Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

Egység a hitben és a szeretetben As énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből ÉNEK VÍZKERESZTRE le Nicolai Vülop 4590. ♦ : * <Lr Éi zs :f r ez Szép, -fé-nyes Hajnal-csÜia-cjom, Ragyogj rám,édes Jézusom, Oly sok szív/ té-ged várva vár. Az é viszi-vem is vujii vámár dúsö-sé-yew, gazdagságom-Üdvös-sé-yemtőled vdL-roni. Mint drágakő, úgy ragyogjon, Szívemben fénylőn lobogjon Szerelmed égi lángja. Tetőled el ne szakadjak, Szent tested tagja maradjak, Törzsednek élő ága. Áldlak, mert nagy Jóságodat, irgalmadat nékem adtad. Szívem lángra te gyújtottad. Te, kedves, tiszta fénysugár Ragyogj be, szívem téged vár, Hogy benned örvendezzen. Add nékem áldott Lelkedet, Szent testedet és véredet, Hogy te lakozzál bennem. Szánj meg, áldj meg! Hű karodban, irgalmadban tarts meg engem. Csak tebenned bízik lelkem. Hadd zengje szívem énekét: Te vagy a kezdet és a vég, Te üdve a világnak! Ha rámtör majd a zord halál, Tudom, kegyelmed rám talál, És örökké imádlak. Áldlak, várlak Nagy örömmel. Csillagfénnyel jöjj sietve! Téged várlak reménykedve. Nicolai Fülöp 1556—1608 Dóka Zoltán fordítása VASÁRNAP IGÉJE LA bűn elválaszt — a bocsánat összeköt 1 Jn 1,5—10 „Jézus, szívbéli szent öröm, Igazság kútja, fényözön” — ezekkel a költői szavakkal magasztalja egy középkori himnusz Jézust. A vi­lágosság és sötétség, az igazság és hazugság ellentétpárjával hirdeti az apostol a feltámadt és megdicsőült Krisztusról szóló üzenetet. A világosság Isten lényét jelzi, akivel nem fér össze semmiféle sö­tétség. Istent Jézusban ismerjük meg a világ Világosságának, s aki öt követi, az nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. A „világosságban járást” konkretizálja ez az üzenet. Az igazság és hazugság ellentétpárja sem egyszerűen az igazmondás és hazugság problémáját fejtegeti. Isten igazsága: az önmagát Jézus által fel­táró, kinyilatkoztató valósága. Ezért a hazugság itt nem egyszerűen hazug állítás, hanem az „igazság” ellentéte, vagyis hamis elképze­lés Istenről. JÉZUSNAK A VÉRE MEGTISZTÍT MINKET MINDEN BŰN­TŐL. A Jézus áldozati haláláról szóló üzenet terjeszti a világossá­got. Ebben a világosságban látjuk meg, hogy kicsoda az Isten és kik vagyunk mi magunk. Jézus bűntörlő vére, azaz áldozati halála rombolja le az Isten és közöttünk levő válaszfalat. Megtisztít min­ket minden bűntől. Ez a „minden” nem azt jelenti, hogy a keresz­tyének „bűntelen” emberek, hanem a bűn minden fajtájától, min­denfajta bűntől megtisztított és megszabadult emberek. Luther sze­rint a „szentek közösségének” (= a gyülekezetnek) a titka: „A szentek (vagyis a keresztyének) a-saját ítéletük szerint önmagukban mindig bűnösök, ezért látszanak kívülről mindig igaz emberednek, a képmutatók saját véleményük szerint mindig igazak, ezért látják őket az emberek mindig bűnösöknek.” A BŰNBŐL SZABADULÁS ÚTJA: BŰNEINK MEG VALLÁSA. Mindaddig sötétben járunk és becsapjuk, ámítjuk önmagunkat, amíg azt mondjuk, hogy „nem vagyunk bűnösök”. Sőt meghazud­toljuk Istent és nincs meg bennünk az ö igéje. A megbánt és meg­vallott bűn viszont vallomás arról, hogy kegyelmes az Isten! Ha­zuggá tesszük Istent, ha lebecsüljük Jézus bűntörlő áldozatát és an­nak következményeit. Mert Isten bűnt megbocsátó és gonoszságtól megtisztító szeretettből és hűségéből születik az egyház, a gyüleke­zet is. Jézus áldozati halálának áldása a bűnbocsánat és a belőle fakadó erkölcsi erő és tisztaság. Magánéletünkben és közéleti tevé­kenységünkben egyaránt. Az úrvacsoravételt rpegelőző gyülekezeti gyónási rendünk az apostolnak éppen ezekkel a mondataival emlé­keztet Isten hűséges szeretetére ésvbuzdít szívből fakadó bűnval­lásra. ^ A BŰN ELVÁLASZT, A BOCSÁNAT ÖSSZEKÖT. Jézus áldozata nemcsak az Isten és ember, de az ember és ember közötti válasz­falakat is lerombolja. A vélt „bűntelenségünk” rombolja az egy­mással való közösségünket is. Ahol emberek önmagukat a házas­ságban, a családban, a munkahelyen és a társadalmi közösségek­ben hibátlan, bűntelen embereknek gondolják, q^ak a másikban látják meg a hibákat és bűnöket, ott nem alakulhat ki igazi emberj közösség. A gyülekezetben is a „bűntelen” emberek rombolják, míg a bűnbocsánatot nyert bűnösök építik és erősítik a testvéri közös­séget. A bűn mindig elválaszt bennünket egymástól. A bocsánat az, ami összeköt. Isten bocsánata és a belőle fakadó erő, amivel mi is meg tudunk bocsátani egymásnak és tudunk egymásért élni. KÖZÖSSÉGÜNK VAN EGYMÁSSAL. Az Isten világosságában élő embereknek közösségük van egymással. Isten maga teszi sza­baddá bocsánata által az egymáshoz vezető utat. A világosságban járó ember nem gondolkodik önző módon. Másképpen látja maga körül az eseményeket, mint amikor sötétségben élt. Meglátja a má­sik embert gyülekezeten belül és kívül, s igyekszik megérteni, se­gíteni. Az igazság az ő számára nem egy elvont fogalom csupán, hanem „a szeretet a megvalósult igazság”. A gyülekezeti istentisz­telet és az úrvacsorái közösség azért drága alkalom, mert benne egyszerre részesülünk a bűnbocsánatban és az egymással való kö­zösségben. Elgondolkoztatóan mondotta valaki: A bűnbocsánat nemcsak Is­ten szóló szája, hanem egyszersmind az ember halló füle is. Vagyis Isten meghirdetett üzenetét meg is kell hallanunk a magunk szá­mára. Vízkereszt ünnepén, a világ Világosságának ünnepén, kér­dezzük meg önmagunkat: mennyire élünk Isten bűnt megbocsátó és életünket megtisztító hűségének kegyelméből? S meglátszik-e élet­folytatásunkon, hogy a világosságban járunk? A gyülekezetünkben, családunkban és a társadalomban való közösségi magatartásunkkal akarva-akaratlanul felelünk rá. Csak meg ne csaljuk önmagunkat, nehogy az igazság helyett, tévúton járjunk. Sárkány Tibor Imádkozzunk! Istenünk! Aki világosság vagy, köszönjük, hogy Jézusban, a világ Világosságában mi is igazságod fényében élhetünk. Segíts meglátnunk és szívből megvallanunk bűneinket, hogy Jézus által megtisztítva min­den gonoszságunktól, egymással is szerető közösségben élhessünk. Köszönjük gyülekezetünk istentiszteleti és úrvacsorái közösségét. Hű­ségeddel formálj minket közösségi emberekké egyházadban és a vi­lágban egyaránt. Ámen. Nyitott szívű evangélikus ke­resztyének szeretetét érezhettük egész nap Foton és Mogyoródon az 1979. november 25-i püspök- látogatás során. Dr. Káldy Zoltán püspök egyházkerületünkben most elsősorban azokat a gyüle­kezeteket keresi fel, amelyekben már régebben volt hasonló láto­gatás. így került most sor Fótra és fiiiájára Mogyoródra. Mindkét helyen kitűnt, hogy a gyülekezetek régen várták ezt az alkalmat. Mind Bohus Imre lel­kész, mind a felügyelők igaz örö­müknek és megelégedésüknek ad­tak kifejezést a püspök megjele­nése és szolgálata miatt. Ezt je­lezték a kislányok virágcsokrai is. IDŐRENDBEN ELŐSZÖR A MOGYORpDI GYÜLEKEZET­TEL találkozott a püspök, ahol Kurucz János felügyelő köszön­tötte nagyon meleg szavak­kal a püspököt. Az istentisztele­ten a 130 gyülekezeti tagból 93- an voltak jelen. Nagyszerű arányszám! Az igehirdetés alapigéje Mt 25,1—13 volt, s a tanítás közép­pontjában Jézusnak az az intése állt, hogy „legyetek készenlét­ben”. A példázat tíz szűzről be­szél, mint akik mindnyájan az Isten országához tartoznak. Ma azt mondanánk, mindnyájan hí­vők voltak valamiképpen. Miről volt tehát szó, amikor azt olvas­suk, hogy ebből csak az öt okos ment be az örömünnepre, a má­sik öt ostoba pedig kimaradt? Arról, hogy mindnyájan elindul­tak ugyan, de csak az egyik ré­szük volt felkészülve minden es­hetőségre. Nevezetesen, hogy esetleg késhet a vőlegény, és tar­talék olajra is szükség lehet. A keresztyén életben nem elég el­indulni, hanem meg is kell érkez­ni! Mi is, mint mai egyháztagok, Krisztus érkezését várjuk. Az Ő visszajövetelét, a vele való talál­kozást bizony jó ha felkészülten várjuk, s időközben el nem fogy, ki nem szárad a hitünk. A tarta­lék olaj pedig alig jelenthet mást, mint a Szentlélek ajándékát. A felkészültséget a szent élet jelenti. Legyünk szentek, mint Ő! Az igazi várakozást, Jézus Krisztus várása szentségben élést, rendezett életet jelent. Ké­szen lenni tehát azt jelenti: szent­ségben élni — szeretetben élni — megbocsátani és bocsánatot kérni tudni — szeretni az öregeket és szeretni a fiatalokat. Vállaljuk, éljük meg azt, amire elhivattunk. Ez nem könnyű. De az a kivált­ságunk ,hogy ehhez kérhetünk és kapunk is „tartalék energiát” a Szentlélektől.” A FÓTI ISTENTISZTELET a mogyoródiak szerves folytatása­ként következett. Néhány perc különbséggel Kurucz János gond­nok köszönő szavai, és a mo­gyoródi gyülekezeti tagok bú­csúztató karéja után máris a fo­gadó fóti presbiterek és gyüleke­zeti tagok karéja vette körül a vendégeket. Tóth Béla pénztáros és a kislányok köszöntésével szin­te egyidőben már a harangok is szóltak, jelezve az ünnepi isten- tisztelet kezdetét. Ezen az alkal­mon a Dániel könyvéből válasz­tott igék alapján szólt a püspök igehirdetése, amelyet a nagy szá­mú fóti gyülekezettel együtt, a mogyoródiak is és a helybeli fe­lekezetek képviselői is hallgatták. A vasárnap jellegéhez kapcsol­tan hangsúlyt kapott az a gon­dolat, hogy ez az ige előre néz, és nem a letűnőre. Előre viszi a mi tekintetünket is. A háttér viszont életünk kemény témája: a hala!. Akár bevalljuk — akár nem, az életünk legnagyobb problémája. Többen képviselik azt, hogy a magam halála nem is olyan prob­léma, a hozzám tartozókét, a sze­retteim halálát nagyon nehéz tu­domásul venni. A mi életünkben azonban nem a halálé az utolsó szó Mondani és hirdetni kell a re­ménység szavát is. hogy van fel­támadás és örök élet Krisztusért­Örök élet. sok hamis elképzelés van erről. A kinyilatkoztatás alaDján tudjuk, hogy ott feltáma­dott emberek lesznek megdicsőült testben. Meg vagyok győződve arról, hogy ott meg fogjuk ismerni egy­mást. hiszen ott nem „lelkek” fognak „lebegni”, hanem megdi­csőült testek lesznek jelen. Ezt pedig Krisztus nem sablonban csinálja. Valami közünk lesz eh­hez a mostani testhez. Nincs azonban örök élet, és örök életre feltámadás anélkül, hogy ebben az életben át ne men­tünk volna a feltámadáson, egy megújuláson. Pál apostol mondja, hogy a bűn tesz halottá. A ma­gunk bűne —, aminek gyökere a hitetlenség — taszít minket ha­lálba. A bűnbócsánat hoz életre, tesz élővé. Ezen a feltámadáson kell átmennie annak, aki örök életre akar menni. Aki hisz a Fiúban — a bűnbocsánatban — annak örök élete van. Akinek örök élete van, annak az élete már itt megváltozik. A gyüleke­zetben, vagy családban megérzi az ember, hogy ott az örök élet szele fúj-e, életben vagy halálban járnak. Igénk még azt is mondja, hogy akik feltámadásra jutottak, azok sokakat igazságra vezettek. Tehát nem maguknak éltek csak, hanem életükkel illusztrálták a szeretetet, a tisztaságot, és tiszta szóval tették szebbé az életet. — Vízkereszt ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 1, 5—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet DR. NAGY IST­VÁN tatai lelkész, a Fejér-Ko­máromi Egyházmegye esperese. — DUNAFÖLDVÁR. Kedves ünnepe volt 1979. december 2-án a gyülekezetnek. Ekkor emlékez­tek meg a templom építésének 75 éves évfordulójáról. Az ünnepi is­tentiszteleten Sólyom Károly, a Tolna-Baranyai Egyházmegye es­perese szolgált igehirdetéssel. Mi- há :si Lajos lelkész ismertette a templomépítés történetét és a gyülekezet életének főbb esemé­nyeit. Az évforduló folytatásakép­pen december 3-án Szabó István dunaegyházi lelkész, december 4-én pedig Deme Zoltán,' kisapos- tagi lelkész és felesége szolgált igehirdetéssel. Ezzel vezettek másokat is. Lehet így élni! Bárcsak fiaink tudnának úgy utánunk nézni, mint csilla­gok után, melyek jó irányba mu­tatják az utat. Azok, akik a föl­di feltámadás után a nagy feltá­madást is elnyerik, azok fényle­nek, mint.a csillagok. Az istentisztelet után az egység szimbólumaként a már ebédhez terített fehér asztalok vártak bennünket. A gyülekezet vezető­ségével folytatott asztali beszél­getés során mondott köszönetét a püspök a már majdnem két év­tizede ezért a gyülekezetért áldo­zatosan fáradozó, s ezt a napot is kitűnően előkészítő Bohus Imre lelkésznek. Keveházi László espe­res pedig — aki az istentiszteleti szolgálatokban is segített a püs­pöknek — az egyházmegye kö szünetét juttatta kifejezésre a püspök körükben végzett szolgá­latáért, amely után a megélt öröm és a megélt egység élmé­nyével mehettünk tovább. Gyarmati István — ÓBUDA. Január 13-án va­sárnap délelőtt a 10 órakor kez­dődő istentiszteleten a Lutherá- nia férfikara szolgál. — CSÖMÖR. A gyülekezet felü­gyelőjének elhalálozása után meg­tartott presbiteri ülésen egyhan­gúlag Gubek Máriát, a gyülekezet volt számvevőszéki, elnökét vá­lasztották meg felügyelővé. Ezen az ülésen új presbitereket is vá­lasztottak az időközben megüre­sedett helyekre. 1979. november 11-én ünnepi tisztelet keretében iktatta be a gyülekezet lelkésze, Solymár Péter az újonnan vá­lasztottakat: Gubek Mária felü­gyelőt, Bagyánszki János, Szuhai János, Alajtner Ferenc, Krekács Lászlóné, Krizsán Mihály, Lazsán György, Vrana Mihály, id. Hu- gyecz József, Varga István, Ba­gyánszki Ferencné és id. Bátovsz- ki Ferenc presbitereket. — IRSA. 1979. decémber 2-án gyülekezeti szeretetvendégség ke­retében Turmezei Erzsébet, de­cember 9-én Gyarmathy Irén szolgált ádventi témájú írásokkal. — PESTI EGYHÁZMEGYE. Kibővített ülést tartott a Pesti Egyházmegye Presbitériuma a jó­zsefvárosi gyülekezet kápolnájá­ban. Az ülésen részt vettek a presbitérium tagjai mellett a gyülekezetek elnökségei is és ér­deklődéssel hallgatták Virágh Gyula esperesi beszámolóját, amely általános egyházi kérdések mellett részletesen értékelte a gyülekezeti munkatervet is. Ez­után dr. Karner Ágoston országos főtitkár, aki egyben az egyházme­gye egyik gyülekezetének lelkésze is, tartott rendkívül időszerű elő­adást az egyházmegyéhez tartozó városrészek és gyülekezetek ed­digi, jelenlegi és a közeljövőben várható népességi- és városfej­lesztési változásairól s ezeknek hatásairól az egyházi életre. Szá­mos hozzászólás is elhangzott a témához. — HALÁLOZÁS. Geriet János, a csömöri gyülekezet hosszú évti­zedek óta hűséges presbitere, majd évekig gondnoka, az utóbbi öt esztendőben pedig felügyelője 1979. október 4-én váratlanul el­hunyt. Fő szervezője, a legaktí­vabb munkása volt az új gyüleke­zeti ház építésének. A gyülekezeti házon végzett munka közben szó­lította haza őt az Űr, s így nem érhette meg szolgálata nagy ál­mát, a gyülekezeti ház elkészül­tét. Temetése október 6-án volt az egész község nagy részvétele mel­lett. Koporsója mellett Solymár Péter lelkész hirdette a vígaszta­lás és a feltámadás igéjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom