Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

Az egyház élete gazdag élet Kántorképsésünk munkásainak együttléte Foton Nem az anyagiakban való gaz­dagságról, nem is a számok nagyságrendjéről folyt a bizony­ságtétel és beszélgetés május egyik szabad szombatján a fóti Kántorképző Intézet falai között, hanem a lelki ajándékokról, me­lyeket Isten a Lélek által ad ha­szonra, használatra. Az intézet falai között azok — a- már ok­leveles — kántorok gyűltek ösz- sze, akik önkéntes munkásai a készülő nyári kántorképző tan­folyamnak, akik komolyan ve­szik azt, hogy amit kaptak, azt tovább kell adniok. A BESZÉLGETÉS ALAP­HANGJÁT dr. Káldy Zoltán püspök-elnök igehirdetése adta meg. 1 Kor 12, 4—11 alapján mutatott rá arra, amit címként is felírtam: „Az egyház élete gazdag élet... A lelki ajándéko­kat Isten adja és ha ezt elfogad­ják a tagok, attól lesz színes és gazdag az élet, mint a tavaszi, virágzó, tarka rét. A Szenthá­romság mindegyik személye munkálkodik abban, hogy ilyen legyen. A kántori szolgálat sem „természetadta adottság", hartem a Lélek speciális ajándéka, sze­mélyre szabottan, vagyis: kariz­ma. — az újtestámentumi szó­használattal.' A karizmát pedig Isten mindig azért adja, hogy az ember használjon vele. Kaptad, hogy szolgálj! Ha nem ezt teszed — elfogy, elolvad, mint a ma­rokba szorított hó. Magamnak muzsikálni — csak unalmas le­het.” . A templom orgonapadján ülni, ' a gyülekezetben orgonálni azt jelenti: megmarad, sőt nö­vekszik, színez és gazdagít a mu­zsikálásom. TÖBB ELŐADÁS HANGZOTT EL A NAP FOLYAMÁN, meg­mutatva azt, hogy a kántori szolgálat mennyire színesítheti, gazdagíthatja a gyülekezet éle­tét. Tudott dolog egyházunkban, fytjgje készül új énekeskönyvünk. Ádáhan, hogy ez az énekeskönyv miként lesz a „mi énekesköny­vünk”, hatalmas része lesz kán­toraink munkájának. „Szolgála­tunk az énekeskönyv bevezetésé­ben” — címmel Trajtler Gábor zenei igazgatónk beszélt arról, hogy „munkatársak kerestetnek”. A képzett kántorok tudják, mi a ritmikus éneklés, meg tudják magyarázni az újat és lelkészek­kel összefogva, technikai adott­ságaikat kihasználva meg tudják majd oldani az új énekek taní­tását. Ott, ahol elszürkült a gyü­lekezeti élet, új színt, lendüle­tet, gazdagságot hozhat az új énekek tanulása, az éneklés meg­újulása. Ezért már most nem árt előmunkálatokat végezni, a még ismeretlen ún. 700-as éne­kek megtanításával. Az idén különösen figyelem­mel keressük az Ágostai Hitval­lás jubileuma nyomán evangéli­kus sajátosságainkat. Gáncs Ala­dár orgonista-lelkész előadása: „Evangélikus sajátosságaink az egyházzenében” — ezeket össze­gezte. Nyolc tételben sorolta el a jellemzőket. Az evangélikus egy­házzene nem hangversenyzene, hanem istentiszteleti, liturgikus célú zene. Háttere az éneklő gyülekezet. Megküzd az igével, prédikálja a maga nyelvén a textust. Hangszere: az orgona. Középpontja az evangélikus ko­rái. A hangszer mindig szolga marad, nem tündöklik. Sajátos evangélikus kincsünket nem kell szégyelnünk és rejtegetnünk, ha­nem bátran képviselhetjük. Az egyházzenei életünk ne alkalmi legyen, hanem rendszeres! Ugyancsak fontos feldat a „szórvány-év”-ben a gyülekezet­ben szolgálók felelősségének éb­rentartása. „Felelősségünk a gyü­lekezet építésében” — címmel szólt egy előadás arról, hogy a kántori szolgálat igazi medre a gyülekezet és nem merül ki az orgonálásban. Felelőssek va­gyunk a gyülekezet építéséért. „Minden vonalon” van alkalma a kántornak bekapcsolódni az egész gyülekezet építésébe. Ének­tanítás gyermekeknek és fiata­loknak, énekkari munka, szór­vány-kántori szolgálat." Mert az új énekeskönyv nem csupán az anyagyülekezeteké lesz, hanem a szórványoké is. Ezt az előadást Tóth-Szöllős Mihály esperes tar­totta.- Utána a délután nagy ré­szét az elhangzottak megbeszélé­se és „szakmai kérdések” felve­tése töltötte ki. A kántorképzés­ben részt vevők egyöntetű kéré­se volt, hogy most már álljunk neki és készítsük el kántorképzé­sünk módszertanát. Amit eddig „szájhagyományból”. egymástól átvett tapasztalatokból alakítot­tunk, azt most már rögzítsük le írásban is. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár, az Igazgató tanács elnö­ke összegezésében elmondta: „magasabb nívóra kell emelni kántorképzésünket minden vo­nalon. Alakuljanak kisebb mun­kaközösségek a módszertani dol­gok tisztázására”. Befejező, záró áhítatában Csel 1, in—11 alapján szólt azokról a tanítványokról, akik a „jövőbe ment Jézust” az ég felé nézve keresték. Nem he­lyes a csak égbe néző magatar­tás. A karizmát kapott embernek itt a földön van konkrét megbí­zatása: a szeretettel végzett szolgálat. De az sem helyes, ha csak a játszóasztalra néz valaki. Nem lehet a „szakmába” se el­menekülni. Széles a skála, mely­ben folyik egyházunk szolgálata. Minden munkaág egyformán fontos az egyházban, de még fontosabb, hogy az egész egyház vérkeringésében benne élve vé­gezzük azt. KÁNTORKÉPZÉSÜNK ÖN­KÉNTES MÚNKÁSAI VOLTAK EGYÜTT. Fiatalok, akik hitről, felkészültségről, érettségről, fele­lősségről tettek bizonyságot. Aki­ket bizonyos értelemben élcsa­patnak tudunk és ismerünk eb­ben a szolgálatban és akikre most az eddiginél nagyobb ter­helést tettünk. Bízunk benne, hogy lelkesedésük, szaktudásuk és nem utolsósorban , a szolgálat vállalása és lelkülete munkáju­kon keresztül áldás lesz egész kántorképzésünk, egyházzenei életünk számára. Tóth-Szöllős Mihály Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. június 22-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Karoly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de fél 11. Ruttkay Levente. Karácsonyi Sándor u.* 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfal­va du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Dro- bina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet, de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest-Wekrele-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota—MAY- telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákos­palota-Nagytemplom de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Sza’ey Tamás du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá- koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá- kosiiget de. 10. Kosa László. Rákos-- keresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. H. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Gö­rög Tibor. XII., Tarsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen- gőd.y László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 5. Lelkészavatás- úrv.: Ottlvk Ernő. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvöigy de. 9. Rozsé István. Bu­dafok de 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — GERENDÁS. Június 8-án adott hái.át a gyülekezet a ha­rangvillamosításért, este pedig szere tét vendégség volt. Gajdács György és Gajdács Tímea ének­számot, Szkaliczky Tibor. Fara­gó Csaba, Szkaliczky Istvánná, Petróczky Pálné és Huley Alfréd- né verset adott elő. Az egész nap szolgálatát Mekis Adám esperes végezte. — TEMETŐBŐL bontásra, értékesí­tésre kerülő fekete gránit sírkövet ve­szek. Farkas Györgyné, 6723 Szeged, Molnár u. 10. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén; felel: Mezősi György ' Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412— VIII Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—13*2 80.1531 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse cs megmentse, ami elveszett” (Lk 19,10). VASÁRNAP. — „Mily kedve­sek a te hajlékaid, ó Seregek Ura!” (Zsolt 84,2 — 2Kor 5,18 — Lk 15,1—10 — lTim 1,12—17). Nyári vasárnapjainkon is otthoni teendők vagy nyaralás közben is legyen benne a nap programjá­ban a - részvétel az istentisztele­ten. Isten maga szól ott hozzánk, míg a gyülekezettel mint egy család vagyunk együtt. S mikor hétfőn új hetet kezdünk, lássék meg rajtunk, hogy templomban voltunk. „Uram, ím megjelenünk templomodban, hogy dicsérjünk, S tőled, kegyes Istenünk, Lelki, testi jókat kérjünk, Hogy hall­gassuk szent igédet S ahhoz szab­juk életünket” (295. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Én formáltalak, az én szolgám vagy te. Izrael, nem feledkezem meg rólad!” (Ézs 44,21— lTim 1,12— Mk 2, 13—17 — 2Kir 19,20—30). Isten helye­zett bennünket erre a szép föld­re, mint teremtményt a teremt­mények közé. De teremtményei közül ki is emelt azzal, hogy részt ad munkájából, szolgálatot bíz reánk. Mennyi pusztulás, romlás következett már abból, hogy az ember nem a szolgála­tot, hanem az uralkodást akarta választani, mennyi könny folyt a csak magára gondoló önzés nyomában. A szolgálat útján Krisztus jár előttünk. „Dicsérd őt, ki csodálatosan alkotott téged; Tőle' nyer lelked erőt, üdvöt s tested épséget. Gond s baj között, Balsors mikor üldözött, Híven ta­kargatta élted” (10. ének 3. vers). KEDD. — „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem meg­öntözi a földet, termővé és gyü­mölcsözővé teszi, magot ad a magvetnőek és kenyeret az éhe­zőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön” (Ézs 55,10 —11 — 2 Tim 4,2 — Lk 1,57—67. 76—30 — 2Kir 20,1—11). Isten igéjével gyümölcstermővé akarja tenni keresztyénségünket. Az egyház és benne minden hivő belőle élt évszázadokon át, mint termékenyítő eső áradt szakadat­lanul. Isten ma is adta igéjét, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy elérteTe célját, megtermett-e gyü­mölcse megújult életünk szerete- tében, örömében, békességében. „Készséget ébressz követni igé­det. Szent ügyért éljünk! Szolgá­latban égjünk! És erő híján erőt tőled kérjünk. Dicsérjük Istent!” (710. ének 5. vers). SZERDA. — „Ha valami baj éri a várost, nem az Úr. hozza-e azt?” (Ám 3,6 — Róm 8,38—39 — Ézs 40.1—8 — 2Kir 20,12—21). Is­ten nem ígért bajtól mentes éle­— A BALASSAGYARMATI GYÜ­LEKEZET tizenkét személyes női őre- gek otthonába mindenes munkakörbe alkalmazottat keres havi 2200,— Ft és teljes ellátásért. Bentlakás is lehetsé­ges. Cím: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, 2660 Balassagyarmat, Kossuth u. 36. tét, közösségünk életét is próba alá helyezi nem egyszer. Megbé­kélt szívvel csak úgy tudjuk el­fogadni Isten kezéből a szenve­dést, ha megváltó szeretéte akkor is előttünk áll. Súlyos időkben Jézus Krisztus keresztje az egyet­len vigasz, mely meggyőz, hogy Isten nem hagyott el. Ez a biza­lom átvezet a szenvedés tüzén. „Hozzád, szívem mélységéből^ Só­hajtok fel, Jézusom, Midőn' ne­hezül sorsom. Te vigasztalásod nélkül Elcsüggedne én szívem, Jézusom, reménységem” (334. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Ki tudná el­mondani, milyen hatalmas az Űr, ki beszélhetné el minden dicső tettét?” (Zsolt 106,2 — 2Pt 1,3 — Jn 3,22—30 — 2Kir 22,1—13). Va­lóban nincs, aki mindezt el tudná mondani. De csendesedjünk el né­hány percre annak meggondolá­sára: hol éreztük életünkben Is­ten hatalmát, áldást osztó kezét, nagy tetteit, jóságát, dicsőségét? Ez vezet el bennünket a hála­adásra, mely életünknek új irányt és lendületet adna, s örvendező keresztyénekké tenne bennünket. ..Korán reggel irgalmadat ének­lem, Jóvoltodról éjjel is elmél­kedem; Felségedhez lelkemet fel­emelem És eltölti szívemet szent félelem” (5. ének 2. vers). PÉNTEK, -r „Az igaznak az emlékezete áldott” (Péld. 10,7 — 2Tim 4,8 — 2Tim 4,5—8 — 2Kir 22,14—23,3). Isten előtt Jézus Krisztus keresztje tesz igazzá minket. A kereszt azonban egész földi életünket is új igazságra akarja elvezetni. Isten elé járulá- sunk csak úgy igaz, ha előbb felkerestük és megkövettük azt, akit megbántottunk, szeretetünk, ha tud áldozatot is hozni, adako­zásunk, ha mentes minden dicsek­véstől, s ha előbb jóvátettük a kárt, amit másnak okoztunk. A keresésére indít bennünket. „Enyim vagy és én a tied, Pász­torom, Királyom, Ki szakaszt el tőled? Én örökre tied lettem, Ke­resztfán, Nagy drágán Megfizet­tél értem” (377. ének 9. vers). SZOMBAT. — „Az Ür adott na­pot, hogy, világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak” (Jer 31,35 — 2Kor 4,6 — Jn 10,40—42 — 2Kir 23,4—25). Az égboltozat alatt lenyűgözve állunk meg, a világ­mindenségben Isten hatalma és bölcsessége térdre kényszerít. Mi azonban még nagyobb hatalmáról és. munkájáról is . tudunk annál, mint amit az égboltozat mutat. Tudunk arról a világosságról is, melyet Jézus Krisztusban ragyog, tatott fel. A bűn sötétjét: elűzve megvigasztalt, célt és utat mu­tatott. A keresztyén élet ebben a világosságban való élet. „Égi csil­lag tiszta fénye így hív és von egyre még. Árva szívbe, átkos éjbe Hinti fényét szerteszét: Égi ige, drága fény Földi életünk egén” (733. ének 2. vers). Szekeres Elemér Az Ágostai Hitvallás tanításának tükröződése egy magyar reformátor, Bornemisza Péter írásai! Az Isten Fiáról Az Istenről Az Atyának istenségéről semmi kételkedés nincsen. Az Írás arról bőségesen bizonyságot tesz. De nemcsak az Atya, hanem a Fiú és a Szentlélek is az Atyával egyetemben bizony Isten. Az ő csodálatos atyai irgalmas­sága, hogy szerelmes Fiát éret­tünk adta, vele mindent megfi­zettetett, ami bennünket elkár­hoztatna. Noha természet szerint csak haragot, átkot, veszedelmet érdemelnénk, de Szent Fiáért mindenekben megkegyelmezett, immár nemkülönben szeret, mint tulajdon fiait. Bűneinket szemünkre vethetné, de meg sem akar róla emlékezni, hanem jó kedvvel mind megbocsátja, vala­hányszor hozzá térünk. Minden­nek fölötte minden isteni gazdag­ságát minekünk ajánlja, Szentlei­két, igazságát, bölcsességét, dicső­ségét. Naponként mindennapi szükségünket szép atyaképpen most is megadogatja. Irgalmas­ságának mélységét semmi elme eléggé meg nem foghatja. Egyik oka amiért leszállt a mennyből az Istennek Fia meg­testesülvén a Szentlélek által és születvén a Szűztől, ez: hogy az Istennek titkos tanácsát az em­beri nemzetnek megépítése felől és Szent Atyjának jó akaratját kijelentse e földön. Másik oka ez, miért alájött mennyekből, bizony emberi sze­mélyt magára vevén, hogy ele­gendő áldozat legyen e világ bű­neiért, az isteni természetnek az emberséggel egyesülése által. Az a személy, igaz lévén, az egy igaz ember, minden hamis emberért megfizetett. Harmadszor azért szállt le a mennyből, hogy az Isten törvé­nyének eleget tegyen. Istennek parancsolatja kényszerít minde­neket, hogy egy cseppig, fogyat­kozás nélkül betöltsék. De ami a törvénynek lehetetlen volt a test erőtlensége miatt, azt, elbocsát­ván Isten az ő tulajdon Fiát a bűnös testnek hasonlatosságába, ő beteljesítette. Mindezeknek megszerzésére szükség volt, hogy ő maga kö­zénk jöjjön, és itt mindeneket megszerezvén, felmenjen a meny- nyekbe, s minket is magához vi­gyen. A megigazulásról A megigazulás nem egyéb, ha­nem a bűnnek terhétől való meg­szabadulás, az Isten kegyelméből a Krisztusért hit által. Olyan azért a megigazulás pél­dának okáért, mint mikor vala­mely embernek, kinek egy fillé­re sincsen, sok adóssága elenged­tetik és ezáltal a fizetésnek ter­hétől megszabadul. Ennek szerző oka az Istennek kegyelme és hozzánk való irgal­massága. Ezt bizonyltja Szent Pál: Nem az igazságnak cseleke­deteiből, amelyet mi cselekszünk, hanem az ő irgalmassága szerint üdvözít minket. Az egyházról Az anyaszentegyház keresztyé­ni szent gyülekezet, mely szem­látomást való népe Istennek, mely a próféták és apostolok tu­dományával a Krisztuson felépít­tetett, és a szent jegyekkel igazán él, és az Istent hitből és lelkiis­meretből tiszteli. Ennek külső társaságában megmaradnak a képmutatók is mind világ vége­zetéig. Az úrvacsoráról A kenyér és a bor mintegy köntöse a Krisztusnak, de a ke­nyér és a bor alatt, avagy mel­lette, avagy benne — bizony­nyal ő magát vesszük, ő magá­ból részesülünk. Könnyű ezért jámbor lelkű embernek ezekből megérteni, hogy mi nem puszta jegynek mondjuk az Úrnak vacsoráját, hanem oly szent jegynek, amivel a Krisztus együvé kötelezte ma­gát, ígéretei által és a hitnek természete szerint ételül, italul adja testét, vérét az ő választott tagjainak és atyafiainak. Az Űr vacsorája a mi Urunk Jézus Krisztus szent testével és vérével közönséges képpen való egyesülésünk, a látható szent je­gyek által az ő parancsolatja szerint. Krisztus Jézustól szerzett szent cselekedet. Közli: Vető Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom