Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-21 / 51. szám

^ öKumené <^> öKumenS <J) öKumené Egy ökumenikus érdekeltségű könyvről Rapcsányi László: Athosz Csak a beavatottak tudtak ed­dig róla valamit, de leggyakrab­ban azok ismerete is akadozott. Pedig az európai művelődéstör­ténet jelentős része volt minden­kor, Európa mégis mostohán ke­zelte, s így érdeklődésének peri­fériájára szorult. A keresztyénség hosszú története során gyakran kapott információkat róla, mégis létezése és lényege feledésbe ve­szett. Tendenciózus volt-e a fe­ledés, vagy feledtetés, a keleti és nyugati egyház évezredes rivali- zációja húzódott-e meg mögötte, nem tudni, de a keleti ortodoxia életében legalább ezer esztendőn keresztül vitathatatlan szerepet játszott. A borongós, sötét száza­dok mélyén is vörösen izzó fák­lya volt, melyet nem tudott kiol­tani a rászakadó történelmi meg­próbáltatás. Ezer esztendő óta állja a történelem csapásait. Bizonyos foltig az ökumeniz- mus századában kellett újra fel­fedeznünk. Ma lelkes, alázatos kutatók, és kíváncsi turisták le­pik el. Igaz, az európai kutatás ,nem napjainkban bukkant erre a fehér foltra, de átfogó, minden részletében teljes áthoszi tanul­mány még nem látott napvilágot. Valószínűleg örökre csonka is marad Áthosszai kapcsolatban művelődéstörténetünk, mert a meg-megismétlődő tűzvészek, s a századok során végbement rab­lások és fosztogatások elképesztő és pótolhatatlan károkat okoztak. De még ma is lappang a sok tíz­ezer ősi dokumentum, kézirat kö­zött olyan, amely történelmünk összefüggéseit kiegészíthetné. ÁTHOSZ a Theszalonikitől az Égei-tengerbe nyúl megcsonkított tenyér három ujjúnak egyike: Kelet felé eső félszigete. A félszi­get alján meredezik a „szent hegy”, a 2033 m magas Athosz — csúcsait örök hó borítja —, amelyről nevét nyerte a félsziget is. Valaha 25, ma 20 kolostor áll szerteszórtan e mintegy 333 km2 nyi területén. A mediterrán ég­hajlat, vagy a meditálásra, a vi­lágtól elvonulásra alkalmas kör­nyezet tette-e, de századok óta ide gyülekeztek a keleti egyház vezeklői, hogy önismeretre szert tegyenek, vagy csónttá soványod- va vívják testi-lelki harcukat a bűn és gonoszság ellen önma­gukért, másokért és a világért. A hiteles okmányok szerint 963- ban alapították az első kolostoro­kat, de a hagyományok szerint már az 5. században éltek itt re­meték, szerzetesek. Valaha számát sem tudák a szerzeteseknek. Sok-sok ezren él­tek a kolostorokban, kisebb szer­zetesi településeken, kunyhók­ban, remetelakokiban, megközelít­hetetlen barlangokban, faodúk­ban. ma viszont mintegy 1200-an élnek az egész félszigeten. A vilá­gon egyedülálló jelenséggel ál­lunk szemben: Athosz szerzetesi köztársaság. Noha görög lobogó leng a félsziget felett, a 20 kolos­tor, a kolostorokat övező erdők, művelt földek, egyszóval a 333 km2-nyi terület teljesen autonóm. A kolostorok várszerű erődítmé­nyek a tenger partján, vagy alig megközelíthető sziklákra építve. Históriájuk igazolta az erődítmé­nyek szükségszerűségét, rablók, kalózok, ellenség gyakran vetett szemet a kolostorokban felhalmo­zódott kincsekre, s a jámbor, fegyvertelen szerzetesek csak imádsággal és könyörgéssel tud­tak védekezni. No, meg a falak­kal ! Ennyit dióhéjban Athoszról! DE VAN-E KERESNIVALÓJA EGY MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ­NAK a „szent hegyen”, az átho­szi kolostorokban? Rapcsányi László, akit olvasóinknak két éve bemutattam, olthatatlan kíváncsi­sággal vetette magát Áthoszra, hogy titkaiból valamit nyilvános­ságra hozzon. Fegyvere egy mag­netofon és fényképezőgép, társa pedig a „nagy kalandban” Berki Feriz, a magyar ortodox egyház protoiereije volt. S az eredmény: a magyar művelődéstörténetben egyedülálló jelenség, a múlt év végén megjelent Athosz című könyv. Ősi keresztyén szeretettel, csak itt-ott némi tartózkodással fogad­ták a „világból” érkező, minden­re szomjas „zarándokokat”, s ez tette lehetővé a magnó és fény­képezőgép használatát. A több, mint 1000 perces szalag az élő folklórt rögzítette anélkül, hogy a népi vallásosság hiedelemvilá­ga sérelmet szenvedett volna. A több száz felvétel 'pedig, amely­nek egy része a könyvbe is bele­került, ízelítőt ad Áthosz roman­tikus szépségéről s megmagya­rázhatatlan misztikumából. Mert Athgsz szerzeteseivel, ön­sanyargató, meditáló remetéivel, sziklákra épült erődszerű kolos­toraival, barlanglakóival, Pantok- ratesz és Panagia képeivel, temp­lomaival, freskóival és ikonjaival, csodálatos és naiv legendáival az ó- és középkor misztikumát su­gározza. Csak érzékeny lélek fo­gékony mindarra, amelyet Athosz nyújtani képes. A racionális gon­dolkodás csődöt mond Áthoszon. Mégis a racionális gondolkodás és egy nem titkolt megindultság, a táj és élet iránti fogékonyság Rapcsányi könyve. Ragyogó stí­lussal, a zsurnalisztika minden nemes eszközét alkalmazva szü­letett meg a leírás. A rendkívül gazdag és nagyjából ismeretlen szakirodalommal szembesítette ez a könyv az élő folklórt. Tanulat­lant parasztszerzetesek és magas teológiai képzettségű ortodox ku­tatók és papok készségesen vála­szolták Rapcsányi kérdéseire. Hová soroljuk műfajilag Rap­csányi Áthoszát? Felületes ítélet alapján, első rá- tekintésre útleírásnak vélné az olvasó. De Áthosz ennél sokkal több. Elsősorban művelődéstörté­neti anyag. Azokat az ismerete­ket egészíti ki, olyan területre kalauzol bennünket, ahol roppant Csanády János: MAGYAR FECSKÉK Fecske ragaszt sárból fészket, pocsolyáknak partján gyűjti, egy-egy csőrrel hoz a készhez, félkör-koszorúba gyűri, ha kész egész, alig várja, hogy a sár-ház kiszáradjon tető alatt, eresz alatt — addig az égen cikázva bogarak közt légtornászik, villan éles fecske-szárnya, ollózik a fecske-farka, ha elfárad, villanydrótra ül pletykálni, csivitelget, nyár-előn nem gondol arra, hogy az ősz is elközelget, amikor majd új hazába távozik sok fecske-vándor, s csapatokban vág az égre — messze Délre, messze Délre. (Megjelent a költő NÉMA KÓRUS c. kötetében. 1979.) Békét és biztonságot! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nyilatkozata Az elmúlt hetekben mind a .nemzetközi, mind pedig a hazad egyr házi közvéleményt élénken foglalkoztatta a NATO legutóbbi határo­zata, amely szerint középhatósugarú rakétákat telepítenek Nyugat- Európába. Vezető egyházi szervezetek a közelmúltban megtartott ülé­sei is behatóan foglalkoztak a brüsszeli döntéssel. Így a Magyarorszá­gi Egyházak ökumenikus Tanácsa december 17-i ülésén, nyilatkozatot tett közzé, ezzel kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a NATO határozata felelőtlen döntés, amelynek végrehajtása veszélyezteti a nemzetközi enyhülést és a fegyverkezési verseny újabb szakaszát nyithatja meg. Az öku­menikus Tanács nyilatkozata szerint támogatni kell minden olyan kezdeményezést, aminek a célja a világ békéjének megőrzése. Re­ménységét fejezi ki arra .vonatkozólag, hogy a hadászati fegyverzet csökkentését célzó SALT—II egyezmény mielőbb életbe lép, hogy az európai államok jövő évi madridi értekezlete előbbre viszi Helsinki szellemét, továbblépést jelent a béke megvalósításának útján. Meg­nyugvással veszi tudomásul, hogy a szocialista országok kormányai, élükön a Szovjetunióval, töretlen békeakaratuknak újból és újból meggyőző tanújeleit adják, mint legutóbb a szovjet államfő’berlini beszéde, amely a békekezdeményezések, konkrét javaslatok sorát tárta a tartós békét óhajtó emberiség elé. Ülésezett a Keresztyén BélíekonSerenda Nemzetközi Kérdések Bizottsága II. Hja, Grúzia pátriárkájának meghívására a KBK Nemzetközi Kérdések Bizottsága Tbilisziben, a Grúz Köztársaságban tatotta ala­kuló ülését az V. Keresztyén Békevilággyűlés után: A KBK Nemzet­közi Kérdések Bizottsága ülésén a KBK elnöksége képviseletében dr. Gerhard Bassarak professzor, alelnök (NDK) is részt vett, az ülé­sen dr. Lubomir Mirejovskij (Csehszlovákia), a KBK főtitkára elnö­költ. Az ülés a következő kérdést vitatta meg: „Világunk — mai prob­lémák és reménységek — keresztyén szemszögből.” Több világrész 16 országából és számos keresztyén felekezet képviseletében 41 személy vett rész a Bizottság munkájában. A fő referátumot Christophoros, a Grúz Ortodox Egyház püspöke tartotta „Világunk, és a béke és igazság keresése a mai világban.” — témában. Dr. Gerhard Kade professzor (Ny. Berlin / Bécs) referátu­mában: „Keresztyének és az enyhülés kérdései” elemezte a nemzet­közi enyhülés-politika lehetőségeit, és újabban ezt a politikát fenye­gető veszélyeket. Brian Cooper (Nagybritannia) „Keresztyének és a leszereléssel kapcsölatos feladatok” címen a keresztyének leszerelés­ben való részvételének teológiai alapjaival foglalkozott. Lois Kroeh- ler (Kuba) a világ keresztyénéinek és egyházainak feladatairól ról beszélt Latin-Amerika s a karib-tengeri terület népeinek a felsza­badításért, fejlődésért, békéért, igazságért és az emberi méltóság­ért vívott harcával kapcsolatban. Hartmut Drewes lelkész, aki a IV. és V. KBVGY közötti időszakban a Nemzetközi Kérdések Bizottsága elnöke volt, összefoglaló jelentést adott a hétéves időszak tevékenysé­géről. A Bizottság ezután csoportokba osztva folytatta munkáját. A következő hárorh munkacsoport működött: 1. Enyhülés és leszerelés; 2. Felszabadítás és fejlődés; 3. Együttműködés az ökumenikus szerve­zetekkel és testületekkel, a nemzetközi békemozgalommal és az ENSZ-szel. A munkacsoportok megállapították a mozgalom jövő munkáját és javaslatokat tettek a következő időszak tevékenységé­vel kapcsolatban. Különös figyelemmel tárgyalták az Állandó Bizott­ság következő ülésével kapcsolatos kérdéseket. Az ülés résztvevői nyílt, testvéri szellemben vitatták meg a talál­kozó témáját és az azzal kapcsolatos kérdéseket. Örömmel üdvözöl­ték a politikusok és a népek béke-kezdeményezéseit, elsősorban azt a leszerelési javaslatot, amelyet nemrégiben a Szovjetunió Elnöki Ta­nácsának elnöke, L. 1. Brezsnyev nyújtott be Berlinben a szovjet ka­tonai költségvetés csökkentésére. A találkozó résztvevői kijelentették, hogy támogatják azokat a keresztyén és más mozgalmakat, amelyek a SALT—lll-t előkészítő SALT—11 ratifikálása mellett vannak. A résztvevők aggodalmukat fejezték ki az újabb nukleáris fegyverek — középtávú rakéták — nyugat-európai, a NATO-támaszpontokon való állomásozása miatt, amelyre vonatkozólag a NATO Brüsszelben ho­zott határozatot. Az ülés résztvevői kifejezésre juttatták azon meggyőződésüket, hogy a helsinki Europa Biztonságával és Együttműködéssél foglalko­zó konferencián megindult folyamat tovább folytatódik. A KBK- nak mindent el kell követni, hogy a 35, a helsinki záróközleményt aláíró államban élő egyház támogassa a Madridi Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia összehívását az enyhülés és leszere­lés elérése érdekében. A jelen világhelyzetre való tekintettel, a résztvevők támogatták a Munkabizottság 1979 novemberében Szó­fiában tett javaslatát,'amely szerint az Állandó Bizottság következő ülésén fogják alaposan megtárgyalni a „Leszerelés és Éhínség elleni Ezsajás-konfrencia” előkészítését. A Nemzetközi Kérdések Bizottsága megválasztotta új vezetőségét a következő KBK-közgyűlésig terjedő időszakra. A következők vál­lalták a vezetés felelősségét: A. P. Samarajiwa (Sri Lanka) — elnök; H. Drewes lelkész (NSZK); 1. Pancsovjzki professzor, (Bulgária); Pröhle Károly professzor (Magyarország); S. Shauri (Tanzánia) — al­elnök; és K. Ehler magiszter — titkár. Egy hely szabadon marad egy vietnami KBK-tag részére. v A Bizottság örömmel és hálával fogadta, hogy megismerkedhet a grúz nép egyházi és kulturális életével. A résztvevők istentiszteleten vettek részt a Sveti Cskohoveli ortodox egyházban, az istentiszteletet II, Ilja pátriárka végezte. A Grúz Szovjet Köztársaság elnöki tanácsának alelnöke, Viktoria Siradze, fogadta a Bizottság küldöttsé­gét. Az Ökumenikus Tanács elnökségi tanácsülése A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁ­NAK elnökségi tanácsa december 17-én ülést tartott, dr. Bartha Ti­bor püspök elnökletével. D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök bevezető áhítata után dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Megemlékezett a Tanács időközben elhunyt tagjairól, akiknek a helyére, mint alelnököt, kooptálták Kovách Attila dunán­túli püspököt és dr. Nagy Józsefet, a Szabadegyházak Tanácsa ügyve­zető elnökét. Megemlékezett D. dr. Vető Lajos ny. evangélikus püs­pökről, a Tanács tiszteletbeli elnökéről, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban töltötte be 75. életévét. Ezt követően áttekintette az ökumenikus Tanács 1979. évi tevékenységét. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS KÖZÖSSÉGÉNEK SZOLGÁLATÁT jellemezve kiemelte, hogy az elmúlt esztendőben is növekedett a Ta­nácsban tömörülő egyházak közös tevékenysége, amelynek jellemzője a konfesszionális körben erősödő, ám mégis ökumenikus szellemű szolgálat. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy fokozódott az ökumenikus munka és az egyes gyülekezetekben végzett szolgálatok közötti össz­hang. A jövő feladatait érintve, a püspök utalt a Hazafias Népfront vezetői és az egyházak vezetői közötti, közelmúltban lezajlott találko­zóra és aláhúzta: a magyar nép ügye továbbra is az ökumenikus Ta­nács érdeklődésének a középpontjában állnak. Ezt követően dr. Pröhle Károly főtitkár tett jelentést a Tanács el­múlt évi munkájáról, majd megtárgyalták az 1980-ra vonatkozó öku­menikus terveket. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS NEVÉBEN dr. Káldy Zoltán evangé­likus elnök-püspök köszöntötte dr. Bartha Tibor püspököt, abból az alkalomból, hogy 20 esztendeje tölti be a Tanács elnöki tisztét. Bartha Tibor püspök szolgálatát meleg szavakkal értékelő köszöntőjében Káldy püspök elmondotta, hogy az elmúlt 20 év során az ökumenikus Tanács közössége elmélyült, teológiai bázisa határozottan körvonala­zódott, nemzetközi összefüggésben a magyar ökumené tekintélyre tett szert, és társadalmunkban megbecsült helyet foglalt el. EZT KŐVETŐEN AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGI TA­NÁCSA KÉT NYILATKOZATOT fogadott el: az egyiket a Hazafias Népfront vezetői és az egyházi vezetők közötti találkozással kapcso­latban, a másikat pedig a leszereléssel kapcsolatban. Végezetül az elnökségi tanács meghatározta az 1980. évre szóló költ­ségvetést, majd az ökumenikus Tanács tiszújító közgyűléséről hatá­rozott, amelyet 1980. január 8-án tartanak. hézagokat fedezhettünk fel eled­dig. Hiányos műveltségünk egy ismeretlen világ és története előtt hódolhat. De mondhatjuk azt is Áthoszról, hogy az ortodox egy­ház egy jellegzetes kuriózuma, szerzetesi köztársasága életfor­májának szociográfiája. És har­madsorban egy vallásos, élő fol­klórnak gazdag és az ortodox egyház legendáinak szinte legtel­jesebb gyűjteménye. EGY ILYEN UTAT, MINT RAPCSÁNYIÉK ÜTJÁT, kell, hogy szerencse is 'kísérje. És el­mondhatjuk, sok szerencsével jártak „felfedezőink”. Hogy ép­pen egyik kolostorban ott tartóz­kodott pl. a szalöniki egyetem szláv egyházak történetének pro­fesszora, Antoniosz Emiliosz Tachiaosz, hogy néhány kolostor­ban magyarul tudó szerzetesek­kel is találkoztak, hogy Óerki Feriz görög és szláv nyelvtudá­sával, lebilincselő modorával megnyitotta a zárkózott szíveket is stb., mind szerencsés összefüg­gés volt. A könyvben egyebekben három fejezet Berki önálló mű­ve. ESSÉK VÉGÜL SZŐ A KÖNYV KIÁLLÍTÁSÁRÓL! Arany borítólapon a Chilandarin kolostor 1820-as rézmetszete tün­döklők. A képanyag színes és fe­kete-fehérben kielégíti vizuális igényünket, remek felvételek. A Gondolat Kiadó Áthosszal oly szép kiadvánnyal lepett meg ben­nünket, hogy nem tévedünk, ha kijelentjük, az első három leg­szebb között szerepel az 1979-es könyvtermésben. Aki szép és ér­tékes könyvvel akar gazdagodni, szerezze be és olvassa el Át- hoszt! Rédey Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom