Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-10 / 6. szám

Mindennapi kérdéseink

Boldogok a tiszta szívűek

Az ószövetségi irodalom egyik gyöngyszemében, az 51_ Zsoltárban (12. v.) így kiált Dávid Istenhez: „Tiszta szivet teremts bennem, Istenem.” Volt rá oka, hogy ezt kérje. Beszennyeződött a szíve. A bűn szövevénye íonta át. Elhomályosodott gondolkodása, józan ítélőképessége. Boldogságot keresett, de nem a tiszta szív boldogságát. Rövid gyönyöröket hajszolt, elvette másnak a feleségét, a férjet pedig halálba kergette, így lett házasságtörővé és gyilkossá. Eljátszotta az igazi boldogságot. Helyette a tisztátalan szív kínzó gyötrelme szakadt reá. Ezért könyörgött ilyen kétségbeesetten Istenhez. Hiszen elsősorban Istennel romlott meg a viszonya, aki ellen vétkezett. De embertársaival való kapcsolata is osszekuszálódott. Nemcsak azokkal, akiket megrabolt, de azokkal is, akiket bűntárssá tett, és azokkal is, akik csalódtak vezetőjükben.

A SZENTÍRÁS SZERINT A SZÍV az értelem (gondolatok), érzelem és akarat helye. Lényegében megjelöli az egész embert testestül, lelkestől. Ahogyan a központi szervünk, a szív egészségi állapota kihat az egész testünkre, úgy a bibliai értelemben vett szív milyensége is meghatározza egész lényünket, környezetünkhöz, családunkhoz, embertársainkhoz, elsősorban Istenhez való viszonyunkat.

Az ember szíve beszennyeződhet, tisztátalanná lehet a Biblia szerint. Ezt a szennyezést az ember szívében, életében a bűn viszi végbe. Ez az „idegen anyag” (Magyar Értelmező Kéziszótár), amely szüntelenül „irritálja” az embert, és odakerül közénk és mennyei Anyánk közé, odaférkőzik a házastársak közé, szülök és gyermekek közé, és tönkreteszi a korábbi jó : viszonyt, megrontja a jó kapcsolatot. így lesz okozója minden boldogtalanságnak.

Ma is nagyon sokan szenvednek a tisztátalan szív életeket megrontó következményei miatt. Ez több vonatkozásban is tapasztalható. Nagy számban vannak olyanok, akiknek a gondojkodá- sát az anyagi javak bűvölete ösz- szezavarta. Elveszítik józanságukat és a javak hajszolásában félre tesznek tisztességet és becsületet. Ezzel nagyon sok kárt okoznak a közösségnek. Nem kévés azoknak a száma sem, akik szétszórt ér-, •zelmeikkel lettek egy-egy családban az áldatlan álló pót megteremtői. Boldogtalanságba taszították az elhagyott feleséget vagy férjet, a rendezett család szeretetét igénylő gyermekeket és az elhanyagolt öregeket. Ugyancsak jelentős azoknak a száma, akiket az alkohol ejtett rabságba. Az ilyen emberek akaratgyengékké lettek. Józan pillanataikban — ha van ilyen — látja, hogy romlásba döntik magukat és családjukat, de már nem tudnak úrrá lepni szenEGYHÁZZENEI EST

lesz november 23-án, vasárnap délután 5 órakor a kiskőrösi templomban.

Sorrend:

H. Schütz:

Verleih uns Frieden gnädiglich J. S. Bach:

Der Geist hilft unser Schwachheit aut Kodály Zoltán:

Jézus és a kufárok J. S. Bach:

h-molí prelúdium és fúga Igehirdetés Szokolay Sándor: Confessio Augustana kantáta Előadja

a Lutheránia Ének- és Zenekar Közreműködik:

Berczelly István (bariton) Trajtler Gábor (orgona)

Vezényel:

Weltler Jenő

és

Szokolay Sándor

Igét hirdet:

DR. HAFEN SCHER KÁROLY

vedélyükön. A szív tisztátalansá- ga tehát súlyos bűn, Isten és emberek elleni vétek.

HOGYAN LEHET TISZTA A SZÍVÜNK? A tiszta szívet nem lehet örökölni. Nem születik velünk. De a szív megtisztítását sem lehet megtanulni. A rend szeretetére rá lehet nevelni egy gyermeket, de a tiszta szív rendezettségét nem lehet neveléssel elérni. A tiszta szív Isten ajándéka, teremtő csodája. Ezt tudta Dávid is, aki a fentebb idézett imádságban éppen ezért könyörgött. A bűn hatalmában élő, megromlott életű emberből Isten teremt új embert, akinek megújítja és megszenteli gondolatait, érzelmeit és akaratát.

így lesz a tiszta szívű ember rendezett életű emberré. Rendeződik a viszonya Istennel és emberekkel. Az ilyen ember örömmel vallja, hogy a világot teremtő szent Isten az ő mennyei édes Atyja, aki szereti gyermekeit'. Hiszen a legdrágábbat, az ő szent Fiát küldte ebbe a világban, hogy a bűnben vergődő ember számára bűnbocsánatot, békességet és életet adjon. A tiszta szívű ember

azt is vallja, hogy a másik ember testvére, mert ugyanannak a mennyei Atyának a gyermeke. Ezért szereti embertársát és mindent megtesz azért, hogy az emberek egymás között megértésben, szeretetben és békességben éljenek.

JÉZUS AZ ILYEN TISZTA

SZÍVŰ EMBEREKET mondja boldognak. A tiszta szív boldogságát, a rendezett életű emberek áldott mivoltát Jézus abban látja, hogy „ők meglátják az Istent”. A színről színre látás boldogsága akkor lesz teljessé, amikor Krisztus Urunk ígérete szerint visszatér, a Miatyánkban kért Isten országa megvalósul közöttünk és a tiszta szívűek az örök élet áldásában részesülnek.

Valljuk, hogy Isten a tiszta, szív boldogságára hívott el minket Fia,. Jézus Krisztus által. Az így rendezett éltünk tisztességével, becsületességével és őszinteségével azonban már itt szolgálnunk kell egyházunkban, népünk között, hony áldássá lehessünk sokak számára, mert csak így juthatunk el Isten meglátásának tökéletes boldogságára. Pintér János

Konzultáció az európai lelkésznevelésró’l

Amikor egy esős októberi estén megérkeztünk az NDK délkeleti sarkában fekvő Herrnhut városka főterére, egy színes táblát pillantottunk meg a „Comenius” köny-' vesbolt kivilágított kirakatában, ezzel a felirattal: Szeretettel köszöntjük ökumenikus vendégeinket, akik az Egyházak Világtanácsa Teológiai-Képzés-Programjának konzultációjára jöttek! Ez volt az első jele annak a szíves, testvéri fogadtatásnak, mellyel a Herrnhuti Testvérgyülekezet fogadta azt a több mint hetven teológiai tanárt, előadót és hallgatót, akik Európának:szi,pte. minden országából eljöttek, hogy egy héten keresztül tanácskozzanak a lelkészképzés és lelkésznevelés kérdéseiről.

EZ A KONZULTÁCIÓ VALÓJÁBAN ÖSSZEGEZÉSE VOLT annak a már több mint egy éve folyó munkának, amely ezzel a kérdéssel kisebb csoportokban, az egymáshoz hasonló nyelvi "vagy társadalmi környezetben élő egyházak, teológiai főiskolák és intézetek küldöttei közötti megbeszéléseken foglalkozott. A munka irányítói szükségesnek látták egymással összevetni és összegezni azokat az eredményeket, amelyekre ezeken a helyi tanácskozásokon jutottak. A konzultáción részt vett öt nem európai küldött is, Kanadából, Dél-Amerikából, Japánból, Indonéziából és Afrikából, mert rövidesen a többi kontinensen is fognak hasonló konzultációkat tartani.

A konzultáció fő témáját így lehetne röviden megfogalmazni: Teológiai képzés az egyházi szolgálatra. Ilyen kérdésekkel foglalkoztunk: Hogyan függ össze a teológiai képzés a közvetlen európai környezettel, a társadalmi és az egyházi helyzettel? Mik a teológiai képzés tudományos követelményei? Hogyan kapcsolódik bele a teológiai képzés az egyházak szolgálatába? Milyen lelkészekre van szükség a mai egyházaknak? Hogyan valósul meg a különböző felekezeti teológiai iskolák ökumenikus kapcsolata és együttműködése ?

AZ EGYIK NAGY EREDMÉNYE ENNEK A KONZULTÁCIÓNAK az, amit már az előzetes, helyi tanácskozásokon is felfedeztünk: egymás megismerése. A személyes, baráti, testvéri kapcsolatokon kívül alkalmunk volt megismerni egymás gondjait és örömeit is. A különböző teológiai főiskolák és intézetek képzési módszereinek, irányzatának, munkabeosztásának, célkitűzéseinek ' megismerése, a* -így létrejött ta- • pasztalatcsere nagyon hasznosnak I bizonyult. Hallottuk az ifjúság hangját is azoktól a teológiai hallgatóktól, akik hivatalos küldöttként vettek részt a konzultáción,

/

és érdemes volt figyelni rájuk,

mert magas színvonalú és az egyházi szolgálat kérdéseit szem előtt tartó teológiai képzést igényeltek. Meghallgattuk a teológiai oktató munkában részt vevő és teológiai hallgató nőket, akik a nők lelké- szi szolgálatának problémáiról és lehetőségeiről szóltak.

Jó volt észrevenni, hogy a teológiai képzés Európa-szerte egyre komolyabban veszi az egyháznak o világban végzendő szolgálatát, azt, hogy a jövendő lelkésznemzedéket úgy kell nevelni, hogy azok mellé álljanak, akik komolyan 'fneg akarják oldani az emberiség nagy kérdéseit, akik küzdeni tudnak a békéért, a társadalmi igazságosságért. Azt is jó volt észrevenni, hogy e tekintetben a mi teológiai képzésünk az élenjárók között van. Együtt örültünk azokkal. akik újra felfedezték, hogy a teológia az egyház tudománya, és hogy a teológiai képzésnek cSak úgy van értelme, ha az az egyház szolgálatára készíti fel a fiatalokat. Megértettük azoknak a gondját és aggodalmát, akik arról számoltak he, hogy régi, nagy múltú egyházuk teológiai képzése az általános vallástudományok irányába fordul, vagy hogy hallgatóik közül sokan nem akarnak lelkészek lenni. Kerestük annak a módját és lehetőségeit, hogy egymásnak segíthessünk.

A KÖZBEESŐ VASÁRNAPON kettős programról gondoskodtak. Délelőtt a konzultáció résztvevői huszonnyolc gyülekezetbe mentek el, ahol igehirdetéssel szolgálták, vagy néhány üdvözlő szót mondtak egyházuk nevében, majd elbeszélgettek a gyülekezetek érdeklődő? tagjaival. Délután pedig bemutatták a kétszázötven éves herrnhuti gyülekezetei, intézményeit, szép temetőjét, amelyet ők „Isten szántóföldjé”-nek neveznek. A Testvérgyülekezet központjában megtekintettük a híres könyvtárat, amelyben a bibliaolvasó Útmutató első példányától kezdve valamennyi esztendő egy- egy példánya megtalálható. Megmutatták azokat a sorsolási számokat és a hozzátartozó igéket, amelyeknek segítségével évenként megállapítják az Űtmutató ószövetségi igéit. Kezünkbe vehettük a több mint húsz különböző nyelven megjelent bibliaolvasó Űtmutató néhány példányát, köztük a magyart is.

Amikor a konzultáció végeztével megköszöntük az NDK Evangélikus Egyházai Szövetségének és a herrnhuti gyülekezetnek a testvési vendégül látást, azt is kifejezésre juttattuk, hogy meggazdagodva térünk haza. egymástól sokat tanulva, egymás örömeit és gondjait imádságban hordozva.

Muntag Andor

AEM VASÁRNAP IGÉJE

Számot adó szolgák

Máté 25, 14—30.

A kiosztott talentumokról szóló példázat talán az egyik legtöbbször félreértett példázata Jézusnak. Talán hallottuk nem is egyszer olyan magyarázatát, s próbáltuk mi is úgy megérteni, hogy a talentumok az ember vele született adottságai, képességei, melyeknek gyümöl- csöztetése Istentől rendelt feladatunk és kötelességünk. Anélkül azonban, hogy ezt az elkötelezésünket tagadnánk, vagy kissebbíteni akarnánk, tudnunk kell, hogy Jézusnak ez a példázata másról szól. Igazán akkor értjük helyesen, ha figyelünk arra, hogy a hangsúly benne nem a talentumok különbözőképpeni kiosztásán van, hanem azon, hogy az úr hosszú idő múltán megjőve számadást tart szolgáival. A példázat ezért tekintetünket a visszatérő és bennünket számadásra szólító Urunkra irányítja, aki aszerint számoltat el, hogy hűek voltunk-e azon, amit ránk bízott, amit tőle kaptunk szolgálatra: igét és hitet, felismeréseket és meggyőződéseket, képességet erre a szeretettel való szolgálatra, a szolgálat lehetőségét, a módokat és alkalmakat, személyeket és közösségeket, mindazt tehát, ami szolgálatunkhoz tartozik. Ez a példázat azért nekünk, az egyháznak és tagjainak szól, s üzenetét így érthetjük:

URUNK SZÁMADÁST TART NEKÜNK. Most. a egyházi esztendő

utolsó vasárnapján, természetesen irányul tekintetünk a vég felé, az utolsó nagy számadás felé, amikor végérvényesen felelnünk kell arról, hogy itt ebben az életben és ebben a világban miképpen gyü- mölcsöztettiik azt, amit ö bízott ránk. Nekünk, akik várjuk a visszatérő Urat, tudatában kell lennünk annak, hogy az ő szolgái azzal méretnek meg, hogy hűséges szolgálatban találtatnak-e itt. „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, mikor megjön” (Mt 24.46).

Számadás azonban nemcsak a végnél van. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a történelem folyamában is az ő felmentő és elmarasztaló, jutalmazó és ítélő tevékenysége valósul meg, néha nyilvánvalóbban, néha talán rejtetten. Az egyház történelme azért nem egyszerűen különböző erővonalak összejátszása, vagy sors, hanem az ő felelősségre vonó, számadásra hívó tevékenységének színtere és következménye, melyben igenlése és elmarasztalása, kegyelme és ítélete válik nagyon is komoly valóssággá. Nem véletlen, hogy az egyház mindig akkor volt élő és erős, nem a hatalom, hanem a lelki erő értelmében, mikor a világban való szolgálatát hűen teljesítette, s ha ebben megerötlenült, vagy bizonyos értelemben megfeledkezett róla, akkor került ítélet alá.

URUNK BATOR HELYTÁLLÁST VÁR TŐLÜNK. A hit mindig bátorságot is jelent. A szolgálat vonatkozásában is. A példázatbeli egytalentumós szolga nem azért maraszMtatik el, mert általános értelemben hűtlen volt, hiszen Jézus korában érvényes törvényes rendnek eleget tett azzal, hogy elásta a rábízott vagyont és így próbálta azt megőrizni. Mert ne feledjük, hatalmas vagyon volt az is! Mintegy 45 kg arany értéke! Úra azért marasztalja el őt, mert nem volt bátorsága kamatoztatni azt. Mi sem menthetjük egyszerűen élhetetlenséggel, vagy általános értelemben gyávasággal. Urához valá_ viszonya volt helytelen. Öt látta keménykezű embernek, s tőle való félelmében cselekedett így. Nem volt bátorsága vállalni a bizalom és az aszerint való cselekvés kockázatát. Ezért nem állott helyt. A szolgálatban nem lehet óvatoskodni! Az egytalentumós szolga felett elhangzó Ítéletben az óvatos keresztyének, a magát a kockázattól féltő egyháznak az elmarasztalása hangzik fel. A világban való szolgálatban csak egyetlen szempont lehetséges. Az, hogy végtelenül nagy kincs bízatott ránk, és embertársainknak, végső soron az egész világnak a javára kell azt kamatoztatnunk. A ma aktuális kérdéseiben óvatoskodva hallgatni pontosan azt jelentené, hogy az egyház nem meri vállalni a gyümölcsöző szolgálatot. De vonatkozik ez természetesen az egyes keresztyének napi kérdéseken való helytállására is. A szolga magatartásának visszássága, hogy mikor magát félti, úgy cselekszik, mintha a kincset féltené. Micsoda visszájára fordított helyzet a kísértő gondolat: csak óvatosan az evangélium érdekében, inkább hallgassunk felismeréseinkről.

Nem véletlen, hogy a szol'ga ítéletéhez hozzátartozik annak elveszítése, amit félteni látszott. Isten országának törvényszerűsége ugyanis. hogy mindaz az ajándék, amelyet nem gyümölcsöztetünk, elvetetik tőlünk. Azokat megtartani csak úgy lehet, ha bátran merjük kamatoztatni, osztogatni. Önmagának élő ker'esztyénség ellentmondás önmagában.

URUNK ORSZÁGÁNAK ÖRÖMÉT ÍGÉRI A HŰEN SZOLGÁLÓKNAK. A példázatban mégsem csupán a figyelmeztető végkicsengés hangzik, hanem a biztató ígéret is mindnyájunk felé: vár Isten országának öröme és boldogsága, csak valóban hűen szolgáljuk azzal, amit tőle kaptunk. A vele való egyiittlét osztályrésze hű szolgáinak. Bánti Béla

Imádkozzunk!

Istenünk, Atyánk, áldunk, hogy Jézus Krisztus által gazdagon megajándékoztál minket. Áldunk mindazért, amit azért kaptunk, hogy szolgáljunk vele a világban. Kérünk, add szivünkbe a hit bizalmát és bátorságát, hogy szolgálatunkat hűen tölthessük be, s engedd, ha elfő a végső számadás, kegyelmedből országod örömébe mehessünk, s ott örökké dicsérhesünk. Amen.

— HALÁLOZÁS. Predmerszky Gusztáv ny. OTI igazgató, az országos számvevőszék tagja 90 esztendős korában rövid betegség után október 25-én elhunyt. Hamvasztás utáni temetése november 10-én volt az Űj Köztemetőben. „Hívj engem segítségül a nyomorúság idején; én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.”

— Farkas Sándor ny. lapszerkesztő, a mátyásföldi gyülekezet tiszteletbeli felügyelője életének 86. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése november 11-én volt a Cinkota Ilona-telepi temetőben. „Az Űr az én életemnek erőssége.”

— Herczegh Árpád, az Országos Egyházi Iroda nyugalmazott hivatalsegédje 81 éves korában október 7.-én Tiszaújlakon elhunyt, ott temették el. Szeretettel emlékezve Árpád bácsira, emléke legyen áldott.

— CELLDÖMÖLK. A gyülekezet ünnepi közgyűlésen emlékezett meg az Ágostai Hitvallás négyszázötven éves évfordulójáról. Igét hirdetett és előadást tartott dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár. Délután gyülekezeti est keretében az Evangélikus Országos Múzeum színes diaképeinek a vetítésére került sor.

i

li