Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
Szenvedései: naplóiból Roppant számok súlya alatt görnyedek. Minden egyes szám egy emberi élet, külön kis világ, csillag a mérhetetlen mennybolton. De milyen az a mennybolt, amelyen kihúnytak a csillagok? Vaksötét. S ez a dermedt sötétség már súrolja az érzékelés határait. Már nem tudok köny- nyezni a nyomorúság tömegméretei felett. Nem látom az eget sem. Pedig akkor a magyar égről én csak két üstökös hullását vettem észre, • Radnótiét és Szerb Antalét. Azóta pontosan tudom, hogy megszámlálhatatlan csillag fényét oltották ki. Ülök dr.. Benesovszky Ilona múzeum igazgató irodájában. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy részleteket tudjak meg a budapesti gettóról és, hogy megtekintsem az Országos Izraelita Múzeumot. Parányi szobájába azonban most nem egy múzeum anyaga zsúfolódik, hanem egy egész nép tragédiája. Amit elmond, úgysem fért volna bele néhány gondosan rendezett terembe. Időnként reámszakad a nyugtalanság, minden sejtem érzi annak a gonosz, de — hála Isten — letűnt világnak embertelenségét a démoni erők eluralkodását. Ha- lálhörgést hallok, tömegsírokat, csonttá-bőrré soványodott élő halottakat látok. Benesovszky Ilona csendesen válaszol kérdéseimre. Elfogulatlan, tárgyilagos, szenvedély nélküli. De a szenvedés ott bujkál a szeme sarkában. Nem is tudom, milyen keretbe szorítsam előadását. Hiszen engem közelebbről a pesti gettó és annak élete érdekel. Benesovszky Ilona kezembe adja a korabeli térképet. Mérnöki rajz, a budapesti rendőrkapitányság pecsétje áll rajta, pontos határvonalai a gettónak. A kerítése mintegy két és fél méter magas deszkapalánk volt, se be-, se kilátni nem lehetett rajta. Határai a Károly körút (Tanács körút) Király (Majakovszkij), Nagyatádi Szabó (Kertész) és a Dohány utcák voltak. Sok helyütt házakon, udvarokon keresztül húzódott a deszka palánk. A Dohány utca mögött a Wesselényi utcában, valamint a Kertész és Dob utca sarkán állt egy-egy kapu. Az utóbbinál tartják évente a megemlékezéseket. Ez volt a „nagykapu”. Ez az egész városrész élő emlékezet. Erre a szűk területre sokkal több, mint 70 ezer embert zsúfoltak össze, zömükben öregeket, gyermekeket. Némelyik szűk kis szobában 10—12-en is laktak. A budapesti gettó aránylag rövid ideig állt fenn, 1944. novembertől 1945. január 18-ig. De ennek a rövid, bizonytalan időnek szörnyű előzményei voltak. Az ország zsidóságának a német fasizmus erőrekapásával párhuzamosan azonnal félelemben és rettegésben kellett élnie. 1936-ban Darányi Győrben már bejelentette: „Zsidókérdés -van, s ezt meg kell oldani.” A harmincas évek végén azután egyre- másra születtek meg a zsidótörvények, egyik kegyetlenebb, mint a másik. 1938-ban az első, vezetőállásban zsidókat 20%-ig tűr meg, az 1939-es második viszont a 20%-ot 6-ra csökkentette. Ez volt egyúttal az első faji törvény, amely meghatározta, kiket tekintenek zsidónak. Az 1941-es harmadik már megtiltotta a keresztyének és zsidók házasságát, földtartást, és eltiltotta őket a katonaságtól. Ez időben a visszacsatolt országrészekkel együtt a magyarországi zsidóság száma meghaladta a 800 ezret. (A jelenlegi területen kb. 400 ezer zsidóval lehetett számolni.) 1944. március 19-e után felgyorsultak az események, a zsidókérdést menetrendszerűen és gyorsan akarták megoldani. A németek szabályos „forgató- könyvvel” érkeztek. Sokat azonnal elfogtak, a prominens személyeket túszként tartották. Április 5-én — noha a rendelet csak a hó végén jelent meg —, fel kellett varrni a sárga csillagot. Május közepén megindult a vidéki zsidóság deportálása. Még a Bu- dapest-környéki városokból is. Újpest, Pesterzsébet, Kispest és a többi városból eltűntek a zsidók. Ekkor már semmi kétség nem volt a' kimenetelt illetően. Általában Auschwitzba hurcolták őket, ahol az ismert módszerek alapján a gyermekeket, öregeket, betegeket, tehát a munka- képteleneket elválasztották a többiektől és azonnal gázkamrába küldték. Napi 10—12 ezer embert pusztítottak itt el. Október 15-ig tartott ez a kegyetlen állapot. Ekkor indult meg a pesti zsidóság deportálása. A terv az volt, hogy Ausztriába egy védelmi övezetet építenek ki az előretörő szovjet támadás ellen, s ezért elsősorban a férfiakat hurcolják el. Vasút nincs már, így gyalogosan indítják útnak a szerencsétleneket. A nőket, gyermekeket, öregeket a gettóba kényszerítik. Végleg novemberben zárul le mögöttük a kapu. A gettó élete is rémülettel van tele. Időnként minden ok nélkül bejönnek a nyilasok, s egy-egy ház pincéjében halomra lövik az embereket. Élelem nincs, vagy ha akad, túl kevés. Általában akkor jutnak hozzá, ha kinyílik a kapu, s valakit betuszkolnak. Az hoz magával némi tartalékot. Sokan halnak éhen. Mit tudtak a keresztyén felekezetek minderről és . mit tudtak tenni? Kezdetben a lelkiismeret csendes volt. A német megszállás után azonban Apor győri megyéspüspök mozgolódik. A többi felekezetek a zsidótörvényék megjelenése után tömeges kereszteléseket végeznek. A zsidóság úgy véli, hogy a keresztyén okiratok mentesíteni fogják őket. (Szlovákiában legalábbis így volt.) Az igazi nagy tevékenység a Szálasi- időre esett. A legaktívabb ekkor Bereczky vezetésével a református egyház volt. De nem maradt le az evangélikus és a római katolikus sem. Számtalan embert sikerült bújtatással megmenteni. A római katolikusok zárdákban és kolostorokban rejtették az üldözötteket. A mentési tevékenység így két vonalon jelentkezett. Mert a másik az ún. semleges államok, Svájc, Svédország, Vatikán, stb. mentő szolgálata volt. Az Űj-Li- pótvárosban „védett házak” valóságos kis gettója alakult ki. Ez a rész nem volt bekerítve és itt szerencsétlenebb sors várt a zsidókra, mint a nagy gettóban. De ki tudta ezt előre? 1945. január 18-án, Európában egyetlenként, felszabadult a pesti gettó. Mintegy 70 ezer ember maradt életben. A különböző haláltáborokból a deportáltak pusztán 8%-a tért haza. A 800 ezer zsidóból 560 ezer pusztult el. Szörnyű szám! Szörnyű vád! És ez a töredék zsidóság indította el azután hitbeli életét. Kijavították zsinagógáikat s elkezdték isten- tiszteleti életüket. (És de sok zsinagóga tátongott üresen!) Végignéztem a képeket, emlékeket ebből az időből. A kék-fehér csíkos kendervászon táborruhákat, hány millió métert kellett gyártani belőle! A Klauzál téri temetőt, mert a gettó halot- tait itt földelték el, később a Dohány utcai zsinagóga kertjében, ahol pontosan 2400 áldozat aíusz- sza örök álmát. S a deszkapalánk egyetlen szálát, a gettó rettenetes jelképét. Harmincöt év után is könnyünket hullajtjuk, s halk sóhaj fakad: „Űristen! Ne engedd, hogy az emberiség még egyszer végigjárja az iszonyat és gonoszság in- fernóját!” Rédey Pál Csanády János: Apagond Hűségesen várom a délutánt, mint kutya háza ajtajában, amikor kinyitják az iskolát, és hazatart már a kislányom. Kerüli az épülettömböket, az út mellett átvág a sáron, hűségesen várom a délutánt, kislányom hazatértét várom. Hármat csönget, játékosain bújik az ajtó mögé, nincs kint senki sem, meg kell keresni, mint egy kis pulit, vakkant is hozzá, hogy előbújik, így kezdjük játékkal a délutánt a küszöbön már, éppenhogy belép, orromhoz dörgöli az orrát, megtapogatom a buksi fejét. Ebédhez ülünk, nem sok szó esik, ködök pipálnak ablakon kívül, bíztatni kell, mert kevéskét eszik, nedves köd ül a toronyház körül; lakótelep — lent a játszóterek várják ebéd után görkorcsolyára, hisz oly hamar lesz felnőtt a gyerek — míg feíneszelget apja sóhajára. (Megjelent a költő: NÉMA KÖRUS című kötetében. 1979) Szabó Gyula esperes hatvan éves Kiemelkedő helyen teljesít szolgálatot. Debrecen úgy is nevezetes, mint egyetemi város, úgy is, mint a tiszántúli reformátusok'központja. Itt szolgálni csak olyan magas szinten lehet, ahogyan Szabó Gyula esperes végzi. Ö az országban az egyetlen evangélikus lelkész, aki gimnáziumi hitoktatást végez a református kollégiumban. Abban is egyetlen, hogy Hajdú megyében nem szolgál más evangélikus lelkész, csak ő. A Hajdú—Szabolcsi Egyházmegye sajátossága az, hogy központjában a hatalmas nyíregyházi gyülekezet áll 17 ezer lélekkel, 6 parókus lelkésszel. A Debrecenben szolgáló esperes a mérleg nyelve a nyíregyházi problémákban. Szabó Gyula teológiai szolgálata közismert, a szociáletikai kérdések feldolgozásában alkotott maradandót. Egyházunk útjához való hűsége kipróbált. 1956-ban hiába támadták, nem rendült meg az igazság követésében. Ma is szilárdan és példásan áll a diakóniai lelkülettel szolgáló egyház útján. Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte 60. születésnapján D. dr. Ott- lyk Ernő püspök Szabó Gyulát és feleségét azon a nyíregyházi vacsorán, amelyen jelen volt Magyari Béla, Szabolcs megyei egyházügyi titkár. Megjelentek az egyházmegye lelkészei feleségükkel, valamint a két nyíregyházi szeretetotthon szolgálattevői is. — SZÉKESFEHÉRVÁR. Január 16-án az egyetemes imahéten dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér—Komáromi Egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel. — GALGAGUTA. A gyülekezet az idén első ízben tartotta az egyetemes imahetet más gyülekezetekkel együtt. Az evangélikusokon kívül római katolikusok, baptisták és szabadkeresztyének vettek részt az esti alkalmakon. Január 15-én Nemeshegyi Gyula galgagutai baptista lelkész, 16-án pedig Szabó Sándor berceli római katolikus esperes volt a gyülekezet vendége. 17-én a baptista imaházban a szolgálatot Lehocz- ky Endre galgagutai lelkész végezte. 5> öKumené 4) öKumené öKumené § Küng professzor és a pápa Karácsony előtt járta be a hír a világsajtót: a vatikáni hittani kongregáció, sőt, maga a pápa elítélte Hans Küng Tübingenben tanító római katolikus professzor teológiai nézeteit és megvonta tőle az ún. missio canonica engedélyét, azaz nem tekinthető többé az egyház oldaláról római katolikus professzornak. Mi közünk nekünk, evangélikusoknak egy ilyen belső római katolikus egyházi ügyhöz, kérdezhetné valaki. Az eset kapcsán adódó egyházi és egyházon kívüli sajtóvisszhang azonban mutatja, hogy nem csupán Róma és egy különcködő nyugatnémet profesz- szor ügye az eset. A „reformátori katolikus” teológus Egyik méltatója az ötvenkét éves, a svájci Luzern közelében született teológust az ,;r. k.” rövidítés értelmezésével nem római katolikus, hanem „reformátori katolikus” teológusnak nevezi. 1961-től tanít Tübingenben, a híres nyugatnémet egyetemen, és egyre-másra jelentette meg ez alatt műveit, amelyekben a XXIII. János pápa által elkezdett II. vatikáni zsinat „reformkatolicizmusa” egyik zászólvivő- jeként, a keresztyénség mondanivalójának mai megfogalmazását, a többi keresztyén egyházzal összekötő szálakat kereste. Részletesen foglalkozott például századunk egyik legnagyobb teológusának, a. bázeli protestáns Barth Károlynak a teológiájával. A II. vatikáni zsinat kapcsán számos művet írt, amelyekben helyeselte és segítette a római katolikus egyház megújulását. Legnagyobb vihart kavart műve a pápai csalatkozhatatlanságról írott könyve volt. Küng nem csinált titkot abból, hogy idegen számára a múlt században, az első vatikáni zsinaton megfogalmazott és elfogadott pápai tévedhetetlenség dogmája. „Tévedhetetlen?” — kérdezte könyve címében. Az ítélet hallatán az egyetem hallgatói, diákjai az első következő előadása alkalmával szavalókórussal fogadták: „Errare romanum est” — azaz: „Tévedni római dolog!”, az ismert „Errare humánum est”, azaz „Tévedni emberi dolog” mintájára. A római Hittani Kongregáció vizsgálata szerint a pápai bizottság a csalatkozhatatlanság kérdése mellett a professzornak a krisztológiában, azaz Jézus Krisztusról szóló tanításában is elítélendő dolgokat talált. Akció az ökumenikus közeledés ellen Sok megfigyelő nem látja véletlennek, hogy éppen Küng volt az első, aki — ahogyan nevezik — az „inkvizíciós” eljárás áldozata lett. Az ún. „ökumenikus” vonal, a protestáns teológiával rokonszenvező, a megegyezést és ökumenikus közeledést és ugyanakkor a saját egyház megreformálását szorgalmazó római katolikus teológusok egyik vezetőjét kívánták ezzel elszigetelni és sok követője értésére adni, hogy II. János Pál pápa irányvonala az eddig mellőzött konzervatívabb római köröknek kedvez. Nem véletlen, hogy ezek a római katolikus körök elégtétellel fogadták Küng „elintézését”. Vannak, akik tudni vélik, hogy a holland Schillebeeckx professzor, vagy a petropolisi ferences brazil tanár, Leonardo Boff lesz a következő áldozat, mint Küng- höz hasonló gondolkodású. Az Egyházak Világtanácsa, a protestáns és ortodox egyházak genfi központja szokatlanul éles formában nyilatkozott és kifejezte aggodalmát, mert a Küng-eset „közvetlen ökumenikus következményeket” rejt magában. Egyházakon belül és azokon kívül, elítélik azt a módot, ahogyan Küng professzor egész eljárása folyt. Az ítéletről először a vatikáni rádió adásából értesült az elítélt. Mások arra mutatnak rá, hogy a „kultúrharc” ideje tért ezzel vissza, hiszen egy idegen ország állami egyetemének kinevezett professzorától vonta meg Róma a tanítási engedélyt. A döntés politikai, jogi következményeit most vizsgálják a nyugatnémet Baden-Württemberg tartomány illetékesei. „Itt állok, másként nem tehetek” Az 1975-ben Frankfurtban, Nyug^t-Németországban megrendezett evangélikus Egyházi Napok rendezvényein Küng profesz- szort Heinz Zahrnt evangélikus teológussal, sok népszerű teológiai könyv szerzőjével együtt láthatták a résztvevők egy ökumenikus témákról folyó beszélgetésben. A több ezer hallgató előtt Küng Luther híres szavait idézte: „Mint római katolikus teológus állok itt, másként nem tehetek!” December óta Küng professzor Waldhäuser utca 23. szám alatti tübingeni lakását ostromolják az érdeklődők, előadásait ezrek hallgatják, könyveit elkapkodják, ö kijelentette, hogy nem kíván visszalépni a professzorságtól és a római katolikus egyház teológusának érzi magát, ugyanakkor nem von vissza semmit abból, amit eddig írt, és amiért elítélték. „Itt állok, másként nem tehetek!” Harmati Béla Szemelvények múzeumunk vendégkönyvéből Közel fél éve immár, hogy Evangélikus Országos Múzeumunk, amelyet egyik látogatónk „Budapest szép gyöngyszemének” nevezett, hétfő kivételével naponta várja az érdeklődőket. Az a tény, hogy ezeknek száma már jóval meghaladja a tízezret, bizonyítja: nem is várja hiába. Ennek megfelelően sorra telnek Vendégkönyvünk lapjai a hazai és külföldi látogatók főként hálás elismerést, de nem ritkán figyelemreméltó javaslatokat is tartalmazó bejegyzésével. Az ádventben megkezdett sorozat folytatásaként most újra közreadunk belőlük egy csokorra valót. Eszmélkedésre is szolgálhatnak, de alkalmasak a hívoga- tásra is. „Sok szeretettel és tisztelettel köszönti az új múzeumot a zsidó múzeum.” „A szép és gazdag kiállítás mutatja, hogy az Evangélikus Egyház milyen fontos politikai és kulturális szerepet töltött be a korábbi századokban. Büszkén tekinthetünk erre.” A kiállítás anyaga, rendezése oly szép, hogy ahhoz gratulálni lehet a lelkes gyűjtőknek, belsőépítésznek. Külön mondok köszönetét a múzeum munkatársainak, akik igaz emberi melegséggel, közvetlenséggel fogadják a látogatót.” „Nagy örömöt és erőt adott ez a kiállítás. Büszke vagyok, ’ hogy Isten kegyelméből evangélikus lehetek. Bár minden hittestvérem eljönne erőt és «öntudatot» meríteni.” „A fiatal múzeum kitűnő »öreg« anyaga máris csodálatra méltó emlékeket őriz.” „Űjabb nevezetessége fővárosunknak. Boltozott helyiségeinek hangulata, a templom melletti elhelyezése, jó megközelíthetősége nagyon jó választás. Tartalmát, mértéktartó, didaktikus anyagválogatását csak elismerni tudom.” Közli: G. Z.
