Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
GYERMEKEKNEK. Üldözőből üldözött Isten szeretete mindig mozgósít. így Saul is érezte, hogy nem elég önmagában vagy szűk baráti körben örvendezni Isten ajándékainak, a meghallgatott imádságok, a testvéri szeretetnek, a keresztségben kapott ajándékoknak. Mindezekről beszélni kell azoknak, akik még nem ismerik Jézust, nem találkoztak vele, nem tapasztalták meg szeretetét. Saul komolyan vette azt az isteni megbízatást, melyet Anániás adott át neki, és ami szerint neki népek, királyok és Izráel fiai elé kell vinnie Jézus Krisztus nevét. Miután néhány napot eltöltött a damaszkuszi tanítványok gyülekezetében. és ott a testvéri közösségben küldetéstudata még tovább erősödött, rászánta magát, hogy nyilvánosan is fellépjen, mégpedig rögtön ..ellenséges terepen”, a helyi zsidóság imaházában, a damaszkuszi zsinagógában. Nehéz dolog eldönteni, hogy vajon a damaszkuszi Krisztuskövetők vagy a helyi zsidók döbbeneté volt-e a .nagyobb, amikor Saul hangos szóval kezdte bizonygatni, hogy Jézus Krisztus az-Isten Fia. A tanítványok bár igyekeztek nyíltszívűén befogadni az ellenségből hirtelen nyert barátot, de azért nem titkolt gyanakvással várták, hogy vajon lesz-e folytatása és mi lesz a folytatása a nagy fordulatnak. De arra ők se számítottak, hogy Saul még őket is megszégyenítő bátorsággal, hittel éppen a zsinagógában kezd el először nyilvánosan bizonyságot tenni Krisztusról. A pogányoknak még csak mertek ők is beszélni Jézusról, de a zsidóktól bizony féltek, és úgy érezték, kár is nekik Krisztusról beszélni, hiszen ők feszítették keresztre, úgyis hiábavaló minden beszéd. De Saul nem .törődött ezekkel az előítéletekkel és félelmekkel. Ö is zsidó származású farizeus volt. Jézus mégis megszólította, mert az Ö szeretete nem ismer elveszett embert, kilátástalan helyzetet. Saul mindezt saját életében tapasztalta meg, és ugyanakkor kötelezte a küldő parancs is, hogy Iz- ráel fiai előtt sem hallgathat Jézus Krisztus nevéről. Ami az egyik oldalon tehát őszinte csodálkozást váltott ki, az a másik oldalon, a zsidóság között égő gyűlöletet robbantott ki. Nem ezt várták Saultól, abban bíztak, hogy megtisztítja majd a várost a Krisztus-követőktől, és erre most éppen ő hirdeti a leghangosabban a zsidó fül számára elviselhetetlen isten- káromlást. Méghogy az általuk megfeszített názáreti vándortanító lett volna az Isten Fia?! Ez képtelenségnek tűnt számukra, és sürgősen el akarták némítani Sault. Csakhogy ez nem volt könnyű feladat, mivel Saul olyan tűzzel és lelkesedéssel beszélt, hogy egyre többen kezdték komolyan venni azt, amit hirdetett. Szavaiból érezni lehetett ugyanis. hogy nemcsak hallott valahol valamit erről a Jézusról, de személyes élménye és kapcsolat is van Vele. Mivel arra gondolni se lehetett, hogy pénzzel megvesztegetve hallgatásra bírják, újra csak a legelkeseredettebb megoldást választották, hogy — akárcsak István esetében — erőszakkal némítják el. De ekkor már számos híve volt Krisztus ügyének Damaszkusz- ban, és így az összeesküvés híre hamarosan eljutott Saul fülébe is. Csakhogy már késő volt, a városkaput is lezárták, s úgy tűnt nincs menekvés, Saul csapdába esett. De a testvéri szeretet és segítség leleményesebb volt a nyers gyűlöletnél és erőszaknál. A tanítványok az éj leple alatt egy kosárban leengedték Sault a városfalon, s így mire felkelt a nap. már egérutat nyert üldözői elől. Micsoda fordulat: üldözőként indult Saul és üldözöttként menekül Damaszkusz- ból. de szíve mélyén érzi, hogy megéri mindent kockára tenni Jézusért, hiszen Ö is mindent odaadott értünk! G. P. GRÖNLANDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 1930 januárjától a Grönlandi Evangélikus Egyház nem tartozik többé a dán kormány irányítása alá. hanem önállóvá válik. Ez a lépés az elsők közé tartozik azok sorában, melyek Grönland függetlenségéhez vezetnek. Az egyház önállósulására szavazott a grönlandi parlament is. Bár a grönlandi egyházat nem a dán kormány fogja már ellenőrizni, egyházi szempontból mégis a koppenhágai püspök fennhatósága íjurisdictio) alá fog tartozni. Jens Chemnity, aki eddig a terület szuperintendense volt, helyettes püspöki címet kap, hogy ezzel is hangsúlyozzák az új helyzetet. A dán evangélikus egyház továbbra is támogatni akarja a 40 000 tagot számláló grönlandi egyházat. ' * „írok nektek ifjak...” Tiszta lappal! „Az egészséges ember megemészti bűneit, mint a jó gyomor a sajtot” — írja Nietzsche. Milyen egyszerű, kézenfekvőnek látszó megoldást kínál a nagy gondolkodó az emberiség ősi problémájára, melyre az évezredek során annyi kísérlet történt már. Mulasztásaimat, hibáimat, bűneimet feldolgozni magamban, „megemészteni”, esetleg érthető magyarázatokkal megindokolni: mit miért tettem. Pszichológiai vizsgálatok viszont fényt derítenek arra, milyen mély összefüggések vannak korunk népbetegsége, a neurózis és a fel nem dolgozott, magunkkal hurcolt bűnök, rendetlen kapcsolatok. a szeretetlen, feszültségektől terhes légkör között, melyben munkánkat végezzük, hivatásunk feladatainak eleget teszünk. JÉZUS A MIATYÁNK ÖTÖDIK KÉRÉSÉBEN a bűnök elintézésének egyetlen lehetséges módiát kínálja: a bocsánatot. A bűnöket nem elhallgatni, meg- magvarázni. széDÍtgetni. esetleg megemészteni kell. hanem azokra bocsánatot kell kapni és adni. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, mikénnen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Valaki azt mondta erről a kérésről: ezt lói imádkozni nehezebb. mint Naoóleon összes csatáját megnyerni! Miért? Mert arra van szükségem, hogy felismerjem tartozásom nagyságát. Izraelből királyi, előkelő családokból származó okos fiatalembereket gyűjtöttek össze, h'ogy Dárius király szolgálatába állítsák őket. Közöttük volt Dániel is. Szolgálták a királyt, jól éltek, de hűségesen ragaszkodtak az ílrhoz. Egyszer a király a saját dicsőségére egy ötven könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot csináltatott. Megparancsolta. hogy mindenki boruljon le a szobor előtt. Ez azt jelentette, hogy a királyt istenként kellett tisztelni. A zsidó fiatalemberek nem akartak engedelmeskedni. A király megparancsolta, hogy vezessék elé Dánielt. Sadrákot. Mesá- kot és Abédnegót. Nagy haraggal ezt mondta nekik: Ha nem borultok le a szobor előtt, az izzó tüzes kemencébe dobatlak benneteket. Van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani? — Ök így feleltek: A mi Istenünk ki tud minket szabadítani. Lehetetlen, hogy meg ne tenné! Isten valóban megmentette Mindig irigylésre méltó számomra az olyan keresztyén, aki Istennel való kapcsolatát „naprakészen” rendben tudja: templomba jár, imádkozik, adakozik, s ha vét egy parancsolat ellen, megbánja azt. Csak éppen semmit sem tud az ilyen ember a bűn iszonyatos, elhordozhatatlan tértiéről. „Meggondoltad — írja egy középkori egyházatya — micsoda súlya van a bűnnek?” Jézus az adós szolga példázatában úgy beszél a bűnről, mint hosszú idő óta felgyűlt, kiegyenlíthetetlen adósságról. Mert Istennek nemcsak néhány áhítatos perccel tartozunk, hanem életünk idejével. Nem csupán egy-egy kegyes cselekedettel, jótékony adománnyal, hanem képességeinkkel, energiánkkal, munkánkkal, pénzünkkel. szeretetünkkel. S hogy mindez nem áll az Ö szolgálatában, ezért Ő számon kérhet, felelősségre vonhat, elítélhet, mert rosszul sáfárkodtunk azzal, amit tőle kaptunk. És a bűn nem csupán az, amit elkövettünk: irigységből, indulatból, gyűlöletből. hanem amit nem tettünk meg. amit elmulasztottunk, az is terheli az adósságot. JÓL IMÁDKOZNI A MIATYÁNK ÖTÖDIK KÉRÉSÉT AZT IS JELENTI, hogy megtanulunk őszintén bocsánatot kérni és hinni a bocsánatban. Önmagában a bűntudat olyan őket. Hajuk szála sem perzselő- dött meg, ruhájuk sem égett meg, sőt még füstszagúak sem lettek. A leírt bibliai történetben négy hibát rejtettünk el. Ezeket keil megkeresnetek és megfejtésként beküldenetek. Megfejtéseiteket március 9-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. — 1088. Megfejtéseitekre lakcímetek mellé azt is írjátok rá, hány évesek vagytok! ifj. Szcntpétery Péter — PILIS. A gyülekezetben vendégszolgálatokat végeztek a közelmúltban: január 17-én az imahét alkalmából Takaró Tamás nyáregyháza-pilisi református lelkész; január 20-án a fiatal házasuk körében ifj. Foltin Brúnó budavári segédlelkész; február 3-án a gyülekezeti est keretében Gyarmathy Irén. szörnyű teher, amely képes embereket beteggé tenni, kétségbeesésbe, sőt halálba kergetni. De Jézus biztat bennünket: ti így imádkozzatok ... bocsásd meg a mi vétkeinket! Fedezzük fel végre a jól ismert ima drága üzenetét: bűneinkkel nem kell magunknak győzködni, súlyos teherként egy életen át magunkkal hurcolni. Odaállhatunk a mindentudó Isten elé, elétárhatjuk titkos és nyilvánvaló bűneinket, hibáinkat, mulasztásainkat és kérhetjük bocsánatát. Lehet újra kezdeni, tiszta lappal indulni. Luther írja ezt az elgondolkoztató mondatot: bűneinket meg kell köszönnünk Istennek, mert minden megbocsátott bűn után mély hála ébred bennünk s ez új erőt ad a bűn elleni harcban. Igazán boldog csak az az ember lehet, aki hálás szívvel és bízó hittel fogadja Isten bocsánatát. ENNEK A KERESNEK AZONBAN FOLYTATÁSA IS VAN és jól imádkozni csak ennek komo- lyanvételével lehet: „Miképpen mi is megbocsátunk .. .” Isten bocsánatával bennünket elkötelezettjeivé tesz. Az ígéret teszi ezt a kérést igazán nehézzé. Es Jézus nem követel kevesebbet, mint: „Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas!” Bolognában van egy utca, a „szeretet utcájának” nevezik. Egy anya lakott itt, akinek egyetlen fiát meggyilkolták. A gyilkos az anya házába menekült és bocsánatért könyörgött. Az anya válasza ez volt: „Ahogyan én megbocsátok, úgy bocsásson meg Isten is neked.” Ez az asszony tudta, mit jelent bocsánatból élni! Mert nemcsak Istennel való közösségünk alapja a bocsánat! Ahhoz, hogy emberségünkhöz méltóan tudjunk élni, felszabadultan végezhessük munkánkat, vidáman tudjunk mosolyogni, arra van szükség, hogy mindig újra el tudjuk mondani: megbocsátok, kezdjük újra, ne őrizzük a haragot, a régi sérelmeket. Miért válnak szépen induló hás zasságok pokollá az évek során? Miért mérgeződik a légkör családban, barátok között, munkahelyen, miért keserednek meg, húzódnak vissza a gyülekezetből emberek? Mert hiányzik közülünk a megbocsátani tudás, az újrakezdésre való készség. Jézus a bocsánatért és a kenyérért való könyörgést szorosan összeköti egymással. Ahogy életünk külső feltétele a mindennapi kenyér, a békesség, a rendezett élet, ugyanúgy létszükségletünk: lelkierőt, békét, derűt adó ajándék: bocsánatból élni es megbocsátani tudni. Keveháziné Czégény Klára „Istentől kapott feladatot tartok kezemben'’ Egy regi lelkipásztor emlékesele A lelkipásztor nyájával együtt él és múlik. Ritkán emlékeznek rá és munkájára emberöltők után is. Johann Christoph Blumhardt azok közé a kevesek közé tartozik, akit halála után száz esztendővel is számon tartanak. 1880. február 25-én halt meg, de személye és életműve: lelki pásztori szolgálata, még ma is érdeklődést kelt, gondolatokat ébreszt, példát mutat. Már közvetlenül halála után is, és később is többen megírták életrajzát. Legjelentősebb életrajzát három kötetben magyarra is lefordították. Családja, gyülekezete, barátai és tanítványai emlékezésein kívül kiterjedt, nagyszabású pásztori levelezése és egyéb iratai nyomtatásban is megjelentek s őrzik művét. SZOLGÁLATÁNAK java részét a möttlingeni gyülekezetben (Württemberg, Németország) töltötte. Személyiségét és egész ténykedését egyszerűség és szerénység jellemezte, de tudott erélyes és bátor harcos is lenni, ha az ügy megkívánta. Határozottságát az a biztonság adta, amelyet egy alkalommal így fogalmazott meg: „Istentől kapott feladatot tartok kezemben.” Kötelességének érezte, hogy az emberek segítségére siessen. Kivált- képoen azonban a beteg és szenvedő embertársak megsegítését látta és fogadta el feladatául. Ezen a területen páratlanul sok eredményt ért el. „Emberek, akik csupán pár órán át láthatták vagy beszélhettek vele, mély benyomással távoztak, mintha megrázta volna őket kedvességének csendes hatalma: odadása a szorongatott lélekért, részvéte a betegek sorsában. Közbenjáró imádságaiban felszínre hozta a hozzá fordulók segély kiáltásait. Ugyanakkor nyitva volt a lelke mindaz előtt, ami a távoli világban történt. Figyelemmel és érdeklődéssel kísért korának nagy szellemi áramlatait, a szocializmust, nihilizmust, spiritizmust, magnetizmust” — írja egyik fia s életrajzírója. MUNKÁJÁHOZ ERŐT A SZENTÍRÁSBÓL MERÍTETT. Számára a Biblia Jézus Krisztus hatalmának és dicsőségének kinyilatkoztatása volt. Jézus hatalma azonban nemcsak a múltban volt érvényes, hanem ma is. Valóságos, kézzelfogható segítséget nyújt az embernek élete minden szükségében, a mában is. Szájából az ilyen nyilatkozatok sohasem hangzottak kegyes szólamként, mert a segítséget, a testi-lelki betegségekből való gyógyulás tényét, eseményét lehetett megtapasztalni. Több ezer gyógyulást tartanak számon, amelyekben Jézus őt használta fel eszközéül. Szinte az apostolok korának szellemi légköre ismétlődött meg szolgálatában. Az ember szívesen kutatná, boncolgatná titkát e lelkipásztori munkának, de alig bukkan többre ilyen közléseknél: „Többen megkérnek, hogy imádkozzam értük vagy beteg hozzátartozójukért. Ha a megbeszélést befejeztük — mondjuk a szobámban —/ kezet fogtunk. Azonnal imádkozom az Űrhöz csendesen vagy egész kevés hangos szóval, attól függően, milyen a helyzet, amelyben vagyunk” — írja egyik levelében. Vagy másutt így szól: „Néha, naponta húsz levelet is kapok más-más ügyben. Ügy olvasom ezeket, mintha az Úrnak olvasnám. Többé-kevésbé intenzív te- kinWet vetek fel Rá a levél tartalma szerint. És ez elegendő. Tapasztalom, hogy már az ilyen pillanatok is megkönnyebbülést és meghallgatást jelentenek a betegnek kisebb-nagyobb mértékben.” Valakinek ezt írja: „Azt kérdezed, mit kell tenned ilyenkor, mikor egyre több szükség és kereszt terhe nyomaszt, annak ellenére. hogy Istenhez kiáltasz és imádkozol. Nos ilyenkor még csendesebbeknek kell lennünk. Ne fontoskodjunk, nyugodtak és csendesek legyünk.” Blumhardt lelkipásztori munkájában maradandó, hogy tudott imádkozni és másokat is imádságra tanított. Őszinte, néha kíméletlen szóval tárja fel az egyház hibáit — s ez is pásztori szolgálatába épül szervesen. „Isten neve — írja — azért szentségtelen a világban, mert távolinak képzeljük őt, mintha nem is élne. Maguk a hívők gúnyolják ki gyakran Isten nevét a világ előtt, mert alapjában véve nem bíznak benne és nem bíznak rá semmit.” KÜLÖNÖS VILÁGOSSÁGGAL LÁTTA és szólaltatta meg az emberiség jövőjéről szóló próféciákat. „Az új égről és új földről szóló bibliai jövendöléseket nem úgy fogadta el. mint a hivők általában, aki.k nem értik ugyan az egészet, de mégis elfogadják. Ó értette mindazt, ami az új ég és új föld reménységére tartozik” — írja róla fia 1885-ben. „Hitvallási irataink — szól egy helyen Blumhardt — majdnem teljesen hallgatnak az Űr vissza- jöveteléről és nem biztatnak várakozásra. Pedig olyanoknak kellene lennünk, mint akik várják az Urat. Még nagyon sok tanítani- és gyakorolni valónk van.” MA IS ÉRDEMES FIGYELNÜNK AZ EGYHÁZBAN ARRA, hogyan fejti ki a keresztyén reménység tartalmát ez a lelki- pásztor. Az utolsó időkről, az eszhatonról, szólva a próféciákból elsősorban a Szentlélek ismételt kitöltetését emeli ki: „minden testre”. Másodszor: a föld népei meg fognak érni arra, hogy Jézus Krisztust elfogadják. Végül pedig a halál megszűnésében reménykedhetünk. A feltámadott Jézus Krisztusban „Isten élete diadalmasan tör elő”. A Blumhardtban élő reménység harmonikusan illeszkedik bele személyiségébe és egész gondolkodásába, teológiájába, nélküle nem lett volna az. aki volt; Istentől kapott feladatának hűséges betöltője. Munez Frigyes Keresd a hibát!
