Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

Ai Ágostai Hitvallás nenyelvén A reformációnak kezdettől fog­va igen fontos törekvése volt az, hogy az evangéliumot minden népnek a maga nyelvén kell hir­detni. Ezért, ahol a reíormáció tanítása terjedni kezdett, szinte vele egyidőben elkészült a Szent­^[uöüímrsísitíjc <£ont£00ton Siet ta3 ciMn&ctiftJe ©íauíntőDíPcituftuf?, mit ' vciycfúytí» Givflarun$m tini 2 i ii v r $>: |1 o r t f cí; c tt .<£ i n I c 11 u tt Qi ix 0 c í> c. n C & u <í; t C ; tt . Körit íuaitgcliöcTim Cíjtiöínt, ÍK'fcnScri fűt tie ccűn<3di[cí)c , jiim Ojc&rjud&ií veym &<§\iU unt) (?onfIi*manbtn^Uním:Icfjf^ Ítatícitct unb iKtauijjcaffcn ?en ívtíitín autjüna arijciif, Winijelififem tíarm ut Ck3nl$ in tie Hascj)au, 1830. Öíhníí fii(SatlüSttfír, E.f.prin. íEatfm,!®iK$íritJ<r. Theiss Lajos gölnicbányai lelkész fordítása, Kassa 1830. írás — vagy első lépésként az Új­szövetség — fordítása és a nem­zeti nyelven megszerkesztett éne­keskönyv. Természetes, hogy emellett a reformátorok fontosabb iratait, elsősorban Luther műveit' is lefordították nemzeti nyelvre. S ha ez érvényes volt a refor­mátor! iratokra, még sokkal in­kább érvényes volt a lutheri re­formáció alapvető hitvallására, az Ágostai Hitvallásra nézve. HAZÁNKBAN, EVANGÉLI­KUS EGYHÁZUNKBAN két je­lentősebb nemzetiség él: a német es a szlovák. A Trianon előtti Magyarországon ide lehetett szá­mítani még a szlovén nemzetisé­get is, de ma "már nem §lnek Magyarországon szlovén evangé­likusok. Ezért cikkünkben most csak annak vizsgálatára szorítko­zunk, hogyan terjedt el az Ágos­tai Hitvallás a magyarországi né­metek és szlovákok között. Az Ágostai Hitvallásnak az ere­deti hivatalos nyelve a latin. Azonban teiyntettei, arra, hogy már akkor is voltak politikai ve­zetők, akik nem értettek jól la­tinul, már az augsburgi birodal­mi gyűlésre elkészült a német nyelvű fordítás is. A nagy ér­deklődésre való tekintettel már a birodalmi gyűlés idején megje­lent az Ágostai Hitvallás latin és . német nyelven, a latin egy,, a • német pedig hat formátumban, Ezek a nyomtatványok futótűz­ként terjedtek Európában, s így igen nagy a valószínűsége annak, hogy eljutottak Magyarországra is és a magyarországi német nyel­vű gyülekezetekben anyanyelvü­kön olvashatták az emberek az Ágostai Hitvallást. A magyaror­szági német nyelvű gyülekezetek a továbbiakban is elsősorban a német területen megjelent kiadá­sokra voltak utalva. A MAGYARORSZÁGI NÉMET NYELVŰ EGYHAZAKKAL kap­csolatban meg kell említenünk az Ágostai Hitvallás magyarországi variánsait. Ezek tulajdonképpen az Ágostai Hitvallás alapján a magyarországi problémákat fi­gyelembe vevő hitvallásváltoza­tok. Ezek közül legfontosabbak a Stöckel Lénává bártfai tanító ál­tal készített Ötvárosi Hitvallás (1549), majd az ennek alapján ké­szült Hétvárosi Hitvallás (1559) és a Szepesi Hitvallás (1569). Természetes, hogy a későbbiek folyamán — elsősorban a nyelv fejlődése és változása miatt — az Ágostai Hitvallás német for­dításának revideálására volt szük­ség. Jelentek meg olyan kiadá­sok is, amelyekben az egyes cik­kekhez a gyülekezeti tagok és az ifjúság számára magyarázatokat fűztek. Ezek közül a Martin Lud­wig Theiss által az Ágostai Hit­vallás 300 éves évfordulójára 1830-ban Kassán kiadott német nyelvű fordítást említjük meg. Ma német nyelvű gyülekezeteink más irodalomhoz hasonlóan, az Ágostai Hitvalláshoz is hozzájut­hatnak a két Németországban megjelenő kiadványok közül. A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ SZLOVÁK EVANGÉLIKUSOK egyházi irodalmat kezdetben Csehországból és Morvaországból kaptak. Ez a tény a 16. század­ban megjelent cseh nyelvű bib­liafordítás az úgynevezett Krali- ci Biblia révén oly hatással volt a szlovák evangélikusokra, hogy az egyházi nyelv szlovák gyüle­kezeteinkben szinte napjainkig ez a 16. századbeli cseh nyelv, a „bibliscsina” maradt. Az 1576-ban Prágában megje­lent „Cseh Hitvallás” igen sok közös vonást tartalmaz az Ágos­tai Hitvallással. Szinte ezzel egy időben adta ki 1585-ben Galgó- con Pavel Kyrmezer „Cofessio fi- dei” c. munkáját, amelyben bib­liai cseh nyelven részleteket kö­zölt az Ágostai Hitvallásból is. Az első teljes és legjobban is­mert és elterjedt Ágostai Hitval­lás-fordítás Jiri Tranovskynak, a nagy énekköltőnek Olmützben 1620-ban megjelent műve, amit 1630-ban Samuel Martinas, 1720- ban Vacláv Kleych, 1808-ban pe­dig Bohuslav Tablic adott ki. Az utóbbi első kiadása Vácott jelent meg. A mai napig használatban levő fordítás Bedrich Baltik Du­nán inneni püspöknek a munká­ja, amelynek első kiadása az Ágostai Hitvallás 350 éves évfor­dulójára 1880-ban jelent meg Bu­dapesten. Hitvallási iratainknak teljes gyűjteményét az úgyheve- zett Konkordia Könyvet Ján Les­ka adta ki 1898-ban Békéscsa­bán. Az Ágostai Hitvallás fordí­tása azonban itt is Bedrich Bal­tik régebbi fordítása. Mind­ezek a fordítások bibliai cseh nyelvűek. A SZLOVÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZ a 400 éves évforduló alkalmával 1930-ban két kiadást is megjelentetett Ján Drobny és ! VfPJ. l'irVODNl LATINSKt TEXT Z HOKU 1630 NA ZAKLADfi KTARtCII I HOYÍCH CEBKOSUJVENSKÍ CH VYDÁNÍ Ol'frf 0HIAVmtC.il T 0BN0VENÉ11PIÍUKLADO OTT lIMliCÍll VÍItY A TÍll OBECNÉ SYMBOIA CÍltKYE KftEsTANSKÉ FKIUU» BEDKICH BALTIK, BISSUI*.-♦ DRUIIÉ VVnÁNí. A— TYDANl VfBORU ZÍKI.AWS ZI'flV.NlKOVVClL V BUDAI'ESTI, TISKEM VIK'i'ORA HORNVANSKÉHO. ím Baltik Frigyes püspök szlovák kiadású Ágostai Hitvallása, 1893. Ján Jahoda lelkészek fordításá­ban. — Most a 450. évfordulón pedig Rudolf Kostial püspök for­dításában jelenik meg a legújabb szlovák nyelvű kiadása az Ágos­tai Hitvallásnak. Selmeczi János Mg A ü VASÁHN AP IGÉJE Az eisenachi diakonisszaház kápolnájának oltára HANGTALAN KERDESEK Csendben nézem az bitár szőttesét Titokteli, hangtalan beszéd. Árad a fény a Krisztus-kútfőre. Buzog az élővíz belőle. A kis kútkehely megtelik vele, túlcsordul... már a nagyobb lesz tele, már a legnagyobb telik meg vizével, de az élővíz benne se fér el, és amint buzog szakadatlanul, szomjas, üres korsószívekbe hulL Csendben nézem az oltár szőttesét. Valaki szíve minden melegét az örömhírt, a diakóniát szőtte bele. S most hangtalan kiált, hogy kérdéseket szegezzen nekem: Ilyen kútkehely-e az életem? Krisztus élő vize: öröm, remény, szeretet túlcsordul-e peremén? Hiszen gazdagon buzgó, örök árját üres korsók olyan szomjasan várják! Túrmezei Erzsébet Isten dicsősége — agyagban! Ézs 64, 7—8 Gyakran járok abba a lakásba, amelynek egyik szobáját a nemrég, meghalt Kovács Margit figurái díszítenek. Élmény látni, hogy ennek a törékeny asszonynak a művészete mit formált ki agyagból. Alakjai mintha élnének. Egyszer „gyermekeinek” nevezte őket. Lehetetlen számomra a művész keze munkája mögött meg ne látnom magának Isten kezének a munkáját. Csakhogy Isten kezéből nem olyan alko­tások kerültek ki, amelyek, mintha élnének, hanem élő, valóban élő emberek, akikről az egyik zsoltárban azt olvassuk: Micsoda a halan­dó — mondom — hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? DE ISTEN NEMCSAK AGYAGOT HASZNÁLT FEL, HOGY EM­BERT FORMÁLJON, de azt is, s nekünk ebben, az agyagban, a testben, anyagban is az Ö dicsőségét szabad meglátnunk! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian! Mi­vel O Atyánk és alkotónk, azért nem vagyok tömegáru. Az ember nem tömegáru, hanem teremtménye az Úrnak és Alkotónak, aki nem­csak a kezével alkotott minket, hanem szívével, tehát szeretetével s ezért nevezhetjük őt Atyánknak is! Nem is olyan könnyű így imád­kozni, ahogyan mai igénkben olvassuk: Uram, atyánk vagy te mégis! Ez a „mégis" arra utal, hogy sok mindent találunk életünkben, ami ellene mond annak, hogy Urunk, Atyánk van a mennyben, de ha tu­dunk elég alázatosak lenni, akkor elhal bennünk a keserű panasz, megszűnik a kihívó perlekedés, sőt még a konok hallgatás is Vele szemben, mert ezekből is volt és van minden időben elég közöttünk és bennünk is! Elég ennek az imádságnak az elejét elolvasni, ahol így vitázik az anyag Alkotójával: „Miért engeded, Uram, hogy letéved­jünk utaidról? Miért engeded, hogy szívünk kemény legyen és ne féljen téged?” Bizony a Lélek csodája, amikor ez az ember egyszerre csak így imádkozik: Uram, atyánk vagy te mégis. MI VAGYUNK AZ AGYAG. Nem nagy érték, állapíthatná meg valaki. Igen sok embernél az érték az aranynál kezdődik és nem az agyagnál. Istennek azonban úgy tetszett, hogy az embert agyagból, földből, porból teremtse. Ebből is, s ez adja meg külsőnknek, tes­tünknek is a nagy értékét. Súlyos hibánk, hogy az ember értékét és nagyságát gyakran hamisan mérjük. Életünk és testünk nem „agyag­ban” vagy más anyagban mérendő, hanem abban, hogy ebből formál­ta Isten a legdrágábbat, az embert! Az előbb már említett figurák, szobrocskák agyagértéke alig pár fillér, de az alkotás, amely az agyagból készült, ezreket ér ma már. Abban van a mi értékünk, hogy Isten kezéből származunk, ö formált minket és tehetséget, képessé­get adott, hogy mi is alkossunk szépet, jót és újat is! TURISTACSOPORT LÁTOGATOTT MEG EGY VILÁGHÍRŰ TEMPLOMOT. Csodálattal nézték a hatalmas dóm méreteit és szép­ségét. Egyik férfi törte meg á csendet: Micsoda emberek lehettek azok, akik ezt a dómot megtervezték és felépítették. Mire egy másik ígv felel: S milyen lehet az az Isten, aki ezeket az embereket aliióitft . s ilyen tehetséggel megajándékozta! De hogyan 'terül ide a bűneikre való emlékezés és a miattuk átélt nyugtalanság? Az agyag nem tud vétkezni. Engedi, hogy formálják és olyan marad, amilyennek alko­tója elkészítette. De nem így az ember, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült edények között! Mondhatja-e formáló­jának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? (45, 9) VALÓBAN, AZ AGYAG NEM VÉTKEZHET, DE AZ AGY MÁR IGEN, a kő nem veszélyes, de ha gonosz ember kezébe kerül, bajt okozhat, az anyag nem bánt senkit, de ha visszaélünk vele, pusztulás eszközévé lehet. S milyen különös, bár bizonyára nem véletlen, mi­nél kisebbre bontjuk fel az agyagot és anyagot, annál nagyobb ve­szélyt jelent arra, aki ezt vállalja és végzi! De Isten nem emlékezik örökké vétkeinkre: ennek bizonysága a kereszt és hogy Leikével még mindig hívogat gyülekezetébe és szolgálatába, hogy mindennel amink van. Ót dicsérjük. Régebben nemegyszer előfordult, hogy az újság­ban nyilatkozat jelent meg, amelyben egy elkeseredett apa kijelen­tette, hogy megtévedt fia tetteiért semmiféle felelősséget — főleg anyagi felelősséget — nem vállal! A mi Urunk, Atyánk nem így nyilatkozott, hanem azt hirdette szerte a világban: Bízzál, megbo- csáttatik a te bűneid s ha ebben valóban bízom, akkor tudom azt is, hogy úgy háta mögé vetette minden bűnömet, hogy azok semmit sem árthatnak. Weltler Ödön Imádkozziank! Urunk és Atyánk, ha te nem mondod meg nekünk, kik vagyunk, mi a feladatunk, magunktól soha rá nem jöttünk volna. Tudatlanság­ban és bizonytalanságban kellene élnünk. Még igazi, maradandó örö­münk sem lenne. De te mégis szólsz hozzánk, pedig gyakran nem hallgatunk Rád, vagy csak hallottuk szavadat. Emlékeztetsz arra, hogy a te néped, kezed alkotása vagyunk. Jézus Krisztusban gyer­mekeid vagyunk, ennél többet ezen a földön nem adhatsz nekünk. Fogadd el mindezért hálánkat, szeretetben és hűséggel végzett szol­gálatunkat, Ámen. — Szentháromság után a 3. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 15, 1—10; az ige­hirdetés alapigéje: Ézs 64, 7—8. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 6-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét Midet CSIZMAZ1A SÁN­DOR nyíregyházi lelkész. — KISKÖRÖS. Május 25-én zenés áhítat volt a gyülekezetben, amelyen az egy hónappal koráb­ban a Fóth Kántörképző Inté­zetben 5-ös osztályzattal végzett Kecskeméti Pál segédkántor or­gonaműveket adott elő, özv. Su­ba Pálné a készülő új énekes­könyv egyik énekét mondta el. Igét hirdetett Ponicsán Imre lel­kész. — NAGYALÁSONY. Vida Ká­roly gondnokot felügyelővé, László Gézát gondnokká, László Zoltánt, Rajki Lajost, Tulok Zoltánt és ifj. Síkos Károlyt presbiterré választották. Az új tisztségviselőket ünnepi istentisz­telet keretében Sághy András, a gyülekezet lelkésze iktatta be. — LUCFALVA. Bensőséges és családias ünnep volt májusban a gyülekezetben, öt éve alakult az énekkar, amely szinte minden hónapban megtanult egy új éne­ket. A délutáni szeretetvendégsé- gen Isten iránti hálával emlé­keztek meg az elmúlt időszakról, egyúttal a szeretetüket fejezték ki ajándékkal Széli Bulcsu lel­késznek, aki öt éve szolgál a gyü­lekezetben és vezeti az énekkart is. 0:<£

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom