Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-02 / 9. szám

GYERMEKEKNEK. A pásztorfiú 1 Sám 16 „írok nektek, ifjak...” Felkészülés és indulás Saul vitéz, bátor katona volt, de egyet nem tudott: engedelmes­kedni az Istennek. Ezért Isten új királyt választott népének. A bet­lehemi Isaihoz küldte el Sámuel prófétát, mert az ő fiai közül sze­melt ki magának uralkodót. Saul­nak persze semmit sem volt sza­bad megtudnia, mert rettentő ha­ragra gerjedt volna, ha megneszel valamit. Sámuel ezért magával vitt egy borjút is, és így már olyan látszata volt az egésznek, hogy áldozni megy. Mikor Betle­hem felé közeledett, a város vé­nei félelemmel a szívükben men­tek elé, és ezt kérdezték: Békés-e a jöveteled? Igen — felelte Sá­muel •—, áldozatot fogok bemutat­ni az Úrnak. Az áldozati lakomá­ra meghívta Isait és fiait is. A legidősebb fiú érkezett első­nek. Megnyerő külsejű, erős fia­talember volt. Mikor Sámuel meglátta őt, azt gondolta, hogy biztosan ő lesz Izrael királya. Az Ür azonban így szólt: Nem ő az, Sámuel. Ne a külsejét nézd! Nem az a fontos, amit lát az ember. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Űr azt nézi, ami a szívben van.” Sorra következett ezután még hat fia Isainak, de közöttük sem volt a leendő ki­rály. Mind itt vannak a fiaid? — kérdezte Sámuel. Csak a legfi- atajgbb hiányzik — felelte az apa. Dávid kint van a mezőn, a nyáj mellett. Hívasd haza azonnal — szólt Sámuel —, nélküle nem ülünk asztalhoz. Így aztán el­küldték Dávidért, aki a juhokat őrizte. Amikor megjött, az Úr így szólt Sámuelnek: ő az. Sámuel pedig elővette az olajtartó szarut, és felkente Izrael királyává Dá­vidot, a pásztorfiút. Saullal az Utóbbi időben nagy Az etiópiai Mekane Yesus Evangélikus Egyház 1975-ben víz­kutató és fúróberendezést kapott a Lutheránus Világszövetségtől. Az egyház vezetői elhatározták, hogy lehetőségeiknek megfele­lően részt vesznek a szárazságtól és betegségektől sújtott ország vízellátási problémáinak megol­dásában. Eddig 49 kutat fúrtak, ötöt megtisztítottak, 43-at helyreállí­tottak, 33 mosodát, 11 itatóhelyet, további 8 kézi fúrású kutat léte­sítettek, valamint egy öntözőcsa­bajok voltak. Nem tudott bele­nyugodni abba, amit Sámuel mondott neki, hogy más lesz a ki­rály az ő helyén. Búskomor lett, keserű, sötét gondolatok, ijesztő félelmek lettek úrrá felette. Sok­szor annyira elkeseredett, hogy senki nem volt képes megvigasz­talni. Szolgái úgy gondolták, jót tenne a király idegeinek, ha vala­ki zenélne neki és így megnyug­tatná. Egyikük éppen Dávidot, a betlehemi pásztorfiút ajánlotta. Erős, bátor férfi, nagyon szépen hárfázik, és vele van az Űr — mondta. Így került Dávid a ki­rály mellé. Amikor szorongató fé­lelmek lettek úrrá felette, Dávid csak kezébe vette hárfáját, és ját­szott rajta. Így sikerült elterelni játékával a király figyelmét ön­magáról és kétségbeejtő, sötét gondolataitól megszabadította őt. A pásztorfiút, éppen azt, akit Isai és fiai a legkevesebbre tar­tottak, azt bízta meg Isten a leg­nagyobb feladattal. Dávidot még arra sem tartották érdemesnek, hogy megjelenjék az áldozati la­komán, hiszen gyerek volt még, ő nem számított. Isten mégis őt, a legfiatalabbat, a legkisebbet vá­lasztotta ki a legnagyobb feladat­ra, arra, hogy király legyen. Hiszen ő nem a külső, nem a látszat után ítél, hanem azt nézi, ami a szívben van. Nem tesz' kü­lönbséget kicsik és nagyok, erősek és gyengék között, mindenkit egy­formán szeret. Még a kicsiknek is tud nagy feladatot adni, és alkal­massá teheti őket ezeknek elvég­zésére. Isten nagy feladattal, a legnagyobb feladattal bízott meg minket is, ez pedig nem más, mint az ő akaratának teljesítése. Ö segít nekünk ebben. Ferenczy Erzsébet tornát és egy vízimalmot építet­tek. Egy 100 m mély szivattyús kút 4850 dollárba kerül. A gyü­lekezet, illetve a falu ennek 20%- át téríti. Mivel jelenlegi felszerelésük­kel az igényeket nem tudják ki­elégíteni, egy újnak a beszerzé­sén fáradoznak. Véleményük sze­rint eddigi terveiket sikeresen végrehajtották, bár a szállítóesz­közök hiánya sokszor gondot okoz. Munkájukat természetesen az illetékes hatóságok is támo­gatják. A GYERMEKKOR ÉS AZ IF­JÚSÁG ÉVEIT különféleképpen szokták jellemezni. Vannak, akik azt mondják, hogy ez az időszak a növekedés és a fejlődés ideje, mások meg úgy jellemzik az em­ber életének ezt a szakaszát, hogy jellemünk és egész ember­ségünk kialakulásának az ideje. Most kezdődő sorozatunkban mi mégis más szempontból szeret­nénk a gyermekkor és az ifjúság problémáival foglalkozni. Mert ha igaz, hogy ez a kor a fejlődés, a növekedés és a jellem kiala­kulásának az ideje, akkor az is igaz, hogy ez a korszak az életre való felkészülés és az életbe váló elindulásnak az ideje. Ezért mi sorozatunkban azokat a kérdése­ket vetjük fel, amelyekkel a fia­taloknak szembe kell nézniük az életre való felkészülésük során, és az életpályán megteendő első lé­pések alkalmával. Egy példán szeretnénk bemu­tatni, hogy mind a lcettő, a fel­készülés és az indulás is nagyon fontos. A sportban nagyon fon­tos ' a félkészülés. Aki • nem edz lelkiismeretesen, aki nem készíti fel szervezetét azokra a megter- helésekre, amelyekkel egy ver­seny során kell szembenéznie, az nem indulhat el siker reményé­ben a versenyen. Aki versenysze­rűen sportol és eredményeket akar elérni, annak nagyon sok időt kell áldoznia a lelkiismere­tes felkészülésre és edzésre. Azon­ban azt is tudjuk, hogy az ered­ményes versenyzéshez nem min­dig elegendő a lelkiismeretes fel­készülés. Különösen úszó- és fu­tóversenyeken a felkészülés mel­lett, nagyon lényeges az is, ho­gyan startol a versenyző. Ha va­laki „kiugrik”, akkor az egész startot újra kel kezdeni. Tudunk olyan esetekről is, hogy többszö­ri kiugrás miatt a versenyzőt ki­zárták a versenyből. De éppen E héten Mt 5, 1—16-ot olvassuk. Kérdéseink: 1. Jézus beszédeinek gyűjtemé­nyét, amelyet Máté evangéliumá­nak 5—7. fejezetében olvashatunk „Hegyi beszéd”-nek nevezzük. Kikhez intézte Jézus ezeket a be­szédeket? 2. Jézus nyolc esetben mondja boldognak hallgatóit. Máté evan­gélista tudósít arról is, hogy Jézus egyszer a farizeusoknak és írástu­dóknak ugyanennyiszer mondta: „Jaj nektek!” Hol van megírva Jézusnak ez a beszéde? Hasonlít­sátok össze a boldogmondásokkal! olyan veszélyes az is, ha valaki a startnál „bennragad”, azaz né­hány pillanattal később indul, mint a többiek. Vannak esetek, hogy ezt a hátrányt az egész ver­seny során nem tudja behozni a versenyző. Az edzők éppen ezért a felkészítés és az edzés mellett, nagy súlyt, helyeznek arra, hogy a reájuk bízott versenyzők ne csak „erőnlét” szempontjából fe­leljenek meg a követelmények­nek, hanem a helyes startolásnak is minden csínját-bínját elsajá­títsák. MOST INDULÓ SOROZA­TUNKBAN ilyen jó edző szere­pét szeretnénk vállalni azoknak 3 fiataloknak a számára, akik ol­vasni szokták cikkeinket. Minde­nekelőtt szeretnénk fiatal olva­sóinkat jól felkészíteni az egész élet nagy versenyére. Szólni fo­gunk arról, milyen feladatok vár­nak az életben a fiátalokra, azaz, hogy tulajdonképpen mire is kell felkészülniük. Szólunk majd a felkészülés legfőbb helyéről, az iskoláról, s abban is szeretnénk jó tanácsokkal szolgálni, hogyan használjuk jól ki az iskolai tanu­lás éveit. Arról is szólunk, hogy csak szakmai ismereteket kell-e szereznünk, vagy valami mást is meg kell tanulnunk az iskolában. Nem hagyhatjuk ki sorozatunk­ból az ifjúság egyik legnagyobb kérdését, a pályaválasztás prob­lémáját sem. Szeretnénk segítsé­get nyújtani abban is, hogy ol­vasóink olyan életpályát válasz- szanak, ahol kiteljesedhetik em­berségük és megelégedett, boldog emberek lehetnek egész életük­ben. Szólunk itt majd arról is, hogy milyen jelei és feltételei vannak Isten különös hívásának, amikor egyházunk szolgálatára akarja eljegyezni íi fiatalokat. Azonban szeretnénk segítséget nyújtani abban is, hogyan tegyék 3. Jézus a boldogmondásokat ez­zel kezdi: „Boldogok, akik szegé­nyek lelki értelemben.” írjátok meg, véleményetek szerint kikre gondolt itt Jézus! 4. „Ti vagytok a föld sója” — mondta Jézus hallgatóinak. írjá­tok le a sónak azokat a tulajdon­ságait, amelyek indokolják, hogy Jézus tanítványait a sóhoz hason­lítja. Válaszaitokat november 16-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088.-----------------------------------------­me g a fiatalok életpályájukon az első lépéseket. Egy rádióriport­ban hallottam a napokban, hogy harmincéves korunkig csak gya­kornokok vagyunk hivatásunk­ban. A gyakornokévek alatt kell megtanulnunk mindázt, ami ered­ményes alkotómunkánkhoz fel­tétlen szükséges. Foglalkozunk majd a pályakezdés problémái­val és szeretnénk segíteni abban, hogy a fiatalok le tudják győzni azokat a feszültségeket, amelyek a fiatal és idősebb munkatársak között szinte kikerülhetetlenül előjönnek. Sok fiatal már az el­ső lépéseknél elveszíti kedvét, és más foglalkozással kezd próbál­kozni. Szólunk majd arról is, hogy ennek ellenére, mi tartja meg a legtöbb fiatalt a választott hivatásban. SZÓLUNK MAJD ARRÓL IS, milyen kísértésekkel kell szembe­nézniük a fiataloknak hivatásuk gyakorlása közben. Szeretnénk rámutatni arra, hogy milyen er­kölcsi normák határozzák meg a keresztyén fiatalok magatartását munkájuk közben. Szólunk majd a pihenés és szórakozás -problé­máiról, a szabad idő, jó kihasz­nálásának módjairól is. Azt is szeretnénk bemutatni, hogy mi­lyen nagy jelentősége van a sport­nak és a különböző művészetek­nek a fiatalok jellemének for­málásában. Szeretnénk rámutat­ni azokra a veszélyekre is, ame­lyek a szabad idő alkalmával le­selkednek a fiatalokra. Szeret­nénk felvértezni őket ezek ellen a kísértések ellen. Meggyőződésünk, hogy az élet­re való felkészülésünkben és az életben megteendő első lépések­nél nagy segítséget kaphatunk a gyülekezettől is. Szeretnénk rá­mutatni arra, hogyan segítenek bennünket Isten igéjének hallga­tása és az ifjúsági órákon való viták és beszélgetések abban, hogy jól készüljünk fel az élet feladatainak elvégzésére, és hogy ne csak az első lépések sikerül­jenek életpályánkon, hanem ki­egyensúlyozott, boldog emberek legyünk egész életünkben. Éppen ezért most induló sorozatunk minden mondatát Isten igéjének a fényében szeretnénk megfogal­mazni, hogy fiatal olvasóink ez­által is megtapasztalhassák min­den problémájukban Isten segítő szeretetét. Kérjük fiatal olvasóin­kat, hogy fogadják el segítőkész­ségünket és az egyes kérdések­kel kapcsolatban írják meg véle­ményüket is címünkre, hogy a fiatalok közötti szolgálatunk ez­által is eredményesebb és áldot- tabb legyen. Selmeczi János AZ EGYHÁZ VÍZÜGYI MUNKÄJA ETIÓPIÁBAN Olvassuk együtt a Bibliát 5. Együtt élesztették a tüzet A szécsényi országgyűlés emlékére A nagyszécsényi Borjúpáston Bethlen Gábor 12 árbocos sátra előtt nyitotta .meg II. Rákóczi Fe­renc 275 évvel ezelőtt azt az or­szággyűlést, amely nevezetes ha­tárkő marad népünk és egyhá­zunk történetében. Az ott „szö­vetkezett magyarországi rendek” által megválasztott vezérlő feje­delem célja a szabadságharc ál­lamának a megteremtése volt. Kevéssé közismertek az ország- gyűlés összehívásának felekezeti indítékai és lefolyásának vallás­politikai összetevői. Lapozzuk fel azért a szécsényi gyűlés mai is­mereteink szerint egyetlen reális dokumentumát. Csécsi János sá­rospataki tanár naplóját. (Fon­tosságát jelzi, hogy nem kisebb személyiség fordította magyarra a pataki kollégiumban őrzött la­tin kéziratot, mint Kazinczy Fe­renc.) Plasztikus leírását olvasva úgy érezzük, mintha mi is részt­vevői volnánk a nevezetes, moz­galmas „diétának”. MIND RÁKÓCZI FEJEDE­LEMBEN, mind közvetlen kör­nyezetében régóta érlelődött az a meggyőződés, hogy a Habsburg- ház elnyomó politikája miatt az addigi országgyűlések nem tár­gyaltak teljes szabadságban, tör­vényalkotásaikat ezért nem lehet törvényesnek tartani. A protes­tánsok ezért már korábban, a gyöngyösi értekezleten ígéretet kaptak arra, hogy szabad, törvé­nyes fórumon adhatják majd elő követeléseiket. Cipót császár ha­lála, s új uralkodó — I. József — trónra lépte most alkalmas időpontnak ígérkezett Az ócsai táborból 1705 nyarán eredetileg Rákos mezejére meghirdetett gyűlés több ütközet szerencsétlen kimenetele miatt, kényszerült a Nógrád megyei Szécsénybe „az Isten által fölvett közügynek minden jobb utakon, s módokon a nemes ország közakaratából való előmozdítására”. A SZEPTEMBER—OKTÓBER HÓNAPOKBAN lezajlott, rend­kívül mozgalmas diétán evangé­likus egyházunkat csak kevés fő­rend (Petrőczy István, a Zay és Révay fivérek, s Hellenbach), de annál több Rákóczi-párti közne­mes (Jánoky, Kajali, Platthy, Okolicsányi, Radvánszky, Ger­hard, Róth, Dessewffy, Görgey, Bulyovszky, Ottlyk, Szirmay) képviselte. A konföderációnak, s a szabadságharc vallás-, kultúr- és gazdaságpolitikájának a kon­cepciója, legnagyobb mértékben az ő nevükhöz és a fejedelmet is befolyásoló lelkes tevékenysé­gükhöz fűződik. Részben az ő panaszukra fakadt ki Csécsy nap­lója szerint Rákóczi azok ellen a nemesek ellen, akik „felejtvén hős eleiknek szép példáját, sza­badságuk védelmét béres embe­rek s kocsisok karjára bízták". A katolikus nemesség pl., amely személyes meghívást kapott a gyűlésre, igen gyéren volt kép­viselve. Miután Kajali Pál „Losonczon lakos Lutherista Ür előterjeszté az országnak, hogy a katonaság­gal együtt ők igen nagy számban azt akarják, hogy Rákóczi Ferenc fejedelemmé kiáltassék ,ki, s an­nak pompásan felavattassék”, úgy döntött a Conventus, hogy magukat ezentúl Szövetkezett Rendeknek nevezik, Bercsényi javaslatára pedig Rákóczit Dux- nak, „a - haza szabadságáért szö­vetkezett magyarok vezérlő feje­delmévé” kiáltják ki-. Ünnepélyes eskütétele után — amelyet Tele- kessy István egri püspök kezébe tett íe — ősi szokás szerint négy főúri tábornok háromszoros Vi- váttal háromszor magasra emel­te a fejedelmet, aki ezután 36 asztalnál 72 fogásos ebédet adott a rendek tiszteletére. De ne vesszünk el a szemtanú bármily érdekes részleteiben! A szövetség egységét nagyon is ve­szélyeztette a felkelők között forrpontra jutott vallási helyzet. Kevesen akarták és tudták a fe­lekezeti szempontokat alárendel­ni a veszélyben levő haza érde­keinek. „Fáradozásom végső cél­ja a szeretet visszaállítása és az egyenetlenség, gyűlölség és az ezekből netán eredhető vérontás okainak a megszüntetése volt” — írta e gyűlésre való visszaemlé­kezése során utóbb a fejedelem. A PROTESTÁNSOK AZON­BAN éppen azon a jogon kíván­ták az igazságszolgáltatást, hogy szerintük „ők tettek legtöbbet a Haza boldogságáért”. Rendjeik Ráday Pál írásbeli javaslatával álltak tehát elő ,a 11 északnyu­gati vármegye területén levő templomok igazságos elosztásá­ról. Mintegy 90 templomot köve­teltek vissza a katolikusoktól. Rá­kóczi hiába hangsúlyozta több íz­ben is, hogy „a réligio érdekét most megelőzi a Patria érdeke”, a tüzes Platthy Sándornak az volt erre a felelete, hogy „a lé­lek bajai elviselhetetlenebbek, mint a testéi s inkább kívánnak orvoslást s gyorsabbat”. A feje­delem elismerte, hogy „az elmúlt évek harcmezőinek sírhalmai alatt az ő hitsorsosaik nyugsza­nak nagyobb számban”, mégis úgy látta a felkelés egységét ve­szélyeztetheti, ha a múlt sérel­meit emlegetik. Ezért egy sző­kébb körű főtanács és a szenátus létrehozása után végül is barát­ságos megegyezésre sikerült rá­vennie a sátraikban többször nagy zajjal külön-külön ülésező és felekezeti érdekeikért küzdő rendeket. (Evangélikus részről pl. sok vitát váltott ki Thököly és Petrőczy elkobzott jószágainak visszaadása és az az eperjesi vér­tanúk családtagjai által kért elég­tétel.) Végül — a klérus tiltakozása ellenére — létrejött az Amicabi- lis Transactio, a barátságos Con­cordia. A szécsényi artikulusok 19 törvénycikke között 5 vallásügyi törvényt találunk. Ezek a koráb­bi törvények és királyi diplomák alapján szabad vallásgyakorlatot biztosítottak az ágostai és helvét hitvallásúnknak. Létrejött a-meg­egyezés a visszakövetelt templo­mok dolgában, éspedig a többségi elv (maior pars) alapján; ezek ügyét a három felekezet ekkor kinevezett vallásügyi biztosai voltak hivatva végrehajtani. A nevezetes 15. törvénycikk pedig egyenesen azt a követelést kodi­fikálta, hogy a katolikus világi státus köteles az evangélikus rendeket törvényes jogaikban és intézkedéseikben a szövetkezés erejénél fogva védelmezni. CSÉCSI JÁNOS NAPLÓJA páratlan értéke, a vallásügyi tör­vény pedig fontos mérföldköve a magyar egvháztörténetnek. Az itt született döntéseknek az adja meg történeti jelentőségét, hogy egv szabad levegőjű országgyűlés sokszor egymásnak feszülő vitái­ban születtek meg, és híven tük­rözik mind II. Rákóczi Ferenc bölcs szövetségi politikáját, mind a magyar protestáns köznemes­ség egykori ideológiáját.-A svéd származású körmöcbá- nyai ötvösmester, Dániel Warou ezüst szécsényi emlékérme — CONCURRUNT UT ALANT — szép emléke annak a ritka törek­vésnek, hogy a felekezetek kép­viselői együtt élesszék a haza ol­tárának a tüzet. Fabiny Tibor i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom