Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-27 / 17. szám

Kemenesaljái jegyzetek 6. Celldömölktől, Pápától, vasút­tól, főközlekedési úttól egyaránt niessze esik Kemeneshőgyész és Magyargencs. Még szerencse a jó útviszonyoknak, s a rohamosan szaporodó gépkocsiknak, így né­hány perc alatt meg tudják kö­zelíteni a szomszédos községeket, de a városokat is. Különben el lennének vágva a világtól. A két község közös templommal ren­delkezik Hőgyészen, melynek tör­ténetével Payr, majd Lukács Ist­ván foglalkozott. Tizenhat éve csendes higgadtsággal Szakái Ár­pád pásztorolja a gyülekezeteket. AZ EGYIK LEGSZEBB KE- MENESALJI TEMPLOM Hő­gyészen van, 1787-ben készült el. Sok. gonddal, mert bár három községben (Szergényt is hozzávé­ve) 1500 evangélikus volt á 18. század végén, adminisztrációs in­tézkedésekkel nehezítették az építést, 500 személyes s a gen- csiekkel közös tulajdon. Ezt a gencsiek azzal is kifejezik, hogy nagypénteken, konfirmációkor stb. változatlanul idejárnak, no­ha van saját istentiszteleti hely­ségük. „Minden közös” — aho­gyan a lelkész informált. A két falu egymástól 2 km-re van, helyben 1000 lélekből 700 evangélikus, Genesen majdnem azonos lélekszámból 500 evangé­likus. A községi tanács Genesen van, az oktatást is megosztotta egymás közt a két község. Hő- gyész jómódú. .A néhai nagybir­tokok a szövetkezet tulajdonában vannak, a Radó-kastélyban isko­la telepedett meg. Az olvasó fi­gyelmét újra, meg újra fel kell hívnom a kemenesalji kastélyok­ra. Magamnak is meg kellett ma­gyarázni, hogy a nép képzelete miért ruházta fel ezeket az egy­szerű épületeket a kastély képze­tével. Bizonnyal azért, mert a földesúré volt. cselédek tartották rendben, s nagyobb méretűek voltak a földhöz ragadt paraszt­házaknál. Az urak háza kastély volt. így ez a Radó-féle is, amely egy toldozott nagyobb épület, s nem tudorp. hogyan tették alkal­massá oktatáshoz. . VISZONT' OTT ÁLLNAK MÉG a közös udvar cseléd-i' zsellérlá- kásai. Libasorban helyezkednek el, fogatnyi szélességű udvaron, s csak a következő sor ház falai­ra nyílik kilátásuk. Igaz, fogy­tán vannak már, mert Hőgyész- mek új „lakótelepe” létesült a község által parcellázott belterü­leten, ahol rendkívül csinos la­kóházakat építettek fel az utób­bi évtizedekben. Itt kerestük fel Barti József gondnok hajlékát, amelynek polgári berendezése és komfortja vetekszik bármely fő­városi. zöldövezetben levő csalá­di házéval. Azt is meg kell je­gyeznem, hogy e faluból is sokan elköltöztek (Gencsről is), főként a fiatalok. Itt láttam utam során a legtöbb elhagyott, roskatag há­zat. Látogatást akartunk tenni a községi párttitkárnál is, sajnál­tuk, hogy nem volt odahaza, s »azt is, hogy nem volt időnk a gencsi gondnokot, Györkös Sán­dort felkeresni. MINDKÉT KÖZSÉG .FOKOZA­TOSAN GAZDAGSZIK. Általá­ban minden negyedik család ren­delkezik gépkocsival. A helyhez kötöttséget feloldotta a modern közlekedési eszköz. Sok egyéb Megjelent dr. Fabiny Tibor — dr. Hafenscher Károly: Négyszázötven éves az Ágostai Hitvallás című könyve. * Ára: 40,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon. Megjelent Gyarmathy Irén: Tedd rám a kezed! című elbeszélés kötete Ára: 66,— Ft. Kapható a Sajtópsztályon között ez is kihat a templom­látogatásra, amely úgy 10% körül mozog. Az évi úrvacsorázók szá­ma nem haladja meg a 200-at. Annál erősebb az evangélikus ön ­tudatuk, papjukat szeretik, aki­nek gyülekezetével, a társadalmi szervekkel meghitt, jó kapcsola­ta van. Id. Mesterházy Sándorral már Ostffyasszonyfán találkoztam, ahol mint nyugdíjas lelkész él. Kemenesmihályfán szolgált közel fél évszázadon keresztül. A vidék és faluja történetét „betéve” tud­ja. Említette, hogy a kemenes- aljai egyházmegye 1695-ben Mi­hályién alakult egyházmegyévé, itt választották esperessé Ács Mi­hályt. 1706-ban ide hívott össze gyűlést Bercsényi Miklós, Keme­nesalja itt fogadott hűséget Rá­kóczinak. A község sok honvé­det adott 48-nak is, s jellemző volt 48-as érzelmükre, hogy min­den családban legalább egy fiú gyermeket Lajosra vagy Sándor­ra (Kossuth, Petőfi után!) ke­reszteltek. Mihályfa gyülekezete jó temp- járó volt az ötvenes évekig, ma is 10% körül mozog számuk. A 900 lakosból 600 evangélikus. Jó ideig meghökkentő mérteket öl­tött az élköltözés, ma azonban fordulni látszik a helyzet. Cell- be. Szombathelyre, Sárvárra jár­nak dolgozni, de visszaköltöznek és itt építenek szép házakat ma­guknak az emberek. Jólesett ezt hallanom. Az egyház és a köz­ség társadalmi szervei között jó a kapcsolat, a lelkész tanács- és népfronttag volt. A KEMENESALJA 36 KÖZSÉ­GE. 12 ANYAGYÜLEKEZETE jövőjéről is szó esett. Mesterházy Sándor így foglalta össze vélemé­nyét: Mihályfa, Tokorcs, Sömjén egy erős, 1200 lelkes gyülekezet lehetne. Az utak is így alakultak. S mivel a kemenesaljai evangé­likus öntudat rendkívül erős, vi­rágzó gyülekezet alakulhatna ki e három községben. ITT OSTFFYASSZONYFÁN megcsodáltam a dombra épült, 1917-ben elkészült szép templo­mot.' A templomdombról csodá­latos panoráma-nyílott a Rába völgyére. A Kemeneshát dombjai itt magasodnak ki leginkább. E gyülekezetnek a múltját az Ostf- fy-család fémjelzi. 1732-ig a je­lenlegi katolikus templomot hasz­nálták az ősök, majd hosszú ideig Csöngőre és Dömölkre jártak — KÖRMEND. A. gyülekezet megválasztott lelkészét, Szerda­helyi Pált szeptember 7-én iktatja be hivatalába Bárány Gyula, a G.yőr-Soproni Egyházmegye espe­rese. Az istentiszteleten szolgál D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egy­házkerület püspöke. — SOMOGYCSICSÓ. Az Iha­rosberényhez tartozó kicsiny szór­ványgyülekezet augusztus 17-én, az istentisztelet keretében adott hálát Istennek Kösz Imre gond­nok 15 éves áldozatos, hűséges szolgálatáért. A Jel 2,10 alapján mondott igehirdetésben és imád­ságban foglalta bele Győri Gábor kihelyezett s. lelkész a hálaadás és köszönet szavát, Isten további áldását kérve az ünnepelt szolgá­lattevőre. — DUNAFÖLDVÁR. Július 27- én búcsúzott a gyülekezet nyug­templomba. A hosszan tartó meg­próbáltatás alatt nem építettek templomot, a parókiát is csak a húszas években emelték. Szép, modern emeletes épület. 1680-ban, a védelmi célt szol­gáló kastélyt leromboltatta Kol- lonics, a jelenlegi szerény eme­letes épület, amely a tanácsnak, tsz-nek nyújt irodahelyiségeket. Egyik szobáját Petőfinek szentel­ték, aki megfordult itt Ostffy­asszonyfán is, Gsöngén, a temp­lomkarzaton egy latin mondás­ról tartják, hogy a „vásott fiatal­ember” — Petőfi — véste a pád­ba. A falu lakói helyben, Sárvá­ron és Cellben dolgoznak. Taka­ros község, szorgalmas emberek­kel. iskolája, kultúrháza, óvodá­ja, gyógyszertára, péksége, orvo­sa van a falunak. Viszont szabad idejük soha. Lekötik őket a ház­táji munkák, s az állattartás. De­rne Dávid lelkész jelenleg a 15 km-re levő Magasiban is ellátja a szolgálatot. De a jövő minden­képpen az, hogy a szomszédos Csönqe tartozzék ide. Helyben éppen a község fele. 600 lélek evangélikus. Csönaén 400. Templomba átlag 40-en jár­nék, de népes a gyermekbiblia­kör is, ahol 15—20 gyermek for­dul meg. Hitoktatásban 22 gyer­mek részesül, népszerűek a sze- retetvendégségek. A születések száma itt is jóval alacsonyabb, mint a halálozási, temetési szám. ESTEFELÉ HAGYTAM EL A KEMENESALJÁT. Telített vol­tam a sok szép emlékkel, kedves emberek szavaival. Lelkemben Berzsenyi szavai zsongtak: „Messze setétedik már a Ság te­teje ... Megállók még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő hal­mok! Gyönyörű vidékek!” Jegyzeteimben sok a hézag, a hiányos információk alapján szü­letett sorok. Nem törekedtem tel­jességre, időm se volt alaposabb kutatásra. Mégis sok-sok minden elgondolkodtatott a tapasztalatok alapján. Soraim a gyülekezete­kért, egyházamért érzett felelős­ségben fogantak. S bár tudom, hogy az igazságok sokkal mé­lyebben rejlenek, a felszín sem ha h yagol-h aíóel.-A-p r-obl émákkal hűséges lelkésztársaim naponta találkoznak s viaskodnak. Isten adjon erőt számukra, Szentlelke pedig világos látást, hogy ered­ményesen oldják meg gyülekeze­teik kérdéseit. Rődel Pál díjba vonuló lelkipásztorától, Mi- hácsi Lajostól. A gyülekezet ne­vében Szuper György gondnok mondott köszönetét lelkészük 32 éven át végzett lelkiismeretes és önzetlen szolgálatáért és nyújtot­ta át a gyülekezet ajándékát és egy emléklapot. — Állandóan vásárotok béyeg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt kénes levelezőlapokat; magyar és kül­földi üzleti és magánlevelezés boríték­jait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cor- nides Sándor bélyegkereskedő. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Te­lefon: 121-589. — HARANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyű húzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús1 harangöntő utó­da és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. Túrmezei Erzsébet versei: KÉRDÉS A VILLAMOSRÓL Vak testvérem, most mégy át az úttesten. Hűséges kutyád oltalmaz, vezet. De vár-e ember, hogy óvjon, szeressen? S ismered-e a Megváltó-kezet?! „KIMONDHATATLAN AJÁNDÉK” 2. Kor. 9. 15. Sok kimondható ajándék felett. Megváltóm, Te vagy a „kimondhatatlan”! Sorolgatom sok drága nevedet, de nem férsz el szegény földi szavakban! i m HA p /ASÁ 11 N A Pl! SÉJ E Érvénytelen! Rm 7,4—6 Vonaton, villamoson, autóbuszon sokfelé látni figyelmeztető táblát ilyesféle szöveggel: „Aki jegy nélkül vagy érvénytelen jeggyel uta­zik, büntetést fizet.” Sajnos nálunk is akadnak', akik vagy érvénytelen jeggyel utaznak és nemcsak a közutakon és nemcsak tömegközlekedési járműveken. Sokan szertnének úgy előbbre jutni az életben, megfelelőbb mun­kahelyhez vagy lakáshoz, jobb életkörülményekhez, gondtalanabb hétköznapokhoz jutni, hogy meg se váltották az élet tisztességes, emberi előrehaladásának azt a láthatatlan, de nagyon is valóságos jegyét, amelyért munkával, szorgalommal, becsületes hűséggel kell fizetni. TÁRSADALMI MÉRETŰ GOND AZ, HOGY ÉLETÜNK KÜLÖN­FÉLE HELYZETEIBEN FEL-FELTÜNNEK AZOK AZ ÜGYESKE­DŐK, akik „potyautasként” haladnának együtt a többiekkel, mások törődésének, gondjának a gyümölcseit felelőtlenül élvezve. Volt idő, amikkor megszokott volt az — szórványos jeleivel néha még napja­inkban is találkozunk — hogy sokan „lejárt jeggyel” akartak utazni. Származásukra, őseik, elődeik érdemeire hivatkozva jogtalan előnyö­ket élvezni. E magatartásnak jeleivel néha még mai egyházi éle­tünkben is találkozunk. Azokban az esetekben, amikor gyülekeze­tükhöz, templomukhoz nagyon is hűtleneknek bizonyuló, tényleg csak papírforma, szerinti evangélikusok őseik áldozatos és egyház­féltő buzgóságának, lejárt, érvénytelen jegyeit mutatják fel, amikor a gyülekezet közösségi alkalmaira: istentiszteletekre, bibliaórákra hívjuk őket. Vagy ha áldozatos és szolgáló munkával kellene bizony­ságát adniuk annak, hogy ténylegesen is felelősséget vállalnak egy­házunkért, és felelősségük segítő szeretetben is testet ölt. MAI IGÉNKBEN PÁL APOSTOL NAGYON HATÁROZOTTAN ARRA FIGYELMEZTETI EGYKORI OLVASÓIT: vigyázzanak: el­múlt az az idő, amikor az ótestamentumi törvény minél maradék­talanabb megtartását remélhették érvényes belépőjegynek az Isten országába. % Az apostol nem bonyolódik itt bele annak taglalásába, hogy ré­gen — vagyis Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt — érvé­nyesen oda lehetett-e jutni az Isten elé az utasítások és rendelkezé­sek, a részleteire szétbontott és elemenként tovább tagolt tízparan- . csolat betűhív megtartásával. Most — és ez a „most” az egyház min­den kora és korszaka Krisztus feltámadása óta — érvényét vesztette a törvény, az ótestamentumi, abban a tekintetben, hogy maradékta­lan betartása az örök élet kapuját tárhatja fel az ember előtt. De be se tartható maradéktalanul. A hegyi beszédben Jézus né­hány parancsolat alapos feltárásával bemutatta azt, hogy teljes ér­tékű megtartói soha nem lehetünk a törvénynek. Leggjobb akarásunk és minden igyekezetünk ellenére valami híja mindig marad a leg­teljesebb jóakaratunknak és jóra való igyekezetünknek is. Nem­hogy betűjében, de szándékában nem tudjuk betölteni Istennek azt az akaratát, amelynek beteljesedése eredetileg rendezni hivatott az ember teljes egyéni és közösségi életét. Pál apostol ugyancsak a fe­jezetnek a végén, amelyből alapigénk is való, megdöbbentő önvallo­mással szól arról a személyes válságáról, amellyel ismeri bár, igazát As beismeri, mégse képes megtartani Istennek törvénybe merevítet&,rA akaratát. MÉGSEM FELESLEGES A TÖRVÉNY. Ha életünket rendezni erő­télen is, a rendezés útját megmutatja, azt, hogy merre indulhatnánk el az emberséges és boldog élet útjain, s hogy merre leselkednek ránk, úgy-ahogy is a magunk módján rendezett életünkben, halálos veszedelmek. De megoldást nem ad. Érvényessége, igazi, embert igazoló, bűnt rendező érvényessége nincs. Nem érvényteleníti a törvény a bűn életrontó hatalmát, ellenkezőleg: tudatosítással tovább szítja a bűn hatalmát és ezzel az ember alapvető meghasonlását egészen nyilván­valóvá teszi. , Ebben az ember által végleg megoldhatatlan válsághelyzetben Pál apostol az újrafelfedezés örömével hirdeti: Krisztusban Isten örök­re érvényesítette szeretetét. Magunkkal igazolni nem tudjuk önma­gunkat. Akár hétköznapi életünk eseményei, akár az utolsó szám­adás gondolata kérdez meg végső reménységünk felől, egyedül Isten irgalmassága igazol. Azé az Istené, aki az Ür Krisztusban szolgává alázta meg magát és szeretete szolgálatra szabadít fel. NEM AZ A FELADATUNK, HOGY A TÖRVÉNY ÉS A TÖRVÉ­NYESKEDÉS LELKISÉGE SZERINT halálos belefáradásig mérjük és méricskéljük: mit kapunk másoktól és mivel tartozunk mások­nak: áldozattal, szeretettel, lemondással. E méricskélésben mindig megrövidítettnek érezzük magunkat és vélt igazságunk mérlegnyel­vének az a lehetőségünk, hogy Krisztus határtalan és mindenkire , egyaránt érvényes szolgálatának erejével éljünk. Életünk így lesz igazzá — érvényessé Isten és az emberek előtt. Schreiner Vilmos Imádkozzunk ! Urunk! Köszönjük, hogy Krisztusban elveszed tőlünk a törvényes­kedés lelkét. Add, hogy szabad szívvel kövessünk téged és örvendező reménységgel szolgáljuk szeretetedet családunk, gyülekezetünk, egy­házunk és minden embertársunk javára. (Folytatás a 4. oldalról) szülte e hol egyszerű, hol tüne­ményes alkotásokat, mellyel Té­ged keresett s keres szeretett gyermeked, a képedre és hason­latosságodra teremtett ember. Köszönöm, hogy tudhatom: mi a tieid, s Te a miénk vagy, és sem­mi Tőled el nem szakaszthat. Tudhatom, hogy nem mi, hanem Te kerestél, s találtál meg min­— Szentháromság után a 14. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 17.11—19; az igehirdetés alapigéje: Rm 7,4—6. — EVANGÉLIKUS ISTENT1SZ­ket. Add hát, se kőből, se gon­dolatból, se önmagunkból ne épít­sünk többé rajtad kívül másnak templomokat. — Hanem szánjuk oda testünket Szentlelked temp­lomává, földi életünket pedig mindennapi istentiszteletté em­bertársaink boldog földi és örök­élete szolgálatára, Neved dicső­ségére. if j. Foltin Brúnó TELET A RÁDIÓBAN. Szeptem­ber 21-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórár ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósa,gi lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom