a gyülekezet pap­nője. március 19-én hunyt el Gve- nesdiáson. és temetése március 24-én volt. — TISZAFÖLDVÁR. A gyüle­kezet megújította presbitériumát. Az elhalálozás folytán megürese­dett felügyelői tisztre Szabados Gézát, a gondnoki tisztre pedig Oravecz Lajost, presbiterekké Fe­jér Jánost, Szabó Imrét és Csu­por Ilonát választották meg. — MEZŐLAKON, Mihályhá- zán és Nagyacsádon böjti vallá­sos esteken vendégként szolgált Szakái Árpád kemeneshőgyészi lelkész és Szakái Árpádné ének­kel és versmondással. Hernád Ti­bor veszprémi lelkész előadást tartott „Húsvéti szokások” cí­men, Görög Zoltán homokbödögei és Kiss Miklós lovászpatonai lel­kész igehirdetéssel szolgált a szép számmal egybegyűlt híveknek. A gyülekezet új énekek tanulásával gazdagította az esteket. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz május 17-én. Kántáte va­sárnapján délután 6 órakor a budahegyvidéki templomban (XII., Tartsay V. u. 11). Közreműködik a bűdahegv- vidéki, budavári és kelenföldi gyülekezet énekkarainak egye­sített kórusa. Műsoron: Bach, Praetorius és Schütz müvek. Vezényelnek: Bencze Gábor, Csorba István, Rezessy László és Sulyok Imre. Orgonái: Rezessy László és Sulyok Imre. Igét hirdet: DR. KOREN EMIL esperes A finn—magyar egyházi kapcsolatok hajnala JÚNIUS KÖZEPÉN 26 TAGÚ MAGYAR LELKESZKÜLDÖTT- SÉG indul a finnországi lisalmi- ba, hogy részt vegyen a Finn Evangélikus Egyház által rende­zett finn—magyar—észt lelkész­konferencián. A háromnapos kon­ferencia után a küldöttek, egyhá­zunk püspökei, teológiai tanárok, esperesek és lelkészek az ország jvüiönbözö részein levő gyülekeze­tekben végeznek igehirdető szol­gálatokat. Ez a látogatás is bele­tartozik azoknak a finn—magyar egyházi kapcsolatoknak a körébe, amelyek az első világháborút kö­vető években kezdtek kibontakoz­ni. Mintegy 20 éve egyre -széle­sebb alapokon épül föl a két egy­ház gyakorlati együttműködésé­nek épülete. 1965-ben Nikolainen Aimo, az akkori teológiai profesz- szor, jelenlegi püspök a finn Ko- timaa c. újságban ezen a címen írt erről cikket: „Űj szakasz a magyar és finn evangélikusok kapcsolatában.” Valóban új sza­kasz kezdődött akkor. Érdemes azonban a kapcsolatok kezdetére is visszapillantani, hogy a fejlő­dés annál szembetűnőbb legyen. Visszanyúlhatnánk akár a re­formációt'követő évekre, évtize­dekre is. A finnek későbbi nagy reformátora Agricola éppúgy Wittenbergben tanult mintegy há­rom esztendőn át. amint azok a magyarországi diákok, akik ott tanultak teológiát. Luther és Me lanchthon hatása egyformán érte őket. Mégis kapcsolatokról vajmi kevéssé lehet még beszélni, leg­feljebb találkozásokról. A NYELVROKOtiSÁG FEL­FEDEZÉSE IS jóval később tör­tént, s ebben a vonatkozásban sem erősek az egyházhoz kapcso­lódó szálak. Sajnovics János, a híres magyar jezsuita csillagász és nyelvtudós, aki a magyar és a lapp nyelv rokonságát fedezte fel, egy kaejalai finn lelkipász­torral együtt utazott a Lappföl­dön 1768-ban. Amikor a lelkész egy alkalommal elmondatta ,egy lapp férfival az Űrtói tanult imádságot, akkor tűnt fel Sajno- vicsnak a két nyelv egyes ele­meinek hasonlósága. így szinte véletlenszerűnek mondhatók a felfedezés körülményei, tartós kapcsolatról semmiképpen sem lehet szó. Tudunk arról is, hogy Reguly Antal, a kiváló magyar néprajz- kutató és nyelvész két évet töl­tött Finnországban. Ott találko­zott Laestadius Lars Leevi finn lelkésszel is. Ugyancsak járt Finnországban Hunfalvy Pál, s ott Lönnrot Eliast is meglátogatta Sammatti községben, ahol Lönn­rot mint laikus igehirdető gya­korlatilag a lelkész szerepét töl­tötte be. Ezek a 19. századi kap­csolatok nem jelentettek általá­ban tartós és főleg egyházi szem­pontból nagyra értékelhető ered­ményt. Bár Hunfalvy Pál, az Akadémia főkönyvtárosa evangé­likus ember volt, s egy időben a budavári gyülekezet felügyelője is, finnországi útja s Lönnrottal való tartós barátsága a finnugor nyelvrokonságnak voit köszönhe­tő. Már inkább egyházi hivatalos kapcsolatfelvételnek tűnik az az ismert adat, ami szerint 1845 ok­tóberében Székács József, a pesti egyház lelkésze, a későbbi püs­pök levelet írt Lipcsébe, s abban érdeklődött, hogy van-e o.tt finn tanuló az egyetemen. Igaz ugyan, hogy ő is a nyelvrokonságot ku­tató nyelvtudósok kérésére pró­bált tájékozódni, de ez az egyházi körben elindult kezdeményezés már tekinthető az egyházi káp- osolatok első jelentősebb lépésé­nek. Sajnos, nincs arról tudomá­sunk, hogy Székács levelére vá­lasz érkezett volna. Így a kezde­ményezést nem követte folytatás. Legalábbis egyelőre nem. TÖBB MINT FÉL ÉVSZÁZAD­NAK KELLETT ELTELNIE AH-. HOZ, hogy egy finn lelkész, Vai- nio Niilo egyhónapos szabadság- idejét a különböző országokon való átutazásra szükséges időn felül a hazai evangélikus egyház viszonyainak tanulmányozására fordítsa. 1907 tavaszán látogatott hazánkba. Budapesten egy hetet töltött, s Nyíregyházára is elláto­gatott. Útjáról, főleg a nyíregy­házi tartózkodásáról Geduly Hen­rik nyíregyházi lelkész, a későbbi püspök számolt be az Evangéli­kus Orálló c. egyházi lap hasáb­jain. Ebből azt is megtudjuk, hogy Vainio lelkész, aki -magyar- országi útja idején 46 éves volt, egyetemi hallgató korában sajátí­totta el a magyar nyelvet attól a Jalava professzortól, aki ugyan-' csak járt hazánkban. Jalavának ugyan — tudomásunk szerint — nem volt kapcsolata az evangéli­kus egyházzal, az evangélikus lel­kész. Vainio, azonban természet­szerűleg igyekezett megismerni egyházunkat. A látogatása során nvert tapasztalatairól érdekes ér­tékelést adott, ugyancsak figye­lemre méltó az is, amit az akkori finn viszonyokról mondott. Ez a. látogatás — bár magániellegű utazás formájában zajlott le — a két ország evangélikus egyházá­nak kölcsönös megismerése szem­pont iából mégis jelentősnek mondható. A KÉT EGYHÁZ TOVÁBBI KÖLCSÖNÖS MEGISMERÉSÉ­RE és az egymás érdekében vé­gezhető szolgálat folytatására csak az első világháború befeje­zése után kerülhetett sor. Már az 1922 januárjában Viipuriban megtartott egyházi napokra is ka­pott meghívást, a magyarországi evangélikus egyház vezetősége, bár ott részünkről senki sem je­lent meg. Egyházunk táviratot küldött, amelyet Gummerus püs­pök olvasott fel. A következő egy­házi napokon, 1924 januárjában Tamperében a magyarországi evangélikus egyház képviseleté­ben megjelent Raffay Sándor püspök és Podmaniczky Pál teo­lógiai tanár. Voltak még Lapud­ban és Nurmóban is. 1924 nyarán Podmaniczky professzor még egy­szer kiutazott Finnországba. Részt vett a felébredtek Lapin- lahtiban tartott ünnepén, s ott igehirdető szolgálatot is végzett. A finnek készek voltak egyhá­zunknak anyagi segítséget is ad­ni. 3 millió finn márka összegű és ezen felül 72 gyermek nyaral- tatását lehetővé tevő segélyről száméi be az 1923. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve. Az 1924. évi egyházi napokon részt vett küldöttség útján pedig szórvá­nyokban használható’ énekes­könyv céljára gyűjtött adomá­nyokat küldtek. A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZONBAN AZ VOLT, hogy Gummerus püspök felajánlotta a helsinki egyetemen egy ösztöndí­jas hely biztosítását. Ennek első ízben történő igénybevételére 1927-ben kerüli sor. Az ösztöndí­jas utak megszervezése időközben átkerült a soproni teológia hatás­körébe. Itt elsősorban Podma­niczky Pál és Deák János profesz- szoroknak volt kapcsolotuk a tinn ébredési mozgalmakkal, s így az ő ajánlásaik folytán kerültek ki az ösztöndíjas hallgatók a helsin­ki egyetemre s a felébredtek gyü­lekezeti közösségeibe. Különféle hatások érték így finnországi ösz­töndíjasainkat, amelyek azután hazai egyházunk belső életét tet­ték elevenebbé, több színűvé.,Sok új egyházi munka indult el ezek­nek a hatásoknak a nyomán. Ezek voltak a finn—magyar egyházi kapcsolatok gyökerei. Ma sok minden egyéb is járul hoizá. A legfontosabb azonban az, hogy a kapcsolatok fenntartása nem lehet egyesek kedvtelése, jó .szán­déka, hanem mindenkor a két egyház legmagasabb 'szinten ápolt jóviszonya a kölcsönös szeretet és szolgálat jegyében. Vető Béla Vannak történelmünkben vál­lalkozások, amelyeket csak euró­pai mértékkel lehet mérni, ame­lyek meghaladják a szűkebb, ki­csi haza mértékegységeit. Tulaj­donképpen ilyen vállalkozás voit a 16. századi gönci esperesnek, Károlyi Gáspárnak nagy elhatá­rozása, hogy az Európa szélén élő nép — amelyet már-már le­írtak Európa közösségéből —, nyelvére lefordítsa a telje? Bib­liát. Itt, a Zempléni-hegység lan­káinak tövében, ahol még pislá­kolt valami a nemzeti szellem­ből, ahol a magyar etnikum né­hány érintetlen foltja még pará­nyi falvakban és mezővárosokban létezett, ahol nem szedett a török fej- és véradót, a császár nem kö­telezte az egyedül üdvözítő hitet, mondom, ezen a „senki földién” született meg a 16. század magyar csodája, a Vizsolyi Biblia. Bra­vúr. volt a gyors fordítás, bravúr a nyomda felállítása, bravúr a tipográfia, bravúr a 7—800 testes mű megjelentetése. KÁROLYI GÁSPÁR. A „GÖN­CI REMETE”, a tudós teológus természetesen nem gondolt arra, hogy. korszakot nyit a magyar művelődés történetében. Előtte egyetlen cél lebegett, a reformá­ció lényegéhez tartozó és az eb­ből fakadó igény kielégítése, a szent iratok anyanyelvű megje­lentetése. Lényegében ugyanazon az úton járt, amelyen Luther, Tyndale, Coverdale, Petri, A^i- cola és a többiek, Elkötelezese a reformációhoz ezt a két kis „Isten háta megetti” falut, ©ön­Vizsoly* cöt és Vizsolyt, a magyar protes­tantizmus Wittenbergjévé emel­ték, ahol a tudós munka mellett a városi rangot jelentő nyomdai manifaktúrát megteremtette. Teo-r lógusként nyúlt a kérdéshez, s a késői magyar humanizmus egyik legragyogóbb apostolává lett. Igaza van Tolnai Gábornak, Itá­lia szerelmesének. Toscanát Dante és Petrarca tettek naggyá, Vi­zsolyt és Göncöt Károlyi. És no­ha egyháztörténeti eseménynek indult munkája, a magyar művei lődéstörténet páratlan jelenségé­vé lett. Nincs kerek évfordulója az ese­ménynek, még kilenc év van vissza, hogy négyszázéves jubi­leumáról megemlékezzünk, de mert elkészült a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása, annak ünne­pélyes bemutatására az eredeti környezet kínálkozott legalkal­masabbnak. Erre az alkalomra az irodalom és a magyar nyelv szerelmesei Vizsolyba zarándokol­tak. Az ünnepséget az Európa Könyvkiadó, a Magyar Irodalmi Társaság, a T'IT Irodalmi választ­mánya és a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei szervezet rendezte. ÍRÁSOMAT ETTŐL A BEKEZ­DÉSTŐL tudósítássá kellene vál­toztatnom. De nem tudok a lí­rai hangvételtől szabadulni, szá­raznak, méltatlannak tartanám az ügyhöz képest a „tudósítást”. Tegyék meg ezt más lapok. En­gem ugyanis elöntött az érzelem forró hulláma. Horváth János, áldott emlékű professzorom ka­tedrája előtt ültem ismét lélek­ben. áld Károlyit magyarázta szent elragadtatással, s így Vi­zsoly közel negyven év óta a ma­gyar nyelv és szellem fellegvá­raként él bennem. S most, ápri­lis^ 15-én, amint Tolnai Gábor akadémikust hallgattam, egy ré­gen megszakadt fonal kötődött össze bennem, a Horváth János által fellobbantott szerelem újra lángolni kezdett. Öt is szívembe zártam, mint egykori professzo­romat. Már útközben magyaráz- gatta, „arról fogok beszélni, hogy a 16. század két nagyságot adott a magyarságnak, Balassi Bálin­tot, aki európai szintre emelte a magyar lírát, és Károlyi Gás­párt, aki megajándékozta a nem­zetet a magyar irodalmi nyelv­vel.” A gönci prédikátor „költé­szete” fordításban rögződött, s fordításának muzsikája, dallama zsongott bennem, amíg végigrö­högtünk a zempléni hegyek al­ján, a Hernád völgyében. MONDOTTAM, HOGY ZA­RÁNDOKOK, az irodalom és a magyar nyelv szerelmesei gyüle­keztek Vizsolyba. A fiatal ta­nácselnökasszony zavarában csak annyit tudott mondani, ..ennyien még nem voltak Vizsolyban”. Ne is csodálkozzunk azon, hogy Tol­nai Gábor professzor megillető- déssel nyitotta meg az ünnepsé­get: „A fakszszimile kiadás nem egyszerűen egyháztörténeti, ha­nem a magyar kultúra kimagas­ló eseménye... Az eredeti Ká­rolyi-féle, 391 éve kiadott biblia- fordítás meghatározója volt a magyar szellemi életnek. Az egyik legnagyobb teljesítmény! Nagyságát fel sem tudjuk fogni, mivel a későbbi írók, költők az ő nyelvén fogalmaztak.” AZ ÜNNEPSÉG MEGHA­TÓAN SZÉP PILLANATA VOLT, amikor Domokos János, a kiadó igazgatója kicsomagolta a hason­más kiadást és átadta a helybeli református lelkésznek, Juhász Dezsőnek. Magam is remegve les­tem — két éve várom megiele- nését —, és amint előbukkant barna, japán műbőr kötésben. aZ eredetinek tökéletes másaként, több száz ember halk moraja kí­sérte. Domokos János ezután a kiadással kapcsolatos izgalmas előmunkálatokat, a tipográfiai és nyomdatechnikai kérdéseket tár­ta fel. Elmondotta, hogy húsz év óta vajúdó kérdésre tették pon­tot a mai napon, hogy hányféle javaslattal kellett megbirkózni, milyen nehézségeket leküzdeni, hogy a régi szöveget új betűkkel, az archaikus kiejtések . .változta­tásával jelentessék-e. meg. Olvas­ható szöveget hogyan állítsanak össze, hiszen a néhány ép pél­dány féltve őrzött kincse könyv­tárainknak. 1979-ben'' megszüle­tett azután a döntés, s öt hiányos példány igénybevételével a 2408 lapos, két kötetes műhöz hozzá­foghattak. A’ Dürer Nyomda Szi­lágyi Tibor tipográfus közremű­ködésével remek munkát végzett. 28 000 példány, az előjegyzések­nek megfelelően elkészült. Ünnepi előadást Szabó András, köszöntőt di’. Kürti László refor­mátus püspök tartott. VIZSOLYBAN NYOMTATTÁK az első magyar teljes Bibliát. Ide költözött a Bornemiszától szár­mazó és vásárolt nyomda. Károlyi viszont Göncön. Vizsolytól 20—>25 km-re levő helységben volt pré­dikátor. A szellemi munkát Gön­cön végezte. A biblianyomtatás idején itt tanult Szenczi Molnár Albert, aki a két falu között ..ingázott” Károlyi üzeneteivel. Mi is átmentünk Göncre, hoey a templomkertben álló impozáns Károlyi-szobor előtt kegyeletün­ket lerójuk. NÉHÁNY ÉV MÚLVA A VI­ZSOLYI BIBLTA 400 éves ün­nepsége lesz. Addigra reménysé­günk szerint a fiatalabb nem­zedék pótolja a mulasztást, s a kezünkben levő^fakszimile kiadás alapján elkészül esy méltó tanul­mány Károlyiról és bibliafordítá­sáról. Talán éppen Szabó And­rás lesz a szerzője, Tolnai Gábor tanítványa. Kécley Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom