Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-09 / 45. szám

Kérdőjeles mondatok Mienk minden lelki áldás? Nem fogyunk ki a tanulásból. Múltkor a „szent” szó bibliai ér­telmét ismertük meg, most az „áldás” kerül sorra. Nem isme­retlen, hiszen istentiszteleteink­nek talán nem is vége, hanem koronája az ún. „ároni áldás”. Lehet azonban, hogy mostoha- gyermek sokaknak. Néha a lel­kész is örül, hogy eljutott az ál­dásig, a gyülekezet pedig már siet is a kijárathoz, hogy elke­rülve a tolongást, elsőnek jus­son ki a templomból. Valaki megszámolta, hogy az ószövetségi könyvekben négyszáz esetben hallunk áldásról. Igaz, hogy az Újszövetségben hetven alkalommal, de nem a statiszti­ka dönt, hiszen az evangéliumok­ban és apostoli levelekben már arról a teljes áldásról van szó, amit a megígért és megérkezett Megváltó ad nekünk. A BIBLIAI VILÁG gyakorla­tától eltér a mai egyházi hely­zet. Valamikor elképzelhetetlen volt találkozás vagy búcsú, szü­letés vagy halál, ünnep vagy krí­zishelyzet — áldás nélkül. Any- nyira az istenközelség tudatában éltek, hogy egymásnak nem egy­szerűen jót kívántak, nem erőt­len vigasztaló szavakat mormol­tak, hanem a személyhez és hely­zethez illő áldást mondtak. Isten igéjét alkalmazták egymásra sze­mélyesen és a helyzethez illően. Megáldották az élet útján in­dulókat. Áldást adott végső órá­ján a búcsúzó öreg. Áldás nél­kül nem indult útjára a vándor. Emlékezzünk arra, hogy egyszer édesanyák Jézushoz vitték cse­csemőiket, hogy áldja meg őket. A régi tanítványok értetlenségét korrigálta Jézus azzal, hogy nin­csen korhatár, mindenkinek ál­dásra vgn szüksége, azaz Isten­nek frissen és személyéhez szóló igéjére. . Hová is lettek volna enélkül a régiek? Ugyan hová lennénk mi is manapság? Az ál­dásmondás kéresztyénséeühk őriá-, si hiánya. Ideje lenni ide is visz- szatérni. AZ ÁLDÁS FORRÁSA — IS­TEN. Krisztus Jézusban áld meg minket. Péter apostol a világtör­ténelem első keresztyén igehirde­tését Jeruzsálemben ezzel is zár­ta: „aki megáld titeket azzal, hogy megtérít mindenkit a maga gonoszságából” (Csel 3, 26). Iz­rael egyetlen áldása, minden föl­di jótétemény között legdrágább ajándéka maga az Isten. Így volt, amikor a népek közül elsőnek ezt a népet hívta magához, így volt az atyák idején, ,a pusztai ván­dorláskor, a szövetségkötéskor, a próféták korszakában. Istennek ez' az egyetlen áldása tetőzött azzal, amikor az idő teljességé­ben elküldte Fiát a világba, hogy éljünk Őáltala! EFEZUSI LEVELÜNK szerint az egyház szerte a gyülekezetek­ben így hódol Isten előtt: „áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Is­tene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának min­den áldásával”. Ezzel Istent ma­gasztaljuk és dicsőítjük, Aki ben­nünket, mélyre zuhant és önerő­ből soha meg nem menekülő em­bereket megkeresett, kiemelt, magához vont és megajándéko­zott örök élettel. Ez az „áldás” Jézus Krisztusban összekapcsolja a kettészakadt világmindenséget, a mennyet és a földet, az embert kereső Istent és az Isten után nyugtalanul sóvórgó embert. Ez az áldás az „elveszített paradi­csom” visszatérése a földre. Már­ts itt van közöttünk Jézus Krisz­tusban. Eljön az ideje annak is, hogy mindenki számára látható­vá váljék, de azok, akik hisznek, már most ujjongó örömmel di­csőítik és magasztalják Istent az egyházban. Ugyan mi lenne az egyház vallomása és éneke, ha nem éppen Isten magasztalása abban a világban, amely lekicsi­nyíti, sőt meg is tagadja Öt. Az egyház küldetése az, hogy ezt a csodálatos Istent mindenki előtt naggyá tegye, dicsőítse és • sem­miképpen se hozzon nevére szé­gyent. Nem felejthetjük el Jézus tanítását a hegyi beszédből: „úgy ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5, 16), A sorrend ugyan kétségtelen: első az Isten áldása és utána zen- dül fel az Istent áldó magaszta­lás az egyház ajkán — mégis a kettő egymástól elválaszthatat­lan. Isten abból a másik, most még láthatatlan világból áldja népét, viszont az egyház ebben a világban áldja és magasztalja Istent. Így találkozik népével Is­ten és így találkozik népe az Urával. A földöntúli világ kapui kitárulnak, a megáldottakból ál­dást osztók lesznek, akik élnek és másokat éltetnek az áldás ere­jével. Isten gyermeke nemcsak kap, hanem ad is áldást. Ahol ebben a világban Isten országá­nak erői jelentkeznek az egyház szolgálata során, ott valósággá válik az áldás. Nekünk az a dol­gunk, hogy úgy áldjuk és ma­gasztaljuk Istent, hogy közben az elveszett és sötétségben ülő vi­lág számára áldássá váljunk. Hisszük, hogy eljön majd annak az ideje, hogy Isten letöröl sze­münkről minden könnyet, de ez azt jelenti, hogy 'most mi töröl­jünk könnyet, tápláljunk éhezőt, ápoljunk beteget, vigasztaljunk gyászolót, harcoljunk a halál el­len. A földön „átok” van. Isten gyermekeinek, az egyháznak szolgálatán keresztül „áldás” ér­kezik. NE FELEJTSÜK, hogy az utol­só, amit Urunkból láttak tanít­ványai, az Ö áldást osztó keze volt. Boldog közöttünk az, aki­nek egész életét az áldást osztó kéz jellemzi. Ezért kapcsolódjunk mi is a régiek diadalénekébe! Oly gyönyörű út áll előttünk: végy áldást és légy áldás, miközben egyre kisebbek leszünk, minden­nél nagyobbra nő Isten. Soha senki elől ne takard el Öt. Ne légy reménytelen még a remény­telenségben sem, mintha semmi sem történt volna vagy semmit sem tehetnél. Isten áldást ad és népét áldássá teszi. Ez az egy­ház életének naponta megújuló öröme és szolgálata! Balikó Zoltán Az cnckcskönyv-sserkesstök műhelyéből JÉZUS-ÉNEK 1 Tton dallam &-u-n,j--------------——- * * Fel, éb- récéén lel- ketn,és mondj éne-két! > j WM m us-v­v\-gar\a BáröiujvuiU di-csere-tet, Mert ö-ben-ne té-gecWs, ’ -4­3^ r\ vár kebelem, Es á- ben-nc We~ ked is -tav-va amennyi Rab voltoddal mért gyötrőd még a szíved? Mért nézed még mindig a bűneidet? Hisz boldogan nézhetsz a Bárányra fel: Sok vétkedet vérével ő mosta el. Mily boldogság várja és nagy kegyelem, Ki Jézussal eggyé lesz már idelenn: Megkapja a hófehér, tiszta ruhát, És Mestere jár vele, mint hű barát Itt annyi a munka, a harc, a veszély. De tündöklő nappalra válik az éj, Ha felragyog majd az Űr arca nekem, És ujjongva zeng örök dicséretem. Paavola Mátyás 1786—1859 Finn egyházi énekeskönyv 311. éneke — Böjt 1. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 6, 1—10; az igehirdetés alapigé­je: Lk 9, 38—45. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Feb­ruár 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet PINTÉR JÁNOS zalaegerszegi lelkész. — IRSA. Január 2—4-ig Ba­bus Imre fóti lelkész szolgált a gyülekezetben. Igehirdetés-soro­zatának témája: ..Kereszténysé­günk megbízatás, megtartás, megkísértetés” volt. — MISKOLC. Január 20-án, vasárnap az ökumenikus imahét ünnepélyes záró-istentiszteletét az evangélikus templomban tartot­ták. Igét hirdetett Veczán Pál diósgyőri lelkész, Isten országa bibliai értelméről Ablonczy Lász­ló református esperes tartott elő­adást. Imádsággal Szuhánszky János metodista és Agárdi István ádventista lelkész szolgált, éne­kelt a baptista énekkar. — Ja­nuár 27-én a gyülekezet szeretet- vendégségén Pintér Károly ózdi lelkész szolgált előadással „Az öregség dicsérete” címmel. A gyü­lekezet nőtagjai hangjátékpt ad­tak elő. — GERENDÁS. Január 27-én dr. Cserháti Sándor szegedi lel­Túrmezei Erzsébet fordítása kész végezte a délelőtti istentisz­telet szolgálatait, valamint elő­adást tartott „Olvasom a Bib­liám” címmel a konfirmandusok számára rendezett szeretetven- dégségen. Február 8—10. között evangelizációs jellegű presbiteri napokat tartott a gyülekezet. „Személyes diakónia” összefogla­ló címmel. Az igei alkalmaknak és a záró szeretetvéndégségnek is Deme Károly kondorosi lelkész volt a szolgálattevője. — KŐBÁNYA. A gyülekezet január 20-i szeretetvendégségén dr. Fabiny Tibor professzor tar­tott vetített-képes előadást az Evangélikus Országos Múzeumról és a nemeskéri műemlék temp­lomról. — VASAS—MARÁZA—KOM­LÓ. A társgyülekezetben január 19—21. között igehirdetői szolgá­latokat . végzett Deme Dávid ostífy-asszonyfai lelkész. — CEGLÉD. A gyülekezet ja­nuár 27-i szeretetvendégségén dr. Fabiny Tibor professzor tartott előadást „450 éves az Ágostai Hit­vallás” címmel. — OROSHÁZA. A gyülekezet­ben február 2-án Bolla Árpád dunakeszi lelkész szolgált igehir­detéssel, valamint vetített képes előadást tartott a szeretetven- dégségen „Kelet fényei és árnyai” címmel. . áHTvasArnap IGÉJE Jézus elindult a győzelem felé Lk 9, 38—45 Az Apostoli Hitvallás e szavakkal foglalja össze a Jézus születésé­től a haláláig terjedő időt: „szenvedett Poncius Pilátus alatt, meg- * feszített, meghalt". Jézus életét ebben az egy szóban rögzítette a Hit­vallás: „szenvedett". Nem túlságos leszűkítése ez Jézus működésének? Hiszen prédikált, tanított, emberekkel beszélgetett, gyógyított, rászo­rulókon segített. Igaz, voltak életének fájdalmas időszakai is. Találko­zott a halál hatalmával nem is egyszer.. De részt vett a kánai menyegzőn is. Bizonyosan voltak életének örömteli szakaszai is. Akadtak, akik keményen szembeszálltak vele. De sok szívből szeretet áradt felé! Mindezek ellenére a Hitvallás helyesen összegezte Jézus életét ebben a szóban: „szenvedettMert messiási munkája meg­kezdésétől reá hullott a kereszt árnyéka minden szolgálatára. Nem azért, mert emberek gonoszsága miatt fájdalmasan alakult az élete. Hanem azért, mert beteljesedett a prófécia: Isten Szenvedő Szolgája volt. Isten Szenvedő Szolgája szembenézett az emberi nyomorúsággal. Egyetlen, kínok közt gyötrődő fiát vitte Jézushoz egy édesapa. A „Mester” megszólítás sejteti, hogy inkább a baj elhárításának szán­déka kergette Jézus elé, mint a hit. Át kellett élnie a szeretet tehetet­lenségét. Jézusnál is próbálkozott. Az apa szavaiból kiderült, hogy tisztátalan lélek gyötörte a gyermeket. Jézust nem a gyermek kínja ragadta meg csupán, hanem észrevette azt, aki a szenvedést, fájdalmat okozta, aki Isten teremtett művét akarta tönkretenni. Jézusnak nem ez az eqy találkozása volt a Gonosz munkájával. Többször hoztak hozzá betegeket. Igen sokszor ő maga kereste fel a szenvedőket. Isten Öt a fájdalmat hordozó, összeroncsolt életek meg­mentésére küldte. Isten Szenvedő Szolgája elviselte tanítványai tehetetlenségét. A fia gyógyulását kereső édesapa először Jézus tanítványaihoz fordult. Az apostolok nem tudtak segíteni. A beteg gyermek meg- gyógyitásának kísérleténél vallott kudarcuk a tömeg szemében Jézus­nak a démonok feletti hatalmát tette kétségessé. Mindezt tetézték, hogy belenyugodtak a kudarcba. Talán nagyon okosan meg is ma­gyarázták az apának, hogy milyen hatalmas a gonosz lélek, ezért nem bírnak vele. Azután szépen otthagyták a beteget. Azt gondolták, hogy az ügy befejeződött. Hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek veletek és meddig tűrlek titeket? — mondotta Jézus, amikor az apa szavait hallotta. Szokatlan volt ez a kifakadás. Ö, aki a mustármagnyi hitet is sokra becsülte, most nyilvánosan megszégyenítette tanítványait. Böjti önvizsgáltára indító kérdések: Tehetetlenségünkkel, közöm­bösségünkkel, mentegetőzéssel, a gonosz hatalmának felnagyításával nem akadályozzuk Jézust a cselekvésben? A fájdalom, a gyötrelem, ’■ a szenvedés nem azért győzedelmeskedhet kicsiny körben éppen úgy, mint világméretekben, mert hihetetlenül gátolja Jézust a cselekvés­ben? Ha ember előtt is drága egy másik emberi élet, akkor hogyne lenne Isten előtt is drága._ Jézus a tanítványok szeme láttára kiűzte a démont a meggyötört‘gyermekből. , Isten Szenvedő Szolgája bejelentette szenvedése titkát. 'Vív A beteg gyermek gyógyulása nyilvánvalóvá tette, hogy Jézusban megjelent a gonosznál éiosebb hatalom. Mindenki megbizonyosod­hatott afelől, hogy nem szabad belenyugodni á gonosz uralmába, --v Van lehetőség a szabadulásra! Jézus, miután reménységet ébresztett a szívekben, közölte titok­zatos jövendőjét: Az Emberfia emberek kezébe adatik. A tanítványok nem értették, hogyan kerülhet emberek kezébe az, akinek Isten a Sátán felett 'adott hatalmat. Az apa azért kért gyógyu­lást fia számára, mert neki drága volt Egyetlenje. Az Atya Isten az ö Egyetlenének nem kedvezett, azért, hogy nekünk életünk legyen. A Messiás, minden hatalom birtokosa az emberek önkényének zsák­mánya lett. Isten rendelkezett így! Amit Jézus mondott, az beteljesedett. Odaadátott az emberek ke­zébe. Mit tettek vele az emberek? Nem simogatták, hanem gyötörték, kínozták. Az édesapa megrázó módon rajzolta meg, hogyan gyötörte fiát a gonosz lélek. Ami Jézussal történt, az még borzalmasabb volt. De nem-hiábavaló, céltalan szenvedést élt át. Győzelmet aratott a sátán felett! Elvette erejét. Ígéretet adott arra, hogy amikor végleg befejezi a világ megváltását, teljesen megsemmisíti a gonoszt. Olyan világba nyit utat, ahol nincs bűn, szenvedés, halál. A böjti vasárnapok Krisztusnak a gonosszal vívott küzdelmét állít­ják szemünk elé. Érzékeltetik a sátán feletti végleges győzelmét. A ter­mészetben most folyik a tél és tavasz közti küzdelem. Búcsúzik a ' zord idő. Reménységgel várjuk, hogy csírázni kezdenek a magok, ki- bomlanak a rügyek, virágok nyílnak. Krisztusnak a gonosz feletti diadala megörvendeztet bennünket. Megerősít abban a bizonyossá­gunkban, hogy Krisztus életereje kering bennünk. Szenvedések között is a hit, remény és szeretet útját járhatjuk. Ferenczy Zoltán Imádkozzunk! '• * * Együttérzéssel, szánakozással nézted Urunk az emberi fájdalmat. Milyen sokszor megfeledkezünk erről. Közönnyel megyünk el a szen­vedők mellett. Terhet jelentünk számodra ahelyett, hogy készséges segítőid lennénk. Rázz fel felelőtlenségünkből. Szentlelkeddel éb­reszd bennünk á hitet és szeretetet. Mutasd meg mikor és hogyan kelt szenvedő embertársaink segítségére sietni. Add, hogy soha ne feledjük, Te hatalmasabb vagy a gonosznál. Énnek tudata töltse be szívünket mindig nagy örömmel. Ámen. —BANK. Hetvened vasárnap­ján iktatta be a gyülekezet he­lyettes lelkésze, Rezessy Miklós a gyülekezet új gondnokát, Iva- nics Jánost, valamint Bálint Já­nos, Paulovics Pál és Súlyán András új presbitereket. „Vigyáz­zatok azért magatokra és az egész nyájra!...” — ERDÖKÜRT. A leánygyüle­kezet január végén köszönte meg az egyházfi tisztétől megvált Ne- deliczki Mihály ML. hűséges szol­gálatát és február 10-én köszön­tötte Garai Pál H. három évre megválasztott új egyházifit, akit Maróti János lelkész'istentisztelet keretében iktatott be tisztségébe. — KISKÖRÖS. A gyülekezet január 28-i énekkari szeretetven­dégségén dr. Koren Emil budai esperes: a február 6-án tartott konfirmandus szeretetvendégsé- gen Takácsné Kovácsházi Zelma; a február 13-án tartott presbite­ri szeretetvendégségén Koppány János tótkomlósi lelkész volt a vendégelőadó; — KELENFÖLD. Március 1-én, szombaton délután' fél 6 órakor szeretetvendégség lesz á gyüleke­zetben, amelyen Sümeghy József vadosfai lelkész tart előadást ;,Evangélikusok '-a szabadságharc­ban” címmel.''

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom