Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-24 / 8. szám
Evangélikus Bet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NYV. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1980. november 16. Ara: 4,— Ft Felelős döntések - egymásért is Ezekben a hetekben sokat hallunk a VI. ötéves tervről, az előkészületekről, anyagi vonatkozású összefüggésekről. Hosszú időre, öt esztendőre történik a felelős döntés. Megtörténik az előző esztendők eredményeinek felmérése, készülnek a tervek a következő öt esztendőre, de ilyenkor hosszabb időre,-a távolabbi jövőre is előre néz népünk és egész társadalmunk. NOVEMBER, EGYHÁZUNK ÉS GYÜLEKEZETEINK SZÁMÁRA IS A TERVKÉSZÍTÉS, AZ ELŐRÉNÉZÉS IDEJÉT JELENTI. Ilyenkor ülnek össze a presbitériumok, mivel egyházi törvényeink értelmében november 30-ig kell elkészíteni a következő esztendő költség- vetését. A költségvetések összeállítása, a mostani tervkészítés sok kísértést, de még több lehetőséget is jelenthet. A költségvetések összeállításánál kísértés lehet az önzés. A nyáron az egyik esperes jelentésében olvastam, hogy van olyan gyülekezet, melyik csak magára néz, s azt mondja: nem adok, hiszen én sem kapok. Lehet, hogy ez a kísértés másutt is jelentkezik? Kísértés lehet egy gyülekezet számára az is, hogy úgy néz csak magára, hogy szépen rendben tartja a templomát, időnként modernizálja, renoválja a parókiát, gondoskodik a lelkészekről és alkalmazottairól, s nem is akárhogy, ugyanakkor azonban elnézi azt, hogy a szomszéd gyülekezet templomát kikezdi az idő, a templom helyett kis gyülekezeti terembe kényszerülnek az istentiszteletek megtartásával, s csak nagy nehezen tudja biztosítani a gyülekezet a lelkészi fizetést. És az a legmegdöbbentőbb, ha az ilyen gyülekezet azt mondja, hogy „én biztosítok mindent a magam számára, mit várnak még tőlem?”. Az ilyen gondolkodás helytelen, rossz, gondolkozzék így akár kis, vagy nagy gyülekezet. De kisértés lehet az is, ha egy gyülekezet évente több százezer forintot tesz a takarékba, messzemenően igyekszik biztosítani az anyagiakat a maga számára hosszabb távlatra is, de ugyanakkor nem érdekli, hogy hogyan él a mellette levő gyülekezet. Kísértést jelenthet a kisszerűség. Hallottam olyan i presbitert, aki szinte siránkozó hangon mondta, hogy „mi szegények vagyunk”. S talán meg is sajnáltam volna, ha nem tudom a gyülekezet takarék- betétjének az összegét. De kísértést jelenthet a rövidlátás, a kishitűség is. Vajon mi lesz holnap? — kérdezik aggódva, s amikor kötelező offertórium beküldésére kerül sor. néha talán azt is mondják, hogy bár igen magas összeget adakozott a gyülekezet az istentiszteleten, de csak töredék összeget adnak postára, hiszen — mint megfogalmazzák — „ilyen nagy összeget csak nem küldünk el”. Kísértést jelenthet az is, hogy van valamink. Van valamink, de nem azért, hogy dicsekedjünk vele, hogy önteltek legyünk, hanem a másikért, a másik érdekében. így, ilyen gondolkodással nem élhet keresztyén egyház, evangélikus gyülekezet! Nagy szemléletváltozásra van szükség, nagy megújulásra! Mondhatnánk azt is, hogy hitre és bátorságra van szükség! IGEN, A JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉSEK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNÁL HITRE VAN SZÜKSÉGÜNK. Hitre, hogy Isten tud csodát tenni. Lehet, hogy a költségvetés számai, szükségletei mögött ma még alig látjuk kirajzolódni a fedezetet, azt hogy vajon hogyan fogjuk előteremteni a szükséges összeget erre, vagy arra a célra. De hit nélkül nem lehet tervezni. Hitre van szükségünk olyan vonatkozásban is, hogy Isten ki tudja nyitni a presbiterek szívét és a gyülekezet tagjainak pénztárcáját is. A költségvetés elkészítésénél hitre, nyitott szemre, kitárt szívre van szükségünk. Mert ne'mcsak önmagunkról kell gondoskodnunk, hanem másokról és sok minden másról is. Hogy csak néhányat említsek. A költségvetések elkészítésénél vajon eszünkbe jut-e a Teológiai Akadémia, a Teológus Otthon? Az, hogy tőlünk is függ az, hogy az ige szolgálatára készülő teológusok számára megteremtjük-e a felkészülés jó lehetőségét? Vajon ilyenkor eszünkbe jut-e nyugdíjosztályunk, amelynek egyre több volt lelkész és lelkészözvegy nyugdíját kell havonta fizetnie? És vajon eszünkbe jutnak-e diakóniai intézményeink, amelyek fogyatékos gyermekekről, beteg öregekről gondoskodnak.? Vajon eszünkbe jut-e a központi alap, amelyik az alacsonyabb fizetésű lelkészek fizetését egészíti ki, eszünkbe jut-e a gyülekezeti segély, amely az építkező, renováló gyülekezetek gondjában kíván segítő kezet nyújtani? Vajon eszünkbe jut-e könyvtárunk és levéltárunk, pedig óriási értékei ezek az intézmények egyházunknak? Ezekben a jó munkát csak akkor tudják elvégezni, ha egész egyházunk és minden gyülekezetünk mögéjük áll. Tudom vannak talán olyanok, akik azt mondják e sorok olvasása közben, hogy eddig is adtunk, vajon miért kell most ismét erről írni? Azért, mert az a hozzájárulás, amellyel gyülekezeteink részt vettek intézményeink fenntartásában, igen alacsony összegű volt. KIMONDJUK ŐSZINTÉN: A JÖVŐBEN TÖBBET KÉRÜNK. Nagyobb anyagi áldozatot. He. eddig telkenként 1 forintos átlagról beszéltünk, tudomásul kell vennünk, hogy az évekkel, közel egy évtizeddel ezelőtt megállapított hozzájárulásnál nagyobb összegre van szükség. Tudom, hogy van olyan gyülekezet, ahol a költségvetés 60—70 százalékát a lelkészfizetés teszi ki, s mindössze 30—40 százalék az az összeg, ami a többi szükségletet, a központi hozzájárulások összegét fedezi. Igen jó lenne, ha a költségvetések elkészítésénél .arra gondolnánk, hogy a költségvetés egyik harmada a fizetések, a másik harmada az úgynevezett dologi kiadások, a harmadik harmada pedig a hozzájárulások, a központi intézmények céljainak fedezete lenne. Senki ne mondja erre azt, hogy ez képtelenség, mert — és ezt örömmel mondhatom — vannak olyan gyülekezeteink, amelyek ilyen hitben és ilyen szeretetben élnek és készítik el költségvetéseiket. A diakóniai teológia alapján álló, a diakónia útját járó egyház nem élhet, nem is szolgálhat másként, csak így. A JÖVŐT TERVEZZÜK. KÖLTSÉGVETÉSEKET ÁLLÍTUNK ÖSSZE. A presbiterek, a gyülekezetek gondolkozzanak el egy kicsit. És akkor, amikor anyagi vonatkozásban döntőseket hoznak, tegyék ezt hittel, szeretettel. Hozzanak felelős döntéseket — egymásért is. Harkányi László Határokon átnyúló szeretet A Gustav Adolf Egyesület közgyűlése az NSZK-l>an Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével negyven év után először látogatott legmagasabb szintű magyar evangélikus egyházi delegáció a Gustav Adolf Egyesület közgyűlésére, melyet 1980. október 9—11-ig tartottak a Nordhorn (Német Szövetségi Köztársaság) mellett Frenswegen kolostorban. A küldöttség tagja volt még dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a magyar evangélikus testvérszervezet, a Gyülekezeti Segély képviseletében és Reuss András külügyi titkár. AMIKOR 148 ÉVVEL EZELŐTT LIPCSÉBEN megalakították a Gustav Adolf Egyesületet, és ezzel egyidőben Magyarországon is kezdeményező lépések történtek az evangélikus egyházban egy „krajezáros vagy garasos” egylet létrehozására, majd pedig amikor éppen 120 évvel a mostani közgyűlést megelőzően, 1860. október 10-én életre hívták az akkori Gusztáv Adolf Gyámintézetet, akkor éppen azt ismerték föl és valósították meg az elődök, amit címünk is tartalmaz: a szeretet nem maradhat meg saját családunk, saját gyülekezetünk vagy saját egyházunk körében, hanem túl kell látnia és túl kell nyúlnia beidegződött, megszökött, szűk határokon, hiszen az egymásért hordozott felelősségnek, az áldozatos szeretetnek messzire tekin- tőnek kell lennie. A SZERVEZET KÖZGYŰLÉSÉN a Német Szövetségi Köztársaság területén működő húsz főcsoport és az asszonycsoport képviselői találkoznak évente két alkalommal. Minden találkozás központi témája a szórványban élő protestánsok, evangélikusok és reformátusok egyházi életének támogatása, az igehirdetés külső feltételeinek megteremtése. Ezt a feladatot csak úgy tudják ellátni, ha kellő ismeretekkel rendelkeznek a támogatott egyházakról és gyülekezetekről. Arra természetesen nincsen lehetőség, hogy La- tin-Amerikából vagy akár Európa bármely országából valamennyi testvéregyház képviselője jelen lehessen. Ilyen átfogó és bizonyára emlékezetes találkozót 1982-re terveznek, amikor a Gustav Adolf Egyesület 150 éves fennállását fogja ünnepelni Kasselban. AZ IDEI KÖZGYŰLÉS NEMZETKÖZI és szemnyitogató jellegét elsősorban az adta, hogy kéréssel fordultak dr. Káldy Zoltán püspök-elnökhöz, vegyen részt az ülésen, tartson előadást egyházunk diakóniai teológiájáról és válaszoljon — dr. Karner Ágoston országos főtitkárral együtt — a jelenlevők egyházunk életével és helyzetével kapcsolatos kérdéseire. A hallgatóság jegyzettömbjének sok lapja megtelt, míg dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a bibliai alapokat megrajzolva bemutatta a szolgáló Jézust, aki engedelmes volt haláTigi és akit éppen ezért feltámasztott az Atya. Szó volt a szolgálatnak, a dikóniának a teljes értelméről, mely magában foglalja nemcsak a segítést, a szeretetszolgálatot, hanem az evangélium hirdetését, a szentségek kiszolgáltatását, sőt még a világ Búcsú és bemutatkozás: Paul Hansen és Sam Edvard Dahlgren látogatása November 18—21-ig látogatást tesz egyházunknál a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Osztályának nyugalomba vonult Európa-titkára, dr. Paul Hansen dán lelkész, és az új Európa- titkár, dr. Sam Edvard Dahlgren svéd lelkész. Dr. Paul Hansent idén köszöntötték az európai evangélikus egyházak abból az alkalomból, hogy betöltötte hatvanadik életévét. Huszonegy évig szolgált a világszervezetben. Dr. Sam Edvard Dahlgren 1929-ben született, 1972-ben szerzett teológiai doktori címet. 1966-os lelkésszé avatása után Rosersbergben, majd Uppsalában gyülekezeti szolgálatban állt, és 1970. és 1977. között az uppsalai egyházkerületben központi beosztása volt és részt vett számos egyházi bizottság munkájában Dr. Dahlgren felesége, Marta, óvónő, és három gyermekük van. PÁRBESZÉD A SZABADEGYHÁZAKKAL FINNORSZÁGBAN Az ökumenikus kérdéseket nemcsak helyi,és nemcsak nemzetközi összefüggésben kell vizsgálni — hangsúlyozza a finn evangélikus püspökök nyilatkozata. A nemzetközi kapcsolatok előtérbe kerülésével még számos kérdés megoldatlan marad, elsősorban az országon belül, a finn evangélikus egyház es a többi helyi egyház kapcsolatában. Ä püspöki konferencia szeptemberi ülésén elhatározták, hogy kezdeményező lépéseket tesznek a finnországi evangélikus egyház és a Finn ökumenikus Tanácsban nem képviselt szabadegyházak és keresztyén szervezetek közötti párbeszéd megindítására. Az ökumenikus tanácsnak Finnországban tagja az ortodox és a római katolikus egyház, de a kongregacionalista, a baptista és a pünkösdi közösség kívül áll rajta. Különösen a pünkösdiekkel folytatandó párbeszéd ígérkezik nehéznek, mert Finnországban gyülekezeteiknek nincs átfogó szervezete. A párbeszédet tanításbeli és gyakorlati kérdésekről akarják folytatni. A püspökök fontosnak tartják, hogy a gyülekezetek közötti együttműködés elvi és gyakorlati kérdéseit tisztázzák. A püspökök véleménye • szerint a keresztségen kívül nincs ólyan kérdés, melyben ne állnának közel egymáshoz a vélemények. A finn lakosság 91%-át átfogó evangélikus egyház mellett az ortodox egyháznak 60 000, a kongregacionalista egyháznak közel 10 000, míg a római katolikus egyháznak és a többi protestáns felekezetnek néhány ezer tagja van. A pünkösdiek száma egyre növekedik és jelenleg 40 000 körül van. javáért végzett szolgálatot is. Mindez pedig, így valljuk, nem pusztán a jelen szükségszerűsége, hanem olyan feladat, melyet éppen Isten eljövendő ítéletére és országára nézve örömmel vállalunk. A fordítással együtt több mint egyórás előadás után kevésnek tűnt a megbeszélésre szánt idő is. Érdeklődéssel, megértéssel és szeretettel találkoztunk. A jelenlevők közül sokan jártak már Magyarországon, és ha még nem jártak, akkor is ismerősként emlegették egy-egy gyülekezet vagy diakóniai intézmény nevét, melynek megsegítésében tevékenyen részt vettek. Hermám Riess prelátust, a Gustav Adolf Egyesület elnökét a következő év tavaszán várjuk látogatásra, Günter Besch lelkész, a korábbi elnök viszont, már sokszor járt nálunk. A főtitkár, Hans-Joachim Hoffmann lelkész végtelen nyugalommal szervezte az együttlétet, és közben a külföldi vendégek programját. A közgyűlést követően otthonában is vendégül látta dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt és delegációnkat, valamint még két külföldi vendéget. (E sorok írása közben elszorult szívvel értesültünk róla, hogy Hoffmann főtitkár felesége azóta váratlan hirtelenséggel elhunyt.) AKI A MI GYÜLEKEZETEINKBEN CSAK azt érzékeli, hogy renoválási munkához vagy közlekedési eszköz beszerzéséhez segítség érkezik a Gustav Adolf Egyesülettől, talán azt gondolja: elapadhatatlan és bő forrásból kapott. Ez a forrás valóban gazdag. hiszen a szervezet évente közel hatmillió nyugatnémet márka összeget juttat latin-amerikai és európai egyházaknak. Amikor azonban meghívást kaptunk, hogy Diepholz városkában és környékén, a ^terület esperes- ségében szolgáljunk az évi gyűjtés alkalmából rendezett ünnepségeken, akkor szereztünk csak valódi képet a szervezet hétköznapjainak másik oldaláról. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök D;ep- holz egyik templomában. Reuss András Lemfördében, a szervezet vezetői és a többi külföldi vendégek is egy-egy gyülekezetben szolgáltak igehirdetéssel, isten- tisztelet után kötetlen beszélgetésben számoltak be egyházaink életéről, majd ismét Diepholzban szeretetvendégségen találkozhattunk a gyülekezetek ' érdeklődő tagjaival. A polgármesteri fogadás alkalmat adott dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknek, hogy a városházán, politikai vezetők előtt mondhassa el, milyen jelentős szolgálatot végezhetnek az egyházak is a világ békéjéért feszültségekkel terhes korunkban. (Dr. Karner Ágoston főtitkár a Luther Márton Szövetség erlangeni ülésén vett már ekkor részt.) Megdobbant a szívünk, amikor az ünnepségekre kiadott tájékoztató címlapján ezt olvastuk: „Határokon átnyúló szeretet”, belül pedig saját nevünket és a vendéglátó gyülekezetek nevét, s a gyűjtés célját: motorizációs segítség a magyarországi evangélikus és református egyháznak. A GUSTAV ADOLF EGYESÜLET által nyújtott segítség forrása nem a Német Szövetségi, Köztársaságban kötelezőnek számító egyházi adó, nem az ottani egyházaknak vagy gyülekezeteknek az anyagiakban való gazdagsága, hanem az a szeretet, mely őket is meggazdagította, őket is adakozásra indítja: Istennek határokat legyőző és határokon átnyúló sze- retete. Reuss András *
