Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-02 / 9. szám

Szeptember 21-én, , vasárnap délelőtt teljesen megtelt a békés­csabai evangélikus Kistemplom. Ünnepi alkalomra gyülekeztek össze evangélikus egyházunk leg­nagyobb magyar és szlovák nyel­vű gyülekezetének tagjai. Lel­késziktatás kedves eseményének voltak örvendező tanúi. Mekis Adám esperes-lelkész nyugalom­ba vonulásával megüresedett lel- készi állás betöltésére került sor. Dr. Káldy Zoltán püspök a gyüle­kezet kérésére Kovács Pált, a szarvas-ótemplomi gyülekezet szlovákul is jól tudó lelkészét ne­vezte ki a békéscsabai gyülekezet új lelkészéül. A LELKÉSZIKTATÁS ESE­MÉNYE nem volt csupán a bé­késcsabai gyülekezet „belügye”. Jelen volt a Kelet-Békési és Nyu­gat-Békési Egyházmegye gyüle­kezeteinek szinte valamennyi lel­késze, papnak, számosán a gyüle­kezetek világi vezetői közül, és a helyi egyházak képviselői. És so­kan jöttek át Szarvasról, az otta­ni gyülekezetből, melynek Kovács Pál 22 éven át volt szeretett lel­késze, melegszívű lelkipásztora. Osztozott a békéscsabai gyüle­kezet örömében egész Magyaror­szági Evangélikus Egyházunk is. A békéscsabai gyülekezet pres­bitériumának és kepviselő-testüle- tének több mint száz tagjával in­dult el a püspök a templomba, ol­dalán Táborszky László esperes­helyettessel, aki az iktatás szol­gálatát végezte és Povázsay Mi­hály békéscsabai lelkésszel, aki az iktatásban segédkezett. Őket 12 Luther-kabátos lelkész követte, hogy egy-egy igével áldását adja a beiktatott lelkészre. A temp­lomban dr. Káldy Zoltán püspö­köt Táborszky László espereshe­lyettes meleg szavakkal köszön­tötte, majd Kutyej Pál békéscsa­bai lelkész leánya virágcsokrot nyújtott át neki. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK ARRA A VASÁRNAPRA KIJELÖLT ALAPIGE, Gál 2,20 alapjáp hirdette az igét. Az ige üzenetét a püspök úgy tolmácsolta, hogy az nem csak egy lelkészre központosított ige­hirdetés volt, hanem egyszerre szólt az új lelkésznek, a többi lel­késznek, presbiternek, az egész gyülekezetnek. Pál apostol a felolvasott igében nagyon személyes jellegű, de ép­pen ezért rendkívül meleg, a szí­veket kereső vallomást tesz. Jé­zus Krisztusra néz, a golgotái ke­resztre és azt mondja: ennek a keresztfának az Ura „szeretett engem, és önmagát adta értem”. Azt könnyű mondani, Jézus Krisztus a világért adta életét, odaadta magát mindenkiért. Erről lehet bölcselkedni is. De amikor az emberben feltör, hogy Jézus önmagát adta értem, az én bűnei­met bocsátotta meg, nekem szer­zett üdvösséget, békességet, bol­dogságot, ez személyes vallomás, a hitnek vallomása. E nélkül nem lehet ma hitelesen prédikálni. Pe­dig a templomba összegyülekezett emberek hiteles szót várnak a szószékről és pontosan érzékelik, hogy a pap hitből beszél-e, vagy csak azért, mert pap. De ugyanez vonatkozik a gyülekezeti tagokra is. Vége van annak az időszak­nak, amikor egyszerűen bele le­hetett születni az evangélikus egyházba. Csak azok fognak meg­maradni a magyarországi evan­gélikus egyházban hosszú távon, akik hittel tudják mondani: Jézus Krisztus önmagát adta értem, én ezt hiszem. Akinek nincs élő hi­te Jézus Krisztusban, az el fog kallódni, le fog morzsolódni. A másik, amire figyelni kell az igéből: amikor Pál apostol azt mondja, hogy ő átélte Jézus Krisztus halálos szeretetét, aki önmagát adta érte, ennek alapján ezt is mondja, hogy „Krisztussal együtt én is keresztre vagyok fe­szítve”. Pál pontosan tudja, hogy Jézus halála ismételhetetlen. Az váltsághalál, amely értünk tör­tént. De aki hisz benne, annak az egész élete is keresztre kerül. Ke­resztre kerül az ember régi énje, az óember, az Istennek hátat for­dító, az Istennek engedetlen, a bűnök útján járó élet. A keresz­tyén élet nem megy másképpen csak úgy, ha önmagunkat, bűnös, önző énünket, amely csak önma­ga körül forog, halálra adjuk. De itt nincs vége. A keresztyén élet nemcsak „temetés”, hanem „feltámadási menet” is. „Többé tehát nem én élek, hanem Krisz­tus él bennem”, mondja Pál. Le­Az evangéliumot hirdesd a gyülekezetnek, hogy növekedjék henne a Krisztus Lelkésziktatás Békéscsabán het-e nagyobb öröm egy lelkész, egy gyülekezet számára, hogy éle­tében, ott belül, az Ür, aki irá­nyítja. betölti életét, maga Jézus. A szülők próbáljanak gyerme­kükre úgy nézni, hogy benne is Krisztusért szeretni, aki benne van. Milyen szomorú dolog, ha egy embert megaláznak a színe, vagy felfogása miatt. Kizsákmá­nyolják, és éhezik, meg kínlódik, nem tud orvosságot venni gyer­Kovács Pál lelkész beiktatása Középen dr. Káldy Zoltán püspök, jobbra Táborszky László, balra Povázsay Mihály lelkész elindult a Krisztus' növekedése. A házastársak is egymás szemébe úgy nézni, hogy a másikban is ott van a Krisztus. A sokszor már megunt öregekre, akiket talán hó­napokig, évekig kell ápolgatni, úgy nézni, hogy azokban is ott van a Krisztus, és azt az öreget a mekének, és egész emberi méltó­ságát megalázzák, pedig benne van a Krisztus. A püspök mindenkit megszólí­tó, igehirdetését így fejezte be: „Arra kérlek Kovács Pál testvé­rem. ezt az evangéliumot hirdesd ennek a gyülekezetnek, hogy nö­vekedjék benne a Krisztus, elha­talmasodjék benne a Krisztus, hogy minél több ember tudja mondani: élek többé nem én, ha­nem él bennem a Krisztus.” AZ IKTATÁS SZOLGÁLATA UTÁN AZ UJ LELKÉSZ Jn 14,6 alapján röviden, magyar és szlo­vák nyelven hirdette Isten igéjét. Az élet azért is szép, drága és csodálatos, kezdte igehirdetését, mert személyes kapcsolatokból áll. A szülők, gyermekek, házas­társak, testvérek, barátok, mun­katársak, s nem utolsósorban a lelkipásztor és a gyülekezet sze­mélyes kapcsolatából. Ezek Isten ajándékai. De, önmagával is kap­csolatot létesített. Jézus Krisztust adta, hogy vele közösségünk le­gyen. Isten úgy teremtett, hogy az élet vándorútját ne egyedül jár­juk, hanem vele és a társakkal együtt. Ijesztő az út a vadrenge­tegen át egyedül, de ha valaki velünk jön, minden megszépül. Az igazság is üres önmagában, de ha valakit igazsághoz segítünk, az boldogító érzet. És az élet is unal­mas, fárasztó lenne egyedül, de társakkal együtt lehetőség, biz­tatás, boldog cél. Az út maga Jézus. Ö olyan utat járt végig, amely a másokért vál­lalt áldozat, odaadás, a szeretet útja. Ez az út az élet, az örök élet útja. Azért éltet az Isten, hogy Jézus Krisztussal közösségben, reá figyelve úgy járjunk az úton, hogy mások életét szebbé, gazda­gabbá tehessük. Jézus Krisztus útja az életért történt, az életet Wonno Bleij egyházclnök igét hirdet a Deák téri templomban — Reuss András külügyi titkár tolmácsolja Keresztes Agnes: ŐSZI FELTÁMADÁS Tavaszok jöttek-mentek, a kegyelem vágya átitatott és különböző körmenetekben vártam az áhitatot. Én készülődtem a feltámadásra, de hiába igyekeztem: úgy éreztem; túl sok a friss bizsergés és a halál hihetetlen. Most ősz van és már félnem kellene, ha megmérem magam. Sebeimről biztosan tudhatom, melyik ért halálosan, tudhatom, mennyi bennem az igaz, mennyi a mások — amit eddig mondani igyekeztem, csak dadogás volt. Az annyiszor gyáván elhallgatott két szó a legszebb, a homlokomra is kiírhatom: nagyon szeretlek. Gyertyás, virágos, zászlós lobogás elszállt fejem fölött — csak növény voltam, aki boldog kínban teremni erőlködött, madár, akit lázassá kényszerített a szívverése — mennyi minden történt körülöttem! nem vettem észre. Szememet többé nem köti be köd, világra láttam, eljött a tiszta beszéd ideje. Hiszek a feltámadásban. (Megjelent a SZÉP VERSEK című kötetben — 1979-ben.) Az október 19-i zenés áhítaton három kantáta szerepelt a Luthe- ránia műsorán. Először Bach 8. kantátáját hallottuk. Ezt a Szent- háromság utáni 16. vasárnapra írta, melynek evangéliuma a nai- ni ifjú feltámasztásáról szól. Nem véletlen tehát, hogy a kan­táta' témája: a halál és Jézus győzelme a halál felett. Elmélke­dő, tépelődő hangon szólal meg: „Istenem, mikor fogok meghal­ni?” De néhány perc után a kín­zó, tépelődő gondolatokat lecsil­lapítja a zene. Bach imádsáaos meditálásra késztet. Zenéje a szépség glóriájával vonja be a sú­lyos gondolatokat is. Ebben a mű­ben elsősorban nem a külső ha­tások ragadnak meg. hanem a benső tartalom gazdagsága. EGÉSZEN MAS VILÁGBA VISZ a Mihály-napra írt 19. kan­táta. Az ünnep ősi evangéliuma Jelenések 12, 7—12: „Mihály és angyalai harcra kelnek a sár­kánnyal ...” Az első tétel szug- gesztív erővel jeleníti meg ezt a harcot. Ilyenkor érezzük, micso­da kincsek szunnyadnak Bach kottafeieiben! És milyen ajándék számunkra, hogy a Lutheránia életre kelti őket! De Bach itt sem dramatizál, hanem igét hir­det. ahogyan ezt Schweitzer ki- mutatia, hiszen a da capo for­ma kedvéért megismételteti a kó­rus első részét, ami drámai szempontból felesleges lenne — de az igehirdetés, nem zenedrá­ma! Itt ugyancsak nincs hiány a lenyűgöző, virtuóz csillogásban. Kiemelkedik a tenorszóló, amely­hez egy koráldallam társul. Az ilyen tételek az evangélikus templomi zene igazi gyöngysze­mei : szenvedélyes, egyéni szóló­ének találkozik itt a liturgikus korállal. Egy emberi és egv mennyei világ kapcsolódik ösz- sze. A korái az évszázados temp­lomi kegyesség csodálatos tartó­ereiét sugározza. ÜJ SZÍNT ÉS MARADANDÓ ÉLMÉNYT JELENTETT Szokolay Sándor „Confessio Augustana” című kantátája. Néhány másod­perc elég volt hogy átlendüljünk a barokk egyházi zene világából századunk zenéiének területére. Szokolay kantátája eddigi bemu­tatóiban is naffv sikert aratott. A szerző felfedezte, hogy az Ágostai Hitvallás szövege meny­nyire alkalmas megzenésítésre. Nagyszerűen emel ki egyes szava­kat. Lehetetlen lenne felsorolni azokat a pontokat, melyek külö­szolgálta. Átfogta az egész vilá­got, de benne a mi kis életünket is. Ezért vállaljuk mi, keresztyé­nek Jézus Krisztus útját, és figye­lünk Öreá, aki út, igazság és élet. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN és a megterített asztalok mellett többen köszöntötték a békéscsa­bai gyülekezet új lelkészét és fe­leségét. Dr. Káldy Zoltán püspök, az egyházkerület és az országos egyház nevében, Táborszky László espereshelyettes, a békés­csabai gyülekezet, és az egyház­megye Lelkészi Munkaközössége nevében, dr. Kiss István egyház- megyei felügyelő, az egyházme­gye gyülekezetei nevében köszön­tötte Kovács Pál lelkészt. A nyu­gat-békési egyházmegye lelkészei­nek és gyülekezeteinek áldást ké­rő jókívánságait Koszorús Oszkár esperes tolmácsolta. Mekis Adám ny. esperes-lelkész, mint az új lel­kész elődje, fejezte ki áldáskívá­nását. A békéscsabai gyülekezet nőtagjai nevében Rozsos Sándor- né presbiter, köszöntötte Kovács Pál lelkészt és feleségét, virágcso­kor átadásával. Gregor György egyházügyi titkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal, a Megyei és Vá­rosi Tanács, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizott­ságának jókívánságait adta át. A helyi egyházak, gyülekezetek nevében Szabó Géza református lelkész, Gyenes Mihály római ka­tolikus esperes, és Papp József baptista, lelkipásztor kérte Isten áldását az új lelkészre. A szarvasi ó- és új templomi gyülekezet és lelkészei nevében Székács Sámuel lelkész köszönte meg Kovács Pál lelkésznek, a szarvasi gyülekezet­ben végzett hűséges, odaadó szol­gálatát és Isten Szentléikének erejét kérte új szolgálati helyén történő helytállásához. Povázsay Mihály nösen is megragadják a hallga­tót. Csak mutatóba említem a 3. tételben a bűn raizát... A ke- resztséset megjelenítő bájos női kart. Áz úrvacsohái' részt hallgat­va, szinte masam előtt láttam az oltár körül térdeplők kis csa­patát. A kantáta hol zenei, hol teológiai mélységeivel ragad meg. Valóban nem az uralkodó, hanem a szolgáló egyházat állítia elénk. Szemünk előtt történik a nagy esemény: egy mai zeneszerző be­kapcsolódik a musica sacra évez­redes szent folyamába. Szokolay Sándor a nyári be­mutató előtt mondta: ő taps nél­kül is érzi a hatást a gyülekezet lélegzetvételén. Most én is ilyes­mit éreztem: igazi, boldog kon­taktus volt a hallgatóság és a Szokolay-kantáta minden " üteme között. Köszöni ük a felemelően szép estet, melvnek közreműködői is­mét tudásuk legjavát adták: Mohácsi Judit (szoprán). Bodonyi Katalin (alt). Fülöp Attila (te­nor), Berczelly István (bariton), Trajtler Gábor (orgona). Csodá­latos átéléssel és szuggesztív erő­vel vezénvelte a két Bach kantá­tát Weltler Jenő. míg aSzokolav- művet a szerző zseniális irányítá­sával hallottuk. Az est keretében dr. Hafen- scher Károly 1 Péter 3, 15 alapján a reménységről való számadásról beszélt. Zenés áhítatunkon — mondotta — a gyülekezet ének­kara és két zeneszerző vall a benne levő reménységről. Ezt a reménységet három pontban sum­mázta: legyőzhető a halál, legyőz­hető a gonosz és legyőzhető az idő. Gáncs Aladár zenés Áhítat lesz november 8-án, szomba­ton délután 3 órakor az orosz­lányi templomban. Műsoron Gárdonyi Zoltán Válogatott művei Előadja a gyülekezet ének- és zenekara Közreműködik: Mohácsi Judit (szoprán), Simkó Imre (hege­dű), Nyirő Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel l Kantáta est a Deák téren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom