Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-09 / 45. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Enyhülésért, párbeszédért és békéért Egy óra Olftyk Ernő püspök hivatalában AZ ORSZÁGOS ESPERESI ÉRTEKEZLET FELHÍVÁSA Az Evangélikus Országos Esperesi Értekezlet foglalkozott a feszült nemzetközi helyzettel, amely az imperializmus akcióinak következ­tében állt elő. Aggodalommal állapította meg, hogy az elmúlt évti­zed enyhülési folyamatát — amely sok jó gyümölcsöt érlelt a népek életében — újra hidegháború váltotta fel, melynek célja a népek kö­zötti bizalmi légkör mérgezése. Kelet és Nyugat kapcsolatának meg­rontása, a katonai szembenállás fokozása, a népek békés és alkotó együttélésének szétrombolása. Ezzel együtt fokozódik a fegyverkezési hajsza. Az imperializmus újabb katonai tömböket akar létrehozni. Mindezek magát a békét veszélyeztetik. Az Országos Esperesi Értekezlet elítél minden olyan imperialista akciót, amely fokozza a nemzetközi feszültséget, hidegháborút szít és ezzel kockáztatja az enyhülés eredményeit és a népek békéjét. Az Országos Esperesi Értekezlet azon az állásponton van, hogy a ' jóakaratú embereknek és kormányoknak maximális erőfeszítést kell tenniük a nemzetközi feszültségek feloldásáért, Kelet és Nyugat kö­zötti konfrontáció elkerüléséért, az égető problémák békés rendezé­séért, a leszerelésért és a béke biztosításáért. Erőfeszítéseket kell ten­ni, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya javuljon, a párbeszéd folytatódjék és maradjon meg az őszinte és nyílt párbe­szédre való készség. Folytatni kell azokat a tárgyalásokat, amelyeket az előző években kezdtek e! különböző nemzetközi fórumokon és kétoldalú formában a fegyverkezési hajsza megállítása és a leszere­lés terén. Mindent el kell követni, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten részt vett országok madridi tanácsko­zása gyümölcsöző legyen. Helyes volna külön konferenciát összehív­ni az európai enyhülésről és leszerelésről. , Az Országos Esperesi Értekezlet meg van győződve arról, hogy a feszült nemzetközi helyzetben az egyházak és az egyházi világszer­vezetek jó szolgálatot tehetnek és kell tenniük az emberiségnek az­zal, hogy vállalják a hidak szerepét Kelet és Nyugat között. Biztat­nak és bátorítanak a nyílt és őszinte párbeszédre, a tárgyalások foly­tatására. a béke megőrzésére, a -fegyverkezési Verseny megállítására, a leszerelés végrehajtására és az enyhülés eredményeinek megőrzé­sére. Azzal is szolgálatot kell tenniük az egyházaknak és egyházi vi­lágszervezeteknek. hogy nem engedik magukat a hidegháború esz­közeivé tenni, hanem tudatosan fáradoznak a népek közötti bizalmi légkör kialakításáért, a kapcsolatok építéséért és a béke megszilár­dításáért. ígv tudják betölteni Krisztus parancsát, hogy legyenek „békeszerzők”. A Magyarországi Evangélikus Egyház felelősségének, tudatában kész arra. hogy a maga eszközeivel idehaza és nemzetközi fórumo­kon tudatosan fáradozzék az enyhülésért, a népek közötti megértés segítéséért, a különböző ‘társadalmi rendszerű államok közötti kap­csolatok építéséért és a béke megszilárdításáért. A teológus ifjúság az Olimpiáért Az Evangélikus Teológiai Akadémia ifjúsága a XXII. Nyári Olim­piai Játékokkal kapcsolatosan levelet küldött Lord Killaninnak, a NOB elnökének, és Robert Kane-nak, az Amerikai Olimpiai Bizott­ság elnökének. Az alábbiakban közöljük a két levelet. „Örömmel vettük a hírt. hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy határozott: a feszült politikai légkör ellenére Moszkvában tartja a XXII. Nyári Olimpiai Játékokat. Mint keresztyén fiatalok, ezt a határozatot több szempontból is támogatni tudjuk. Ezzel a határozatával a NOB következetességéről tett bizonyságot: hiszen nem tekintette érvénytelennek azt a szerződést, amelyet még nyugodt politikai légkörben kötött a Szovjetunióval. Az ilyen követ­kezetes magatartás — az adott szóhoz és szerződéshez való ragaszko­dás — lehet ma olyan iránytű, amelynek a segítségével a bonyolult es nehéz kérdések között eligazodhatunk. A kölcsönösség az életnek olyan alaptörvénye, amely annak minden területét messzemenően meghatározza. így a nemzetek és népek egymáshoz való viszonyát is. A mi keresztyén felfogásunk szerint a világ minden szétszakado- zottsága ellenére is egységes. Az Olimpia már az antikvitásban is az egységet szolgálta: a különböző városállamok nagy ünnepsége volt. Ezt a szellemet a mai helyzetben sem szabad elfelejtenünk: ezen a versenyen mindenki egyenlő eséllyel indulhat. Fajra, bőrszínre, nem­re és világnézetre való tekintet nélkül. A világ egységét ez a nagy seregszemle is elősegítheti. Ezekkel a gondolatokkal üdvözöljük a NOB döntését . * „Minden történelmi korszak1 több elképzelhető jövővel rendelke­zett. A mi korunk számára két alternatíva lehetséges: vagy meg­valósul az életnek eddig soha meg nem tapasztalt biztonsága, szín­vonala és minősége, vagy ,,kollektív öngyilkosságot” követünk el. Ügv gondoljuk, hogy minden jóakaratú embernek az első lehetőség mellett kell állást foglalnia. Ezek mellé az emberek mellé csatla­kozunk mi magyar keresztyén fiatalok is. hiszen meggyőződésünk is ezt diktálja. Ebben az összefüggésben válik döntő jelentőségűvé a XXII. Nyári Olimpiai Játékok színhelye körül folyó vita: a világ jólétét és egysé­gét munkáljuk, vagy az ellentéteket hangsúlyozzuk? Az Olimpia eszméjét már a kezdeti időktől fogva áthatja az egy­ség keresése. Ez a mi korunkban — ha lehet — még hangsúlyosabbá vált és válik. A népeknek nem világrészekért kell összefogniuk, ha­nem az égész világért. így ez a probléma minden ember számára exisztenciális kérdéssé lesz: mindnyájan a világban élünk, de nem közömbös, hogy milyen világban. A sportolók nagy nemzetközi seregszemléje pedig ezt a célt — az egység keresését, a jólét munkálását és megvalósítását — nagyban elősegíthetné. Ezért kérjük az Elnök Urat és az Amerikai Olimpiai Bizottságot, hogy lehetőségei szerint hasson oda. hogy a XXII. Nyá­ri Olimpiai Játékok is ebben a szellemben játszódjanak le. és lebo­nyolítását semmi-ne akadályozza meg...’’ Egyetlen témára akartam kor­látozni riportomat, amikor felke­restem D. dr. Ottlyk Ernő püs­pököt. Nevezetesen legújabban megjelent könyvére, Az egyház történetére. Az volt az érzésem, sok olvasónkat izgatja az a kér­dés, hogyan íródik egy könyv, hogyan áll egybe az anyag, mi­lyen technikai, szellemi munka előzi meg születését és mennyi időt fordítanak írására. Tervem azonhan már az első mondatok­nál felborult. Ügy jártam, mint az a gyermek, aki egy szál hí­nárt akar kiemelni a tó vizéből, de a szállal csomóstól, bokrostól jön az egész tő. Firtattam Az egvház történetét, s egyszerre előttem állt egy munkában gaz­dag élet, s nem tudom másban summázni tapasztalatomat, mint ebben a mondatban: tisztesség és megbecsülés az egyház vezetői iránt, mert példátlan erőfeszítés, munka és szolgálat áll mögöttük. Olyan ritmust kényszerítettek magukra, amely az elmúlt ko­rokban ismeretlen volt, amely kétséget kizáróan csak kivételes tehetségű és akaratú emberek sa­játossága. FORGATOM A SZERÉNY, szürkébe „öltöztetett” könyvet, a több mint félezer oldalas művet. Hány év verítékének, anyaggyűj­tésének, rendezésének eredmé­nye! Aczél György miniszterel­nök-helyettes ezt írta róla: „nagy érdeklődéssel olvastam...”, Si­mái Mihály akadémikus pedig: „számomra különösen érdekes és tanulságos volt a könyv, s ezen belül is azok a részek, amelyek az első világháború utáni fejlet- ménvekkel foglalkoznak .. s Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: „különösen érdekelt a keresz- tyénség korai kialakulása, mely téren ismereteim sajátosan hiá­nyosak ...” Tulajdonképpen tizenhét évi teológiai működésének eredmé- nveképpen állt egvbe Az egyház története. Vagyis teológiai tanár­sága alatt kezdte a püspök gyűj­teni az anyagot. Különösen is iz­gatta Augusztinusz „kegyelemta­na”, mert a nagy egyházatya ke- gyelemtana megtalálható Luther­nél is. így azután: szinte két pil­léren nyugszik Az egyház törté­nete, Augusztinuszon és Luthe­ren. „Sok anyag természetszerű­leg nem fért a könyvbe — vall­ja a püspök —, mert helyet akar­tam szorítani a legújabb kor tör­ténetének, s az ökumenikus moz­galmaknak, hogy teljes egyház­történeti körképet kapjanak az olvasók, illetve az érdeklődők.” De hát a püspöknek nem ez az egyetlen irodalmi terméke. Szám­talan publicisztikai írása és ta­nulmánya mellett 1959-ben meg­jelent egy egyháztörténet] tan­könyve, 1962-ben szociáletikai feldolgozásban Istenszeretet, em­berszeretet című, 1965-ben Hű­ség Istenhez és népünkhöz című magyar egyháztörténete, 1976- ban Az evangélikus egyház útja a szocializmusban című egyház­rajza, s az elmúlt évben Az egy­ház története című könyve. — Hatalmas anyagot gyűjtőt- ■ tem össze a Horthy-korszak egy­házi személyeiről és magatartá­sáról. úgy szintén az 1956-os el­lenforradalomról, olyan ritkasá­gaim vannak, mint pl. a Sopron­ban 1945-ben megjelent Lelki- pásztor február-márciusi száma stb. Ezt az anyagot változatla­nul gyűjtöm, rendezgetem, min­den ezzel kapcsolatos sajtóter­mék, dokumentum érdekel. Ko­rán izgatni kezdett a magyar szabadságharcok sora, s a for­radalmak és az, hogy milyen kapcsolatban álltak ezekkel az egyházak, más szóval, mi volt bennük a szerepe. Lényegében ezeketaz eseményeket felöleik műveim, de bőven van kiegészí­tő anyagom. A PÜSPÖK IRODALMI TE­VÉKENYSÉGÉRŐL órákig le­hetne beszélni. Számtalan élmé­nye fűződik könyveihez, művei­hez. De hát valarnikor elindult ez a tevékenysége iá!5 Éppen idén lesz negyven éve annak, hogy elhagyta a teológiát, Egerben, Arnóton és Sajókazán lelkészke- dett, majd 1950-től 1967-ig Teo­lógiai Akadémiánkon tanított. Tudományos felkészülése is ko­rán kezdődött, bölcsész, jogi és teológiai doktorátust szerzett. A hallei fakultás díszdoktorátussal ajándékozta meg. — 1967-ben választottak püs­pökké. Hivatalában ülünk.' Á „fél or­szág” szűkül egy fró-, illetve tár­gyaló asztalra. Gondolatban kite­rítem az ország térképét, s nyo­mon próbálom követni, amerre jár. Bennem is felbukkannak al­kalmak, szolgálatok, ahol láttam, hallottam őt. Emlékszem ünne­pélyesen feldíszített templomok­ra, sűrű embersorokra, amelyek között egyszerű lutherkabátban iparkodott a templomba. Mert az evangélikus egyházban a püspök Luther-kabáját semmi sem kü­lönbözteti meg a segédlelkészé­től. A főpásztori jel pusztán egy nyakba akasztott kereszt, amelyet alig lehet észrevenni. — Az volt a tervem tizenhárom évvel ezelőtt, hogy minden gyüle­kezetét meglátogatok és megis­merkedem a gyülekezetek Struk­túrájával, életével, problémáival. Elmondhatom, hogy régen túl va­gyok e terven, hiszen már több­ször végiglátogattam egyházkerü­letem gyülekezeteit szórványaival együtt. Jelenleg inkább arra fi­gyelek, hol van különösebb prob­léma, építkezés,, jubileum, Az összbenyomásom az, hogy a gyü­lekezetek életképesek, fellendülő­ben van az egyházi élet. a leen­dő lelkészek, s a végzős hallga­tók ki tudják majd elégíteni a lel­ki éhséget. A PÜSPÖK ELMONDTA, mennyire meghatotta Nógrád és Kemenesalja népegyházi kegyes­sége. a zsúfolt templomok, a ra­gaszkodás az evangélikus egyház­hoz. Megható élményekről számol be, amikor egy-egy falu apraja­nagyja várja a püspököt. Nóg­rádiban még él a népviselet, s a pompás, tarka ruházat még in­kább emeli az ünnepi hangulatot. „Ilyenkor elérzékenyülök” — te­szi hozzá a püspök. Problémákról is esik szó. A sok „nehéz területről”, mint pl. Bor­sodról, ahol rendkívül nagy a szórvány, vagy Hajdú-Biharról, ahol egyetlen lelkész szolgál, de Hevesben is ez a helyzet, összesen két lelkészünk van. Ezek a sú­lyos területek ugyanolyan közel állnak szívéhez, mint azok, ahol egy-egy alkalommal kétezer em­ber zsúfolódik a templomba, mondjuk Nyíregyházán. — Nem érzek fáradságot, ami­kor a gyülekezeteket látogatom — akaszt meg jegyzésem köze­pette. — Nem is jöhet számítás­ba fáradság, hiszen együtt lehetek falvak és városok népével, a gyü­lekezetekkel, hirdethetem az evangéliumot, s szorosabbra fűz­hetem távoli gyülekezetek népét a közegyházzal. Az adminisztrá­ció tekervényes szerpentinje is megrövidül ilyenkor, mert helyi­leg próbálom megoldani a sok­szor rendkívül kényes kérdése­ket. — Szívesen járok lelkészt gyű­lésekre is. Ezek a gyűlések alkal­masak arra, hogy szorosabbá fűzzem kapcsolatomat lelkésztest­véreimmel, erősítsem a gyengé­ket. Sok beteg lelkészünk van — borul el tekintete a püspöknek —, ezek különösen sok segítségre szorulnak. Baráti szóval igazítom el a bizonytalankodókat, testvéri hangon közeledek kérdéseikhez. D. dr. Ottlyk Ernő az intézmé­nyes diakónia püspöke is. Ezen a munkaterületen is gyakran talál­koztam vele. Intézményeink éle­téről, s magukról az intézetekről is többször írtam riportot, tájé­koztatót. Hálás kritikusa volt cik­keimnek. „A lényeg — mondotta ismételten —, hogy népszerűsít­sük és tudatosítsuk híveinkben egyházunk intézményes diakóniai szolgálatát, s ezáltal mélyítsük a felelősség tudatát.” Együtt evez­tünk a hajóban, s a szálak is gyakran összefutottak. — Főleg a személyi kérdések­kel foglalkozom — egészíti ki gondolataimat a püspök. — Meg­látogatom a gondozottakat, a hi­vatásos 120 fős munkatársi gár­dát erősítem szolgálatában. 18 intézetünk munkaerőhiányban szenved. Ez nekem a fájdalmam elsősorban. Sok álmatlan éjsza­kám van miatta. portom, D. dr. Ottlyk Ernő püs­pökről, ha például „a püspök ggy napja”, vagy „meglestem, ho­gyan dolgozik egy püskök”, eset­leg „kilométeróra-állása egy püs­pöki kocsiban” témákon keresz­tül mutatom be. Mégis ezt a „ha­gyományos” módszert választot­tam S úgy érzem, ha kevés új vonással is, de kielégítettem a ró­la alkotott képünket. Ami pedig a hangvétel melegségét illeti, amögött harmincéves barátság húzódik meg. .... s Redey Pál A fejlődő országok lakosai kö­zül naponta 16 000 ember tér keresztyén hitre. Csupán Délke- Iet-Ázsiában az elmúlt év folya­mán 35 millió embert keresztel­tek meg. Ezzel szemben az euró­pai és észak-amerikai keresztyén egyházak tagjainak száma 1978 folyamán 3 millióval csökkent. Ezeket az adótokat a londoni „Sunday Telegraph” című lap közölte, egy tanulmányi központ jelentésére hivatkozva. A jelen­tés számai szerint a keresztyén egyházakba az elkövetkező tíz év során többen fognak belép­ni, mint ahányan a történelem­ben eddig keresztyének voltak. A 2000. évben a keresztyének 60 százaléka nem a fehér faj­hoz tartozó lesz, míg a század elején a keresztyének csaknem kizárólag mind fehérek voltak. A jelentés szerint a következő század elején Afrika lakosságá­nak 48 százaléka lesz — vár­hatóan — keresztyén. \ I EGY KIS STATISZTIKA A KERESZTYÉNSÉGRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom