Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
öKumené ^ öKumené öKumené @ Az evangélikus Ökumene két úttörője A magyar evangélikus lel kész- képzés akkor nyerte el az öt megillető rangfokot, amikor 1923- ban a soproni Teológiai Főiskola a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Kara lett. Eddig a tudományos fokozatot elnyerni kívánó, magyar evangélikus lelkészek kénytelenek voltak doktori értekezésüket külföldi — elsősorban német — egyetemeken benyújtani és megvédeni. De egyházunknak sem volt lehetősége arra, hogy tiszteletbeli doktori címmel tüntesse ki azokat, akiket erre méltónak ítélt. Az újonnan alakult hittudományi karon tiszteletbeli doktori cím adományozására első ízben 1928-ban került sor. A nemzetközi egyházi életben kiemelkedő négy egyházi személyt tüntettek ki ekkor tiszteletbeli doktori címmel Az elsőről, Nathan Söderblom svéd érsekről lapunk egyik nemrégi számában már megemlékeztünk. Most álljon előttünk a — talán rangsorban is — következő kettőnek, Ludwig Ihmels Szászország evangélikus püspökének és John Alfred Morehead New York-i egyházszövetségi elnöknek a személye. Ha Söderblom érseket a keresztyén egyházak egységéért folytatott munkájáért találta méltónak hittudományi karunk a tiszteletbeli doktori címnek. akkor ez utóbbi kettőt elsősorban az evangélikus egyházak közötti közeledés és együttműködés területén végzett úttörő munkájáért tüntette ki. LUDWIG IHMELS 1858. június 29-én született. Az egyetem elvégzése után 1837-ben állt egyházi szolgálatba. 1894-től tanulmányi igazgató Locumban, a teológiai főiskolán. 1898-ban hívják meg őt a rendszeres teológiai tanszék professzorává az erlangeni egyetemre. 1902-ben visszakerül szőkébb hazájába, Liftesébe, ahol az egyetem teológiai fakultásán szintén rendszeres teológiai professzor. 1922-ben a szászországi evangélikus egyház püspöke lesz Drezdában, de tiszteletbeli professzori állását is megtartja egészen 1933-ben bekövetkezett haláláig. Mint professzor a keresztyén hit lényegének, valamint Jézus Krisztus személyének kutatása területén ért el jelentős sikereket. „Ki volt Jézus és mit akart?" című munkája hat kiadást ért meg. Elsősorban Ihmels püspök fáradhatatlan munkájának az érdeme. hogy 1923-ban „Luther kedves városában” Eisenachban létrejöhetett a világ evangélikus egyházainak az első találkozója. 40 országból 200 küldött vett részt ezen a konferencián és megalapította a „Lutheránus Vi- lágkonvent"-eX. A konferenciát Ihmels püspök nyitotta meg, majd előadásban számolt be arról. hogy a reformáció nem tiltakozás a visszaélések ellen, még csak nem is néhány reformgondolatnak a kiemelése, hanem a keresztyénségnek a Szentírás tanításához hű értelmezése. Egyházunk megbecsülését mutatja, hogy Raffay Sándor püspök nemcsak részt vett a konferencián, hanem egy alkalommal igehirdetéssel szolgálatot is végzett. A konferencia eredményeképpen megalakult „Lutheránus Világ- konvent” első elnökévé Ihmels püspököt választották. A világ- konvent további munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világ evangélikus egyházai nemcsak megismerhették egymást, hanem egymás támogatásával kézzelfoghatóan is kifejezték az evangélikus ökumenét. A Lutheránus' Világkonvent munkája nyomán alakult meg 1947-ben a Lutheránus Világszövetség. Bár Ihmels püspök a többi keresztyén egyház egységtörekvésének mozgalmában is részt vett, a soproni teológiai fakultás kitüntetése mégis elsősorban az evangélikus egyház úttörő munkásának szólt A SOPRONI TEOLÓGIAI FAKULTÁS HARMADIK TISZTELETBELI DOKTORA JOHN ALFRED MOREHEAD 1867. február 4-én született. 1898-tól a rendszeres teológia professzora és a Roanoke College-nak az elnöke. John Nicholas Lenker mellett ő játszotta a legjelentősebb szerepet abban, hogy az Egyesült Államokban .szétszórtan élő evangélikus gyülekezetek származási különbözőségük ellenére keressék egymással a közösséget. Morehead munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az észak- -amerikai evangélikusok 1918- ban megalakították a Lutheránus Nemzeti Tanácsot. Morehead először a tanács európai bizottságának volt a vezetője, majd 1923-tól 1939-ig az egész tanács elnöke. Ez a szervezet azért alakult meg, hogy az első világháború által sújtott evangélikus egyházaknak szerte a világon anyagi segítséget nyújtson. A tanács 1919-től 1923-ig több, mint hétmillió dollárt fordított erre az akcióra. Morehead érdeme, hogy a Lutheránus Nemzeti Tanács a karitatív munka mellett az evangélikus egyházak egységének munkájába is bekapcsolódott. A világ evangélikusságának 1923-as eisenachi konferenciáján a tanács képviselte az északamerikai evangélikusságot. Morehead ezen a konferencián „Egymáson akarunk segíteni” címen a világ evangélikusságának kölcsönös segítségnyújtásáról tartott előadást. Hangsúlyozta az evangélikus testvéri szeretet összetartó erejét, amelynek faji és nemzeti különbözőségek ellenére is meg kell nyilvánulni. A világ evangélikus- sága egységéért végzett munkájának elismeréseképpen a koppenhágai konferencián, 1929-ben Morehead-et a Lutheránus Világkonvent elnökévé választották. Amikor soproni teológiai fakultásunk az evangélikus öku- mené e két úttörőjét tüntette ki tiszteletével és bizalmával, azt is jelentette, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház már akkor is a világ evangélikusságához tartozónak vallotta magát, s nem véletlen. hogy egyházunk mind máig aktív módon szolgál a világ evangélikus egyházainak nagy családjában. Sclmeczi János Veszélyt rejtő hiány Veszélyt rejt a vigasztalan arc, az idegen érintés, a támadó orv mozdulat örvénylő huzata, Veszélyt rejt az örvendezés hiánya, az értelem kísérteties távozása. Veszélyt rejt * a rossz szív, az agyafúrt, álnok nyelveken szólása, a bokor becsukod ása és kinyitatlansága, a pusmogó kitapinthatatlanság. Veszélyt rejt az imattan éjjel, a dologtalan nap, a szívet szaggató gyógyí tha tatlanság. Veszélyt rejt a béke hiánya, a felzaklatott nyugalom gyermekarc-torzitó zsivaja. f Mily lió Zoltán Vékey Tamás Mitykó Zoltán, a kajárpéci gyülekezet lelkésze 55 éves korában súlyos betegség után február 9-én elhunyt. Temetése február 22-én volt Budapesten, a Rákos- keresztúri temetőben. „ElváltozAz Egyházak Világtanácsa szóvivője Genfben cáfolta azokat a híreket, melyek szerint nem volnának nehézségei a Kambodzsának szánt segélyszállítmányok szétosztásában. Az Egyházak Világtanácsa segélyezi a kambodzsaiakat ^z országon belül és a thaiföldi menekülttáborokban is. A segélyszállítmányok tengelyen és vizen érkeznek, de még csak kis részüket tudták szétosztani. Dr. Stuart Kingma, aki az EVT megbízásából járt Kambodzsában, nehézségként a következőket említette: a közutak és a vasút rossz állapota, szállítóeszközök hiánya, szakképzett személyzet hiánya, valamint az alkalmazottak kimerültsége. Kingma attpl is óvta a segítőket, hogy nem megfelelő élelmezési cikkeket küldjenek. Alkalmasnak csak a rizs és a szárított hal tűnik. Gabonaliszt küldése azért nem szerencsés, mert a lakosságnak csak nagyon kevés konyhai felszerelése van, a pékségek pedig nem működnek. Kambodzsa fővárosában a kórházak gyógyszerellátása motet már biztosítottnak tekinthető, de továbbra is nagy gond a gyógyszereknek a városi és vidéki gyógyszertárakba való eljuttatáRólad van szó! Lehet, hogy vidéki ember volt annak a régi történetnek a hőse. Talán idejében is érkezett a tárgyalásra, de nem tudott ellenállni a Forum Románamon zajló élet csábításának. Bámészkodott. Mert látnivaló bőven akadt. Halaskofák és píborárusok, szamárfogatok és gyaloghintók, vándorfilozófusok, málhát cipelő rabszolgák és ékszerekkel felcicomázott patríciusok színes zajos forgatagban. Talán egy szemfüles törvényszolga — amolyan ókori altiszt — vette észre a bámészkodó idegent és tuszkolta befelé a bírósági épületbe. Még rá is kiáltott a jámbor atyafira: gyerünk csak gyorsan, hiszen a te ügyedről van odabenn szó: tua rés agitur; éppen a te ügyedet tárgyalják. így volt, vagy sem, ma már senki el nem döntheti. Mindenesetre igy mesélte el nekünk hajdani latintanárunk, aki tucatszám bifláz- tatta be velünk a közmondásokat és szólásmondásokat — mást se nagyon. S hogy elviselhetőbbé tegye a dolgot, színes történetekkel, ilyenekkel és hasonlókkal illusztrálta a tanulnivalót. Az csak sokkal később jutott eszembe, messze túl az iskolai éveken, hogy az a közmondásos nagy buzgalom nem annyira klasszikus műveltségünket szolgálta, mint a szakfelügyelő megelégedettségét. Aki sovány-maga- san, fehér szerzetesi csuhában, fekete cingulussal vett részt néha az állami gimnázium latin óráin — évtizedekkel később tudtam meg, hogy az ókortudomány kiváló és elismert művelője volt — és kissé kenetteljes mosollyal nyugtázta a tanár, meg a diákok szép teljesítményét. Mintha még hozzá is tette volna az idézett közmondás bővebb báltozatát. amely magyarra fordítva — igencsak elgondolkoztató módon — annyit jelent, hogy a te dolgodról is szó van mindig, ha a szomszédod háza ég. BÖJT IDEJÉN ARRA A JÉZUSRA FIGYEL AZ EGYHÁZ NÉPE, aki egész életével, teljes szolgálatával arról tett bizonyságot, hogy Isten szeretetének köze van a teljes élethez, minden emberhez, minden helyzethez. Rólunk van szó, a mi ügyünk tárgyaltatik valamiképpen az egykori böjti események egy-egy mozzanatában. Hagyományos, évszázadok óta templomainkban elhangzó böjti történetekben. Abban is. amely egy pogány asszony leánya gyógyítását írja le és böjt második vasárnapjához kapcsolja az egyházi hagyományt. Rólunk: rólam és rólad van szó: tua rés agitur, mindig és mindenütt, ahol emberek az evangéliumok által élesre világított néhány évben a történeti Jézus hatáskörébe kerültek, csakúgy, mint azok körében, akik benne, mint Feltámadottban jelenlevő Urukat felismerték. Egész élete a szolgálat készenléte volt. Közelében az emberek sorsukra ismernek. Kiélezetté válik az élet. Szeme, keze, szava mindig olt éri az életet, ahol az gyógyításra, megoldásra, feloldozásra szorul. Közelében az emberek csak a lényegesről tudnak és a lényegest a lényegtelentől világosan meg tudják különböztetni. Közel volt és van mindig hatásában és életet élettel formáló erejével ott, ahol — Ady Endre szép Köszönöm versének szavaival — érezte az ember az életet. Ahol bűn, baj és bánat — magunké vagy másoké — nyomorítja lelkünket. Ahol igazságtalanság van. ahol az emberi együttélés alapvető szeretet törvényét sértik a családban, a társadalomban vagy a népek együttesének nagy világában. És közel van ott is, ahol igaz céljához — ha múlandóhoz is — jut az ember élete. Ahol az öröm tiszta fénye ragyog. Aligha véletlen, hogy a négy evangélium közül Luther által főhelyre állított, a János evangéliuma Jézus szolgálatának szinte bevezető részeként ir a kánál menyegzőről. De próbára is tette a kérőt, hogy szive tiszta akarásával tud-e azonosulni kérésével, magáévá téve annak javát, mint a kánaáni aéz- szony leánya gyógyulását. Életgyógyító szetetete mesázé taszította azt az igényt, amelyet önzés — még ha szülői szeretetbé burkolva is — táplált. Amely mögött sunyi bizalmatlanság vagy civakodó gyűlölet húzódott meg. Ezért nem rangsorolta tanítványait egy édesanya unszolására. ezért nem igazolta se jellel, se csodával soha önmagát és ezért tartotta távol magát a testvért testvér ellen uszító-örökösödési vitától. DE AKI AZT A JÉZUST ISMERTE FEL ÉLETE URÁNAK, aki az ember minden igaz gondját magáévá teszi, az egész magatartásával arról tanúskodik, hogy a „tua rés agitur” — a te dolgod, a mások dolga az én dolgom és gondom is. Azonosul minden fájdalommal és megoldásra váró igazságtalansággal. Azonosul, hogy változtathasson. Valahogy úgy. ahogyan Pál apostol tette, nehéz szívvel, a második korintusi levélben: „Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik, hogy ne égnék én is?” (2 Kor 11, 29). Aki valóban Jézus útján jár, az tudja, hogy a szolgálat elmulasztott alkalmai általában nem pótolhatók. Ezért a keresztyén szeretet legfőbb feltétele az állandó készenlét. Mindig azt nézi, figyeli, hogy hol van segítségére szükség. MERT A MASOK DOLGÁBAN MINDIG RÓLUNK IS SZŐ VAN. Hiszen egymásra bízva ember csak az ember ezen a Földön. És. hogy sok vagy kevés bizatott ránk, szinte mindegy. — Néhány hónapja egy rendőrtiszt-helyettest, aki évtizedek óta a vízirendőrségnél teljesít szolgálatot, faggatott a televízió riportere afelől, hogy hány embert mentett már ki a viharos Balatonból. Gyönyörű volt a válasz: soha nem számoltam, de ha csak egyet is, akkor már nem volt hiába a munkám.” FELELŐSSÉGGEL TARTOZUNK EGYMÁSÉRT — MINDENKIÉRT. És nemcsak az ókorban volt igaz az egykori tudós szakfelügyelő által bővítve idézett közmondás, hanem még inkább a mai gondfelhös, tüzfészkes világban, hiszen találóan mondjuk, hogy kicsi lett a világ és ma minden közel van egymáshoz:'a te dolgodról is szó van mindig, ha a szomszédod háza ég. Schreiner Vilmos SZOVJET BAPTISTÁK KONGRESSZUSA 1979. dec.ember közepén kétezren vettek részt azon az ünnepi istentiszteleten, mely a szovjetunióbeli baptisták 42. kongresszusát bevezette. Igehirdetéssel szolgált dr. Gerhard Claas (NSZK), az Európai Baptista Szövetség főtitkára, és egyúttal a Baptista Világszövetség megválasztott főtitkára. Az össz-szövetségi kongresz- szust 64 területi kongresszus készítette elő, melyeket a Szovjetunió különböző részein tartottak. A területi kongresszusok összesen 565 küldöttet választottak meg a Moszkvában tartott összkongresszusra. Üdvözletei mondott az állam képviselője. Juvenalij metropoli- ta (Orosz Ortodox Egyház), dr. Robert Denny, a Baptista Világszövetség főtitkára, valamint D. dr. Glen Garfield Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára. Alekszej Bicskov főtitkár adott áttekintést az elmúlt öt év, a 41. kongresszus óta eltelt idő eseményeiről. Bár 37 gyülekezet megszűnt a lakosság elvándorlása következtében. 203 új gyülekezet kezdte meg működését. Több tucat templomot építettek és renováltak, s számos új épületre kaptak engedélyt. Eleven munka folyik a teológiai levelező oktatásban, és fontolgatják egy teológiai szeminárium létesítését is. Az öt év alatt 150 000 példányban terjesztették a Bibliát, az énekeskönyvet és más kiadványokat^ és további 50 000 példányban nyomtatás alatt vannak kiadványaik. KERESZTYÉNEK JERUZSÁLEMBEN AZ EVT NEHÉZSÉGEI KAMBODZSÁBAN- A Jeruzsálemben élő keresztyének száma erőteljesen zuhant az elmúlt években. Míg 1967ben 180 000 keresztyén élt a városban, az elmúlt évben már csak 15 000-en voltak. tatja "a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló leaven az Ö dicsőséges testéhez, amaz Ö hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket”.
