Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-19 / 42. szám

öKumené ^ öKumené <£> öKumené ^ Mi újság Genfben, az egyházi világszervezeteknél ? Századunk tette iikumemkus egyházi központtá Géniét. Kál­vin városa addig csak a reformá­ció egyik irányának központja volt, az eiisö világháború után azonban a Népszövetség palotája mellé húzódtak az egyház] egy- ségtörekvések úttörő szervezetei és ez a szép svájci város ad ott­hont az Egyházak Világtanácsá- nak, a Lutheránus és Református Világszövetségnek és a többi tu­catnyi egyházi nemzetközi szer­vezetnek a városban működő több, száz szervezet és intézmény között. Jeruzsálem, Róma, Kons­tantinápoly mellett Genf lett, az ökumené. a keresztyénség elis­mert központja. Az Ökumenikus Központ, a Centre^ Oecumeniciue épületeiben, tucatnyi nemzetközi egyházi szer­vezetet és képviseletet találunk egy fedél alatt. A legnagyobb az Egyházak Világtanácsa, ide tartoznak bele az ortodox egy­házak is a protestánsok mellett, majd a Lutheránus Világszövet­ség. a Református Világszövetség. mint felekezeti világszervezet és például az Európai Egyházak Konferenciája, amelyik az .euró­pai protestáns és ortodox egy­hazak szervezete. A különböző irodákban a több. mint négyszáz munkatárs a világ különböző or­szágaiból származók és a küldő tag egy há za k t ól meg határozott időre kapnak megbízást, az. itteni szervezetektől pedig meghívást, hogy a genfi stáb tagjaiként dol­gozzanak. nak azt a törekvését, hogy a má­sodik vatikáni zsinat után kedve­ző irányba fejlődő protestáns­római katolikus együttműködést az utóbbi hónapokban az új pápa irányvonala igyekezett lefékezni. A tanulmányi munka egyik legnagyobb idei eseménye az Ausztráliában, Meíibourneban sorra kerülő májusi missziói vi­lágkonferencia. amelyik témája a Miatyánk kérése: „Jöjjön el a Te országod!” Ezzel kapcsolatban, mint minden más tanulmanyi- mun kával kapcsolatban is föl­vetődik a kérdés, mennyiben vál­hatnak a nemzetközi tapasztalat- csere jó eredményei valósággá, életté. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban a kulcsszó a „béké­re-nevelés”, a nem keresztyén világszervezetekkel történő kap­csolatban a „kooperáció”, „az igazságtalanságok megszüntetése” gazdasági, táji megkülönbözteté­sek területén. Ahogyan a helyi egyházak, az egyházi világszervezetek is több­irányú szolgálatot folytatnak. Az evangélium továbbadása, missziói feladatok mellett a tanítás és az élet gyakorlati dolgainak, a gaz­dasági-kulturális-társadalmi fej­lődésnek a feladatait is magun­kénak tekintik. A világ egymilli­árdnyi keresztyéné az egész em­bervilág. keresztyének és nem-ke­resztyének szolgálatára kötele­zett! Harmati Béla Jobbágy Károly: Petőfi 1872-ben Mert túlélte. Csak eltűnt Segesvárnál. Holt hírét hozták a menekülők: — hogy élve dobták sírba; kiabált már... „Dögölj meg!” hangzott a gödör fölött... De nem ő volt. Ö akkor „ötösével” \'onult. A győztes cári lovasok hajtották.- Aztán bányák... fagyok télen ... állta a mínusz ötvennégy fokot, az éhségét, az ütést is időnként. Hazaién forgott annyi év után. Elképzelte, a tenger szenvedésért majd megölelik — csodálkozva tan. de — szeretik és örömmel hallgatják, ha a harcról, a múltról beszél... Am fura világ várta. A szabadság szólam volt, nem vágy, megsárgúlit levél. ' A forradalom'?” Ha erről vitt verset, csak nézegették: — Nincs valami más? • a természetről... Csöndben pöfékeltek. — Elég már Sándor! Ne romantikázz! Csak tántorgott. S egyszerre újra látta: Ott, Segesvárnál. Ispánkút előtt feküdt egy férfi, átdöfve a háta, körülötte papírok, (versrögök?) / fölötte fúvó paripák a réten, / • patájuk dobban, testén átrohan . S már sajnálta, hogy nem ő feküdt vérben ■a Forradalom szent napjaiban. (Megjelent a költő SZENTENDREI! BÜCSÜ című kötetében. 1918.) A gyökér és az ágak Hídépítő szerep Bár az egyházi világszerveze­tek elsősorban a különböző egy- hazteológiai témákkal foglalkoz­nak leginkább, ez évben igen sokszor került asztalra mind­egyiknél a nemzetközi helyzet, az egyre élesedő feszültség kelet és nyugat között. Az Egyházak Világ tanácsa Végrehajtó Bizott­sága februárban a franciaországi Liebfrauenbergben, a Lutheránus Világszövetség Vezetősége pedig ez év elejen Géniben dolgozott ki nyilatkozatot arról, milyen aggo­dalommá] tekintenek az egyházak az élesedő nemzetközi feszültsé­gekre. Január végén éppen fő­városunkba hívták össze a szo­cialista országokban élő tagegy­házak vezetőit hogy találkozhas­sanak a,z Egyházak Világ,tanácsa elnökével és főtitkárával. Mind­egyik megbeszélésen kifejeződés­re jutott az a meggyőződés, hogy az egyhazaknak és az egyházi nemzetközi szervezeteknek híd­építő szerepet kell vállalniuk. Kz a hídépítés keletről nyugatra, északról délre, nyugatról kelet­re és délről északra egyszerre a kölcsönös megértés, a bizalom légköre munkálását jeleníti. Az egyházaknak és az egyházi világ- szervezeteknek tudomásul kell venniük, hogy munkájukat, .kül­detésüket csak békében, a népek közti békés egymás mellett élés jegyében lehet folytatniuk. Az ötvenes évek hidegháborús egyházi kapcsolattartása után kü­lönösen is Európában* változott •sokat a helyzet, egyházi tapaszta­latcserékre. utazásokra, együttes konferenciákra és programokra kerülhetett sor. Amikor az egy­házak föllépnek a fegyverkezés ellen, új rakéták telepítése és a háborús hisztéria keltése ellep és a Helsinki Egyezmény szellemé­ben különösen is Európában igye­keznek jó kapcsolatok tartására, akkor az eddig elért eredménye­ket. a kialakult megértést védik. Ezért fontos például a Lutherá­nus Világszövetségnek, hogy újra hozzászólást készítsen a Madrid­ban ősszel sorra kerülő. Helsinki és Belgrad ptán következő Euró­pai béke és Biztonsági Értekezlet konferenciájára. Tanulmányok és akciók A nemzetközi tanulmányi mun­kában továbbra is az egyház egy­ségével összefüggő kérdések áll­nak előtérben. Genf ma minden­esetre több ponton is kifejezésre juttatta, hogy aggodalommal fir gyeit a római katolikus egyház­„Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Római levél 11, 18.) Talán Pál apostol rómabeliekhez Írott levele idézett mondata lehetne összefoglalója az elszászi Liebfrauenbergben feb­ruár második felében megtartott netnzetközi konferenciának, mely a keresztyén egyházak és a zsi­dóság dialógusának, test verj. be­szélgetésének kérdéseivel foglal­kozott. Közel másfél tucat euró­pai ország egyházainak képviselői tanácskoztak arról, hogyan lehet­ne ezt a beszélgetést folytatni, vagy éppen elkezdeni s minden­képpen gyümölcsözőbbé tenni. A keresztyén egyházak történetét sok mulasztás és vétkezés terhe­li e tekintetben. Bizalmatlanság, értetlenség, idegenkedés, sőt gyű­lölet rontotta meg a századok so­rán a keresztyén egyházak és a zsidóság viszonyát. A mindig újra feltörő antiszemitizmusnak sok keresztyén vallási előítélet, téves teológiai nézet is oka volt. A fasizmus iszonyú népirtása, hatmillió európai zsidó ember meggyilkolása sok keresztyén lel­kiismeretét felrakta. Megindult a teológiai eszmélődés is, a zsidó­ság és a keresztyénség viszonyá­ról. Pál apostolnak a rómabe­liekhez írott levelében (9—11. ré­szek) használt képe jól szemlél­teti ezt a viszonyt: Izrael népe a szelíd olajfa, amelybe a pogány népek mint ágak oltattak be. Ez a gyökér, amelyből Isten az élet. fá­ját kívánja felnöveszleni, minden nepek üdvösségére. A konferencián elhangzott ma­gas színvonalú tudományos elő­adások a közös ótestamentumi örökség jelentőségét boncolgat­ták. amely összefűzi Istennek zsi­dókból és pogánvokból való egy népét. A résztvevők pedig arról számoltak be: mennyire jutot­tak egyházaik a zsidósággal való testvéri beszélgetésben, egymás kölcsönös megismerésében. Csak a megismerés vezethet jobb meg­értéshez s ez a megbecsüléshez. Mind a két félnek van sok érté­kes mondanivalója a másik szá­mára. A keresztyének tartoznak a Krisztusról való bizonyságte­véssel. ennek azonban leginkább a szeretetben munkálkodó hit életstílusában kell megnyilvánul­nia. S a zsidóság vallásossága. Bibliához való hűsége hozzáse­gíthet a magunk hitének tudato­sabb átéléséhez. A gyökér és az ágak egymásra vannak utalva. Isten szeretett gyermekeinek, az emberiségnek nagy családjában. Ebben a felismerésben való el­mélyedésre és a gyakorlati követ­keztetések levonásában nyújtott jó segítséget ez a konferencia. Grnö G.vula Petőfi Kolozsvárt Kolozsvárott, a volt Torda-ka- puval szemközt, a Külsó-Torda utcában, a Feleki-tetőre vezető út tövében, még a Házsongárdi te­mető alatt áll ma is az az egy­emeletes épület, amelynek falán két ergléktábla is ékeskedik. Az egyik szó szerint ezt hirdeti: „Itt volt szállva Petőfi Sándor és ne­je 1847. okt. 21—24-ig. Megjelölte a helybéli áll., felsőbb leányisko­la kegyelete. 1897. márc. 15." A másik tábla románul adj'a tud­tunkra azt. hogy Nicolae Balcescu Avram láncúhoz utaztában ugyancsak itt szállt meg 1849. július 17. és 23. között (Balcescu volt a román—magyar barátság egyik apostola). Ha nem is az egyetlen, de a múlt század dere­kán a ,,legelőkelőbb” szállodája volt Kolozsvárnak a ma rozoga, kopott épület, a Biasini. mert a Főtérre még meg sem álmodták akkor a fényes New Yorkot vagy a Continentalt. Monopol helyzet­ben állt tehát az akkor városon kívülre eső empire és neoklasszi­kus elemekkel díszített épület, melynek vendégkönyvében a fent említett nagyságokon kívül Bölöni Farkas Sándor, Berzenczey Lász­ló. Cesar Bolliac, Boncza Berta, stb. nevei szerepelnek Á Baisini-szállát azonban most Petőfi .miatt állítsuk „régi dicső­ségének” fényébe! Elismerésre méltó érdeme a nem régen el­hunyt Mikó Imrének, aki pos- tumus könyvében, „A csendes Pe­tőfi utcá"-ban külön fejezetet szentelt neki. Persze a Biasini. az akkor előkelő szálló, csak alka­lom ahhoz, hogy a fiatal költő egy kevéssé ismert útjára felfi­gyeljünk. Hiszen Petőfi maga is azt irta: „Már egy pár órája, hogy Kolozsvárt vagyok, s még mindig azon töröm a fejem, hogy csak­ugyan itt vagyok-e vagy sem? annyiszor indultam ide, s fordul­tam ismét vissza útközben, hogy végre örökös obsittal küldtem el a reményt, e városba valaha el­juthatom ...” i CSAK NÉHÁNY HÓNAPPAL AZ 1848-AS ESEMÉNYEK ELŐTT, 18 éves ifjú felesegével, Szendrey Júliával érkezett Kal­lóról Kolozsvárra. „Szeptember végén” még Költőn voltak Teleki Sándor venaégei, akinek Táncsics volt a nevelője. Vajon érett-e a költőben, a magyar Oáisszeusz- ban március eszméje? Ezt a kér­dést feszegettem az 1847-es ko­lozsvári útja alkalmából. Nézzük, mit mondanak a korabeli leírá­sok. A város polgárai között csak az érkezés utáni napon terjedt el a hír. hogy falai között tartózkodik a „koszorús költő”. De október 22- én egyre több nép nyomult a Bia­sini elé, látni akarták Petőfit. 1907-ben a Pesti Hírlap egy szem­tanú vallomása alapján irta a kö­vetkezőket: „Ekkor már Petőfi a szálló előtt levő nagy, kerek, úgynevezett feleki-kövön állott, s a nép lelkesen éljenezte. Majd be­szélni kezdett. Dicsőítette a népet, a szabadságot és beszélt a forra­dalomról. Barna útiruhában volt a költő, lehajtott fehér gallér a nyakán. Feje fedetlen. Szép hang­ja volt, messze elhallatszott és olyan lelkesen beszélt, hogy a kö­zönség még sokáig éljenezte és csak későre oszlott szét...” Ha a szemtanú vallomásának részletei­re figyelünk, akkor ebben az ok­tóber 22-i „tüntetésben" óhatat­lanul felismerjük a 48-as már­cius 15-i eseményeket. Drámai a hasonlóság közte és a pesti Nem­zeti Múzeum előtti megmozdulás között. Nevezzük, szárnypróbálga­tásnak a kolozsvárit vagy éppen „főpróbának” a nagy jelenethez. EGY MÁSIK ESEMÉNY IS mély benyomást tehetett a költő­re. Másnap ugyanis Petőfi meg­jelent a kolozsvári országgyűlé­sen. Vájná Sándor tudósított er­ről: „Petőfi fennállva szemlélte és hallgatta a gyűlés folyamát, összefont karokkal, bal lábára ne­hezedve, s bal kezének középső ujjával kis mozdulást tett, midőn egyik vagy másik nrszá’ggyülési tag kilétéről és nevéről halkan tudakozódott. Türelmetlenséget tanúsított, nem is ült le, a gyű­lést végig sem várta, korán eltá­vozott." E néhány sor is elevenen igazolja a költő idegességét. Jó lenne tudnunk, miről vitáztak az erdélyi honatyák, de valószínű nem Petőfi „szája ize” szerint, vagyis nem a levegőben vibráló, mondhatnánk a nemzet sorskér­déseiről folyt a vita. A progresszív ifjúság, amely élénken vett részt a politikai élet­ben. és amely sürgette az úrbéri kérdés rendezését, s amely végső soron a diéta csigalassúságú tem­pójával korántsem volt megelé­gedve, rokoniélekre talált Pető­fiben, sőt. kimondatlanul is vezé­rének ismerte fel. Rövid idejű kolozsvári tartózkodása lényegé­ben a progresszív ifjúságot moz­gatta meg. 23-án este „az or­szággyűlési nemes ifjúság nagy, fáklyás zenével tisztelkedett a ne­vezeti költőnek, ki a Biasini ven­déglőben volt szállva” — írta egy korabeli lap. KI TUDJA, A MÁRCIUSI TI­ZENKÉT PONTRA mennyiben volt hatással a kolozsvári ifjúság, illetőleg a kolozsvári kirándulás. Mindenesetre a 12 pont között szerepel az úrbéri kérdés, vala­mint Erdély uniója az anyaor­szággal. E pontokat elsősorban a márciusi ifjúság képviselte. (Tud­nunk kell azt, hogy Mohács után Erdély alkotmányos és közigaz­gatási fejlődése önállóan alakult, s a török kiűzése után a Habs- bUrg-politika következtében ma­radt „független''. (És öt hónappal később, mint 47-bén Kolozsvárt, a pesti progresszív ifjúság sorako­zott fel a fiatal magyar jakobinu­sok, közöttük Petőfi mögé. Itt is kijelenthetjük, hogy a kolozsvári epizód ismétlődött meg nagyban március 15-én. Kolozsvárott egyetlen Petóii- vers született: „El innét, el a vá­rosból”: ..történetkönyv ez a vá­ros, / A történetek nagy köny­ve. / Minden utca és minden kő j Nagy dolgokról beszél benne.” De ha nem is született több vers a kincses városban, az az érzésünk, hogy a Kolozsvárt töltött napok s élmények érlelték már benne a Nemzeti dal nyugtalan sorait. Hogy a Biasini előtt, a feleki-kö­vön. a tüntető ifjúsághoz intézett forradalmi beszédében már ben­ne lüktetett a Talpra magyar. KI GONDOLT AZUTÁN ÁRRA 1847. október végén, hogy húsz hó­nappal később még egyszer — és utoljára —! eljut Erdélybe a köl­tő. s a Biasini előtt elmondott be­szédét Segesvár mellett. Fehér­egyházán életével pecsételi meg. Ma is ott nyugszik a közös sír­ban a világszabadság, a forrada­lom. lázas Odisszeusza. aki kétszer tette Erdély földjére a lábát. Elő­ször boldogan, önfeledten, mint ifjú házas ember, másodszor, minjt Bem tábornok szárnysegé­de. egy elbukott szabadságharc margójára írva nevét. Rédey Pál AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS INFORMÁCIÓS MUNKAKÖZÖSSÉG VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Február 25 és 26. napjain Hol- amelyet a Munkaközösség 1979 landiában, az Utrechttől nem őszén, magyarországi gyűlésén messze fekvő Driebergenben tar- választott. Az ülésen Maigyar- totta első ülését az Európai Oku- országról dr. Aranyos Zoltán menikus Információs Munka kö- zsinati tanácsos, a Munkaközös- zösség új Végrehajtó Bizottsága, ség ügyvezető elnöke vett részt. KAEKUTTAI TERÉZ ÚJABB KITÜNTETÉSE Teréz római katolikus nővér, aki elsősorban az indiai Kalkut­tában végez felbecsülhetetlen szolgálatot a szegények és a be­tegek között, miután nemrég kapta ’meg a béke Nobel-dijat, most újabb kitüntetést kapott. Megkapta a Bharat Ratna nevű legmagasabb indiai kitüntetést. Ö a második nő, aki ebben a ki­tüntetésben részesült Előtte In­dira Gandhi kapta meg ezt a ki­tüntetést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom