Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-23 / 47. szám

Mindennapi kérdések Mi tesz modernné? Nincs olyan területe életünknek, ahol ne használnánk a modern kifejezést. Modem az az épület, amely eltér a megszokott formáktól, merészebb, impozánsabb, nagyvonalúbb az eddigieknél. Ezzel a jel­zővel illetjük azt a munkahelyi kollektívát is, ahol rendkívül jól megy a közös munkavégzés, jól szervezeitt módon, vadéban együtt dolgoznak a közösség tagjai. Megértik egymást, az adá- és fölé ren­deltség megszokott formái nem bénítják kapcsolatukéit, mindenki jó­kedvvel végzi feladatát, egymást lendítik, segítik. Azt a családot is így szoktuk emlegetni, amelynek tagjai igazi barátságban élnek egymás mellett. Gyermekeik nyakára nem ülnek a szülők, nincsenek szertartásos és kötelező napi programok, idegesítő konvenciók. De modernnek nevezünk ruhától italig ezerféle divatos és gyorsan illanó dolgot. Sőt használjuk a kifejezést rosszalló értelemben is. Nem is olyan ritkán. Ha idősebbek mondják fiatalok életstílusát modernnek, nagyon gyakran rejt a szó neheztelést és megvetést, esetleg összeha­sonlítást valami régebbi, általunk jobbbnak ítélt életformával. HASZNÁLJUK TEHÁT JÓL ÉS ROSSZUL, helyesen és félreért­ve, dicsérve és elmarasztalva. Diszként tűzzük sok mindenre, vagy megpecsételünk vele ezer mást. Ebben a tömeges használatban el­hangzott-e valaha olyan összefüggésben a szó, hogy valakit modem keresztyén embernek neveztek? Egyáltalán: lehet-e a keresztyén ember modem? Ha szociológiád felmérést végeznénk, biztos a „nem” lenne a válaszunk s nem is lennénk ezzel elsők a sorban. Ritkán hall­juk keresztyén életekre, még gyülekezetekre vonatkoztatva is azt, hogy ez egy modern élet vagy modern közösség. Pedig ha következetesen végiggondoljuk ezt a kérdést, csak egy nagyon ha­tározott válaszunk adódhat: a keresztyén ember csak modern em­ber lehet! Mert a modem jelzőt csak aiz érdemli meg, aki a mai életét úgy irányítja, úgy forog a világunkban, hogy kutatja, keresi, amit eddig az emberi gondolkodás elért, aminek a jövőjén fárado­zik s önmaga életét bele tudja állítani mindezek összefüggésébe. A legelső lapokon arra biztat a Biblia, hogy megismerjem, szeressem és védjem egész világunk életét. Felhatalmaz egész környezetünkön való uralkodásra. Ez pedig időszerű látást és állandó küzdelmet követel tőlünk. Pál apostol ezt egész aktuálisra fordítja a Római levélben, amikor így szólít fel: „Változzatok meg értelmeitek megújulásaival, hogy megítéhessébek: mi az Isten akarata!” (Rm 12,2) Számtalan más helyen olvasunk hasonló biztatást, csak egyet idézünk: „újuljatok meg lelketekben és elmétekben...” (Ef 4,23). Sokszor bátortalanul nyúlunk az ilyen irányú mondatokhoz s a modem keresztyén élet lehetőségét mi magunk törjük darabokra. Minden adottságunk meg­van, de nem élünk vele. S belekerülünk abba a felemás helyzet­be, amelybe sok-sok család manapság. A létező legmodernebb, minden igényt kielégítő családi ház, luxus berendezéssel, padlótól a mennye­zetig minden darab zsűrizett, a Képcsarnokból való, árasztja magá­ból a korszerű életforma levegőjét. MINTHA CSAK MAGUNKAT LÁTNÁNK, akiknek a legmoder­nebb könyv, az evangélium van a kezében s akik megbénítják, szár­nyát szegik, átalakítják antik, csak múzeumi távlatban szemlélhető mondanivalóvá és életté. Pedig bármelyik szavát halljuk, nem