Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-17 / 7. szám

GYERMEKEKNEK Két igaz barát 1 Sám 18—20. Ha megkérdeznének bennete- lebeszélni apját, Sault tervéről, két, tudtok-e történeteket mesél- de nem sikerült, a sok próbálko- ni híres emberekről, biztosan zás kudarcot vallott. Nem volt eszetekbe jutna néhány történet más hátra: valami furfanghoz a magyar történelem nagy alak- kellett folyamodni, hogy Dávid jairól, pl. Mátyás királyról, vagy időben el tudjon menekülni a Kinizsi Pálról. De nemcsak a király elől. magyar történelem nagyjairól szólnak érdekes, kalandos histó- MIVEL DÁVID A KIRÁLY riák. Más népek is megőriztek HARAGJA MIATT nem mert olyan elbeszéléseket, amelyek mutatkozni a királyi udvarban egy-egy királyról, hadvezérről addig, míg nem volt biztos Saul szóinak. Az a nép, amelyből döntése — kegyelmi vagy halá­Jézus Krisztus is származott, a los ítélete felől, ezért Jonatán azt zsidó nép is megőrzött ilyen él- tanácsolta neki, hogy egy megha- beszéléseket. Ezeket ma a Bib- tározott napon bújjon el a mezőn, lia ószövetségi részében magatok és ő majd egy jellel fogja tu- is elolvashatjátok. Most pedig datni vele a király szándékát, A nézzünk meg közülük egyet, jel pedig ez volt: Jonatán nyila- mely a zsidó nép nagy királyáról kát fog kilőni abba az irányba, Dávidról szól. ahol Dávid rejtőzik. A nyilak után egy gyereket küld majd. DÁVID ELŐTT SAUL VOLT Ha a király ügy dönt, hogy még- A KIRÁLY IZRAELBEN. Saul sem öli meg Dávidot, akkor ezt szép szál ember, ügyes hadvezér kiáltja a gyerek utón: „Ott van- volt. A fiatal Dávid az ő szolgá- nak melletted a nyilak, szedd föl latéban állt, mint katona a har- azokat!” De ha a király mégis cosok élén. Bátorsága, ügyessége meg akarja ölni, akkor azt kiált- miatt szerette őt a király is, meg ja a gyerek után, hogy: „A nyilak a nép is. Sőt — úgy látszott — messze előtted vannak!” a nép jobban kedvelte, mint így azután Jonatán el is ment magát a királyt, mert egyszer mi- apjához, a királyhoz, hogy meg- kor a hadsereg egy csata után tudakolja tőle szándékát. Ki is hazatért, a katonákat ünneplő szedte Saulból a tervet, mely asszonyok így énekeltek: Dávidra nézve egyáltalán nem „Megölt Saul ezer embert, volt kedvező. Sőt, Saul mérgében Dávid meg tízezer embert!” még saját fiát is falhoz akarta Mikor Saul meghallotta, hogy szegezni lándzsájával. Ebből az- Dávideói úgy énekelnek, mint aki tán már Jonatán is világosan több ellenséget vágott le, mint ő, megértette, hogy apja tényleg megharagudott rá, féltette a ki- komolyan gondolta, hogy megöli rályságát, nehogy végül Dávid Dávidot. Ezért Jonatán kiment a kezébe jusson. Saulnak ugyanis mezőre, és a megbeszélés szerint volt egy Jonatán nevű fia, így tudatta Dáviddal a király szán- Saul azt akarta, hogy ő legyen dekát. A gyerek után nemcsak a király. Ezért mijident megpró- azt kiáltotta, hogy: Messze előtted bált, hogy Dávidot eltegye láb van a nyilam!”, hanem azt is: alól. Többször falhoz akarta sze- „Siess, fuss, meg ne állj!” A gye- gezni lándzsájával, de Dávid rek persze nem tudta, hogy ez mindannyiszor ügyesen kitért a jeladás volt, csak futott a nyi- fegyver elől. Azután Saul azt lak után. Mikor a környéken már ágyalta ki, hogy a hadsereg élén senki sem volt, Dávid előbújt a filiszteusok ellen küldi Dávi- rej tekéből, megköszönte Jonatán , dot, hátha lekaszabolják. De ez a jóságát, segítségét, majd elbú- terve sem sikerült, mert Dávid csúztak egymástól. Dávid pedig ügyesebb volt az ellenségnél, útnak indult. Egyszer aztán Saul katonákat Mit gondoltok, miért került be küldött Dávid házába, hogy éjjel ez a történet a Bibliába? öljék meg. De Dávid a felesége segítségével megszökött, s a ka- HOGY ILYEN TÖRTÉNETEK tónak szégyenszemre Dávid he- IS BELEKERÜLTEK A SZENT- lyett egy szobrot találtak az ágy- ÍRÁSBA, ez azt bizonyítja, hogy ban. De nemcsak a felesége segí- az Isten sem akar mást, mint tette a bajban, hanem barátja, hogy Öt úgy tiszteljük, hogy a Jonatán — a királyfi — sem másik embert szeretjük, ki tar­hagyta cserben. Még a Góliáttal tunk mellette a bajban, segítjük, való viadal után kötöttek barát- ha kell leleménnyel, furfanggal, ságot. Barátságuk pedig a baj- használva az Isten adta józan ban, a veszélyben állta ki a pró- eszünket. bát. Jonatán először megpróbálta Hegedűs Zsuzsa „írok nektek, ifjak.. Belépés csak kalapban! „Kószál szidur peszah köhil ka- to...” — Lehet, hogy már hibá­san Idézem az egykor sokat kán- tált, .gajdolt” szöveget, noha a dallam még mindig a fülemben jár — más hasonló kötött szöve­gekével együtt, amelyeket annak idején Szabó Gyula „professzor úr” (ma a Hajdú-Szabolcsi Egy­házmegye esperese) „különóráin” igyekeztünk bemagolni sokszor a legelképesztőbb módszerekkel, mint a fent idézettet. Senki nem kényszerítette az akkor harmad­éves „atyát”, a teológiai fakultás soproni diákotthonában, hogy ül­jön be az ágyon, széken, asztalon kuporgó tíz első éves „bagoly” közé, gyötyörve őket a hifilekkel és hofalokkal, a héber nyelv ne­hezen elsajátítható alakzataival, legfeljebb maguk a delikvensek rágták időnként a fülét ezért. A kalap meg, amit ilyenkor szertar­tásosan kötelező volt hordani, egy nem is minden kívülállótól helye­selt diáktréfa jeleként is, utalt arra az önként vállalt belső fe­gyelemre, amely erre az időre le­hetetlenné tett az anyaggal való foglalkozáson kívül bármely más tevékenységet. HA CSAK AZT SZÁMOLOM, hogy közel negyven év távlatá­ból, ha már némileg talán hibá­san is, de máig visszaidéződnek bennem ezek a szövegek, mint ahogy egy életre rögződött ben­nem sok minden más is, amit ha­sonló módon sajátítottunk el egy- egy „szaktanár” irányítása mel­lett (többen közülük, különböző szinteken és körben ma már va­lóban „tanítana!?:” egyházunkban, sőt annak határain is túl), akkor számomra nem kétséges, hogy volt értelme ennek az önként ma­gunkra vállalt kollektív tanulási fegyelemnek. Különösen, ha arra a kísértésre gondolok, amit annak annak idején a mainál nagyobb Ún. „egyetemi szabadság” jelen­tett a középiskolák általában szi­gorú rendjéből kiszabadult, még teljességgel aligha érettnek minő­síthető 18—20 éves „egyetemi pol­gárok” részére. El lehetett buk- dácsolgatni (feltéve, ha erre az anyagi lehetőség is biztosítva volt) hosszú éveken át „ősbagolyként”, „ősbalekként” ennek a szabadság­nak az öntudatával. Magam, aki társaim által ismerten azonnal „lázadtam” minden olyan rend, fegyelmezés ellen, ami mögött erőszakot, uralkodni akarást, az ember személyiségét sértő köve­telést éreztem, erre a közösen vál­lalt tanulási fegyelemre és más hasonlókra a mai napig örömmel és hálásan emlékezem, gyerme­keimnek, más fiataloknak is szí­vesen ajánlom. E ROVAT VEZETŐJE, egyúttal a sorozat tervezője, aki maga is tagja volt annak idején a fent említett egyik ilyen diákegyüttes­nek, és észrevételem szerint sok tapasztalatunkat felhasználja mai oktató-nevelő munkájánál is — a mostani cikk témájánál felveti, hogy igaz-e az, hogy a mai fiata­lok nem szeretnek tanulni? Én erre nem tudok igennel vagy nemmel felelni. Se a saját tapasz­talataim, sem a gyermekeimtől vagy a család pedagógus tagjaitól hallottak alapján. Találkozom olyan jelenséggel is, hogy bizonyos tananyagokkal kap­csolatban meglehetősen nagy szá­zalékban tiltakoznak újra meg újra a diákok, sőt esetleg a pe­dagógusok is. Számomra többek között ez is indokolttá teszi azt a szinte permanens tananyag, tan­menet és tanítási munkamódszer revíziót, aminek tanúi vagyunk hazánkban napjainkban. Nyilván­való, hogy egyik oka az olyan anyagok kiszűrése, amivel fölös­legesen terhelnek meg mindenkit. Olvassa el az, tanulja meg külön az, aki azon a szakon belül még tájékozottabb akar lenni. Az is előfordul, hiszen nem mindenkinek egyformák a peda­gógiai adottságai, hogy egv bizo­nyos oktató vagy nevelő nem tud­ja eléggé „megszerettetni” a ma­ga tantárgyát, s ennek következ­tében azt kényszeredettebben ta­nulják a fiatalok. Olyan hiba is adódhat egy ok­tatási intézménynél, hogy elma­rad az egyeztetés, s ha mindenki, vagy legalábbis többen a szak­tanárok kizárólag a maguk tere­pének tekintik az intézményt, és a maximalizmus tévedésébe es­nek, végül is lehetetlenné teszik a „mázsás súlyú” anyag elsajátí­tását. SAJNOS NEM KEVÉS ESET­BEN ADÓDIK olyan eset is, hogy a fiatalt annak idején nem „ta­nították meg” odahaza tanulni. Nyersebben fogalmazok: nem (Folytatás a 6. oldalon) Olvassuk együtt a Bibliát 7. E héten Máté evangéliumának 6. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Hol találjuk még leírva a Bibliában az Űrtől tanult imád­ságot? Mi a különbség a két szö­veg között? 2. Jézus is böjtölt. Mikor? E szerint mi az értelme és célja a böjtölésnek ? 3. A két úrnak való szolgálást egyszer egy próféta „két felé sántikálás”-nak nevezte. Ki volt ez a próféta? Olvassuk együtt a Bibliát Október havi megfejtések 1/1: Máté Ábrahámig, Lukács Ádámig vezeti vissza Jézus szár­mazását. 1/2: Támár, Ráháb, Ruth, Uriás felesége. 1/3: A templom építése. A tör­vénykönyv megtalálása. 1/4: Ábrahámnak (1 Móz. 15, 12—16). Józsefnek (Mt. 2, 19—20). 2/1: Az övéi üldözték, az ide­genek befogadták. 2/2: Gáspár, Menyhért, Boldi­zsár. 2/3: Izraelnek Egyiptomból va­ló kiszabadulására. 4. A „ne agódjatok életete­kért!” felhívás nem azt jelenti, hogy nem kell dolgozni. A Bib­liában egy helyen ezt olvashat­juk: „Ha valaki nem akar dol­gozni, ne is egyék!” Ki írta ezt a mondatot és kinek? Válaszaitokat november 30-ig a kővetkező címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. 2/4: Valószínűleg nem sok, mert Betlehem kis falu volt. 3/1: Változzatok meg, vagy újul­jatok meg! 3/2: Gonosz nemzedék! 3/3: Lk 1, 36-ból 3/4: Közösséget, szolidaritást akart vállalni a bűnösökkel. 4/1: Kígyó (1 Móz: 3, 1), E világ fejedelme (Jn 12, 31). 4/2: A Biblia olvasása segítség a kísértések legyőzésére. 4/3: A szolgálat nemcsak lelki területre, hanem az egész életre vonatkozik. 4/4: Mt 8, ?. Mt 20, 34. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia Békéscsabán 12 ország tudósai, szakemberei, e kérdésekkel foglal­kozók jöttek össze. Az együttes üléseken kívül 3 csoportban hall­gathattunk mintegy 80 előadást. Számos bemutatásra, vetítésre, szemléltetésre is sor került. A Magyar Néprajzi Társaság volt a rendező, de -közreműköd­tek a helyi szerveken kívül a TIT, a Hazafias Népfront, és az összes nemzetiségi szövetségek. E bevezető után azt kérdezheti a kedves olvasó: mi közünk eh­hez? Az egyházak közül hazánkban a mienknek van legtöbb nemzeti­ségi gyülekezete, az ortodox egy­házaktól eltekintve. Ez még in­kább a békésmegyei evangéliku­sokra áll: hiszen itt 3 nyelven folyik az egyházi munka. A nemzetiségek mai élete, kér­dései késztették Békés megye és és Békéscsaba város vezetőit, hogy már másodízben adjanak helvet e nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó tudományos tanácsko­zásnak. A mengyitó beszédet Púja Fri­gyes külügyminiszter tartotta. Szólt arról, hogy a múltban több­ször tragikus következményekkel járt a nemzetiségi viszálykodás. Ma arra törekszünk, hogy a ba­rátság tényezőivé váljanak. Szá- bokban is ismertette, hazánk mit tesz a nemzetiségekért. Többek között 316. általános iskolában van anyanyelvi oktatás. 70. klub működik, 4 múzeum és 12 táj­ház van a nemzetiségi kultúra ápolására. Az előadások, melyek hazánk, az európai országok, néhány azon túl levőnek is a nemzetiségi éle­te sajátosságát mutatták be. Több professzor, kutató szók arról, hogy a nemzetiségek életében az anyanyelv és a vallás is összetar-. tó, meghatározó jelentőségű. Mán- dics Mihály, a Délszláv Szövetség főtitkára említette például, hogy a karácsonyi étkezés más volt a magyaroknál és más a bunyevá- coknál. Kása László előadásából megtudtuk, 1918 előtt hogyan igyekeztek az evangélikus lelké­szek több nyelvet elsajátítani. Messze vezetett Riza Ildikó elő­adása, aki a chicagói (USA) dél­szláv telepesek között kutatott. A bevándorlók főleg csak az amyanyelvet tudták. A második nemzedék viszont csak angolul beszélt, tehát a szülők nyelvét már nem tudták. A templom a legfontosabb kulturális hely. Bíró Friderika előadása a Szentendrei Szabadtéri Múzeum­ban felállított soproni német ház­ról adott leírást. IyUkács László a dunántúli szlovákoknál a böjtöt kezdő kajkassiités szokását mond­ta el. Dr. Tábori György ny, múzeum igazgató a magyarorszá­gi szlovákok énekeskönyvének, a Tranoscius-nak a rézveretes fe­dése címen tartott előadást. Min­denütt használják az énekesköny­vet. ahol szlovákok élnek: cseh, szlovák és sziléziai területeken is. Hazánkban élő szlovákok úgy hozták magukkal. Ismertette a névadó lelkész hányatott életét. A szerző célja az volt, hogy Egy régi Tranoscius énekeskönyv Pázmány Péter ellenreformáció® tevékenységével szemben az éne­kekkel erősítse meg az evangé­likusokat. Válogatásában Luther Mártontól, huszitáktól, középko­ri erédó énekekből vett át és sa­ját szerzeményeivel egészítette ki. 1836-ban 414 ének volt e könyv­ben. ami később 1041-re nőtt. 170-szer adták ki. Többek között Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban. Németország­ban, nálunk pedig Pesten, Bu­dán és négyszer Békéscsabán. Nagy hatású a szlovák nemzeti­ség körében. Eredetileg ócseh nyelven adták ki. Haan Lajos, a békéscsabaiak papja és törté­nésze azt írja, hogy házanként 3— 4 darab is volt, amit örököltek a családok. Szeberényi Lajos Zsigmond ugyancsak békéscsabai lelkész írja munkájában, hogy a könyveket átadták ..kiverni réz­lemezekkel”. Ezt népi könyvkö­tők végezték, akik egyben díszí­tették is a borításokat. Két vál­tozat volt ismert a részbeni és a telies rézlemezborítás. A sarokdí­szítés 17. századból származó német gótika hatása. E kötések tehát védték az énekeskönyvet Csattal is ellátták. A tulajdono­sok nevét is bevésték. A kötés készítésének évszámát is legtöbb­ször. Emellett különféle díszítő­elemeket is tartalmaztak. Dr. Krupa András megyei TIT- titkár a szlovák nemzetiség né­pi prózájáról tartott előadást. Hallhattunk a mesélésről, a népi történetekről, a gunyoros hang­nemről. Eseményileg épp úgy kö­tődhettek a kenyérsütéshez példá­ul, vagy más alkalommal a keresz­telőhöz, egyházi ünnepekhez fűző­dő szokásokhoz, családi élet prob­lémáihoz. Szokásokat és hiedel­meket foglaltak bele az elbeszé­lésekbe. Ma azonban mindin­kább a mai ismeretanyag váltja fel a hagyományos elemeket. A tanácskozás harmadik nap­ján egész napos tanulmányi ki­rándulás volt. Tótkomlós műve­lődési központja 28 millió forint­ból, jó részben társadalmi össze­fogással épült. Tájházat tekintet­tünk meg. Majd Koppány János helyi evangélikus lelkész magán- gyűjteményét csodálták meg a résztvevők. Battonyán több nemzetiségű oktatást hallottunk, majd a templomot tekintettük meg. Sportkombinátjuk 30 millió fo­rintból és 7 millió (!) Ft társa­dalmi munkával készült. Nemze­tiségi klubjuk kézimunka kiállí­tása gyönyörű hímzésekből áll. Gyula volt az utolsó állomás. Múzeumainak névadói mutatják, kik voltak a város nagyjai. Dü­rer, Erkel. Kohán. A mai vá­ros is 3 nemzetiségű. Megyeszék­hely volt korábban, ma kulturá­lis programjaival és gyógyfürdő­iével is nemzetközi nevet szerzett magának. A tanácskozás jól mutatta ál­lamunk kulturális és nemzetiségi célkitűzését, amelyet nemzetközi elismerés övez. Ruley Alfréd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom