Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-17 / 7. szám

Hetvenöt év Isten munkájából

a fasori gyülekezetben

Hetvenöt esztendő egy ember életében egyetlen nagy ív, soksok megélt eseménnyel, örömmel és küzdelemmel. Visszatekintve, a változó események között, Isten hordozó szeretetének a változatlan valóságát állapíthatjuk meg. Ha ugyanezt az időt egy gyülekezet életében próbáljuk felmérni, akkor már több embert és több nemzedéket is magünk előtt kell látnunk. Mindig újra csodálhatjuk Isten szeretetét és valóságos munkáját, hogy mindig hív el embereket igéje hallgatására és a keresztyén élet megélésére.

•EZEKNEK A GONDOLATOKNAK AZ ELEVEN BIZONYSÁGA VOLT a fasori gyülekezet október 5-i ünnepe, melyet templomuk felszentelésének 75. évfordulója alkalmából rendeztek. A templomát megtöltő gyülekezethez ezen az ünnepi alkalmon nagy számban érkeztek vendégek is, mutatva, hogy e gyülekezetnek a hatása ma is messze túl sugárzik a határain. Ott ült a gyülekezet soraiban az a testvérünk is, akit a templom felszentelését követő napon, elsőnek kereszteltek itt meg. Az ő élete példája adta a gyülekezeti élet bemutatásához a párhuzamot, a lel- készi jelentés bevezetőjében.

A gyülekezetszervezés és a templomépítés megindulása ösz- szefüggött azzal a tervvel, hogy a Deák téren működő Evangélikus Főgimnázium, a századfordulón már szűknek bizonyult, egy új iskolaépület létrehozása vált szükségessé. Ezzel egyidejűleg azonban már akkor látszott, hogy a fővárosnak egy új, még alig beépített, de nagy területén szétszórtan élő evangélikusoknak templomra és lelkigondozásra van szükségük.

A múlt század második felében is még jórészt beépítetlen volt a mai erzsébet- és terézvárosi rész. Viszont a milleneumi ünnepségek idején indult nagyszabású építkezések által lassanként ez a része lett a fővárosnak a legsűrűbben lakott területe. Nagyon indokolt előrelátás volt tehát ide templomot, mégpedig Pecz Sámuel tervező-építész által megálmodott díszes és szép templomot építeni. Egyházunknak ez a temploma egy művészettörténész szemüvegén nézve is sok gyönyörűséget nyújt. Stílusa neogótika. Különös érték a templom oltárDr. Káldy Zoltán püspök az oltájri szolgálatot végzi

Az indulástól napjainkig mindenkor igen komoly és értékes munkát végzett a gyülekezet munkatársi gárdája, áldott emlékű, vagy még máig is szolgáló felügyelők, presbiterek, gyülekezeti munkások, a parókusok vezetésével. Mindenkor erőssége volt a gyülekezetnek az ifjúsági munka, s e munkaág kiemelt szerenét tanúsítja, hogy most is van körükből teológus. Nincs mód valaazonban nem ezeknek a megmaradása a nagy csoda, hanem az, hogy itt nemzedékről nemzedékre megmaradt az evangélium a szívekben. A püspök először az evangélium hirdetőire — tovább- adóira hívta fel a figyelmet. Figyeljünk életükre és kövessük példájukat! Idővel természetesen cserélődnek a szolgálattevők és a gyülekezet is. Viszont van egy személy, aki összetart és újraöszDr. Káldy Zoltán püspök köszönti a gyülekezetét Lukáts Miklós jegyző, Szirmai Zoltán lelkész, Bán Gábor gyülekezeti felügyelő és dr. Káldy Zoltán püspök (balról jobbra)

mennyi munkaág bemutatására, de hitüknek és felelősségérzetüknek úgy napjainkban, mint az elmúlt nehéz időkben is szép tanúságát adták.

SZÓLNUNK KELL EZEN AZ ALKALMON a Fasori Evangélikus Főgimnázium szolgálatáról is. Köztudott tény, hogy ez a gimnázium Európa, de talán az egész világ egyik legkiválóbb oktatási intézménye volt. Ismert az is," hogy több Nobel-dijas tudós kezdte meg már itt a tudomápvos pá« lyáját a középiskola paajaiDafl,' az itt folyó kiváló oktatás gyümölcseként. A szociális felelősség terén is elévülhetetlen érdemei voltak ennek az intézménynek, felekezeti hovatartozás nélkül karoltak itt fel szegény sorsú diákokat. Liberális szellem, az igazságra és népünk szeretetére való nevelés voltak fennállásáig ennek az iskolának az erényei.

AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELETEN az igehirdetés szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végezte. Választott alapigéje ugyanaz volt, mint amelyről az első lelkész prédikált a templom felszentelésekor: Zsid 13,7—8. Ekkora idő távolából megdöbbentő volt ugyanarról az igéről hallani': „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” E templomnak a szép falai magukért beszélnek,

szegyűjt embereket: Jézus Krisztus. Ö adja a hitet és annak megéléséhez az erőt is. Ha aggodalmunk van a jövőt illetően — sok minden változhat ugyan, de Jézus Krisztust az idő nem kezdi ki. A nagy változások közepette ő biztosítja a folytonosságot. Nála a középpont,- hogy szolgálni jött hatalmával. Ma is szolgál nékünk a bűnbocsánat ajándékával, az evangélium szavával és a reménység távlataival, hogy békességünk és üdvösségünk legyen.

AZ ISTENTISZTELET UTÁN az ünnepséget Kukely Júlia énekesnő, férje, Dénes István karmester kíséretével előadott énekszáma és Bánffy György színművész szavalatai gazdagították. Majd közgyűlés következett, ahol Szirmai Zoltán lelkész jelentése után többen köszöntötték a gyülekezetét: dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, Adorján József református esperes. Harmati Béla Deák téri lelkész, dr. Szigeti Jenő. az adventista egyház professzora, Gyöngyösi Vilmos ny. evangélikus lelkész, Doskár Ferenc, a Szent Család Plébánia tanácsosa.

A hetvenöt esztendőn át tapasztalt isteni gondviselést megköszönve, ezen az ünnepen is az ö áldásában részesült a fasori gyülekezet.

Gyarmati István

Garai Gábor:

PÉLDÁZATA SZERETETRŐL

I. m. Bertolt Brecht

A szeretetet szét kell osztani az emberek között — hogy el ne fogyjon.

Azért teszel félre egy maroknyi kovászt, hogy kenyeret kelessz és süss belőle, s azzal egész háznéped jóllakasd.

Ha nem őrzői meg egy kevés kovászt

utoljára dagasztott kenyeredből,

tékozlásod bélyeget éget

homlokodra, és sorra elhagynak a híveid.

képe is, amely Benczúr Gyula festménye: A napkeleti bölcsek hódolása a gyermek Jézus előtt.

Utolsó falás kenyered akár tűzbe is vetheted; ha a kovász ég el, éhenvész házőrző kutyád is.

A TEMPLOMÉPÍTÉS — együtt a gimnázium, építésével — 1903 őszén kezdődött el, s a gimnázium már egy év múlva, a templom pedig két év múlva készült el. Az ünnepélyes felszentelésre 1905. október 8-án került sor Bachát Dániel bányakerületi püspök szolgálatával. Ugyanekkor iktatták be a gyülekezet első lelkészét is, Kaczián Jánost, akit hosszú és áldott szolgálatában Kemény Lajos követett, majd pedig Gyöngyösi Vilmos, Koren Emil és Szirmai Zoltán vállalta a szolgálatot

Ha nem adsz — vagy nem kérsz cserébe kovászodért — kovászt, s a szomszédod is így tesz, egész országok elnéptelenednek.

(Persze a kovász se mindent keleszt meg, ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz: nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

A szeretetet szét kell osztani, mert természete szerint oszthatatlan; mikor másnak nem jut, magadnak sem marad belőle.

1978.

(Megjelent a kültő „JÉGKORSZAK UTÁN” című kötetében, 1980-ban.)

Imádság Madridért

EZEKBEN A NAPOKBAN gondolataink és imádságaink — sok millió ember gondolataival, imádságaival együtt — Madrid felé szállnak. Ott kezdődik meg harmincöt állam képviselői között az utóbbi évek egyik legfontosabb nemzetközi tanácskozása.

RENDKÍVÜLI A TÉT, amelyről dönteni kell. Mindenki tudja, hogy mennyire kiélezödtekáz elmúlt hónapok során a nemzetközi élet feszültségei. Egyes kormányok és politukusok a békés tárgyalások és a nemzetközi együttműködés helyett újra a bizalmatlanság hidegháborús szellemét idézték fel, eltemetni próbálják „Helsinki szellemét’’ és új, fokozott fegyverkezést követelnek. Sikerül-e nekik Európát és a világot arra a végzetes lejtőre taszítani, amelyen megállni aligha lehet, csak lezuhanni egy minden eddiginél borzalmasabb nukleáris világpusztulás szakadékéba? Ez dől el majd Madridban, az elkövetkező hetek során.

NE GONDOLJA SENKI, hogy ez képzelődés vagy túlzott ^ötéten látás Európa és a világ jövőjéért aggódók részéről. Példaként csak két megnyilatkozást idézünk a legutóbbi hetekből. A világszerte ismert atomfizikus és teológus, C. F. von Weizsäcker, jelentette ki a sajtó képviselői előtt: „A nyolcvanas években évtizedek óta először állunk igazán szemben egy nagy európai háború veszélyével.” És az ugyancsak nemzetközileg elismert Pugwash-konferencia, a békéért• dolgozó tudósok rendszeres találkozója, szólaltatta meg ezen a nyáron a vészkiáltást hollandiai ülésén: ha a világ ezen az úton megy tovább, évszázadunk vége előtt katasztrofális atomháborúba sodródik, amelyből — az eddigi háborúktól eltérően — nem lesz többé felépülés. Az egyetlen reménység a Pugwash-konferencia szerint: a békés tárgyalások felújítása, a fegyverkezési verseny visszafordítása a leszerelés irányába és a be nem avatkozás a fejlődő országok konfliktusaiba.

A MADRIDI KONFERENCIÁN valóban az élet vagy halál kérdéseiről lesz szó. Arról, hogy felelős államférfiaknak és a mijgötük álló népeknek sikerül-e majd megállítaniuk a világot az atomháború végzetes lejtőjén. Politikusok nyilatkozataiból és nemzetközi konferenciák elemzéseiből’kitűnik, hogy Madridban három nagy feladat előtt állnak majd a delegátusok. Ezek a legfontosabb feladatok:

— a kölcsönös bizalom építése és békés tárgyalások minden nemzetközileg vitás kérdésben;

— a világ népeit anyagi-erkölcsi romlásba taszító, új fegyverkezési verseny megakadályozása, ugyanakkor a meglevő nukleáris és hagyományos fegyverzetek fokozatos, kölcsönös visszafejlesztése;

— a Helsinki Egyezmény teljes egészének tiszteletben tartása és a benne javasolt békés, nemzetközi együttműködés kiépítése minden területen.

Hatalmas feladatok, amelyek megoldása nem tűr halasztást és meghatározza Madrid napirendjét.

IMÁDKOZZUNK MADRIDÉRT sok millió keresztyénnel együtt Keleten és Nyugaton. Kérjük Istennek, a történelem Urának kegyelmét, áldását erre a sorsdöntő tanácskozásra. Kérjük, 0 adjon a felelősség súlyát hordozó államférfiaknak bölcsességet, hitet, szeretetet és türelmet még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is, a béke és igazságosság megoldásainak fáradhatatlan keresésére és megtalálására. Kérjük, Ö irányítsa a népek gondolatait és érzéseit félelem és gyűlölet helyett a világunkért, Európáért, népeink, magunk és gyermekeink békés jövőjéért való közös felelősségre és együttműködésre.

AZ IMÁDSÁG SOHASEM MARAD PUSZTA GONDOLAT, hanem magatartásban, cselekedetekben is kifejeződik. Imádkozni és dolgozni — ez a kettő összetartozik egy régi mondás szerint. Egyházak és keresztyének nem állhatnak félre, amikor mások Európa és világunk sorsáért, jövőjéért viaskodnak.

MIT TEHETNEK AZ EGYHÁZAfC? Segíthetnek és segíteniük kell Európában és mindenütt a kölcsönös bizalomnak — minden békés tárgyalás előfeltételének és alapjának — a kialakításában, a jóakarat és együttműködés szettemének erősítésében, a saját köreikben és a szélesebb közvéleményben. Milliók lelkiismeretét ébreszthetik, indíthatják el ebben az irányban — vagy vétkesek lesznek, ha tétlenek maradnának a hidegháborús lelkűiét, a félelem- és gyűlöletszítás végzetes erőivel szemben. Az egyházak békére nevelhetnek milliókat, a szószéken, a keresztyén nevelés és a sajtó útján, szavukkal és életükkel.

MIT TEHETÜNK MI, KERESZTYÉNEK? Imádságaink láthatatlan hátvédjével erősíthetjük a jóakarat és felelősség erőfeszítéseit Madridban és a nemzetközi élet egész területén. A magunk szűkebb vagy tágabb hatókörében szavunkkal és cselekedeteinkkel lehetünk a béke és szeretet, az igazságosság és emberiesség köpetei, az „emberi reménység fáklyavívői”. Csak egyet nem tehetünk: nem legyint- hetünk kishitűen és hagyhatjuk sorsára a világot. Ez a legsúlyosabb bűn lenne a szeretet krisztusi parancsa ellen.

ILYEN GONDOLATOKKAL, REMÉNYSÉGGEL ÉS IMÁDSÁGGAL, a magunk felelős hozzájárulását vállalva, tekintünk Madridra.

' Nagy Gyula

EVANGÉLIKUS—ORTODOX PÁRBESZÉD ELŐKÉSZÍTÉSE IZLANDON

Az ortodox egyházközi előkészítő bizottság szeptemberben Skaltonban, Izland szigetén tartott ülésén az evangélikusokkal való párbeszéd folytatását határozta' el.

Emilianosz Timiadisz metropo- lita azt a reményét fejezte ki, hogy a dialógust új módszerrel folytathatják; azaz nem a mindenkori álláspontokat hasonlítják össze, hanem „az egyetemes keresztyén egyházról szóló tanítás tükre elé állnak”. Az ortodox egyházak bizottsága 1978—79-ben az NSZK-ban és Svédországban már tartott ülést, ez év márciusában pedig az evangélikus bizottság a krétai Ortodox Akadémián folytatott megbeszéléseket.

Timiadisz szerint, a soron következő megbeszélés nehéz lesz, mert a reformáció olyan történelmi esemény volt. amely az ortodox egyházakat nem érintette. De „ahogyan a XI. század a nyugati és a keleti keresztyénség közötti szakadás, a XVI. század pedig a reformáció ideje volt, úgy a XX. . század a találkozás és a megértés kora”.

Dan Martensen, az LVSZ fele- kezetkutatással és dialógussal foglalkozó előadója, aki megfigyelőként vett részt a konferencián, kijelentette: „Legalább két dolognak örülhetünk: a bizottság elmondhatta, hogy az előkészítő munka véget ért. Az ülés előtt egyik fél sem volt biztos benne. Egy újonnan alakított albizottság pedig megállapította a következő ülés napirendjét, amelyre jövő augusztusban, vagy szeptemberben kerül sor. Először ekkleziológiai kérdésekkel foglalkoznak. Mindkét fél kifejti a Ni- ceai Hitvallásról vallott nézeteit, és beszél arról, hogy mit jelent »az egyház titkában való részesedés-«.”

A hivatalos program a reykja- víki székegyházban tartott ortodox liturgiával ért véget, amely az első ilyen alkalom volt Izland legújabb kori történetében.