Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-19 / 42. szám

Jelek — jelképek - emlékek

Vámházab

Idáig ért valaha a főváros. Még felismerem — hasonlóságaikról, emlékedmiből, homlokzatukról régen levert, cementes habarcsból, domborított bádogból, kerámiából vagy műkőből formált, kétoldalt oroszlánoktól őrzött egykori fővárosi címerek nyomaiból a régi vám: házakat.

Emlékeim lovaskocslk képét őrzik iskolába bandukoló hosszú gyaloglásokból. Kocsikról, nyáréi éji reggeli esőben, salátával, retekkel tele, ponyvával fedett nagy kosarakkal. Meg didergő őszi reggeleken hasábfával megrakottakról. Pokrócokkal letakart, gőzölgőn izzadó lovakkal, vámolásra várva, hosszú sorban, a vámépület előtt.

Ahogy nőtt a város, egyre távolabbra kerültek a határát jelző vámépületek. Régi vám — vám — új vám —: így hívta őket mindenki gyermekkoromban, a városba vezető legősibb, nyomvonalában több ezer éves országút mentén.

Régen elmúlt azóta a városszéli várnak és vámolások ideje.

De ki a megmondhatója, hogy hány régi, átléphetetlennek tűnt határt lépett át, hányszorosára nőtte túl saját 'területét az emberi akarat, igyekezett és tudás a régi vámépületek felépítése előtt és megszűnésük után máig eltelt időben.

„Non plus ultra” — ne tovább, vagyis: itt a világ vége, írta fel — a hagyomány szerint — Gibraltár szikláira, az Atlanti-óceán küszöbére a Pin dams z görög költő egy verssorából származó szállóigét az Ókor hajósainak szűk világlátása. És még kerek egy évezreddel később, a középkor derekán, nyomtatásban is megjelentek rajzok a tányért;zepűen lapos földről, a fölé üvegbúraként boruló, tetejére szegezett csillagokkal'ékes égboltról, s a vándorról, aki a tányér szélére érve kidugta fejét a búrán át a puszta űrbe.

Azután Kolombus Ids dióhéj-hajói — nem is elsőkként talán — vitorlát bontottak ismeretlen, nagy távolságok felé és a tudomány és áltudomány vámházainól lefizetett életek és igaz és hamis értékek nagy sokaságának feláldozása után egyre tágult a megismert világ. Kilo méterek ben is. „Felfelé” is, a világegyetem fényéves távolságaiban js, „lefelé” is, a végtelen kicsinységek mikroszkopikus, atomszerkezeti titkait feltáró világában is. Tágult, növekedett, egészen addig, míg korunk embere szkafanderbe öltözötten, egészen másként, mint a köaépkor mesebeli vándora, kidugta fejét a világűrbe rakétáival, mesterséges holdjaival, űrlaboratóriumaival.

De nem álldogál-e néha az egyház, vagy egyes keresztyének „kocsija”,, sokáig talán, réges-régen megszűnt vámházak előtt? Toporogva és töprengve azon, hogy vajon meddig is terjed szolgálatunk. Nem ke 11 ene-e átlépni végre, hiszen az élet régen átlépte, ha segítésről, szolgálatról, diákoméiról van szó, a társadalmi, faji. felekezeti, sőt világnézeti határokat?

Hogy táguljon naggyá szolgálatunk világa. Férjenek bele alig észrevett kicsi sorsok, kicsi gondok, kicsi emberek s igazságukért, ernber- barségük alapvető jogaiért küzdő távoli népek. Vagy kartávolságban mellettünk élők. Olyanok, akik — Tóth Árpád szép versének gondolatával — lélekben mégis csdllagtávolságra vannak tőlünk.

Ha segíteni és csak segíteni, ha szolgálni és csak szolgálni akarunk, sehol se kell vámpénzt fizetni, meggyőződésből, hitből bármit is leadni. Mégis mindenütt szívesen látnak.

Mert a vámházak nemcsak a főváros mellett, az utak mentén szűntek meg régen. A szolgálat útján valójában nem is voltait soha. A szeretetnek nincsenek határai.

Schreiner Vilmos

— HALÄLOZÄS. Bartos lst- v a nné, sz. Szlovák Zsuzsanna hosszú, de nagy tünetemmel viselt súlyos betegség után, 69 éves korában elhunyt. Temetése február 24-én volt Gaigagután a család és a gyülekezet nagy részvéte mellett. Két presbiter, Bartos István és Bartos Zoltán édesanyjukat gyászolják. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek sammd bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem”.

— Boldog Károly, az angyalföldi gyülekezet tagja, aki nemrég tartotta 50. házassági évfordulóját, 90 éves korában elhunyt Ezzel az igével búcsúzott tőle az őt hűséggel gondozó felesége és leánya: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!”.

— GALGAGUTA. A gyülekezet gondnoka, Bartos János (Im- ró) megrendült egészségi állapotára és családi körülményeire való hivatkozással lemondott. 1974 óta szolgált a gyülekezetben, a parókia korszerűsítésén is sokat fáradozott. Elmondta, hogy csak a gondnoki tisztséget adja át, szeretete, szolgálata ezután is a gyülekezet felé fordul. Az új gondnok Bartos József (Danie- lisz) lett. A számvevőszék elnöke, Bartos József (Homyák) idős korára hivatkozva adta át a szolgálatot Puskely Mihálynak (Zenien). Istentisztelet keretében Lehoczky Endre lelkész iktatta be az új tisztségviselőket, majd közgyűlésen Pleva Pál íei ügyel elvei együtt megköszönte a régiek hűségét, az újak szolgálatára pedig Isten áldását kérte.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1980. március 10-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla du. 6. Takáesné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél. 9. Muntag Andorne. Üllői út 24. de. fél 11. Kuttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Kuttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Kuttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10., du. 5. Szeretetvendégség: Trajtler Gábor. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Selmeczi János. Rákosfalva de. 8. Sel- cezi János. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Selmeczi János. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet, üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Ü.iteíep de. fél

9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrlc-Erzsébet-telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota iVlAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kisteinplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Szupplikáció. Ráknsligct de.- 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Szupplikáció

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de.

10. Görög Tibor. XIJ. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengödy László. Modori u. 0. de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv) Ben- cze Imre, du. 8. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— ELTARTÁSI szerződést kötne vagy életjaradékot. fizetne lakásért esetleg ingatlanért középkorú mérnök. ..Budapest” jeligére a kiadóhivatalba.

— KÖNYVTARUNK részére teológiai könyveket, folyóiratokat, hagyatékokat elfogadunk. vásárolunk. ..Lelkészképző Intézet” jeligére a kiadóhivatalba.

EVANGBLIKÜS KLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei:

Mezősi Gvörey Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszáinlaszám: 519—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 200,— Pt Árusítja a Magyar Posta Index: $ 211 ISSN 0153—1302

@

80.0789

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a tőidbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12, 24.).

VASÁRNAP. — ö pedig ezt mondta neki: „Hited megtartott téged, menj el, békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges” (ívik 5, 34 Z Zsolt 147, II — Jn 12, 2U—26 — 2 Kor I, 3—7). A Krisztus-hitnek megtartó ereje van. Bajoktól szaoaditó ereje. Olyannyira, hogy amikor valaki megszabadul a maga bajától, elindulhat es békességet vihet a többiek közé. Jézus ilyen egészségeseket küld szolgálatba. „Gileádban nincs orvosság, Csak tenálad égi jóság! Benned van én újulá- som, Sebeidben gyógyulásom” (194. ének 2. vers).

HÉTFŐ. — „Egy rövid szem- pillantásra elhagytalak, de nagy iigalommal összegyűjtelek” (Ézs 54, 7 — 2 Kor 4, 17—18 — Jn 6,

23—29 — Mk 13, 24—37). Minden rossz átmeneti jellegű és múlandó. Isten nem tartja a haragot sokáig. Szeretete viszont soha el nem múló. Ne értsük azonban őt félre! Isten azt akarja, hogy a nehézségek, bajok láttán se bénítson meg a félelem, hanem bátorítson ígérete. „Eloszlik a bús éjszaka, Midőn te, lelkem csillaga, Beragyogod utamat. Fáradt éltem újra éled, Midőn igéd, Tested, véred Üdít miként a hármát...” (403. ének, 4.

vers).

KEDD. — „Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel”" (2 Kor 1, 10—11 — Jón 2, 3 — Fii 1, 15—21 — Mk 14, 1—11). Ne engedjük beszűkülni imádságainkat! Hordozzanak másokat is! Öleljék fel világunk minden ügyét-baját. Segíthetünk-e jobban, mint könyörgéseinkkel a körülöttünk élőknek? Lendíthet-e rajtunk valami is erőteljesebben, mint az a bizonyosság: imádkoznak értünk? „Akik bíztak régen Az Isten nevében, Szavuk végre Fölment égre, Szabadulást és vidu- lást Nyertek bú helyébe” (297. ének, 2. vers).

SZERDA. — „Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?” (Józs 5, 14 — Jn 15, 14 — Jób 9, 14—23. 32—35 — Mk 14, 12— 16). Sok beszéd helyett keressük ma a csendet. Kiborulás helyett inkább boruljunk le. Engedjük végre szóhoz jutni Istent. Bizonyára van számunkra is közölni valója, amit nem fogunk megbánni! „Uram, Jézus, fordulj

hozzánk, Szentlelkedet áraszd ki ránk, Hogy hitünkben erősítsen, Az igaz útra segítsen” (291. ének,

1. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Hadd tartsunk -veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8, 23 — 1 Pt 2, 12 — 5 Móz 8, 2—3 — Mk 14, 17—26). A jó bornak nem kell cégér — szokták mondani. Az igaz keresz- tyénségben is van valami vonzó és kívánatos. Jézushoz a legnagyobb bűnös és a legsúlyosabb beteg is bizalommal közelített. Akad-e valaki ma, aki meglátja és meghallja bennünk az Isten jelenlétét? Vagy magatartásunk akadályként mered mások .elé? „Jézus á szőlőtől; Mi vesszők vagyunk. Elünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogy ha tőled Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék” (776. ének, 1. vers).

PÉNTEK. — „Amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is” (2 Kor 1, 5 — Zsolt 94, 19 — Jób 33, 23—28 — Jn 17, 1—5). Isten egyensúlyban tartja a mérlegét. Nem tesz nehezebb keresztet ránk, mintsem elszenvedhetnénk. Nem próbál erőnkön felül. De bőséges nála az erő. a vigasz és az áldás is. Nem maradunk nála kisemmizetten. Krisztusban minden a mienk! „Jézus sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet. Minden földi nagy ínségbe, Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok. Szenvedésed emlékeztet, Hogy . kerüljek minden vétket” (184. ének. 1. vers).

SZOMBAT. — „Veled van Istened, az UR. és nem szűkölködtél semmiben” (5 Móz 2, 7 — 2 Kor 8, 13—17 — Ám 8. 11—12 — Jn 17. 6—13). Elmúlt megint egy hét. Minden nap meg volt betevő falatunk. Gondoltunk-e hálaadásra? Emlékeztetett-e egy-egy szelet kenyér a kenyér nélkül maradiakra? Bizony az is hálaadás, ha miénkből jut valami másoknak egy szeretetotthonnak, vagy rászorulónak. ,,E világi jókban. Akinek van bősége. S nem könyörül azon, Kinek nagy a szüksége, Az rosszakarója Felebarátjának, s megrontója az Ür Szent akaratjának” (443. ének, 2. vers).

Bencze Imre

— Állandóan vásárolok béiveg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés borítékjait. Különösen érdekelnek az 1933 előtti Németországból jött levelek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bé- lyegkereskedö. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121—389.

Velem leszel

Sohasem, tudtam, hogy ennyire szeretlek!

Miért kell valamit elveszítenünk ahhoz, hogy megtudjuk, mit jelentett nekünk! Te soha nem szóltál és csak most tudom, hogy mégis mennyit mondtál. Hány éjszakát, hány nappalt töltöttünk együtt! Hányszor láttad könnyeimet, örömeimet, vágyaimat, reménykedéseimet és szár- nyaszegettségemet, zokogást és nevetést, I gondtalan éveimet és életem gondokkal terhelt fájdalmas napjait. Láttad születésemet hallottad első kiáltásomat, amikor az élet hidege hozzámért hallottad első szavaimat, figyelted első lépteimet láttad csínytevéseimet és amikor első bibliámmal a kezemben, fehér ruhácskámban elindultam hitet tenni Isten mellett. Hallottál énekelni és az élet csodáitól megittasulva dalolni, kihallgattad szívem dobogását az első szerelmes vallomás után. Láttál elmenni és mindig-min- dig visszatérni. Ünnepek meghitt, drága hangulatát loptad a szíveimbe egy életre, Szobáid tisztasága belémívódott. illatuk meg-megcsap még ma is, ha vidéki parókiák szobáiba nyitok, akkor is, ha a maiak modernebbek, fényesebbek.

Láttad döbbent arcomat az első ősz hajszál láttán, láttál boldogan ölelő karokba térni és ismerted azokat is, akik örökre eltávoztak. Te láttad anyám utolsó tekintetét, hallottad utolsó sóhajtását es magam is sokszor gondoltam arra,

hogy ott lenne jó örök búcsút venni, ahol megláttuk a napvilágot' — nálad.

Hát ennyire szerettelek!

Te adtad a felkelő nap sugarai elé nyíló ablakok, amelyeken át dombok lánca köszöntött, a «völgybe futó kis vicinális mozdonyát, a piacra igyekvő színesszoknyás asszonyokat, házunk előtt a virágba borult akácfák illatát, a templomba igyekvők imakönyvre boruló kezét, a fehér habos csipkefüggönyöket, az öreg po- hársziék éjszakai sóhajtozáseit, a padló- reccsenéseket, a szúrágta, régi stafirun- gos ládát, amelyen olyan jó volt ülni, mert földig ért róla a lábunk.

Ügy szeretlek, hogy nem tudlak feledni!

A hideg téli éjszakákon a fagyos szobánkat és a nagy cserépkályhát a hálószobában, ahol anyám felügyelete alatt Írogattam a leckéimet, miközben ő végeláthatatlan, tömegű harisnyát stoppolt mintha a falu összes gyermekét el akarta volna látni vele. Hányszor bújtunk hidegtől vacogva a takaró alá és milyen rossz volt reggel megint kibújni alóla!

Ma is szeretlek!

Te voltál a zúg, a fészek, a menedék, a bölcső, a védelem, a megértés, a béke, ha megfáradt szívvel hozzád menekültem, ha nem bírtam már háborgó idegeimmel. Fehérre meszelt falaid belém világítottak. egyszerűséged megnyugtatott, békéd erőt adott. Üj elhatározások, új tettek szülője voltál, tanácsot adtál és lefékeztél.

Bocsáss meg nekem!

Bocsáss meg, hogy elhagytalak, hogy a világ hívásának engedelmeskedtem, hogy azt hittem, az élményele öröme, a siker, a társaság, a szórakozás, a komfort mind pótolni tudnak. Tévedtem, bevallom neked. Ma már tudom, hogy a te békédet sehol fel nem építhetem ugyanúgy, mert te egyszeri és visszavonhatatlan voltál. Bocsáss meg. hogy elhagytalak, hogy átadtalak, hogy velünk a régi bútorok is szétszéledtek és soha többé meg nem találjuk őket. És ha ma visszamegyek, már csak téged koszöntlek testetlen fehérségedben, arrlint állsz rendületlen ; az idők viharában és tárt karod befogadja az új fészeképítőket. Ma az ő szavukat hallgatod, részt veszel az ő életükben, ahogy velünk voltál mindig.

Ma megint nálad jártam! '

Ügy láttalak fiatalon, mint régen. Bejártam szobáidat, hogy erőt merítsek, problémáimra választ kérjek tőled. Es láttam, amint idegenek vitték ki a' bútorokat, mindent, mindent, ami olyan kedves volt nekem. Álljatok meg! — így kiáltottam. Még ne, még csak egy percig várjatok! Nem halljátok!, hogy sír az öreg ház. Ne vigyetek el mindent, kérlek benneteket, annyi minden köt még hozzá, talán túlontúl sok is.

Szülőházán!, Isten veled!

Megköszönök neked mindent, amit adtál. Bocsáss meg, hogy elhagytalak. Tudod, hogy szívemben örökké élni fogsz. Gondolatban sokszor eljárok még hozzád. Végigfutok a régi szobában, pnegöle- lem az öreg cserépkályhát, hallgatom a tetőre hulló esőcseppeket, kinézek az ablakon át a dombok lágy vonulatára, meglesem a napsugarat, amely ott. bújik meg minden régi szögletben és megcsillan az öreg csillár csiszolt virágain. Figyelek minden ki nem mondott szavadra. Értelek jól, ígérem, nem feledlek, öreg szülőházam. Isten veled! Míg élek Te is velem együtt élsz.

Gyár math» írén