Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-09 / 10. szám

Evangélikus vagyok LEGTÖBBJÜK OLYAN EGY­SZERŰEN JELENTETTE KI, mintha azt mondta volna, férfi vagyok, Budapesten lakom, isko­lába járok, ez és ez a foglalkozá­som. Semmire sem gondolt. Lát­szott szemén, homlokán, hang­hordozásán, a szürke, színtelen „vallomás” egyetlen . húrt sem pendített meg lelkében. Nem kí­sérte meleg zönge, muzsika vagy fájdalmas melódia. Pedig a foga­lom ősidőktől kezdve, valami végtelen örömöt, boldogságot fe­jezett ki. Azt, amit hivő ember érezhetett, drága ajándékot ka­pott Istentől: Jézus Krisztust. Vagyis valami boldogító „öröm­hírrel” rendelkezik: Krisztus megváltottja. Ki érzi ma már, hogy az evangélikus szó annyit jelent: rendelkezem az evangé­liummal, az örömhírrel, végtele­nül szeret az Isten, s miattam küldte egyszülött Fiát halálra. Történetileg talán még meg­foghatóbb lenne ez a vallomás. Mélységeket tár fel, szunnyadó érzelmeket szabadít fel. Régen begyógyult sebek kezdenek sajog­ni tőle. A szürke, fénytelen szó izzani kezd, a pillanat töredéke alatt ödasodor a gomolygó, foj­togató füstöt okádó máglyákig, a sóhajok alatt nyögő gályapadok­ra. Bekényszerít a törvényházak­ba, börtönök rácsai mögé. Karó­ba húzottak keserves kínjait kell ismét kiállnunk, földönfutó, csa­ládjukat vesztettek könnyeit itat­hatjuk. Ki gondol ma arra, ami­kor szerényen — dehogy is szeré­nyen! —> szégyenkezve, félve a megvetéstől, pironkodva a meg- mosolygástól, annyit mondunk: „evangélikus vagyok”, az ősök minden keservét, szenvedését és hitét fejezzük ki? Pedig ez így igaz! (És a magunkéval mi van?) K. J.-NÉT KERESTEM FEL. Élemedett özvegyasszony, reuma gyotri, főként vállát fájlalja. Kámforszag terjeng szobájában. Aho] ezt a szagot érzem, tudom, Reumás van a házban. K. J.-né kötényével letörli a hokedlit, le­ültet. Vizenyős, kék szeme gyulla­dásos, a gyenge villanyfény tel­jesen elrontotta látását. Keveset jár ki lakásából, csak a legszük­ségesebb utat teszi meg. Rende­lőintézet. közért és vissza a szo­ba-konyhába. Hajléka szegényes, egyszerű, de tiszta. — K. néni, mióta él egyedül? — Tizenkét éve halt meg az uram. — Családja van-e? — Van, lelkem. A lányom Ka­nadában, a fiam Svédországban él. Áldott jó gyerekek. A vizenyős szemek könnybelá- badnak,' odacsoszog a kredenc- hez, színes fényképeket tereget elém. Én dicsérem a jólétet, szép­séget, fiatalságot. Autót, házat, családot. — K. néni, maga evangélikus. — Igen. — Mikor volt utoljára temp­lomban? — Hát, ki tudja? Régen. — Mire gondol, amikor azt mondja: evangélikus vagyok? — Hát? Semmire. — Konfirmációjára emlékszik még? — Régen volt. —‘ És eljönne-e templomba hol­napután? —, mert péntek volt éppen. — Ha a reumám nem gyötör. Magától nem jött volna. Így is az volt az érzésem, lasszóval fog­tam be őt. D. ZS. IDÉN ÉRETTSÉGIZETT KISLÁNY. Nem vették fel az egyetemre helyszűke miatt. Dol­gozni ment. Majd jövőre újra próbálkozik. Szemüvegét igazgat­ja, kissé bő a szára. Barna haja homlokába hullik, fogai vakíta­nak, ha nevet, mosolyog. Csupa üdeség. — Milyen vallásű vagy? — Rám néz, elcsodálkozik a kérdé­sen. — Evangélikus. — Mikor konfirmáltál? — Hat éve. — A válaszok pe­regnek, friss, eleven a memóriá­ja. — Mi a vasárnapi programod? — Megyünk Dobogókőre, sza­lonnát sütünk, gitározunk. Tet­szik tudni, alig várjuk a vasár­napot. — Tudod, mit jelent ez a szó: evangélikus? — Rám néz őzsze­mével, pupillája kitágul, elgon­dolkodik, élményei, emlékei kö­zött matat: — Biztos jelent valamit, de most nem tudom. — Szüleid nem mondták? — Odahaza ritkán van szó val­lásról. Apám egyébként is keve­set beszél, anyám rettenetesen el van foglalva. Húgommal szok­tunk vitatkozni. — Miről? — Megélhetésről, tanulásról, fiúkról. — Hitről, vallásról soha? — Arról nem. A húgom nem hisz. — És te? — Én igen. — Miben? — Hát, Istenben. — Visszaka­nyarodunk az alapkérdéshez. Az evangélikus szót feszegetem. Be­szélek az Újszövetségről, majd Lutherről és arról, hogy a refor­máció óta valami nagyot jelent evangélikusnak lenni. Elgondol­kodva néz rám, és megigazítja szemüvegét. * K. F. NYUGDÍJAS KISIPA­ROS. Melegszívű, vidékről került a fővárosba, megőrizte zamatos dunántúli nyelvjárását. Szakmá­jának az egész bérház hasznát látja. K. F„ ha szeaénv ember lakásán javítja a villanvt. sem-, mit sem kér, a többieknek azt mondja, annyit adnak munkájá­ért, amennyit gondolnak. Nélkü­lözhetetlen, s mindenki szereti. Vasárnap el nem múlik templom nélkül. Ezt úgy kell érteni, ha családjával kirándul, akkor be­tér az útjába eső első templom­ba, legyen az evangélikus, római katolikus vagy református. Ilyen­kor beszámol arról, mit látott, hallott. Megkömyékezték már a Jehova tanúi is, de ő szilárd hi­tében : — Evangélikus vagyok! — Mióta? — Amióta megkereszteltek. En­nek bizony, már hetven éve. — Nagy idő, F. bácsi! De tud­ja-e, mit jelent az, hogy evangé­likus? — Azt, hogy ebben a vallás­ban kell meghalnom is. — Szép, szép, de mit ért ezen a szón, hogy evangélikus? — Azt én nem tudom kifejte­ni, de ez az én vallásom. — Pró­bálom rávezetni. Beszélek arról, hogy evangéliumot hirdet egyhá­zunk, evangéliumot olvasunk fel a templomban. Emlékeztetem a karácsonyi, húsvéti evangélium­ra. K. F. szívében melegség ger­jed, arca kipirul. — Hát erről hívnak minket evangélikusoknak? — Erről. Bizony, már kétezer év óta azok vagyunk, de hivata­losan nincs még ötszáz esztende­je sem. — Ezt ismét meg kell magyaráznom. Szóba hozom Lu­thert, a reformációt, a magyar evangélikusok sok-sok megpró­báltatásait. K. F. pedzi a dolgot, rendkívül hálás a magyarázatért. (Folytatjuk) Rédey Pál Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. október 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) ifj. Foi- tin Brúnó, du. 6. Ökumenikus refor­mációi emlékünnepély. Fasor de. 11. du._6. Dózsá György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. (szlovák) Csélovszky Ferenc, de. 12. (magyar Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Boeya Géza. du. 5. Szeretetven- dégség Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugié de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 5. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Fran- gepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár, Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest, Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota, MAV-telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Kistemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fel 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zol­tán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toroc- kó tér de. fél 9. Madoesai Miklós Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay' Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen- gődy László, du. 5. Szeretetvendégség. Budakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de.* fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ti. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy, de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1980. október 31-én, reformáció ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) Ifj. Foltra Brúnó, du. 6. (úrv.) Hafenscher Ká­roly.Fasor de. 11. du. 6. Üllői tU24.de. fél 11. Ruttkay Lervente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Leven­te. du. 6. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 12. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos, du. fél 7. (úrv.) Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy La­jos, du. 6 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.) Virágh Gyula, du. 6. virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely du. 5 Sehremer Vilmos. Rákospalota, Kis- ternplom de. 10. Rakkosszentmihály du. 6. Cinkota de. fél 11. Sza- Lay Tamás, du. 6. Szalay Tamás. Rákoshegy du. 6. Ferenczy. Zoltán Rákoskeresztúr du. 6. Kosa László. Bécsikapu tér du. 6. (úrv.) ottlyk Ernő. Óbuda de. 10. Görög Tibor. du. 6. Református Templom: Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László, pesthídegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. (úrv.) Kelenföld de. 11. (úrv.) Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Buda­fok de. 11. Rőzse István, du. 6. Rőzse István. Csepel du. 5. Mezősi György. Szolgálatra mozgósítás Presbiterek iktatása Domonyban „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Km 12,21). VASÁRNAP. — „Talán őr?ője vagyok én a, testvéremnek?” (1 Móz 4,9 — 1 Pt 2,17 — Mt 5, 38—48 — Ef 6,10—17). Amikor jelenlétünkben valakit baj ér és mi csak néma szemlélők va­gyunk, nem segítünk rajta, akkor a lelkiismeret felelősségre voná­sa elől gyakran úgy térünk ki, hogy Kain szavait emlegetjük: „Avagy őrzője” vagyok én a test­véremnek” Mert az Istenbe ve­tett hitből mindig a testvér meg­segítése következik. Ha nem így van, baj van a hitünkkel. „Egyik ha elesnék Vegye fel a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb, Szí­vesen szolgálja Az erős a gyön­gét” (450. ének 8. v.). HÉTFŐ. — „Szeresd feleba­rátodat, mint magadat! Én va­gyok az Ür!” (3 Móz 19,18 — 1 Kor 13,2 — Mt 15,1—11 a. 18— 20 — 1 Tim 6,17—21). A sportolók előtt többnyire egy mérce van, ! amit el kell érni, vagy amin túl kell jutni. Ilyen mércét állított elénk Isten a felebaráti szeretet gyakorlásában. Ügy kell szeretni egymást, mint magunkat. Ha ez a szeretet felebarátaink iránt nincsen meg' bennünk, akkor nem értük el a mércét és — Pál apostol szerint — semmik vagyunk. „Tudnék titkot s jövőt És minden bölcsességet, Hogy felfognám vele A kezdetet és vé­get. S bár volna hegyeket Mozdí­tó nagy hitem: A szeretet nélkül Nem1 volnék semmi sem” (442. ének 2. verse). KEDD. — „Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és tér­jünk meg az Úrhoz!” (Jer sir 3, 40 — 1 Kor 11,31 — Mt 10,34— 39 — 2 Tim 1.1—7). Mások hi­báit mindjárt észrevesszük, de a saját vétkeink felett olyan köny- nyen szemet hunyunk. Isten igé­je azt ‘ mondja, hogy vizsgáljuk meg útjainkat és térjünk meg az Űrhoz. Ha felismerjük és meg­bánjuk bűneinket, Istennél kész a bocsánat és megújítja életün­ket a Jézus Krisztus érdemével szerzett kegyelemmel. „Űj te­remtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha ré­mít, Csak meg ne hátrálj, ma­radj meg az újban, Véled az Úr van!” (788. ének 6. verse). SZERDA. — „Ne paráznál­kodj!” (2 Móz 20,14 — 1 Kor 6, 18.19 — 1 Móz 13,7—18 2 Tim 1,1—7). Mi is a paráznaság? Hűt­lenség Isten és hitvestársunk el­len. És a szexuális élet zabo- látlansága. Nekünk tudnunk kell. hogy testünk az Istené, az ő Szentleikének a temploma. Ha pedig az Isten templomát meg- szentségtelenítjük, vétkezünk Is­ten ellen és megrontjuk saját testünket is. Jézus győzött min­den kísértés felett, vele ebben a vonatkozásban Is győzhetünk. „Élj botlás nélkül, szentül, fedd­hetetlen, Vizsgáld a törvényt lel­kiismeretben. inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy be­mocskold” (788. ének 4. verse). CSÜTÖRTÖK. — „Minden nép között hirdetni kell az evangé­A ragyogó, verőfényes szep­temberi napon belsőleg is szép, meleg, családias ünnepe volt a domonyi gyülekezetnek: presbi­terek iktatása. Voltak természe­tesen olyanok, akik a mandátum lejártával most kiálltak a szolgá­latból, de a gyülekezet háláján túl, minden ilyen testvér aján­dékul hazavihette Káldy Zoltán: A diakónia útján című könyvét. Az újraválasztott, kipróbált szolgálattevők mellé újak is ke­rültek, és ami jelentős, a presbi­térium egyharmada először a gyü­lekezet történetében asszonyok­ból és leányokból áll. — Tizenki­lencen álltak az oltár előtt — akik eddig még nem tettek esküt — s vallották, hogy elhatározták magukat a szolgálatra, s vállal­ják azt. Efezus 4, 11—16. alapján hang­zott Keveházi "László esperes ige­hirdetése. A presbiterek is Isten­től „adott” szolgák, s kell, hogy odaadottan szolgálják a gyüleke­zet hitben erősödését, szeretetben növekedését és egységét. Ezen túlmenően azonban szolgálatuk mozgósítás kell legyen a szolgá­latra. Arra, hogy a gyülekezet­ben mindenki szolgáljon minden­kinek, hogy a gyülekezet a köz­ségben is vállalja ezután is min­den feladatát annak szépítéséért és felemelkedéséért, és arra, hogy egyre inkább az egész gyülekezet és minden gyülekezet bekapcso­lódjék egész egyházunk társadal­mi és egész világért felelősséget érző szolgálatába. Az iktatás és úrvacsoraosztás szolgálatában részt vett Baranyai Tamás helyi lelkész is. K. L. liumot.” (Mk 13,10 — Ézs 60,3 — 1 Kor 12,12—14. 26—27 — 2 Tim 2,1—7). Isten az evangéliumot tette földi vándorlásunk világos­ságává, hogy az legyen lábaink szövétneke és ösvényünk világa. Ezt a evangéliumot kell hirdetni minden népnek és nemzetségnek. Luther a III. hitágazat magyará­zatában arra tanított bennünket, hogy a Szentlélek az evangélium által vezet el a hitre, az Istennek tetsző életre lés az üdvösségre. „Isteni evangélium, Te légy ve­zérem utamon, Én ismerem ha­talmadat, Áldott legyen minden szavad” (296, ének 4. verse). PÉNTEK. — Reformáció ünne­pe. — „ök népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám” (Jer 24,7 — 1 Pt 2.10 — Mt 5,2— 10 — 2 Tim 2.8—13). A reformá­ció nem emberi cselekedet volt,' hanem az Isten szeretetének a műve. A tőle elfordult és meg­romlott egyházat az evangélium tiszta tanításával és annak erejé­vel akarta mesához téríteni, hogy teljes szívvel bízzék benne és az ő egy és szent népe legyen. Ma is ezt jelenti a reformáció az egész keresztyénség számára. „Bízzál, ügyed az Istené. Ne félj, hogy porba ejtené Drágán szer­zett egyházát! Majd rendel Ge­deont melléd, Ki vészben, vihar­ban megvéd Téged s evangyél- jomát” (259. ének 2. verse). SZOMBAT. — „Ha az Urat tartod oltalmadnak, nem érhet téged baj” (Zsolt 91,9—10 — Róm 8 28 — 1 Kor 9,24—27 — 2 Tim 2.14—21). A zsoltár írója arról tesz bizonyságot, hogyha Istent tartjuk oltalmunknak, nem érhet baj bennünket. Pál apostol pe­dig azt vallja, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. El tudjuk-e, el merjük-e hinni, hogy Isten sze- retete nagyobb a bajainknál? „Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd, Reánk is szent áldá­sod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünete nincs soha, Úgy téssz, amint kívánja Gyer­mekeid java” (370. ének 4. ver­se). Pusztay László EVANGÉLIKUS ELET A Masvarorszáei Evangélikus Egyház Sajtóosztályának la ója Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: e^v évre 200.— Ft Árusítia a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 rr v 80.2730 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás • Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — HELYETTES-LELKÉSZI MEGBÍZÁSOK. Október 1-i ha­tállyal Kalácska Béla ősagárdi lelkész a balassagyarmati, no­vember 1-i hatállyal Pintér János miskolci segédlelkész a rábcakapi—tárnokréti gyüleke­zetbe kapott helyettes-lelkészi megbízást. — HALÁLOZÁS. Kováts Béla ny. nemeskoltai lelkész 80 éves korában július 30-án Balassa­gyarmaton elhunyt. — KARÁCSONYI énekek, zsoltárok, leiki énekek új felvételben kazettán, magnószalagon szóló > éneklésben or- gonakísérette] Ismét kaphatók Bakai Gitta énekesnő előadásában. 1101 Bu­dapest, X. Csilla u. 3. fszt. 736. Tele­fon 781—578. — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg­gyűjteményeket. 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, magyar és kül­földi üzleti és magánlevelezés boríték­jait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek bo­rítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bélyegkeres­kedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — FIATAL dolgozó, vagy iskolás leány részére Budapest belterületén külön bejáratú szoba kiadó fürdőszo­ba. konyha használattal. ..Lelkész! ajánlás szükséges” jeligére a kiadóhi­vatalba. — IDŐS, mozgásszegény anyám na­pi 6 órás gondozására keresek megbíz­ható. jólelkű nőt. Telefon: 379-814. 8— 11-ig. vagy 18—22 óráig. Levélcím: dr. Horváth Lászlóné, IX. Ráday u. 32. félem. 3. — SÍRRÓL vittek el az Újközteme­tőben 1978. augusztusában egy 51X62 cm méretű fekete gránittáblát, közé­pen vése't betűkkel: Édesanyám Éle­tem. Nyomravezetőt jutalmazom. „Szomorú” jeligére a kiadóhivatalba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom