Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

Mindennapi kérdések

Mii lioz a jövő?

Gyakran hangzik el a feltett kérdés akár személyes, akár általános formában. Amikor egy újszülött felett megállva annak jövőjére gondolunk, akkor személyesen tesszük fel, amikor pedig év végén, amolyan szilveszterújévi meditáíásban, akkor általánosságban keressük, mit hoz a jövendő? Az az érdekes, hogy legtöbbször el is felejtjük, hogy feltettük a kérdést, hiszen ki gondol egy-két hónappal később arra, hogy ami az új évben történt, arra nézve kíváncsiskodtunk korábban ?

VANNAK, AKIK TUDOMÁNYOSAN VETIK FEL A KÉRDÉST. Szociológiai, filozófiai, köz- gazdasági, politikai, vagy éppen teológiai szempontból vizsgálgat- ják világunk jövőjének kérdéseit és eközben kétségtelenül fontos, el nem hanyagolható tényekre bukkanunk, melyekből a mának le kell vonnia a szükséges következtetéseket. Vannak azonban olyanok, akik ezekkel a megállapításokkal „mesterkednek”. Nyugaton a mi időnkben lett divatos „tudományág” a futurológia. Ez a módszer a társadalom, a civilizáció várható jövőjével és tervszerű alakításával foglalkozik és közben akarva vagy akaratlanul olyan jellegűvé lesz, mely valamilyen katasztrófahangulatot kelt az emberekben. Ki ne hallott volna azokról a vizsgálódásokról, mely a levegő oxigéntartalmának csökkenését, vagy a földünket körülvevő ózonréteg vékonyodását, a világ energiaforrásainak kiapadását, vagy az emberiség élelmének elégtelenségét kutatják. Még prédikációkban is gyakran hallunk ideutaló példákat. adatokat. Nem is hunyhatunk szemet ezek előtt a tények előtt. A baj csak akkor támad, ha ezekkel a megállapítható vagy megállapított tényekkel úgy foglalkozunk, hogy azt érzik az emberek. itt valami végzetszerűséggel állunk szemben.

Hónapokkal ezelőtt láthattunk a televízióban egy ilyen témájú filmet, az is jól érzékeltette, hogy #a környezetszennyezés mennyire fenyegethet emberi életeket. A szmogriadót bemutató képek vészesen és kísértetiesen hasonlítottak a H. világháború légó- pincéinek életére, jeleneteire. Az ilyen „tudományos elméletek” felkeltik az emberekben a katasztrófahangulatot, megijesztik a társadalom tájékozatlanabb tagjait. A kiszolgáltatottság érzését ébresztik fel. A végzetszerű, sorsszerű, kikerülhetetlen jövőtől félő emberrel pedig lehet manipulálni, lehet őt befolyásolni, a

megszorult ember sok mindenre igent mond

__

BÁ

R JELLEGZETESEN NYU-> GÁTI EREDETŰ AÉ ILYENFAJTA FUTUROLÓGIA, azért nálunk is ismertek ezek a világ jovojere utaló jóslatok és meg- gondolkoztatják bizonyára híveinket is. Hogyan is állunk a kérdéssel: mit hoz a jövő?

Első, amit erre az ijesztgetésre mondhatunk az, hogy ezek is úgy vannak, mint a világ végét már oly sokszor megjósoló szektás prófétálások: rendre nem válnak be. A jósolgatok hamis prófétáknak bizonyulnak. Valami közbejön, másképpen történik és nem lesz katasztrófa, az élet megy tovább.

Igen, ez a második, amit mondanunk kell: az élet a Földön megy tovább. Ahogy eddig is oly sok évszázadon keresztül. Jönnek közben problémák, a tudományban nincs megállás, új helyzetekben új utakat kell keresni, egyik energiaforrás kiapadása rákény- szerít az újak megtalálására, de az élet megy tovább. Az igazi tudomány nem manipulál, hanem azt vallja: felelősek vagyunk nemcsak a máért, de a holnapért isj tenni és dolgozni kell nemcsak szűk perspektívában a magunk életéért, de meg kell alapoznunk már a 21. század emberének életét, élelmezését, energiaforrásait, kapcsolattartási

rendszerét, egész életét. Jó, hogy sokan így dolgoznak és terveznek már a felelősen gondolkodó és cselekvő emberek sokaságában.

A MÁÉRT ÉS A HOLNAPÉRT TENNI ÉS DOLGOZNI KELL. Ez a program a keresztyén emAz iszlám mekkai központja (Rabita al-Alam al-Islami) ellene mondott keresztyén missziói társaságok olyan jelentéseinek, hogy a keresztyénséget Afrikában mohamedán misszionáriusok veszélyeztetik. Az iszlám Afrikában még ugyan a legelterjedtebb vallás a lélekszámot tekintve, a keresztyénség azonban lényegesen gyorsabban növekszik és feltehetően megelőzi az iszlámot a 2000. évre.

A mekkai központ statisztikája 1980-ra nézve ^41 millió keresztyénnel és 190 millió mohamedánnal számol. A keresztyének közül 63 millin' római katolikus, 46 millió protestáns, 18 millió afrikai szabadegyházak tagja, 14 millió pedig ortodox és kopt.

bernek is programja lehet, sőt kell, hogy legyen. Mi hisszük, hogy Isten e világ Teremtő je s ebDen azt is hisszük, amit a Szentírás első lapjain olvasunk, hogy Istén az embert úgy teremtette meg es olyan „üuitúrpa- ranccsai ’ küldte ebbe a viiágoa, mely szerint a „továbbteremtes”, a világ továbbélésének munkáját az emberre bízta. „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1 Móz 1, 28.) Ez a parancs program a jövőre nézve. Ma is! Persze, hogy a jövő tervezése közben vagy a jövőért való munka közben nem várt meglepetések jöhetnek közbe, nehézségeket kell leküzdeni, mi magunk embebek teremtünk kevésbe átgondolt munkánkkal olyan veszélyeket, melyek miatt külön környezetvédelemre van szükségünk. De a jövő nem sorsszerű katasztrófákat rejt méhé- ben! Nem vagyunk kiszolgáltatottak! Felelősek es aktív résztvevők, Isten akaratából „teremtői” vagyunk a holnapnak. Ezért hitünkből fakadóan is, tudatosan teszünk és, dolgozunk. Építünk és a békéért fáradozunk, jóakaratú emberekkel fogunk össze és nem „hamis próféták” jóslatai miatt tördeljük kezünket. A jövő a hivő ember számára is „titok”. Eseményeiből mi sem tudunk semmit sem előre. Csak abban vagyunk biztosak, Aki teremtette, fenntartja és kormányozza ezt a világot és Aki reánk bízta a világgal törődés, a világ, „továbbte- remtésének” munkáját és Aki számon is fogja kérni tőlünk. Azt is, hogy csak a magunk számára őriztük-e világunkat, vagy a jövő nemzedék számára is?!

Tóth-Szöllős Mihály

A 2000. évre a mohamedán központ 359 millió keresztyénnel számol (167 millió római katolikus, 124 millió protestáns, 38 millió ortodox és kopt, és 30 millió szabadegyházi). Az iszlámnak ezzel szemben 322 millió követője lesz, ebből 168 millió Észak-Áfriká- ban, 156 millió pedig a Szaharától délre.

Az iszlám liga szóvivője szerint nem lehet arról s^ó, hogy az iszlám „lerohanja” Afrikát. „Igazi tömegmegtérések” révén a keresztyénség évente 6 százalékkal nő (2,5 százalék a népesség növekedése folytán, 3,5 százalék a megtérés révén), míg az iszlám növekedési aránya csupán 2,5 százalék, főként a népesség növekedése következtében.

„Múlik a sötétség és már fénylik az igazi világosság” (1 Jn 2,8b).

VASÁRNAP. — „Megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségere” (Tit 2,11 — Ézs 11,4 — Mt 2,1—12 — Ef 3,2—3a. 5—6). Próféták hirdették, kiválasztott emberek ígérték, várta az ember. Megjelent — ezt hirdette karácsony. Nem szó és nem ígéret többé. Testet öltött, emberré lett. Isten fénye beragyogott világunkba, s az a célja, hogy állomásról állomásra haladva minden embert elérjen. Ezt hirdesd — írta Pál apostol Titusnak. Ezt üzeni vízkereszt igéje mindazoknak, akik hiszik, hogy Isten kegyelme érkezett hozzánk karácsony éjszakáján. „A kegyelmes Isten Nem hagyá elveszni Népét a sötétben” (168. ének 1. vers).

HÉTFŐ. — „Isten igéje nincs megbilincselve” (2 Tim 2,9 — Zsolt 48,11 — 1 Thessz 5,5—11 — Mk 1,29—39). Aki leírta, börtönben fogalmazta ezt a mondatot. Nem volt gonosztevő, csak mindent vállalt az evangéliumért s az emberekért, akik Isten üzenetének címzettjei. Őrizzen meg Isten mindannyiunkat attól, hogy tehetetlenségünkkel, lustaságunkkal, engedetlenségünkkel mi magunk verjük bilincsbe igéjét! Az a dolgunk, hogy vigyük Isten sze- retetének fényét a körülöttünk élők közé, jó szóval, segítő szándékkal, igehirdetéssel és szolgálattal egyformán. Bárcsak egyre tudatosabban tennénk ezt! „Hogy a drága hír elérjen Végre minden népeket” (733. ének 5. vers).

KEDD. — „ ... hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat” (2 Kor 1,8—9 — 5 Móz 32, 39 — 2 Kor 4,3—6 — Mk 1,40— 45). Szolgálatának egy darabjára tekint vissza Pál apostol. Olyan szakaszára, amely tele volt köny- nyel, szenvedéssel, sőt életveszéllyel. S amely mégis arról az Istenről tanúskodott, aki meg tud szabadítani a legkilátástalanabb helyzetből is, s aki az utolsó pillanatban is,, a halál fölött is Űr. Semmit sem tettünk mi — hangzik Pál mellett sok-sok tanú szava. Mindent Isten cselekedett. „Eljöttél reménységemre ... Jézus, én reménységem” (411. ének 2. vers).

SZERDA. — „Arra hívott el minket Isten, hogy békességben éljünk” (1 Kor 7,15 — Zak 8,19 — Jn 8,31—36 — Mk 2,1—12). Ritka éles ez a megfogalmazás. Az egymás közötti békesség nem különleges kegyelmi ajándék, nem is valami vágyott, de elérhetetlen cél, hanem elhivatásunkból fakadó kötelesség. Erre hivattatok, ez a dolgotok — ilyen egyszerűen, egyszersmind keményen fogalmaz Pál apostol. S a kör, amelyre ebben az esetben alkalmazza, a házasság. Az a hivatásunk, hogy munkáljuk, teremtsük a békességet. Ezt pedig nem várhatjuk egyszerűen a másiktól, mert a mi dolgunk. „Elvetve önzést, érdeket Az hajtson, ami téged, A tiszta szeretet” (784. ének 7. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében” (2 Pt 3,18 — 5 Móz 7,13 — Róm 16.25— 27 — Mk 2,13—17). Legtöbben szeretnénk egyre jobbak, tisztábbak, bűntelenebbek lenni. Kergetjük azt a hiú reményt, hogy egyszer majd makulátlanok leszünk, méltók és alkalmasak. Mennyivel reálisabb, amit Péter mond! Amiben lehet, abban növekedjetek! Kerüljetek egyre közelebb Jézus szeretetéhez! Ismerjétek egyre jobban! Ragadjatok meg egyre többet kegyelméből! S az eredmény több lesz, mint amit az ember remélne vagy saját maga el tudna érni. „Növeljed gyenge hitünket...” (413. ének 5. vers).

PÉNTEK. — „Azt pedig nem szeretném, ha ti ördögökkel lennétek közösségben” (1 Kor 10,20 — Ézs 47,13—14 — Kol 1,24—27 — Mk 2,18—22). A gonosz létező, reális hatalom. Jó, ha legalább időnként tudatosítjuk ezt, és óvakodunk attól, hogy abban bízzunk, aki tetszetősen kínálja a segítséget, ígéri a megoldást, de minden tevékenysége pusztulásunkat célozza, mert ő a hazugság atyja. „Csakhogy megments bűn láncától. Ördög ártó hatalmától ...” (734. ének 2. vers).

SZOMBAT. — „Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek leiketek pásztorához és gondviselőjéhez” (1 Pét 2.25 — Jer 8,4 — Jel 21.9—12 — Mk 2,23—3,6). Neki köszönjük meg ennek a mondatnak igaz voltát, aki meggyógyított sebeivel, megj bocsátotta minden bűnünket, szeretett, mielőtt mi dönthettünk volna, megtalált minket, mielőtt hozzá térhettünk volna. „Csak ő öröme szívemnek, Jézus életemnek” (404. ének 6. vers).

Szabóné Mátrai Marianna

— VANYARC. 1979. december 2-án Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész, egyházmegyei dia- kóniai előadó igehirdetéssel és „A gyülekezeti diakónia örömei” címmel előadással szolgált. Az ünnepélyt a gyermekek kórusszáma és versmondása egészítette ki.

AFRIKA: ISZLÁM VAGY KERESZTYÉNSÉG?

Szemlér Ferenc k®nyve

A mirigy esztendeje

A neves romániai magyar író könyve megrendítő és maradandó élményt kínál olvasóinak. Több irányból közelíthetünk üzenetéhez és az élmény is megsokszorozódik. Egy evangélikus papi élet és sors megelevenedése, közel negyven esztendőn át, három kis gyülekezetben szolgálva — ez lehet az egyik közelítésünk. A 18. század Erdélyének, Mária Terézia uralkodása idején való, vagyis a vallásüldözések és szabadságharcok utáni, a felvilágosodás előtti kornak hűséges rajza és kereszt- metszete — ez egy másik megközelítés tárgya. A korabeli társadalom osztályviszonyainak bemutatása, az értelmiség különböző rétegeinek viszonya a szegény jobbágyokból és céhmesterekből álló gyülekezetek tagjaihoz a kor társadalmi kérdéseihez, valamint a különböző nemzetiségek élete és egymáshoz való viszonya, — ez egy következő tárgya az írói mondanivalónak. Végül, de nem utolsósorban az emberi s'orsok drámáját mutatja be az író a pusztító járványnak, a pestisnek kétszer is megújuló halálos támadása közepette. — Mindezt ékes , és gyönyörű magyar nyelven, annak is olyan változatos gazdagságával, amely itthoni kortárs irodalmunkban mindinkább kiveszőben van. A könyvben olvashatunk Bél Mátyásról és Árva Bethlen Katáról, kedves 1 imerősünkké válhat Bőd Péter, a nagyságos grófnő udvari papja és vissza- visszacseng a lapokról a nagyságos fejedelem, Bethlen Gábor emléke is.

A REGÉNY korabeli dokumentumokon alapszik: 1756-ban Brassóban és környékén rettenetes pusztítást végzett a pestis, a döghalál, más szóval a „mirigy”. Egy kis brassói magyar nyelvű evangélikus gyülekezet papja, Szeli József, a járvány idején elmondott prédikációit foglalta írásba s ebből bontakozott ki az a kép és történet, amit a mai író, a pap nevét némileg megváltoztatva és a kort megidézve elmond, az evangélikus pap szemével látva ás láttatva s mához szóló üzeneteit általa közölve.

MEGRENDÍTÖEN SZÉP a szegénysorsú, „udvarhelyi cserzővarga családjából származó” pap életének, külső és belső harcainak, emberi arculatának, családi életének és pásztori szolgálatának a bemutatása. Személyes hitének fel-felvillanó belső válságai tartalmában talán nem értünk egyet az íróval, minden egyéb vonatkozásban azonban mélyrehatóivá és igaz emberi melegséggel mutatja be egy küzdelmes papi élet állomásait. A „felsőbb társadalmi osztályokhoz” tartozó városi urak mindvégig éreztetik vele, néha gúnyosan is, fölényüket. Az uralkodó réteggel összefonódott egyházi vezetősége és egy szomszédos gyülekezet lelkésze, volt diáktársa, is értetlenül és rosszindulattal kíséri humánus, az egyszerű népéhez vonzódó papi magatartását. Az egyszerű, alacsony híveket is lassan és

sok türelemmel kell meghódítania mindhárom gyülekezetben, ahová állítják. Emberi érzései, krisztusi szeretetéböl táplálkozó szolidaritása azonban mindenütt megtermi jó gyümölcseit az emberi szívekben. Prédikációi és teológiai tudományos munkálkodása (például Luther kátéjának magyar nyelvre való átültetése) mellett döntővé válik papi szolgálatában az emberekhez való viszonya, segítőkészsége, a jó ügyekért való kiállása. Családi életének bemutatása is felejthetetlenül szép. Hosszú időn át magányosan él, majd olyan feleséget talál, aki miatt ugyan eleinte sok rövidlátó vádaskodás éri, később azonban mindenki felismeri, hogy a tiszta házastársi szeretet a papi életnek is erőforrása lehet. A gyönyörűen megrajzolt papné-alak méltó segítőtársa férjének és amidőn a kegyetlen járvány őt is elviszi egyik percről a másikra, az olvasó szinte fizikailag éli át a súlyos veszteséget, az újból kezdődő magányosságot, amelyben enyhületet már csak az emberek, egyszerű, segítségére szoruló hívek iránti szeretet adhat.

A TÁRSADALMI RAJZ is igen elgondolkodtató és a mai olvasó, akik közül sokan még átéltek hasonló rétegződést és előítéleteket, társadalomban is, gyülekezetekben is, hálával gondolhat Isten munkájára és ajándékaira, hogy ez már mai fiatalok számára ismeretlen légkör. A humánusan gondolkodó papnak egyetlen barátja van, a volt diáktárs, az előkelő származású, ám vele együtt gondolkodó és cselekvő városi fizikus és orvos. Ez az alak felületesebben van megrajzolva, de mégis mindig jelen van és a két sors ösz- szefonódik. Neki is meg kell vívnia harcát saját felsőbb köreinek értetlenségével, gáncsoskodásaival. A nemzetiségek és nyelvek bemutatásánál is igen őszinte, reális az író-festette kép, de a sorok mögött ott rejtőzik a hitvallás is, hogyan kellene■ és hogyan lehetne még több szolidaritással és egymás iránt megbecsüléssel élni egy hazában, egy városban, egy sorsot hordozva.

A pestis-járvány leírása mai olvasó számára, amely korban ez a betegség már ismeretlen, de van sok más betegség, amely félelemmel töltheti el és amely váratlanul „támad”, külön is szívetszorí- tó élmény. Bizony megtanulja jobban becsülni az életet, Istentől ajándékba kapott időt is az, aki a régi idők drámáit felidézi. Bizony erősebb lesz a lelkében a tiltakozás minden ember által, mesterségesen felszított gyűlölet, minden pusztító erőkkel voló kegyetlen játék ellen!

SZÉP KÖNYV, igaz gondolatokat és érzéseket ébresztő alkotás Szemlér Ferenc műve. Továbbgondolkodásra késztet és megerősít hitünkben: Isten ajándékai között is legfőbb érték az ember, az élet, melyet Jézus Krisztus megváltott. Szolgáljuk hát az életet.

Szirmai Zoltán