Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-06 / 14. szám

' " *

Szolgáljatok az Urnák örömmel

Ezzel a mondatta! kezdődött és zárult is a Pest megyei Egyházmegye idei kántortalálkozója Foton, a Kántorképző Intézet falain belül 1980. szeptember 7-én, vasárnap délután. Egyházmegyénk 15 gyülekezetének kántorai jöttek, az érdeklődőkkel együtt mintegy negyven lelkes fiatal és idősebb testvér volt együtt. 14 gyülekezetünk kántorai különböző okok miatt nem tudtak eljönni.

Az egyik főgondolatunk a készülés volt. Készül az új énekeskönyvünk. Erre készül egész egyházunk. Ha ez így van, mennyivel inkább kell erre éppen a kántoroknak készülniük, akiknek az éneklést, vezetniük, tanítaniuk kell gyülekezeteinkben? S ha ez az énekeskönyv komoly feladatot is jelent egyházunknak, akkor ezt a feladatot különösen át kell érezzék kántoraink. „Készülünk az új énekeskönyvre” — ez volt a címe Trajtler Gábor országos egyházi zeneigazgató előadásának, amelyet élénk megbeszélés, sőt énektanulás követett. Az új énekeskönyv bevezetésének szép feladatát csak úgy tudjuk megoldani, ha arra felkészülten várunk.

A találkozó másik fő része a gyakorlás volt. „Gyakorlat teszi a mestert” — hallottuk a bevezető előadást, s ezután kis csoportokban négy orgona, illetve

harmonium köré gyülekezetek kántoraink. A csoportok vezetői Trajtler Gáboron kívül, Kiss János intézeti gondnok, Marschalkó Gyula és Blatniczky János lelkészek voltak. Sorban leültek a kántorok a hangszerek mellé, játszottak valamit, s ezután nem kritika, hanem komoly megbeszélés következett, kinek hol és milyen vonalon kell javítania, ha gyülekezetét jó irányban akarja zeneileg vezetni? Ez a rész a „rutinos játék” helyett, rendszeres gyakorlásra és továbbképzésre akarta inspirálni kántorainkat.

A harmadik és záró rész az áhítat volt. A 100. zsoltárt hallgatták meg újból a résztvevők. Ez a zsoltár „eleven liturgia”, ebben az énekben átsüt az Istennel találkozás öröme, s ez teszi nagy alkalommá az istentiszteletet, de ugyanez a zsoltár arról is bizonyságát tesz, hogy az Istennek való szolgálat áttöri az istentisztelet kereteit, az egész élet szolgálattá lesz. Keveházi László esperes azzal zárta az áhítatot és az egész találkozót, hogy voltaképpen az egész délután, a megye kántorainak időnkénti találkozása, a készülés, a gyakorlás, minden azért volt és van, hogy a kántorok, a gyülekezetek és egész egyházunk életében megvalósuljon a zsoltár felhívása: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel.”

K. L.

Szemelvények múzeumunk emlékkönyvéből

A régi latin közmondás szerint: „Varietas öelectaí”, azaz a változatosság gyönyörKödiet. Ennek meggazdagítő igazát tapasztalhatja meg az, akinek alkalma van gondosan végiglapozni múzeumunk vendégkönyvét. Igaz, sok-sok egyszerű, névaláírásos vagy pár szavas köszönő és elismerő bejegyzés sorakozik a vendégkönyv lapjain. Ezek mellett ugy^n^kkor szinte minden oldalon. ,,piálunk olyan mondatokat is, amelyekben a látogató egyéni módon örökíti meg azt a belső meggazdagodást, amiben figyelmes szemlélődés közben részesült.

A szemelvénysorozatot folytatva. ezekből adjuk közre az alábbiakat.

„örvendetes, hogy az egvházés a nemzet ez új, értékes Múzeummal gyarapodott.”

„Luther kézirata, Petőfi, Kossuth s fiainak és a többi neves, jeles ember emléke nagv hatással és élménnyel volt reám.” „Régen várt múzeum. Szerény, de választékos ízléssel berendezett termei a látogatónak nagy örömet szereznek.”

„Evangélikus egyházunk ezzel a Múzeummal nekünk úgy tud prédikálni, hogy biztonságosán léphetünk a holnapok fele; hiszen arról a Jézus Krisztusról van itt szó (kép, tárgy), aki sohasem változik.”

„A kiállítás színvonala az anyaghoz méltóan igen magas. Örömmel gratulálok.”

„Múltunk megbecsülése erősíthet és segíthet a jelenbeli szolgalatunkban. Ilyen összetüggés- ben is köszönet a szép kiállításért.” ,

..Meglepően ritka és értékes anyagot sikerült bemutatniok. Az anyag összeállítása mintaszerű. Szerencsés gondolat volt a múzeum megnyitása.”

„Én. mint katolikus hivő csak elragadtatással írhatok a kiállításról, mely testvéregyházunk értékeit mutatja be. Hozzájárul a felekezetek egymás jobb megértéséhez a vallásszabadság gyakorlásában.”

..Az első idelátogató evangélikus gyülekezet (Lucfalva) nevében gratulálunk a múzeumhoz, és sok áldást kívánunk működéséhez.” Közli: G. Z.

USA: EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUMOK EGYESÍTÉSE

Amerikai evangélikus egyházak tárgyalásokat kedtek a St. Paul- ban (Minnesota állam. USA) levő Luther és Northwestern teológiai Szeminárium egyesítéséről. Ha a tárgyalások eredményesen

zárulnak, akkor az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) és a Lutheránus Egyház Amerikában (LCA) közös szemináriumot fog a jövőben fenntartani.

Ssienbóitasnoíi vilátjsi — Savtnúíi faitrsallúsa

A templom.

Miden templom leglátványosabb, a legtávolabbról felismerhető része a tornya. Ez épül a legmagasabbra, és ez hordozza a legtöbb külső díszt is egy-egy templomon. Ugyanakkor a legtöbb esetben a torony felől lehet megközelíteni a templom belső terét: a főhomlokzat, főnézét és a főbejárat helyét is kitűzi, mely

már a legkorábbi kortól a „keletéit”,. bazilikális elrendezésű templomoknál rendesen a szentéllyel ellentétes, nyugati homlokzat.

A ma emberének legtöbbször, a toronyról hallva, azonnal a templom, az egyház, a keresztyénség jut eszébe, sugallva, hogy a toronyépítés mindig is az egyház szokása volt, s más, profán épületekre (vár, kastély, városháza stb.) innen tevődött át az idők folyamán. A valóságban azonban épp fordítva történt, igaz elég régen ahhoz, hogy a közgondolkodás számára ismert legyen.

A LEGRÉGIBB, ISMERT TORNYOK kétségtelenül szakrális, vallásos jelleggel és céllal épülte. Ilyenek az i. e IV. évezredben épült Űr .városának torony- temploma. majd annak későbbi és nagyobb — az Ötestáment.um- ban is említett — változata, a babiloni torony. Az egyiptomi és a klasszikus ’ görög világban a toronyépítés szinte ismeretlen, kivéve a hellenisztikus kor1 pharosi tornyát, melv az antik világ csodáinak egyike volt. A kezdeti időszakában' a római építészet

sem használta a tornyot, csak később, a császárkor idején jelent meg, és lett használatos — keleti hatásra — kupolával koronázva nem egyházi, hanem politikai tartalmat. hordozva, mint. .uralkodói jelvény kapukon, homlokzatokon palotákon. Innen és ilyen tartalommal vette át a Nagy Kons- tantinusz által rehabilitált, majd Nagy Theodosius által államvallássá tett keresztyénség a toronyépítés gyakorlatát abban az időben, mikor a legfelsőbb politikai hatalomra tört a pápaság a császársággal konkurrálva. Bár szerény, funkcionális előképek, mint lépcsőtornyok voltak korábban is, a messze a templomgerinc fölé emelkedő, a templomot, egy települést, egy tájat uraló demonstratív toronyművek építése ettől az időtől datálódik, és ebből a harcból születik. Tulajdonképpen semmi gyakorlati, funkcionális feladata sem volt, s ma sincs (a jóvpl később, a VI. századtól elterjedő harangok elhelyezésén kívül, s az esetleges lépcsőházsze- repen túl, az 'alacsonyabb szinteken). „csak a vallás jelvénvhor- dozóia (kereszt), s maga is jel: a templomtorony alatt élőknek, képletesen a hozzátartozó közösségnek jelvénye. Nagysága a településén belül az ugyanazt a hitet vallók számát, gazdasági és erkölcsi ereiét, egyáltalán építészet-hitbeli vallomását példázza” (Mojzer Miklós).

EZ A VALLOMÁS AZONBAN nemcsak az építtető közösségről vagy személyről árul el valamit, hanem Istenről is szól. A torony alaprajza végső leegyszerűsítésben egy pontot jelöl. Ebből, és felépítésének vertikalitásából következően. Isten és az ember találkozási helyét szimbolizálja, egyben a szemet és gondolatokat az ég felé irányítva, Isten felé mutat, annak lenyűgöző nagyságát, hatalmát is kifejezve és érzékeltetve. Nagyságánál fogva, a többi épület közül kiemelkedve,

Jelentkezés négyhónapos kántortanfolyamra

A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton, kezdők és haladók számára négyhónapos kántortanfolyamot rendez. A XXXVII. tanfolyam ideje: 1930. november 19-től 1981. március 21-ig. Hívjuk I. évfolyamra a teljesen kezdőket, II. évfolyamra azokat, akik már elvégezték az alapfokot és akik részt vettek már nyári 2—3 hetes tanfolyamon, III. évfolyamra azokat, akik kántori oklevelet szeretnének nyerni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük.

A tanfolyamon mind bentlakóként, mind bejáróként részt lehet venni. Bentlakók részvételi díja havonta 1200,— Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részleges bentlakók részvételi díja kéthetenként 600,— B’t. A bejárók tandíja havonta 250,— Ft; ellátási és szállásköltségeiket esetenként térítik. (A bejárók részvétele megbeszélés szerint, az orgonisták tanítása szombatonként történik.)

Jelentkezési határidő: 1980. november 1.

Jelenkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt Mária u. 3. 2151. A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánló levelét, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyülekezeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk.

Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit.

EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉFZÖ SZOLGALAT

és sok esetben egy-egy település, falu közepét jelentve, tájékozódási pontot jelentett és jelent ma is a vándor utazó számára. De átvitt értelemben i.s azzá akar vál_ ni: a templom, Isten igéje, maga Isten mutassa az utat az élet vándorúján járó embereknek, ő legyen minden útjában a tájékozódási pont.

MA — ÜGY TŰNIK — A TEMPLOMTORONY, a történelmi és egyháztörténeti viharok elülte után, új, igazabb tartalom hordozójává válik szimbolikus jelentésében és hangulatkeltő hatásában a közgondolkodás számára is. A hatalmi jelvényből a szeretet, a? emberi közösség és melegség jelévé szelídül, s hisszük, hogy az egyház népe megélt hite által, egyre inkább azzá is lesz. Hogy mind jobban megközelítse és hirdesse azt a jelentéstartalmat, amit a torony csúcsán álló kereszt, bár sokszor elfeledetten, de mindvégig hirdetett J.ézys szavára mutatva: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az e.nyéim ismernek engem . . . és hallgatni is fognak hangomra: és lesznek egy nyáj, egy pásztor” (Jn 10, 14, 16/b).

*

' Uram! Toronymagasak házaink, terveink, igényeink és vágyaink, amik között ma már mosolyt ébresztőn eltörpülnek az ősök finom művű templomtornyai. Óriásit akarunk alkotni azzal a büszkeséggel, hogy majd az unokáink is látni fogják. — Ám arra gondolok Uram, hogy ha nem nő fel felelősségünk a toronyházainkhoz, s nem lesz a szánk, mozdulatunk, munkánk útmutatásod adótornyává, ha mindig csak az alapzatig jutunk, s a betetőzésről csak beszélünk. Uram, akkor, amit alkottunk, majd m.ég fiaink se látják ... Ébressz hát bennem kiizflőképes hitet, hogy a békéd, igazságod. szereteted tornyává épüljek. Általad, Uram . . .

Ifj. Foltin Brunó

Maiiglemczlietels;

Szeptember 12. és október 1. között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat harmadszor rendezi meg a Hungaroton Hanglemezheteket. Az idei akció keretében — kedvezményes áron — 12 értékes és különleges lemez közül válogathatnak az érdkelődők. Mi most elsősorban olvasóink számára az egyházzenei vonatkozású művekről szeretnénk tájékoztatást adni.

A legnagyobb evangélikus zeneszerző nek, Johann Sebastian Bachnak, művei két hanglemezen is szerepelnek. Lehotka Gábor orgonaművész előadásában, új felvételben hallhatjuk a híres és népszerű d-moll toccata és fúgát (BWV 565), a „Jöjj, népek Megváltója” kezdetű ádventi énekünkhez írott korálelőjátékot (BWV 659), a karácsonyi hangulatot árasztó négytételes F-dúr Pastorale című művet (BWV 590) és az F-dúr toccata és fúgát. (BWV 540) A váci zeneiskola új orgonáján készült felvétel előadói felfogásban bizonyos módosulást mutat a művész korábbi felvételeihez képest, aki azonban most is példaképének tekinti Albert Schweitzer egyszerűségre és természetességre törekvő előadói stílusát.

A másik Bach-lemez igazi „csemegének” ígérkezik. Archív felvételen csendül

fel a „Magnificatcímű oratórium „Mária magasztaló éneke” 1950. január

13-án a világhírű karmester, Otto Klemperer vezényletével szólalt meg a Budapesti Kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével. A szólókat Báthy Anna (szoprán), Sándor Judit (mezzoszoprán), Tiszay Magda (alt), Somogyvári Lajos (tenor) és Littasy György (basszus) énekelte. Mária énekét (Lukács 1, 46—55) Bach előtt számos zeneszerző feldolgozta már. Orlandus Lassus egymaga száznál több Magnificatot írt. Palestrina pedig harmincötöt. Mégis talán Bach frappáns, hatásos, ugyanakkor kifejező kompozíciója bizbnyult a leg- időtállógnak. A lemez hátoldalán, az V. brandenburgi verseny felvételét találjuk kiváló hangszeres szólisták — Ney Tibor (hegedű), Szebenyi János (fuvola), és Fischer Annie (zongora) — közreműködésével.

Liszt Ferenc a „Koronázási mise” megírására I. Ferenc József koronázása alkalmából 1867-ben kapott megbízást. A korabeli kritika egyöntetű véleménye

szerint a mű igen becses értékű alkotás, mert a hagyományos, változtathatatlan szöveget a szerző mély költőiséggel és hitteljes átéléssel zenésítette meg. A szabadságharccal rokonszenvező Liszt hazafias kiállására mi sem jellemzőbb, hogy a mise Glória tételébe a Rákóczi-nóta dallamát is beledolgozta. A lelkes, sokezres tömeg még a királyi díszmenetnél is jobban ünnepelte a szerzőt. A nagyszabású művet a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara mellet Kincses Veronika (szoprán), Takács Klára (alt), Gulyás Dénes (tenor), és Polgár László (basszus) szólaltatja meg. Az együttest Lehel György vezényli.

Végül, de nem utolsósorban a gyülekezetek és a családi otthonok nagyheti áhítatához ajánlhatunk egy komoly elmélyülésre lehetőséget adó nagyszerű felvételt. Joseph Haydn „Krisztus hét szava a keresztfán” című műve (Op. 51.) a mester egyik egyedülálló és nagy értékű kompozíciója.

Háromféle változatot készített belőle. 1785-ben a cadizi püspök felkérésére, a

nagypénteki szertartás ünnepélyességének emelésére írta az első. zenekari változatot. Itt a lassú bevezető tételt hét zenekari kép követi a „hét szónak” megfelelően, majd egy viharzó földrengésvízió zárja a művet. A második változat néhány évvel később vonósnégyes-átiratban látott napvilágot, végül 1794-ben született meg a nagyszabású oratórium — a harmadik verzió —, melyet Haydn önnön, legjobb művei közé sorolt.

A nagylétszámú énekkart és zenekart foglalkoztató alkotás mély áhítattal, a Haydnra jellemző gyönyörű, kifejező dallamossággal jeleníti meg a Golgotán szenvedő, érettünk kínhalált halt Krisztus „szavait”, pontosabban mondatait. A magas színvonalú felvételen a szólószerepeket Kincses Veronika (szoprán), Takács Klára (alt), Korondy György (tenor) és Gregor József (basszus) énekli, a Budapesti Kórust és az Állam: Hangversenyzenekart a kiváló Ferencsik János karnagy vezényli.

Szolgáljanak ezek az alkotások a maguk művészi erejével, szépségével és tartalmi mélységével tudásunk, mű ve'i. ségünk gyarapodására, hitünk erősödésére.

Csorba István