Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-06 / 14. szám

A „szívével látó” gyülekezet ünnepe Fancsalon öt csillogó szemű, fancsali kis­lány szavalata, Dsida Jenő: Templomablak című versének né­hány sora jól kifejezte az ünne­pi istentisztelet hangulatát és tar­talmát: Ö, titkok titka: a földön ittlent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! — Áldja meg az Ür, áldja meg az Űr a belülről látók fényességét! KETTŐS ALKALOMBÓL lá­togatott az egyházkerület püspö­ke, D. dr. Ottlyk Ernő püspök és kísérete a fancsali gyülekezetbe. A helybeli és szórványban élő evangélikusok példás áldozat­készséggel, nagy értékű társadal­mi munkával kívül és belül tel­jesen felújították több, -mint 200 éves ősi templomukat. A munká­latok több éven át tartottak, mi­vel a megmozdult talaj szerkezet a templom falain életveszélyes repedéseket okozott. Ezért az egész templom fundamentumát, újra kellett építeni, s csak ezután következhetett a külső és b^iső renoválás. A hálaadó istentisztelet egybe­kapcsolódott Adáminé Amriskó Mária végzett teológiai hallgató lelkészi munkatársi szolgálatba kibocsátásával. Szülök és testvé­rek arcán könnycseppek csordul­nak végig, a gyülekezet pedig egy szívvel-lélekkel énekelte: Jövel Szentlélek Üristen, töltsd be szí­veinket bőven. Első alkalommal küld egyházunknak az evangé­lium szolgálatába munkatársat a fancsali egyházközség. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉ­BEN 2. Thessz 5, 16—20 alapján szólt a keresztyén ember örömé­ről, amelynek kiapadhatatlan for­rása a mi Urunk, Jézus. Ezért az evangélium szolgálatában soha nem feledhetjük, hogy örvendező életre hívogassuk a gyermekeket, a fiatalokat, de még az időseb­beket is. Kiemelté a hálára indí­tó jeleket: a megújult templom, a hitből fakadó áldozatkészség, a hívek szorgalmas közösségi mun­kája az ősi Isten-hajlékért és a most szolgálatba álló testvér mind-mind Isten hatalmasan munkálkodó szeretetének gyü­mölcse. Mindezért Istenek legyen hála, Övé a dicsőség nemzedék­ről nemzedékre. Szólt arról, hogy a szüntelen imádkozó élet azt jelenti: mindig mindent Isten jelenlétének tuda­tában szólunk és cselekszünk em­bertársainkért, s az egész terem­tett világért. Ez az evangélium szolgálatának öröme és felelőssé­ge. A LELKÉSZI MUNKATÁRSI SZOLGÁLATRA kibocsátó ün­nepi liturgia végzésében a püs­pöknek társai voltak dr. Selmec- zi János otthonigazgató, a Teoló­giai Akadémia képviseletében és Szebik Imre borsod—hevesi espe­res. Az ősi Confirma áldást kérő imádságát 12 evangélikus lelkész és 3 református szolgatárs éne­kelte, akik egy-egy igével indí­tották a szolgálatba fiatal test­vérünket. Jelen volt az ünnepi alkalmon Benkő György refor­mátus püspökhelyettes is. A fan­csali evangélikusok templomában ugyanis, a helyben élő reformá­tus testvérek is tartanak rend­szeresen istentiszteletet. Az ün­nepi alkalom műsorát gazdagí­Űjból kapható az új fordítású ÚJSZÖVETSÉG Ára: 46.— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Megjeleni dr. Fabiny Tibor — dr. Haferischer Kárcly: Négyszázötven éves az Ágostai Hitvallás című könyve. Ára: 40,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon. tóttá Szebik lméréné szólóéneke. Péter Jenő, a gyülekezet fárad­hatatlan lelkésze, aki 15 éve szol­gál Fancsalon, örömmel számolt be a templomrenoválás munká­járól. Személyes vallomása sze­rint, Isten minden értelmet meg­haladó nagyságát és kegyelmét tapasztalta meg a hatalmas mun­ka során. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezz semmi jótéteményéről — csendült ajká­ról és szólt szívéből a hálaafdás. A fancsaliak gondjában oszto­zott közegyházunk és több gyüle­kezetünk, akik jelentős anyagi támogatással siettek segítségére az egyházközségnek. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTE­LETHEZ csatlakozó úrvacsorái eg.vüttléten, amelynek külön ör­vendetes színfoltja volt a refor­mátus testvéreinkkel együtt gya­korolt interkommunió, közel két­százan részesültek az úrvacsora szentségének áldásában. A távoli vidékekről: Kisbabot- ról és Nyíregyházáról, a főváros­ból és az egyházmegyéből érke­zett vendégek a gyülekezet sze- rétetét tapasztalhatták meg a te­rített asztal mellett is. A SZIVÉVEL, BELÜLRŐL LÁ­TÓ GYÜLEKEZET a Cserehát lankáin régen készült és évek óta imádkozott ennek az augusztusi vasárnapnak az áldásáért. Forró kérésük valóra vált, most már külső szemmel is látható. Mi pe­dig, akik ott lehettünk, nem fe­ledjük a szívek belső örömének jeleit, az Igére figyelő szemek csillogását. Szebik Imre IMA IGAZ SAGTE VE SERT (A 10. zsoltárból) Uram, miért állasz távol, mért rejtezel szükség idején? Gonoszok gőgje perzsel nyomorultat — ejtse foglyul őket kieszelt fondorlatuk! Rajta, Uránt! Emeld föl kezed, Isten! Ne feledd el a szegényeket! Miért veti meg Istent a gonosz s gondolja: nem nézel utána?! Láttad, hisz’ figyelsz sanyarúságra, bajra, hogy közbevesd kezed; reád hagyatkozik szerencsétlen, árva, te vagy segítője. Törd össze karját rossznak, gonosznak, kérd számon gazságát, hogy elenyésszék! Az Ür király örökkön örökké — földjA'ől kivesznek a pogányok. Szegények óhaját meghallgattad, Uram, megerősíted szívüket, feléjük fordítván füled, hogy igazságot tégy árvának, elnyomottnak, s földi halandót senki se rettentsen többé. Héberből fordította: Bodrog Miklós — Szentháromság után a 17. va­sárnapon az oltárterítő színes zöld» A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 14,1—11; az igehirdetés alapigéje: Ef 4,11—16. — KELENFÖLD. A gyülekezet évnyitó szeretetvendégségén, ok­tóber 4-én, szombaton délután fél 6 órakor Szokolay Sándor tart előadást „A művészet szolgálata” címmel. Az érdeklődőket szeretet­tel várjuk a Bocskai út 10. szám alatti tanácsterembe. — FASOR. A gyülekezet októ­ber 5-én, vasárnap délelőtt a 11 órai istentiszteleten ünnepli templomszentelésének 75. évfor­dulóját. Az ünnepi istentisztele­ten dr. Káldy Zoltán, a Déli Egy­házkerület püspöke hirdeti az igét. A gyülekezet elnöksége ezúton is szeretettel hívja az alkalomra mindazokat, akik a gyülekezettel kapcsolatban álltak és szép templomát szeretik. — IKLAD. A gyülekezet 146 esztendős templomát megbecsüli és rendben is tartja. Az elmúlt esztendőkben kívülről javíttatta és a tetőt hozták rendbe. Az idén belülről festették ki nagy áldo­zatkészséggel. A megújított templomért való hálaadás szep­tember 7-én, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében volt, amelynek igehirdetését Keveházi László, a Pest megyei Egyházme­gye esperese tartotta, szolgála­tot végzett Völgyes Pál lelkész is. — KURITYAN. Szeptember 7-én hálaadó istentisztelet volt az 1783 óta Sajőkazához tartozó leány­gyülekezetben abból az alkalom­ból, hogy az 1816-ban épült templomot felújították és a ha­rangot villamosították. A gyüle­kezet tagjai és a templomot szin­tén használó reforrriátusok egy­aránt példásan adakoztak, 19 000 Ft gyűlt , össze erre a célra, özv. Dombi Béláné oltári Bibliát és négy kristályvázát adományozott. Szebik Imre, ■ a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese tartott ün­nepi igehirdetést. Ablonczi László református esperes tartott elő­adást protestáns hitünk közös pontjairól. Buchalla Ödön sajóka- zai lelkész ismertette a gyüleke­zet történetét. Ifj. Kocsis Attila felsőnyárádi református lelkész beszámolt a munkálatokról, a be­vételekről és a kiadásokról. Pász­tor Erzsébet, Szabó Marika, Du­dás Ilona és Varga Judit szavalt, Szebik Imréné szólóénekkel, Sze­bik Ildikó orgona játékkal tette bensőségessé az ünnepélyt. Han­gó István felsőnyárádi református gondnok meleg szavakkal köszön­tötte a gyülekezetei. Sajókazáról és a szórványokból is szép szám­mal jelentek meg a hívek. — KESZTHELY. Augusztus 24- én búcsúzott a gyülekezet 32 évig szolgált lelkipásztorától, az ápri­lis 1-én nyugalomba vonult Mes- terházy Ferenctől, és hűséges kántorától, a lelkész feleségétől. A megtelt templomban Schmidt János felügyelő köszönte meg a több mint három évtizedes szol­gálatot. A gyenesdiási Kapernaum nevében Szabó Ferencné otthon­vezető, a volt tanítványok nevé­ben dr. Kauker Lajosné mondott köszönetét a sok fáradozásért, megerősítő igehirdetésért, és adott át virágcsokrot és ajándékokat. — Augusztus 31-én az istentiszte­leten — Mesterházy Ferenc szol­gálata után — mutatkozott be a gyülekezetnek if j. Hafer scher Ká­roly segédlelkész. Az ifjú lelki- pásztort és feleségét a gyülekezet nevében Schmidt János felügyelő köszöntötte. „JÉZUS KRISZTUS — A VILÁG ÉLETE’ Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottsága úgv döntött, hogy a Vancouverben (Kanada) meg­tartandó 1983-as hatodik nagy­gyűlésének a fenti mondat lesz a témája. Korábbi nagygyűléseknek vol­tak már hasonlóan hangzó témái, így Evanstonban (1954): „Jézus Krisztus — a világ reménysége”, és Űj-Delhiben (1961): „Jézus Krisztus — a világ világossága”. Az előkészületek egyik első lé­pése, hogy 1981 szeptemberéig meg akarják választani a nagy­gyűlés mintegy 900 küldöttét. A nagygyűlést előkészítő bizottság .elnöke a brit Pauline Webb asz- szony. VASÁRNAP IGÉJE F e jlődésvonalak Ef 4, 11—16 A jelen mindig a jövendő ígéretéi hordozza. Kisgyermeke álmát ébren őrző édesanya boldog, aggódó figyelése a bontakozó jövendő mellett virraszt és a kicsi arca vonásaiból, magatartása, megnyilvá­nulásaiból felnövő gyermekét képzeli maga elé. Tervezőmérnök rajzasztalán jövendő városaink arca formálódik és a néhány ceru- zavonásnyi utcákat és házakat alkotó képzelete máris benépesíti. A kora tavasszal palántázó kertész! színét is, illatát is érzi már annak a virágnak, amely csak majd a nyár derekán fog szárba szökkenni. PÁL APOSTOLNAK MEGADTA ISTEN AZT AZ ÖRÖMÖT, hogy a küzdelmes munkája nyomán kialakuló új közösségek: keresztyén gyülekezetek jövendőjének 'az arcából is megláthasson már valamit. Megláthatta és megláttathatta azokat a fejlődésvonalakat, amelyek­nek az irányában Isten Szentleikének erejével épültek és fejlődtek nemcsak az apostoli kor gyülekezetei, hanem lényegében minden kor minden keresztyén gyülekezete is. A fejlődés első vonalát maga Isten húzza meg. ő „adott” — ol­vassuk — „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét má­sokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul. A gyülekezetek és maga az anyaszentegyjiáz és abban a különféle szolgálatok soha nem alakulhatnak ki ötletszerűen és nem is csupán tudatos szervező és irányító munka nyomán. Akkor sem, ha e szolgálatokban helyet kap és kell is kapnia időnként a szinte ötletszerű, pillanatnyi hely­zethez gyorsan alkalmazkodó megoldásoknak és akkor sem, ha a rend is, a szervezettség is, az irányítottság is természetes ps hűséges kísérője életének. Hivatását csak az az egyház tudja betölteni, amely­ben minden szolgálat és minden szolgálattevő Isten ajándékának is­meri fel önmagát is, feladatát is. A MÁSIK FEJLŐDÉSVONAL NEM A SZOLGÁLATOKAT és nem a szolgálattevőket érinti. A jövendő ígérete abban az egyházban válik valósággá, amelynek tagjai egyenként is fejlődőképesek. Bár Isten gyermekének vallják magukat, hitüktől idegen a lelki-szellemi kis­korúság. Nem elfogultak. Poros szokásokhoz és idejétmúlt gondola­tokhoz görcsösen soha nem ragaszkodnak. Megunt külsőségek rab­jai soha nem lesznek. Mernek és tudnak új és még újabb utakon járni és meg vannak győződve arról, hogy Isten változhatatlan szere- tete egy változó és gyorsan változó világ új körülményei között új­fajta szolgálatokat kíván tőlük. Van véleményük mindenről, de sem­miről sincs megrögzött véleményük. Felnőtt és józan kritikával for­dulnak az események és az emberek felé és önmagukat mindig ké­szek alávetni Isten szeretete és igazsága ítéletének akkor is, ha ez az ítélet események és emberi vélemények formájában jelentkezik. Mégsem könnyen befolyásolhatók és alapvető meggyőződésükhöz hűségesen ragaszkodnak. HOGYAN IS LÁTHATTA VOLNA AZ APOSTOL részleteiben azt a fejlődést, amellyel az egyház és az egyházak a sorra múló év­századok során a „hit és az Isten Fia megismerésének egységére” igyekeztek eljutni. Csak az irányt látta, azt, hogy életvitelben cspk*-'- úgy, mlíit ű'öftdoiközásban érettségre kell eljutni a keresztyénekbe!/.11,. Nem láthatta a gondolkozási és életviteli tévedések hosszú !>öiát sem, amely árnyékként kíséri majd végig az egész egyháztörténetet. Nem láthatta, talán nem is sejtette a szűkke.blüséget, elfogultságot és merev dogmatizmust. Sem a világnak és a világ ezer gondjának félszegen vagy gőgös büszkeséggel hátat fordító kísértéseket sem. És részleteiben aligha sejthetett valamit is abból, hogy a szolgáló Krisztus uralma alatt élő egyház különféle korokban és emberi hely­zetek között mennyire áldásosán és hűségesen fogja kifejteni és ki­fejezni önmagát és önmagában Isten szeretetét és igazságát a gon­dolatok és a tettek nyelvén egyaránt. Csak a fejlődés irányát látta és tekintetét a jövendő felé fordította. AZ EGYHÁZ ÉS BENNE A GYÜLEKEZETEK fejlődésének har­madik ága az egység irányába mutat. Kettős értelemben is. A ke­resztyének Krisztussal és egymással egységben végzik szolgálatukat. Egységük szerves egység. Összekötő ereje a szeretet. A Krisztusé, amely embert formáló szolgálatban öltött és ölt újra és újra testet. És a keresztyéneket egymással és a világgal összekötő, Krisztus szerete- téből erőt kapott szeretet. Ez teszi képessé és készségessé a keresz­tyéneket arra, hogy nyitott szívvel szolgáljanak a jóra, a megbéké­lés, a megértés, a személyi és társadalmi igazságosság érdekében, az embert emberségében megalázó társadalmi és faji megkülönbözteté­sek ellen. E fejlődésvonalak mellett halad az egyház útja, úgy, hogy abban „minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gon­doskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben”. Schreiner Vilmos Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük, hogy tiéd az egyház. Múltja is, jelene is, jöven­dője is. Köszönjük, hogy adsz a gyülekezetben, az egyházban szol­gálatot és szolgálattevőket és hogy mindnyájunkat szereteted és igazságod szolgálatába állítasz. Áldd meg Urunk népedet a szolgá­latban való egység leikével. Ámen. ELHUNYT GEORG TRAAR SZUPERINTENDENS Szeptember 4-én, 82 éves korá­ban elhunyt Georg Traar osztrák szuperintendens. Több mint negyven, évig volt evangélikus lelkész Bécsben. eb­ből 26 évig Bécs szuperintenden­se volt. 1972-ben vorfult nyuga­lomba. ötven évig tevékenykedett egyháza sajtómunkájában. ebből a munkából csak 1977-ben vált ki. Ö vetette meg a bécsi evan­gélikus múzeum alapiát is, a meg­nyitásra még várni kell. Magyarországon is többször járt és sokat fáradozott egyházaink jó kapcsolatáért. 4 Személyében egy­házunk régi, jó barátját tisztel­tük. — A MAGYAR REHABILITÁ­CIÓS TÁRSASÁG Pszichiátriai Szekciója augusztus 28—30-ig Sze­geden tartotta IV. tudományos konferenciáját. A konferencia há­rom fő témában a betegek reha­bilitációjának kérdéseivel foglal­kozott. A konferencia egyik elő­adója volt Muncz Frigyes, a Bu­dai Szeretetotthonok igazgatója. Témája a fogyatékos gyermekek gondozásának problémaköréből, a gondozók és gondozottak viszo­nyáról szólt. — HÁZASSÁG. Dobozi Sándor és Keveházi Márta július 19-én a pilisi templomban tartották eskü­vőjüket. A szertartást a menyasz- szony édesapja, Keveházi László pilisi lelkész, a Pest megyei Egy­házmegye esperese végezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom