Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-04 / 18. szám

ktmtisiteled rend FEKETE SZÁLAK Sokféle szálból szövi az idő életünk mintáját. Szenvedés, baj gond égő sebek, ütés egyre-másra nő. A rokka meg jár. Forog a kerék. S mennyi sötét szál! Fekete mind, mind! És változtatni nem lehet rajta, szívedbe mindvégig hordod a leint, a rokkát a Mester keze hajtja. A Mesterszövő tudja egyedül sötét szálakat mért. sző bele, hogy a világos közé mért kerül a mélylekete színek özöne. Világos, sötét, arany és szürke, mind értelmét kap az életmintán,, és meglátjuk egyszer: éltünk tükre kibontakozik majd rajta tisztán. S hogy mű legyen kinek-kinek élte, ember csak a végén jön rá talán, miért öltöztette feketébe néha, éltünket mennyei Atyánk. Gyarmathy Irén A rejtvény megfejtések értékelése Az 1979/80. évben (októbertől májusig) a gyermekek réstere ki­irt rejtvénysorozatunk nyolc for­dulóból állt. Egész évben kere­ken száz gyermek vett részt a rejtvények megoldásában. Olyan gyermek azonban, aki vaiameny- nyl forduló megfejtéseben részt vett, mindössze 19 volt. A meg­fejtéseknél összesen 132 pontot lenetett elérni. A beküldött meg­fejtéseket a kővetkezőképpen ér­tékeltük: 130 pontot Ugra Zsuzsanna 13 éves lucfalvi, .128 pontot Dénes Sándor 12 éves és Denes Ilona 8 eves zaiaistvándi, 127,5 pontot Dákai János 12 éves bakony- szombathelyi megfejtőnk ért eh Ezek a megfejtőink jutalomkép­pen egy új fordítású teljes Bib­liát kapnak. 123,5 pontot Petrilla László 11 éves és Petrilla Kálmán 9 éves nyíregyházi, 123 pontot Bognár János 14 éves és Bognár Tibor 12 éves székesfehérvári, 120 pon­tot Pfundt Cecilia 11 éves és Pfundt Csilla 10 éves hartai, 116 pontot Katona Ildikó 16 éves gö­döllői, 115,5 pontot Mocsári László 12 éves bakonyszombat- helyi, 112 pontot Cselényi Attila 10 éves és Cselényi Zsolt 8 éves szügyi, 111,5 pontot Bartkó Ilona és Lehoczki István lucfalvi, 109,5 pontot Mihályi Ágnes 8 éves bu­dapesti, 105 pontot Kovács Péter 14 éves kaposvári megfejtőnk ért el. Ezek a megfejtőiftk könyvju­talomban részesülnek. 89,5 pontot Egyed Maria 12 éves mencshelyi, 67 pontot Hrncsár Ildikó 12 éves gaigagu- tai, 62 pontot Kovács Gyöngyi 13 éves és Kovács Csilla 10 éves csornai, 60 pontot a gaigagutai gyermekbibliakör és Lajtos Mi­hály 12 éves acsái, 54 pontot Harrnath Attila 11 eves balassa­gyarmati megfejtőnk ért el. Ezek a megfejtőink dicséretben része­sülnek. A Bibliákat és jutalom­könyveket. valamint a dicséretet tanúsító képeslapokat postán küldjük el. Köszönjük azoknak a megfej­tőinknek kitartását, akik vala­mennyi fordulóban részt vettek. Budapesten, 1980. augusztus Sl-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenseher Károly, de. 11. (úrv.) ítafenscher Károly, du. 7. Haíehschér Károly. Fasor de. XI. Szirmai. Zoltán, du. 5. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél .9. Szirmai Zoltán. Üllői út 34. de. fél II. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt- kay Levente. Rákóczi út 57 4). de. 10. (szlovák) Csclovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajfia Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. u. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Matuz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vil­mos. Kassák Lajot út 82. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vtrágh Gyula. Soroksár Üjte- leo de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matuz László. Kisoest de. 10. Bonn'.ai Sándor. Kispest \Ve- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MiV-telep du. 3. Matuz Pál. Rákospalota Nagytem­plom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kanter Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de., fé! 11. Szalay Ta­más. du. fél 3. ICistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kasa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. fúrt'.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Ifj. Fol­tin Brúnó. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11- du. fél 7. Pesthideekút de. fél 11. Modori u. 8. de. 10. Kelenföld de. 8. Beneze Imre, de. 11, (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Donáth László. Németvölgyi ú< 138. de. 9. (úrv.) Do- néth László. Nagytétény de. fél 9. Kclenvölgy de. 9. Rőzse István.- Ru­ditok de. 11. R5zse István. Csillag­hegy de. fél 10. Kanosvári Vilmos. Csepel de. fél il. Mezősi György. — Állandóan vásárolok béiyeg- g"újteményeket. 19-47 előtti használt kénes levelezőlapokat. magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés bo­rítékjait. Különösen érdekelnek az 1955 előtti Németországból jött leve­lek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bélyeg- kereskedő. 1097 Budapest. len in krt. 79. (udvar!) Telefon: 12J-589. — HASZNÁLT ORGONÁT venne a Budapest-Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség. Értesítést és áraján­latot a leik**s/i Hivatal címére kér­jük: 1096 Budapest, Thaly Kálmán u. 28. Bolyongás a múltban 2. Autóbuszunk rég elhagyta a balatoni utat... Kéttornyúlak... üaka... Halad a busz — a je­lenben, en meg jól elkalandoz­tam a múltban. De talán nem is baj. Némi etögyakorlat volt ez mai célkitűzésemhez. A még tá­volabbi múltba készülök: dabro­nyi templomunk múltjába. NAGYALÁSONYBA ÉRÜNK, Dabrony tőszomszédságába. Né­hány évvel ezelőtt a két gyüleke­zet társegyházi viszonyba lépett egymással. Nem először. Akadt már rá példa az elmúlt századok folyamán is. Leszállók a buszról, az aláso- nyi parókián kerékpárt kölcsön­zők, és azzal folytatom utamat. A köd felszakadozik, mire Dabrony- ban egy keresztúthoz érek. No, most merre tartsak? Keresem szememmel a tornyot. Felbukkan egy, de mindjárt másik is. Az első felé veszem az irányt, ahol üdén, frissen csillog a toronysi­sak bádog borításának vörös fes­tése és élénken virít a — műem­lék épületek többségére jellemző —. lapos, hódfarkú cserép a ma­gas templomtetőn. MEGÁLLÓK A TEMPUDM CSŰCSÍVES BEJÁRATÁVAL SZEMBEN. A torony masszív, de sudarasan. ívelt lendülettel szö­kik az égnek. Körbejárok. Az ab­lakok is csúcsívesek, kivéve a hátsó kerek, rozettás ablakot. No, de mi van a renováláskor kibon­tott ..kisablakokkal”? Ott vannak azok is, mindegyik nagy ablak felett balra, szépen kimunkálva, a belső oldaluk befalazva-vakol­va. A látvány és később a gyüle­kezet lelkészétől hallottak alap­ján megvilágosodom. Amikor a templom épület — mégr a közép­korban —. azok a maoasan elhe­lyezett kisablaknk kettős hivatást teljesítettek. Kívülről némi vilá­gosságot bocsátottak a temnlom belsejébe, belülről a védekezés céljait is szolgálták: lövések vol­tak. A temnlom két évvel ezelőt­ti újjáépítésének idején, a Mű­emléki Felügyelőség — amely százezer forinttal járult hozzá az alig háromszáz lelket számláló dabronyi gyülekezet hősies erő­feszítéséhez —, intencióinak meg­felelően, a kibontott töréseket nem falazták be újra, csak félig, belül. így a törések megmarad­tak — mutatós „vakablakok” for­májában —, hangsúlyozva a templom hajdani erődjellegét. TEMPLOMERÖD. Erős vár, amelyről Lutherünk énekel. Sok evangélikus templom bejárata fen lett olvasható felirat: Erős vár a mi Istenünk! A dabronyi temp­lom egykori töréseivel hirdeti ugyanezt... A törések félig befalazva: a harci veszedelmeknek, rajtaüté­seknek vége. Egyébként is: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az énlelkemmel! — mond­ja a Seregek Ura.” (Zak 4, 6). A Lélekre van szükség, a Lélek megvilágosító munkájára. Erről tesznek bizonyságot a törések alatt vágott, bő világosságot át­bocsátó. tágas ablakok. Fehér galamb száll a torony egyik ablakának párkányára. Ott megtelepedik, és onnan a magas­ból szemléli békességesen a falu •házait, utcáit, -életét.. Fület sértő reccsenés, csörtetés, gyors, hangos fériiszavak. Szem­közt a templommal, egyik ház udvarából bika tört ki- és kocog­va indul világot látni. Három férfi ered utána, kezükben hú­sánagai. Figyelem a galambot. Nem re­pül el. meg sem rebben, csak fe­jét fordítja nyugodtan a jelevet irányába. Néhány percig csupán, mert. n férfiak máris visszaterelik (ír udvarba az országút nagy ere­jű vándorát. VISSZATÉRŐBEN A HAR­ROW—NAGYAr ASOWVJ GYÜ­LEKEZET LELKÉSZÉVEL, Sá- ghv Andrásai beszélnetek az alá- sonvi parókián. Mindaz, amit a renoválásról, annak nehézségei­ről. küzdelmeiről mond. aláhúzza az általam imént idézett inét. A Lélek erejével mehetett csak vég­be a nagy munka, aminek követ­kezményeképpen 1979. április el­sején dr. Otllyk Ernő, az északi egyházkerület püspöke újraszen­telhette az újjáépített dabronyi templomot — tizenkét lelkész és húsz gyülekezet képviselőinek jelenlétében. A Lélek erejével le­hettek úrrá az építők a feltor­nyosuló nehézségeken, akadályo­kon. Beszélgetésünk már. végefelé jár. amikor utolsó kérdésemre várok választ. — Tudjuk, hogy a templom a lutheri reformáció előtt, még a középkorban, annak alkonyán épült. Meg lehet-e mondani pon­tosan. mikor? — Meg. — 1483-ban szentelték fel. Elhűlök. — Mikor?! Tudod, hogy mit beszélsz?! — Tudom. — 1483-ban, Luther születésének évében. — Aber so was! — mondanám németül. De nem mondom.1 Hall­gatok és álmélkodom tovább ... ITT, A MAGYAR SOMLO-Vl- DÉK PEREMÉN, pontosan ab­ban az esztendőben épült meg egy — a reformáció óta lutherá­nus templom, amikor a német- honi Eislebenben Luther János bányásznak és feleségének Teen­ier Margitnak kisfia, született: aki a keresztyénben az illetékes nap­tári szentnek, Mártonnak a nevét kanta __ Há rom év múlva. 1983-ban az enész lutheránus világ megemlé­kezik ra.aid. reformátorunk szüle­tésének ötszázadik é—inrd'tiőiá- ról. A dahronyiak kettős jubileu­mot ünnepelhetnék akkor... Lé­lekemelő ünnep lesz bizonnyal . . Aztán, am.ik.or az ünnevsén véget ér és gz esti sötétség puhán, fe­ketén leszáll a falura, kinm/ltaé- ng í* a.Z Úijéérát érkor felszerelt reP.ektgmk. f énsifyg hr>y*/1 tömnr Szénvénében V'ébonfn.korilr a t*ci- rénkori erőd templom. az ..Erős vár” és rapunno viiénnsságot su­gara- s-ét maga körül. Az Ige, a Lélek világosságát. Saghy Jené „A király így felel majd ne­kik: Bizony mondom nektek, amikor megtettetek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettetek meg” (Mt 25,40). VASÁRNAP. — „Istenem, ne hagyj el késő venségemben sem, mig csak hirdethetem hatalma­dat, nagy tetteidet a jövő nem­zedéknek” (Zsolt 71, 18 — 2 Kor 12, 9 — Lk 10, 25—37 - Unt, 7—12). Az idős kor egyik nagy kísértése: feleslegesnek érezzük magunkat. Múló napjainkkal fogy az erőnk. Nem tudunk már any- nyit • segíteni, amennyit szeret­nénk. Isten csodálatos lehetősé­get ad életünknek ebben az ide­jében is nekünk. Bizonyságot te­hetünk Róla az utánunk jövő nemzedéknek. Beszélhetünk Isten hatalmáról és tetteiről. Elmond­hatjuk saját életünk hittapaszta­latait. Ezzel is tanúsítjuk, hogy fogyó fizikai erőnk ellenére, van lelki erőnk. „Bárha elfogyatko­zik Testem, szívem a sír várja, Mind ez utolsó napig, ‘Te vagy szívem kősziklája! És örökségem Te vagy, Üdvözítőm, ó ne hagyj!” (779. ének 4. vers). HÉTFŐ. — „Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem. fogadhat­nak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (1 Kir 8, 27 — 1 Tim 3, 15 — 2 Sám 9, 1—11 — Jer 44, 15—30). Istent nem kényszerithetjük arra. hogy akár a legcsodálatosabb épüle­tünkben ott legyen. De az a re­ménységünk. hogy remekmű dó­mok íve alatt, falusi templomok­ban és szerény imaházakban mégis ővele találkozunk. Sőt, templommá, Isten jelenléte he­lyévé lehet az otthonunk. S em­berek észrevehetik azt, hogy aki csak otthonról jött, mégis az Is­ten közeléből érkezett. Szavaiban és tetteiben kézzelfoghatóan ott van ez az Isten-közelség „Ké­rünk Uram. maradj velünk szál­láson, hogy semmi vész hű né­pednek ne ártson Látod, immár napunk aláhanyallik, Ö. nehaavj el. maradj velünk virradtig” (260. ének 5. vers). KEDD. — „De az Úr velem van, mint erős vitéz” (Jer 20,11 — Mk 4, 39—12, 41—44 — Jer 45, 1—5). Mi­ről tudhatjuk, hogy velünk van Is­ten? Gyakran úgy véljük, abból, hogy különös inódon segít, nehez helyzetből megment minket. Is­ten ezt is megteheti. De jelenlé­tét tanúsítja az, hogy bizalom van a szívünkben iránta. Ezzel a gyermeki bizalommal hagyjuk rá egész életünket. S olyasmit is merünk megtenni, ami csak eb­ből az alapállásból lehetséges. Különben vakmerőségnek, rajon­gásnak tűnik. „Hallgass meg. Is­tenem, kérlek; Hozzád e fohászt küldöm: Ha ostromol gonosz lé­lek, Ne hagyj megszégyenülnöm. Te adsz erőt. a csüggedőt kegyel­medbe .fogadod: Mit hitem kér, s igéd ígér. Tudom, te azt meg­adod” (363. ének 4. vers). SZERDA. — „Ezt mondom: Né­pem ő. és ő ezt mondja: Uram Istenem!” (Zak 13. 9 — 1 Kor 1, 26 — Mk 3, 31—35 — J Sir 3. 1—24). Isten sokféle formában beszél arról, hogy az ő népe va­gyunk. Kiielentéseire várja fele­letünket. Ebben a válaszadásban EVANGftr rKÜS REt A yiszzxroTsriiel Fvanctekns Fevbáe SsRóos7tőiyónsk lapla Szerkeszti: p szerkesztő bizottság A szerkesztésen felel: Mezősi Gvürzv Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé es kiadóbisratal? toss Budapest Vili. Puskin u. IS. Teleton: 1«?-W4 Csekkszámlaszám: SIS—8# 412—Vm Előfizetési ár: esry évre ?0<i.— Ft Arusíti» a Magyar Posta Index: 85 8tl ISSN SÍM—1'l? 9ItT0S Rotációs maeasnyomá? Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős cezetflt Soproni Béla Vezérigasgfttő mindig van csodálkozás és öröm. Elcsodálkozunk: Isten erre mél­tat, hogy az ő népe lehetünk. Örülünk is annak, hogy minden méltatlanságunk ellenére, mégis az ő népe vagyunk. „Királyi nem­zet vagy, noha te kicsiny vagy. Az Atya Istennél bizony, te ked­ves vagy: O szent Fia által már te' is fia vagy, Minden dicsőség­ben, higvjed, hogy részes vagy” (748. ének 2. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Bizony, igaz az Ür, igaz tetteket szeret; a be­csületes emberek meglátják ar­cát” (Zsolt 11. 7 - 1 Pt 2, 5—16 — Ap Csel 6, 1—7 — J Sir 3, 25—39). Keresztyén hitünk és er­kölcsi életünk szorosan összetar­toznak. A hitbeli bizonytalanság rendszerint erkölcsi eltévedéssel jár együtt. Pedig nemcsak Isten kíván tőlünk tisztességes, becsü­letes életet. Embertársaink előtt is ezzel tanúsíthatjuk, hogy való­ban Isten szolgái vagyunk, S ha más meggyőződésű emberek hi­tünkkel nem értenek is egyet, er­kölcsi életünk 'jó gyümölcseit el­várják és ei is fogadják tőlünk. „Hitből jön a cselekedet. Hogy' éltedet betöltse. Élő. igaz hit nem lehet. Melynek nincs jó gyümöl­cse...” (.350. ének 6. vers). PÉNTEK. — „Te perelted, Urain, peremet és megváltottad életemet” (J Sir 3, 58 — 2 Tim 4. 18 — Mt 8 1—4 — 2 Kor 1. 1—11). Életünket egyedül Isten ismeri igazán. Vannak olyan dol­gaink, amit emberek elítélnek, s mégis jó lelkiismerettei állha­tunk Isten elé. De vannak olyan dolgaink, amelyekben Isten ítél el bennünket. S ha végig foly­tatná a pert, nem várhatnánk mást, mint a legsúlyosabb ítéle­tet. ő azonban igazságszolgálta­tás helyett irgalommal fordul fe­lénk és ítélet helyett Megváltót ad nekünk. „.. . Ö megbocsát ja bűnöd. Meggyógyít a kórból. Meg­menti árva élted. Megvált kopor­sódtól. Megújul ifjúságod Mi­képpen a sasé. Majd ő tesz igaz­ságot, Az ítélet az övé” (701. ének 1. vers) SZOMBAT. — „Vannak, akik a sötétségben ültek, a halál árnyé­kában, nyomorultan vasra verve, de az Úrhoz kiáltották nyomorú­ságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükben. Adja­nak most hálát az Urnák szere- tetéért, az emberekkel tett cso­dáiért!” (Zsolt 107, 10, 13, 15 — Jn 16, 33 — Ám 5. 4—7. 10—15 — 2 Kor 1. 12—22). Csodálatos érzés lehetett, amikor a rab ke­zéről. lábáról levették a bilincset; dohos, perieszes várbörtön mé­lyéről felvezették a napfényre. Még csodálatosabb Isten szabadi- tása. Veszedelmekből, bűnökből, halálfélelemből szabadít meg. s ad új életet, boldog reménységet. Holnapra készülésünk legyen há­laadás Isten szabadításáért. „Hozd a iiajóköltét. Országod betöliét. Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak... .Jöjj. Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga!” (777. ének 5. vers.) Vértesy Rudolf — HALÁLOZÁS. Kováts Béla ny. nemeskoltai lelkész 80 éves korában Balasagyarmaton jú­lius 30-án elhunyt. Temetése Ne- meskoltán augusztus 2-án volt. — „Aki nekem szolgál, megbe­csüli azt az Atya.” — Özv. Felföldi Jánosnét. sz. Bocsi Ilonát, a budavári gyüle­kezet hűséges tagját türelemmel viselt hosszú szenvedés után éle­tének 80. évében, július 12-én magához szólította Ura, Teremtő- je.- Temetése augusztus 8-án volt a miskolci evangélikus temető­ben Szebik Imre esperes szolgá­latával. — „Elég néked az én ke­gyelmem.” — A csorvási gyülekezet hosz- szú időn át volt felügyelőiének özvegye, Fehér Dezsőné, sz. Pusz­tai Erzsébet 88 éves korában Bu­dapesten elhunyt. Temetése Csorváson volt augusztus 7-én családja, a népes rokonság és a csorvási hívek nagy számú rész­vételével. — „Meg vagyok győ­ződve, hogy sem halál, sem élet... nem szakíthat el minket az Istennek szerelmétől, amely van a. mi Urunk Jézus Krisz­tusban.” ­v 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom