Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-09 / 45. szám

« \ 9 Közös munka a jobb énekcskönyvért Egy évvel ezelőtt tudattuk ol­vasóinkkal, hogy elkészült az új. országos evangélikus énekes­könyv kézirata. 1979. február 9-én összehívtuk az énekeskönyv-szer- kesztő bizottságot és a tizenhat egyházmegye zenei előadóit. Ezen az ülésen beszámoltunk az elvég­zett munkáról, és átnyújtottuk bírálatra az egyházmegyéknek a kézirat másolatait. MIND A TIZENHAT EGY­HÁZMEGYE lelkészi munkakö­zösségi üléseken tárgyalta az éne­keskönyv anyagát, és ez időtől kezdve o kézirati példányokat a lelkészek kézről-kézre adták. Több egyházmegyében az énekes­könyvhöz értő lelkészek munka- csoportot alkottak, ahol több na­pon át közösen vizsgálták az éne­kek szövegei! és dallamait. Sok helyen a munkába kántorok és más gyülekezeti munkások is be­kapcsolódtak. A bírálatok beadásának határ­idejéig. július 15-ig minden egy­házmegye megküldte hozzászólá­sát. A beérkezett munkák nagy meglepetéssel szolgáltak a szer­kesztőknek. A kritikák mennyisé­ge meghaladta a teljes énekes­könyvi kézirat terjedelmét. A bí­rálatokból kitűnt, hogy a hozzá­szólások teológiai, költői, nyelvi vagy zenei szempontból kimon­dottan szakszerűek. A javítások mindenre kiterjedtek: néhol csu­pán szórendi cserét ajánlottak, de nem egy esetben egészen új vers­sorokat. új versszakokat javasol­tak. hogy ezzel is jobb legyen az énekeskönyv. A dallamokhoz is völt bőven hozzászólás. Kántorok, zenei műveltségű lelkészek egy- egy jobb dallamra vagy ritmus­formára hívták fel figyelmünket. A hozzászólások közül kettő emelkedett ki különösen. Az egyik a Pest megyei Egyházmegye bírálata volt. E célra szervezett munkacsoportjuk — vezetőjük Marschalkó Gyula vecsési lelkész — az énekéknek több mint a fe­lében javasolt változtatásokat. Figyelemré inéi tó hozzáértés és felelősség érződött minden meg­jegyzésükből. A másik különösen is értékes bírálat pedig Kiss Já­nos kapolcsi lelkésztől származott. Tudvalévő, hogy Kiss János sok évén keresztül dolgozott az isii­ben kiadott Dunántúli Énekes- könyv anyagának tudományos feldolgozásán. Most sokéves him- nológiai munkásságának eredmé­nyeit dolgozta bele bírálatába. Javaslatai, meghatározásai döntő­ek voltak számunkra. Egv-egy énekről nyilvánított elismerése megnyugtatott bennünket. Ha pe­dig erősen bírált, átírtuk az éne­ket, vagy annak kifogásolt rész­letét. A hozzászólásokból kiderült, hogy az énekeskönyvvel lelké­szeink egyharmada foglalkozott behatóan, és hogy legalább har­mincán az egész énekeskönyvi kéziratot végigénekelték! A Lel­készi Munkaközösségek ülésén pedig szinte minden lelkész nyil­vánított véleményt, ami szintén hozzájárult az egyházmegyék bí­rálatához. Múlt év szeptemberétől mosta­náig az énekeskönyvet szerkesztő Szövegi és Dallami Bizottság eze­ken a bírálatokon dolgozott. Min­den véleményt és javaslatot meg­vitattak a bizottságok, és a leg­több esetben az észrevételezett hi­bát kijavították, a javasolt jobb formákat elfogadták. így végül is alig maradt az eredeti kézirat­hoz képest változatlan ének. Ez­zel együtt természetesen azt is el­mondhatjuk: a bírálatok követ­kezményeképpen egy sokkal jobb és színvonalasabb énekeskönyv kerülhet majd a gyülekezetek ke­zébe. Nagyon örülünk annak, hogy lelkészi karunk ilyen aktivitással támogatja énekeskönyvünk ügyét. Eddig nem tudunk olyan kiad­ványról. amelynek munkájában ilyen sokan kapcsolódtak volna bele. HÍVEINKET IS RENDSZERE­SEN TÁJÉKOZTATJUK: több mint egy éve lapunk minden számában közlünk egy-egy új fordítású, vagy új költésű éneket, hogy az énekeskönyv • megjelené­sekor ne csak a régi énekek le­gyenek ismerősek híveink előtt, hanem az újak is. Egyre több gyülekezetből halljuk a hirt: az Evangélikus Életben megjelent énekeket tanítják a bibliaórákon, bemutatókat tartanak a temp­lomban. Ennek a kezdeményezés­nek szívből örülünk! Köszönjük kántorképzős fiataljainknak, hogy az egyházzene érdekében lekesen fáradoznak a gyülekezetekben az új énekeskönyv megismertetésén, az új énekek megszerettetésén. SZÁMÍTÁSUNK SZERINT a következő esztendő végén már kezünkben lehet az új énekes­könyvünk. Addig még sok a mun­ka: most a grafikus rajzolja a kottaanyagot, muzsikusaink az új korálkönyvet írják, bizottság dolgozik a liturgikus és az imád- ságos részen. És mindezt abban a reményben tesszük, hogyha majd lelkészeink, híveink kézbe veszik a nyomdából frissen érke­ző énekeskönyvet, nem lesz ide­gen számukra, hiszen sok isme­rős éneket találhatnak majd ben­ne régről ismertet, újonnan meg- tanultat és megszeretettet egy­aránt Trajtlcr Gábor Jobbágy Károly: ROBBANÁS ELŐTT Elcsorgott már a hó, csak a csatak maradt; reszkető tócsák tört cserép- halmai kék eget villantanak, s a láb elsárgult fűcsomóra lép. Szomorú most a kert. A hajdani nyarak sokszínű meseligete kopasz, sivár. Csak jönne valaki, aki életet lehelne bele! Életet? Itt van! Mint versenyfutó — rajtlukban lába — dörrenésre vár, készülődik az idő, duzzadó zöld robbanásra induló határ. A mélyben dárdák (fűből) és virág százezre — apró feszültségcsomók- s a fák kérgén túl szemem érni lát bomlani kész telt körtét zöld diót... Az a mézízű, tömör illatár, amely nyaranként este simogat, összesajtolva sejt-tartályban áll a föld alatt s az ághéjak alatt. — Elég csak végig-gondolnom e bő gazdagság búvó hajszálereit, nyári pompában szédül már elő és illata is majd megrészegít. Mint földrengés előtti perceket — mikor a mélyben minden megfeszül — számolom lassan az apró, rekedt dobbanásokat türelmetlenül. Csak egy kis meleg, egy nyaláb sugár, s az osztódásos láncreakció kitüremlik a földre. Vége már a télnek! Tavasz jön, szívdobogtató. (Megjelent a költő; SZENTENDREI BÚCSÚ című kötetében 1978) Szemközt a betegséggel Vízválasztó Vagy jobbra, vagy balra, de valamerre feltétlenül eltér a folyó a vízválasztónál. Fel nem futhat a hegyre, kettészelni sem tudja. Vagy — vagy. Komoly megpró­báltatások így állnak utunkba, zuhannak ránk, s utána egyszerűen nem maradhat ugyanolyan az éle­tünk, tettkészségünk. Vagy jobb lesz a szívünk-lelkünk kisugárzá­sa, a belőlünk áradó légkör, vagy rosszabb. Ez a nagy teszt, a pró­batétel. Űj anyagokat, gépeket mesterségesen „fárasztanak”; hogy kiderüljön, mennyire bírják majd a nagy strapát. Az ember­nél a próbatétel célja a megerő­södés, az érlelődés, hogy első-, sorban ne a számítását keresse az életben, hanem a rendeltetését. Baleset miatt férjét és gyerme­keit elvesztette valaki. Nem tu­dom. addig milyen volt. de ké­sőbbi magatartását a keménység és ridegség jellemezte, gyerme­kekkel is úgy foglalkozott* hogy abból a gyöngédség, a szív igen hiányzott. Pedig ha éppen ezeket az apróságokat sajátjaiként tudta volna szeretni... Johannes Falk a napóleoni há­borúk utáni járványban összes gyermekeit elvesztette, s a dúlt ország árváinak atyja lett belőle. Néhány éve jártam egy olyan tá­borban, ahol középiskolás korú fiatalok foglalkoztak testi, vagy lelki sérült gyerekekkel. Elmond­ták, hogy ezt a mozgalmat (..Ter­re des Bommes”) egy olyan fran­cia alapította, akinek feleségét és két gyermekét vitte e! egy sze­rencsétlenség'. Ö nem voit ugyan hivő ember, de más kiutat nem látott, mint hogy a harmadik vi­lág beteg gyerekeinek szánja oda életét. Keserves-lassú, imbolygó moz­gással jött a csoport után egy külföldi egyházi konferencia meg­nyitójára valaki. Születési hiba miatt csak így tudta használni amúgy is tűi rövid lábait. S a konferencia folyamán ő tartotta a legragyogóbb előadást, amit el­sősorban a szipe jellemzett és csak azután a nagyszerű tárgyis­merete. Egy munkacsoportba ke­rültünk. sőt egymás mellé. Hivő és derűs személyisége tette rám a legmélyebb benyomást. Kont­rasztként eszembe jut III. Richárd, aki testi hibája miatt lelki szörnnyé válik: „De én, aki nem játszani születtem, s a természet becsapott termetemmel, úgy dön­töttem. hogy gazember leszek.” De ki ne maradjon Wilberforce, akinek csak az arca volt ép em­berarc. tagjaiban inkább a test paródiája lehetett volna. Döntő lelki változás, megtérés után — a múlt század élején — a rabszol­ga-kereskedelem elleni harcba fogott, nem gyors, de igen komoly eredménnyel. „Törpeként állt fel. s óriásként ült le” — mondották róla. Jobbára magasról vettük a pél­dákat, a megpróbáltatások nagy­sága is elég végletes volt. Ve­gyük őket úgy. mint nagybetűs példázatokat. Ahogyan a vízvá­lasztó hegyek nagysága sem egy­forma, s a patakoké-folyóké sem. úgy állnak elénk különböző nagy­ságú és jellegű betegségek, pró­bák, hogy, megvallassák életün­ket: Mostantól fogva szegényebb, vagy gazdagabb leszel-e szeretet- ben és szolgálatképességben? Bodrog Miklós Innen-onnan Erdély „csodáihoz” tartozik számtalan épségben maradt mű­emléke. Várakat, kastélyokat, templomokat, sok helyütt egész városrészeket kímélt meg a törté­nelem vihara, s az átépítési szen­vedély. így azután mód kínálko­zik a múlt remekeiben gyönyör­ködni, s tanulmányozni letűnt idők építő művészetét. A kicsi Er­délyben több, mint harminc Ár­pád-korabeli templom maradt ép­ségben, bizonyítva a keresztyén- ség meggyökerezését a havasok ölében, s egyúttal azt a tényt is, hogy az erdélyi magyarság, szé- kelység a keresztyénség nyugati változatát sajátította el. 1977-ben a Romániai Szocialista Köztársaságban levő Zsinatpres­biteri Evangélikus Egyház, — a hosszú cím ne riasszon meg ben­nünket, tulajdonképpen a romá­niai magyar evangélikus egyház­ról van szó —, négy műemlék- templomáról jelentetett meg egy képekkel illusztrált brossurát, prospektust. A kiadvány nyilván­valóan külföldi és hazai turisták­nak szól, a négynyelvű tájékoz­tatás (román, magyar, német, an­gol) legalább Is erre utal. A TEMPLOMOK KÖZÜL a Brassó megyei Halmágy-i evan­gélikus templom a legrégebbi, a fentebb körülírt kategóriába tar­tozik. Román stílusú, tömör épü­let, 1160 és 1190 között épült. Cisztercita szerzetesek birtoká­ban állt a reformációig. A Bras­sóból kisugárzott reformáció nyil­vánvalóan megérintette a halmá- gyi magyar lakosságot, s az er­délyi sajátos vallásszabadság ré­vén. a többségi evángélikusság „magával vitte” és meg is tart­hatta a templomot. így az ősi műemlék objektum a mai napig az evangélikus egyház birtokában van. A Szeben megyei Szakadát köz­ség temploma is ilyen ősi. A 13. században épült, szintén román stílusban. Zömök, bástyára emlé­keztető tornya a templommal együtt védelmi célt szögéit. (Ez különben sajátossága szinte vala­mennyi középkori erdélyi temp­lomnak. „Vártemplomok” voltak, a szó rendeltetésszerű értelmé­ben. Sokat külön még ..várkerí­tés” is övezett, erődítésszerű kő­fal. mint pl. a sepsiszentgyörgyi református templomot.) Két „fiatalabb” templom leírá­sát is tartalmazza a prospektus, nevezetesen a 18. században épült brassói és a 19. század elején, ké­sői osztrák-barokk stílutban épült kolozsvári templomokat. Mind a négy ismertetett műemlék temp­lom kitűnő állapotban van, a hí­vek áldozatkészsége, s a román állam műemlékeket támogató se­gítsége lehetővé tette renoválásu­kat. Látogatottságuk is arról ta­núskodik, hogy a romániai ma­gyar evangélikus egyház él, hite erős és féltő szeretettel őrködik szép épületei felett. * MAGAS SZÍNVONALÚ BETH- LEN-EMLÉKÜNNEPSÉG volt február 8-án, a nagy fejedelem születésének 400 éves évforduló­ján a budapesti Ráday-kollégium- ban. Ünnepi megemlékezést dr. Benda Kálmán, a Ráday-gyűjte- mények igazgatója tartott. A szó­nok hangsúlyozta, hogy Bethlen Gábor a 17. században megvalósí­totta a kálvini állameszmét, poli­tikájába beépítette az erdélyi ha­gyományokat és nagyságával ki­vételes helyzetet biztosított Er­délynek, az Európa keleti sarká­ban levő kicsiny államnak. Ben­da Kálmán elemezte a fejedelem politikai, kulturális, gazdasági és katonai nagyságát, majd megvon­ta a mérleget a 17. század két nagy vallásos uralkodója, a római katolikus II. Ferdinánd és a re­formátus Bethlen Gábor jelleme között. A két államfő közül Beth­len magyar volt és liberális, de­mokratikus és modern, a szó leg­szorosabb értelmében véve hala­dó, míg Ferdinánd német volt és autokrata, önkényes és szűklátó­körű. körában is a reakciót tes­tesítette meg. Az ünnepi megemlékezést 17. századbeli orgonajátékok, madri­gálok. kórusmüvek, lantjátékok és szólóénekek kísérték. A nagy fejedelemhez méltó ünnepséget kiegészítette Seller Zoltán előadó­művész Bethlen leveleiből és a kortársak írásaiból összeállított drámai hatású előadása. Dr. Bot­tyán János korabeli dokumentu­mokból rendezett kiállítást, ame­lyet az ünneplő sokaság .megte­kinthetett. A zárószót dr. Tóth Károly dunamelléki református püspök mondotta. R. P. Elet a kistarcsai szeretetotthonban EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK GONDOSKODIK az özvegy pap­nőkről is. Rászorulnak a szele­teire és a gondoskodásra, s ezt itt láthatóan meg is kapják, Ök ab­ban az időben voltak lelkészfele­ségek, amikor még nem volt ál­talános az önállóan kereső nő. Családanyák voltak, s ielkészfér- jük mellett a gyülekezet sokféle gondját is hordozták. Sajátos és áldozatot megkívánó életforma papnénak lenni. Férjük, család­juk, gyülekezetük tölti be életü­ket. Ma már rászorulnak az egy­ház gondoskodására, AKI ÉLETÉT TESZI FEL AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATÁRA, az megkapja a különleges megbe­csülést, szeretetek gondozást éle­te végéig. Ez a legfőbb élménye annak, aki felkeresi az Országos Egyház gondozása alatt álló kis- ta rcsai evangélikus papnék ott­honát. Vannak itt volt diakonisz- szák is, természetesen rájuk is érvényes a gondoskodás. Legna­gyobbrészt magukra maradt né­nik vannak itt, de éppen látoga­tásunk során nyitottunk be olyan idős papnéhoz is, akinek a fia volt a látogatója. Már a „fiú” is nyugdíjas tanár. Az otthon lel­kiismeretesen fordít gondot ar­ra, hogy akinek van hozzátarto­zója, az törődjön is a mamával, vágy nagymamával. A PEST MEGYEI GYÜLEKE­ZETEK példásan adakoznak a szeretetotthonok javára. Az egy­házmegye gyülekezeteinek egyik része Alberti, a másik része Kis- tarcsa részére gyűjt adományt. 1979-ben több. mint 110 ezer fo­rint gyűlt be pénzben és termé- szetbeniekben. Ez 11 ezer forint­tal több, mint az előző évben. Az adakozásban első helyen a do- monyi gyülekezet áll, 15 ezer fo­rinttal. Szükség is van ezekre az adományokra, mert az otthon 20 lakója közül senki sem tudja tel­jesen megfizetni a reá eső ellá­tási költségeket. A PÜSPÖKI LÁTOGATÁSON nemcsak az otthon lakói, hanem a szomszédos gyülekezetek lelké­szei és hívei is megjelentek. Az istentiszteleten, január 20-án D. dr. Ottlyk Ernő püspök 1 Tim 2, 4—7. alapján tartott igehirdetése­ben a Jézustól tanult szeretet rendíthetetlenségét. erejét és ak­tivitását helyezte a figyelem kö­zéppontjába. Nem ellágyulás és pillanatnyi hangulat a szeretet, hanem erő. amely a diakónia te­rületén motorja az odaadó segí­tésnek. Az istentisztelet után a püspök előadást tartott a diakónia nem­zetközi és hazai eredményeiről. Ismertette és értékelte az ottho­nainkban folyó munkát. Utána betegeket látogatott. AZ OTTHON BERENDEZÉSE évről évre gazdagodik, a szobák tiszták és melegek. 1979-ben a központi melegvíz-szolgáltatás be­vezetése és a fürdőszobák felújí­tása volt a nagy eredmény. Üj Skoda-mikróbuszt vásároltak, ami a természetbeni adományok be­gyűjtésénél és a betegek szállítá­sánál nélkülözhetetlen. Örömmel hallottuk, hogy az Országos Egy­ház távlati terveiben ennek az otthonnak a kibővítése és fejlesz­tése is szerepel. AZZAL A MEGNYUGTATÓ ÉRZESSÉL jöttünk el az otthon­ból, hogy láttunk valamit abból a gondoskodó szeretetből, amivel evangélikus egyházunk körülöle­li az erre rászorulókat. Az öre­gek tekintetében Van valami ab­ból a Jézusból, aki azt mondta, hogy véle tesznek jót, fia a rá­szorulókon segítenek (Mt 25. 40); Ottlyk Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom