Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-15 / 24. szám

A nyári vakáció heteiben szülők, pedagógusok, de az egész felnőtt társadalom fokozott figyelemmel fordul a gyermekek és fiatalok felé. Jól kitölteni a szabadság és pihenés idejét, ízelítőt adni nekik a munka felelősségéből és öröméből, erősíteni a közösségi érzést bennük ifjúsági táborokban, szervezett megmozdulásokban, vigyázni testi-lelki egészségükre, gyarapodásukra — ezek a legfőbb feladataink.

EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNKNAK EBBEN AZ ESZTENDŐBEN különösen is nagy öröme van,' hiszen államunkkal való rendezett, jó viszonyunk egyik gyümölcseként országos ifjúsági konferenciákat rendezünk és ezekre meghívtuk az ország minden részéből, kicsiny falvakból, tanyaközpontokból és városokból, fővárosi gyülekezetekből az ifjúsági bibliakörök tagjait, a megkonfirmált evangélikus fiúkat és leányokat.

A konferenciákat a már részben felújított és korszerűsített gyenesdiási üdülőnkben rendezhetjük meg, ideális körülmények között, közel a Balatonhoz és egyik szeretetintézményünk közvetlen szomszédságában. Ez utóbbi tény lehetőséget kínál arra is, hogy a fiatalok közelről lássák az egyházunkban folyó diakóniai munka komolyságát és szépségét és maguk is adhassanak valamit a fiatalokat annyira szerető idős otthonlakóknak.

A KONFERENCIÁKRA VALÓ JELENTKEZÉSEK nagy száma azt mutatta, hogy gyülekezeteink többségében komolyan veszik a fiatalokkal való szeretetteljes foglalkozás felelősségét és megtapasztalják örömét. A konfirmált fiatalok pedig lelkesen készülődnek az érdekes program ismeretében az együtt töltendő gyenesi napokra.

A tervezett program szerint reggelenként és esténként Isten igéje adja a témákat, Jézus „Én vagyok” mondásai és a fiatal Ti- moteushoz írt páli levelek alapján. Előadások hangoznak el olyan ^kérdésekről, amelyek minden fiatalt foglalkoztának (családi és otthoni élet, barátság és szerelem, evangélikus mivoltunk sajátosságai és a világkeresztyén- ség jellemzői, egyházunk, saját gyülekezetünk arculata munka és hivatás, helyünk a társadalomban és a nagyvilágban, valamint a Biblia szerepe és használata a keresztyén ember életében). A bevezető előadások után lehetőség nyílik arra is, hogy kisebb csoportokban megbeszéljék a témákat és így minden résztvevőnek lehetősége nyíljék gondolatai elmondására. Az esti ún. „fórumok” között szerepel püspöki élménybeszámoló, amelyeken püspökeink avatják be fiataljainkat hazai egyházi életünk örömeibe és feladataiba és vázolnak fel nemzetközi körképet arról, hogy hogyan élnek és munkálkodnak az egyházak szerte a világon, fontos és nélkülözhetetlen szerepet betöltve az evangélium hirdetésében és az ember életéért, több igazságáért, békéjéért vívott harcokban.

SZAKSZERŰ ELŐADÁSOK HANGZANAK el testi és lelki egészségünk feltételeiről, izgalmas vetélkedők, amelyekben mind bibliaismeretben, mind irodalmi, zenei, általános műveltségben és sportismeretekben számot adhatnak tájékozottságukról a részt vevő fiaalok. A győztesek könyvjutalmakban részesülnek.

Szerepel e fórumok programjában a bemutatkozáson túl beszámoló is, amelyeket ki-ki a maga gyülekezetéről, ifjúsági közösségéről mond el. valamint tábortűz, amely mellett még szebben hangzik az énekszó és még érzékelhetőbb a barátság és a Krisztusban való hit összekötő ereje. Alkalom nyílik arra is, hogy a fiatalok névvel vagy névtelenül bármit kérdezzenek az előadóktól és a „kérdések perselyének” kibontása és a kérdésekre adandó válaszok hű képet adnak a mai fiatalok széles körű érdeklődéséről, érettségéről.

AZ EGÉSZ NAPOS PROGRAMBAN természetesen van szabad idő is, amelynek során játékokra,

BETEGHEZ MENŐBEN

Ezt érdemelte volna, én pedig egészséget?

Restelljem hát jobb soromat?

Csak meg ne érezze rajtam, ha nyomaszt ínsége.

És suta kedélyeskedést ne, vagy részvét-maszkot — őt is csak lehúzná

__

Té

gy szabaddá e gondoktól, Uram!

Hogyan szenvedi sorsát, legföljebb sejteni tudom.

Ha nem is értem mindenben, szeretnem akkor is lehet.

Hadd vigyek ágya szélére jó levegőt, testvéri fényt, érzést, törődést, amiből távozásom után is marad.

■ Magam is irgalmadból élek, s annak kín és halál sem vet határt. A Te hordozó, kitartó jelenléted szívből szívbe ható friss erejéből adj útravalót, azt hadd vigyem hozzá, hogy ne legyen erőtlenségére hagyva a szenvedés szurdokaiban.

Reménység Ereje,

ki nagyobb vagy kétségeinknél,

sugaraid kísérjenek,

hogy ne magányosan menjek hozzá.

Bodrog Miklós

ABÉIVASARNAP IGEJE

„Ti is el akartok menni?”

Jn 6,67—69

Drámai fordulat következik be János evangéliumának hatodik fejezetében. Az elején még ötezres tömeg tolong Jézus körül, és a kenyércsoda nyomán királlyá akarják tenni, a' fejezet végére azonban már 12 tanítvány hűsége is kérdésessé válik. Vajon mi okozza ezt az ijesztő méretű elfordulást Jézustól, miért hogyan lesz az ötezerből alig tizenkettő?! Ahhoz, hogy Jézus kérdését és Péter bizonyságtételét jól értsük, előbb a nagyméretű „lemorzsolódás” okát kell tisztán látnunk.

JÉZUSBAN CSALÓDTAK A TÖMEGEK, és emberileg nagyon is érthető kiábrándulásuk. Végre megtalálták álmaik királyát, aki ingyen, munka nélkül kenyeret oszt, de Jézus nem volt hajlandó folytatni népszerű „mutatványát”. Kenyér helyett önmagát kínálta, életről beszélt, melyért előbb azonban meg kell halnia, és szinte elmenekült azok elől, akik királlyá akarták tenni. Hát mit lehet kezdeni egy olyan Messiással, akinek nem kell a királyi cím, a tömegek rajongása, aki önmagát akarja feláldozni másokért, ahelyett, hogy királyokhoz illően, másokat áldozna föl hatalmáért? Még távol vagyunk nagypéntektől, nem küldik keresztre, egyszerűen csak ott hagyják. „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” — állapították meg keserűen távozó tanítványai.

De Jézus nem esett pánikba, fenséges nyugalommal fordult a szűk tanítványi kör, a tizenkettő felé: „Ti is el akartok menni?" Nem félt attól, hogy egyedül marad, ami különben később a Gecsemáné kertben és a kereszten is bekövetkezett. Ö nem olyan földi király, akit népe tart fönn, hanem pont fordítva: Ö hordozza népét. Aktualizálva a kérdést, Jézus ma sem fél a „lemorzsolódástól”, a leszakadó elvi- lágiasodott tömegektől, mert nem neki van szüksége az emberekre, hanem a világnak van szüksége őrá.

ISTEN NÉPE, AZ EGYHÁZ GYAKRAN MEGKÍSÉRELTE, hogy a „kemény beszédű” Mester helyett valaki vagy valami másra alapozza létét. Próbálkozott földi hatalommal, gazdagsággal, bírói szerep eljátszásával, más filozófiák becsempészésével, opportunizmussal, moderneskedéssel, de végül mégiscsak, a reformáció óta, újra meg újra a péteri válaszra jutunk: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.- És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."

Újra meg újra fel kell fedeznünk, hogy Jézusnak, az evangélium- sak, a szolgáló életnek nincsen alternatívája. Jézus tanítványok, egyház nélkül is az élő Isten Fia, de népe, egyháza nélküle, az örök élet beszéde és szolgálata nélkül csak szánalmas emberi vállalkozás, torz szolgáltató vállalat a legkülönbözőbb vallási igények kielégítésére. '

Jézus nem könyörög tanítványainak, hogy tartsanak ki mellette, hiszen az ő szolgálatában kényszerből, illemből vagy valamiféle szánalomból úgysem lehet hosszabb távon megállni. Ha akartok, ám menjetek, a tanítványi kör, a gyülekezet, az egyház nyitott közösség, melyet egyedül a Mester szeretete tart össze.

Ml GYAKRAN KESERGÜNK, HOGY KIS SZÁMOKKAL KELL ~ DOLGOZNUNK, szórványegyház vagyunk jelentősebb tömegek nél- kül, ahol nyomasztónak, végzetesnek érezzük, ha még a kevésből ' is leszakadnak néhányan. Jó lervne, ha valami álragadna ránk is, a Mester fenséges nyugalmából, amitől azonban teljesen idegen a fásult közöny. Nem hagyja szó nélkül elmenni tanítványait, nem mond le róluk, de nem is akarja erőszakkal, rábeszéléssel maiga mellé kényszeríteni őket. Egyszerűen csak rájuk kérdez, és ez az egyszerű kérdés mélyen rejlő húrokat pendít meg a tanítványok lelkében. Talán átvillant Péter agyán mi mindent is élt már át a Mester oldalán, amióta háta mögött hagyta a halászhálót, mi mindent kapott a Mestertől, amit soha, senki más nem adhatott volna meg. Most már nemcsak elhitte, de tudja is társaival együtt, hogy az élő Isten szolgálatába kapott elhivatást. Hát hová mehetne ezek után?!

Jézus nyugodt, mert nem tömegekben, hanem Simon Péterekben gondolkozik. Nem felszínes tömeget akar, akik csak kenyeret és cirkuszt várnak tőle. Nem szimpatizánsokat, akik távolról figyelik és sok kérdésben érdekesnek és figyelemre méltónak vélik tanítását. Odaszánt életű, a szolgálatban elégni is kész Péterekre van szüksége, akik még a sötét nagypéntek hajnali kakasszó után is talpra tudnak állni, s tudják, hogy még ilyen helyzetben is igaz az, hogy Uram, kihez mennénk?” Kinek van elég nagy szive, hogy még így is elfogadjon minket? Kinek van elég ereje, hogy még így is felemeljen minket? Kinek van elég szeretete és bizalma, hogy még ezek után is elküldjön minket az ö szolgálatába? Kinek van elég bátorsága és bölcsessége, hogy csendesen utánunk szóljon: „Ti is el akartok menni!?”

Gáncs Péter

Tmádkozznnk!

Köszönjük Jézusunk, hogy Te sem egykor, sem pedig most nem engeded, hogy királlyá tegyünk, hanem olyan szolgálatba indítasz, melyben Te jársz előttünk.

Köszönjük igédet, az örök élet beszédét, mellyel másoknak is örömhírt ajándékozhatunk. Köszönjük szeretetedet, mellyel másikat is meggazdagíthatunk. Ámen.- Szentháromság után a 7. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 6. 19—23: az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 67—69.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 3-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VECZÁN PÁL diósgyőri lelkész.

— SOPRON. A gyülekezet lelkészét, Szimon Jánost július 20-ón, vasárnap délelőtt 10 órakor isten- tisztelet és közgyűlés keretében iktatta szolgálatába Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese.

— HALÁLOZÁS. Dobosi Dénes, a kecskeméti gyülekezet hel- véciai szórványának hosszú időn át hűséges presbitere 70 éves korában elhunyt. Temetése a gyülekezet és az egész község nagy részvéte mellett volt a helvéciai temetőben. „Szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőit.”

— I’só Pál a Mávag és a Ni- kex ny. tisztviselője, a volt Győri Kisfaludy Társaság tagja türelemmel viselt szenvedés után életének 83. évében június 15-én elhunyt. Hamvasztás utáni temetése július 15-én volt a győri nádorvárosi temetőben.

(Valamikor a múlt évben kaptam kézhez Székács László sorait. Akkor kiszorult a lap anyagának sűrűsége miatt. Most örültem, hogy megőriztem. A nyaralások és a szórványév összefüggésében is tanulságosnak érzem. — Szerk.)

Február utolsó napján érkeztem beutalt üdillővendég társaimmal Balatonlellére. A Balatonpart még igazán zordan: hózáporral fogadott. Üdülni, ilyenkor?

Másnap a helyi idegenforgalmi nevezetességekkel ismerkedtem. A Balaton partjának erről a szakaszáról tiszta időben ilyenkor is jól kirajzolódik a nagyszerű panoráma: Badacsonytól a Tihanyi- félszigetig. A centrumon át az egykori Szalay-kúria (ma művelődési ház) mellett elhaladva a Kis-hegy felé veszem utamat, Itt a néhai Árpád-kori templom helyén ma újvonalú római katolikus templom áll. A templom történelmünket idéző tájékoztatója tudósít arról, hogy erre vezetett országalapító királyunk délvidéki hadiútja, és innen nem messze ütközött meg a lázadó Koppány seregével.

VISSZAFELÉ SÉTÁLVA RÁBUKKANTAM — nem messze a vasúti átjárótól — az evangélikus istentiszteleteknek is otthont adó református imaházra. „Evangélikus istentiszteletek a hónap első és harmadik vasárnapján...” — hirdeti a kerítésen belül elhelyezett zománotábla. Másnap pedig következett március verőfényes vasárnapja. Szenteld meg az ünnepnapot — jutott eszembe. A kellemesen fűtött imaházban jó előre négyen vártuk üdülők az istentisztelet kezdetét. Volt időnk szemügyre venni a templombelsőhöz hasonló szép kiképzést, a szószék- és oltárterítőt, a papi padot és harmóniumot díszítő bu- zsáki mintákat.

HAMAROSAN MEGÁLLT AZ UTCÁBAN Madarász István lelkész gépkocsija. Egy ideje már ő gondozza a 70—80 főt számláló leilei társgyülekezetet. Szórványa, a szükséges összevonások következtében, alaposan megnövekedett. A korábbi Somogyvá- mos—Hács—Lengyeltóti körzete mellett most egészen Bálványos— Zamárdi—Kőröshegyig végzi a lelki gondozást.

Idősebb, gyászoló házaspár érkezik: a fivér temetését jöttek bejelenteni. A lelkész feljegyzi az "adatokat'. Közben magával hozott langyos vizet tölt a kereszte- lókancsóba, mert ma gyermeket is hoznak keresztelni. A kis bőröndből a heti újságokkal együtt most előkerül a Korái könyv: a lelkész egyben kántor is.

A mostani alkalommal viszont én kérem el a Korálkönyvet. Röviden megbeszéljük a vasárnap liturgiáját.

MINTEGY NEGYVENEN VAGYUNK EGYÜTT 11 ÓRÁRA.

Felcsendülnek a kezdő ének dallamai: Krisztus ártatlan bárány ... A gyülekezet örömmel és erőteljesen énekel. Érzem, hogy készséggel vált a gyorsabb éneklési tempóra. .

Még a szószéki szolgálat előtt megérkeznek a szülők, kereszt- szülők a keresztelendő gyermekkel.

Gyermekről szól az igehirdetés is: annak a megszállott íiának a meggyógyításáról, akit Jézus a hegyen történt megdicsőülése után adott vissza apjának. És mindenki, aki látta és hallotta, ismét csak csodálkozik Jézus újabb tettén. Tanítványai sem értik, amit ezután már másodszor jelent ki nekik: „.... az Emberfia emberek kezébe adatik!”

Mindnyájunknak meg kell kérdezni önmagunktól: milyen a mi böjti készenlétünk? Látjuk-e jól Jézus mai csodatetteit. Reá tudjuk-e bízni magunkat, hogy elvezesse életünket legnagyobb csodatételéhez: a kereszthez!

ÖRVENDEZŐ, HITBEN ÉS ANYAGIAKBAN IS MEGERŐSÖDÖTT gyülekezettel találkoztam Balatoniéi lén.

Amikor utazásainkat, országjárásainkat tervezgetjük, ne felejtsük el „betervezni” s felkeresni a kívánt helyek gyülekezeti alkalmait sem. Pusztán részvételünkkel is tovább erősítjük és gazdagítjuk egymás hitét.

„Maradjatok énbennem, és én ti bennetek.”

Székács László

Üdülő-vendég voltam Balatonlellén

a Balatonban való fürdésre is alkalom nyílik. Bizonyára sokan lesznek olyanok is, akik először utaznak a Balaton partjára. A komoly programokat át meg átszövi az éneklés, amelyet a fiatalok örömére gitárral kísérnek. Minden konferencia végén pedig úrvacsorái istentisztelet zárja a programot és adja meg az útra- való már a további hónapokra, évekre, ifjúsági, gyülekezeti életre, egyeseknek talán arra is, hogy a lelkész: szolgálatot válasszák jövendő hivatásuknak.

ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL KÖSZÖNJÜK MEG ezeket a konferenciákat és reméljük, hogy nyomukban megélénkül majd sok gyülekezetben az ifjúsági munka, sok hitében megerősödött fiatal fog majd példát adni otthoni gyülekezetében, családjában és munkájában abból, hogy mit is jelent mai világunkban Krisztus hűséges követése, annak a szolgálatnak vallása, amelynek példája és forrása maga Krisztus, a mi Urunk.

Szirmai Zoltán

Evangélikus országos ifjúsági konferenciák