ve­zethet el a fekete kabát és sötét templom képletéig. Csak egy nagyon nyitott és bátor, időszerűen folytatott élethez. Ahagyon el is vezet. Példák sokasága bizonyítja. Modernnek tekintem gyülekezetünkben azt a „bibliás öregembert”, aki figyelemmel kíséri fiataljaink gyülekezeti életét. Formai meg­nyilvánulásaikon, együttléteik más stílusán soha meg nem botránko- zott. Viszont nem egy alkalommal kérdezte meg: nincs szükségetek egy kis támogatásra? Bármilyen kétkezi munkában szívesen segí­tek nektek, mert örülök, hogy itt vagytok. Modemnek tekintem gyülekezetünkben azokat a fiatal, többgyere­kes családokat, akik napról napra, kezükben Útmutatóval olvassák a Bibliát, jönnek templomba együtt és csoport-összejövetelekre korosztályonként. Nagyon becsületes munkában és meglehetősen csendes életformában élnék, minden fölösleges nagy hang és meg­játszott modernség nélkül. De tájékozottak, jókedvűek, széles liátó- körűek, otthonuk igazán nyitott sokak előtt. Modernnek tekintem szeretetotthonunk idős lakóit, akik áhítat utáni beszélgetésekben elmesélik, milyen élvezettel figyelték vasár­nap este a Hét műsorát és érdeklődnek a gyülekezet, a város minden­féle aktuális ügye iránt. DE JÓ LENNE ELGONDOLKODNI AZON, miért kapcsolják ösz- sze olyan ritkán a két szót: modem és keresztyén. Jó lenne, ha el­gondolkodnánk ezen a kérdésen annak tudatában, hogy olyan hitet kaptunk ajándékba, amely időszerűségre, nyitottságra és még a leg­utolsó percében is előretekintő életre biztat minket, ifj. Szabó Lajos Presbiteri konferencia Nyíregyházán NYÍREGYHÁZÁN tartottuk az elmúlt esztendő végén, december 9-én a Hajdú—Szabolcsi Egyház­megye Presbiteri Konferenciáját. A konferencián részt vett D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke is, aki a főisten­tiszteletet látta el. A konferencia szervezője, „lelke” pedig Szabó Gyula esperes volt, akik mellett a záróáhítat szolgálatát Lábossá László kölesei lelkész végezte. Dé hogy megmaradjak a hű krónikás szerepében, már az elő­ző nap eseményeivel kell kezde­Ä sorozat megfejtésében 35 gyermek vett részt. 25 gyermek mind a négy fordulóban küldött be megfejtést. A régi megfejtők közül néhányan lemorzsolódtak, de jelentkeztek újabb megfejtők is. A megoldások általában jók. Egy-egy fél pontot több esetben azért kellett levonni, mert a ket­tős kérdéseknek csak az egyik fe­lére kaptunk feleletet. A maximális 16 pontot 5 meg­fejtő érte el: Dénes Sándor és Ilona zalaistvándi, Petrilla László és Kálmán nyíregyházi és Ugra Zsuzsa lucfalvi megfejtőnk. Ezek a megfejtőink jutalomkönyvet kapnak. 15,5 pontot fi megfejtőnk ért el: Cselényi Attila és Zsolt szügyi, nem. Egyházkerületünk főpászto­ra ugyanis már szombaton, a dé­li órákban megérkezett, hogy ele­get tegyen egy magas szintű öku­menikus kötelezettségének. Dr. Timkó Imre hajdúdorogi görög­katolikus megyéspüspök ugyanis ezen a napon ebéden látta vendé­gül Ottlyk Ernő püspököt, vala­mint a kíséretében levő Szabó Gyula esperest és e sorok íróját. Mindnyájunk meggyőződése volt, hogy ez a találkozó az őszinte, nyílt, de mindvégig meleg, test­véri légkörével elősegítette egy­Katona Ildikó gödöllői, Kovács Péter kaposvári, Lehocki István lucfalvi, Mihályi Ágnes budapes­ti, valamint Pfundt Cecília és Csilla hartai megfejtőnk. 15 pon­tot ért el Bratko Ilona lucfalvi Dákai János bakonyszombathe- lyi, 14,5 pontot Bognár Tibor és, János székesfehérvári, 14 pontot Lajtos Mihály acsai és 13,5 pon­tot Mocsári László bakonyszom- bathelyi megfejtőnk ért el. Ezek a megfejtőink dicséretben része­sülnek. A jutalomkönyveket és a dicsé­reteket tanúsító képeslapokat postán küldjük el. Köszönjük a karácsonyi jókí­vánságokat. A további megfejté­sekhez sok örömet és sikert kívá­nunk. más jobb megértését és alapot jelenthet a további ökumenikus kapcsolatkeresésre. AZ EGYHÁZMEGYE lelkész­családjainak azonban, ennek a szombatnak az estéje még tarto­gatott egy kedves meglepetést. Az ÉLIM Gyermekotthonban ugyanis „testvéri találkozóra” invitált minket az egyházkerület püspö­ke. Megtisztelte a baráti együtt- létet Magyari Béla egyházügyi titkár is. A kötetlen, családias al­kalomnak emlékezetes pillanata volt, amikor Ottlyk Ernő püspök meleg szavakkal méltatta Szabó Gyula esperes szolgálatát és kö­szöntötte 60 születésnapja alkal­mából. E sorok írója pedig az egyházmegye lelkészeinek szerény ajándékát nyújtotta át. A vasárnapi Presbiteri Konfe­rencia összefoglaló témája: Tölt­sétek be Krisztus törvényét. A nyitó, reggeli áhítatot Ottlyk Er­nő püspök tartotta: Helyreigazí­tó ’ testvéri szeretet — címmel. (Gál 6, 1). Ezt követte Szabó Gyula esperes előadása Gál 6, 2 alapján: Krisztus törvénye alatt. A FŐISTENTISZTELETEN — a szép számú hallgatóság előtt — hangzott az evangélium: Jön Jé­zus. Az istentisztelethez kapcso­lódóan a püspök Kőszeghy Ta­más püspöki titkárral úrvacso­rát osztott a konferencia részt­vevőinek. Majd világra kitekintő püspöki tájékoztatás hangzott el a keresztyénség mai helyzetéről és a szolgálatáról. A záró áhítat témája Gál 6. 7b—10. versei alap­ján így formálódott Lábossá László lelkész szolgálatában: „Amit vet az ember, azt aratja is.” A konferencia Szabó Gyula esperes meleg, felelősségre és szolgálatra buzdító zárószavával ért véget. Miben lettünk a konferencia után „gazdagabbak”? Először is az igehirdetéseken keresztül meg­teltünk a reménység bizakodásá­val. Az előadások buzdítottak és megerősítettek mindannyiun­kat presbiter, papi szolgálatunk terheinek felelős vállalásában. A debreceni, kölesei, nyíregyházi és volt kisvárdai körzethez tartozó presbiterek testvéri együttléte, „egymás-látása” pedig megerősí­tette bennünk a testvéri összetar­tozás érzését. Valamit megérez- tünk az egyház egészének csodá­jából, a közegyházi felelősségből. S az egyház létének és szolgálatá­nak ilyen perspektivikus látása mellett természetessé lett hazánk épülésének és boldogulásának, valamint világunk békességének a szolgálatát is szeretettel vállal­nunk és munkálnunk. Csizmazia Sándor F.LSÖ GYERMEKŰRVACSORA FINNORSZÁGBAN Október első vasárnapja a finn evangélikus egyházban a gyer­mekek vasárnapja volt. Ezen a napon először járulhattak gyer­mekek az úrvacsorái oltárhoz. A lehetőséggel éltek a gyülekezetek az egész országban. A hírközlő szervek is figyelemmel kísérték ezt a történelmi eseményt. A most érvénybe lépett új tör­vény szerint részesülhet az úr­vacsorában minden gyermek, aki tanítást kapott az úrvacsoráról, és aki szülője vagy gyámja kísé­retében jön. Természetesen a szü­lőnek vagy gyámnak ebben aiz esetben az egyház megkonfir­mált tagjának kell lennie. A szü­lőkön kívül nagyszülőkkel, ke­resztszülőkkel vagy nevelőszülők­kel is jöhet a gyermek, de sem­miképpen sem a szülők akarata ellenére. A finn püspökök hangsúlyoz­zák, hogy gyermekek továbbra sem részesülhetnek az úrvacso­rában, mint csoport, és így a konfirmációi oktatásban részesü­lők csoportja sem vehet részt az úrvacsorában. Ahhoz, hogy vala­ki kísérő nélkül vehessen úr­vacsorát, továbbra is feltétel a konfirmáció. A gyermekeket elsősorban ott­hon kell az úrvacsoráról taníta­ni, de ez lehetséges gyülekezet­ben is. Minimális követelmény, hogy a gyermek meg tudja kü­lönböztetni az úrvacsorát egyéb étkezésektől, és tudatában legyen az úrvacsora bűnbocsánati jel­legének. Szeretnék elkerülni, hogy az oktatásban a hangsúly az intellektuáuis magyarázaton le­gyen. Fontosnak tartják a gyer­mekkel azt a tapasztalatot kö­zölni, hogy az úrvacsorái asz­tal az a hely, ahol Jézus meg­áld és szeret. Kiről van szó? című rejtvénysorozatunk megfejtésének értékelése A sport a jövő életmódjában MEGTISZTELTETÉS VOLT számomra, amikor az Evangélikus Élet szerkesztősé­ge tájékoztatott, hogy foglalkozni kíván a „Jövő század sportja” című könyvem­mel. A megtiszteltetés feladattá magaso­dott a következő kéréstől: összegezzem a könyv mondanivalóját a lap olvasói számára. Elérkeztünk a XX. század utolsó ötö­déhez, a harmadik évezred kezdetéhez. Önmagában ez a tény is magyarázza, hogy figyelmünk az eddiginél jobban fordul a jövő felé. Ez azonban csak fel­színes magyarázat. A jövőkutatás, a prog­nosztika fellendülésének igazi okai mé­lyebben rejlenek. Napjaink embere, em­berisége olyan problémákkal került szem­be a korábban elképzelhetetlennek tar­tott tudományos-technikai fejlődés követ­keztében, amelyek eddig ismeretlenek voltak, hiszen éppen a haladás eredmé­nyezte őket. De a helyzet sajátos feszült­ségét az adja, hogy rendelkezünk is a problémák megoldásának eszközeivel. Merőben új helyzet ez a történelemben. Civilizációnk jellegzetesen kétarcú. Él­vezzük az urbanizáció, a városi életfor­ma kényelmét, előnyeit, de szenvedünk is a rohanó élet hozta érzelmi sivárosodás- tól, az „új”, a sok ember közti magá­nyosságtól, a házak, lakások, ruhák, programok (tv!) uniformizálódásától. To­vább él a ma embere, de a hosszabb élet sokak számára nem több örömet, hanem több nyomorúságot, betegségek­kel való kényszerű együttélést jelent. Amit az emberiség, legjobbjai mindig is tudtak, az mára bizonyosság lett. Igen, harcolni kell azért, hogy a „bőség kosa­rából” mindenki egyaránt vehessen, de önmagában az anyagi jólét, biztonság még nem jelenti az ember boldogságát. A kérdés az, képes lesz-e az ember, az emberiség jól élni a tudomány, a techni­ka eszközeivel, boldogabb lesz-e a XXI. század embere, mint elődei. A PROBLÉMÁK EGYIK CSOMÓ­PONTJA az életmód változása. Míg az egész emberiségnek a nagy kérdésre — nukleáris háború vagy emberhez méltó élet a ma még elmaradt országokban is — kell válaszolnia, az egyes ember szá­mára a kívánatos életmód jelenti a fel­adatot. A 100 évvel ezelőtti helyzethez képest 94 százalékkal csökkent a társa­dalom energia-felhasználásában — terme­lés, közlekedés, háztartások — az élő (emberi, állati) energia részesedése. Az­az míg száz éve gyerekcipőben járt a gépesítés, ma a fizikai munka szorult teljesen háttérbe. A mozgásszegény életmód bizonyítottan jelentős szerepet játszik a ma népbeteg­ségeiben (szívizominfarktus, magas vér­nyomás, fekélybetegség, neurózisok). Ta­lán soha nem volt ennyire időszerű a „mens sana corpore sano” klasszikus igazsága, az „ép testben ép lélek”. Sok­szor félreértették, ok-okozati összefüggést feltételezve. Nem vitás, hogy testi káro­sodások vezethetnek a lélek torzulásá­hoz; napjainkban inkább a fordított ösz- szefüggés félelmetes. A pszichoszomati­kus betegségszemlélet bizonyítja, hogy a betegségek jelentős százaléka pszichés zavar talaján fejlődik ki. A klasszikus közmondás helyes értelmezése: az ember természetes állapota az ép test, ép lélek. Bizonyosan számos kedvező kölcsönhatás van ép test és ép lélek között, de mind­kettő kialakítása önálló feladatunk. A testkultúra mindig része volt az egyete­mes emberi kultúrának. Ma, úgy tet­szik, megnőtt a felelősségünk testünkért, egészségünkért. Az egészség magától ér­tetődően jelenti a szomatikus (testi) és mentális (szellemi-lelki) egészség egysé­gét. Nemcsak a testkultúra csúcsainak megostromlására képes kiválóaknak van szükségük a sportra, testedzésre, hanem mindenkinek. Akárcsak a szellemi kultú­ra sem az alkotó, vagy akár az előadó- művészek kiváltsága. A jövőkutatás megkísérli felvázolni a holnap’ szükséges, valószínű életmódját, az egyéni és társadalmi élet változásait, azzal az igénnyel, hogy döntési lehetősé­geink közül a legcélszerűbbet válasszuk. A jövőkutatás tehát kihívás is, mely igényli a jelen helyzet kritikus elemzését. Nem hálás feladat ez, hiszen míg a múlt­hoz képest mindig kimutatható valame­lyes haladás, a jövő tükrében jelenünk a valóságosnál kedvezőtlenebbnek tűn­het. MI LESZ A SPORT SZEREPE' a hol­nap emberének és társadalmának az éle­tében, erre a kérdésre kerestem hét, töb- bé-kevésbé önálló fejezetben a választ, az ismertetett alapvetés szemléletében. Mert az bizonyos, hogy a sport minden ma ismert funkciójának fontossága nö­vekszik. Nélkülözhetetlen az ifjúság ki­egyensúlyozott nevelésében, de minden nemzedék fizikai aktivitásának a biztosí­tásában is. Fokozódik a sportesemények szórakoztató szerepé és a másik oldalon a testedzés alkalmazása a munkaképes­ség helyreállításában (rekreáció), illetve a betegségek utókezelésében (rehabilitá­ció). / A fejezetek címei csak ízelítőül szol­gálhatnak: 1. A sport jelene, kutatása s jövője. 2. A jövő század embere. 3. A jö­vő század sportolója. 4. A jövő század sportágai. 5. A jövő század rekordjai. 6. A jövő század olimpiája. 7. A jövő szá­zad szakemberei. Természetesen a sport is tükrözi, foko­zott ritmusa miatt olykor felnagyítva, mai életünk ellentmondásait, így az elemzések tanulságai is túlmutathatnak a sportéleten. Magam azonban elsősor­ban arra törekedtem, hogy a sportban élők, illetve a sport iránt igényesen ér­deklődők számára nyújtsak gondolatokat; a sport öntörvényeit, a jövőt is meghatá­rozó sajátságait igyekezzem feltárni. A folyamat lényege talán így fogalmazható meg: a sport fokozatosan nagykorúvá vá­lik. Igényli a szellem embereinek a fi­gyelmét önmaga miatt is és az egyéni és társadalmi élet egyéb területeivel való kölcsönhatása miatt is. Ugyanakkor a sport látványosabb területén, az élvonal­ban is nagy tanulság: egyre inkább azok tudnak nyerni, a legmagasabb csúcso­kat elérni, akik teljes életet élő emberek, személyiségek. Azt hiszem ez igen jó do­log,’ akkor is, ha ma éppen csökken ná­lunk a nyerő soortolók száma, de ha fel­ismerjük a mélyebb okokat, ez is meg­változhat. Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom