Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-15 / 24. szám

A nyári vakáció heteiben szü­lők, pedagógusok, de az egész fel­nőtt társadalom fokozott figye­lemmel fordul a gyermekek és fiatalok felé. Jól kitölteni a sza­badság és pihenés idejét, ízelítőt adni nekik a munka felelősségé­ből és öröméből, erősíteni a kö­zösségi érzést bennük ifjúsági tá­borokban, szervezett megmozdu­lásokban, vigyázni testi-lelki egészségükre, gyarapodásukra — ezek a legfőbb feladataink. EVANGÉLIKUS EGYHÁ­ZUNKNAK EBBEN AZ ESZTEN­DŐBEN különösen is nagy örö­me van,' hiszen államunkkal való rendezett, jó viszonyunk egyik gyümölcseként országos ifjúsági konferenciákat rendezünk és ezekre meghívtuk az ország min­den részéből, kicsiny falvakból, tanyaközpontokból és városokból, fővárosi gyülekezetekből az ifjú­sági bibliakörök tagjait, a meg­konfirmált evangélikus fiúkat és leányokat. A konferenciákat a már rész­ben felújított és korszerűsített gyenesdiási üdülőnkben rendez­hetjük meg, ideális körülmények között, közel a Balatonhoz és egyik szeretetintézményünk köz­vetlen szomszédságában. Ez utób­bi tény lehetőséget kínál arra is, hogy a fiatalok közelről lássák az egyházunkban folyó diakóniai munka komolyságát és szépségét és maguk is adhassanak valamit a fiatalokat annyira szerető idős otthonlakóknak. A KONFERENCIÁKRA VALÓ JELENTKEZÉSEK nagy száma azt mutatta, hogy gyülekezeteink többségében komolyan veszik a fiatalokkal való szeretetteljes fog­lalkozás felelősségét és megta­pasztalják örömét. A konfirmált fiatalok pedig lelkesen készülőd­nek az érdekes program ismereté­ben az együtt töltendő gyenesi napokra. A tervezett program szerint reggelenként és esténként Isten igéje adja a témákat, Jézus „Én vagyok” mondásai és a fiatal Ti- moteushoz írt páli levelek alap­ján. Előadások hangoznak el olyan ^kérdésekről, amelyek min­den fiatalt foglalkoztának (csa­ládi és otthoni élet, barátság és szerelem, evangélikus mivoltunk sajátosságai és a világkeresztyén- ség jellemzői, egyházunk, saját gyülekezetünk arculata munka és hivatás, helyünk a társadalom­ban és a nagyvilágban, valamint a Biblia szerepe és használata a keresztyén ember életében). A be­vezető előadások után lehetőség nyílik arra is, hogy kisebb cso­portokban megbeszéljék a témá­kat és így minden résztvevőnek lehetősége nyíljék gondolatai el­mondására. Az esti ún. „fóru­mok” között szerepel püspöki él­ménybeszámoló, amelyeken püs­pökeink avatják be fiataljainkat hazai egyházi életünk örömeibe és feladataiba és vázolnak fel nemzetközi körképet arról, hogy hogyan élnek és munkálkodnak az egyházak szerte a világon, fontos és nélkülözhetetlen szere­pet betöltve az evangélium hir­detésében és az ember életéért, több igazságáért, békéjéért vívott harcokban. SZAKSZERŰ ELŐADÁSOK HANGZANAK el testi és lelki egészségünk feltételeiről, izgal­mas vetélkedők, amelyekben mind bibliaismeretben, mind iro­dalmi, zenei, általános műveltség­ben és sportismeretekben számot adhatnak tájékozottságukról a részt vevő fiaalok. A győztesek könyvjutalmakban részesülnek. Szerepel e fórumok programjá­ban a bemutatkozáson túl beszá­moló is, amelyeket ki-ki a maga gyülekezetéről, ifjúsági közössé­géről mond el. valamint tábor­tűz, amely mellett még szebben hangzik az énekszó és még érzé­kelhetőbb a barátság és a Krisz­tusban való hit összekötő ereje. Alkalom nyílik arra is, hogy a fiatalok névvel vagy névtelenül bármit kérdezzenek az előadók­tól és a „kérdések perselyének” kibontása és a kérdésekre adan­dó válaszok hű képet adnak a mai fiatalok széles körű érdeklő­déséről, érettségéről. AZ EGÉSZ NAPOS PROGRAM­BAN természetesen van szabad idő is, amelynek során játékokra, BETEGHEZ MENŐBEN Ezt érdemelte volna, én pedig egészséget? Restelljem hát jobb soromat? Csak meg ne érezze rajtam, ha nyomaszt ínsége. És suta kedélyeskedést ne, vagy részvét-maszkot — őt is csak lehúzná __ Té gy szabaddá e gondoktól, Uram! Hogyan szenvedi sorsát, legföljebb sejteni tudom. Ha nem is értem mindenben, szeretnem akkor is lehet. Hadd vigyek ágya szélére jó levegőt, testvéri fényt, érzést, törődést, amiből távozásom után is marad. ■ Magam is irgalmadból élek, s annak kín és halál sem vet határt. A Te hordozó, kitartó jelenléted szívből szívbe ható friss erejéből adj útravalót, azt hadd vigyem hozzá, hogy ne legyen erőtlenségére hagyva a szenvedés szurdokaiban. Reménység Ereje, ki nagyobb vagy kétségeinknél, sugaraid kísérjenek, hogy ne magányosan menjek hozzá. Bodrog Miklós ABÉIVASARNAP IGEJE „Ti is el akartok menni?” Jn 6,67—69 Drámai fordulat következik be János evangéliumának hatodik fe­jezetében. Az elején még ötezres tömeg tolong Jézus körül, és a ke­nyércsoda nyomán királlyá akarják tenni, a' fejezet végére azonban már 12 tanítvány hűsége is kérdésessé válik. Vajon mi okozza ezt az ijesztő méretű elfordulást Jézustól, miért hogyan lesz az ötezerből alig tizenkettő?! Ahhoz, hogy Jézus kérdését és Péter bizonyságté­telét jól értsük, előbb a nagyméretű „lemorzsolódás” okát kell tisz­tán látnunk. JÉZUSBAN CSALÓDTAK A TÖMEGEK, és emberileg nagyon is érthető kiábrándulásuk. Végre megtalálták álmaik királyát, aki in­gyen, munka nélkül kenyeret oszt, de Jézus nem volt hajlandó foly­tatni népszerű „mutatványát”. Kenyér helyett önmagát kínálta, élet­ről beszélt, melyért előbb azonban meg kell halnia, és szinte elme­nekült azok elől, akik királlyá akarták tenni. Hát mit lehet kezdeni egy olyan Messiással, akinek nem kell a királyi cím, a tömegek ra­jongása, aki önmagát akarja feláldozni másokért, ahelyett, hogy ki­rályokhoz illően, másokat áldozna föl hatalmáért? Még távol va­gyunk nagypéntektől, nem küldik keresztre, egyszerűen csak ott hagyják. „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” — állapították meg keserűen távozó tanítványai. De Jézus nem esett pánikba, fenséges nyugalommal fordult a szűk tanítványi kör, a tizenkettő felé: „Ti is el akartok menni?" Nem félt attól, hogy egyedül marad, ami különben később a Gecsemáné kert­ben és a kereszten is bekövetkezett. Ö nem olyan földi király, akit népe tart fönn, hanem pont fordítva: Ö hordozza népét. Aktualizálva a kérdést, Jézus ma sem fél a „lemorzsolódástól”, a leszakadó elvi- lágiasodott tömegektől, mert nem neki van szüksége az emberekre, hanem a világnak van szüksége őrá. ISTEN NÉPE, AZ EGYHÁZ GYAKRAN MEGKÍSÉRELTE, hogy a „kemény beszédű” Mester helyett valaki vagy valami másra ala­pozza létét. Próbálkozott földi hatalommal, gazdagsággal, bírói sze­rep eljátszásával, más filozófiák becsempészésével, opportunizmussal, moderneskedéssel, de végül mégiscsak, a reformáció óta, újra meg újra a péteri válaszra jutunk: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.- És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Újra meg újra fel kell fedeznünk, hogy Jézusnak, az evangélium- sak, a szolgáló életnek nincsen alternatívája. Jézus tanítványok, egyház nélkül is az élő Isten Fia, de népe, egyháza nélküle, az örök élet beszéde és szolgálata nélkül csak szánalmas emberi vállalko­zás, torz szolgáltató vállalat a legkülönbözőbb vallási igények kielé­gítésére. ' Jézus nem könyörög tanítványainak, hogy tartsanak ki mellette, hiszen az ő szolgálatában kényszerből, illemből vagy valamiféle szá­nalomból úgysem lehet hosszabb távon megállni. Ha akartok, ám menjetek, a tanítványi kör, a gyülekezet, az egyház nyitott közösség, melyet egyedül a Mester szeretete tart össze. Ml GYAKRAN KESERGÜNK, HOGY KIS SZÁMOKKAL KELL ~ DOLGOZNUNK, szórványegyház vagyunk jelentősebb tömegek nél- kül, ahol nyomasztónak, végzetesnek érezzük, ha még a kevésből ' is leszakadnak néhányan. Jó lervne, ha valami álragadna ránk is, a Mester fenséges nyugalmából, amitől azonban teljesen idegen a fá­sult közöny. Nem hagyja szó nélkül elmenni tanítványait, nem mond le róluk, de nem is akarja erőszakkal, rábeszéléssel maiga mellé kényszeríteni őket. Egyszerűen csak rájuk kérdez, és ez az egyszerű kérdés mélyen rejlő húrokat pendít meg a tanítványok lelkében. Talán átvillant Péter agyán mi mindent is élt már át a Mester ol­dalán, amióta háta mögött hagyta a halászhálót, mi mindent kapott a Mestertől, amit soha, senki más nem adhatott volna meg. Most már nemcsak elhitte, de tudja is társaival együtt, hogy az élő Isten szolgálatába kapott elhivatást. Hát hová mehetne ezek után?! Jézus nyugodt, mert nem tömegekben, hanem Simon Péterekben gondolkozik. Nem felszínes tömeget akar, akik csak kenyeret és cir­kuszt várnak tőle. Nem szimpatizánsokat, akik távolról figyelik és sok kérdésben érdekesnek és figyelemre méltónak vélik tanítását. Odaszánt életű, a szolgálatban elégni is kész Péterekre van szüksé­ge, akik még a sötét nagypéntek hajnali kakasszó után is talpra tudnak állni, s tudják, hogy még ilyen helyzetben is igaz az, hogy Uram, kihez mennénk?” Kinek van elég nagy szive, hogy még így is elfogadjon minket? Kinek van elég ereje, hogy még így is fel­emeljen minket? Kinek van elég szeretete és bizalma, hogy még ezek után is elküldjön minket az ö szolgálatába? Kinek van elég bátorsága és bölcsessége, hogy csendesen utánunk szóljon: „Ti is el akartok menni!?” Gáncs Péter Tmádkozznnk! Köszönjük Jézusunk, hogy Te sem egykor, sem pedig most nem engeded, hogy királlyá tegyünk, hanem olyan szolgálatba indítasz, melyben Te jársz előttünk. Köszönjük igédet, az örök élet beszédét, mellyel másoknak is örömhírt ajándékozhatunk. Köszönjük szeretetedet, mellyel másikat is meggazdagíthatunk. Ámen.- Szentháromság után a 7. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 6. 19—23: az ige­hirdetés alapigéje: Jn 6, 67—69. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Au­gusztus 3-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VECZÁN PÁL diós­győri lelkész. — SOPRON. A gyülekezet lelké­szét, Szimon Jánost július 20-ón, vasárnap délelőtt 10 órakor isten- tisztelet és közgyűlés keretében ik­tatta szolgálatába Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye espe­rese. — HALÁLOZÁS. Dobosi Dé­nes, a kecskeméti gyülekezet hel- véciai szórványának hosszú időn át hűséges presbitere 70 éves ko­rában elhunyt. Temetése a gyüle­kezet és az egész község nagy részvéte mellett volt a helvéciai temetőben. „Szereteted az élet­nél is jobb, ajkam téged dicsőit.” — I’só Pál a Mávag és a Ni- kex ny. tisztviselője, a volt Győ­ri Kisfaludy Társaság tagja tü­relemmel viselt szenvedés után életének 83. évében június 15-én elhunyt. Hamvasztás utáni teme­tése július 15-én volt a győri ná­dorvárosi temetőben. (Valamikor a múlt évben kap­tam kézhez Székács László sorait. Akkor kiszorult a lap anyagá­nak sűrűsége miatt. Most örül­tem, hogy megőriztem. A nyara­lások és a szórványév összefüg­gésében is tanulságosnak érzem. — Szerk.) Február utolsó napján érkez­tem beutalt üdillővendég társaim­mal Balatonlellére. A Balaton­part még igazán zordan: hózápor­ral fogadott. Üdülni, ilyenkor? Másnap a helyi idegenforgalmi nevezetességekkel ismerkedtem. A Balaton partjának erről a szakaszáról tiszta időben ilyenkor is jól kirajzolódik a nagyszerű pa­noráma: Badacsonytól a Tihanyi- félszigetig. A centrumon át az egykori Szalay-kúria (ma műve­lődési ház) mellett elhaladva a Kis-hegy felé veszem utamat, Itt a néhai Árpád-kori templom he­lyén ma újvonalú római katoli­kus templom áll. A templom tör­ténelmünket idéző tájékoztatója tudósít arról, hogy erre vezetett országalapító királyunk délvidéki hadiútja, és innen nem messze ütközött meg a lázadó Koppány seregével. VISSZAFELÉ SÉTÁLVA RÁ­BUKKANTAM — nem messze a vasúti átjárótól — az evangélikus istentiszteleteknek is otthont adó református imaházra. „Evangéli­kus istentiszteletek a hónap első és harmadik vasárnapján...” — hirdeti a kerítésen belül elhelye­zett zománotábla. Másnap pedig következett március verőfényes vasárnapja. Szenteld meg az ün­nepnapot — jutott eszembe. A kellemesen fűtött imaházban jó előre négyen vártuk üdülők az istentisztelet kezdetét. Volt időnk szemügyre venni a templombel­sőhöz hasonló szép kiképzést, a szószék- és oltárterítőt, a papi padot és harmóniumot díszítő bu- zsáki mintákat. HAMAROSAN MEGÁLLT AZ UTCÁBAN Madarász István lel­kész gépkocsija. Egy ideje már ő gondozza a 70—80 főt számláló leilei társgyülekezetet. Szórvá­nya, a szükséges összevonások következtében, alaposan megnö­vekedett. A korábbi Somogyvá- mos—Hács—Lengyeltóti körzete mellett most egészen Bálványos— Zamárdi—Kőröshegyig végzi a lelki gondozást. Idősebb, gyászoló házaspár ér­kezik: a fivér temetését jöttek bejelenteni. A lelkész feljegyzi az "adatokat'. Közben magával ho­zott langyos vizet tölt a kereszte- lókancsóba, mert ma gyermeket is hoznak keresztelni. A kis bő­röndből a heti újságokkal együtt most előkerül a Korái könyv: a lelkész egyben kántor is. A mostani alkalommal viszont én kérem el a Korálkönyvet. Rö­viden megbeszéljük a vasárnap liturgiáját. MINTEGY NEGYVENEN VA­GYUNK EGYÜTT 11 ÓRÁRA. Felcsendülnek a kezdő ének dal­lamai: Krisztus ártatlan bá­rány ... A gyülekezet örömmel és erőteljesen énekel. Érzem, hogy készséggel vált a gyorsabb ének­lési tempóra. . Még a szószéki szolgálat előtt megérkeznek a szülők, kereszt- szülők a keresztelendő gyermek­kel. Gyermekről szól az igehirdetés is: annak a megszállott íiának a meggyógyításáról, akit Jézus a hegyen történt megdicsőülése után adott vissza apjának. És mindenki, aki látta és hallotta, ismét csak csodálkozik Jézus újabb tettén. Tanítványai sem ér­tik, amit ezután már másodszor jelent ki nekik: „.... az Ember­fia emberek kezébe adatik!” Mindnyájunknak meg kell kér­dezni önmagunktól: milyen a mi böjti készenlétünk? Látjuk-e jól Jézus mai csodatetteit. Reá tud­juk-e bízni magunkat, hogy el­vezesse életünket legnagyobb csodatételéhez: a kereszthez! ÖRVENDEZŐ, HITBEN ÉS ANYAGIAKBAN IS MEGERŐ­SÖDÖTT gyülekezettel találkoz­tam Balatoniéi lén. Amikor utazásainkat, országjá­rásainkat tervezgetjük, ne felejt­sük el „betervezni” s felkeresni a kívánt helyek gyülekezeti alkal­mait sem. Pusztán részvételünk­kel is tovább erősítjük és gazda­gítjuk egymás hitét. „Maradjatok énbennem, és én ti bennetek.” Székács László Üdülő-vendég voltam Balatonlellén a Balatonban való fürdésre is al­kalom nyílik. Bizonyára sokan lesznek olyanok is, akik először utaznak a Balaton partjára. A komoly programokat át meg át­szövi az éneklés, amelyet a fia­talok örömére gitárral kísérnek. Minden konferencia végén pedig úrvacsorái istentisztelet zárja a programot és adja meg az útra- való már a további hónapokra, évekre, ifjúsági, gyülekezeti élet­re, egyeseknek talán arra is, hogy a lelkész: szolgálatot válasszák jövendő hivatásuknak. ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL KÖSZÖNJÜK MEG ezeket a kon­ferenciákat és reméljük, hogy nyomukban megélénkül majd sok gyülekezetben az ifjúsági munka, sok hitében megerősödött fiatal fog majd példát adni otthoni gyülekezetében, családjában és munkájában abból, hogy mit is jelent mai világunkban Krisztus hűséges követése, annak a szol­gálatnak vallása, amelynek pél­dája és forrása maga Krisztus, a mi Urunk. Szirmai Zoltán Evangélikus országos ifjúsági konferenciák

Next

/
Oldalképek
Tartalom