Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-27 / 4. szám

„Nagy lesz ő...”

„Nagy lesz 5, és a Magasságos Fiának mondják majd. Az Űr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,32)

A PRÓFÉCIÁK A „GYERMEKBEN” VALÓSULTAK MEG. Ami Dávid királynál csak az eljövendő előképe volt, az Jézusnál beteljesedett. Ügy járt közöttünk, mint a „Magasságos” Fia, valóságos Isten, aki uralkodott bűnön, halálon. Uralmával az embert szolgálta. A földi szem, a felületes ráfigyelés nem látta, hogy Király. Mégis az, valóságosan.

Volt trónja. Az Űr Isten neki adta „Dávid trónját”. Különös trón ez. Betlehemben jászol-trón. Semmi nem emlékeztetett pompára, ragyogásra. Mégis leborultak előtte. Nemcsak azok, akiknek az ígéret adatott, hanem félelemtől remegő, de örömre jutott pásztorok, hódolatukat ajándékokkal is kifejező, napkeleti királyok. Mert a Királyok Királya trónná tette a jászolt, a karácsonyi fényesség tróntermévé az istállót.

A KARÁCSONYRA KÉSZÜLŐ GYÜLEKEZET ma is királyként fogadja a karácsonyi Gyermeket s boldogan gyakorolja az ének biztatását: „Borulj le jászola előtt.” — A trón később áttevődött zsinagógákba, poros országutakra, családi hajlékokba, tengerre vagy pusztaságba. Mindenhol és mindenkor voltak, akik leborultak, „trónusa” előtt. Meggyógyult betegek, evangéliumot kapott szegények a bizonyságai: a hit szeme észrevette az elrejtett trónt is, királyként dicsőítette azt, aki szeretetével megkönyörült rajta. Ezt a „trónt” végül durva fából ácsolták, gyalázatnak szánták, mégis a megtérő latortól elkezdve mind mostanáig üdvösséget és örökéletet ad azoknak, akik eléje borulnak, mert tudják, vallják: „Keresztfád királyi trón lett...”

A TRÓN HATALOM NÉLKÜL SEMMIT SEM ÉR. A karácsonyi Gyermek azért is igazi király, mert neki valóságos hatalma volt és van. Akkor is, ha megkérdőjelezték: Kicsoda ez, hogy megbocsátja a bűnöket? Akkor is, ha úgy gondolták, hogy örökre lepecsételték a sírját. Jézus bizonyított. Ügy tanította az embereket, „mint akinek hatalma van”. Ügy segített, hogy győzött betegségen, bűnön. Valóságos örömmel tapasztalták, hogy nemcsak együttérez a szenvedőkkel, hanem el is tudja venni a szomorúság okát. Megkegyelmezett bűnösök, feltámadt halottak, üdvözüiő vámszedők vagy — vigasztalást kapott gyászolók, igéje erejéből ma is napról-napra megújuló keresztyének boldogan tapasztalták és tapasztalják Krisztus hatalmát és erejét.

Övéi ebben az erőben bízva tudnak reménykedni önmaguk, szeretteik s az egész világ jövendője felől. Ez az erő ad nekik is erőt minden gonoszság ellen való harcra, a szívbeli és evilági békesség munkálására és a szerétéiből végzett „legtágabb” szolgálatra. Az Űr és Király szeretetre használja hatalmát, s erre adja nekünk is erejét. „Azért Istennek zengjetek Örök hálát, dicséretet-!”

HIÁBA LENNE EGY URALKODÓNAK TRÓNJA ÉS HATALMA, ha nem volna „birodalma”, országa. A Magasságos Fia Atyjától kapta az országot is: Isten országát. Különös ország ez. Hiába keressük térképen vagy a történelem színpadán. El van rejtve a kíváncsi tekintetek elől. Nemcsak a kívülállóknak, de az ország tagjainak is. Nem lehet kartotékra összeírni a tagjait. Mégis észrevehető: ahol hangzik az ige, ahol élnek a szentségekkel, és gyakorolják a szeretetek ott jelen van. De valahogy úgy, ahogy a só az ételben. A hiánya fezrevehetöbb Ennek az országnak az is jellemzője, hogy egykor láthatóvá lesz, tehát a jövendő országa. Mégsem csak ígéret. A karácsonyi Gyermek megszületése éppen azt jelenti, hogy vele „elérkezett az Isten országa”, és a hit által a jelenben valóság már az, ami teljességre az örökéletben jut. Addig a bűnnel vívott harc, a bizonyságtevő szeretet, a győzelmekért való hálás öröm tölti be Isten országa tagjainak az életét. Nem „lelki” elmélkedés a jellemzője, hanem az a tevékeny szolgálat, amely jellemezte a „Szolga-Király” uralkodását.

„NAGY LESZ Ö...” ígérte az angyali üzenet Máriának. Nagysága nem attól függ, hogy mennyien borulnak le trónja előtt vagy fogadják el szeretetében felénk hajló hatalmát. Országában való uralkodására sem neki van szüksége. Mi leszünk boldogok, ha „trónra léphet” életünkben.

Bárány Gyula

Szimbólumok világa — formák hitvallása

A templom szószéke

Hogy mi a szószék, azt nekünk, evangélikusoknak különösen is nem- kell külön magyarázni: a templomnak egy olyan emelvénye vagy kiemelt építménye, melyről a lelkész az igét hirdeti, önmagában nincs különösebb értelme, csak a funkciójában, az Isten igéjével. éspedig közzétett, felolvasott prédikált igéjével kapcsolatban. Küiön kiemelt, magasított és díszített volta is ebből fakad: egyielói messzehangzón, mindenkit elérőén kell hangoznia az igének nagy templomban és sokaknak, másfelől ugyanakkor kifejezi azt is, hogy Ister egy más síkról, „magasból” szól hozzánk. Ez utóbbi szimbolikus tartalmat fejezik ki hangsúlyozottan is azok a szószékek, melyek a szükségesnél jóval magasabban vannak, sokszor a templom falára, karzatára építve. s szinte „lebegnek” az ég és a föld között.

A KERESZTYÉN TEMPLOMOK SZÓSZÉKEINEK — a mai formájukat, megjelenésüket tekintve — nincs ókori, keresztyénig előtti előképe. Maga a keresz- tyénség fejlesztette, alakította ki olyannak, amilyennek ma látjuk, f-f műyen a fejlődés, fejlesztés útja. s milyen formától indul?

A7 első gyülekezetek életében, az apostoli korban hiába keresnénk szószékei, vagy bármiféle ehhez hasonlót. A keresztyének házaknál tartották az istentiszteletekéi. s egyszerűen csak felállt az, aki eppen prédikált. Később, a második, harmadik században már un. templom-házakban tartották az istentiszteleteket, s ott már mivel nagy volt a gyülekezet, (Rómában á keresztyénség felszabadításakor, 313-ban mintegy ezer hivő tartozott égy templomházhoz!) egy mozgatható dobogót használtak a keresztyének a prédikáció helyéül, melyre felállt a prédikátor, hogy mindenki láthassa. Ezt a dobogót „bémának” (suggestus, tribonál) nevezték. Ezt a bémát váltja aztán fel a 4. szá— MISKOLC. A gyülekezet szeretetvendégségein Reuss András külügyi titkár, Kőszeghy Tamás püspöki titkár és Bozóky Éva, a Nők Lapja munkatársa szolgált előadással. A gyülekezet ifjúsága zeneszámokkal és hangjátékkal gazdagította ' az együtt- létet. — A gyülekezet presbiterei: dr. Várhegyi Miklós, Haák Béla, dr. Király Levente, Cserági Géza, Raisz Iván és Balicza András a keresztyén egyház történetét iszadtól az un. „ambó”, amely már rendesen fix helyhez kötött építmény volt az evangélium és a szentlecke felolvasása és a prédikáció helyeként az ókeresztyén bazilikákban. Az ambó az oltártér gyülekezethez és templomhajóhoz közeleső magasított része volt, melyhez lépcső vezeteti fel, néha két oldalról is, és korlátja, később faragott vagy mozaikkal díszített mellvédje volt. A 4—5. század fo-. lyamán megjelent rajta a pulpitus is, mely külön hangsúlyt kapott azzal, hogy ez idő tájt kezdték a

tett vagy különálló építménnyé. Ettől az időtől indul a szószék művészete is, melyet a 13. században Niccolo Pisano (a pisai keresztelőkápolna szószéke, 1260) és Eia Giovanni Pisano (a siennai dóm szószéke, 1266—68) emel soha nem látott művészeti szintre. A 15. században jelennek meg a mennyezetes, baldahinos szószékek, melyeknek kiemelkedő alkotása a firenzei Sta Croce templomnak Benedetto da Miano által készített szószéke.

Az Alpoktól északra, Németország, Belgium területén a kő és fa szószékek lettek általánosak, nagyon gazdag faragással. Többnyire az ige nagy hirdetőit ábrázolták, faraglak ki a szószékeken: evangélistákat, prófétákat, nagy egyházatyákat. Ugyapaakoi fantáziadús. extra szószékformákat,is létrehoztak néha. Ilyen extra formálásé pl. a freiburgi dóm „életfa” szószéke, mely egyértelműen utal az ige és az igehirdetés éle- tett adó, fakasztó voltára. A barokk korban túlburjánzó díszítéssel halmozták el a szószékeket. A legszembetűnőbb a szószékmeny- nyezetek óriási építménnyé emelése. Ebben a szószék egyfajta értelmezése tapintható ki, nevezetesen rávetítik a trónszék képét, ti. hogy az az ítéletet és kegyelmet hirdető Isten trónszéke. Így válik a mennyezete hatalmas trónmennyezetté.

Szentírást lapozható könyvekbe másolni (kódex) az addigi tekercsekről, melyeket le kellett tenni valahová. Némelyik bazilikában két ambó is volt: égy az evangélium felolvasására az oltártér északi oldalán, egy a-szentlecke tepistola) felolvasására az oltártér déli oldalán. Az ambók lépcsőin veit az énekkarok helye abban az időben (graduálék).

A MAI ÉRTELEMBEN VETT SZÓSZÉK a 11—13. században fejlődött ki az ambóból, s lett a templom falához, pilléréhez épímertették a reformáció hetében,

D. dr. Ottlyk Ernő püspök: Az egyház története című könyve alapján. — A város valamennyi protestáns gyülekezetének részvételével. reformációi emlékünnepélyt tartottak, az evangélikus templomban. Igét hirdetett dr. Kürti László református püspök, előadással szolgált Szebik Imre esperes. Közreműködött a Tiszán- inneni Református Egyházkerület lelkészi és ifjúsági énekkara.

AZ EVANGÉLIKUS SZÓSZÉKEK általában nem túldíszítettek. Rendesen egyszerűek és célszerűek azzal a meggyőződéssel, hogy nem a szószék milyensége a fontos, hanem a róla hirdetett, hangzó ige, mely szívhez szól, megragad, új életet fakaszt. S ebben a dísz inkább akadály, mint elősegítő lehetne, a lényegről vonná el a figyelmet.

*

Istenem! Hangzavarban élek. Mülioféle hang, szó, mondanivaló szólít naponta a tévén, rádión, vagy másféle torkokon keresztül, ismerősök vagy ismeretlenek által. Nerri tudom, mire figyeljek, kire hallgassak. Lassan értékét veszti minden szó. Add azonban, hogy a Te szavadra figyelni mindig legyen fülem, időm, idegem. Add, hogy akkor is meghalljam, ha azt mondja ki, amit én szeretnék elhallgatni, s akkor is, ha valamire akar mozgósítani. Add, hogy legyen életem és szavam általad mindig magvas szó, szerető, igaz, jó mondanivaló. Amilyen a Tied, Uram...

ifj. Foltin Brúnó

— Advont 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 21, 25—36; az igehirdetés alapigéje: Mai 3, 14—4, 2.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: December 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió- igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök.

— SZÉKESFEHÉRVÁR. November 13—16. között dr. Nagy István tatai lelkész, á Fejér- Komáromi Egyházmegye esperese végzett igehirdetői szolgálatokat. 13-án és 15-én az ifjúságnak is szolgált igehirdetéssel. Az igehirdetés-sorozat úrvacsoraosztással fejeződött be.

— BALASSAGYARMAT. Az Ágostai Hitvallás négyszázötven éves jubileuma alkalmából a gyülekezet filiájában, Ipolyszögön, valamint a gyülekezet gondozása alatt álló szécsényi gyülekezetben, október 31-én Szvák Mihály levelező teológus szolgált, és előadást tartott Nógrád megye egyháztörténetéről, az Ágostai Hitvallás fényében.

— VESZPRÉMGALSA. Az ideiglenesen az ajkai gyülekezethez tartozó gyülekezetben, Győr Sándor lelkész irányításával, új oltárt építettek. Ennek felszentelése november 16-án volt, Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperesének szolgálatával. A munkálatokban nagy áldozatkészséggel vett részt Kiss Sándorné gondnok és családja.

— GERENDÁS. November 16- án meglátogatta a gyülekezetei az orosházi gyülekezet énekkara. Koszorús Oszkárné vezetésével több énekszámot adtak elő. Ver- rasztó Mihály és Szabó Jánosné az orosházi. Zsíros Györgyné és Petróczky Pálné a gerendási gyülekezet tagjai, szavalatokkal szolgáltak. Benkő István orosházi igazgató-lelkész „Sok országban evangélikus szemmel” címmel előadást tartott, vetített, majd befejező igehirdetéssel szolgált.

— KÖNYVTARAINK nyitvatartási rendje: az Üllői út 24. szám alatt, hétfőtől péntekig 8—16 óráig, kedden 8—14 óráig, a Lőcsei út 32. szóm alatt hétfőn, kedden, csütörtökön 10—18 óráig, szerdán 15—18 óráig, pénteken 10—18 óráig. Könyvtáraink szombaton zárva vannak, de a levelező hallgatóinknak a Lőcsei út 32. szám alatt, tanfolyamos szombaton 10—13 óráig nyitva. Evangélikus Országos Könyvtár — Evangélikus Teológiai Akadémia Könyvtára.

— AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÜZEUM tudatja, hogy az érdeklődésre való tekintettel, az év végéig meghosszabbította az Ágostai Hitvallás jubileumával kapcsolatos időszaki kiállítását. Az időközben új anyaggal is gazdagodott állandó kiállítással együtt megtekinthető, hétfő kivételével, naponta 10—18 óra között. A múzeumot fűtjük. A gyülekezeti csoportok előzetes bejelentését kérjük.

Circus maximus

CSATAKOS, ÓLOMSZÜRKE őszidőben, fáradt, csapzott, gőzölgő lovak vonszolnak az agyig érő sárban három kopott cirkuszkocsit. Az első bakján bőrbekecses, ridegarcu asszony fogja kemény kézzel a gyeplőt. Irgalmatlanul csépeli a szegény párákat, ha a kaptatón lankad a tempó. Fásult vonásai csak akkor lágyulnak el kissé, ha tekintete idióta kamaszliára téved. Nemrég szökött meg a zárt intézetből s most ő is itt talált menedéket, e furcsa karavánban, anyja mellett.

Mert valóban furcsa e társaság, amely a cirkuszkocsikban zötykölődik s időnként félve kémleli a tájat a félrevont föggöny mögül. Ausztriából menekült orvos, az ellenállás vezető embere, kislányával. A frontról szökött magyar honvéd, aki a maga részéről befejezte a háborút. Francia katonatiszt, akinek titkos küldetése: magyar atomtudóst kell átsegítenie a Szövetségesekhez. Álruhás partizán, aki a jugoszláv elvtársakhoz igyekszik.

időnként, estére kelve, tábort ver a furcsa karaván. Űjabb menekülők csapódnak hozzájuk: itt van már az atomtudó^ is, de hozza magával bujkáló zsidó barátját. Lassan megtelnek a kocsik, s megtelik a cirkuszdirektornő erszénye is. Mert számára csak üzlet e halálos, életveszélyes maskarádé, amelyben nincs egyetlen valódi artista sem s mégis mindenki szerepet játszik, hajmeresztő mutatványnyal a véres porondon. Időnként felbúgnak valahol a légiveszély szirénái. Ilyenkor az útmenti árok a fedezék. Ennél is szívszorítóbb perceket okoz a csendőrjárőr igazoltatása. Még messze a határ. Ha szerencsével elérik, az utasoknak életet jelent. A cirkuszosnőnek — egyszer megint — sikerült üzletet. Circus maximus. Ezerkilencszáznegyvennégy keserves, végzetes őszét írjuk.

RADVÄNYI GÉZA nagyszerű filmalkotásáról, a Circus maximus-ról e pár sor csak szegényes cs szürke képet adhat. A filmet látni kell. Azoknak is, akik e kort átélték, átszenvedték, s akik úgy ülnek a nézőtéren, hogy maguk is részeseivé válnak a szívszorító játéknak, melynek egykor szereplői voltak. S talán még inkább látni kell e filmet azoknak, akik akkor még nem is éltek, az azóta felnőtt lassankint két nemzedéknek — harminchat esztendő pergett le közben az idő homokóráján! —, akiknek számára mindez már történelem. Nem szabad azonban, hogy történelemmé merevedjék, mint múzeumi tárlók üveglapja mögé zárt, fakuló dokumentum. Közelmúltunk eseményeivel, intő jeleivel és tanulságaival mindig újra szembesülnünk kell. Nemcsak azoknak, akiknek számára az emlékezés: találkozás életük egy darabjával. Hanem még inkább azoknak, akik a jelen és a jövő alakulásáért felelősek.

Radványi Géza ez 1946-ban készült feledhetetlen filmje! „Valahol Európában” óta idehaza nem készített filmet, csak most ezt, a Circus Maximus-t. Akkori s mostani alkotása is egyetlen lángoló tiltakozás a háború értelmetlensége, a fasizmus gonoszsága ellen, és forró hitvallás az ember s az emberség mellett. Akkor is, most is a művészet legnemesebb eszközeivel. Színművészek, operatőrök s minden munkatársa tudása legjavát adta ebbe az alkotásba. E"vik kritika joggal említette meg, hogy minden szereplőválasztása telitalálat. Az ismert s kevésbé ismert, most a néző számára felfedezésként ható szereplők teljes alázattal szolgálták a nagy ügyet. Ezt az alázatot jelezte az — egyébként szokatlan — megoldás: az utolsó jelenet után e címszó alatt: ..A filmet készítették”: lassan pergő sorban betűrendben minden egyéb hozzátétel nélkül, vetítették a filmben közreműködők neveit, színészektől a segédmunkásokig, köztük — az R-betűnél — Radványi Gézáét is: Akik itt szívük, tudásuk, tehetségük teljességét nyújtották, valóban szolgálni akartak. A múlt megidézésével a jövőnek.

A VÉLETLEN — véletlen? — úgy hozta, hogy a film megnézése után néhány nappal egy színelőadás szünetében összetalálkoztam R advánvi Gézával. Amikor megköszöntem a film misszióját, prédikációját. szerényen elhárítva köszönetemet, csak eny- nyit mondott: „Mindezt újra el kellett mondani, hogy soha többé meg ne ismétlődhessenek”.

Soha többé. Groó Gyula