Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-17 / 7. szám

Mindennapi kérdéseink Boldogok az irgalmatok Isten új életet teremtő hatal­mának ereje bontakozik ki előt­tünk a Hegyi Beszédben. Jézus­nak, aki egy személyben Űr és Szolga, együttérző, segíteni kész és a bűnös emberhez lehajtó ir­galmas cselekedete, keresztyén er­kölcsi cselekvésünk motorikus hajtóereje. Hiszen Isten, a mi Atyánk földi gyermekeit boldog­ságra teremtette. EZ A TÉNY ELSŐSORBAN LEHETŐSÉG, amellyel Jézusunk megajándékoz, de ugyanakkor állandó kötelezés és megvalósí­tandó szolgálat egymás között, embertestvéreink mindennapi életében. Az az ember lesz bol­dog — a szó eredeti értelmében — testileg, lelkileg kiegyensúlyo­zott, megáldott életű ember, aki el tudja fogadni hittel az irgal­mas, velünk mindenkor szolida­ritást vállaló Jézus életünket megújító cselekedetét. Így lehet valaki áldotta, beleértve a földi jólétet is, ha saját maga is Jé­zus követőjeként, lábnyomaiba szegődik és gyakorolja azt, amit Megváltójától kapott embertársai javára testi-lelki értelemben. Tu­lajdonképpen egy állandóan mű­ködő „áramkör”-ben él a hivő ember. Kapja Jézus együttérző, segíteni kész és velünk állandóan szolidaritást vállaló energiáját, ami kiegyensúlyozottá teszi egész életét, testi-lelki jó életérzéssel tölti fel és ezt az energiát to­vább sugározza a rászuló ember­társ felé és ezáltal bekapcsolja az embertestvért az isteni áram­körbe és alkalmassá teszi a má­sik ember szolgálatára. A mai kor emberét az „elide­genedés” veszélye fenyegeti. Nagy gondolkodók beszélnek ar­ról. hogy a felgyorsult életrit­musban, a téchnizalt. gépesített világunkban, a tömegek korsza­kában az emberi lélek magáno­sán, fázósan didereg. Elgépiese- dik és elszemélytelenedik. Akta­számmá, ügyféllé zsugorodik és személyiségében szenved sérü­lést. Embersége, emberi méltó­sága kap súlyos sebeket. Korunk nagy teológusai felismerték, hogy a modern ember életének egyik legizgalmasabb kérdése: „hogyan találok irgalmas felebarátot?!” MILYEN HÁT AZ IRGAL­MASSÁGOT NYERT, testileg- lelkileg kiegyensúlyozott ember, hogyan viszonyul embertársai­hoz? Mai cikkünkben mindenna­pi életből vett példákkal igyek­szünk megvilágítani ezt. Van egy család. A feleség súlyos beteg. A férj, a családapa együttérző sze­retettel állandóan segít a háztar­tásban, főzésben, takarításban. Mindent megtesz beteg felesége mentesítésére a komoly fizikai munkákban. A gyerekek nevelé­sének gondjából is kiveszi ré­szét. Ismerek olyan asszonyt, aki szívesen áldozza idejét arra, hogy a kórházban fekvő hittestvérein­ket rendszeresen látogassa. Van szívében együttérző részvét a szenvedő ember iránt Tudok olyan testvérről, aki törődik a magára maradott öregekkel. Be­szélget velük, felveszi gondjai­kat és meglepetéssel, ajándékok­kal szerez nekik örömet. Vannak olyan egyháztagjaink, akik ön­ként vállalnak az egyházban kü­lönféle szolgálatokat a gyüleke­zet problémáinak megodásában kiveszik részüket. Egy testvérünk évtizedek óta ízlésesen, az egy­házi évnek megfelelően díszíti fel az oltárt virágokkal és a pa- ramentumokkal. Egy másik test­vérünk önként, minden anyagi juttatás nélkül, segítő szándékkal vállalta a téli hónapokban, hogy kora hajnalban felkeljen és a templomi kályhába befűtsön. Presbitereink egy kis csoportja a temető karbantartásában és új kerítés I társadalmi munkában való elkészítésében serényke­dett, mert szíve arra indította. Gyülekezeti tagjaink Szeretethá- zunkat természetbeni és pénzbeli adományaikkal rendszeresen tá­mogatják. mert van szívükben részvét, a sokszor betegségekkel küzdő, családi körükből kikerü­lő idős gondozottaink iránt. Egyházmegyénk papjai és gyü­lekezetei vállalták, hogy a 120 lelkes szécsényi anvagyülekezet és hozzátartozó 26 szórvány templomának renoválására offer- tóriumot küldjenek. Ezek csak ízelítő, felvillanó példák. Való­ban áldott és boldog emberek azok, akik másokat boldoggá tud­nak tenni. Az ilyen emberek szí­vében nem az előítélet, az ir­galmatlan közöny az uralkodó, hanem az együttérző, megértő és szolgálni tudó irgalom. DE NEMCSAK AZ EGYHÁZ SZŰK KERÍTÉSÉN BELÜL érez­hető ez a magatartás. Vannak hi­vő emberek, akik jó szívvel részt vesznek hazánk és társa­dalmunk életének szebbé és job­bá tételében. Megtalálhatók a Hazafias Népfront bizottságai­ban, társadalmi életünk porond­ján, aktív, segítő munkában. Az irgalmat nyert embernek van ér­zéke a társadalmi igazságtalan­ságok . megszüntetéséért vívott harchoz is. Van szívében rész­vét az elnyomott, kizsákmányolt népek keserű sorsa iránt. Együtt tud munkálkodni azokkal az erőkkel, amelyek a leszerelésért, az emberhez méltó életére és az igazságos békéért fáradoznak. Áldottak legyenek azok a „bol­dogok”, akik Krisztusunktól. ta­nult irgalmas szeretettel szolgál­nak családjuknak, egyházuknak és a minket körülvevő világnak. Garami Lajos Vallási élet, lakáskultúra és népművészet Békésben Kiállítás Békéscsabán A Nemzetközi Néprajzi Nem­zetiségkutató Konferencia kere­tében nyílt meg Békéscsabán az a kiállítás, amely Néprajzi cso­portok Békésben a 18—20. szá­zadban címet viseli. Tálast István akadémikus tartotta a megnyitó beszédet. Részletesen ismertette Békés megye 'településének -dtör^,. íénetét: Szólt '-'többek között Teá—-- sedik Sámuel, Markovicz Mátyás, Dedinszky Gyula lelkészek iro­dalmi munkásságáról. A kiállítás a magyarok, szlová­kok, románok, szerbek és néme­tek életét mutatja be. A kiállításon láthatunk az élet minden területéről tárgyakat: konfirmációi emléklapokat, val­lásos könyveket, a földművelés, ipar, kereskedelem eszközeit, a keresztelés és temetés kellékeit, viseleteket, kendőket, törülköző­ket. Ezek a díszítő népi művészet gyönyörű darabjai is. A békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum a nemzetiségi mú- zeológia bázisa. Az itt folyó tu­dományos kutatás egy részleté­nek közkinccsé tétele is ez a ki­állítás. Miután Békéscsabán van egyházunk legnagyobb gyüleke­zete, így Békéscsaba története egy része egyházunk történeté­nek is. A kiállítás rendezői egy­házunk művelődéstörténeti érté­keinek nagy teret adtak. Békéscsaba múltja is összefo­nódik a gyülekezet történetével. 1718-tól azért jöttek ide telepe­sek, mert jobb megélhetést és val­lásuk szabad gyakorlatát remél­ték. A lakatlan vidéket nagyon kemény munkával lehetett újra termővé tenni. A 19. századra a nemzetiségektől függetlenül a vagyoni helyzet alapján is réte- geződések alakultak ki. A kiállításon egy gyászjelentés utal többek között arra, hogy Achim L. András képviselő te­metése egy, a népet igazán kép­viselő parasztvezér hősi kiállása feletti tiszteletadás. A kiállítás az utóbbi idők egyik legrangosabb vidéki kiállítása. Kicsiben, egy megyében mutatja be azt a sokszínű nemzetiségi kultúrát, amely hazánkban fel­lelhető. H. A. SZEMÉLYI DÖNTÉSEK A SZABADEGYHÁZAK TANÁCSÁBAN és a H. N. Adventista egyházban EGYHÁZZENEI EST lesz november 23-án, vasárnap délután 5 órakor a kiskőrösi templomban. Sorrend: H. Schütz: Verleih uns Frieden gnädiglich J. S. Bach: Der Geist hilft unser Schwachheit auf Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok J. S. Bach: h-moll prelúdium és fúga Igehirdetés Szokolay Sándor: Confessio Augustana kantáta Előadja a Lutheránia Ének- és Zenekar Közreműködik: Berczelly István (bariton) Trajtler Gábor (orgona) Vezényel: Weltter Jenő és Szokolay Sándor Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY A Szabadegyházak Tanácsa Plenáris Tanácsülése szeptember 25-én fontos tanácskozásra gyűlt egybe. Egyrészt mevitatta és el­fogadta a Szabadegyházak Taná­csának új Szervezeti Szabályza­tát, másrészt annak alapján meg­választotta az elnökséget a kö­vetkező hatéves ciklusra. Elnökké Szakács József lelki- pásztort — a H. N. Adventista Egyház eddigi elnökét, a Szabad- egyházak Tanácsa alelnökét, — főtitkárává pedig Viczián János lelkipásztort, a Baptista Egyház Központi Tanácsának tanácstag­ját, az ökumenikus Tanács tit­kárát választotta meg a Plenáris Tanácsülés. A Svéd Evangéliumi Missziói Társaság megtörte a hagyomá­nyokat, amikor nem lelkészt, ha­nem laikust, Curt Lindwert bo- rasi üzletembert választotta elnö­kévé. Curt Lindwert fiatalságától kezdve aktív szerepet vállalt a missziói társaság munkájában, és több éven át a vezetőségnek is tagja volt. Alelnöki tisztükben megerősí­tette Laczkovszki János baptista egyházelnököt, Hecker Frigyes metodista szuperintendenst, vala­mint a H. N. Adventist^ Egyház elnökét, aki az Adventista Egy­ház döntése szerint Zarka Dénes lelkipásztor lett. A Szabadegyházak Tanácsának új elnökét a Békehírnök, a Ma­gyarországi Baptista Egyház he­tilapjának főszerkesztője, dr. Nagy József — a Szabadegyházak Tanácsának eddigi ügyvezető el­nöke — iktatta be tisztébe. (Bé­kehírnök) Kívánjuk és kérjük, hogy Is­ten gazdagon áldja meg az új ve­zetők életét és szolgálatát! A Svéd Evangéliumi Missziói Társaság része a Svédországi Evangélikus Egyháznak, de önál­ló szervezetként működött az egyházon belül 1856-os megala­pítása óta. A szervezetnek 25 000 tagja, 800 gyülekezete és 200 fel­avatott lelkésze van. Jelentős munkát, végeztek Etiópiában, és másokkal együtt támogatják a tanzániai és indiai evangélikus egyházakat. LAIKUS LETT A MISSZIÓI TÁRSASÁG ELNÖKE ÄH VASÁRNAP IGÉJE „Az élet Fejedelme" János 11, 32—45 Életünk számtalan eseménye teszi fel a kérdést nekünk, hogy mek­kora, meddig terjedő a mi Urunk Jézusban való hitünk. A bethániai testvérek és a gyászban osztozók számára Lázár halála vált ilyen kérdéssé, s ki tudja, hányunk számára lett már és lesz még éppen a szeretett hozzátartozó elvesztése azzá. Meddig terjed Krisztus-hi­tünk? A sír partjáig? Hozzátartozóink távozásáig? Vagy addig, míg a legkisebb árnyék nem borul életünkre? Nem tagadhatjuk Mária hitét, s azokét sem, akik a vak meggyógyítását látva meg voltak győ­ződve arról, hogy Jézusnak lett volna lehetősége életben tartani Lá­zárt is. Hitük mégis megáll a halál bekövetkezett tényénél. Csak a rezignációval, kényszerű beletörődéssel, lemondással teljes „volna” marad számunkra. „Ha itt lettél volna ■ ■„Nem tudta volna ...” Ez a volna arról beszél, hogy hitük nem tart tovább. Lázár nincs többé, Krisztus hatalma, ereje sem tart tovább. Lét és nem lét hatá­ránál ez is megszűnik és megáll. Pedig van tovább! Lázár feltámasz­tásának története arról beszél, azt mutatja, hogy ő nagyobb minden elképzelésünknél, s ahol emberi lehetőségek véget érnek, ő ott is cselekedhet. Ö UGYANIS AZ ISTEN FIA. Különösen is János evangéliumában nagyon világos, hogy életének eseményei, a „csodák”, melyeket tett, mind jelek, amelyek erre irányítják tekintetünket, ezt mutatják. Jézus imája, fohásza a barlangsír szájánál csodálatos megnyilatko­zása az ő Istenfiúi voltának. A mi fogadalmaink szerint nem is ké­rés, hanem hálaadás, amelyben a beteljesedés teljes bizonyossága szó­lal meg. Így csak az szólhat, aki tudatában van annak, hogy akarata teljesen egy az Atyáéval. Aki vele teljes közösségben és egységben élve és cselekedve nemcsak azt tudja, mit kell neki tennie, hanem azt is, amit ő cselekszik. Szava, amint hangosan kiált, s életre hívja az oszlásnak indult Lázár tetemét, az Atya teremtő szava, aki létrehívja a nemlétezőt. Ez a teremtő és újjáteremtö hatalom és az erő az, ami több minden emberi elképzelésnél. Meddig terjed benne való hitünk, az attól is függ, olyannak látjuk-e őt, akinek hatalma, ereje a lét ha­tárán megszűnik, vagy a hatalmas Fiúnak, aki mindazt cselekszi, amit az Atya. Ő UGYANIS SZERETŐ EMBERTESTVÉRÜNK. Nemcsak odaáll a gyászolókkal a sír mellé, hogy részvétét mutassa, hanem valósággal osztozik is a gyászban. „Felindult léikében” és „könnyekre fakadt” — olvassuk a történetben. Az evangéliumi tudósításokban nem sokszor hallunk róla ilyet. Jeruzsálem felett és Lázár sirja mellett ejt könnye­ket. Ott Jeruzsálem sorsa, itt a gyász fájdalmában való őszinte oszto- zás váltja ki érzelmének ezt a belülről jövő áradását. Ezek a könnyek két dolgot mutatnak nagyon világosan. Egyrészt azt, hogy aki a szik- . lasírnál áll, egészen ember. Ami nekünk fáj, az neki is fájdalmat je­lent. Nem rí ki az ott álló gyászolók közül, hanem egy velük a fájda­lomban. Egészen ember. Testvér a szó szoros értelmében: testből és vérből való is, akárcsak mi. A sírt lezáró kőre tekintve talán saját sírja is felrémlik már előtte a kereszt útjával, minden szenvedésével együtt. Másrészt szeretetének nagyságáról beszélnek könnyei, mert gg ... ... a végtelen szeretet teszi Valóban együtt érzővé. As'ő szeretete pedig nem semmit mondó és semmit sem jelenítő pitlanátnyi ellágyulás, há- j, A nem valóságos cselekvőére indító erő. Ö, az Isten Fia, szerető embertestvérünk is egyben, aki attól indít­tatva cselekszik értünk. Ettől indítva vállalta az emberi élet sorsát a halálig, a lezárt sírig. Ettől a szeretettől indítva cselekedett min­dent javunkra, szolgált mindig, s lett Ö az tjr Szolgává, aki nem a maga dicsőségét kereste soha, hanem az Atyáét. Ez a szeretet az, ami több minden elképzelésünknél, mert ez hordoz és tart bennün­ket életben és halálban egyaránt. Meddig terjed benne való hitünk, ez attól is függ, mennyire ismertük meg és látjuk ezt a mellénk álló, végtelen, önmagát is feláldozó szeretetet. Ö UGYANIS MAGA AZ ÉLET. A történetnek alapigénkhez nem tartozó első részében maga jelenti ki önmagáról ezt, s erről beszél a végbement esemény is. Ahol ő van, és cselekszik, megszűnt a ha­lál uralma. Lázár sírból való kilépése ide a történelem idejére hulló sugara annak a nagy napnak, mikor bennünket is előszólít s új életre hív. Ez a szó azonban nemcsak akkor, de mindig életet teremt. Je­lenben és a beláthatatlan jövőben egyaránt. Ezért járhatunk az örök élet bizonyosságában, s tehetjük kezébe magunkat, ha eljön földi éle­tünk utolsó napja, ö az élet Fejedelme, s mi mindig hatalmas és sze­rető kezében tudhatjuk magunkat. De ezért szolgálhatjuk az életet mi is mindig, mert Urunk maga az élet. Neki szolgálni azt jelenti: szem­ben állni mindazzal, ami az élet ellen van, pusztítás, halál, háború, és így tovább. Meddig tart hitünk, ez attól is függ, tudjuk-e, hisz- szük-e, hogy ő maga az élet, aki itt is életet ád, s akkor is, mikor új, örök életre szólít elő. Bánfi Béla Imádkozzunk! Áldunk Mindenható Atyánk, hogy Szent Fiad Jézus Krisztus ma­ga az élet. Áldunk, hogy általa is életet adsz. Engedd, hogy az örök élet reménységében szolgálhassunk ezen a világon, egykor pedig ha­talmas szava által váljék reménységünk valósággá, s add, hogy ak­kor végtelen szeretetéért és érdeméért örökre vele lehessünk. Ámen. SVÉD MISSZIÓI VEZETŐ PÜSPÖKI KINEVEZÉSE — HIBAIGAZÍTÁS. A lapunk november 9-i számában közölt Petőfi Sándor Honfidal című ver­sének utolsó versszaka helyesen: S kihajtom egy cseppig borát / A telt üvegnek, / Bár keserű... mert könnyeim / Belé peregnek! — ÖZVEGY PAPNÉK OTTHO­NA. A kerepestarcsai otthon öt­ven esztendős jubileuma alkalmá­ból november 16-án, vasárnap délután hálaadó istentiszteletet tartanak, amelyen D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgál. — RÁKOSPALOTA. A gyüle­kezet megválasztott új lelkészét, Bolla Árpádot november 16-án, vasárnap délután 3 órakor iktatja be a nagytemplomban Virágh Gyula, a Pesti Egyházmegye espe­rese. Dr. Tore Furberg lelkészt, a svéd evangélikus egyház missziói szervezetének igazgatóját, aki tíz évig állt ezen a poszton, Gotland püspökévé nevezték ki. Furberg püspök Indiában szü­letett 1924-ben. Jelentős tudo­mányos pályát futott be. Szinga­púrban misszionáriusként szol­gált, majd négy évig részt vett az ottani teológiai szeminárium munkájában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom