Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-16 / 46. szám

V

XLV, ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1980. február 24. Ara: 4,— Ft,

Hozzánk hasonlóan

Az egyházak felelőssége a világ békéiéért

Középkelet-Németországban, Thüringia erdős-hegyes, szépséges vidékén láttam azt a hatalmas tölgyóriást A környék legmagasabb hegyének csúcsán állt és már messziről feltűnt, mikor autóbuszunk az üdülő felé haladt,.

Később nagyobb kirándulást tettünk és akkor közelről is szem- ügyre vettem. Lehetett kétszáz éves is. Egyedül uralta a hegytetőt. Magányosan és felségesen. Lehet, hogy egy régi erdőtűz egyetlen élő tanúja, vagy egy hajdani erdőirtás miért-miért nem visszahagyott maradványa. Talán megfigyelő hely is volt valamelyik régi háborúban. Senki nem tudott róla bizonyosat.

Kern volt egyetlen ép ága. Combvastagsagúakat is letépett egy-egy nagy vihar nyár derekán, vagy hófúvásos januári éjszakákon. De töméntelen egészséges, haragoszöld levele egyszerre rezdül minden szélfúváskor és bütykös gyökerei itt-ott kilátszottak a sziklás talajból, mutatván, hogy mennyire átfogják az egész sarjerdős-bokros hegytetőt.

Vihartépett ágait nézve arra gondoltam, hogy hány vihartépett élet lehet az emberek rengetegében. Nem olyan magányosak, nem olyan látványosak, mint az a thüringiai óriás. Egyek a sok közül. És a vihar gyakran nem is a külső megpróbáltatás próbatételével szakad rá az életre, hanem egészen belülről tépázza azt: érzések, gondok és gondolatok, vágyak és szorongások, emlékek és remenyek tágas, szép világát: lelkünket.

Ez a belső vihar a kísértés.

Ördögi maskarát nem ölt magára. Szívesen öltözik, azonban „okos” emberi tanácsokba, „józan” megfontolásba, álomba hódított lelkiismeretbe. élelmességgel álcázott önzésbe. Emberfeletti, sátáni, dé- monikus jellegét még leginkább az árulja el, hogy észrevétlenül siklik .be a legváratlanabb helyzetekbe. Titokban szegődik hozzánk és egyszeresük jelen van életünkben, mint a kisértés kígyója a Biblia első lapjain, vagy a sátán félelmes hangja a pusztában. Jézus megkísérlésének az evangélisták által sorra leirt és böjt első vasárnapján templomainkban ősidők óta gyakran elhangzó történetében.

FÉLELMETES. Egyaránt ismer minden nyelvet és egyként jól áll rajta minden jelmez. Tud beszélni megejtőn-álnokul, kérkedve, hízelegve, ígérgetve, fenyegetve és kétségbeejtve. Barátok barátnők, szomszédok, ismerősök nyelvén. Viselhet búzavirágkék iskolaköpenyt és szennyes-olajos overállt, flitteres, csipkés báli ruhát és orvosi köpenyt. talán bírói talárt és félő, hogy még papi palástot is. Minden méretben, színben és fazonban.

ÉS MILYEN MEGGYŐZŐ. MILYEN BÖLCS A SZAVA. Akárcsak fi régié, az evangéliumokban leírté a kősivatagban, a templom kupolájánál vagy a hegy tetején. Csak okosan, ügyesen, és a legfőbb az, hogy ami nem kívánatos, az soha ki ne tudódjék. Mert ésszel él az ember és minek mindent észrevenni, meg ugyebár emberek vagyunk .. .

Valahogy így mondták annak a friss diplomás mérnöknek is a munkatársai első napi poharazás közben aki egy főleg exportra gyártó nagyüzem minőségi ellenőrző osztályára került.

A másiknak, ugyancsak kezdőnek a szövetkezet mindenható főkönyvelője azzal veregette a .vállát egy sokatmondó kacsintás közben. hogy pajtás, ha ügyes leszel, meglátod, hogy mindketten megtaláljuk a számításunkat, de elvárom, hogy ne krajcároskodjál, mert az nálunfc nem szokás és egyébként is a szövetkezet nem egy apáca- zárda . . .

Jaj Istenem, de szépen beszélt ma is a kistiszteletes úr — fuvolázza oda valaki nagyothalló padtársának a templomi csendben, miközben a félszeg kis segédlelkész alig talál le a szószékről, úgy kétségbe van esve, mert megint nem úgy hirdette az igét, ahogy szerette volnu, egyszerűen, világosan, határozottan, szénen. S míg egyik fülébe a kétségbesés'ördöge duruzsol, a másik, mint kiszikkadt föld az esőt. úgy szívja magába a' tapintatlansággal durván romboló dicséretet.

Dehogy is sejti, hogy e kettős kísértés: az elkeseredésé meg az önhittsége immáron évezredek óta ott leselkedik a szolgáló egyház keskeny útjának két oldalán. És támadja, aljasan, kiméletlenül és mindig sikeresen azt az egyházat, amelynek legfőbb célkitűzésé „az önfenntartás” és ezért nem tud felszabadultan és eredményesen szolgálni.

„Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani” — félelmetesen ismerős cinikus, gúnyolódó szavak a szenvedéstörténetnek a legvégső megkisértései között. Magát — magadat — önmagadat — nem másokat: talán minden kísértésnek ez a lényege.

BOJT KAPUJÁN AZ EGYHÁZ AZZAL A MEGGYŐZŐDÉSSEL LÉP ÁT, hogy olyan Krisztusa, olyan Ura van, aki az apostoli kor második nemzedékének érzést-élményt már fogalmakkal is megfogalmazó vallástétele szerint mindenben megkísértett, hozzánk hasonlóan — és győzött. *

Amíg közöttünk élt, életét, akárcsak mindnyájunkét, külső viharok is tépték, mint azt az öreg tölgyet a thüringiai erdőben. Gán- csoskodás, értetlenség, kishitűség, kényszerűség. De ismerte a láthatatlan a belülről tépő vihart, az igazi kísértést is. Útja elején, a megkísértetés történetében a hamis dicsőség kísértésével kellett megküzdenie. Az út végén pedig, a Gecsemáné-kertben a kétségbeesésével.

Egyéni életünkben mindennapi dolgaink között, munkában, családunkban. gyülekezeteink és egyházunk életében egyedül a hozzánk hasonlóan megkísértetett Jézus által győzünk a kísértés felett.

Nem neve babonás ismételgetésével, nem példája fennkölt emlegetésével. De úgy, hogy elfogadjuk bűnbocsátó szeretedét és annak erejével a gyakorlatban is járjuk a szolgáló szeretet útját.

És talán még el is csodálkozunk egyszer azon. hogy á megejtő és a kétségbeejtő kísértések sorra elmaradnak mellőlünk. Vagy észre se vesszük őket.

Mert megtanultunk Urunktól egymásért — másokért — mindenkiért élni.

Schreiner Vilmos

T anácskoztak az Egyházak Világtanácsa vezetői és a keleteurópai szocialista országokban élő egyházak képviselői

Az Egyházak Világtanácsa vezetősége és a kelet-európai szocialista országokban élő egyházak képviselőinek 2. tanácskozására Magyarországon került sor 1980, I. 28—31-ig, a Magyarországi Egyházak Ökuménikus Tanácsa meghívására. A négynapos konzultációt a Magyarországi Református Egyház Ráday Kollégiumában tartották Budapesten.

Az első ilyen jellegű találkozóra 1977 márciusában került sor, ugyancsak Budapesten.

Az Egyházak Világtanácsát dr. Edward Scott, kanadai anglikán érsek, az EVT Központi Bizottságának moderátora, dr. Philip Potter, az EVT főtitkára, dr. Konrad Raiser, dr. Todor Sa- bev főtitkárhelyettesek képviselték. A kelet-európai szocialista államokból: Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Magyarországról, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból vettek részt egyházi vezetők és képviselők a megbeszélésen.

A megbeszélések középpontjában az EVT és a szocialista országokban élő tagegyházak együttműködésének kérdései állottak. A tanácskozást dr. Philip Potter, az EVT főtitkárának az előadása vezette be. A vendégeket dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak Ökuménikus Tanácsának elnöke köszöntötte, és ő nyitotta meg a főtitkár előadását követő élénk vitát. Beszámolójában a főtitkár értékelte az 1977 óta eltelt három esztendő eredményeit a szocialista országokban élő tagegyházaknak az EVT tevékenységeiben való részvétele vonatkozásában. Többek között kiemelte, hogy az elmúlt időszakban intenzívebbé vált a kapcsolat. Ez abban is megmutatkozik, hogy megnőtt az EVT genfi stábjának a keleteurópai egyházakból küldött munkatársainak száma és abban, hogy az EVT-bizottságok és munkacsoportok konferenciáinak több, mint felét kelet-európai országokban tartották. Annak ellenére, hogy a világhelyzetben a közelmúltban megnőtt, a feszültség az előző évekhez képest, komoly remény van arra, hogy az EVT a szocialista országokban és a világ más részeiben élő tagegyházai között kialakult kapcsolat a jövőben tovább fejlődik.

Az elmélyült vita során foglalkoztak az ökuménikus mozgalom helyzetével, az egyházak egységtörekvéseinek és az emberiség egységének egymással összefüggő kérdésével. Nagy figyelmet szenteltek a szocialista országokban élő tagegyházak sajátosságainak elemzésére. Különös figyelemmel tanulmányozták a hívők részvételét társadalmuk fejlődésében, valamint az emberi jogok és vallásszabadság kérdését.

A résztvevők behatóan tanulmányozták az ökuménikus mozgalom hatását a szocialista országokban élő egyházak körében. Egyöntetűen kifejezték a világ békéjéért érzett felelősségüket, az Európában mutatkozó növekvő fegyverkezési verseny, a SALT— II. elhalasztása fölötti és a Kelet—Nyugat közötti politikai kapcsolat romlása miatti aggodalmukat. Ugyanakkor egyöntetűen megállapították, hogy az egyházaknak, különösen a jelen körülmények között, nem szabad belenyugodniuk az elhidegülő politikai változásokba, hanem arra kell törekedniük, hogy Jézus Krisztus örök evangéliumából táplálkozó missziói lelkülettel az Ö békéjét, a különböző világnézetű emberek, csoportok és nemzetek együttműködését szolgálják a világ békéje érdekében. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az EVT feladata az enyhülést elősegítő megbékélés eszköze legyen, különösen is a madridi konferenciát előkészítő időszakban. A konzultáció során megvitatták az EVT legfontosabb programjait és a kelet-európai egyházaknak azokban való részvételét. Különös figyelmet szenteltek az EVT faj üldözés elleni programjának, tekintettel az e programmal kapcsolatos soron következő konferenciára.

A küldöttek hangot adtak az országaikban fellelhető különbözőségeknek, ugyanakkor hangsúlyozták az együvé tartozást és a közös felelősség szükségességét.

Ebben az összefüggésben a tanácskozás foglalkozott az NDK- ban élő protestáns egyházak szövetsége által készített deklarációval, amely jól tükrözte a keresztyének magatartását a mai világ- helyzettel kapcsolatban. A deklaráció megállapítja: „A keresztyén egyházak azzal járulhatnak hozzá a béke megteremtéséhez, hogy rávezetnek az evangélium által megnyitott útra, amelyről a politikai akciók során gyakran megfeledkeznek. Nevezetesen:

— a megbocsátásra, amely egyedüli alapja lehet kockázat- vállalásunknak, még kockázatok vállalása árán is;

— embertársainknak előítéletmentességre, nyitottságra, bizalomra és józanságra való buzdítására a tárgyalásokon, aggodalom nélkül;

— arra, hogy Isten igéje szerint kritikusan vizsgáljuk meg önmagunkat, egyházunkat, sőt hazánkat is. Tudjuk, hogy senki sem lehet teljesen tökéletes, sem pedig1 bűnös?,

— az imádságra, amely sokféle tevékenységünk közepette Isten döntésének felismerésében segít .minket.

Az EVT 1983-ban tartandó VI. nagygyűlésével kapcsolatban a tanácskozás résztvevői megvizsgálták annak lehetőségét, hogy a kelet-eúrópai szocialista országokban élő egyházak hogyan vehetnek részt minél tevékenyebben ennek a fontos találkozónak az előkészületeiben. A résztvevők kifejezték reményüket, hogy egyházaikat a nagygyűlésen megfelelő mértékben képviselik majd a küldöttek, az előadók és a vezetőség körében. Kérték az EVT-t, hogy a nagygyűlést megelőző időben fokozott mértékben tegyenek látogatásokat a tagegyházaknál és viszont, különösen Kanada és a kelet-európai tagegyházak vonatkozásában.

A résztvevők köszönetüket fejezték ki az EVT-nek a tanácskozás szervezéséért és a Magyar- országi Egyházak ökuménikus Tanácsának a szívélyes vendéglátásért.

A tanácskozás befejeztével a Magyarországi Egyházak ökuménikus Tanácsa fogadást adott, a résztvevők tiszteletére, akik örömüknek adtak kifejezést, hogy egyek lehetnek Istenben való hitükben és hogy a világban uralkodó megosztottság ellenére kifejezésre juttathatták együvé tartozásukat.

Megérkeztek az újíordítású Bibliák Amerikába

Mint azt már korábban hírül adtuk az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöksége 250 db újfordítású teljes Bibliát rendelt meg Evangélikus Sajtóosztályunktól. A Bibliákat Sajtóosztályunk, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül küldte el Amerikába. A múlt év végén Brachna Gábor főesperes az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke értesítést küldött arról, hogy a 250 db Biblia teljes épségben megérkezett Clevelandba. Köszönetét fejezte ki a gyors intézkedésért.

örülünk, hogy az újfordítású Biblia is összekötő kapocs lehet az észak-amerikai Egyesült Államokban élő magyár evangélikusok és a magyarországi evangélikus egyház tagjai között. Legyen Isten áldása a biblia olvasásán Amerikában és hazánkban egyaránt.

Egy interjú kapcsán D. Hel- sok abortuszt szociális szükség- mut Hild (Darmstadt, NSZK) helyzettel indokolnak, akkor ez hessen-nassaui egyházelnököt a annak bizonyítéka, „hogy tár- művi abortusz felől is megkér- sadalmunk a csírázó élettel és dezték. A kérdés körül és az el- egyáltalán a gyermekkel szemfogadott törvény körül állandó ben csődöt mond”. A szociális invita folyik az NSZK-ban. Hel- dokkal kapcsolatban Hild meg- mut Hild ezt mondta: „Hisszük, jegyezte, hogy lehetséges ilyén hogy Isten a teremtője az embe- helyzet, és utalt az EKD zsinati ri életnek és ellent kell monda- határozatára, mely ilyen esetnünk, ha emberek más emberek ben a terhességmegszakítás el- élete felől rendelkeznek.” Ez a mulasztását vétkes magatartás- meg nem született életre is vo- nak minősítette. Mindenekelőtt natkozík. Ha valaki itt bűnről ,olyan szociális feltételeket kell beszél, akkor ez nemcsak a köz- teremteni, mely kizárja, hogy vétlenül érintettekre vonatkozik, leendő anyáknak szociális szük- hanem az egész társadalomra, séghelyzetre kelljen hivaíkoz- Ha egy jóléti államban olyan niuk.

foglalkozni. 103 szavazattal 63 ellenében úgy döntöttek, hogy

fehéreket is tagjaik közé vesznek. Az egyesülés szeretné elérni, hogy a kisebbségnek nagyobb befolyása legyen az egyházban, és hogy 1984-ig a fekete evangélikus lelkészek száma hatvan fővel százra emelkedjék;

A TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE AZ ÚJ ÉLETÉRT

A Lutheránus Egyház Amerikában (Lutheran Church in America) színes bőrű kisebbségének (30 000 a hárommillióból) 300 képviselője Philadelphiában novemberben megalakította a „Fekete evangélikusok egyesülését”, mely elsősorban faji csoportokkal és a nagyvárosi körzetek egyházi szolgálatával kíván

FEKETE EVANGÉLIKUSOK EGYESÜLÉSE