Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

31 ii xe ti mi híradó Tízezredik látogatóját köszön­tötte december közepén Evangé­likus Múzeumunk. Ebből az al­kalomból a múzeum vezetősége könyv- és hanglemezajándékot nyújtott át Török Ferenc nagy- kanizsai és Lipták Mátyásné bé­késcsabai látogatóknak. Az első állandó kiállítás meg­nyitása óta eltelt öt hónapban mintegy harminc ország képvise­lői látogattak el a Deák téri mú­zeumba. Vendégkönyveink — az első már '' betelt — eddig csak­nem száz vidéki evangélikus gyülekezetből érkezett látogató­kat tartanak számon. Ezen kitml eddig mintegy húsz csoportos gyülekezeti látogatást. Ilyen jó példával jártak elöl a budavári és Deák téri konfirmandusok és szenior-fiatalok, valamint Csö­mör, Dunaegyháza. Farad. Gyón, Harta, Iklad. Irsa, Kisapostag, Kiskőrös, Luciáivá, Marsalger- gelyi, Mezőberény. Monor. Nagy- tarcsa, Pápa, Péteri, Rákoshegy, Rákoscsaba-Pécel és Szirák gyü­lekezetei, többnyire lelkészük ve­zetésével. Több diakóniai intézmény, igv a Budapest-Üllői úti Nyugdíjas Lelkészek Otthona, a Budai Sze­retetotthon és a Kistarcsai öz­vegy Papnék Otthona tett láto­gatást a múzeumban. Örömünkre szolgál, hogy több felső- és középfokú, valamint ál­talános iskola egy-egv osztálya látogatott él eddig csoportosan — olykor tanáraik vezetésével: a Sárospataki Tanítóképző. az MSZMP Politikai Főiskolája, a budapesti Könyves Kálmán. Tán­csics Mihály és Szerb-Horvát Gimnázium, a Vagi István Építő­ipari Szakközépiskola, a Szilágyi Nevelőotthon, a budapesti Szent István- téri. Deák téri (Sütő ut­cai), az Üjvidék téri és a Bocskai István Általános Iskolák növen­dékei. Kulturális intézményeink közül bejegyeztük a kiskőrösi Petőfi Sándor Társaság, a pécsi Janüs Pannonius, a soproni Központi Bányászati- és a kaposvári Rippl- Rónai Múzeum, valamint a Mú­zeumi Restaurátor és Módszerta­ni Központ látogatóit, utóbbinak 40. tanuló restaurátorát. Ökumenikus kapcsolatainkat erősítették a budapesti Reformá­tus Teológiai Akadémia, a Kis­pesti Baptista gyülekezet, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola és a Kecskeméti Piarista Gimná­zium tanulóinak a látogatásai. Volt, amikor a Veszprémi Vo­lán Vállalat, a Pápai Vasutasok vagy a Székesfehérvári Postás és Vasutas Sportkör érdeklődő tag­jai vették úticélként az Evangé­likus Múzeumot. December utolsó napjaiban ér­tékes emlékkel gazdagodtunk: Veöreös Imre lelkész jelenlétében dr. Puky Paine budapest-kőbá- nyai presbiter átnyújtotta édes­anyja, néhai Tomcsányi Vilmos Pálné Vladár Erzsébet egykori tulajdonát képező, az Amerikai Egyesült Államokban 1852-ben nyomott 50 dol láros Kossuth - bankjegyet. Ennek érdekes tör­ténetéről legközelebb szólunk. Fabiny Tibor Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. január 27-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la. de. 11. (úrv.) Haíenscher Károly, du. 6. Taikácsné Kovácsházi Zel-ma. Fasor de. 11, Muntag Andorne, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné, Ül­lői út 24. de. fél n. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi üt 37 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. ; 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Bogy a Géza. Vajda Pé­tid* u. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Selmeczi János. Rákos­falva de. 8. Selmeczi János. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Selmeczi János. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed L0. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet ele. ! 0. Virágú Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. léi 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc ele. 10. Matúz László. Kis­pest- de. ló. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. -8. Bonnyai Sándor./ Pestújhely de. 10. Schreiner VilmosJ Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schrei/ mer Vilmos. Rákospalota Kistemplom de 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karfrer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner' Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. léi 11. Szalay Ta­más. du. fél 3. Ki.starcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákos- hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákos- liget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresz­túr de, fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fé! 9. Korén Emil. Óbuda de. 10. Ottlyk Ernő. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér. de. TI. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Buda­keszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Modori u. R. de. 10. Kelenföld, de. 8. (úrv.) Bencze Im­re. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Donáth László. .Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Donáth László. Nagyté­tény de. fél 9 Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Roz-se István. Buda­örs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 3. Rozsé István. Csillagheg'v de. fél 10. Kaposvári Vilrnos. Csepel de. fél ll. Mezősi György. AZ EGYHÁZAK KÖZÖTT ÉRÉSI FOLYAMATRA VAN SZÜKSÉG Joseph Ratzinger müncheni bí­boros-érsek a Lutherische Monat­shefte című hannoveri lapnak adott interjújában ..a történelem posztumusz megtisztítása” ellen szólt, Véleménye szerint nincs ér­telme annak, hogy Luther 1521-es Dáoai kiközösítését visszavonják, mert azt sem lehet tudni, maga T-pther mennvihen értene ezzel egret. Hiszen Luther mégiscsak „teljesen elfogadhatatlannak tar­totta a római katolikus dogmati­ka jelentős részeit”. ..Azt sem volna szakád takargatni, hogy egész lényeges és mélyreható kü­lönbségek voltak” Luther és a ró­mai katolikus egyház tanítása kö­zött Szó szerint ezt mondotta a bíboros: ..Hátramenetben nem juthatunk előre, hanem csalt ha feltesszük magunknak a kérdést, hogyan lehetne valóságos szándé­kában megragadni és egysegbe foglalni azt, ami abban az idő­ben valódi, radikális és utólag el nem tüntethető ellentét volt. Ezt nem lehet Luther alakján elvé­gezni, hanem csak tőle kiindulva" Ratzinger véleménye szerint ró­mai katolikusoknak és protestán­soknak, akik, között a bizalmat­lanság tovább növekszik, érési fo­lyamatra van szükségük. Amint a római katolikus egyház a leg­utóbbi években sokat tanult az evangélikusoktól és még tanulnia kell, úgy a hagyomány problé­mája és „ai egyház külön hatal­ma” olyan kérdések, melyekről a reformáció egyházainak újra el kellene gondolkodniuk. EVANGÉLIKUS ETET A M--» sva forszáéi Fvaneénku* Eevbó'/ S=»itóbs/tá]vónak larla Szerkeszti * a szerkesztő bizottság A szorkcsztcsórt felel: Mezős» Gvörsv Felelős kiadó* Htrkínvi László Szerkesztősét? és kiadóhivatal r 1088 Budapest Vín.. Puskin u 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám • 516—20 412—VTTT F!őfi7etési ár; et?v évre 200.— Ft Ajusítia a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—»1302 0 80.0244 Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Ha a zöld fával est teszik... — Nézze azt a stmléder-sap- kás, tűnődő kisfiút ott a gyep előtt! Ű az unokám! Fogadjunk, hogy mindkét keze tele van pici gallydarabkákkal és világos ka­vicsokkal. Egy csonka kört szo­kott kirakni belőlük a játszótér valamelyik nyugalmasabb sarká­ban. De. sosem fejezi be. A kör meglepően szabályos, de nem tel­jes — a körvonal fönn megsza­kad. nem ér össze. Egész délután ezen dolgozik, ha lejövünk ide. Gondterhelten jön-megy, körül­tekintően összeválogatja a meg­felelő gallydarabkákgt és kavi­csokat, és ha ez sikerül, megfor­málja a befejezetlen kört. Ha kész: minden öröm nélkül álldo­gál! fölötte, egykedvűen nézi. so­sem javit rajta utólag. Néha va­lamilyen oknál fogva nem for­málja meg a lyukas kört — egyenként megvizsgálja az össze­gyűjtött fadarabkákat és kövecs­kéket kihullajtja a kezéből. Ilyen­kor odajön hozzám és ezt mond­ja: Nagypapa, menjünk föl. Ha idelenn vagyunk, ez az egyetlen játéka. Nem mondja meg mi a- befejezetlen kör értel­me, azt sem. hogy időnként miért nem fejezi be, vagy hogy mi sze­rint válogatja össze a kellékeit. Novemberben lesz négyéves, za- varbaejtően jó, engedelmes és értelmes. Mindent megeszik, amit csak szegény feleségem főz r- azt is. amit nem szeret. Ilyenkor ki­pirul, behunyja a szemét és, kéri, hogy aludni mehessen. Félünk tőle és aggodalmasan szeretjük. — Más. mint a többi gyerek, más, mint mi, nem tudunk mit kezde­ni vele. Nincs miért megdorgál­ni, nincs mire tanítani. Kicsi. de. nem gyerek — okos. mérlegelő, de nem kiugróan tehetséges sem­miben se, csak furcsa. — Ja és még valami: észrevettük, hogy mielőtt elalszik, halkan beszél­get magában. Hallgatóztunk, de nem értettünk semmit. Ha benyi­tottunk. felült és kérdően nézett ránk, mint amikor egy idegent azon kapnak, hogy nem neki címzett levelek között turkál. Azután a feleségem tanácsára, aki nálam is többet töprengett mindezen, vettünk egy igen ér­zékeny japán magnót és lefekvés előtt a kiságya alá helyeztük. Ezzel sem mentünk valami sokra. Ilyesmiket rögzített: ,,/ce Fácán ekkor elrejtőzött előlük . . . doboltak, doboltak, ... de aztán otthon maradtak, A Kisjézuska igen komolyan ült a felnőttek közt és ezt gondolta: félnek a sok szarvtól, meg a prüszköléstöl és hamar hazamennek, meri itt olyan büdös van.'’ A feleségem vallásos és mesélt neki a karácsonyi történetről. Talán onnan vette. Következő vasárnap templomba mentünk. őszintén szólva elég unalmas volt, de a beszéd elején a lelkész felolvasott a Szentírásból és ez nagy hatással volt rám: „Mert ha a zöld fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?” * — Igén! Mint a hajaikkal vívó­dó emberek általában, én is el­felejtettem már az elején elmon­dani: mi lehet az oka minden­nek. — Hat szóval, egyetlen fiunk van, A felesége orvosi műhiba miatt belehalt a szülésbe. A fiam azóta rá sem bír nézni , erre a kisfiúra. Ide se jön, az unokám nem is ismeri. Így hát mi nevel­jük. Magas nyugdíjam van, nem jelent anyagi megterhelést. A fiam is sokat keres, küld pénzt, csak nem jön el soha. Nem tud­ja megbocsátani, hogy a felesé­ge — a menyünk — az a mandu- laszemü, csupa! mosoly, hallgatag nő. akit annyira szeretett — meg­halt egy ötkilós gyerek és egy agyonhajszolt orvos kapkodása miatt. Azt hiszem, az a* pap mondta ki a legriasztóbb szavakat ebben a dologban — ha jól emlékszem. Jézus szavait idézte: „Mert ha a zöld fával ezt teszik ...” — Nem vagyok teológus, csak ritkán imádkozom, de megborzongok: egy kisgyerek, aki befejezetlen köröket formál — mert bár sem­mit sem tud. de mindent sejt. aki nem tudja mit okozott csupán azzal, hogy megszületett — mit várhat később, ezután, holnap? Néha légszomjam van. hatvan­nyolc - múltam. a feleségem hat­van és elszédül, ha le kell hajol­nia. A gyerek ilyenkor mögöt­tünk áll, nem szól, egymásba nyomja a két tenyerét, mintha gombócot gyúrna és kifürkészhe­tetlenül mosolyog. Rajtunk? ön­magán? A befejezetlen körökön, amelyeket a játszótéren csinál? Száraz fák vagyunk már mi ketten és mi lesz ezzel a zöld­del. mi lesz vele. ha már ez tör­téni idáig? Meg tudná mondani, mi lesz? Turchényi Sándor „Fölötted ott ragyog az Úr, di­csősége meglátszik rajtad” (Ézs (>rt. 2b). VASÁRNAP. :— „Jézust ezt mondta nekik: »Bízzatok, én va­gyok, ne féljetek!« Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba” (Mk 6. 50— 51 — Ézs 43, 5 — Ml 17, 1—9 — 2 Kor 4, 6—10). Nem jogos ép­pen a biztatás, de jókor jön. A tanítványok ugyanis félnek Jé­zustól, aki a tengeren járva kö­zeledik hozzájuk. Látták már, át­élhették, hogy ő korlátlan Ura a természetnek, most mégis megri­adnak. Jézus nem kéri számon, hogyan felejthették el azt, amit láttak s miért nem tudják, amit tudniuk kellene. Félnek, meg­nyugtatja őket. Szavával, amely mindig szeretetét közvetíti, ma is, a n*i számunkra is. „És lettél vi­gasztalásunk, Nyugodalmunk, bol­dogságunk” (418. ének 1. vers). HÉTFŐ. — ‘„Nagyon közel van hozzád az ige. a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz 30. 14 — Mk 4, 3. 8 — 2 Móz 34, 29—35 — Mk 5, 21— 24). Ez a mondat már akkor is igaz volt. amikor Mózes könyvét leírták. Azóta tudjuk, hogy Jézus­ban egész közel jött hozzánk, kö­zöttünk lakik. Ne mondjuk és ne higgyük távolinak és követhetet- lennek azt, amit Isten á közvet­len közelünkbe helyezett. „Ki rá­talált e kincsre már. Nem ismer szegénységet” (760. ének 7. vers). KEDD. — „Akiket összegyűj­tött a különböző országokból. Ke­letről, Nyugatról, Északról és Délről, adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberek­kel tett csodáiért” (Zsolt 107, 3 — Jn 12, 32 — Jn 12, 24—41 — Mk 5. 25—34). Derűs, örömteli életünk forrása, ha felismerjük, tudatosítjuk Isten szeretetének jeleit életünkben. Vonzó is így lesz a keresztyénségünk, ha szó­mon tartjuk és megköszönjük mindazt, apró és nagy dolgokat, amelyeket Isten tett velünk. „Mind adjon hálát Istennek, Ki csak él idelenn” (711. ének 1. vers). SZERDA. — „Az Úr ezt mond­ta Izsáknak: A te utódod áltál nyernek áldást a föld összes né­pei” (1 Móz 26, 4 — Róm 9, 4—5 — Jn 1. 43—51 — Mk 5, 25—43). Folyamatosan érkezik • az áldás ígérete nemzedékről nemzedékre, századokon át. Az igény kezdet­től fogva óriási, a távlat szinte beláthatatlan. Az egész föld ösz­szes népe, minden ember a cél. Mígnem meghalljuk karácsony éjszakáján: nagy örömöt hirde­tek, minden nép örömét. Hogy aztán Jézus ajkáról szólaljon meg a küldetés: menjetek el szerte az egész világra. , „Mert nem ' nézhetted örök vesztem. Szent Fiad értem halt a keresz­ten” (782. ének 4. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltet­te a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkei­ket” (2 Kor 5, 19 — Ez 22, 30 — 2 Móz 24. 1—2., 9—11., 15—18. — Mk 6, 1—6). Milyen magától ér­tődőén és egyszerűen hangzik! Békét kötött, de nem egyezkedett. Nem bocsátkozott tárgyalásokba, nem követelt jóvátételt. Egysze­rűen adott. Azt adta. amit sose szerezhet meg az ember magá­nak. de élni nélküle képtelen: bűnei megoldását. A bocsánatot. Betakarta, elfelejtette, ami tör­tént, s nem számolta, mibe ke­rül. Ez a szeretet, ha Isten szenv- szögéből nézi az ember. „Ó, mily csodás és végtelen szeretet, Amely téged a Golgotára vezet” (182. ének 5. vers). PÉNTEK. — „Előlép perelni az Ú, készen áll, hogy ítélkezzék né­pe fölött” (Ézs 3, 13 — 1 Pt 4. 17 — Jn 7, 25—30 — Mk 6. 7—13). Az ember néha úgy érzi, épp ideje, hogy előlépjen az Űr, pe­reljen és ítélkezzék. Eléggé meg­érett a világ az ítéletre. Bűnnel, felelőtlenséggel. hitetlenséggel, teljes fellazulással. Csakhogy Is­ten az ítéletet mindig háza né­pén kezdi. Nem adhatjuk át más­nak, nem küldhetjük tovább, új címre. Legföljebb kérhetjük ir­galmát, bűnbocsátó szeretetét és türelmét. „Hozzád szívem mély­ségéből Sóhajtok fel, Jézusom” (334. ének 1. vers). SZOMBAT. — „Álnokság sem hagyta el a száját” (1 Pt 2. 22 — ÉZS 5. 20 — Fii 3. 20—4. 1 — Mk 6. 14—29) .Aki semmiféle bűnt nem ismert, sem nagyszabású go­noszságokat, sem szalonképes bűnöket; sem cselkedetbeni, sem gondolati vétkeket; akihez hibának árnyéka sem fért; az vi­selte minden bűnünk következ­ményét. . Szenvedte ártatlanul minden vétkünk büntetését, hogy mi Isten igazsága legyünk álta­la. „Ki szerethet úgy bennühket, Mint szeretted te lelkünket” (418. ének 1. vers). Szabóm- Mátrai Marianna Dr. Benes Miklós Hosszú és nehéz, de mindvégig türelemmel és hittel viselt szen­vedés után a karácsonyi ünnep küszöbén indult haza Ura hívá­sára. Kora ifjúságától kezdődően a Jézus Krisztus iránti szeretet hatotta át szívét és életét, előbb ügyvédként igyekezett az embe­rek között a jót szolgálni, majd élete delén már túljutva elvégez­te a teológiai tanulmányokat és evangélikus lelkészként hirdette az evangéliumot. Egész; életében a fasori gyülekezet hűséges tagja és munkása, volt, keresztsége, konfirmációja feledhetetlen nyo­mot hagytak szívében, később már, a háború embertelenségében ő is igyekezett erősíteni az üldö­zöttek és az egyházban menedé­ket keresők szívét a Jézusról szóló őszinte bizonyságtétellel, nagy létszámú bibliaórák tartásá­val. Beteg testtel megjárta az egyik náci haláltábort Borban, ahol imádságos szeretete, ismertté tette fogolytársai előtt is. Haza­térte után házasságot kötött Vic­tor Zsófiával, akivel haláláig igaz szeretetben éltek együtt. A soproni Teológián kiváló ered­ménnyel végezte tanulmányait, sok barátot szerzett gyermekien egyszerű hitével és szerény, min­denki iránt készséges szereteté- vel. Segédlelkészi és helyetteslel- kés?i szolgálatot több helyen vég­zett, amíg egészsége megengedte. Nyugdíjaztatása után alkalmilag szolgált istentiszteleteken, nyel­veket tanított és sok teológusnak, lelkésznek segített tudományos munkában is, önzetlenül, szere.- tetből. A fasori gyülekezetnek haláláig megbecsült presbitere és rendszeres ^emplomlátogatója volt. Temetésén ravatala mellett Szirmai Zoltán fasori lelkész hir­dette a feltámadás igéit, a sírnál Madocsai Miklós budavári ma- sodlelkész mondott imádságot. Sok lelkesztárs, jó barát, rótta le kegyeletét frissen hantolt sírjá­nál. — ......akik sokakat az igaz­sá gra vezettek, fényleni fognak, mint csillagok, örökké.” (Dán 12, 3). ■ , — a budai evangélikus sze­retetotthonok KÖZPONTJA (1029 Budapest. II., Báthori László u. 8. Te­lefon : 365-705) kéri azokat az evangér likus testvéreket, akik szívesen vál­lalkoznak öregek és beteg gyermekek gondozására, jelentkezzenek a szol­gálatra a fenti címen. Nyugdíjasokat, részmunkaidőseket is várunk.»Bérezé­sük az Egészségügyi Minisztérium elő­írása szerint. — HAKMONIUMOT vennék. Lehet sérült vagj^ hibás is. Választ ármeg­jelöléssel Szabó Béla Hidegkút. Fő u. 22. 8247 címre kérek. Előadás lesz február 6-án délután 6 órakor az Iparművészeti Múzeumban (Bp. IX., Üllői út 33—37.) Evangélikus egyházi műtárgyak Előadó: Péter Márta művészettörténész Az előadást bemutató kíséri a kiállított remekművekből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom