Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-24 / 8. szám

Tatai mozaik Megvallom, nem repestem az örömtől, amikor április derekán kezembe vettem és elolvastam es­peresünk meghívóját. Abból ugyanis az derült ki, hogy legkö­zelebbi LMK-ülésünk a szomszéd egyházmegyében, Tatán lesz, má­jus 7-én, délelőtt. Tata és délelőtt 10 óra. •— Ha reszt akarok venni az ülésen, ak­kor — figyelembe véve közleke­dési lehetőségeimet, no meg a nyári időszámítást — hajnalok hajnalán kell kimásznom az ágy­ból. Részvételemet illetően némi halvány kételyem támadt. Mire aktuálissá vált a dolog, el­tűnt ez a bizonytalankodásom. Előző napon — május 6-án — kedves fiatal párt eskettem és nem utasítottam vissza a vacsorára va­ló meghívást. A vacsora — egyik győri étteremben — lakodalmi volt s így meglehetősen sű­rűn emelgettem a kólás poharat; a végén jó erős feketét is ittam. Ebből az lett, hogy mindössze egy órát aludtam csak. Fél tizenkettőkor feküdtem le és fél egykor már felébredtem. Próbáltam elaludni újra, de nem sikerült. Nem és nem. Az álmat­lanul való fetrengés nem tartozik gyönyörélményeim közé. Másnak sem. A krimiírónak is kitűnő Ka­rel Capek írja egyik novelájában: ,Ha az ember nem tud elalud­ni, akkor. . . lépésről lépésre szembesíti magát különös, leráz- hatatlan és megváltatlan énjé­vel ...” Nos, tudom, hogy megvál­tott engem az én Uram, de az ál­matlan éjszaka sötétsége nagyon alkalmas gyötrő kételyek támasz­tására . .. Elég az hozzá, még éj­nek évadján, három órakor fel­szabadultan dobtam le magamról a paplant, örvendezve annak, hogy felkelhetek és van miért fel­kelnem ilyen korán. A korai pesti személyvonattal utaztam el Győrből. Tatán még sohasem jártam. Elhagyva hát Komáromot, faggatni kezdtem a velem szemben ülő utast. A vagy fél tucat Tata előtaggal kezdődő Vasútállomás közül, melyiken is kell majd leszállnom tulajdon­képpen? Megmondta: Tatán. To­vább érdeklődtem. A vasútállo­másról hogyan jutok el a Görög hősök útja 35-be: gyalog vagy autóbuszon? Ezt nem tudta. Vi­szont tüstént jelentkezett egy kö­zépkorú hölgy, hogy ő is Tatára megy, ott dolgozik, csak ragasz­kodjam hozzá, majd ő eligazít. Tatára megérkezve, újdonsült ismerősöm nyomában autóbuszra szálltam és miután üggyel-bajjal kicsikartam viteljegyemet a mak- rancoskodó automatából, elége­detten dőltem hátra az egyik ülé- Pillanatnyi gondjaimtól megsza­badulva átengedtem magam a frissen váltakozó képek szemet- szívet vidító látványának, mely a suhanó autóbusz ablakából tárult elém. Tágas, tiszta utcák, színes házak, virágágyak, járókelők, ki­ránduló iskolásgyermekek lassan vonuló, laza csoportjai. . . Hirtelen vállamra röppent a gond. Az asszony azt mondta, figyel­jem őt és ahol ö leszáll, ott száll­jak le én is. Gyorsan hátrafordí­tom a fejem és keresem az isme­rős arcot. Nem találom. Felállók, lassan körbeforgok, tüzetesen szemügyre veszek minden egyes utast. A hölgy sehol. Nyilván el­hagyta már a járművet. Lassít a busz, megállóhoz köze­ledtük. No, itt lelépek. Ám ' a busz megállás nélkül halad el a jelzőtábla előtt és gyorsulásba kezd. Ugyanakkor egy másik utas is felugrik, riadtan. Ránézek, az enyémhez hasonló gyarlóságából bátorságot merítek és elszántan megnyomom a csengő gombját. Humánus ember volt a buszve­zető, mert miután a hangosbeszé­lőbe megtette a teljességgel he­lyénvaló kinyilatkoztatását, mi­szerint a gombot nem a megálló után, hanem előtte kell megnyom­ni — azonnal megállt. Mi ketten leszálltunk. Egy virágágy kellős közepébe. Földet érésünk hát sikeres volt, sőt virágos. Ám korántsem olyan dicsőséges, mint Farkas Bertala- néké — egy hónappal későbben. — Most aztán igyekezzünk — dörmögte útitársam, szemlesütve. Hangtalanul, de teljes szívemből helyeseltem. Vigyázva, hogy kárt ne tegyünk, kiosontunk a virágok közül és egymással ellentétes irányban, sietősen eltávolodtunk dicstelen szereplésünk színhelyé­ről. Megrendülésem csillapodtával piaci szatyorral cipekedö asszony­sághoz fordultam felvilágosításért. Készséggel és körülményesen meg­magyarázta, hol és hányszor ka­nyarodjak balra, jobbra, haladjak előre, hogy a Görög hősök útját megtaláljam. Amikor megtudta, hogy a 35-be igyekszem, ujjain számolgatni, sorolni kezd. Nagy bámulatomra. — A 29-ben X-ék laknak, a 31- ben N-ék, a 33-ban Z-ék, a 35-ben meg ... a 35 az egy papiak — mér végig felcsillanó szemmel. Gondolatban vállon veregetem magam, amiért ilyen jól tájéko­zott informátort tudtam kiszemel­ni. Az ülés megkezdéséig bősége­sen volt még időm, de „biztos, ami biztos”, tüstént megkerestem a kérdéses utcát és házat. Megelége­detten szemrevételeztem, az ajtón dr. Nagy István espereslelkész névtábláját és nyakamba vettem a várost. Tágas tér. Tégla alapzaton fá­ból épült óratorony. Régi lehet: a fa már megfeketedett az időtől. Talapzatán vörösmárvány emlék­tábla hirdeti, hogy 11. Ulászló ki­rály ezen a téren, 1510-ben or­szággyűlést tartott. Nagy dolog. Engem mégis ez „országgyűlési tu­dósítás” bevezető szavai ragadnak meg jobban, melyek szerint az or­szágot dúló pestis elől a királyi udvar Budáról ide, a kristályos vizek városába menekült... Kristályos vizek városa! Reme­kül hangzik. Elsősorban a kristály szó miatt, mely a tisztaságot, vi­lágosságot, fényt, egészséget asszo­ciálja. És úgy tűnik, nemcsak az én számomra. Látok Fény nevű vendéglátóipari kombinátot, Kris­tály áruházat, Kristály szállót és egyéb létesítményeket, épületeket, amelyek a kristály szót hordozzák homlokzatukon. Sarokra érek. Megállók a hű­vös, de napsugaras májusi reggel­ben. Előttem kicsi park. Hiába a tavaszba is átnyúló hideg tél, a május az idén is elérte célját: üde zöldbe öltöztette a sokáig mezte­lenül didergő fákat, bokrokat és smaragdszínűvé élesztette a szín­telen, élettelen gyepszőnyeget. Jobbra tekintek. Valami kékség csillog a lombsátor résein keresz­tül. Az ég kékje nem lehet, mert annál alacsonyabban ragyog. Von­zó ragyogás. Elindulok feléje. Lélegzetelállító látvány tárul elibém. Hatalmas vízfelület für­dik, szikrázik kéken a reggeli nap sugaraiban. Fehér bóják húznak párhuzamos vonalakat rajta. Homlokomra ütök. — Hogy nem jutott előbb eszembe?! Nem lehet ez más, mint a hires tatai öreg-tó A vízi spor­tolók Mekkája! Elindulok a part mentén húzódó, zöld keretbe fogott, szürke beton­szalagon. Balra lángoló virágú kertek, élénk színű lakóházak, villák, jobbra a tündöklő kékség, amelyen partközeiben egy-egy kajak suhan el nesztelenül, fehé­ren ... Pusztán ezért a látványért ér­demes volt pirkadat előtt felkel­nem és Tatára utaznom ... Mégnagyobb örömöt jelentett aztán a jóbarátokkal — köztük évtized óta nem látott lelkész­testvérekkel — való találkozás a tatai evangélikusok imaházának udvarán... A modern, szépen berendezett, ragyogóan tiszta imaház belsejé­ben várt bennünket a legnagyobb öröm: az együvé tartozásnak, test­véri közösségnek az élménye, tel­jes átérzése, amely ezen a dr. Ottlyk Ernő püspök elnöklete alatt tartott ülésen, Gottfried Klapper hannoveri (NSZK) egy­házfőtanácsos előadását követő meghitt beszélgetésben szinte ia- pinthatóvá vált. Látva-láttuk, problémáink, céljaink — lényegü­ket tekintve — azonosak. A főcél — nálunk és Németországban — a modern ember elérése, sőt szi­vén találása az evangéliummal, amelyet mi evangélikusok ne­vünkben hordozunk. Közös a meggyőződésünk is, hogy így szol­gáljuk legjobban Istent — és az embert. Az Eletet. A tatai ülésen kialakult „ke­let-nyugati” nagy consensus lét­rejöttében nincs semmi meglepő. Közös alapunk van: Hitvallá­sunk, amely az idén 450 éves. A Confessio Augustana! Sághy Jenő — Szentháromság után a 23. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 22, 15—22; az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 30, 8—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. — SZÉKESFEHÉRVÁR. Októ­ber 19-én szupplikációs szolgálat volt a gyülekezetben. Ferenczy Erzsébet IV. évf. hallgató igehir­detéssel és a teológusok életéről beszámolóval szolgált. A gyüle­kezet ebből az alkalomból 12510 Ft offertóriummal támogatta lel­készképzésünket. Ezért a kiemel­kedően szép adományért ezúton is hálás köszönetét mond a gyü­lekezetnek Teológiai Akadémiánk vezetősége. — VÄC-RÄD. Október 26-án teológusnap volt a gyülekezetben. Vácott az ökumenikus reformációi istentiszteleten dr. Selmeczi Já­nos, a Teológus Otthon igazgatója és Farkas Gyula baptista lelkész hirdette Isten igéjét. A baptista gyülekezet énekkara és a teológiai hallgatók énekkari 'számokkal és szavalatokkal szolgáltak. Rádon az otthönigazgató prédikált, a teoló­giai hallgatók pedig „A reformá­ció tanításának pillérei” címen színes program keretében a re­formáció üzenetét szólaltatták meg. A teológusnapon részt vett Farkas Róbert III. évf., Tamásy Zoltán és Vajda István II. évf., és Csonka Zsuzsánna I. évf. hall­gató. — SZÜGY. Október 26-án szupplikáció volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben és Patvar- con Karcsics Magda III. évf., Csesztvén Csepregi Erzsébet II. évf., Mohorán pedig Bencze And­rás II. évf. hallgató hirdette Is­ten igéjét. Szügyben a gyülekeze­ti délutánon a reformáció mai üze­netét szólaltatták meg a hallga­tók. A szolgálatban Szvák Mihály levelező hallgató is részt vett. A szupplikáció alkalmából a gyüle­kezet 14 930 Ft offertóriummal támogatta lelkészképzésünket. Ezért a kimagaslóan szép ado­mányért Teológiai Akadémiánk vezetősége ezúton is hálás köszö­netét mond. — KÖNYVTARAINK nyitva­tartási rendje: az Üllői út 24. alatti Evangélikus Országos Könyvtár hétfőtől péntekig na­ponta 8—16 óráig, kedden 8—14 óráig, a Lőcsei út 32. alatti Teoló­giai Könyvtár hétfőn, kedden, csütörtökön 10—18 óráig, szerdán 15—18 óráig, pénteken 10—13 óráig van nyitva. Szombaton zár­va. Levelező hallgatóknak a Lő­csei út 32. alatt a tanfolyamos hallgatóknak szombaton 10—13 óráig tart nyitva. „íme, most van a kegyelem ide­je! íme, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6, 2 b). VASÁRNAP. — „Nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisz­tus hatalmát és" megjelenését.” (2 Pt 1, 16 — Zsolt 27, 14 — Lk 17, 20—24 — Róm 14, 7—9). Hitünk a valóságos emberré lett Isten Fiá­ra épült, akit szemtanúk láttak, hallottak, isteni hatalmát megta­pasztalták és erről tanúskodtak. Hitünk ezért nem inog, szerete­tünk ezért kiapadhatatlan. „Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, El­hervad hulló szirma, De az ige mint szikla áll, Úgy, amint meg­van írva” (760. ének, 2. verse). — HÉTFŐ. — „Krisztus példát hagyott rátok, hogy az ő nyom-, dókáit kövessétek: ő nem tett bűnt” (1 Pt 2, 21—22 — Zsolt 106, 6 — 1 Thessz 5, 1—11 — Tit 2, : 1—10). Jézus élete példa számunk- ! ra, de több is annál, mert Ö nem­csak megmutatta, hogyan kell él- j nünk, de bűnt és halált legyőző J hatalmával a lehetőségét is meg- | teremtette annak, hogy ne a bűn uralja életünket, hanem a szolgá­ló szeretet. „Csak a bűntől őriz­kedjél, Nézz Jézus példájára; Csak | a jóban serénykedjél, Lépj az élet útjára” (436. ének.-4. verséből). KEDD. — „A szeretet türelmes, jóságos, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent el­tűr. A szeretet soha el nem mú­lik” (1 Kor 13, 4. 7—8 — 5 Móz 33, 3 — Mt 24, 15—28 — Tit 2, 11—15). A szeretet kiapadhatat­lan forrás, amelyből Istenhez és emberekhez való viszonyunkban számtalan áldás fakad. Szeretet által lesz teljessé Krisztusba ve­tett hitünk, az örök életre tekintő reménységünk. Szeretet által lesz teljessé Krisztusba vetett hitünk, az örök életre tekintő reménysé­günk. Szeretet által tudunk fele­barátainkhoz türelmesek, jóságo­sak lenni, tudjuk az ellenünk vé­tőknek megbocsátani a bűnei­ket. „Mindeneket hiszen, Nem csügged el bizalma; Mindeneket remél, Szüntelen, élve-halva. Élet tuséiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz sze­retet” (442. ének 6. verse). SZERDA. — „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (1 Kor 13, 12 — Zsolt 17, 15 — Mt 24, 29—35 — Tit 3, 1—15). Most „hitben járunk, EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VHI.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 80.2733 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató nem látásban” (2 Kor 5, 7). Ke­resztyén reménységünk végső kér­déseit illetően csak homályos lá­tásunk, részleges ismeretünk van, amíg testben élünk. Ígéretünk van azonban arra, hogy színről színre, szemtől szembe fogjuk látni Is­tent és a mi Urunkat, jézust és az általa készített örök életet. „Most csak tükör által Homály­ban láthatunk; De szemtől szem­be majd, Ha már célhoz jutunk” (442. ének 8. verséből). CSÜTÖRTÖK. — „Növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhoz­zá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására épüljön szeretetben” (Ef 4, 15—16 — Hós 13, 5 — Mt 24, 36—42 — Filem 1— 25.). Az egyház Krisztus teste. Élő szervezet. Életének jele a szünte­len növekedés, az állandó épülés. A szeretet az a „növesztő szer”, amely által az egyház felnő Urá­hoz, és az a „kötőanyag”, amely által a tagok, mint élő kövek, be­leépülnek az egyház közösségébe. Ahol hiányzik a gyülekezeti ta­gokból ez a szolgáló szeretet, ott megszűnik a növekedés, leáll az épülés. „Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai” (752. ének 2. verséből). PÉNTEK. — „Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fo­gunk uralkodni is” (2 Tim 2, 11— 12 — Ézs 50, 7 — 2 Thessz 2, 1— 12 — Mik'l, 1—9). Krisztus a mi bűneinkért halt meg a keresztfán. Aki ezt hittel elfogadja, az része­sül Krisztus halálában, de részt kap feltámadásában is. Aki türe­lemmel vállalja a hit harcát, an­nak helye van Krisztus eljövendő országában. „Jézus él! Én is vé­le, Hol van, ó, halál, hatalmad? Jézus él! Sír éjjele Csak új regge­lig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám” (216. ének 1. verse). SZOMBAT. — örüljetek, hogy nevetek fel van írva a menny­ben” (Lk 10, 20 — Zsolt 115, 12 — Mt 24, 43—51 — Mik 2. 1—13). Isten számon tart bennünket, ha a szeretet cselekedeteivel és Is­ten országa jó híréről való bizony­ságtételünkkel tanúsítjuk hitün­ket, mint ahogyan Jézus hetven tanítványa is tette ezt. Van he­lyünk Isten országában, ezért örülhetünk! „Élők könyvében ír­jad, Megváltottad nevét, Hogy ha eljő a végnap, Hittel nézzek fe­léd. Boldogok seregében Jelöld ki helyemet, Hogy lelkem örömében áldhassa nevedet” (554. ének 5. verse). Pintér János Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. november 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Ifj. Foltin Brúnó. Fasor. de. 11. Muntag Andor- né, du. 5. Szeretetvendégség: Csősz Lajos. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc. de. 12. (magyar) Ruttkay Leven­te. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner yilmos. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy du. 6. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Kiss Péter ieol., du. 5. Sze­retetvendégség. Toroczkó tér de. fél 9 Kiss Péter teol. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Buda­örs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Török­bálint du. fél 5. Rőzse István. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — ALBÉRLETET keres Budapesten Hernád Tibor lelkész leánya, aki la­borasszisztens a Péterffy Sándor ut­cai kórházban és rendelőintézetben. Cím: Hernád Anikó, Budapest XII., Márvány u. 25. II. 18. 1126. — SIRTÄBLA csiszolt, erős, alule- mezből, mélyített felirattal: Itt nyug­szik, család-, utónév, születési, elha­lálozási időpont, béke poraira! felirat­tal 220,— Ft. Utánvéttel szállítja Gá­los Károly kisiparos, Pálfa, 7042. — LEVELEZŐ TEOLÓGIAI HALL­GATÓK keresik a következőket: dr. Nagy Gyula: Dogmatika jegyzet, dr. Prőhle Károly: A hit világa, Gál Fe­renc: Az üdvösségtörténet. Evangéli­kus Teológiai Akadémia, Budapest XIV., Lőcsei u. 32. 1147. zenés Áhítat lesz november 8-án, szomba­ton délután 3 órakor az orosz­lányi templomban. Műsorc i Gárdonvi Zoltán Válogatott művei Előadja a gyülekezet ének- é? zenekara Közreműködik: Mohácsi Judit (szoDrán). Simkc Imre hege­dű), Nyirö Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom