Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-06 / 14. szám

öKumené <4* öKumené öKumenS © Párbeszédben aRsgl£ls.án®jklMs9 Ez aztán kényelmes, kellemes és veszélytelen feladat — hallot­tam, amikor híre járta, hogy ma­gyar evangélikus részvevője is lesz az európai anglikán—evan­gélikus párbeszédnek. Magyar evangélikusnak valóban veszély­telen vállalkozás, hiszen történel­münk során alig volt kapcsola­tunk anglikánokkal, Magyaror­szágon is csak elvétve élnek, nem terhelnek tehát sem múltbeli, sem a mindennapi együttélésből adódó problémák! Az ilyen sima, problémamentes párbeszédnek is megvan azonban a jelentősége és érdekessége. Va­jon szót tudnak-e érteni egymás­sal olyan felekezeti közösségek képviselői, akik egymástól soha el nem váltak, de — történeti, földrajzi, nyelvi okokból — még­is önálló életet éltek? Nemcsak az lehet veszélyes, ha egykor egy­mással sokat vitatkozó és vesze­kedő rokonok úgy ülnek ismét asztalhoz, hogy nem békülnek ki —, veszélyes az is, ha egymástól távol élő, egymásnak eddig szin­te idegen rokonok nem találják meg a közös nyelvet! ANGLIKÁNOK ÉS EVANGÉ­LIKUSOK PÁRBESZÉDE nem azon a skóciai Edinburghban tar­tott megbeszélésen kezdődött, melyre augusztus 14—20-ig hiva­talos voltam. A Lutheránus Vi­lágszövetség és az Anglikán Kö­zösség képviselői' már 1974-ben befejezték világszinten több éven ót folytatott tárgyalásaikat, mely­nek eredményeit a Pullach-je- lentésnek nevezett iratban össze­gezték. Ezek a megbeszélések folytatódnak most a világ külön­böző tájain, így Európában is. A találkozó kezdetén anglikán testvéreinkre az újdonság erejé­vel hatott, amikor hallották, hogy evangélikusnak és németnek len­ni nem ugyanaz. Nekünk pedig meg kellett erőltetnünk gondola­tunkat, de még nyelvünket is, amikor megértettük, anglikánnak csak angolok nevezhetik magu­kat, de a skótok, az írek, a wale­siek — és Anglián kívül minde­nütt — episzkópálisként emlitik ugyanazt a felekezetet. AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ KI­ALAKULÁSÁBAN, a római egy­házból való elszakadásban meg­határozó szerepet játszottak poli­tikai tényezők, de azután jelen­tős hatással volt rá a kálvini, majd a lutheri reformáció is. Megőrizték az egyház évszázados hagyományait, és csak azt vetet­ték el, ami a Szentírás alapján tarthatatlan. Tanításaikat nem foglalták tételekbe, hanem négy alapelvhez ragaszkodnak: Szent­írás, óegyházi hitvallások (Apos­toli és Niceai), két szentség (ke­resztig és úrvacsora), valamint püspöki tiszt. Ezekre az alapel­vekre a tanítások és irányzatok sokfélesége épül. Az ő elképzelé­A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az Útmutató megrendelések október 15-ig, az 1981. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrende­lésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyüleke­zetek, kizárólag ezt a két kiad­ványt. A Sajtóosztály az igé­nyeiket a beérkezés sorrendjé­ben igyekszik kielégíteni. A ha­táridőn túl beérkezett megren­deléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Saj­tóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. sük szerint, az evangélikusok mindig világosan és körültekintő pontossággal megfogalmazott tan­tételekre törekednek, s egyre csak tanítanak, míg náluk a liturgiára esik oly erős hangsúly, hogy ked­véért még az igehirdetést is meg­rövidítik vagy akár el is hagy­ják. Az úrvacsorái gyakorlat mind­két felekezet területén változáso­kon ment át, és ez nyilván nem­csak teológiai, hanem szociológiai okokkal, is magyarázható. Angli­kánoknál már régebben eltűnt, evangélikusok között pedig egyre inkább eltűnik az az idő, amikor az úrvacsora egészen ritka alka­lom volt. Inkább minden egyes is­tentisztelet szerves részének te­kintik, ezért lehetetlennek is tart­ják az ilyen szószéki hirdetést: „istentiszteletünk után úrvacso­rát osztunk”. TALÁLÓ AZ A JELLEMZÉS, hogy az anglikán egyház két egy­mással ellentétes elem érvénye­sítésének szinte lehetetlennek tű­nő feladatával küzd. Megtartani igyekszik a katolikus hagyomá­nyokat, de evangéliumi érveket használ, és előtérbe helyezi az evangéliumot, de ragaszkodik a katolikus elemekhez is. Másutt, más körülmények között e két elem eltérő hangsúlyozása egy­A Magyarországi Baptista Egy­ház augusztus 25—28. között a balatonföldvári üdülőjében tar­totta országos lelkészi értekezle­tét. Az értekezleten Laczkovszki János elnök, a baptista egyház ve­zetői és teológiai tanárai mellett előadást tartott, dr. Vámos Jó­zsef, a Teológiai Akadémia taná­mástól elszakadó egyházakra ve­zetett volna, náluk összetartó erő­nek bizonyult a közös liturgia és a püspöki tekintély. Már régen nincs politikai ha­talma az anglikán püspöknek, de az egyházban betöltött szerepe sem jogi jellegű, mint a katoli­kus egyházban, hanem elsősor­ban erkölcsi. Tíz év óta zsinati kormányzás van az egyházban, tehát jelentős szóval és befolyás­sal rendelkeznek a laikusok és a papság is a püspök mellett. A TEOLÓGIAI KÉRDÉSEK MELLETT tanulságos volt látni, hogy ez az egész más hagyomá­nyokkal rendelkező egyház a tör­ténelmi és társadalmi fejlődés­nek hasonló kérdéseivel néz szem­be, mint mi. Ott is elmúltak már azok az idők, amikor mindenki szinte automatikusán egyháztag volt. Nagy-Britanniában az az egyháztag, aki ezért kezdemé­nyező' lépést tesz. Az európai anglikán—evangé­likus párbeszéd megkezdődött és folytatódni fog. Nincsenek a két felekezet múltbeli találkozásaiból adódó tehertételei, ezért nem túl nehéz. Célja és értelme azonban az egyház egysége és szolgálata, felelőssége ezért mégis nagy. Reuss András ra, aki a Szabadegyházak Taná­csa Lelkésznevelő Intézetében is rendszeresen tart előadásokat az egyház és társadalom témakör­ben. A mostani értekezleten el­hangzott előadásának a címe: „A protestantizmus szociáletikai kér­dései” volt. elnökévé választotta Nagy-Bri- tannia Lutheránus Tanácsa. Bara nyi Feren c: A hegy megmászhaíatlan Magyari Mihály könyvterjesztő emlékére A csiksomlyói árvaházat nem könnyű hegyre vállon vinni, terhét csak eltökélt alázat erejével lehet kibírni. Mihály, a hegy megmászhatatlan, .... . de felmentéi a .harmadáig,. hová — fürdőzve sugarakban — már-már a csúcs is odalátszik, a csúcsot nézted s nem figyeled lábad előtt a farkasárkot, így hát jutalmát életednek holtod után kell megtalálnod, keresd a boldogság gyopárét felhőkön túli havasokban, ne félj, ha sziklák körülállják — te csak keresd meg. Hidd el: ott van. (Megjelent a költő „A SZERELEM HARMADIK ÉVE” című kö­tetében, 1980.) EUieeisví Rapp Mároly Gyásza van a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyháznak s a Kolozsvári Egyetemi* Fokú Egységes Protestáns Teológiai Inté­zetnek. Dr. Rapp Károly, az erdélyi rríagyar evangélikusságnak sok éven át volt püspökhelyettese s a kolozsvári Protestáns Teológiának évti­zedeken át volt professzora, majd közel két cikluson át volt rektora 64 éves korában csendesen elhunyt. Rapp Károly teológiai tanulmányait a Kolozsvári Teológián s a soproni Hittudományi Karon végezte. Teológiai doktori fokozatát a kolozsvári Teológián nyerte el. A pégy protestáns egyháztest közös kolozsvári Teológiáján 1949 óta tanított. Főképpen a magyar evan­gélikus hallgatók oktatója és nevelője volt. Keze alól az évek során több mint harminc evangélikus lelkész került ki, ami a kicsiny er­délyi magyar nyelvű evangélikus egyháznak majdnem egész lelkészi gárdáját jelenti. Jelentős szerepe volt abban, hogy az ottani magyar zsinatpresbiteri evangélikus egyház rendezte viszonyát a szocializ­must építő román állammal. Rektori szolgálata éveiben avatták Ko­lozsvárott tisztelebeli dokorrá a Lutheránus Világszövetségből dr. Paul Hansent és Mikko Juvát, egyházunkból pedig dr. Káídy Zdt- tánt. Melegszívű, mindig a részrehajlás nélküli igazságra törekvő, fe­gyelmezett és jól fegyelmező nevelő volt. Tanítványainak osztatlan szeretete övezte. Kolozsvárott az evangélikus templomból kísérték utolsó földi útjára. Magyarországi evangélikus egyházunk is szere­tettel és megbecsüléssel őrzi emlékét. A magyarországi baptista egyház életéből A jóirányú és gyümölcsöző munka érdekében tanácskozott az Országos Esperesi Értekezlet Országos szintű tanácskozásaink sorát nyitotta meg az esperesi értekezlet. A végén ott lesz majd az országos közgyűlés, amely hi­vatva van egyházunk háromesztendei munkáját összegezni és az út további szakaszának mérföldköveit kirakni. Püspökeink munkatár­saikkal, az esperesekkel való tanácskozása is azt a célt szolgálta, hogy az ősz folyamán új lendülettel induló munka helyes irányban, jó mederben follyék. A DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELNÖKLETÉVEL megtartott egész napos értekezleten, amely dr. Ottlyk Ernő püspök áhítatával nyílt meg október 5-én az Országos Egyház Üllői úti székházéban, az espereseken kívül jelen volt dr. Karner Ágoston országos főtit­kár, Szemerei Zoltán, az országos pénztár osztályvezetője, dr. Groó Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja, egyházunk sajtószolgálata ré­széről e sorok írója. Szívesen látott vendégként köszöntötte püspök-elnökünk dr. Po­zsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét, aki a tanácskozás során felszólalt átadva Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és a hivatal munkatársainak köszöntését és értékelte államunk és egyházunk gyümölcsöző jó kapcsolatait, egyúttal válaszolt több, az esperesek által felvetett kérdésre. A köszönet és elismerés hangján emlékezett meg dr. Káldy Zoltán püspök a nemrég nyugalomba vonult Mekis Adám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének több évtizedes hűséges és példamutató szolgálatáról. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK FÖREFERÁTUMÁNAK első részében a nemzetközi politikai, társadalmi és egyházpolitikai helyzet összefoglaló elemzését adta, mivel — mint mondotta — ma nemcsak az egyéneknek, családoknak, országoknak, világrészeknek a, sorsa függ a nemzetközi helyzettől, de kihat az az egyházak és gyü­lekezetek életére is. Mint ahogy — nem tagadjuk — mi is szeret­nénk hatni a nemzetközi helyzetre. A püspök rámutatott azokra az eseményekre, amelyek növelhetik a politikai feszültséget, mint Carternak, az Egyesült Államok elnö­kének ún. 59-es rendelete, amely lehetővé teszi a korlátozott atom­háborút, a Közel-Keleten Izrael kormányának döntése Jeruzsálem arab területének okkupálásáról és Dél-Libanon állandó veszélyezte­tettsége, Dél-Amerikában több fasiszta jeilegű katonai diktatúra tö­megeket pusztító kegyetlen tevékenysége, valamint a terrorizmus nö­vekedése, elsősorban Törökországban és Olaszországban, ahol ez a hullám ^gyre inkább fasiszta jelleget ölt. Mégis talán azzal jellemez­hetnénk alapvetően a nemzetközi helyzetet, hogy a feszültségek né­miképpen oldódásban vannak, de változatlanul olyan nagyok, hogy sokat kell tenni még azok teljes feloldásáig. A feszültséget enyhítő tényezők között említette a püspök elsősor­ban a. Szovjetunió akcióit, közelebbről Brezsnyev levelét Carterhez, Schmidthez és más nyugati vezetőkhöz, amelyben előzetes tanács­kozásokat javasol a nukleáris leszerelés ügyében, az észak-európai külügyminiszterek ■ állásfoglalását az enyhülés, a leszerelés mellett, a helsinki záróokmány érvényre jutása és a madridi tanácskozások eredményessége érdekében, a NATO politikai bizottságának azt a döntését, hogy fontolóra veszi a Brezsnyev-levélben foglaltak tanul­mányozását, az ENSZ 11. rendkívüli ülésszakának tárgyalásait egy új gazdasági világrendről, az afrikai államok kérését a Biztonsági Tanács, összehívására a fajüldöző politikai elitélésére és hatályos embargó elrendelésére a dél-afrikai rezsim ellen. Jelentős szolgálatnak tekintjük az enyhülés vonatkozásáéin, Ke­let—Nyugat viszonyának összefüggésében Miklós Imre államtitkár amerikai útját. Tárgyalásai sora politikai és egyházi személyiségek­kel és szervekkel a hídépítés szolgálata volt. " KOMOLY SEGÍTSÉGET JELENTHET EBBEN AZ ÖSSZEFtfTG- GESBEN a Béke-világtanács kezdeményezésére Szófiában összehí­vott hatalmas dialógus, „A népek világparlamentje a békéért", ame­lyen 20 tagú delegációval képviselteti magát hazai társadalmunk is és bejelentetté részvéteiét 15 tagú delegációval a Keresztyén Béke- konferencia és számos egyházi szervezet is. Jelentős előrelépést hivatott tenni földrészünk és a világ békéje érdekében a madridi konferencia, amely a helsinki záróokmányban foglaltak kapcsán az elért eredményeket összegezi az európai biz-' tonság és együttműködés' területén. Szó lesz majd ezekről a kérdésekről a Keresztyén Békekonferen­cia Folytatólagos Bizottsága október végén Elsenachban tartandó ülésén is, amelyen részt vesz a bizottság tagjaként mindkét püspö­künk. HAZÁNKBAN a feladatokat a legutóbbi pártkongresszus határozatai szabják meg. Változatlanul a gazdasági kérdések állnak az előtérben, csak míg korábban elsősorban a külső tényezők hatá­saival foglalkoztunk, most sokkal inkább azt vizsgáljuk, hogyan tudnánk mi többet és jobban tenni. És itt olyan erkölcsi kérdések is előkerülnek, amelyekben az egyháznak is fontos szerepe lehet. Az igehirdetésekben helyet kell hogy kapjanak az etikai, szociáletikai kérdések is. Feladatainkat csak a nemzeti egység megtartásában tudjuk meg­valósítani, ha még közelebb jutunk egymáshoz, még jobban értjük egymást és az együvé tartozást munkáljuk a fennálló különbözősé­gek ellenére is. Ez azt is jelenti, hogy jobban kell élnünk a párt és Hazafias Népfront felkínálta lehetőségekkel a szocialista demokrácia építésében, véleményniik, javaslataink elmondásában. , A TANÁCSKOZÁS BEVEZETŐ TÁJÉKOZTATÓJA második felé­ben kiemelten szólt Káldy Zoltán püspök a Luth.er6.nus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottságának arról a döntéséről, hogy a VII. nagy­gyűlést egyházunk meghívására 1984 nyarán hazánkban tartja. Ezt a döntést államunk is megértésiéi fogadta. Nagy ajándéknak tekintjük ezt a lehetőséget. Mögötte ott van az LVSZ bizalma, amely egyértelmű teológiánk, egyházpolitikánk, so­kak hazai és nemzetközi szolgálata, valamint sok külföldi testvé­rünk felismerése, hogy valóban egyház vagyunk — a gyümölcse. Első ízben rendezi nagygyűlését szocialista országban az LVSZ és pedig Magyarországon és ez azt is jelzi, hogy tapasztalataik szerint hazánkban rendezett állapotok vannak és az állam és egyház jó kapcsolata is biztosítéka a nagygyűlés sikeres megrendezésének. Az elkövetkező négy esztendő komoly előkészítő munkát igényel egész egyházunktól, hogy méltóképpen fogadhassuk a hazánkba ér- Kező mintegy 800—900 vendéget. A TANÁCSKOZÁSON DR. OTTLYK ERNö" PÜSPÖK a lelkészi munkaközösségek következő négyévi munkatervével foglalkozott, amelyben ugyancsak jelentős részt foglal el az LVSZ nagygyűlésére való felikészülés, de helyet kapnak benne a hazai és nemzetközi tár­sadalmi, politikai és egyházi élet aktuális kérdései is. DR. KARNER ÁGOSTON FŐTITKÁR ELŐTERJESZTÉSÉBEN egyházunk anyagi helyzetét tárgyalta meg az értekezlet s tett javas­latokat a lelkészi nyugdíjakkal, a beruházásokkal, a közegyházi já­rulékokkal, a gyülekezeti építkezésekkel kapcsodban. A tanácskozáson szó esett egyházunk valamennyi munkaágáról, így egyházunk sajtószolgálatáról is, amelynek segítésében és célhoz juttatásában változatlanul számítunk espereseink felelősségére és megértő támogatására. Mezősi György LUTHERÁNUS TANÁCS NAGY-BRITANNIÁBAN Pátkai Róbertét, a londoni ma­gyar és angol nyelvű evangéli­kus gyülekezet lelkészét ismét

Next

/
Oldalképek
Tartalom